Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-27 / 252. szám

Wá7 OKTÓBER 37

NAPLÓ

5

A politikai

Elöljáróban hadd idézzek egy idős kommunistát.

— Tudja, én már szeptemberben mondtam: elvtársak, baj lesz. Mert, hogy is lenne jó, amikor itt a kulákok olyan szemérmetlenül fenn hordták az orrukat, csak éppen nem rúgtak belénk. „Ne legyen kishitű” — válaszoltak. Csak azt nem mondták, hogy ilyen magamfajta öregek mindig olyan bolondosokat mondanak. És m: lett?...

Igen, ellenforradalom.

És most felteszem a kérdést: mi szükséges ahhoz, hogy vezető poszton dolgozók mellett az egyszerű kommunisták és becsületes pártonkívüliek is nagyobb politikai bátorságot tanúsítanak?

Mi szükséges ahhoz, hogy az cincbrck bátrak cs őszinték legyenek mindenkor és min- denben?

Sok minden. Egyetlen írás fel sem mérheti az összes feltételeket. Mert feltételei vannak. Milyenek?

Térjünk csak vissza az idős elvtárs szavaihoz! Tekintsünk most el attól, hogy mit mondott, vegyük úgy, hogy valamire, bajra, jelenségre felhívta a közélet vezetőinek figyelmét azért, hogy változtassanak rajta. És a válasz: „ugyan elv- társ” ... Egyszóval, meghallgatták és utána nem tettek semmit, minden maradt a régiben, szavai falrahányt borsóként leperegtek.

Az elmúlt években gyakori volt ez. Annak ellenére — sőt, vele ellentétben —, hogy számtalanszor hangsúlyoztuk: bátran mondják el véleményüket. S ha megfogadták a bátorító szót, akikor sokszor egyetlen kézlegyintéssel, vagy azzal sem, elintéztük, nem vettünk róla tudomást. Ebből az időszakból, minden mai jószándék ellenére megmaradt az előítélet. Az a gondolat, hogy

..beszélhetünk, úgy sem tör- lénik semmi. Akkor viszont miért beszéljünk?’'

Mi lesz a következménye? Közömbösség, fásultság és kiábrándultság. Azok az emberek, akik csak egyszer is így jártak, hogy mondanivalójuk süket fülekre talált, tízszer is meggondolják, ha legközelebb valamit mondani akarnak. Bennük marad a gondolat, mert előttük a példa, ami semmi jóval nem kecsegtet. Nemrégiben történt, hogy a beszámoló után hosszas, néma csend támadt. Egy vezető elvtárs, aki segíteni akart a vita elindításában, megemlített néhány olyan dolgot, amiről kell is és érdemes is beszélni. „Igen — mondták a résztvevők — érdemes, de ezeket már korábban szóvátettük, ha azonban még egyszer hallani akarják, megismételjük” ■.,

A politikai bátorság nagyon fontos feltétele:

necsak meghallgassuk, hanem valósítsuk is meg a helyes javaslatokat, vélcmé- nyeket,

orvosoljuk a panaszokat, mégpedig minél előbb, természetesen figyelembe véve a körülményeket. Mondjunk igent tettekkel is! Ez a legjobb módja az előítéletek megszüntetésének is.

De másra is snükség van.

Egyik állami gazdaságban a munkások kisebb csoportjának panaszaira a vezetők megbeszélést javasoltak és meghívták a járási bizottság képviselőjét is. Már az is feltűnő volt, hogy a megjelölt időpontban nem jöttek össze és másfél órába tellett, amíg végre együtt voltak. S akkor viszont egyetlen szót sem szóltak, csak a vállufcat vonogatták. Tartottak valamitől? Talán attól, hogy nem fognak szépeket mondani és ezért megüthetik a bokájukat? De hiszen a mi pártunk másképp dolgozik, tűz- zel-vassal küzd a jóindulatú, segíteni akaró bírálat megtorlóival szemben! Igen, ez így van, s helyesen van így. De számolni kell azzal, hogy

a személyi

kultusz idószakában nem

egyszer átírninisztratív

eszközökkel is

bátorságról

„visszautasították” a helyes kritikát.

mert akkor háttérbe szorult a tömegek szerepe. Márpedig, aki egyszer megízlelte a savanyú szőlőt, az többé nem, vagy félve nyúl hozzá. Ha csak nem édesítik, meg a keserű szájízt ..,

Mi kell ahhoz, hogy senkinél! ne legyen oka félni, hogy az itt ugyancsak jelenlévő előítéletet kigyomláljuk a közvélemény egy részének gondolatából?

Bizalom. Olyan, amelyről rűséget

Kádár elvtárs beszélt legutóbb.

Nem árt idézni:

„A kommunisták munkájának lényege: nagy bizalommal legyenek a pártonkí- vüli dolgozóit: széles tömegei iránt.

Erre a bizalomra építeni lehet”. ............

Ha a pártonkívüliek észlelnek valamifél

A tanulságokat, a tennivalókat szűrjük le belőle, amelyek a munkát javítják.

Ez persze fordítva is igaz, mint ahogy a bizalom, ez is kölcsönös. A kommunisták pártja azért vette vállára az ország, a dolgozó nép gondját, hogy azokat a nép szolgálatában, mindannyiunk érdekében jól megoldja. Ebben a munkában előfordulnak „kellemetlen” pillanatok is. Október után a kormány az ország teherbíró képességének megfelelően emelte a dolgozók bérét. Egyes munkástanácsok, olcsó népsze- hajszolva, bőkezűen

hibákat, amelyek az ö meggyőződésük szerint nem jók és erre figyelmeztetnek bennünket, sose keressük benne a szálkát, ne véljük támadásnak. Vegyük köszönettel, mint annak jelét, hogy segíteni akarnak, hogy részt kémek — jogosan — az ország gondjából. Lehet, hogy egy s másban tévednek? Nincs kizárva. Akkor se dorongoljuk le az illetőt. Igazítsuk helyre, magyarázzuk meg neki meggyőző érvekkel, hol tévedett vakvágányra, mit nem vett figyelembe, hogy ebből is azt lássák: megfontoljuk, megrágjuk véleményét, még ha nem is értünk egyet vele. Akkor máskor is beszélni fog, nem fél, bátran és bizalommal fordul hozzánk.

Tudjuk elviselni a kellemetlen igazságot is!

Még nem született olyan ember, aki repdesett az örömtől, amikor munkáját, ha igazságosan is, megkritizálták. A kommunistákat azonban az jellemzi, hogy túl tudják tenni magukat az érzelmeken és mindig azt keresik, szenvedélyesen faitatjuk; hogyan tovább.

a törvényeket túllépve emelték a fizetéseket. A rendteremtés persze kellemetlenül érintette a munkásokat. Mindenkinek meg kell értenie, hogy nem tehetett másként, ha elejét akarta venni az inflációnak. Igen, meg kell érteni az igazságot — ha kellemetlen is.

S végezetül még egy: az ön bizalom. Ne értsük félre: nem, „magunkban való

bizalomról” hogy

van szó. Arról,

ügyünk igazába vetett bittel

dolgozzunk, szenvedélyesen

küzdjünk az eszme győzelméért, amely minden ember számára boldogabb jövőt hoz.

Közbon érhetnek bennünket kudarcok, tornyosulhatnak előttünk akadályok, de soha sem torpanhatunk meg előttük. Az igazság a mi oldalunkon van, s végül is győzni fog.

Ma a párt politikája módot nyújt valamennyi feltétel ér

litika. Nekünk, kommunistáknak, vezetőknek és egyszerű párttagoknak az a kötelességünk, hogy bátran hangoztas- , suk igazunkat, mondjunk igent' | munkásszállás épült;

A BÉKE

minden becsületes ember óhaja A baranyai békeharcosok szombati ülése

A Hazafias Népfront Megyei Irodája szombaton délelőtt 10 órakor béke-aktíva- ülést tartott. A megye békeharcosai közül mintegy háromszázan jelentek meg a megyei tanács kultúrtermében, ahol Hantos János elvtársnak, az Országos Béketanács titkárának beszámolóját hallgatták meg.

Hantos János beszámolójában elmondotta, hogy a legutóbbi egy év folyamán a békemozgalomban is érezhető volt a tavalyi ellenforradalom káros hatása, ma már azonban egyre több békeharcos küzd aktívan a nemzetközi kapcsolatok rendezéséért, az atomfegyverek eltiltásáért.

A következőkben a nemzet közi helyzettel foglalkozva figyelmeztetett a Szíria határán folyó háborús készülődésre, s párhuzamot vont az imperialistáknak a második világháború óta sorozatosan elkövetett háborús kísérletei és a mostani helyzet között. Hangsúlyozta azonban, hogy ezidő alatt a Szovejtuniő nemzetközi befolyása, békepolitikájának népszerűsége hatalmas mértékben növelteden, gazdasági és katonai ereje is olyan mértékben fejlődött, hogy ezt a háborús kalandorok is kénytelenek respektálni.

Cáfolta azokat az imperialista híreszteléseket, amelyek szerint a békemozgalom állítólag kommunista mozgalom és neves nyugati közéleti személyiségek kijelentéseit idézve bizonyította, hogy ez a mozgalom nem egyik vagy másik rendszer megdöntését, hanem csupán az emberek békés egymásmelleit élését tűzte ki célul.

A beszámoló után Dalmadi János elvtárs hozzászólásában a békemozgalom harcom jellegéről beszélt, többek között arról, hogy a békeharcosok nem csupán óhajtják a békét, hanem készek azért szóval, tettel, ha leéli ököllel, végső esetben akár interkontinentális rakétával is harcolni, ha az szükséges a háborús kalandorok megfékezéséhez.

Befejezésül Hantos Jánoi azt a reményét fejezte ki, hogy Baranyában is hamarosan ismét fellendül a békemozgalom.

3 millió forint

a zobáki akna beruházásainak folytatásából

termelés előmozdítását célzó bányabeli korszerűsítésekre.

A tröszt vezetői mór korábban kérték a minisztériumot.

A Komlói Szénbányászati I Tröszt az idén rendelkezésre • álló 251 millió forintból ed- I dig 104 millió forintot költött

*a lakások és egyéb kommuna- ha lehetséges, emeljék fel vc.-i«i,Kaiu xcimuii beruházások építésére. 73 beruházási keretüket. A navénvrf- "TiTtt^tájsára hpj1 millió forintot pedig ipari be- pókban telefonon közölték velyes, a nép érdekében való po-t^házásokra. Eddig átadtak lük, hogy a tervezettnél- - ------ "247 Iákast, egy otven fero- lio forinttal több beruházási

[helyes óvodát, Béta-aknán összeget tudnak biztosítani

1000 személyes konyhát és étitermet, "ezer fő részére pedig

és nemet; mindennapos mun-J kánkkal kibontakoztassuk a dolgozó tömegek aktivitását. Nemcsak szavakkal, hanem tettekkel. Ez növeli a párt tekintélyét, népszerűségét.

Bocz József.

Az ipari -beruházások közül nagyobb összeget fordítottak Kcssuth-akna és az északi bászámukra; Ezt az összeget e - sősorban az egyik zobáki akna tornyának, szállítógépének és a szükséges villamossági berendezések felszerelésére fordítják, hogy ezen az aknán

nyaüzemek — Nagymányok, palaszállítást végezhessenek. Máza, Szászvár — rekonstruk- Tovább folytatják ezenkívül az dójára. A III-as akna egyma- altárót a zobáki almával ösz- ga 14 millió forintot költött a szekötő vágat falazását is. —

— Ja hérem, még iskolás

—

............- koromban

ta

nultam, hogy „minden nemzet támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől és rabigába görnyed” — vonta le a végkövetkeztetést Szűcs a „Csi- galépcső“-ről folyó eszmecsere után, s minthogy senki sem cáfolt, hozzálátott korunk erkölcsi állapotáról alkotott felfogásának részletes kifejtéséhez.

— Mert ne mondjak mást: ballagok hazafelé a moziból. Előttem egy házaspár. Az asz- szony azt mondja a férfínek: „Most látba-ffad magad a nőddel filmen is." Hát kérem, ilyen dolgok is vannak. Bizonyisten. Megromlottak az erkölcsök. Tátva marad az ember szája, olyan dolgokat hall. Hogy micsoda nők vannak! Ismerek egy nőt, aki már három férjet elfogyasztott, jelenleg egyedül él. Spórol, télen nem fűt, fodrászhoz nem jár, de ha jön a pesti pasasa, áld mellesleg háromgyerekes családapa, akkor olyan trakta van, mint egy koronázási ünnepségen. Úgy hallom, el akarja vetetni magáit. A felesége pedig a három gyerekkel majd marad.

— Vagy: egy volt iskolatársamnak nyakába akaszkodott egy nő. Behálózta kegyetlenül. Mondott az annak mindent, hogy minek él két gyerekkel, meg egy feleséggel, ilyen nagy nyűggel a nyakán, tnás élet kellene neki, —mellette. Befűzte tisztességesen. Délelőtt tí2Íkor elvált, tizenegykor elvette a nőt. Ez régebben volt. És mit ad isten? .,Uj életet” élő iskolatársam » oHoae fele«

ségével és azt mondja neki: „Annuska! Nem volt szép tőled, hogy lemondtál rólam. — Nem lett volna szabad ezt tenned velem.” Megáll az ember esze! Persze, a nőéi azóta odébb állt, a komám leégett, mert réköltötte még a saját ruháját is és most a volt feleség a hibás, hogy „lemondott róla.”

— De van ennél egy „ragyogóbb" is. A not is ismerem. Férjétől évekkel ezelőtt elvált. Már akkor is a „jobbak" közül való volt. Szeretnie férjhez menni. Ki is kezdett niár néhány kiszemelttel. Hiába áldozta fel eddig magát, még sen- si nem kérte meg a kezét. Az ilyen viszont nem ismer szégyent. Figyeljetek és kopaszodjatok meg: egy alkalommal elment választottjának lakására valami rokon-nővel. A férfi felesége nyit ajtót. Azt mondja: „Eljöttem, hogy Zoli kísérjen haza, mert késő van és egyedül nem akarok az utcán járni. És különben is, vedd tudomásul, hogy férjedhez, a Zolihoz nekem is éppen any* nyi közöm van, mint neked, mert ha tudni akarod, a kis- fiam nem férjemtől, hanem a Zolitól való,” így, szószerint á feleségnek.

Akár igaz, akár nem, szétrombolta ennek a családnak az életét. Ha ez a Zoli semmi mást sem csinált véle, mint kicsit csapta neki a szelet, akkor is most beszélhet a feleségének, amit akar, aligha hiszi el.

Bogdán

: már jóideje kuncog, végül is kipattan a nevetése.

'— Te, Szűcs! — szakítja félbe az.eeetek felsorolását} &=

Ha megtudják a nők, hogy milyen véleménnyel vagy róluk... Pfüh! Lesz Zalám futása. Még az Adriai-tengernél sem állsz meg.

— Abban igaza van Bogdánnak, hogy nemcsak nők vannak ilyenek, hanem férfiak is — helyesel Szabó. — Vannak férfiak is. Egyik saját családi életét rombolja szét valamilyen alkalmi nővel, a másik pedig mlás család életére veti ki horgát. Találkoztam egy régi ismerősömmel, aki kezem alatt inaskodott. Pár évvel fiatalabb, mint én Kérdem tőle: család van-e? Feleséged? Az mondja nagy flegmán: „Ugyan! Minek!

Amíg másoknak van feleségük .” Ehhez szóljatok! Azt hiszitek, nincs, akinek ilyen az életszemlélete?

— Már hogyne volna — veszi át a szót Benedek. — Szépszámúnál vannak, akik hadilábon állnak az erkölcsnek ezzel a réseiével. Mert nemcsak ebből áll az erkölcsösség, vagy az erkölcstelenség. Ezek csak részét képezik, bár nagyon fontos részét.

— Kár ilyen elvontan filozofálni, Benedek! Egy tény, amit letagadni nem lehet, hogy rosszak az erkölcsök és ennyi válás, ennyi erkölcsi botrány nem volt azelőtt — szögezi le Szűcs.

— Na, na! Ennyire még===== sem kell elhajítani a sulykot, — tiltakozik Barna. — Régen nem volt eny nyi erkölcsi botrány? Ajaj! Dehogynem. Erről én tudnék mesélni akár egy regényt. Bejártam a fél országot mint uradalmi gazdatiszt. Amit csak én láttam..,;! Még látni is sok volt. Csakhogy az „titokban, űri módon” történt. Aki nem látta, nem tudja, fogalma sincs, hogy mik történtek. Orgiák voltak, nemi tobzódás gyertyafény, mellett* A titoktartásra az „úri becsületsző"

ütötte rá a hallgatás pecsétjét. Viszont a gazdasági érdekeknek a titoktartás jó alapul szolgált.

— Ide figyeljen. Szűcs kolléga! Amit maga mesélt, — sajnálatos esetei!. De tudja, mik ezek azokhoz képest, amiket én láttam? Akkora a különbség, mint a Balaton meg a Csendes-óceán között. Nézzék, nem a munkásoknál meg a parasztoknál találhatók elsősorban ezek az erkölcsi züllésre mutató jelek ma sem. Szó se róla, ott is találhatók példák. Úgy még soha nem volt, hogy ilyesmi ne lett volna. De a fertőt a volt urak, — hogy manapság használatos kifejezéssel éljek, a volt uralkodó osztály — szétesése, a társadalmi átalakulás hozta. Régen sem voltak olyan hű de fene erkölcsösek, de hova jutottak, — az megdöbbentő.

— Nem mondok neveket, mert kényes dolog az ilyesmi. Tudok vagy tíz amolyan volt úri kisasszony életéről,' akiknek feje fölé abban az időben külső viselkedésük láttán a glóriát kellett volna feltenni. Ma? Az erkölcsrendészet „ügyfelei”. Egyiknek Angélia volt a neve. Szép lány volt. Soha nem felejtem. Kocsira ültünk négyenT az uraság, Angélia, a kocsis, meg én. — Az uraság meg akarta nézni az uradalmat. Ahogy megyünk, az egyik ló belekapott a másik nyakába, az megugrott, a fiákért megrántotta. A kocsis megfeledkezve az illendőségről, amolyan szokásos módon elkanyarította a mondókáját. Az uraság leugrott, felpofozta, kirúgta a kocsist, hogy lánya előtt ilyen illetlen szavakat használ. És? Lányainak az én címemre jártak a legkülönfélébb küi- és belföldi pornográf lapok és írások, amit a íőkomornyik továbbított neki,

— Egymásik _ ... .

........—i-m Egy jól szituált család leánya férjhez ment egy katonatiszthez, aki manapság természetesen nem az. Élni viszont úgy akarnak, ahogyan azelőtt. A valamikor Ceciliácska névre hallgató úrikisasszony felcsapott ke- nyérkeresonek. A dolog köny- nyebbik oldalát választotta. A bejárónőt beszervezte amolyan titkárnak és ment is az üzem. A bejárónő később elment, mert más városba költöztek. Egy új, fiatalasszony került oda, akit szintén be

a

k

art szervezni. Sőt! Jó fizetség helyett felajánlotta neki, hogy „aktívan bekapcsolódhat” ő is a kenyérkeresésbe, mert „biztosan neki is jól jön a pénz és különben is, nem nagy dolog az egész." És hány ilyen és ehhez hasonló van, amit csak én tudok. Hát a többi! Meséljek még? — Felesleges.

— Abban viszont igaza van Szűcsnek, ha jobbak lennének a lakásviszonyok és nem lenne annyi meggondolatlan házasság gyerekfejjel, nem lenne ennyi válás. Képzeljenek el egy fiatal házaspárt társbérletben, vagy albérletben, ahol szinte naponta kapják életük keserítéséhez a mérget. Nem kell egyiknek sem megcsalni a másikat, hogy egyik nap ráébredjenek: jobb volt mindkettőjüknek otthon a szüleiknél; Mindkettő tisztességes és becsületes, mégis elválnak. Ha jobbak lesznek a lakásviszonyok, fogadok, hogy kevesebb lesz a válás is.— Ez úgy igaz, mint ahogyan igaz, hogy a volt uralkodó osztály nem minden tagja lett erkölcstelen, mint ahogyan az erkölcsi fertőbe süly- Iyedttek nemcsak saját körükben fertőznek, hanem kihat az sokszor becsületes, munkás családból származók életére. Hány esetről olvashattuk akár újságban

hogy a valamikor jobb napokat látott és ma gépíróvá vagy titkárnővé vedlett nőszemély (tisztelet a többségnek), hogyan csavarta el a becsületes, rendes, családját szerető igazgató, vagy más beosztású fejét, mert korhűen férjhez akar menni; A nagyvonalúságuk, megkapó modoruk, ellenállhatatlanságuk nem egyszer becsületes embereket tett tönkre. És még manapság is teszi; Roppant bonyolult dolog ez és sajnos, ragadós. Ha ilyen dolgokról beszélünk, nem szabad kiragadni egy- egy esetet, hogy ez is elvált, az is csalja a férjét, vagy a feleségét. Meg kell nézni, hogy mi van a dolog mögött és akkor nem egyszer ilyesmik is kiderülnek, amiket elmondtam.

— Barna!

===== Maga úgy beszél, mint egy kommunista agitátor — csodálkozik Szűcs. — Ezt maga, Barna mondta volna el? — Hihetetlen!

— Kommunista agitátor..; Nem kell ehhez sem 'kommunistának, sem agitátornak lenni. Az igazságot kell elmondani. Az igazság akkor is igazság, ha azt Barna mondja, akkor is, ha kommunista. Én ammondó vagyok, hogy a társadalmi átalakulásnál, amikor egyik osztály lecsúszik, a másik feltörekszik, a lecsúszó számára elkerülhetetlen az erkölcsi fertő, ami nemcsak szerelmi ügyekben ölt testet, hanem lopásban, csalásban, megvesztegetésben és még sok mindenben. Itt kel-l keresni a dolog magját. így van Benedek Béla?

— Sok igazság van benne, de sok minden lenne még e témáról. Hozzá lehet tenni, hogy kettőn áll a vásár;

Hazafelé tartva, hosszú hallgatás után egyszer csali így szólal meg: „Bogdán, na mi olyanok voltunk ma, mint

c* erkötesopeaöiW *v. IK» *4