Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)
1957-10-27 / 252. szám
napló 1957 OKTOBER *7 MÉSZÁROS FERENC: A mefs&ököit pMa*iat MM i baja volt? Maga sem *” tudta. Csak ült a zongora előtt é-s néha leütött egy- egy halk, panaszos hangot, Nem volt kedve a játékhoz, csak ült tűnődve és idegesen finom, kissé már ráncos bőrű ujjai szinte öntudatlanul értek a fehér billentyűkhöz. Halk, dallamosan panaszos hangok keltek az érintés nyomán, de gyorsan el is haltak, úgy tűnt, megülnek a szoba tarka szőttesekkel díszített sarkaiban, a süppedő szőnyeg bolyhái közt, mint füst vagy finom köd a rétek selymes füvén. Mi baja volt? Talán semmi, hiszen szerette ezt a hangulatot. Üldögélni a zongora előtt, nem játszani, csak elképzelni, milyen melódiák kelhetnének ujjai alatt, s közben tűnődni a múlton, az elröppent évtizedeken. — Mu-uu-u — egy tehén puhán vágyakozó mély bőgőse szállt selymes szárnyon, de beleberregett egy induló motorkerékpár, mint megriasztott galambcsapat szárnyverdc- sése. Halk rezgéssel válaszolt az ablaküveg. Megvonaglott kicsit a bántó disszonanciára és rosszalló fintorral hunyta be a szemét, míg a távolodó motorzaj méh- zümmögéssé nem halkult. — Ez már megint a Sós La- pí — gondolta azután — a városba megy. S erről újra a múlt jutott eszébe, amikor még ő járt a városba. Ugyan? Járt? Ott élt. Régen volt. Hosszú selyemszoknyák suhogása, régóta nem érzett illatok, gavallérok,,, Hogyan lett mégis falusi papnő? Ezt a kérdést számtalanszor tette fel magának. Válaszolni sohasem tudott rá. Megjelent ez a Jávorka és vala- tfiogy hozákötődött. Kis semmi ember, evangélikus lelkész itt Oz isténhátamögött. Elhivatottságról beszélt, a nép leikéről és eljött ..vele. Elhivatottság? Lehet, hogy valami olyasmi Hátradőlt, hogy érezze, hogyan tölti ki párnás háta a széktámla hajlatait és kicsit büszke volt önmagára. Vállalta ezt a sorsot, a falusi magányt, ahol egyetlen barátja az öreg zongora. Talán ő is keresni akarta a nép lelkét? Lehet, de eljártak az évtizedek és ma már csak saját lelkét kutatja. Halk, mély hangot ütött meg, zümmögve szállt ki a zongora fekete dobozából, mint a tiszavirág a lárva burkából, hogy ott keringjen egy percre, s társai után hulljon a boly- hok, drapériák lágy hullámai közé. Elmúlt. Ma ezek a parasztgyerekek járnak a városba. Próbált velük valamit kezdeni. Mi kell a parasztnak? Népszínmű, ringó szoknyák, lányok vihorás?ása, kurjongatás a kocsma nagytermében tákolt durvadeszkájú színpadon. A tanitókisasszony és az ifjú gróf reménytelen szerelme .. i Nem kellett nekik Valami téeszc»és\ darabot tanultak be, amit a járási tanács ajánlott nekik. Idegenek. Idegen világ. Tanácsok, párt, DISZ, téesz, ü ah.i: <— Fiacskám — szólt át a szomszéd szobából Jávorka, a lelkész — nem zavar, ha bekapcsolom a rádiót? — Ó, dehogy — felelte rögtön, s csak amikor a kereső recsegését hallotta, gondolkozott el azon, hogy lám, mindig ilyen volt, mindenbe rögtön beleegyezett és mikor megbánta már késő volt. Így maradt itt, ebben a aárfészekben is..t — Fiacskám, hallod? — szólt valami türelmetlen remegéssel, a hangjában a lelkész — valami készül,, » Valami elharapott félmondat végét hallotta. Nem értette. Újra recsegés, aztán, induló, de nagyon idegenül hangzott, szinte fátyolon d{. Felállt, kis, lemondó sóhajjal megnyújtóztatta a derékét és lustán elnyújtott lépésekkel átment a férjéhez. Jávorka úgy ült a rádió előtt, keze a keresőgombon, mintha belé akarna bújni. Az induló harsogott, majd minden átmenet nélkül félbeszakadt, Jávorka felpillantott a feleségére. Nem szólt, de szemöldöke megrándult, szeme vidáman, szinte pajkosan csillant, mintha azt mondta volna: „várj csak, most hallunk valami érdekeset!” Felkuporodott a heverőre, onnan nézte férjét, akinek aszott alakját most valami fiatalos tűz járta át. — Most olyan — gondolta — mint amikor még szerettem. — Felhívjuk a harcolókat — szólalt meg a bemondó rekedtes hangja —, hogy haladéktalanul tegyék le a fegyvert. Aki tíz óráig leadja vagy eldobja fegyverét, bántódás nélkül hazatérhet. Figyelem! Figyelem! Megismétlem.;. — Hallod? — szólt Jávorka izgatottan — harcolnak. Csak nézte megváltozott férjét, s hirtelen nem értette, miért örül a férje annak, hogy Budapesten harc folyik. A háború ötlött fel előtte, szirénák vijjogása, síró asszonyok... Megborzongott. Újra pattogó induló harsant valami üres, idegen hangon. — Harcolnak — ismételte Jávorka és felegyenesedett, kezét kercskedőmódra dörzsöl- getve gyors, siető« léptekkel indult a puha szőnyegen. Az ablakhoz érve néhány pillanatig kinézett, valahova mesz- sze, aztán hirtelen megfordult, s ugyanolyan sietősen tartott a túlsó falig, majd vissza. Hirtelen szembefordult az asz- szonnyal. — Harcolnak! Tudod mit jelent ez? Tizenkét éve erre vá-. runk. A nép lelkét nem lehet örökké rabságban tartani. A nép fegyvert ragad és elűzi a bolsevistákat. Érted ezt? Ez a mi forradalmunk! Az asszony mereven nézett a lelkész csillogó szemébe. Nem a szavakat értette, csak azt, hogy valami nagy dolognak kellett történnie. Úgy megszokta már, hogy együtt él ezzel az emberkével, aki puha nemez papucsban, ingujjban, mindig rosszul feígombolt nadrágtartóval egérmódra surran ide-oda a lakásban és egérmódra surran a lakásból az imaházba és vissza. Most szokatlan és érthetetlen volt, hogy ez az ember szinte ércesen zengő hangon mond prófétai szavakat, s közben valami elektromossághoz hasonló kisugárzás indul belőle, amely hatalmába keríti, magával ragadja. — A főváros népe már felkelt. Most az ország következik. Minden városban, minden faluban vége a vörös uralomnak. Vége ennek az átkos tizenkét évnek, a szenvedésnek és meddő kutatásnak. A nép lelkét kerestem, s most, látod, magától tárulkozik elénk. Csodálatos nap ez a mai! Már nem a feleségéhez szőtt, valami láthatatlan tömegnek szónokolt. — Lehullanak a láncok és a szabadság visszatér jogaiba. Szabad lesz az ember és a föld az ő virágaival és madaraival. Szabod lesz a hit és a hívők sokasága hálaadó éneket zeng az Urnák .,. — Fiacskám — fordult hirtelen a feleségéhez. Cselekednünk kell! — Mit? — kérdezte az asz- szony, de már beleegyezően. már áthatva attól az áramtól, amely a megfiatalodott lelkészből áradt felé. — Ki kell állnunk a nép elé, beszélni hozzá, hogy talpraáll- jon és cselekedjen, A mi falunk sem maradhat ki az országos megmozdulásból. Itt nekünk kell elindítanunk a szabad életet teremtő harcot. Odaült az asszony mellé, kezét a karjára tette és ügyet sem vetve a recsegő, indulókat harsogó rádióra, bizalmas, meghitt beszélgetésbe fogtak, mint akkor régen, amikor ide- ktilíSzesüket beszélték meg. Szürkült már,' amikor közeledő motnrberregés verte fel a csendet. A papnő az ablakhoz futott. — A Sós Laci — újságolta — a városban járt. Hirtelen eszébe jutott, hogy a fiú dlszista és alighanem tanácsokat kapott a városban. — Nem lesz baj? — kérdezte aggódva. — Ez a fiú megelőzött bennünket, talán a rendőröket, határőröket is mozgósítja. — Eh — legyintett Jávorka — mit számít egy ilyen kölyök! A főtér felől máris mozgolódás, lárma hallatszott. Az ablakuk alatt is emberek siettek el a lárma irányába. — Ez gyűlést hívott ősszel — suttogta ijedten a papné. — Nem baj, menjünk oda! Ahogy sebtében felöltöztek és kiléptek az ajtón, szinte kétségbeesetten könyörgő hangot hallottak. — Polgártársak! — A többit elnyelte a zsivaj. De felismerték Sós Laci hangját.' „Mi az, hát ezt mi lelte?” — kérdezte a pap szeme, ahogy oldalvást ránézett az asszonyra. A főtéren, az esti szürkületben elsőnek a szovjet emlékműre esett a lelkész pillantása. Vagy három ember lovagolt rajta, kődarabok röpködtek, üveg csörömpölt. „Megelőztek!” — gondolta, s hogy időt ne veszítsen, alkalmas helyet keresett. Az iskola kőkerítésének lábazatára állt. — Kedves híveim! — kiáltotta, s kezét áldólaq terjesztette ki a tömeg felé, — Csönd legyen, a tisztele- tes úr beszél! — sipított ki egy asszonyi hang a lármából. — Mit keres itt? — recsegett le egy borízű hang az emlékműről —■ maradt volna a fenekén! A pap nem hagyta magát. — Kedves híveim! — kiáltotta még hangosabban — hadd szóljak hozzátok a mi szent forradalmunkról, de hadd szóljon előbb hozzátok a feleségem Petőfi szavaival. Az asszony felkapaszkodott mellé. A lárma egy pillanatra elült. Az emberek kíváncsian nézték a papi párt. — Talpra magyar, hi a haza! — kezdte az asszony és most hősnek érezte magát, aki fáklyával vezeti a tömegeket a szent cél felé. — Itt az idő, most, vagy soha! Oly mélyen átérezte e sza- vak igazságát, az elröppenő és vissza soha nem térő pillanat erejét, hogy könny buggyant a szeméből. Szünetet tartott s várt. De csak értelmetlen zsivajt hallott. S ebből újra a borízű hang recsegett ki a megcsonkított emlékmű tetejéről. — Eredjen már haza! Nem kultúrestély van itt, hanem forradalom! Hangos asszonyi vihogás hangzott erre és gúnyos röhej. A gyűrűben álló tömeg külső karimája kezdett foszladozni. Egyesével, kettesével lehajtott( fejjel indultak hazafelé az emberek. Csak a gyűrű közevén lármáztak, s morzsolták tovább az emlékmű köveit. — Polgártársak, ez mát túlzás — hallatszott Só} Laci gyönge hangja — nem rombolni akarunk! — Hallgass kölyökt — recs- csent rá a borízű, őrmesteri hang. Szabó István bácsi is ott állt a tömegben. Elgondolkozva hümmögött, majd megfogta legényfia karját. — Gyere csak, nincs itt semmi keresnivalónk. Ha már a Bódog Jóskának, annak a csendőrőrmesternek nincs jobb dolga, mint követ törni és a vap- né kiáll maskarának, akkor... Nem fejezte be a mondatot, csak elindult és legényfia követte, ■ Es követték annyian, hogy mire a papné a vers végére ért, már csak Bódog és néhány társa ácsorgott a megcsúfolt emlékmű tövében. Odahaza idegesen csavarta el. a még mindig harsogó rádiót és sírva omlott a heverőre. — No, no fiacskám — vigasztalta Jávorka — hiszen szépen szavaltál. . — Szépen, szépen, — nyöszörögte — oh, hogy miért is kellett rád hallgatnom. Hiszen tudhattam volna, tudtam is mindig, hogy nem ért meg bennünket, nem érti a művelt beszédet, az igaz szót a bugris parasztja. * (A Hazafias Népfront pécsi írócsoportjának 26- An, szombatón este tartott irodalmi estjén elhangzott felolvasás.) Ssalai János: egy idősebb embert a kiegészítő- — Hát Igen! Ilyenek a mai Hare nyolc órára, az már hét órakor talok: mindent egyszerre szeretett van, Ha szólunk hozzá, vl- nének, mindent természetesnek gyázzha vágja magát. Sokszor kell tartanak. nekik mondani; „Cljón le, ne köp- — Vannak Ilyenek is, de a több- tassa a bokáját!” Ha egy Halait ségtik az mégis rsak más. behívunk, az vagy nem Jelenik Es most egy látszólag más té- meg időben, vagy (elveszi a tele- mába kezdenek. A gazdász arról Négy ember ffl az árokparton. Előttük az ebédre hozott szalonna, kolbász. Nagyokat nyelnek és nagyokat hallgatnak, ülnek, esznek és néha-néha a kanálisban folyó vízre plslantanak, amelyen apró hullámokat ver a lassú szél. — Mégis csak megjött a Jó idő — szól az egyik és nagyot nyel, — Meg. Utolsókat rúgja már • nap. Érződik a sugarain. Erőtlenek. Csend. Aztán megint az előbbi szál. Ugylátszlk, • nem tudja elviselni ezt a nagy csendet. — Vajon merre jár most a hold? A többiek kapnak a témán. — A fene tudja. Talán itt kering a fejünk fölött. — Hát caeda egy dolog es ■ mahold. nej, ha egyszer a fejünkre esik!,,, — Az nem lehet, mert mire leér, elég.,, — E*.igaz, ős azért a fene, aki tudja.,, Ezzel be Is ftjsslk és megállapodnak abban, hogy azért mégsem esik le a hold. — fiát ez azért mégis esak eso- ds. Mit fejlődött a technika! — Sokat! Ez még mennyit fog! — Fog bizonyt Néhány év múlva már a Szent Féter sem tudja megmondani, bány hold kering a világűrbe n. — Bizonyt Csak azért e* még- Slae* jől! Fejlődik a technika és az emberek mégis boldogtslznok, nem tudnék ágy érülni semminek, mint ml. — t..» — Fiatal gssdisz koromban egy gréfl birtokon voltam segédtiszt. Kevés voH a Heetés. Nadrágra Is az apám küldött pénzt, de ágért ürülni, azt tudtam. — Ha ast mondták, hogy vasárnap kugHpartl lesz, skkor egész Héten arra készültünk. Ha jól sikerült a kugllpartl, akker a következő héten erről beszéltünk, ürültünk mindennek. Most meg? A múltkor hazajön szünidőre a gimnazista Ham. Este mint mindig, most Is sakkoztunk. Azt mondja nekem: — Megtanultam a vak sakkot. Fogadjunk, hogy megverlek anélkül, hogy látnám a sakktáblát, a szomszéd szobából, — Megvert. A tizenkettedik lépés után megvert és még csak nem is érült neki. hogy vakon megverte az elég jól sakkozó ap. iát. Természetesnek vette. Hát e* a baj. Mindent természetesnek vesznek az embereit. A három ember bólint, a gazdász pedig folytatja az előbbi fejtegetéseit.-r Természetesnek bizony és ez nagy baj. A múltkor például a pusztai gyerekeknek eszébe jutott. hogy futballozni kellene. Szóltak nekem és az igazgatóság néhány nap múlva küldött egy futball-labdát. Fehér króm bőr Volt, hangsúlyozom, Ingyen kapták és mégis egyszercsak azt mondták: „Miért fehéret küldtek, miért nem sárgát?” — Akkor a közmondásnak Is fuccs. Most már megnézik az ajándék-csikónak a fogát is. — Úgy bizony. — Vagy Itt van egy másik példa. Az egyik pusztai gyerek úgv klöltöztttt, mint annakidején egy gróf. Mondom neki, szép a ruhád, olyan vagy, mint egy valódi herceg,.Még rá sem néartt a ruhájára. pedig, amikor én Hatat karomban rgy új ruhát kaptam, annyira ürültem neki, hogy fél évig föl sem mertem venni, — A* már rég volt, akkor rosz- szabbul éltek az emberek. Érthető, ha annyira vigyáztak a ruhára. Meg más volt a felfogás Is. — Ez Igaz. Akkor, ha az én apám eljött a gimnáziumba és érdeklődött utánam, ha szóba állt vele az igazgató, it Is csak az oaatálykényv alapján tudta megmondani, hogy van-e egyáltalán Ilyen nevezetű. Most megf Azzal fogadta múltkor la a feleségemet a Ham igazgatója: „A gyerek jói van, jól tanul, meg vagyunk vele elégedve," Minden nőnapban fr az Iskola, a szülői munkaközösség ,., Szóval agyon babusgatják a gyerekeket. Elkényeztetik a fiatalságot. Mindent megkapnak és így mindent természeteinek vesznek .., — Így van ezl — szól közbe a törzsőrmester. — Ha behívatunk font és beszól; „Én ma nem érek rá. Nem lehetne holnap bejönni?” Mikor mert volna a múltban megtenni ilyet egy katonakötrlea ember? — Soha! De olyat sem ám, mint amilyet hallottam. Hát ez mindennek a tetajel Az egyik egyetemen a miniszterelnök Jelenlétében még az elmúlt évben a* egyik másod- éve# orvostanhallgató felháborodottan arról beszélt többi társai nevében, hogy az méglscstk dtsz- nóság; másodéves orvostanhallgatók ős még egy sem volt közülük tanulmányúton, Hát ez aztán a netovábbjai Harmincnégy éve vagyuk gazdász és még esak egyszer sikerült kijutnom külföldre. beszél, hogy van neki egy református pap ismerőse. A múltkoriban kapott tőle levelet. Azt írja, hogy az ő hívei la kaptak vöröskeresztes csomagot. — De a katolikusok, azok többet kaptak Mit gondolsz, ml lett ennek az eredménye? — kérdi a levélben. — Több reformátua család áttért a katolikus vallásra, mert ott nagyobb csomagot adtak. — Egy csomagért eladta a vallását, a hitét? — El bizony. Ma már nagyon sok az Ilyen kapzsi ember. Mit számit neki az elv, a hit. Oda megy. ahol többet adnak. — Mint azok, akik disszidáltak. — igen. Azok te azt gondolták, hogy kint minden lesz: autó, meg minden és ezért megtagadták a hazájukat. Aztán kiderült, hogy nines autó. villa meg egyéb. Egyikük másikuk már hazajött, mondván: vasutat itthon la építhetek, azért nem kell kimennem Ausztráliába. — De van, aki Jó boltot csinált. — Van. De ezek nagyrésae régi szakember, nem olyan Igényes, mint a mostani fiatalok. Nem kell nekik mindjárt luxuskocsi, meg miegymás, ezek beérik a betevő falattal, meg cgy-egy öltözét ruhával Is. — A ml Haitik bizony nagyon igényesek. A napokban olvastam az újságban, hogy van olyan megye, ahol feleannyi pedagógus sine* falun, mint amennyinek lenni kellene, — Pedig falura Is kellenek az .apostolok”. — Kellenek hát. A falttal pedagógusok azt mondják i szép, szép ez az apostolkodás, de nagy a sár, unalmas a falu, jöjjenek le egy kicsit a városiak is apostol- kodnl. — Ez aztán valami. Jöjjenek le a városiak, ók meg városra mennek. Aztán megint cserélnek, ahelyett, hogy a falun Igyekeznének megteremteni az olyan légkört, amelyben ők maguk ts Jól érzik magukat. — Ezért tenni Is kellene valamit. De sokan közülük éppen ettől félnek. Mindent az államtól várnak. Úgy mint az a fiatal állatorvos ki, skl azt mondta, csak akkor hajlandó kimenni körzeti orvosnak, ha autót kap. Kilói? Az államtól? Vegyen magának. Kaphat részletre. Nekik még az a kedvezmény Is megjárja, nem mint nekünk, nem Igaz? >— Dehogynem! — De ma mindennel elégedetlenek az emberek. Ha vesz valaki egy százliuszotiötös Csepelt, még he sem rúgja Jóformán, márts egy kétszázötveneset kíván. Ha megvan a kétszázötvencs, akkor már autóra vágyik .., — Ez is Igaz. Van egy ismerősöm, akt nemrég épített egy gyönyörű házat, ürült is neki • egykét napig. De aztán rájött, hogy hiányzik belőle a gáz. Azt la be kellene szereltetni, de még nincs annyi pénze. És most elégedetlenkedik. Azt mondja, hogy még annyit sem keres, hogy a gázt beszereltesse. Pedig mindent nem lehet egyszerre! Nem Igaz? — Es' abban ts van valami, hagy az emberek gyakran napok alatt elfelejtik, hogy mikor mit kaptak. Azt te természetesnek veszik, hogy kapnak. En esak a magam példájából indulok ki. Evekig nem volt villany a pusztán. Most van, nemrég szerelték be. Hát én három napig azt sem tudtam, hová legyek az örömtől. A negyedik, ötödik napon már természetesnek vettem, hogy van villany. Sőt az egyik reggel éppen borotválkozni akartam éa nem volt villany. Csupán öt percet kellett vámom és szidtam mint a bokrot azt, a villanyt, amiért évekig majdhogynem imádkoztam. — Ezt én is elmondhatnám. Persze más példával, de elmondhatnám, — Ea sokszor nem vesszük figyelembe a lehetőségeket. Pedig azt is figyelembe kéne venni. — Figyelembe bizony, mert ha . ez így megy tovább, nem lesz olyan ember, olyan kormány eb- ltrn az országban, aki teljesíteni tudná az emberek kívánté galt, — Ilát azért ez így mégsem helyes, Az embereknek nőnek az igényel, mindig többet kívánnak. — e* iga«, de azért mindig figyelembe kell venni a lehetőségeket, mert lehetőségek nélkül a kormány sem tehet semmit! — Úgy van! Easel pontot is tesznek e téma végére, majd egy másik témába kezdenek, abba, hogy a technika valóban boldoggá teszl-e az embert? Az egyik azt mondjál Igen. a másik ast mondja nem. A harmadik meg csak hümmög Ki tudja? Ez majd eldől. Erről még nem érdemes vitatkozol. A gazdász az érájára pillant. — Ejnye, de elment az Idő. Nekem ntennetp kell. Várnak az emberek! Feláll. A többiek követik a példáját. Felveszik a fúrói az esőköpenvt és lassan, bandukolva elindulnak a zizegő nádas mellett,
