Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)
1957-10-24 / 249. szám
2 N APtO lí>57 OKTOBER U ? Felárral mindent leltet? A küszöbön Felcetckabátos asszony igyekszik a Kossuth Lajos utcai vasbolt felé. A Boltív- köznél egy esőbakátos férfi várja. Tegnap már mindent megbeszéltek, így a férfi csak annyit kérdez: — Elhozta a pénzt? Az asszony bólint, erre az esökabátos bevezeti a vasbolt félig-meddig raktárnak használt udvarára. — Hát az a kád lenne az, amit mondtam, öntött, az oldaláról kicsit leverődött a zománc. De azért jó az, hisz tudja... nem lehet sem égen, sem földön kapni.... S átveszi a fürdőkád árát, sőt még annál is többet, hogy majd 6 kifizeti, aztán hazaszállíthatják a Rigóder-tető- re, ahonnan a nemrég vásárolt fürdőkályha mellől bizony nagyon hiányzik már az áhított fürdőkád. Az asszony tíz százast ad és izgatottan vár. Az esőköpenyes bemegy a boltba, megkeresi aZ első segédet és csendesen mondja: — Eljöttem volna azért, amit Ígért, „Zsiga" bácsi... És már kapja is a blokkot. Amit nem sikerült előtte egy idősebb asszonynak, az neki csak egy mondatába került. Megvan a kád, csak ki kell fizetni a pénztárnál az árát, s. -. i Nem került nagy megerőltetésébe, hogy tovább fűzze a gondolatait, hiszen nem volt nehéz megbarátkozni azzal, hogy ismét lesz egy könnyen szerzett százasa. As asszonynak nem fogja megmutatni a blokkot. Hétszáz- huszonkettő forint a kád, száz forint a „Zsiga" bácsié, száz az övé és még marad is egy kis költőpénz az ezerből. A pénztárnál sorba kell állni, mert többen is várakoznak, No végre..-, sorra- kerül. Csakhogy amikor a pénztárosnő átveszi a pénzt, és ráüti a blokkra a „fizetve" bélyegzőt, egy nyomozó nyúl a pénzköteg után, s azonnal kéri az esőkabátos személyi igazolványát is. Az első percekben még lehet mellébeszélni, hogy így, úgy, a kádat csak szívességből veszi, mert ő fogja felszerelni, de később már nem érdemes. Hiszen nyílt titok, tudja a fél város, hogy a vas- boltban jó pénzért, egy kis ajándékért „simán" kaphatók a „hiánycikkek“ is. Egy százas egy fürdőkályha — természetesen a törvényes ár kifizetőién túl! Üjabb százasért kádat is lehet kapni hozzá. S a jólértesültek még azt is megmondták, kihez kell fordulni a boltban. Az eladók ismerősei közül az esőköpenyes is arra gondolt: miért ne használhatná 6 is ki ezt a helyzetet. Majd közvetít, az eladó nem fog rosz- szul járni és ő is jól kereshet rajta. Egy órai „munlca" s többet kap érte, mint a bányász egy teljes műszakért. Néhányszor sikerült, de ez esetben rajtavesztett. Hogy enyhébben bírálják el, később őszintén elismer mindent. — En mindig a vasboltban vásároltam, ismertek, így megkaptam mindent, amire szükségem volt. Egyszer egy húszast kért tőlem a „Zsiga" bácsi, amikor kádért jöttem. Aztán azt mondta, hogy ha szerzek neki száz forintot, ő szerez nekem fürdőkádat. Így adódott aztán az első üzlet és utána a következő.... Az első segéd is védekezik: ő „csak" ajándékot fogadott el, hiszen nagyon hálásak, nagyon kedvesek a vásárlók. Ki harminc forintot, ki hetvenet, ki egy-egy liter murcit, ki egy kosár szőlőt hozott, mióta fennakadás van egy-egy cikk gyártásában. Az ajájidék aztán, mint a vásárlók szeretetének jele gyűlt- gyűlt. -.! Most a büntetéstől való félelmében mindent megígér: — Soha többé nem fordul elő velem. Nem fogadok el n jövőben semmit sem. Igazságosan fogom kiszolgálni a vásárlóközönséget, meglátják nem lehet panaszuk rám ... Elhigyjük? Ne higyjük? Ezt csak azok • mondhatnák meg, akik ismerik a „Zsiga“ bácsit és mindazokat, akik fizetésük mellett jogtalanul, „ajándékokra" apellálnak. Mert sajnos nem ő az egyedüli, aki kihasználja az áruhiány okozta nehézségeket, s ; naponta százasokat is képes kihúzni a kispénzű emberek zsebéből. Ne értsük félre! Ne vonjunk le a cikkből olyan következtetést, hogy ez jellemzi a kereskedelmi dolgozókat. Nyugodtan kijelentjük, hogy nagy többségük tisztességesen látja el feladatát. Csupán azért irtuk meg, hogy elejét vegyük az ilyen és hasonló erkölcsösnek egyáltalán nem nevezhető jelenségek elburjánzásának. A harc neheze természetesen a kereskedelemben dolgozó becsületes munkásokra vár! H. M. A cím pontosan fedi a helyzetet. A mohácsi járási pártbizottságon sem kísérlik szépíteni. „Értelmetlen lenne önmagunkat ámítani — mondta Baris elvtárs. — Semmi sem születik harc, küzdelem nélkül, az út rögös, teli van buktatókkal. Könnyen el lehet tévedni”. Hogy jobban értsük, egy kissé vissza kell pillantani a közelmúltba. A járás pártszervezetei augusztus közepén Is belül politizáltak, nem voltak képesek kijutni „a politizálás széles országújára”. Nem általánosan, de a zöm és a nagyobbak (Majs, Lánycsók, Kölked) nem értették, mi a dolguk. Pontosabban csak egyet tartottak annak: az ellenforradalom elleni harcot. S ebbe olyannyira belemerültek, hogy minden másról megfeledkeztek. Amikor már érkeztek hírek arról, hogy egyes pártszervevezetek n falvak ügyes-bajos dolgaival, a termelőszövetkezetekkel, az ifjúsággal is törődnek, akkor a nagy többség „csapkolódott”. Szó szerint kell értelmezni: újból és újból felelevenítették a járási bizottsággal közösen lezárt személyi ügyeket, egymás után érkeztek néha fenyegetés számba menően a panaszok. A lánycsóki elvtársak egyetlen alkalmat sem mulasztottak el, hogy egy-két kompromittált személy ügyét ne forszírozzák. „De hiszen ezt már megbeszéltük magukkal” — mondták a járási bizottságon. „Persze, persze ..— válaszolták. A pártbizottság álláspontja, politikája ebben a kérdésben is világos volt. A megtévedte- ket, akik belesodródtak a különböző eseményekbe, bírálattal és meggyőzéssel a helyes útra kell vezetni; a bűnösöket pedig a bűn mértékének megfelelően ítéljék el. A pártszervezetek egy része ezt csupán adminisztratív tevékenységnek vélte. Pedig — s ez tanulság a jövőre is — nem old meg semmit az, hogy valakit csak a pártszervezet tart bűnösnek és követeli megbüntetését. Attól még a faluban másként vélekedhetnék róla. Miért? Talán nem ismerik tetteit, ha tudják is, de nem látják, hogy azzal, miért vétett a munkáshatalom ellen. Az ilyen embereket a tények erejével kell leleplezni, odaállítani a falu elé. tessék, ilyen emberek. Akkor a pártszervezettel egyetemben mások Is követelik, hogy büntessék meg őket, senki nem sajnálkozik rajtuk és nem gyűjtenek tiltakozó aláírásokat . s , A járási pártbizottság ebben a helyzetben nagyon he- ; lyesen gondolkozott. Az élet sokkal előbbre tart és lezárult egy szakasz. Semmit sem felejtünk, ezután is éberek leszünk, de egy új szakasz, új feladatai kerülnek előtérbe. A „hétköznapi” munka időszaka következik. Egy-két körlevél, határozat mit sem segítene ebben, attól még nem történik változás. Ezért elhatározták: a munkastílust kell megjavítani. K’ a falvakba, többet forogni az emberek között, taggyűléseken, vezetőségi üléseken, pártnapokon részt venni, munka közben tanítani az elvtársakat — ebben foglalták össze a teendőket. — Ehhez tartjuk is magunkat — mondják. — Bár nagyon nehéz, két hónapig nem volt közlekedési eszköz, a járás pedig nagy kiterjedésű. De talán nem volt olyan taggyűlés, vezetőségi ülés, amelyen ne jelentünk volna meg. Tanítani nehéz mesterség. Türelem, megértés, ismeret, gyakorlat — mind-mind feltétele. Ez a néhány pártmunkás mindegyikkel rendelkezik. Türelem ... Majson hónapokig alig-alig dolgozott a pártszervezet, gyakran egymással civakodtak az elvtársak, ötször- tízszer ugyanarra figyelmeztetni őket? Megtették. Aztán meg tört a jég: „először saját portánkon teremtünk rendet — mondta a titkár — utána pedig kilépünk az emberek közé”. Szűrben már fel akarták oszlatni a pártszervezetet, amikor a párthoz hű elvtársak önmaguk vetették ki soraikból az ellenség hangját terjesztő elemeket. És itt is azt mondták: most pedig dolgozzunk a falu érdekében. Gyakorlat... a má- roki pártszervezet titkára érezte, hogy a KISZ-szel tenni kel- } lene valamit. De hogyan? Van ♦ ,úgy néha az ember, hogy látja | a bajt, de tehetetlen, nem tud- £ ja miként avatkozzon bele. A £ járási bizottság munkatársa • tanácsolták, hogy hívják össze ♦ a gyűlést, közösen beszéljék i meg a problémákat. Rendezze-: nek kultúrműsort, bált, fiata-♦ lókat érdeklő gazdasági és po- ♦ litikai előadást, lányoknak : szakkört. S a pártszervezet ei-£ indult. S igy tovább lehetne sorol- i ni az eseteket. Csák még egyet • a munkastílusról. Tóth elvtárs-: nő, aki a mezőgazdaságért fe-: lelős, egy alkalommal össze-: hívta a mezőgazdasággal fog-» lalkozó vezetőket. Fél napig? tanácskoztak, beszélgettek, s£ Tóth elvtársnő szerint „annyi ♦ javaslatot mondtak, hogy csak? győzzük megcsinálni...” A : pártmunkások jól össze tudják: hangolni a maguk tapasztala-: tait az egyszerű emberekévé. í mindig visznek és hoznak. Ezt: másként, minthogy a tömegek: sűrűjében élnek, dolgoznak —| elképzelni sem lehet. Érik a gyümölcs: meg-? tették a kezdeti lépéseket, ame-£ lyek majd képessé teszik at pártszervezeteket, hogy meg-* oldhassák az új feladatokat, j Az említetteken kívül olyan | állomásai vannak az útnak, j mint például, hogy rövid idő: alatt öt új termelőszövetkezet! alakult, s hogy sok községben* a pedagógusok kérik, vehesse-: nek részt az idei pártoktatás-; ban. Ezek bizakodással töltik * el a pártmunkásakat, kommu-5 nistákat. £ b. j. : Külföldi hírek KAIRO Az omani hadműveletek te* vább folynak. Az imám kairói képviselője közölte, hogy Niz- vától nem messze hevés ütközet volt angol csapatok és az omani nemzeti ellenállási erők között. ISZTANBUL Kedden Szaud király meghívására Szauc’ Arábiába utazott Fatin Zorlu török áll-m- miniszter. Üzenetet visz magával Bajar köztársasági elnöktől és Menderesz miniszter- elnöktől. LONDON MacMillan miniszterelnök kedden éjszaka elutazott Washingtonba, ahol három napon át megbeszéléseket folytat Eisenhower elnökkel. BEIRUT Akram Haurani, a szíriai parlament elnöke kedden felkérte Hammarskjöld ENSZ .5- titkárt, személyesen jöjjön el a Közel-Keletre, hogy i,.< ő- ződhessen a helyzetről. Ugyanakkor azt is követelte, hogy Hammar:- ._.d szíriai utazu.-.a eu.it tartsanak vizsgálatot Izraelben és Törökországban. BEIRUT Husszein jordániai király kedden Habcsz Madzsali tábornokot, a jordániai hadsereg főparancsnokát, főkormáryzó- vá nevezte ki. Az uralkodó felhatalmazta a kormányt arra, hogy a tábornokot „minden teljhatalommal felruházza a királyság biztonságának megőrzésére”. Ez beiruti körök szerint annak a jele. hogy Husszein király „szembe akar szállni az arab nacionaHs'ák állandóan erősödő agitációjá- val.” ÜNNEPI HETEKET RENDEZ \y Pécs város Művelődési Háza Pécs város Művelődési Háza 5 éves fennállásának alkalmából ünnepi heteket rendez. Az ünnepi hetek egybeesnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepével is. November 6-án az ünnepi műsorban a szavalótanfolyam növendékei szerepelnek. Az ünnepi hetek további műsora között kiemelkedő jelentőségű a színjátszócsoport „Tacskó” felújítása. November 15-én verselemző irodalmi est lesz „A magyar líra gyöngyszemei” címmel. Az irodalmi est előadója: dr. Makay Gusztáv bu* dapesti gyakorlógimnázium! • tanár. November 18-án mutat- í já!k be a színjátszóegyüttes tagjai Tito Strozzi: Játék és valóság című színművét. A darabról Hajnal Ernő rendezővel beszélgettünk, aki többek között a következőket mondotta: — A „Játék és valóság” az örökös színészi problémát mutatja be — ahogyan sok álmatlan éjszaka, gyötrődés, kín, egyéni élmény, a jellemek szakadatlan boncolgatása és tanulmányozása, valamint a reális élet jelenségeinek megfigyelése során megszületik „A szerep”. A darabnak két szereplője van, a színész és a színésznő. A házaspár élete a játék és a valóság kBzött oszlik meg. A férfi, Othello szerepére készül A Balaton nem barátságos ilyenkor. Szép, amikor tükrén megcsillan a bágyadt napsugár, amikor színe változik a felette elvonuló felhőktől. A vizen szinte semmi élet nem látszik, csak később, a távoli ködben rajzolódik ki két halászhajó szivlettje. Az élet most a partokon van, a szőlőkben. Amerre a szem ellát, szőlő, szőlő és szőlő. E magyar tenger mellé telepített tenger- nagyságú szőlő Aligánál, a Balaton délkeleti csücskénél terül el. Aki öt évvel ezelőtt járt erre, szántóföldet látott e helyen. Répa, kukorica, búza termett e több mint 500 hoid- nyi területen és öt évvel ezelőtt foglalta el a szőlő. Nekünk baranyaiaknak nem furcsa egy épülő lakótelepet, gyárat, üzemet látni. Az elmúlt ,12 év alatt volt és jelenleg is van részünk benne. Egy most épülő, alakuló, a kezdeti nehézségekkel birkózó állami gazdaságot látni, bejárni, megtudni gondját, baját, .— új dolog. Mert egy új, nagyméretű állami szőlő- és gyümölcstermelő gazdaság van Üti, a néhány év előtti állami iartálékföldön. Újak az emberek, a lakások, fij az irodaépület, új minden, p szőlő is. Idén hozza második termését. A szőlő mind Csemege. A Hamburgi Muskotályt most szedegetik. Kóstolgatjuk zamatét, édességét. cÄ Jjaíntőíi sav kán A két német vendégnek ízlik, - elismerően bólintanak, hogy édes. A sok szőlőt látott Német Márton, a Pécsi Szőlészeti Kutatóintézet vezető kutatója viszont így fanyalog: — Pfüht Jeh! Savas. Savanyú.. — Igen, savanyú, —* így mondja Szabó István üzemegység-vezető. — Bár a többín nem érzett ennyire a savanyúság. Viszont édesebbnek kellene lennie az egésznek. Nem ecetsavanyúságról van szó. Csak mindig lehetne ilyen szép és jó szőlőt kapni a piacon. A szakemberek viszont elégedetlenek. Fűzik gondolataikat, keresik okát a vártnál gyengébb minőségnek. A fajta nem való oda? Tavaly édesebb volt. Az egy méter ötven centi sortávolság, a kordonos művelés és — ebből fakadóan — a napsugárzás elégtelensége lenne oka? Sugárzásmérő nincs. Csak találgatás folyik. Arról is, hogy mi válik be jobban a szálvesszős, vagy kordonos művelés. A szálvesz- szőzés nem sok reménységgel kecsegtet. Kérdés, válasz. Válasz, kérdés. Feltevés, talán így, talán úgy. Meg kell próbálni. így tekereg, kavarog Német Matton és Szabó István beszélgetése, amint járjuk sorról sorra, tábláról táblára e szőlőtengert. Időnként még a két német vendéget is elfelejtik, annyira tüzeli őket a szenvedélyesség, hogyan lehetne több, jobb szőlőt adni mát most, e csecsemőkorú szőlészetből. A másik oldalon óriási vadtelep. Az orsjágúton túl 50 holdnyi szőlőiskola sziszben vad, részben hazai vesszőkből. A hazai az Alföldre megy, a vad ide is, másfelé is, ahol megvannak már az adottságok a gyökeres vessző készítéséhez. Itt még nincs meg. Az épület nagyobb része már áll, magasba emelkedik a kémény is, de az előhajtatók még tető nélkül várják a telet. Pedig mennyire kellene már, hiszen szőlőszaporító anyagból valóságos éhínség van az országban. Most épül a szeszfőző is, amely a gazdaság nyersanyagát dolgozza fel. Egész évben lesz munkája, ha naponta 10 hektoliter pálinkát párol. Szőlő, gyümölcsös, szeszfőzde, oltványtelep és mintegy 400 holdnyi szántó, — ebből tevődik össze ez az állami gazdaság. A gazdaság másik része Csopakon van. 250 holdnyi területtel. Itt is szüretelnek... A préssorok nyomják a hegy levét, hogy hosszú csővezetékeken a pince hatalmas hordóiba csorogjon. Must, törköly és bor illata kavarog a levegőben. Mögöttünk a meredek csopaki hegyoldal vörös földjével, előttünk a szürkéskék Balaton. Messze látni a pince elől. Forgolódunk, gyönyörködünk és az önfeledt nézelődésből egy kérdés riaszt fel bennünket: — Te Pista! Hol itt a szőlő? — Ezt Német Márton kérdezi Szabó Istvántól. — Van, van. De azok a hatalmas ürességek, kopár részek... az nem szőlő volt azelőtt? Szőlő volt igen. De amikor nem volt érdemes foglalkozni vele, kipusztult, tőkehiányos lett. Nem telepítik? De. Telepítené a gazdaság is, a magánosok is, csakhogy mivel? A szaporítóanyag hiánya... ez gátolja a törekvés megvalósulását. Tehát, ha lenne főbb szaporító anyag, hamarabb lenne több bor, olyan, amit a pince mélyén kóstolgatunk. A német vendégek, mi is, kicsit Ízlelgetjük és leöntjük torkunkon a balatoni nedűt. Nem így a szakemberek. Az egyik borra azt mondják, hogy „rövid". A másikra, hogy „hosszú". A harmadikra, hogy „csinos". A negyedikre, hogy „szép" és így tovább. Értelme e szavaknak? Van, mert itt nem vallják, amit sok borivó ember mond, hogy „rossz bort még nem ivott, de jó vizet sem" Vagy: „Nincs rossz bor. csal rossz borivó". A „rövid“, bogi rövid ideig érezni a bor izét a „hosszú“, hogy az elfogyasz tás után percek múlva is érez ni zamat át. „Csinos?“ Színe illata, zamata harmonikus mint a szép lányé, akinek szépségét szép öltözete még inkább emeli. No, mindegy — a bor jó. A pincelátogatás után ismé elénktárul a Balaton mási sarka, Aliga. Látjuk az ottan szőlőtenger körvonalait, itt né zegetjük az itt-ott fellelhető i telepítéseket, a kipusztult szc. löket. Amott délkeleten egy gyöngyszeme alakul a Balaton menti szőlészetnek, itt kezdi a régi gyöngy, régi csillogásá megtartani, nagyobbítani. A Balaton nem barátságo ilyenkor, de barátságossá tesz hogy világhírű szőlőkultúráj már elindult a tespedésből új virágzás útján. Mert nem csak Aligán és Csopakon látn ezt. Badacsonyban, Balaton bogláron, körben a magya tenger mellett. S elmúlik ne hány év ... Amikor elhalkul üdülők zaja, a csónakok partr kerülnek, a szőlőlevelek ejsz néződnek, még nagyobb éle lesz a partokon, a szőlőkben Több szüretelő több szőlő szed, több must kerül a pin cékbe, hogy ízes, tüzes borrá érjen és hirdesse a magyar szőlőgazdálkodás hervadhatatlanságát. KASZON JÓZSEF és felesége, á drámai hősnő minden szabadidejében segít férjének szerepe jellemének kialakításában. A Macbeth és Othello szemelvényekben a színpadi munkát, a közbeeső jelenetekben az életet vetíti elénk a szerző. E kettős porondon él a színészházaspár és sok-sok összecsapás, drámai feszültség, logikailag és íróilag remekül előkészített fordulatok során megszületik Othello szerepe. A férfi szerepét Hajnal Ernő, a női szerepet Horváth Erzsébet, fiatal ta.iítónő játssza. Hogy nem vállalkozott-e erejét meghaladó feladatra a „Bajor Gizi” színjátszóegyüttes a Játék és valóság szinrevite- lekor — eldönti majd az előadás, amelyet érdeklődéssel várunk. II gépionk nem tarok dikgákn a IFÜ-nái Lapunk közelmúltban megjelent számában egy cikkben beszámoltunk arról, bogy a sásdl gépállomás magasabb árban bonyolítja le a fuvarokat, továbbá, hogy e fuvarok után nem fizeti meg a meghatározott százalékot a TEFU-nak. A cikkre az alábbi választ kaptuk tájékoztatásképpen a gépállomások igazgatóságától. A magyar forradalmi -nunkás- paraszt kormány 1.028/1*57. (III. 2.1 számú határozata értelmében a gépállomások melléküzemági tevékenységeképpen a mezőgazdaság kórét meghaladó fuvarozást is végezhetnek. E kormányhatározat alapján kiadott 8/1951. (III. 10.) FM.-rendelet értelmében a mezőgazdasági jellegű szállítások fuvardíja vontatóval óránként to forint, teherkocsival pedig 55 forint. Ipart jellegű szállításoknál a fentebb kózölt fuvardíjakhoz a gépállomások a mindenkor érvényes rendelkezéseknek megfelelő összegű forgalmiadót (11,11 százalék) külön felszámítják. Ezeken a dijakon kívül a gépállomások semmiféle pót- vagy mellékdíjat nem számítanak fel, ellentétben a TEFU-val, ahol 3,5 tonnás kocsinál órakilométeres fuvardljs*)- mltás esetén egy órai (10 kilométer) fuvardíj valóban 30 forint (esetenként az emelkedési pótdij, kilométerenként 3 forint), fóldútl pótdíj (kilométerenként 3 forint) és a terepmenet pőtdíja (kilométerenként 11,90 forint). Összehasonlítva a kétfajta fu- vardijtétcleket, megállapítható, hogy sok esetben, különösen a falusi fuvarozásoknál a gépállo- 1 mások nemhogy iM-hihiin. ha- ? nem lényegesen olosóbhan fuva* i roznak, mint a TEI IJ,
