Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-19 / 220. szám

2 NAPLÓ 1957 SZEPTEMBER ft 1 FELADATUNK: Felsorakoztatni a párt möge a Nem vagyok híve az idé­zetek citálásának, e cikk ele­jére azonban ide kívánkozik Kádár elvtárs emlékezetes megállapítása. Két és fél hó­nappal ezelőtt, az országos pártértekezleten mondotta: „A tömegek megnyeréséért folytatott harc el^ő feltételét ugyancsak a pártban kell megteremtenünk, mégpedig az­által, hogy leküzd jük és meg­semmisítjük a tömegek meg­nyeréséért folytatott harc aka­dályát. Mi ez az akadály? A párton belül ma is meglévő dogmatikus gondolkodási mód és a szektás politika marad­ványai“ i: ; Miért kívánkozik ide? El­mondok néhány apró történe­tet. A járási pártbizottság munkatársa körútja során B. faluba érkezik. Más megbíza­tása mellett, tizenöt Fehér-» könyvet is hozott. A párt­titkár nincs otthon, kénytelen az egyébként kommunista ta­nácselnöknél hagyni. — Miért hozott ennyit? — kérdi az elnök. — Hiszen mi csak öten vagyunk.; ; — Másoknak is kell; s s vá­laszol a munkatárs. — Dehogy! Elég, ha mi tud­juk. — Nem érdekli az embe­reket .: : Megdöbbentő okfejtés! Egy fitymáló félmondattal elintéz öt-hatszáz felnőtt embert. Pártonkívülit. „Elég, ha mi tudjuk?")ti Ismerős szavak s ha már itt tartunk, nem árt emlékezni — tanulságképpen. Az elmúlt években gyakran hét lakat alatt őriztünk min­dent, még azt is, ami a lakos­ságra tartozott, azt hittük, akkor nem is beszélnek róla. Jaj, meg ne tudja senki, hogy itt, Pécs környékén a szovjet elvtársak sokoldalú támogatá­sával magunknak bányásszuk az uránércet! — Közben az iskolás gyermekek is erről beszéltek, októberben pedig a hőbölgők, a zavarosban halá­szok, a nacionalista úszítók ellenünk fordították vele az embereket. Jól tudom, vannak és mindig is lesznek állam­titkok, amelyekre vigyáznunk kell, ezt az emberek is meg­értik. De — engedelmet — az októberi események érté­kelése, a sok-sok tényanyag nem tartozik ide, sőt, mint ahogyan a párt politikája, ha­tározata sem; A pártszervezet négy ta­got számlál. Alakulás óta egyhelyben topog. Lehet-e új tagokat felvenni? — erről be­szélgettünk több párttaggal. — Igen — mondták —, de nagyon nehéz. A valóságban azonban má­sutt van a baj. íme a pár­beszéd, amely B. elvtárs és az újságíró között játszódott le. — Tudomásom szerint vala­mikor tizennégy párttag volt... — Annyi. Kimaradtak. — Sz. elvtárs egyszer már kérte felvételét? — Magának is mondta? S tudja-e, hogy nagyon szeret Vadászati? Megértettem. Sz. elvtárs azért akar a pártba lépni, hogy könnyebben jusson va­dászfegyverhez. Ha így van, akkor inkább maradjon kí­vül. Az azonban mégis fur­csa, hogy más nevek felsoro­lása után is az egyedüli meg­jegyzés elmarasztaló volt. Az egyik fecsegő, a másik nagy­hangú és így tovább. Nem egyedi példa, hogy elvtársaánk szeme előtt csak a párton- kívüliektől elválasztó mo­mentumok lebegnek, szinte keresik ezeket. Jó tulajdon­ságaikat megsem említik. Ez a szemlélet természetesen egyoldalú és oda vezet, hogy elzárkóznak tőlük. B. elvtárs kereken ki is jelentette, hogy ezek miatt nem bíznak ben­nük. S akiben nem bíznak, arról le is veszik tekintetü­ket; De hiszen a szocializmus felépítéséhez nem elegendő a kommunisták ereje! Ahhoz a dolgozók munkája, hite szük­séges akkor is, ha tévednek, melléfognak közben. A bizal­matlanság és a hit — tűz és víz. Nem árt ezen nagyon so­kat gondolkozni. A faluban egyetlen tömeg­szervezet sincs. A néhány év­vel ezelőtt messze környéken híres nőmozgalom is pang. De hamarosan megfordul a kocka Hogyan? — ez érdekes ;.: A tanácstitkár egy értekez­leten a járási párttitkártól hallotta, hogy ezután a taná­csok is segítenek az asszo­nyok problémáin. Hazajövet a hivatalsegéddel — asszony — elhatározták, megalakítják a nőtanácsot. Az első szűkebb- körű megbeszélésen szép ter­vekről beszélgettek és fogad- koztak, hogy rövidesen ismé' hallanak majd róluk a kör­nyéken. A pártszervezet hírből sem ismeri a készülődést. Még úgy nyilatkozik, hogy „nem lehet itt semmit tenni" ... Mennyire nem ismeri a falut, az asszo­nyokat, a politikai hangulatot! Bizonyos, hogy ezek az asszo­nyok nem mindenben gondol­koznak egyformán a pártta­gokkal, szervezkedésükkel azonban önmaguk sorsán, gondján akarnak könnyíteni. Innét már csak egy lépés ah­hoz, hogy a szervezetben a kommunista asszonyok a párt politikáját, a szocializmus esz­méjét hirdéssék. Itt már olyannyira „begu- bóztak“, hogy a változásokat sem veszik észre; nem látják, hogy tisztul a látóhatár. m ■> A must és a bor felvásárlási árai Tegnapi számunkban megír­tuk, hogy a Mecsekvidéki Bor­forgalmi Vállalat már felké­szült a borfelvásárlásra. Saj­nos, a felvásárlási árat téve­sen és hiányosan közöltük. A vállalat tegnap rendelke­zésünkre bocsátotta a pontos (•árlistát, amelyet az alábbiak­éban ismertetünk: A felvásárlási árak alkalma- zása szempontjából a bara- f nyai borvidékeket négy cso­portba osztották: I. B. ár fizethető a mecsek­vidéki borvidéken termett fur­mint, fehér burgundi, hárs­levelű, rizling és cirfándli, a Villány—siklósi borvidéken ter­mett mélysötétvörös és rizling, valamint Hegyszentmárton község határában lévő bo­rokért. A Villány—siklósi borvidék­ébe beletartozik Diósviszló is. A II. árcsoportba tartozó f területek a mecseki, villányi— t siklósi borvidék I. B. árcso- t portba nem sorolt fajtái. III. árcsoportba tartozó terü­Ne szépítsük: számos pártszervezetre és párttagra ráillenek .a megállapítások és a történetek. S a bizonyítvány is: politikából elégtelen. Mi­ért? Mert még nem tanulták meg — bár sokat beszéltünk róla —, hogy attól még senki sem kommunista, ha a zsebé­ben tagsági igazolványt hord: hogy a fegyver nem minden. Igaz- a munkáshatalom nap- ról-napra erősödik, ennek mindnyájan örülünk. Bosszan­kodunk azonban, amikor elv­társaink eredményeink láttán ölbe teszik kezüket, elégedet­ten pihennek, bizalmatlanul méregetik a pártonkívüldeket, •' téves hiedelmek folytán elzár- •' ják tőlük a pártot. Nincs na-f gyobb tévedés, mint azt gon­dolni, hogy a hatalom birto­kában már nincs tennivalónk. Akkor következik a java! A dolgozók százezreit felsora­koztatni a párt, a szocializ­mus eszméi mögé, hogy minél többen igaz hittel, meggyőző­déssel dolgozzanak saját ügyük érdekében. A szocializ­mus a dolgozó embereké, ér­tük, velük együtt alkotunk^ mindent ebben az országban. i Ehhez kell megnyernünk őket:' igaz szóval, barátsággal- biza­lommal, ó (Bocz) Nem kérünk belőle! Ilyen újságszervezésre nincs szükség. Nincs, meri? még most is zúgolódnak miatta a siklós­állami gazdaság dolgozói. Az történt ugyanis, hogy a na­pokban egy Albert Miklós nevű valaki, az Állami Gaz­daságok Lapjára gyűjtött elő fizetőket. öt forint egy hónapra — nem sok... S a dolgozók hajlottak a szóra. Aláírták a nyugtát, de a hátulját nem nézték meg. így a 101 elő­fizető után 6060 forintot vett fel Albert Miklós. Hogyan? — Egyszerű trük­kel. A nyugta hátulján az állt, hogy a dolgozó megkéri a gazdaságot, folyósítsa a hat­van forint évi előfizetést és vonja le a legközelebbi fize­tésből. Minderről csak a fi­zetésnél értesültek a mun­kások, amikor hatvan forint­tal kevesebb volt a boríték­ban. letek: Hosszúhetény, Mária- kéménd- Mohács, Pécsvárad, Pellérd. Az I—III. árcsoportban fel nem sorolt területek a IV. cso­portba tartoznak. A termelőt 10 százalékos fel­ár illeti meg, ha a szakszerűen szüretelt, feldolgozott és erjesz­tett, egyszer vagy kétszer fej­tett fehér bor az alábbi Malli- gand-fokhatárt eléri vagy meg­haladja: I. A. árcsoportban (te­rületcsoportban) 13.— I. B. „ „ 12.5 II. „ „ 12.— III. „ „ 11.5 IV. „ „ 11.5 További 5 százalék minőség­jutalom illeti meg a termelőt, ha (1) bekezdésben előírt fel­tételeken felül az alább felso­rolt szőlőfajták különszürete- léséből nyert, valamint hasonló minőségű fajtatiszta fehérbort ad át. Fehér szőlőfajták: furmint, hárslevelű, kéknyelű, szürke­barát, rizling, zöldszilváni, cir­fándli, ezerjó, leányka, tramini, zöld veltelini. Vörösbornál 10 százalék mi­nőségi jutalom jár a termelő­nek abban az esetben, ha a héjon erjesztett bor 11.5 Malli- gand-fokot eléri vagy megha­ladja. Ezenfelül még további 5 szá­zalék minőségi jutalom illeti meg, ha valamely fajtatiszta vörösbor fajtából: kékfrankos, medocnoir, cabernet, kadarka szüretelt borát adja el. A muskotály borokért 30 százalék felárat fizet a vállalat. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek, valamint a kö­zös termelést folytató termelő- szövetkezetek, illetve csoport 50 hl. vagy az azt meghaladó must és bor vagy 70 mázsa szőlő, vagy azt meghaladó mennyiség átadása esetén 3—3 százalék mennyiségi felárat kapnak. A termelőknek fokozott gon­dot kell fordítani az egyes faj­ták külön szüretelésére, vala­mint a bor készítésére, mert külön szüretelésű, fajtatiszta mustért, illetve borért maga­sabb árat kap. A szőlő felvásárlási árait., mivel Baranya megye terüle­tén szőlőt a vállalat nem vá­sárol, nem közöljük. • A must szabadfelvásárlási ára: Területi csoport Fehér vagy vörös Piros, fuxos (pirkadt) cukorfokonklnt fillérben I. A. 57 — I. B. 48 43 II. 42 38 III. 32 29 IV. 29 26 A bor szabadfclvásárlási ára: Fehér, vörös vagy piros Fuxos, pirkadt Területi egyszei kétszer egyszer kétszer csoport seprős fejtett fejtett seprős -fejtett fejtett Malligand-fokonkint fillérben I. A. 96 100 108 — — — I B. ■ 83 87 94 74.5 78.5 84.5 II. 69 72 78 62.— 65.— 70.— III. 54 56 60 48.5 50.5 54.— IV. 50 52 56 45.— 47.— 50.5 A must értékesítési szerződéses ára: Területi Fehér vagy vörös Piros, fuxos (pirkadt) csoport cukorfokonklnt és litérenkint fillérben I A. 62.5 — I. B. 53.— 47.5 II. 46.— 42.— III. 35.— 32.— IV. 32.— 29.— A bor értékesítési szerződéses ára: Lehet, hogy Albert a 101' Fehér vagy vörös, piros Fuxos (pirkadt) rászedett előfizetővel jól járt ) Területi egyszei kétszer egyszer kétszer sőt, biztos, de a gazdaság is 4 csoport seprős fejtett fejtett seprős fejtett fejtett a lap is sokat veszített: a # I. A. 105.5 110.— 119.— — — — munkások bizalmát. Mer? i I B. * . 91.5 95.3 103.5 82.— 86.5 93.— nincs szükség ilyen lapszer- t II. 76.— 79.— 86.— 69.— 71.5 77.— vezésre.., Albert-félékre t III. 59.5 61.5 66.— 53.— 55.5 59.5 semf IV. 55.— 57.— 61.5 49.5 51.5 55.5 86 forint a munkaegység Harmonikus együttműködés a gépáilomássaS Októbertől havi fizetés •Vi Ezt tapasztalták Kozármlslenyben a járás mezőgazda sági szakemberei H Szokatlanul népes a kozármis-lenyi Jobb Élet Termelőszövetke­zet irodája. Itt varrnak a járást pártbizottság, a járási tanács, a ko- zármislenyi gépállomás vezetői, a körzeti me­zőgazdasági felügye­lők, a gépállomás kör­zetéihez tartozó terme­lőszövetkezetek elnö­kei. Tanácskoznak. Egyetlen napirendi pont vám ez pe­dig a gépállomás és a terme­lőszövetkezet viszonya. Beszélnek itt arról, hogy példásan kell gazdálkodnáok a termelőszövetkezeteknek, meg kell mutatniok az ered­ményeiket ;; : de a felszóla­lások vége mindig ugyanaz: a példás gazdálkodáshoz szükség van 'a gépállomás segítségére, a gépállomás se­gítsége nélkül nincs jó ered­mény. És hogy segít a gép­állomás? — ez itt most a nagy kérdés, amelyre a ter­melőszövetkezetek ' elnökei­nek felelniük kell; — Elismerésünket fejezzük ki — kezdi az egyik felszó­laló, a kiskassai termelőszö­vetkezet elnökhelyettese. — Olyan munkát végzett a ko- zármislenyi gépállomás, mint még soha. A másik, a harmadik, a negyedik felszólaló is csak jót mond, persze úgy általá­ban, mert kisebb hibáik azért előfordultak. Ujpetrén pél­dául az egyik traktoros rbsz- szul dolgozott. A termelőszö­vetkezet azo’-' n leállította és a rossz munkáért fegyel­mit te kapott,- Aztán volt olyan probléma is, hogy a már megszokott, jó miunkát végző traktorost el akarták vinni a termelőszövetkezet­ből, — Ez nem helyes — álla­pították meg az elnökök. — A traktoros maradjon a ter­melőszövetkezetnél, lássa munkája eredményét -.: 5 Több mint két óra hosszat beszélgettek, de ennél több rosszat nem mondtak el ar­ra a gépállomásra, amely az elmúlt években talán a leg­rosszabb volt az egész me­gyében. Ez pedig figyelemre méltó. Már dél felé járt az idő, amikor felkerekedett az ér­tekezlet valamennyi részt­vevője, hogy Sólyom József, rmmkaérd emérmes tsz-el- nökkel megtekintse a Jobb Élet több mint 300 holdas gazdaságát. A tehenészetnél kezdték. Amikor meglátták a tiszta istállót, a tehenek jó kondícióját és, megtudták, hogy ugyanazokkal a tehe­nekkel, amelyeket két évvel ezelőtt még úgy kellett fel­támasztani, mert jártányi erejük sem volt, 9,7 literes fejési átlagot értek el, ugyan?, csak elcsodálkoztak. Ugyan­csak nagyot néztek, amikor meglátták a tsz 100 sonka- süldőjét, amit néhány hét múlva már szállíthatnak is. A nyári szálláson 132, ma­lac visít. Sólyom elvtárs ar­ról tájékoztatja a megjelen­teket. hogy 7,9 volt a levá­lasztás! átlaguk és valameny- nyi malacuk törzskönyvezett. — így a kanok kilójáért 38—42, a kocák kilójáért pe­dig 28 forintot kapunk! — mondja Sólyom elvtárs. — Ez a helyes gazdálko­dás! — szól közbe valaki. — így kellene gazdálkodniok a kiskassaiafcnak is. Ebből aztán nagy vita ke­rekedik. . A kiskassai elnök- helyettes azt mondja, hogy a hizlalás is kifizetődő. A má­sik meg rákontráz: kifizető­dő az igaz, csak azért még­sem jó, hogy egy több mint 300 holdas termelőszövetke­zetnek egyetlen tehene, ser­tése sincs. Úgy veszi a hízó­nak valót, aztán, meghizlalja és továbbadja. A helyes az lenne, ha a kiskassai tsz is maga nevelné a hízónak va­lót. — Nincs helyünk! — Dehogynincs! — szól közbe Romvári elvtáxs, a pé­csi járási tanács tsz-csoport- vezetője. — Van n^gy épü­letük, csak ki kell hasz­nálni. Szó szót követ, míg végül is azt mondja a kiskassai el­nökhelyettes: — Mi nem ellenkezünk. Mi is akarunk állatot tartani... Ez jó jel, mert néhány hó­nappal ezelőtt valósággal til­takoztak ez ellen. Talán a kozármislenyiek példája is segít a megoldásban. A 18 holdas kertészetet is bejárjuk. Szépek a paprikák, a paradicsomra meg mintha kosárral öntötték volna a sok-sok piros termést. — Erről az egy holdról már több mint egy vagon paradicsomot vittek el — mondja a kertész —. de még lesz rajta majdnem ennyi. Az emberek bólintanak. — Aztán dinnyét is érde­mes termeszteni, mert hold­ja annak is megadja a 10 000 forint jövedelmet.. — Tízezret? Ejha! — cso­dálkoznak. De csodálkoznak akkor is, amikor megmondják, hogy a kertészet eddig több mint 120 ezer forint jövede'mef hozott, pedig első éve fog­lalkoznak vele és még ki­hoznak belőle vagy 30—40 ezret. Ezekután az már nem is lep meg senkit, hogy a ko- zármislenyi Jobb Életben idén 86 forintot ér majd min­den munkaegység és, hogy október elsejétől bevezetik a tagok havonkénti fizetését. Minden tag 350—500 forint havi fizetést kap, amit ter­mészetesen év végén, a zár­számadáskor leszámítanak. — Hát akkor nem csoda, ha arról beszélnek, hogy be­lépők lesznek. — Eddig tizenkét jelent­kező van — mondja Sólyom elvtárs. — Most, a napokban hoztuk meg a belépési nyi­latkozatot; Aztán megnézzük a halas­tavat, amelyben csak úgy nyüzsög a hal és leülünk a terített asztalhoz, mert be­fejezésként a termelőszövet­kezet vendégül látja az érte­kezlet résztvevőit. Ebéd köz­ben. poharazgatás közben ar­ról folyik a sző: ki, mit lá­tott. Elmondják itt a jót is, a rosszat is. Az egyik elnök úgy látta, hogy a malacok niés/.h lányban szenvednek, a másiknak meg az ötlött a szemébe, hogy bár szép a bí­borhere-vetés, csak a vetőgé­pet rosszul állították be. — Cukornádat termel­nek-e, Sólyom elvtárs? — kérdd a magyarsarlósi tsz el­nöke. — Azt nem. — Pedig azt mondják, hogy abból is jól lehet pén­zelni, különösen, ahol szesz­főzde is van, mint maguk­nál. Végül is megegyeznek. A magyarsarlósi tsz prób.V ép­pen vet fél hold cukornád s . a kozánnislenyi tsz meg ki­főzd néki, majd meglátják, higy mi igaz a nagy jövede­lemből. öreg délután van, amikor megbomlanak az asztalok Haza indulnak az embeTek Elköszönnek és még egyszer megjegyzik, hogy aztán r feledkezzenek meg arról, hogy a kővetkező értekezle­tet egy .másik terme1 őszöve* - kezeiben tartják és ezen már nemcsak az elnökök, ha­nem a brigádvezetők is részt vesznek. Részt vesznek, meri amit látnak, hallanak, ta­pasztalnak, ha jó, ha rossz, abból minden termelőszövet­kezetnek csak haszna van. Szalai János

Next

/
Thumbnails
Contents