Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-15 / 217. szám

4

N A Pt 0

1957 SZEPTEMBER M

Közel a Jugoszláv hatér- hoz fekszik Majs község. Szinte megbújik két domb ölében. Az, érkező csak akkor veszi észre a falut, mikor már a házak között jár. Adatait még ki lehet egészíteni azzal, hogy mintegy kétezer lelket számláló, közepes nagyságú falu volt. 1945 előtt színtiszta németajkú.

Jelenleg vegyes lakossága van. A kitelepítettek helyére magyarok jöttek Bácskából és a felvidékről.

így fest a falu képe az adatok és számok tükrében. Ezek után elképzelhető, hogy menynyivel nehezebb a kibontakozás az ilyen megbolygatott faluban. Harc kérdése itt minden a jobbért, az előrehaladásért. Ez a harc kárára is, de egyben hasznára is válik a küzdőknek. Kárára, mert késlelteti az eredményt, hasznára, mert a küzdelem során szoros egységbe kovácsol ódnak az emberek. Ez a több helyről összeverődött és két nyelvet beszélő nép mégis már 1949-ben felismerte a fejlődés járható útját és 72 taggal 648 holdnyi területen a szövetkezés útjára lépett és megalakította a Táncsics Tenmelőoso- portot. Sikerek és kudarcok hullámzása közben 1956-ban már 1520 holdnyi földdel gazdálkodnak, a tagság száma pedig meghaladja a 200-at, pontosabban 212.

Ennyit elöl járóban. Most pedig térjünk a tárgyra!

0tj mis (Jó zief :

majs októbere

Vetés hözben érték a cso- — portot az

októberi események. Mint valami közelgő jégverés sötét felhőinek előszele, úgy suhant közéjük október 24-én a pesti harcok híre. Mi lesz ebből? A falusiak is kerülgették egymást szótlanul, de arcukra már kiült a hovatartozás jele. Az egyik aggódó szorongással féltette tízegynéhány év munkáját, a másik reménykedve gondolta, no, most elérkezett a mi időnk.

Erdélyi András, a Táncsics elnöke, meglett, tapasztalt ember. Már az első napon észrevette, hogy a tagság közé éket vertek az események. Sokan csak ímmel-ámmal végzik dolgukat, mások már fütyülnek a csoportra, pedig kellene, nagyon kellene a munkáskéz. Félben van a vetés, meg ott az őszi betakarod ás is.

— Te Vince, most kell ám csak a sarkunkra állni. Veszed észre, hogy züllik a csoport?

Tény! Vince, a csoport 1 árkát os a megette már a kenyere javát. Nem kisebb féltéssel gondol ő is a csoportra, mint /áz elnök. Boszniából került Baranyába, Erdélyi meg a Felvidékről. Tényi teltebb. zömö- kebb, beszédjében komótos megfontoltság bújkál, Erdélyi Vékony, szikár ember, hirtelenebb haragú, még szerencse, hogy biciklin jár, ment bizonyára hetenként elnyűme egy hátaslovat, annyit lót-fut a széles határban munkahelyről munkahelyre. Külsőre, temperamentumra, ha különböznek is, de a csoport dolgában egyek mind a ketten. Tényi érti Erdélyi aggódását, hisz közös az övével;

— Számba kell venni, kire számíthatunk — javasolja —> a csoport irodáját főhadiszállássá kelj tenni állandó ügyelettel. Ha megtámadnak, visz- sza ütünk.

Szükség volt erre a felkészülésre nagyon, mert már ezen a napon üzenet érkezett Tényihez.

„Megszűnt a Tényi űr hatalma“ — csak ennyi.

Éppen elég ahhoz, hogy Józan ember értsen belőle. Miből Is állt az a Tényi-hata- lom? Tagja a pártvezetőségnek, és egyben a csoport vezetőségének is. Mér pedig aki ezt a hatalmat megszűntnek tekinti, az a pártot, a csoportot is megszünteti, ha módja lesz rá. Nem lehet észrevétlenül elmenni mellette, habár a legfőbb gond: vetni!

— Értsétek meg — agitálja a tagságot Erdélyi — ha üres marad a föld, jövőre mi bánjuk meg.

— Jövőre, Jövőre , ■— vett közbe az egyik ember, — egyelőre azt sem tudjuk, mi lesz holnap, nemhogy jövőre. Másnak gürcöljek?

«— Akármi lesz, de egy biztos. Enni mindig kell, míg a világ világ lesz, és ha nincs

mit, akkor éhendöglünk. Ha meg vetünk, akkor védjük meg. hogy arathassunk is. Nem siránkozni kell most, hanem cselekedni.

Használt az okos beszéd, és az emberek nappal járták a mezőt, este pedig gyülekeztek az irodán. Persze csak azok, akik magukénak érezték a közöst. Hallgatták a rádiót s várták, hogy s mint lesz tovább.

A hullámverés huszon— hatodlkára már elérte a falut. Megalakult a „nemzeti bizottmány” és a „nemzetőrség“. A fő hangadók Kátai Pál pék, Hartvény Antal nagygazda és Zöldföldi Antal, akiknek jelszavuk lett:

— „Elég a kommunizmusból.«

A fáin irányítását valójában már Kátai és Gonda Sándor állatorvos vette a kezébe. Még nem túlságosan radikálisan. inkább taktikázva. — A „nemzeti bizottmány” elnökének jónak találják Pap Dánielt, a nincstelen egyszerű emDert, annyira egyszerű, hogy se olvasni, se írni nem tud a huszadik század derekán.

A nemzetőrség Is megalakult mintegy őtven taggal. Vezetőjének megteszik Pálinkás Mihály tsz-tagot. Ennél a választásnál Kuszikné — aki korábban evv időben a Táncsics elnöke is volt — aggódva figyelte, hogy hiányoznak a megválasztandók közül a kommunisták. Megszokta már, hogy ami a faluban történik, abban részt vesznek a párttagok is. Maga sem tudta, honnan szállta meg akkora bátorság, de hangot adott nemtetszésének:

■— A kommunistákat miért hagyják ki?

Mohácsi János Volt csendőrőrmester ezt már nem tűrheti szó nélkül, tudja ő, hogyan kell rendet teremteni a községházán. van "”akorlata a múltból. Felugrik helyéről és rátámad Kuszáiméra:

Maga még most sem akarja megérteni, hogy a maguk ideje lejárt?

Kuszáimé ijedten elcsendesedik, a tsz-tagok pedig Pálinkásra szavaznak, legalább közülük való. De azért már látni lehet, hogy nem Pap Dániel és nem Pálinkás kezében van letéve a falu sorsa.

Két nap múlva a .nemzeti bizottmány“ szűkebb vezetőséget választ. Mielőtt a tanácskozást megkezdenék, Kátai szót Jcér:

— Jelen vannak olyanok is, akiknek itt semmi helyük sincsen.

Ezt a Kijelentést Erdélyire és Tényire értette. Erdélyit (i haragjában elöntötte a pulykaméreg és vette a kalapját. Ha nem néznek rá jó szemmel, hát dögöljenek meg. Tényitis fojtogatja valami, mehetne ő is, nem állná útját senki, mégis mást határoz;

— Ameddig volksbundisták Jelen lehetnek, addig én is maradok, ha tetszik, ha nem.

Feszült a légkör a teremben. Lám, mégsem megy olyar. simán. Ezek a kommunisták nem olyan könnyen engednek. Igaz, hogy Erdélyi elrohant, de azért találkoznak még vele is, ha úgy hozza a sors. Lucinar Mátyás törd meg a csendet.

— Hagyják emberek! Rend-* re van most szükség, nem ve-r ezekedéire.

Tényt hát marad, hogy szemtanúja lehessen a továb-i biaknak. Van min csodálkoznivalója éppen elég. Mint eső 5 után éti csiga a bokor alól, úgy bújnak elő a régi rend levitézlett emberei, mind Jo-i got és hatalmat követel magá- (i nafc (»

Gonda Sándor állatorvos úri1 tűi van az ötvenen, őszülő ha-11 jával, hóna alatt kis intarziás J kazettával az asztalhoz lép és felnyitja a kazetta fedelét. Ünnepélyesen körülhordozza tekintetét a jelenlévőkön. Elérkezett hát élete nagy pillanata, minden szempár reá szegeződik. Belenyúl a kazettába és a gondosan megőrzött, fénylő érmeket tenyerével lecsapja az asztal lapjára.

— Emberek! Nekem is vannak fájdalmaim, — szólal meg a feszült csendben.

Igaza van. Nagyon fájhatott neki, hogy több mint tíz éven keresztül nem hordhatta Hor- thytói kapott kitüntetéseit, amit még huszárszázados korában tűztek a mellére. Bizonyára fájt az is, hogy a háború előtt állattenyésztést főfelügyelő volt a minisztériumban, most pedig csak egy icike-picike körállatorvosi rangja van. Egyszóval ledegradálták. Hogy tisztességesen megélhetett és nem bántotta a kutya se, minek is jutna eszébe? Vagy ha eszébe jut, vajon kielégítheti egy nagyra- törő ember igényeit, akinek a népi demokrácia „kettétörte" a karrierjét?

Pestről egyre vadabb hía = rek érkeznek. Beszélhet a rádió forradalomról, de a vájt fülüek már látják, hogy ellenforradalom van. Gonda is a helyzet magaslatára emelkedik. Eddig csak háttérből, most már nyíltan is átveszi a szellemi irányítást. Kiválasztja a megfelelő embereket maga mellé munkatársnak, leváltja Pálinkást és helyére a malom könyvelőjét teszi. Horváth László alkalmas a megbízatásra, hiszen horthysta főhadnagy, tehát megbízható az új helyzet számára. Helyettese pedig Mohácsi János csendőrőrmester lesz.

Ebben az időben a majsl rendőrőrs egészen üres volt. Legénységét Pécsre és Mohácsra vezényelték. Mohácsi első tennivalója, hogy a rendőrséget leszerelje. Tóth Antal rendőrtörzsőrmester véletlenül hazajött és Mohácsi egyedül találja az őrsön.

— Adja át az őrsöt és a parancsnokságot — rendelkezik Mohácsi.

— Nem adom, mert a megbízatást nem magától kaptam — néz vele farkasszemet Tóth Antal,

— Na jó, erről még beszélgetünk — távozik Mohácsi.

Gondát, Horváthot aggasztja, hogy nem tudnak lépés: tartani a fejleményekkel és lemaradnak. Lám, az az egy szál rendőr is ellenállt. Pedig van itt még nagyobb erő is, a párt. Addig az ő számukra nemigen teremhet babér, ameddig a párt szét nem hullik. Gonda tehát megteszi a lépéseket. Utasítja Nyitra Sándort, a párttitkárt, hogy estére hívja össze a párttagságot gyűlésre. Azt se titkolja, mi célból.

— Fel kell oszlatni a pártot — jelenti Iá.

Nyitrai is tsz-tag. Erdélyivel és Tényivel, meg a többiekkel együtt aggódik és harcol a csoportért, és a pártért. Feloszlatni? Nem, ebben ő nem segédkezik. Nem is intézkedik, nem hívja össze a tagságot. A gyűlést mégis megtartották. Gonda üzent minden párttagnak, hogy estére „saját érdekében“ jelenjen meg. Megtörtént hát az a csoda, hogy a majsi kommunisták gyűlésén a pártonkívüli Gonda tartotta a titkári beszámolót, méghozzá telt ház előtt, mindenkit elhozott a kíváncsiság, mit is terveznek velük. Gonda aztán tájékoztatta őket, valahogy ilyenformán:

— „Nincs szükség a Kommu nista Pártra. Értik? Csak az őrültek maradnak tagjai olyan pártnak, amelyik nyakunkba varrta Inotát, Sztálinvárost, meg a földalattit. Lépjenek be a Kisgazda Pártba! 'Nem látják, hogy kifosztják az ország urániumkészletét? Van fogalmuk, mit adnának érte Nyugaton? .

Határozatot mégsem hozott a gyűlés, mert ha Gonda kicsit még tovább beszél, magára marad a szobában. Sokaknak viszketett a tenyere.

s hogy ne legyen baj, inkább hazamentek. A gyűlésnek mégis volt valami haszna, amíg Gonda szóval tartotta a kommunistákat, addig „jó hazafiak” lerombolták a szovjet emlékművet. Tehették, elvégre Mohácsi vigyázott - rendre, de milyen jól vigyázott.

Közben bomlik a csoport

===== is. Eleinte csak el-elmaradtak a munkábó' egyesek, később hírek szállingóztak, hogy ez Is, meg az . is kimarad. A gyűlés utáni estén aztán akadtak, akik nyíltan is szint vallottak. Mohácsi kíséretében beállított a tsz-irodá- ra Kiss József, Ulia Árpád Juhász József középparasz* meg Németh Károly/ A kilépésről már nem is beszéltek.

dőlték. Sósék utcai kiskapuja máskor se szokott csukva lenni, most is kitárva várta a látogatókat. Alig kerültek a kapun belül, bezárult mögöttük, amiről a retesz éles csattanása árulkodott. Hogy mitől csukódott be a kapu, megnézni már nem volt idejük a vendégeknek. Közéjük csapott a szőlőkaró, jajkiáltás jelezte, hogy talált is. Lábak dobogása verte fel az éjszaka csendjét, a jövevények tudták, hogy a kapun nincs kiút számukra, pucoltak hát a kert felé. Honnan is sejthették volna, hogy benne vannak a kutyaszorítóban? Hátul az udvart mesgyétól mesgyéig egy keresztbeépített istálló zárta el. Hiába próbálták nyitni a pajtakaput, az istálló ajtaját, gondos kezek azokat jól elreteszelték. Egyetlen út maradt a menekülésre, a kút mellett kerítésen keresztül át a szomszéd udvarba. Mentek is a jámbor lelkek egymást tiporva. Csak hát a vendéglátók is gondoltak erre s újból nyakuk közé suhant a szőlőkaró. Életéért könyörgő, rémült kiáltás tört fel az egyik menekülő torkán.

i! (d'piC'S'S'i'í't'lt

A nyáron vendégünk érkezett Finnországból: AnníkUi Ankovára. Nagyon tetszett neki Pécs; a Mecsek, a történelmi patinája város, és vidéke. Hazánknak nemcsak külső szépsége ragadta meg, hanem kultúrája is. Esténként Adyt, József Attilát olvasgattunk. Majd népművészetünk felől faggató- zott. Ezen a tájon mi szépet alkotnak népművészeink, mit lehetne megnézni, örömmel beszéltem neki Baranya gazdag népművészetéről. Az ormánsági, {Szigetvár vidéki, bogádi, hetényi, berkesdi ■magyar szőttesekről. Az al- sószentmártoni színpompás gyapjúszőttesekről, a felső- szentmártoni égőpiros, vagy nemes, feketecsíkozású futókról, párnákról, a mohácsi korsókról, fafaragásainkról. Hol lehetne'ilyet venni? — lelkesedett Annikki — viszek haza belőlük, hogy másoknak is megmutathassam — mondta.

Bizonyára fogunk kapni a

Bem utcai Népművészeti Boltban. Máris cipeltem magammal vendégemet. A kirakat, megvallom, nem kecsegtetett sofC jóval, szatyrok, kosarak, zoknik és pulóverek foglalták el a legtöbb helyet. Nagy palóc szőttes virított még. A sarokban csak névjegye árvult egy ormánsági szőttesnek. A másik sarokban felfedeztem ugyan egy térítőt, mely ornamentikájában hasonlított az ormánsá- gira, de színében távol állt tőle. Ilyen zöld térítőt sohasem láttam szőni azon a tájon. Milyen' hazug képet kapna finn vendégem az Ormánság népművészetéről, ha

vt a boltban is ilyet árul•nak? .

De nem kellett megijednem, mert az üzletben semmiféle ormánsági szőttest nem Icaptunk. De hiába kérdezősködtem alsószentmárto- ni gyapjúszőttes, felsőszent- mártoni párna, futók felöl, azok sem voltak. Álmélkod- tam, hogy lehet, hiszen a pécsi Háziipari Szövetkezet állandóan dolgozta^ szövőasszo nyálukkal. A boltnak csak pár lépést kellene tenni és éthozni az árut.

— Jaj kérem, az nagyon egyszerű lenne. Azt előbb Pestre kell küldeni, ml is csak Pestről kaphatunk árut — világosít fel bennünket a boltvezető. — Azok meg nem törődnek azzal, hogy Baranyába baranyai népművészet kerüljön.

Hát jól van ez így? Nem lehetne Budapestet ■kikapcsolni és magunknak kezünkbe venni saját ügyünket?

Még a népviseleti bolttal kísérleteztem, hátha ott tudok egy-két dolgot mutatni barátnőmnek, szép csipkék, kasmírok, gyöngyök anyagából, rekonstruálnám egy-egy vidék népviseletét. Az a bolt is hamis cégért tűz fel. Hogy is őrizzék viseletűket Baranyában — hacsaJc ünnepre is — ha egyetlen^boltban sem vásárolhatja meg népünk a hozzávalót.

Bocsánatot kértem Annik- kitől, hogy semmit, de semmit sem tudtam neki megmutatni Baranya népművészetéből, üres kézzel tért haza, de biztattam, hogy ha jövő nyáron ismét eljön hozzánk, másképp lesz minden, ígéretünk van, hogy a Széchenyi téren szép, nagy, állandó kiállítási helyisége lns? Ipar- és népművészeti alkotásainknak.

KOMLÖSINE

— Leltározni akarunk. Határozzuk meg, hogy hol kezdjük — jelentették be kerekperec.

Tőlük már igazán nem kellett kérdezni, hogy mennek-e vagy maradnak. Türelmes teremtés az ember, és sokat elbír, ha nagyon megerőlteti magát. Eltűrték, hogy alakul ez is, meg az is a faluban. Gondába se fojtották bele s szót, mikor a párttagoknak beszélt, pedig megérdemelte volna Nemigen kutatták, kik döntötték le a szovjet emlékművet, pedig nem kellett volna elmenni még Nagynyárád- ra se, hogy a tetteseket előkerítsék. De ez az arcátlansás sok volt a maradni szándékozóknak.

Szalai János a szoba közepére lépett. Nem mondott nagy szavakat, nem is kiabált, mint aki haragszik, szép csendesen megjegyezte.

— Ha maguk most nem távoznak, vagy holnap visszajönnek leltározni, akkor innen nem mennek el élve.

Mohácsi nem volt „érdekelt“, csak testőrnek jött, nem is szólt bele a dologba. A másik négy közül Kiss József tért legelőbb magához a meghökkenésből.

— Komolyan mondod ezt? — kérdezte kissé megszeppenve.

Tényi Vince Szalai vállára tette a kezét s mintha a Kisek a szobában se lennének, csak ennyit mondott.

— Veled,* tartok, János.

Hazudna, aki azt állítaná,

hogy Kisék nyápic, pipogya emberek, legény legyen a talpán, aki velük bírókra kél, hanem azért valami nagy- nagy elszántságot láthattak Szalai, Tényi, meg a többiek arcán. Beszédnek itt már nem igen volt helye. Mindenki fel( állt, mint valami ünnepélyes alkalomkor szokás, és vártak. Kis odafordult Uliához.

— Na sógor, mehetünk. Itt már végeztünk.

Nem kellett a kilincset se megfogniok, hogy kívülre kerüljenek.

Ettől a perctől fogva egy i pillanatra sem maradt üres a tsz-iroda.

— Látjátok, ha összetartunk,

erősek vagyunk — biztatta az embereit Erdélyi — fel kell osztani egymás közt az őrködést, ne virrasszon mindenki egyszerre, mert kimerülünk. Tervet is kell készítenünk, ne csak találomra bolyongjunk ide-oda. v

A 212 tagból ha hullott is a í férgese, azért jutott őrség bőíven a kazalokhoz is, istállók- í hoz is, meg az iroda is szűk volt éjjel-nappal az emberek számára.

November 2-án »te aszg... .. —:..........

. .= szonynép

ség nyitott ijedten az irodába.

— Emberek, valami rettenetes készül, segítsenek. Idegenek jártak az udvarban. Hallottam, mikor mondták, hogy később visszajönnek.

y A szemben levő házban lakott Sós József rendőr, oda készülődtél^ a kései látogatók. Hogy nem egészségnézőbe, az fmár mindenki számára nyll- f vánvaló volt. Ha jönnek, hát f hadd jöjjenek, akkor készül- f jünk a fogadásukra, és állít- t suk össze a küldöttséget, gon— Ne bántsatok!

ö kapta az ütést, amitől pár lépés után összecsuklott. Vérző fejjel, átázott nadrággal maradt a terítéken. Szaller Zoltán volt a szerencsétlen. Ült már börtönben is. Társai Hau Antal és Tóth József nagybátran megpucoltak. örültek, ha menthetik a bőrüket.

Nem, nem Gonda, Horváth, vagy Mohácsi végezte a piszkos munkát, csak végeztették. Elvégre mindig akad gyenge ember, aki mellesleg a bort is szereti.

Szaller még a tett színhelyén feküdt, mikor az utcán nagy garral jöttek vissza Tóthék, mintegy alibit keresve, hogy ők nem jártak a más udvarában. Sósék kapujában tovább is őrködtek néhányan, Tóth hetykén bekérdezett.

— Ki akar itt verekedni?

Harmadszor is a szőlőkaró

válaszolt. Igaz, kissé félre sikerült, mert a karó elakadt a kapu boltozatában, de azért arra elég volt, hogy még most is emlékezzen rá, akinek a karját érte. Végül is Tényi rendelkezett.

— Vigyétek a barátotokat, hogy meg ne gebedjen!

November 4-én fordult a szelek járása. Gonda már alkusak Tényiékkel.

— Ne bántsuk egymást, elv- társak! Ügy mondta „elvtársak”. O maga is csodálkozik, hogy nem törött ketté a nyelve, mikor kijetette a szót.

— Vége az én pünkösdi királyságomnak — teszi hozzá. — Lényegében nem is csináltam semmit.

Buzgóságában odáig megy, hogy be akarja tiltani a misét maradék tekintélyénél fogva, mert úgy hallotta, jönnek a tankok. De még ebben Is megelőzték. Bodra Pál besúgta a templomajtón a bűvös szót.

— Vigyázzatok, jönnek a

tankok.

A patikusné úgy szedi össze gyerekeit a pádból, mint kot- lóstyúk csirkéit a gazból, és mise ide, mise oda, siet kifelé.

— Jaj, végünk van — súgja a rábámulóknak.

Ezzel aztán a misének is vége volt, pedig a szovjet tankolt még ma sem jártak Majson.

Táncsics Mthnlv nevének

r-----------= viselő:

bü

szkék névadójukra és vsában forradalmat csináltak i maguk portáján az ellenfojT*- dalomból. Megvédték tíz küzdelmes év kemény munkáját Igaz, megtépázta őket is a v har. ötvenkét tag kilépett. Cl i hold ágak módjára letöredezc:: az 1520-ból, de a törzse megmaradt a csoportnak. Mint ahogy a fának is csak használ időnkint a nyesés, a „Táncsics’' sem lett gyengébb, ha csökkent is a létszáma. Megvédték a beérett vetést, amit az októberi nehéz napokban vetettek.

A mohácsi csatatéren terűi el a majsl határ, ott, ahol töbD mint négyszáz évvel ezelőtt roppant seregék ütköztek ösz- sze. Ott, ahol századokra eldőlt nemzetünk sorsa, de balsorsa. Most is roppant erőkkel mérkőzött egy maroknyi sereg, de a kései unokák győzelemre vitték ügyüket. Győzelmi harsonák helyett kombájnok du- rúzsolása, zetorok zakatolása; aratógépvitorlák vidám integetése adja hírül a diadalt.