Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-08 / 211. szám

T95T SZEPTEMBBK * NAPtö Lesz-e tizenharmadik havi fizetési JetypzetffozetentbM Az Anna-aJcnai bányászok, műszakiak és más beosztásúak derekas munkát végeztek eb­ben az évben. Ez év valameny- nyi hónapjában rendszeresen teljesítették tervüket. Augusz­tusban 105.5 százalékos terv­teljesítést értek el, szeptember első három napján pedig 104.5 százalékos eredményt. Jelentős eredményt értek el az Anna-aknaiak a bánya kor­szerűsítése terén is. Januárban kezdték meg intenzíven a kor­szerű vágatbiztosítás meghono­sítását. Jelenleg már több mint 1100 méternyi vágatuk van TH eljárással biztosítva. A nagy befektetéssel járó korszerű biz­tosítás már érezteti a gazda­sági hatását is. Jóval keveseb­be kerül a vasbaöltöztetett vá­gatok fenntartása, mint a ía- ácsolatú vágatoké, emellett biztoságosabb a bánya, köny- nyebb a szállítás, gyorsabb a munka, egyszóval élvezik mór, a nagy munka gyümölcsét. Ebben az évben sikerült a termelést is kancentrálniok. Tavaly még három szinten folyt a termelés. Voltak fejté­seik a III-ik, a I'I'I/a és a IV-ik A nyáron több pé szinten. Ma már csaknem tel- esi pedagógust ért az J-- ' n mnn'iícrrlnll/iiac AN NA-AKNÁN? Megyek az utcán: papír, kukorica csutka itt is, ott is, pe- kat, ezenkívül az üzemet ter-)dig már jónéhányszor meghirdették Pécsett is a tisztasági jelzik a tizenharmadik havi fi­zetés felé vezető utat. így alakult az összüzemi tel­jesítmény az aknán csaknem pontosan azonos létszám figye­lembevételével: 1956. III. ne­gyedévben 0.813 tonna műsza- konkint. Ez 1957. első negyed­évében 0.719 ■ tonnára süllyedt, mint januárban, de a második negyedévben Ez már nem sokkal már 0.826 tonnára emelkedett, tehát meghaladta az 1956. har­madik negyedévi eredményt, júliusban pedig további jelen­tős emelkedéssel elérték a mű- szakonkinti 0.960 tonnás ered­ményt; De mivel minden az önkölt­ségen áll vagy bukik, nézzük az önköltség alakulását is. Az 1956. harmadik negyedévi ön­költség 196.01 forint volt ton- nánkint. Ez év januárban pe­dig 312.36 forintos önköltség­gel kezdték az évet. Azóta minden hónapban faragtak le valamennyit az önköltségből és júliusban már 70.80 forinttal olcsóbban termelték a szenet, marad el a húsz százalékkal növelt. 1956. harmadik negyedévi ön­költségtől. Az 1956. harmadik negyedévének szintjére leszál- előzetes számításokat sem. Vi lítani az önköltséget a jelen­legi körülmények között nem lehet. Számításba kell venni ugyanis a bányászok béreme­lését, az illetményszénrendszer kiterjesztését, a vágatkorszerű­sítésekkel járó többletkiadáso­hetet, hónapot. Volt időszak, amikor karszalagos úttörők vi­gyáztak a tisztaságra és bizony sokszor figyelmeztették a fel­nőtteket, hogy a szemetet a szemétkosárba és ne az aszfaltra szórják. Igen, a szemétkosárba. A szemétkosárba. Erről jut eszembe, hogy Pécséit ilyen szemétkosár nagyon kevés van. Ezt onnan tudom, mert a múltkor én is vettem főtt kukori­cát a kettes számú büfé előtt és a csutkát — mint öntudatos emberhez illik — végig cipeltem a Kossuth Lajos utcán, egé­szen a Doktor Sándor Kultúrotthonig, ahol végre-válahára találtam egy szemétkosarat. A csutkát szorongatva azon gon­dolkodtam: hány olyan bolond ember van itt Pécsett, mint én, aki ilyen forgalmas utcán, ilyen hosszú ideig cipeli a kuko- tizen- f ricacsutkát, vagy a papírost. A sok papír és másegyéb hulla­____________ (' dék azt bizonyítja, hogy kevés és nincs is arra semmi remény. Az előz etes számítgatásokat t1 hogy bármilyen gyönyörű plakáton meghirdetett tisztasági persze sohasem lehet kész- mozgalom rábírja őket ilyesmire. Azt gondolom, jobb lenne, ha egyszer már a tisztasági hét, vagy hónap meghirdetése előtt gondoskodnának elegendő szemétkosárról, akkor valóban tisztább lenne Pécs. S ha a ta­nácsnak erre nincs pénze, akkor például el lehetne indítani egy ilyen mozgalmat is: „Melyik üzem, vagy melyik vállalat készít több szemétkosarat hulladékanyagból, társadalmi mun­kában?” Mert a tisztasághoz sajnos a szemétkosár is hozzá­tartozik. helik már a munkásszállítási, étkeztetési és szállásköltségek is. Arra azonban számítanak a bánya vezetői is, hogy a jelen­legi önköltségen még tudnak faragni az elkövetkező hóna­pokban is jó pár forintot. Ez pedig azt jelentené, hogy az alaprentabilitáson belül jelen­tős megtakarítást érhetnének el. Ebből a megtakarításból pedig előzetes számítások alap­ján kikerekednék egy harmadik fizetés. pénznek venni. Az Anna-aknai szont ha ebben a félévben is olyan eredményeket mutat­nak fel az Anna-aknai bányá­szok, mint az első félévben, akkor biztos, hogy beválnak ezek az előzetes számítgatások. K. P. LENQYELORSZÁQBAN VOLTAM... jes egészében a negyedik szin­ten folyik a termelés. ■ Ez je­lentős megtakarítást jelent szállítószemélyzetben, szállí­tási költségekben. Megoldódott a negyedik szinti mozdonyszál­lítás is, ami újabb szállítási költségmegtakarítást eredmé­nyezett. Ezeknek a jfi eredmények-<> iáról-: nek, az itt dolgozó bányászok^ — Augusztus 9-cn kiváló teljesítményeinek a kő- este 9 órakor indul- vetkezménye, hogy ma Anna- 4 lünk a Keleti-pálya- akna a legjobb komlói bánya- udvarról és 11-én üzemek közé tartozik: Ezek-((reggel 6 órakor ér­nek az eredményeknek a kő-(I kéziünk első állo- vetkezménye az, hogy ma már üléshelyünkre, — komolyan számítgathatnak az Gdansk-ba, a Balti- Anna-aknaiak az évvégi nyere- tenger partjára. A ségvissza térítésre, egy tizen- Lengyel Pedagógus harmadik havi fizetésre. (* Szakszer vezet megbi­Nézzük meg a számokat is, fzottai a lengyel-eseh- amelyék mint kilométerkövek t szlovák határállomá­a megtiszteltetés, hogy jó munkájuk jutalmaként külföld­re mehettek. Bujdo­só László elvtárs. a Vorosilov úti iskola igazgatója a követ­kezőképpen számolt be lengyelországi út­son vártak bennün­ket és végigkísértek útunkon. Négy napot töltöt­tünk Varsóban. El­rettenjek a háború maradványai, a ro­mok. A gettó helyén, a város középső ré­szén, mintegy tizen­öt négyzetkilométer területen a szó leg­szorosabb értelmé­ben kő kövön nem maradt. Jól látható ez a Tudomány és Kultúra palotájának harmincadik emele­téről. Ezt az épület- óriást a Szovjetunió, a szovjet nép aján­dékozta a lengyelek­nek. A hatalmas pa­lotában vannak ta­nácskozótermek (egy-egy befogadóké­pessége meghaladja a háromezer főt), mo­zi, színház, klubszo­bák. tudományos dol­gozók munkahelyei, meteorológiai megfi- gyelőálJomás, stb. Végigjárásukhoz egy egész nap sem ele­gendő. Igen nagymé­retű az újjáépítés. Az új utcák, főútvona­lak szélessége mint­egy száz méter. Az úttest hármas lago- zódásu, széles gyalog járókkal, sok helyen fákkal. Rengeteg a park. Nagy a forga­lom, de a járművek nem dudálnak, a vil­lamosok nem csen­getnek, a járókelők nem tolakodnak sem a villamoson, sem a trolibuszon. A meg­állóknál egy sorban várják a járművet. A kalauz a jármű egyik elkerített sar­kában ül s az utasok kivétel és felszólítás nélkül megváltják jegyüket. Augusztus 19-én vendéglátóink ked­ves összejövetelt ren­deztek az alkotmány ünnepe alkalmából, amelyre az ott üdülő szovjet pedagógusb- kat is meghívták. Szovjet, lengyel, ma­gyar pedagógusok barátsága és vidám szórakozása vala­mennyiünk számára kedves emlék marad. Az öreg már tíz óra óta vár a Megyei Rendelőintézetben. Ügy ül ott a pádon, mint valami szobor, csak akkor fordítja a fejét, ha nyílik az ajtó. Ügylátszik egy kicsit türelmetlen. Hat órai üldögélés után ezen nem is lehet csodálkozni. Még mindig nem szólítják, pedig most megint sajogni kezd a vál­lán az a daganat, amellyel a körzeti orvos ide küldte. Megint nyílik az ajtó és egy fehérköpenyes, fiatal nő dugja ki a fejét. — Tessék! — és a félig kitárt ajtón befelé mutat. Az öreg feláll. Arcán a „na végre” vibrál. Bemegy. Az asztalra teszi a könyvet és vár. Odakerül az orvoshoz. — Mi a panasza? — A vállamon van egy daganat. Azt mondta a körzeti orvos, hogy jöjjek ide szűrővizsgálatra. Eljöttem. — Valami tévedés van a dologban, mert most sebészeti rendelés van. — Hijnye, hát akkor mikor kerül rám a sor? — Hát nem hallotta: mikor hívták magát? — kapcsoló­dik a beszélgetésbe\ az asszisztensnő. — Nem én. Nem szóltak nekem. — Dehogy nem! Nem hallotta ezt a szót: „Onkológia”? — Hallottam, hallottam... — No látja, akkor kellett volna magának bejönni, mert ez annyit tesz, hogy szűrővizsgálat. — Ez a hogyishíjják annyit tesz: szűrővizsgálat? Ki hitte volna. — Igen! — bólint az asszisztensnő. — Most már meg­tanulta maga is és ha holnap azt mondják, hogy onkológia, akkor maga jön. Érti ugye? Min gondolkodik? — Azon, hogy nem könnyebben tanulhatnának-e maguk, az orvosok magyarul, mint mi parasztok latinul — felel az öreg és becsukja maga mögött az ajtót. —< Ballon,kabátot? Tessék, erret — és Bc- recz Árpádné, a konfekció részleg legbelső sarkába vezeti a vevőt, a nagy tükör elé. — Most érkezett bolgár ballonkabát, taift bélés­sel, új fazonmegoldással és mindössze 570 fo­rint. A vevő, —* csinos, barna fiatalasszony, — hosszasan iUegeti magát a tükör előtt. Nézi a nyakát, a mandzsettát, a hosszát» aztán még- cgyszer megfordul. Jól áll rajta a kabát., — Ez megfelel. A többi már a csomagoló dolga. De nem mindig megy ilyen könnyen, gyorsan. Van, amikor a vevő maga sem tudja miért jött, de azért válogat s a hosszas keresgélés eredmé­nye, hogy; hóna alatt csomaggal távozik. Más­kor úgy kell kitalálni, mint valami rejtélyt, mit is akar a vevő. Ez is megtörtént. Elegán­san öltözött, nyúlánk asszony állt a tükör előtt. Ballont próbált. Egyszeresük odafordult aZ eladóhoz. — Kérek hozzá kapucniért is. — Hogyne kérem. A kapucni itt van rajta, hátul. Aztán keresnek tálpigérő pongyolát és etöl- gombos kabátot. Paszirt szoknyát plisszóvel és anyagból kész blúzt. S az- eladó münden t lútalál, mindenkit kiszolgál. ÉTA AZ ÁLLAMI ÁRUHÁZBAN Vám is miből; A feldolgozó ipar ontja az árut. Most érkezett bolgár selyem-pongyola. Nagy az érdeklődés iránta. A gyermek bőrka­bátot is úgy hordják, mintha, ingyen adnák. A nagyobb méretek már el is fogytak. Ha­sonló a helyzet a férfi konfekció osztályon is. Itt Wunderlich Józ&efné osztályvezető szegő­dik mellénk kalauznak> mert az eladónak ál­landóan vevői vannak. Naponta 30—40 öl­tönyt is eladnak s mire mindet felpróbálják, meggusztálják, eltelik a nap. Szemben a. konfekcióval Merkler Istvánná, az örökké vidám „Merkler mami” szolgálja ki a vevőket, már három éve. Bár női dol­gokkal foglalkozik, mégis a férfiakról beszél: — Sok a férfi vevőnk. Bejönnek, aztán csak rám mutatnak, és azt mondják: Kérek egy női alsóneműt, olyan alakra, mint a kartárs­nőé. De az is megesik, hogy a Markier mami alakja nem felel meg a vevőnek. Ilyenkor másik kartársnőt választ. mert itt aztán lehel válogatni, az szent igaz. —• Mindent megte­szünk a vevőnek, de a felpróbálásra már nem vállalkozunk — mondja nevetve Makler mami. — Annyit azért megcsi­nálok. kogy odapasz- szítom a derekamhoz. Mégis lássa a vevő, hogyan áll majd a választottján. Nemcsak eladnak itt, hanem ajándékot is ajánlanak, gyakran betérnek — és ismét csak férfi ve­vők —, aztán valami ajándékfélét keres­nek- Ilyenkor ken­dőt nylonblúzt vagy a drogériából kölnit mutatnak. — S nekem mit ajánl, Merkler mami? —■ Meghasad a szi­ve, ha meglátja, olyan szép. Most kap tűk, gyönyörű nylon kendő és csak 98 fo­rint. A komlói bá­nyásznapon sokat el­adtunk. Aki meglát­ta, mind vett belőle. Nem hasadt meg a szivem; de bizsergőét a pénz a zsebemben, annyi bizonyos. A cipőosztályon Szilágyi elvtársnő csukott női szandált mutat. Nagyon szép s a vevő is megelégedett vele. Keresik most az ilyen fa­zont, a férfiak pedig a nyersgumitátpas ci­pőkre vágynak. Közben odajön egy asszonyka. — Magas trotörsarkú cipőt kérek. — Sajnos nincs kérem. Nem. gyárt az ipar. Azonban tűsarkú cipó minden választékban. Szeretik is, de nem mindenki. Kívánatos len­ne azokra is gondolni, akik a tnotőrsarkoí kedvelik. A cipőosztályon panasz is van. Egyes vevők mit sem törődnek azzal, hogy utánuk még jónéhányan felpróbálják a cipőt és nem ép­pen tiszta lábra húzzák fél. Szilágyi elvtárs­nő mutatott is egy női cipőt. Egyszeri próbá­lás után fekete folt maradt a sarok helyén. A kiszolgálást nem tagadhatják meg az ilyen vevőktől, de ők is legyenek nagyobb figye­lemmel az eladók iránt. Ezt kérik a cipóosz­tály dolgozóé. A játékosztákyon éppen pauza van. Most ment el egy kedves vevő a kislá­nyával. A gyerek­szem végigfutott a já té kokkal megrakott polcokon és csak ennyit mondott: • — Ezt mind vedd meg, apu. — Nincs nekem annyi pénzem — így az apa. — Akkor a csibe kell. w vagy az edé­nyek : •: inkább az edények. Mikor becsomagol­ták az edényeket és az apa fizetett, a kis­lány reklamált: — Ezért fizetni is kell, apu? A játékosztályon fordul meg a legke­vesebb gyerek. Ide a szülők jönnek, hogy a legmegfelelőbb já­tékot válasszák ki gyermekeiknek* ami­vel maguk is szíve­sen eljátszanak. Igen fogynak a- mű­anyag hajók, motor* — Tessék elhinni, erre a lábra csak magas­sarkú cipő való ntti és anélkül, a 600 forintos játékvasút — kellemes szórakozást nyújt felnőtteknek. — legalább is ezt vallja Lőcsei Ferenc osztályve­zető, aki maga is szerelmese a játékvas útnak. Sok osztályon nem tudtunk beszélni az el- adóval, mert annyi volt a vevő, ezért csak megemlítjük, hogy nét osztálya és egy kon­fekció üzeme van a pécsi Állami Áruháznak. összesen 180 dolgozó gondoskodik a vevők jó kiszolgálásáról és naponta átlagosan 4—5000 vevő fordul meg az áruházban. Kapni szov­jet, cseh, lengyel, bolgár, francia és angol árut. S ha valaki kínai anyagra vágyik, az kérjen bátran kínai selymet. Kap. Végezetül délután még visszasiettem és vet­tem egy nylon kendőt, 98 forintért és egy já­tékhajót, olyan rugóra járót a kislányomnak. Már lei is próbáltami Elvégre én is csak egy szülő vagyok. GÁLDONYI BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents