Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-29 / 229. szám
NAPLÓ 1951 SZEPTEMBER S# Mátyás bácsi végig igazgatója mellett volt Akkor is, amikor az első áradat végigzúdult a gyár előtti téren és ők ketten, inkább kíváncsian, mint meg- döbbenten figyelték az utcát. A rádió békés tüntetésről beszélt. arról, hogy jogos a felvonulás, jogos a követelés, csak az tűnt fel, hogy ettől Igazgató a viharban mögötte a letarolt zsákmány. Mátyás bácsi csak akkor szólalt meg, amikor a vaskapu előtt is megállt egy nagyobb csoport és semmi kétség nem fért már szándékukhoz. még nem változott meg azut- — Az anyátoknak! ca képe. Azazhogy semmit sem csillapodott a háborgó tenger, vagy inkább éledő tűzvészhez volt hasonló, amely annál falánkabb, minél több Rápillantott a mellette álló falfehér arcú fiatalemberre és azon tűnődött, vajon félelem, vagy elszántság-e az, ami előcsalta az orra, a halántékakörüli szeplőket, de származzon bármitől is, neki most beszélnie kell, a másiknak szüksége van most a beszédre, akkor is, ha... meg akkoj- is. * — Hej a büdös irgalmát ennek a lafaty társaságnak, mit akarnak ezek!? Figyel-e rám, igazgató elvtárs? ..: — Tudja, 19-ben is így nézett ám ki az utca, amikor a Piavétói hazaérkeztem. Akkor is munkásforma emberek álltak a vaskapu elé, csakhogy én is közöttük voltam, és ezen az erkélyen nem Cser Józsefnek hívták az igazgatót, hanem Korompaynak, hogy rohadjon le az ipszilonja... Az is ilyen fiatalforma volt, mint maga, de a gazember letegezte talán még a nagyapját is békeidőben. — Csakhogy az be volt ám gazolva, hűj de citerázott! — Csak látta volna! — Igaz, volt is oka rá.. engem is 5 vonultatott ki a frontra és az öcsémet is huszadmagával az utcára rakta, amikor órabérja- vilást követeltek. — De most? — Na igen, nem mondom, hogy fenékig tejfelben turkáltunk, volt baj elég, de kitől akarnak ezek jobbat? Korompaytól?... — De nem is igaz, hogy ezek mind munkások, legalább is az a szőrösképű strici, ott ni. meg az a levitézlett őrmester, aki éppen a karabéllyal hadonászik ... — Na csak jöjjenek! Azért maga sem tudta, hogy mi Is történne, ha mégis betörnének. Csak beszélt, beszélt és úgy látszik volt Is foganatja, mert lám, mintha máris élen- kebb lenne a másik. — Sőt, feléje fordult és mintha moso— Beszéljen csak Mátyás báSásdi Sándor, l&rT&.'SS Äh? Is, hát most nem szabad mutatni, hogy félünk. A vaskapu nagy robajjal kivágódott és hömpölygőn is már egymás hegyén-hátán befelé az ordítozó, hadonászó banda. Lehettek vagy harrninSzlvre hulló kő aránylag rövid Idő alatt milyen nagy utat kellett bejárnia a magyar falunak. (eh) A regény közel negyedszázada íródott. Ezúttal már az átdolgozott negyedik kiadás az, mely — közkívánatra — most ismét könyvpiacra kérdi. A7 újbóli kiadást szinte a mű jubileumának tekinthet- ( . ___ ** ' •:!£", 5 Ä" r- Sli-Í Silt '*■»“ v any, talon a legerdeke . ;cöítői hasonlatokkal. s ho, legolvasmanyosabb Sas- Jfji p(^fáfc toMn> _ szelek „ •ti1:: ä ää sä i -•««*• *** e j dunántúli falvak világa: * ’nve' szlne elott ~ hűíottak a »’dhöz, kapanyélhez tapadt, sárba ragadt magyar paraszt; cseppet sem felemelő világa. can és mindegyiknél fegyver. Harminc állati indulat, két védtelennel szemben. Az oldalszakállas előrelépett. — Na, elő a piros könyvet! Vannak pillanatok, amelyek hosszú hónapoknak tűnnek é> hónapok, évek emlékei, melyek pillanatokba sűrűsödnek így volt ezzel Cser József is, az esztergályosból nőtt vállalati igazgató, mielőtt cselekedett volna. — A piros könyvet? Mit akarnak ezek vele?! Hiszen őneki már akkor jussa volt rá, amikor az értelem még csak ocsúdni kezdett a fejében... Amikor a maga módján különbséget tudott már tenni a cimborák, a kis mezítlábasok és a lakkcipős úrflak világáról. És később? Az apja, idősb Cser József még megérhette, hogy a fiából ember legyen, egy vállalat feje, és ő, aki évek óta azért dolgozik, azért tanult, hogy ne jöhessen vissza a mezítlábasok szomorú világa, őt akarják ezért felelősségre vonni? És hol vannak a társai, mit szólnak ők ehhez9 Hiszen úgy tudja, szerették őt a munkások, vagy lehetséges tán, hogy csak a jóban akadna barátunk, a rosszban, a bajban egyedül maradunk? Egy kéz, egy érdes tenyér érintette meg a vállát, Mátyás bácsi keze. Ahogy felpillantott, tekintete még elkapta a fiatal Fazekas Pistát, aki róka sunyisággal osont el a fegyveresek mögött, és eltűnt a tehergarázsban. Annak szólt-e a kitörő indulata, vagy másnak, nem tudni, de váratlanul támadt, elképesztően váratlanul. — Piros könyvet!? Neked?!.:: Te! Te, senkiházi! Hát vedd el tőlem! Itt van ni! Hát próbáld elvenni! — És megrázta a feje felett a könyvet. Csikorogva fordult ki a garázsajtó, Néma menet vonult ki rajta, és a ménét élén az egyetlen fegyveres, az imént meggyanúsított Fazekas Pista lépegetett. Félkaréjba fogták a „szabadsághősöket'’. A „jutási” dermedt vigyázzállásba feszült, mihelyt felfogta, hogy a szerepe lejárt, a „feljebbvaló” megjelenésével... Pista hangja zúgott át a telepen. — Itt vagyunk, igazgató elvtárs. Itt vagyunk teljes fegyverzetben ... Aztán megindul’ az erkély irányában. Mögötte homlokbahúzott sapkával, csavarkulcsokkal, feszítővasakka. a kézben álltak a munkások, előtte meg a „szabadságharcosok“ bizonytalan társasága. — Na mi lesz Jobbágy polgártárs?! Ez a „vezérnek" szólt, a töltényfüzéres cigányképű intézte hozzá, de a géppisztolyt szorongató keze, talán még bizonytalanabb volt a hangjánál is. ■s* — Emberek, ne hagyjátok Pistát! És aki újra nekiindult, az már nem Pista, hanem Faze« kas István volt, a megválasztott parancsnok, és együtt lépett vele előre a félelmetes, különös fegyverzetű „hadsereg". Harminc fegyver • csöve villant a közeledők felé, a feszüit csend közelgő drámát sejtetetti A második „állj”-t már az igazgató vezényelte. — Pista öcsém, engedjétek őket elvonulni... — Természetesen a fegyverek itt maradnak. .. Csak egy pillanatig habo^Cl tak a „rettenő-’.etienek“, álltán egymás után koppantak a kövezetre dobált fegyverek. A kapuig kísérte őket a néma csapat. Aztán, az arcok az igazgató felé fordultak. Pista közeledett felé, kezében a géppisztollyal. ’— Igazgató elvtárs, átadom a parancsnokságot, — és már nyomta Is a kezébe a zsákmányolt pisztolyt — Állj! kiáltott Pista elé a pofaszakállas és a karabély csövét mellmagasságig emelte. Egy pillanatra torpant csak meg Fazekas Pista, de az is inkább Mátyás bácsi dörgö hangjának hatására történt — Most már elfogadom, mert vele együtt a hitet is visszakaptam Mátyás bácsitól, és tőletek, Pista öcsém. 1956 november 3-át jegyezi^ tek ezen a napon. Papp Eta A sétatéren történt • füstje, — és 02 egek meg 1 Ok, a költők a megmondhatói, mi minden még. Szociális igazságtalanság fel- 1 '''aaurmsze 5mnrésének közösségi érzés- á Fclmagas~taltak, agyonsze V - ** ~ ° «i ettek, letaroltak tisztelőid. é$ nek meg: nyoma sincs ebben J , ? , ™ a társadalomban: pedig csak \ csak s-ePtember alig 40 év telt el máig. Mindenki teljes erővel a vagyon után veti magát, s ami ezen- fe'ii' még megmozdítja az embereket, az már csak a bor és az asszony. Kulturális igények fel sem merülnek. Annál Inkább az egymás sajátjára ac“zrkodó, fullasztó Irigység, szándékokat, épp hogy pletyka és hazudozó clgányko- másul vesszük egymást * ' - * ‘ ' továbbiakban *■* ’ ’ J maga dolgát. Valahonnan maradtál. Aligha több, hiszen évek óta augusztus múltával, minien reggel, minden este itt talállak a négy torony lábánál. Az ilyen gyakori találkozások pedig nem táplálnak ■'győnkben sem széptevés' tudo- és „parlament“. Van itt kérem elnök, korelnök nem is egy, aszerint, ki meddig bírja a szónoklatot. No nem szóval, mert azzal győznék, inkább szusszal, mivelhogy a szónok itt is állva referál a nagyérdemű közönségnek. Vannak aztán képviselők is... Nem, nem tévedés, mert szemre is látni, hogy melyik az iparos, melyik a vasutas, egyik-másikról meg szinte nyilvánvaló, hogy hivatali, szellemi tisztséget viselhetett korábbi időkben. És ha egyszer hallanák az „ellenzéket", mert az is van... Nem hangoskodó, nem asztaltcsapkodó, — jóllehet nincs is asztal — de szolidan szenvedélyes, évö- dő, dörmögő ellenzék. Olyan ellenzék, amely a végén mégis csak enged a zordságából és amikorra a Szent István térről lassan feléjük húzódik az alkonyat, már felengednek, feladnak valamit elveikből és kedves, öreges parolával kívánnak viszontlátást a holnapi találkozáshoz. dós. borisszaság és házassági > továbbiakban, ki-ki végzi :ü hű’íenság, s mindezen túl az örökös, tenyeretfájditó, derekat rogyasztó, állatian nehéz k'ík-zi munka, A könyv lap I liről kilépő, szinte fogha- tóan életeleven szereplők jellemét figyelve, nyugtalanul I • a - Baranya földje olyan, mint emberke, és tovagörgeti a Iá- ■'? VÍÍSI^5?tJ*f>er’ , * . nyj színben pompázik itt az bak al<itt kotnyeleskedo bar-1\ i w,_ na vadgesztenyét, riad az dl- i "Syüttelo nepek művészete es matag székesegyház és elfcon-1pbben a kertben egy.k légibben kérdezzük magunktól: ez a 1 iatja a délutáni litániát. A ^ebb> Jegszf n pom pás a bb vi- magyar paraszt? Vagy csak i bornzból öntött vén Szepessy rág a togadl népművészét. ilyen volt? Hát ennyire mész- ■ * ........... • ' sz iről jöttünk? Sásdi Sándor könyvének új á \ kiadása talán éppen ebből a 4 £ szempontból tesz nagyon Ignác, egy gondolattal tán mé- 4 lyebbre hajtja a fejét, aztán fizo'"á!atot, hogy rámutat ió*a ú: \ ti lehullik egy-két falevél, oda. nyugdíjasok koptatják, tölllidllflPd CyPaCfe , suyuerí incyrujam ama suiiumi“'-”"-“ —— ■ szovjet hegedűművész Odesz- egyikét, aki a vénasszonyok- ^ szerkezetűt is. cválsnn efíilat ni i IQtA.lvzn VI ót Imi wi o re tv /7 7,* _ . Szí nOOTTlT)clS szóban született 1930-ban. Hét \ kai gyanúsította meg annak- éves korában kezd tanulni \ idején az ilyen kései napsü- szülővárosában, Sztoljarszkij i tést. professzornál, és 1953-ban fe-1 Állítom, hogy az illető soha {i jezi be tanulmányait a mosz- nem járt a sétatéren ilyen-, i kval konzervatóriumban. Je- A kor, szeptember végén. Tanúm, i lenleg aspiráns David Ojsztrah (i lehetne Herbert bácsi, aki pe- osztályában. i dig öt kerek esztendeje vallja i 1919-ben a Budapesti Fesr- (> magát nyugdíjasnak, de min- (• ti válón megnyeri az első díjat, (i dig if t találni és minden esetBogádi népművészet Gazdag a népdal-kultúrája. Dalai között akadnak olyanok, amelyek az ősi bogádi pontosan oda a pad elé, ahol földön születtek. Még az or- tszi szágos népdalgyűjtő munka is ögetik a vénemberek nyarát... # „bogádi dalok" néven tartja , E helyen ki‘is használom fezeket számon. A^ népdalok v az alkalmat, hogy pontatlan- *. között találunk ősi típusú,-.ágáért megrójam ama költőm ereszkedő dallamú, kvintváltó rna_™r Színpompás népviselete — !955-ben pedig Párizsban liOng-Tbibaud verseny második díját. A művész városunkba Is ellátogat. Október 2-án, szerdán este 8 órakor a Liszt Ferenc hangversenyteremben szerepel. 4 A szerkesztőség és a megyei. tanács művelődésügyi oszlá- : lyanab összeállítása. 1 Iskolaavatás Bogádon Ma délután 3 órakor nagy ünnepség lesz Bogiidon: tekében hanyaitló korú férfiak (iWt avatnak. Az Iskolaavaiálársaságában. (ison az ünnepi beszédet ZákoÉs o témo te, ami szóra nyl László, az iskola Igazgató- kerül, férfitéma. nem holmi Ja mondja, majd a bogádi íla- '■'nasszonylocsogós. italok színvonalas kultúrmüSzeretném, ha rajtam kít'tiló sorral teszik hangulatosabbá a másvalaki' is látná, hallaná ('nagy napot. őket, — teszem azt, amikor ad Az ünnepségre ma délután2 külpolitikát „tűzik” napirend-1* és fél 3 órakor társasgépkocsi re, mert nem akármilyen dm ('indul a megyei tanács épülete egy ilyen naponta ülésező? elől. sajnos, — lassan a múlté lesz. A régi viselet nyomai ma már csak az idősebb asszonyoknál, férfiaknál található meg leegyszerűsített formában. Az uralkodó szín a múltban a fehér volt, ma ez a gyász színének maradt meg. öregeket ma is fehérbe öltöztetve temetnek, nagyböjtben fehérbe öltöznek. A pompás, sokszínű, szépvonalú bogádi népviselet ennek az idősebb generációnak volt az ünneplő ruhája. Ezt senki sem hordja, csupán színdarabokban, színpadi táncokban és felvonulásokon való szereplésre öltözte_ tik bele a fiatalokat. Egyébként a szekrények, ládáik mélyén őrzik féltő gonddal, mert már tudják, hogy gazdag népviseletük milyen értéket jelent. Népdalklncsén és népviseltén kívül Igen nagv értéket jelentenek az idősebb generáció által készített szépséges és gazdag mintájú szőttesek. Fehér alapra piros fonállal szebbnél-szebb virágú mintákat szőnek. Ez a művészi tevékenység most szünetel, de az új iskolában felállítandó szövőszékeken a fiatalokat Is bevezetik lépésről-lépésre ebbe a művészi munkába, s így szomszédos pádon újságolvasás leple alatt, végighallgatom bizonyára bölcs tanácskozásaikat. Ügy tudom, már az apró- hirdetéseknél tarthattam, mert vagy ötödször ismételgettem magamnak, hogy a Zerge utcában, alkalmi áron eladó eqy szőlődaráló és egy steppelt babakocsi, de a szomszéd nádról egy mukkanás mm sok, annyi sem árulkodott, hogy odaát tanácskoznának. Hihetetlen, hogy éppen most ne akadna téma, hiszen a hatodik flotta ügye most került az ENSZ elé, és Thaiföldön, Sárit Thanarat tábornagy magához ragadta a hatalmat.. Nem volt már erőm, tiir^Ts mem a konspirációhoz, le my- tam az újságot és kihívóan ^ néztem át a gyülekezethez Egy árva elnök igazán nem sok, de annyi sem szónokolt odaát. Csak ültek magukba- roskadtan, kicsit előre dőlve, és néztek, néztek bele n semmibe, ki a szemüveget !<?<iz- patva, •ki anélkül A semmibe?.. . — A csv.dát a semmibe.., Szemben velük a sárgára festett pádon, bordóruhás tünemény csúfolkodott az ősszel és mindenkivel... AtalwUtt combján apró kompakt kínál- gáttá varázsszereit, a tűzpiros rudacskát, a rózsaszín .rét’- ~>t szitáló púderpamacsot. A kis kerek tükörben sem a hátallyennek képzelem, ilyennek te tartom őket, immár évek óta. öh, ti jámbor kis öregek békés gyülekezete, de sok diplomata meríthetne tőletek bölcsességet ■.. Mégis a múlt napon megtréfált, -rút, goromba tréfával a sétatéri szeptember. Régóta készülhetett rá, úgy látszik csak a kellő alkalomra várt. Hazafelé menet békességes gondolatokkal közelítettem a patriarchák tanácsa felé, ezúttal olyan szándékkal, hogy a megmentik a falu felbecsülhe. teilen értékét. Mint minden falu, Bogád is külön kis zárt világ, érdekes szokásaival, ' törvényszerűségeivel. Ezek kapcsolják szorosan egységbe minden tagját, ezek adják sajátos arculatát, Ezekből a szokásokból még nagyon sok fennmaradt. Ilyen szép szokás a rozmaringos, pántlikás vőfélyek rigmusos vendéghívása a lakodalomba, érdekes a lakodalom-napi sok d megetti zárda tornyát syn '-k'iszertartá&szerú mozzanat: a hette, mert abból csak v”’ kikérés, a menyasszonytánc* kevéske kandikálhatott ót Ekkor táncolják a híres bogá-t lombok közül, de annyi hí x di verbunkost is. tnyos, önfeledten szorgosk. Örömnap az újszülött befő-( dőlt... Olyannyira, hogy a sl ggdása a község életébe. A f kamlós bordószoknya felcsúhalál feletti fájdalom is szer- szott egy kicsinyt, de igáién tartásszerű rendben nyilatko- ,i csak egy kevéskével többet. zik meg. A Luca-napi „höp-, i mint amennyi illendő a kö- pögetés”, a téli disznótorok (l zömbösség megőrzésére. derűs vidámsága, a húsvéti p Hm... És én ide ültem le, böl- hímestojás készítése, mind- (> csességet tanulni. mind a falu iákéinak művészi (i ^ MrfcáráI aho] kő_ hajlamát, du* képzeletét és,> , * « kőbemetszett kot szépség utáni vágyát mutatja. áUdooál> mig vissza. £ régi, nehez parasztsors néztem. Valami szállóigét morfráf f.1™?'* Bo?*d5m i8; bu:' > molhattam ama bizonyos kecs- tató távlatok nyíltak meg ti- ^röl meg a zenkét évvel ezelőtt, s a szabod élet ismét bimbót fakaszt Baranya virágoskertjének eme és a klsebbik szemérmesen d- gnzdpg lombu szép hajtasan. , rejtette a fejét a nénje vállán. Ezt ápolja, ezt segíti az új iskola is. ! PÁLINKÁS GYÖRGY sóról, gondolom.. i mert a két nővér, mintha szé- ' i qyenlösen tekintett volna reátn »V - T-i.-LLH. _____í......................1
