Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-27 / 227. szám
1957 SZEPTEMBER 27 NAPLÓ 3 Pártszervezeti feladat a kultúrmunka segítése és ellenőrzése isii Sok falusi párttitkár elvtársunk újságolta örömmel, hogy megalakult a KISZ, most .színdarabot tanulnak a gyerekek, nem unatkozik télen a falu és azok is jönnek hamarosan, akik még nem léptek be, mert a színdarab tetszik a fiatalságnak ... Hogy milyen lesz és miről szól az a darab, azt nagyon ritkán említették. Hallgattak róla, s ez a hallgatás előbb- utóbb feltűnővé vált, olyan következtetések levonására késztette az embert, hogy a kulturális élet pártlrányítása falun nem lehet a legmegfelelőbb. Nincs más, meg kell nézni a gyakorlatban. Vegyük csak a sásdi járás területét! I, Je... Néhány tájékoztatás jellegű dolog. Az ellenforradalom előtt 14 színjátszó csoport működött a járásban, most 13. A különböző szakkörök száma ugyanannyi, a tánccsoportok száma a nyári uborkaszezon végével növekedni fog. Egyszóval: a kulturális élet megindult, a helyzet itt is konszolidálódik. Tavasszal még két községben adták elő a Gyime- si vadvirágot, amely a cselédleány és a kulákfiú egybekelésének hazúg heppiendjé- vel végződik, most végre nem adják elő seholsem. Az olvasómozgalom nagyon •gyenge. Csak 190 egynéhány állandó felnőtt 'könyvtári kölcsönzője van a járásnak. A kölcsönzött szovjet szépirodalmi művek száma igen jelentéktelenül bár, de még csökkent a második negyedévben. Mivel az olvasók túlnyomó többsége értelmiségi, az adatokból arra lehet következtetni, hogy még nem szabadultak meg teljesen a zűrzavaros nézetektől. És következtetni lehet arra is, hogy az ellenforradalomnak nemcsak utóvédharcokra, hanem gyenge támadásra ás futotta erejéből a járás területén. A színpadra került művek témáját és tartalmát tekintve is hasonló a' helyzet, Emszt Antal járási kultúrotthonigazgató elmondása szerint egyetlenegy mai témájú szocialista, realista darabot sem adtak elő az idén a járásban. az intrika ellenes küzdelem lekötötte erejük túlnyomó részét. E nehézségek javán azonban már keresztülverekedték magukat. A járási párt-végrehajtó bizottság értékelése alapján a legtöbb helyen véget vetettek a személyi torzsalkodásoknak, tömegesen érkeznek hírek a KlSZ-szerve- zetek és népfront bizottságok megalakításáról, stb. — egyszóval jól mennek a dolgok. Ezért jelenthetjük kj bátran, hogy az egységükben megerősödött falusi pártszervezeteink képesek arra, hogy a kultúrmunka pártirányításával és eszmei vezetésével is foglalkozzanak. Csak több megbecsülést kellene tanúsítani a kultúrmunka irányában! Sosem szabad elfelednünk, hogy egy mai életről szóló jól sikerült színielőadás felérhet egy pártnappal, hiszen sokszor ugyanaz a mondanivalója, csak nem direkt, hanem indirekt formában, vagyis szinte „észrevétlenül“ neveli az embereket. KönrSrtelen harcot a joioldall jelenségek ellen őst a i [Rögvest leszögezhetjük, hogy nem azért, mert a mai témájú művek száma nagyon kevés. Ha így lett volna, akkor azt a néhány jól sikerült darabot, — amely ma a járási kultúrház szekrényében porosodik — régesrégen elkapkodták volna. S hogy mégsem kapkodták el, annak több oka is van. Először is: számos faluban kispolgári beállítottságú, vallásos intellektuelek kerültek a kultúrotthonok élére, akik szívesebben nyúlnak az olyan témájú darabokhoz, amelyek a Horthy-kor- szakot, vagy a ferencjózsefi időket idillikusán ábrázolják. Másodszor: a színjátszócsoportok eszmei vezetését több helyen az ellenforradalmi elemek gyerekei vagy pedig Ugyancsak klerikális, kispolgári fiatalok ragadták magukhoz, akik egyszerűen nem E cikk keretében szólni keli (i még a járási kultúrotthonró! ,1 is. Három függetlenített embe- rét és bár szegényes, de a járásnak mégiscsak sokat jelentő kulturális bázisát te-i kintve, méltó lenne a járási kultúrotthon névre. Valójában azonban csak sásdi kultúrotthon szerepét tölti be, hiszen munkatársai alig járnak vidékre, tevékenységük csak minimális befolyást gyakorol a járás kulturális életére. Emszt Antal elvtáre, a kultúrotthon igazgatója egyedül görnyed a harmadik negyedévi műsorprogram fölött és ZÁS CVJ UJUiíUllllUSiOiU lUiUH “ ,, ,, természetesen alig írt még va- j (erezetni a rendes evetbe lamit az üres rubrikákba, hiszen nincs az a fej, amely egymaga egy járásnak való ötletet tudna kiadni magából. Nagyon hiányzik a kultúrta- nács, amelyben a szakemberek mellett részt vehetne a járási pártbizottság néhány munkatársa és a KISZ sok tagja is. . Ernszt elvtárs elmondotta. hogy az ellenforradalom élőt*., amikor még a járási tanácson intézte a kultúrügyeket, havonta kétszer is összeültek a járási pártbizottság egy-egy J Szinte biztosra vehető, hogy a kultúrmunka kézbevétele során jónéhány pártszervezetünk szembetalálja magát a jobboldali jelenségekkel. Máris megtörtént, hogy az egyik faluban úgy utasították el a pártvezetőség tagjait, hogy ne avatkozzanak be a munkájukba, mert nem‘értenek hozzá. A munkásokból és parasztokból álló pártvezetőségi tagok valóban kevésbé értenek ahhoz, hogy például miképpen lehet kihasználni a darabban rejlő helyzetkomikumokat, s nem fognak előadásokat tartani az expozícióiról és a tetőpontról, hiszen legtöbbjüknek nem szenvedélye és nem is hivatása. De engedelmet, ahhoz, hogy a darab témája megfelel-e a munkás-paraszt igényeknek, senki sem érthet jobban náluk. Ezért a lenéző „nem értenek hozzá1' hangokat egyértelműen vissza kell utasítanunk, mert végső fokon a párt vezető szerepét veszik revizió alá. A párt nem mondhat le és nem mond le a kulturális élet pártirányításáról, nem engedi meg még egyszer, hogy Gyimesi vadvirág-szerű hazúg, munkás-parasztellenes darabokkal traktálják a közönségek A pártirányítás természetesen nem jelenthet parancsolgatást és diktátumpolitikát, hiszen a kulturális élet különösen érzékeny az ilyen jelle- gű beavatkozásokra. A pártmunka fő eszközének itt is a meggyőzésnek kell lennie, amelyben különösen a kom-11 munista pedagógusok segíthet-(> nek sokat. Ezenkívül hasznos^ lenne időnként beszámoltatni a kultúrotthon igazgatóját, a A Szigetvárl Konzervgyár színjátszócsoport vezetőjét, e'I*-pincéjében már javában érik a kellene olvasni az előadásra ( meggybor. Egymás fölött álltervezett darabokat stb. A fa- (' nak a testes hordók a pince lusd kultúrcsoportokat a KISZ * Jcét oldalán hosszú sorban. Az kezébe kellene adni mindé- * ember azt hinné: nem is igaz, nütt- ') hogy ennyi meggy terem az Kispolgári gondolkodásmód \ országban, amikor a gyárbeli- rejlik a sokat hangoztatott |(ek csak úgy megjegyzik: sajtétel mögött is, hogy a közön- ((nos, kicsi a pincénk. Nem fér ség csak szórakozásra vágyik (| ide valamennyi borunk, a töb- és nem kíváncsi a mai dara- A bit Turbókon meg másfelé bokra. A „nem kiváncsi’1, a J'celi tárolnunk. „csak szórakozni akar11 ugyanvezetőjével, s nagyon sok hasznos tanácsot kaptak tőlük. Ma teljesen hiányoznak az ilyen kisértekezletek. Bíró Sándor elvtárs, a járási pártbizottság ágit. prop. osztályának munkatársa nem cáfolth Emszt elvtárs állítását. Valóban, többet kellett volna törődniök a járási kul- túrbtthonnal. Hozzátette azonban, hogy Emszt elvtárs is eljöhetett volna hozzájuk, mint ahogy a járási tanács művelődési osztályától is eljönnek sokszor. Ez is igaz két „fél" viszonya mindig a két „féltől“ függ. A járási pártbizottság többe: segíthetne Emszt elvtárséknak s általában többet törődhetne a kultúrmumkával. A téma feltétlenül megérdemelné, hogy az egyik végrehajtó bizottsági ülés külön napiren-', dl pontjaként tárgyalják. Ala-J pos helyzetfelmérés és megbeszélés után külön határozatot is hozhatnának a dologról, amelyet aztán minden alapszervezethez eljuttathatnának Ilyen határozat nélkül nem is J várható, hogy a kulturális élet i pártirányításában jelentősebb , fordulatot sikerül elérni a já-^ rásban. { Magyar László r Az őszinte szerelem képes a Ián ez lenne a film mondani- legzüllöttebb embert is vissza- valója. A züllött orvost, aki ta- szinte sohasem józanodik ki, utcalányokkal barátkozik, Gérard Philipe alakítja, a szerelmet benne felébresztő psz- szonyt pedig nem kisebb művész, mint Michéle Morgan. A film egy ember „újraszü- letését" akarja bemutatni s éppen ez sikerült legkevésbé. A „Vágyakozás” háromnegyed része a Gérard Philipe játszotta alkoholista orvos szánalmas, nyomorult életéről szó1, s csak pár jelenetet szánnak arra, hogy bemutassák: vágyódik az emberi élet után Pedig éppen ennek a „meqtisz- tulási folyamatnak" kellett volna uralkodnia a film kockáin. A filmet sem a két ismertnevű nagy művész, sem az olyan hiteles és emberi alakítások, mint amilyen a városi orvosé volt, nem tudták élet- hű tartalommal megtölteni. (GARA Y) Miért nem játszanak Pécsett operát? 1/ Néhány gondolat zenei eleiünkről Pécs zenekedvelő város' — így „könyvelte el” a köztudat. S nem jogtalanul. Városunkban akár a zene, akár a kóruskultúrát vizsgáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy mindkét területen határozott eredményeink vannak. Két zenekarral rendelkezünk: egy fél-függet!e- nítettel, a Pécsi Filharmonikus Zenekarral és a MÁV szimfonikus zenekarral. A filharmonikus zenekar anyagilag sem áll rosszul: évi 300.000 forint szubvenciót kap az államtól! Az elmúlt 10 hónap alatt Pécsett 19 koncertet rendeztek, ezen kívül a MÁV szimfonikusok is szerepeltek jónéhányszor. Elmondhatjuk tehát: a pécsi zenekedvelő közönségnek semmi oka a panaszra. Igen, mindez szép. De ha egy kicsit alaposabban akarjuk zenei életünket szemügyre venni, akkor itt-ott sántító dolgokat is tapasztalhatunk. Ha végignézzük a koncertek közönségét, láthatjuk, hogy legtöbbször ugyanazok látogatják. Van itt Pécsett vagy kétezer „komoly zene”-kedvelö ember, akik érdeklődve hallgatnak meg egy-egy zenei estet. S felvetődik a kérdés: ha a zene mindenkié, akkor miért nem látogatják többen a zeneesteket, mit tettünk annak érdekében, hogy az emberek zenekultúrája fejlődjön? Igaz, hogy az úgynevezett nehéz zenét sok ember nem élvezi. Di miért nem9 Mert nem érti! Hót meg kell nekik magyarázni, tanítani kell őket. Elsősorban az iskolák végezhetnek ebben hatásos munkát. Erre vannak már határozott kezdeményezések. Az ősszel hangverseny-sorozatot indítanak az egyetemek és főiskolák, az általános iskolák felső és a középiskolák alsó osztályai részére, ahol nemcsak hangversenyt. hallgathatnak végig, hanem magyarázatot is kapnak egy-egy zenekari műről a diákok. Ez helyes kezdeményezés — várjuk, milyen eredménye lesz. A zenekultúra fejlesztésének egyik lehetősége az opera. Ügy véljük, Pécsett, ha sűrűbben nem is. de havonta egyszer-kétszer telt házzal játszhatnának operát is. Az év elején szóba került az operaelőadás ügye, készülődtek a Rigolettó bemutatására. Aztán abbamaradt. Miért? Eddig még nem sikerült kideríteni az elmaradás okát, de „valami bűzlik Dániában” — szokás az ilyen esetekre mondani. Ha pár szót szóltunk zenei életünkről, beszélnünk kell kórusainkról is. Nemrég országos dalosversenyt rendeztek Pécsett, ahol várrwunk számos kórusa sikerrel szerepelt. A hiba az, hogy egy- egy kampány után mintha eltűnnének kórusaink a nyilvánosság elől. Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy nem volt olyan ember, aki gondját viselte volna kórusainknak. A karmesterek között sem volt úgyszólván semmi kapcsolat, a karmesterek egymástól teljesen függetlenül dolgoztak, egymás munkája iránt keveset érdeklődtek. Valószínű, hogy rövidesen agilis, hozzáértő ember „veszi kézbe” ezt a megoldáísra váró feladatot s. Meg kellene szervezre s „karmesterek klubját”, ahol a város zenei vezetői rendszeresen kicserélnék tapasztalataikat és vitatkozhatnának. Feladat lenne a hivatásos és az öntevékeny csoportok munkájának összehangolása! Életre lehetne keheni a bőrgyár, a dohánygyár régen oly sok sikert elért kórusait is! Rendszeressé tehetnénk a daloshangversenyc- ket! Akad tehát tennivaló mind a zene, mind a kórusmozea- lom terén. És ha Pécs -ere- kultúráját fejleszteni akarjuk, akkor zenei vezetőiknek az eddiginél nag'-obb összefogására van szükség. mm leívzM a me%gyhorról9 csemegeuborkáról és egyebekről is csak ___Egy év termése 55—60 vast spanyolfal szerepet^ meggyhor Valódi vörös Ma llitölti be és mindig a „több i y" u«i mai témájú művet a közönség > .”—7 akarnak mai témájú müveket elé“ jelszó revíziója rejlik i üaná-fokos volt az tdei meg-W* ***** » arany».. — ““ játszani, Sorolni lehetne még az okokat. De bármennyit is mondanánk el, végső fokon mindig arra a következtetésre jutnánk, hogy azért vannak bajok a kultúrmunkában, mert a falusi pártszervezetek többsége kevésbé törődik a kultúr- otthon-igazgató személyével, a munkás-paraszt fiatalok arányával a színjátszócsoportokban, a műsorra kerülő darabok témájával és így tovább. Igazságtalanok lennénk, ha ezért egyértelműen elmarasztalnánk őket, hiszen — mint ismeretes — a nyílt harc és a pártszervezés befejezése után a békés építőmunkára való átállás, a tömegszervezetek megalakítása, a tömegagitáció, esfsen letisztul. már teljefal is gyenge tákolmány ha kicsit hozzáérünk, azonna1 összeomlik, mert a hazugság^ Mondják, _ a meggyborban falaiból épült. Itt van pél-(ripen sok nóta van összesürít dául Ota Safranek csehszlo- (l ve. Mert az a jellegzetessége, vák szerző darabja, a Mak-(riiopp megénekelteti az embert, ráncos házasok, amely a járás: <»ha jól a meggyboros pohár fe- kúltúrotthon szekrényében 11 nekére néz. Szóval jóindulatú porosodik jelenleg. Az éle* bor nagyon. Fejfájást sem sűrűjéből merítette témája: }tagy maga után másnapra. — Arról van benne szó, hogy 11 Í9V kát érdemes legalább pró- segítsen-e a férfi a hárimun-|; ^ppen egyszer megkóstol- kában, dolgozó feleségének. (i ’ avagy nem, amelyre sok-sok# ^ humoros fordulat után nyíl' J A nemrégen elkészült új választ ad a szerző. Mágocson j raktárépületben táncterem , • 7 nagyságú helyiségeket tölte»avaly előadták és igen nagyíj meg szállításra készen a sikert aratott vele szócsoport a színjét1/ meg semegeuborkáml teli üvegek. A padlótól a mennyezetig nyúlnak az üveghegyek. Az üvegekben mértani pontossággal egymásmellé rakva virítanak az apró, ropogós uborkák, sárgán csillognak az üvegek alján a mustármagok. Ezek az uborkás üvegek nemsokára már Svájcban, Ausztriában, vagy talán Svédországban kerülnek <ki valamelyik elegáns csemegeüzlet kirakatába. Jóformán nincs is olyan ország, amelyik ne vásárolna tőlünk csemegeuborkát és Olyan sincs, amelyik elegendőt tudna vásárolni. — Mert a csemegeuborka hiánycikk. Ha tízszer ennyi lenne, biztos mind elkelne. Az exportlehetőségek határtalanok. Termelőszövetkezetek és dolgozó parasztok, érdemes erre felfigyelni! Igaz, hogy a külföldiek, főként a nyugatiak, szeretik a csemegeuborkát, mégis nehéz kielégíteni őket. Olyan minőségi feltételeket szabnak még az uborkára, hogy szinte hihetetlen. Az uborka, nem lehet görbébb az előírtnál, nem lehetnek rajta barna pöttyök és a többi és a többi. Egy svájci rendelés például már legalább olyan precíz munkát igényel, mint mondjuk egy svájci karórának a gyártása. De hát az uborka is, a gyárban dolgozók szakértelme is bírja a versenyt a legfinnyásabb igényekkel is és továbbra is hódítják az új vevőket, új fogyasztókat. Sokan mondják, hogy a házilag eltett befőttnek nincsen párja; a konzervgyári befőtt csak rossz utánzat. Mit mond erre a konzervgyár? Azt, hogy a háziasszonyok nem tudnak olyan jó befőttet csinálni, mint a gyár. Melyik háziasszony tudná otthon például a körtét cukorban meghúzatni? Mert a gyárban minden befőttnek szánt gyümölcs átesik ezen a műveleten. Egyik gyümölcsfajta egy napig, de van amelyik több napig is áll az üvegberakás és gőzölés előtt sűrű cukros szirupban. A szirup cukor- tartalmát közben magába szívja a friss gyümölcs és már cukorral telítve kerül az üvegekbe, ahol ismét új sűrű sziruppal öntik fel gőzölés előtt. No és az üvegberakás esztétikája. Mert az is létezik. A gyümölcsöknek úgy kell az üvegbe kerülni, hogy szemre is szépek, legyenek. Egyformára kell őket faragni, szimmetrikusan kell őket elhelyezni, így lesz a befőtt igazán szemnek, szájnak ingere, Es ezért — az izéért és a színéért — szeretnek bele sokan a konzervgyári befőttbe. • Tizenkét évvel ezelőtt a avar helyén csak egy kis árper esküiével és lekvárfőzőüst"' felszerelt uradalmi „konz?--'- gyár” állt. Akkor legfeljebb nagyzásból nevezhették esi : azt a bizonyos kócerájt svá nak. Ma viszont csaknem minden hónapban kap a gyár valamilyen új gépet. Ebben az é”b*-i állt munkába a zö^ba ■- hegyező, a borsófözö -r üvegmosógép. Nagyon V— s gépek ezek valamennyien 1 babhegyezőt az idén még i sem tudták próbálni igazán 1 legnagyobb beszállított b” - mennyiséget is két órán megtisztította. A borsófő- ■« elnyeli a legnagyobb borsó- mennyiséget is. Egyik fu‘Ás-- lagjával felszállítja a főzök" a másikkal pedig a főtt bu sót szállítja üvegbetöltésre k ’ szén kéz alá. Az üvegmosó ír lenlep mintegy négyszáz ir•« get mos óránként. Az ess- nyok csak beléhelyezik az űr geket, a többit a gén végz> forró lúggal, forró ét. langv vízzél. Ezt a munkát nemr gén még 6—8 asszony vétje*'- el verejtékes munkával é< sokszor lúgtól kimart kézzel Ezek az új gépek új korszakot is jelentenek a gyár életében. Ezek jelzik, hogy igazi gyár lett az elmúlt évek alatt a faluvégi kisüzemből. KURUCZ PÁL
