Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-24 / 224. szám

1957 SZEPTEMBER ti NAPLÓ 3 IRÁNYELVEK a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésére Magyarországon A Magyar Szocialista sága és a magyar forrada által kiküldött, a Nagy f)k 40. évfordulójának megun következő irányelveket te November 7-én lesz 40 éve annak, hogy a nagy Le­nin vezette pártnak, az orosz kommunista pártnak irányí­tásával győzött a pétervári munkásosztály fegyveres fel­kelése, s megdöntötte az orosz földbirtokosok és tőkések uralmát. Hatalomra került a munkásosztály és a szegény­parasztság, azok az osztályok, melyek egyedül érdekeltek ab­ban, hogy saját magukat fel­szabadítva a földbirtokosok és a tőkések kizsákmányolásá­nak és elnyomásának igája alól az egész társadalmat, az egész emberiséget felszabadít­sák mindenféle elnyomás és kizsákmányolás alól, s az igazi szabadság, emberiesség, jólét és boldogság, tehát a szocializmus, a kommunizmus útját mutassák, a szegénység és nyomorúság, az egyenlőt­lenség, a nemzeti és társadal­mi elnyomás, a meg-megis­métlődő imperialista háborúk pusztításaitól szenvedő és sza­badulásra sóvárgó népeknek; Az Októberi Szocialista For­radalom elsősorban az orosz dolgozó nép és az egykori cári birodalom többi népe számára hozott döntő fordulatot: Orosz­ország dolgozó tömegeit saját sorsuknak és hatalmas orszá­guk sorsának igazi uraivá és építőivé tette. De ezzel az ok­tóberi forradalom jelentősége messze túl is nőtt a nemzeti kereteken, mert — a rövid ideig tartó 1871-es párizsi komrnün után — létrehozta a világtörténelem első tartós és szilárd munkás- és parasztál- :amát, az első tartós és szilárd proletárdiktatúrát, s bebizo­nyította, hogy a társadalmat, az államot, a gazdaságot a dol­gozó osztályok is tudják ve­zetni, sőt jobban tudják ve­zetni, mint a tőkések és föld- birtokosok. Ezért az Októberi Szocialista Forradalom és az általa teremtett munkáshata- lom egyben példa és mintakép volt a világ minden kizsák- mányoltja számára, hadüzenet volt az egész nemzetközi im­perializmusnak; 1917. októberében megszüle­tett az első olyan állam, melynek alapvető érdekei egy­beesnek a világ dolgozóinak, elnyomott népeinek, az egész nemzetközi haladásnak az ér­dekeivel. Ezért lett a Szovjet­unió a centruma, támasza és reménysége a világ minden valóban forradalmi, haladó mozgalmának, ezért gyűlöli őt negyven esztendeje, kelet­kezésének pillanatától kezdve, a nemzetközi reakció, a világ burzsoáziája és imperialistái. Napjainkban különösen meg erősödött a Szovjetunió elleni imperialista uszítás és gyűlö­lethadjárat; Az amerikai im­perialisták vezényszavára most folyt le az ENSZ-ben az úgynevezett „magyar ügyről'’ szóló jelentés tárgyalása, amelynek egyik f6 célja szin­tén az volt, hogy a Szovjet­uniót befeketítse és rágalmaz­za. Az 1956. október—novem­beri magyarországi lázadás reakciós, ellenforradalmi és restaurácdós jellegét, a nem­zetközi imperializmussal való egyhűronpendülését legjobban szélsőségesen szovjetellenes, a szovjet—magyar barátságot és szövetséget rágalmazó irány­vonala bizonyítja. Nincs is eb­ben semmi meglepő; Az ellen- forradalmi reakció, _ amely fegyverrel támadt a társadat* mi haladás, szocializmusért való harc belső erőire és ve­retőikre, a kommunistákra, természetszerűleg és a dolog lényegénél fogva fordult a Szovjetunió ellen, amely 40 esztendő óta támasza a ha­ladás erőinek az egész vilá­gon, Ugyanilyen természetes Munkáspárt Központi Bízott- Imi munkás-paraszt kormány tőben Szocialista Forradalom nepJését előkészítő bizottság a szi közzé: és a dolog lényegéből folyik viszont az is, hogy a dolgozó osztályoknak — szembeszállva a külső imperialista reakció által támasztott belső ellenfor­radalom minden restaurációs kísérletével — szilárdan és következetesen ki kell állmok a Szovjetunióval való szövet­ség és barátság programja mellett, mert ez a program egybeesik saját demokratikus és szodalista vívmányaik meg védelmezésének és fejlesztésé­nek, országuk függetlensége és békéje védelmének prog­ramjával: Ez a program: programja a kommunistáknak, de nemcsak kommunista program, hanem népi, nemzeti program. Az Októberi Nagy Szocialista For­radalom negyvenedik évfor­dulóját olyan szellemben ün­nepeljük meg, hogy egész dol­gozó népünk megértse és át- érezze: ez az évforduló nem­csak a kommunisták ünnepe, hanem egész népünké. Negy­ven évvel ezelőtt Oroszország­ban olyan új erők léptek a világtörténelem színpadára, amelyek döntő befolyást gya­koroltak a magyar nemzeti fejlődésre is: erősítették s hosszú, nagy harcok, győzel­mek és visszaesések után se­gítették felemelkedni és ha­talomra jutni a századokon át kisemmizett és elnyomott ma­gyar dolgozó osztályokat. Ezek az osztályok kezükbe vették az ország irányítását, kivezették a magyar fejlődést történelmünk tragikus zsákut- 1950 és 1955 között átlagban cáiból, rávezették népünket és évenként háromszor olyan értek el. És az SZKP ért hoz­zá, hogy a feladatok elvégző­országunkat a szocializmus magas volt, mint az Egyesült sere a legszélesebb tömegeket építésének, az imperializmus­tól való függetlenségnek, a népjólét emelésének, a nem­zeti műveltség felvirágzásának széles országújára. Az októ­beri forradalom negyvenedik évfordulója megünneplésének központi eszméje nálunk az — s azt kell népünk legszélesebb rétegeivel megértetnünk — hogy a magyar nemzeti fej- . . lődés és a Nagy Októberi Pro- ?eP}°let emelkedesevel együtt Államoké. Hosszabb időszakot vizsgál­va még szembeszökőbb a kü­lönbség a két ország fejlődé­sének üteme között: 1929-tól 1956-ig a Szovjetunió ipari mozgósítsa. Ezért tűzettek a párt, a szovjet társadalom elé olyan nagy, a tömegek áldo­zatkészségét és odaadását igénybe vevő célt, mim az, hogy akkora új területeket ve­sere, az pedig csak 2.4-szeresére nőtt. A gazdasági fejlődéssel a letárforradalom között szerves és eltéphetetlen az összefüg­gés. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójá­nak megünneplésére alakult bizottság a továbbiakban a Szovjetunióban 40 év alatt el­ért eredményeket ismerteti. Negyven esztendő eredményei a Szovjetunióban Az 1917. októberi nagy for­radalom szocialista forrada­lom volt, amelynek azonban egész sor, a polgári demokra­tikus forradalom által meg­oldhatatlanul hagyott felada­tot is el kellett végeznie. így a szovjet kormány egyik leg­első remdelete a földről szóló rendelet — Lenin javaslatára — kártalanítás nélkül paraszt kézre adta a monarchia, az egyház és a földbirtokosok egész földjét, a paraszttömege­ket önálló cselekvésre hatal­mazta fel és buzdította, s a parasztság új hatalmi és tö- megszervedt, a falusa szovjete­ket megbízta a föld azonnali birtokba vételével és felosz­tásával; A szovjet kormány tettekkel bizonyította be, hogy szakít a cárizmus és az orosz burzso­ázia nemzeti elnyomó politi­kájával: elismerte a cári bi­rodalom területén élő elnyo­mott nemzetek és nemzetisé­gek önrendelkező jogát, bele­értve ebbe az Oroszországtól való elszakadás jogát ás. így állt helyre Finnország és Lengyelország évszázadokkal azelőtt megsemmisített függet­lensége; A régi, cári Oroszország po­litikailag, gazdaságilag, kultu­rálisan, a nép életszínvonala stb. tekintetében a világ egyik legelmaradottabb országa volt: az ipari termelés legfontosabb ágaiban a kezdet kezdetén állt: puszta piaca és nyers­anyagszállítója volt az iparilag fejlett nyugati imperialista or­szágoknak. Ezt az elmaradott, függő helyzetben lévő orszá­got az 1917 októberével kez­dődő fejlődés (ipari nagyha­talommá tette. A hatalmas ipari fejlődés és az ország mezőgazdaságá­nak nagy eredményeket hozó kollektivizálása megváltoztat­ta az ország osztályviszonyla- tait. 1913-ban az ország la­kosságának csak F7 százaléka ■w>lt munkás és alkalmazott, 1955-iben pedig 58,3 százalék. Az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok aránya 1913-ban 66,7 százalék volt; 1955-iben csak 0,5 százalék: 1913-ban még a népességnek 16,3 százaléka tartozott a földibirtokosok, tő­kések, kereskedők, kulékok, kizsákmányolok kategóriájába; 1937-ben a népességi statiszti­kában már nem is volt ilyen — követve Lenin iránymuta­tását és támaszkodva a hatal­mas ország természeti erőfor­rásokban és ipari nyersanya­nyoicszor annyi húskonzervet hozott forgalomba, mint 1940- ben. A Szovjetunió népei csak a' gokban való kimeríthetetlen szocialista forradalom győzel­gazdagságára — sokkal gyor- me után tudtak elvégezni sok helytelenül használják fel a sabb ütemben fejlesztette a olyan feladatot, amelyet Euró- szocializmus gazdasági törvé- termelőeszközöket gyártó ipar- pa és Amerika nagy tőkés or- nyeit, ami a népgazdaság egyes ágakat (az A-szefctort), mint a szagai évszázados kapitalista ágai között átmeneti arányta- fogyasztósi cikkeket termelő fejlődésük során végeztek el. lanságokra, vagy a gazdaság­iparágakat (a B-szektort). Ha Igaz, hogy a Szovjetunió az ban rejlő nagy tartalékok elég­ipari termelés abszolút ma- télén kihasználására vezethet, gassága és az egy főre eső tér- De miután a Szovjetunióban melés mennyisége tekinteté- marxista-leninista párt irá- szám 1956-ban már 4339 volt; ben még nem érte utol az nyitja a gazdaság fejlődését, a fogyasztási cikkeket termelő Amerikai Egyesült Államokat, minden lehetőség megvan ar- ipar azonban az 1928-as 190- de az ipari termelés legfonto- ra, hogy e hibákat felfedjék sabb ágaiban (az acél-, vas-, széntermelésben, stb.) ma már a második helven áll a vóáoon. Minit atomhatalom legalább is az A-szektor 1928. évi terme­lési színvonalát 190-nak vesz- szük, akkor a megfelelő index ról 1956-ra csak 984-re nőtt. Az A- és B-szektor fejlődé­sének ez az eltérése természe­tesen azt is mutatja, hogy a Szovjetunió népeinek a gazda- egyenrangú az Egyesült Álla­sági függetlenséget és katonai erőt biztosító A-szektor fej­lesztése érdekében önként vál­lalnia kellett a növekvő szük­ségletek kielégítését szolgáló iparágak fejlődésének viszony­lagos lassúságát. Másrészt azonban éppen az A-szektor jóval gyorsabb fejlődése te­remtette meg a feltételeit a bővített újratermelésnek, an­nak, hogy megszüntessék a mezőgazdaságnak és a fogyasz­tási cikkeket gyártóiparágak­nak az elmaradását, s megva­lósítsák azokat a feladatokat, amelyek a XX: kongresszus óta a Szovjetunióban napiren­den vannak; Lenin megállapította, hogy egy új társadalmi gazdasági rend fölényét a régi, letünttel szemben az dönti el: ki tud­ja-e fejleszteni az új rend a mokka! és az interkontinentá­lis irányítható rakétalövedé­kek területén túlhaladta az Egyesült Államokat. A terme­lés növekedésének üteme te­kintetében pedig nincs olyan tőkés ország, artielyet a Szov­jetunióval össze lehetne ha­sonlítani. A szovjet ipar ter­melésének növekedési üteme termelése több mint 19-szere- “yenek mezőgazdasági műve- Egyesült Államoké lésbe> amelyek együttvéve na­gyobbak, mint Anglia, Fran­ciaország és Olaszország egész gabona-vetésterülete együttvé­ve. Ezért tűzhette ki az SZKP nemrégiben azt a célt is, hogy az egy főre eső hús-, vaj- és tejtermelésben már a legköze­lebbi két-három évben elérjék és túlhaladják az Egyesült Ál­lamokat. Ennek a négy évtizedes fej­lődésnek minden hatalmas eredménye a Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyü­mölcse. Küzdelmes útjukon Lenin tanítása és Lenin pártja, a kommunista párt vezette és lelkesítette a Szovjetunió do'- gozóit. A párt Lenin, majd Sztálin vezetésével szembe­szállt a soraiban jelentkező el­hajlásokkal, szétzúzta a szocia­lizmus építését akadályozó jobboldali és „baloldali” frak­ciókat, erős kézzel védte meg egységét és valósította meg a szocializmus felépítésének le­nini programját. Mihelyt, azonban csak egy hajszálnyi­ra is eltért a lenini tanítások­tól, mihelyt eltűrte a Sztálin személye körüli személyi kul­tusz elterjedését, azonnal je­len tekeztek ennek a hibának káros hatásai. Az SZKP XX. kongresszusa bátran és követ­kezetesen feltárta ezeket a hi­bákat, s határozottan, gyorsan és eredményesen tért rá a hi­bák kijavításának a lenini ta­nítások teljes érvényesítésének az útjára. Az imperialista tá­madó hadjáratot, amely ki akarta használni a XX. kong­resszuson elhangzott bírálatot. a kommunista pártok ma már lényegében visszaverték, s nem gyengülnek, hanem kija­vítva a hibákat, megszilárdul­nak. fejlődött a szovjet nép kultu­rális színvonala. Az angol és az amerikai burzsoá sajtó már évek óta félreveri a harango­kat amiatt, mert a tudomá­nyos és technikai káderek mennyiségi és minőségi fejlő­désében még ez a két vezető tőkés ország is elmaradt a Szovjetunió fejlődése mögött. A Szovjetunió amerikai szer­zők szerint is első helyen áll a világon tudományos szak­képzés tekintetében: évente kétszer annyi mérnököt képez ki, mint az Egyesült Államok. A Szovjetuniónak ma több mint 720 ezer mérnöke van. Természetesen a Szovjet­unióban is előfordulhat, hogy a gazdasági tervezésben ilyen vagy amolyan * mértékben és kijavítsák. így például az SZKP felfedte a mezőgazdaság és az ipar fejlődése közötti, bizonyos fokig egészségtelen aránytalanságokat, s hatalmas küzdelmet folytat, hogy meg­szüntesse a mezőgazdaság el­maradását. Ismeretes, hogy három év alatt 35,9 mil­lió hektár szűzföldet szántot­tak fel, változtatásokat hajtot­tak végre a mezőgazdasági ár­politikában, a beszolgáltatási politikában, s mindezzel már eddig is nagy eredményeket Az októberi forradalom jelentősége a világ népei számára munka nagyobb termelékeny, ségét. A Szovjetunió négy év- tizedes fejlődése már bebizo- alatt mGgvaltozott nyitotta a szocialista terme­lési rend fölényét a kapitaliz­mussal szemben: az ipari munka termelékenysége 1956. Arról, hogy az októberi for­radalomnak milyen jelentősé­gei voltak a világ népei szá­mára — többek között ezt ol­vassuk a bizottság által ki­adott irányelvek között. A Nagy Októberi Forrada­lom világjelentősége kivilág­lik abból, hogy e négy évtized a világ ar­culata. Negyven évvel ezelőtt még elkerülhetetlen volt az új világháború, a kis és nagy háborúk sorozata; az imperia­bam az 1913-asmak körülbelül Hsta monopol tőke még osztat­kllencszeresére emelkedett. E nagyarányú emelkedésnek, va­lamint a termelőerők hatal­mas fejlődésének következté­ben a Szovjetunió nemzeti jövedelme is gyorsan növek­szik: az 1913-as 100-ról 1956­lanul és látszólag szilárdan uralkodott az egész földke­rekségen; Ma, 40 év után pe­dig — mint az SZKP XX.- kongresszusa megállapította — a háború igenis elkerülhe­tő, a békét igenis meg lehet rendszer lényegéhez tartozó háborús veszély ellensúlyozá­sára alkalmas, nem kevésbé hatalmas ellenerő. A negyven éves Október fő hozzájárulása a világ ábráza­tának megváltozásához abban állt, hogy a második világhá­ború után a szovjet fegyverek világraszóló győzelme megte­remtette a lehetőségét annak, hogy Kelet-Európábán és Ázsiában létrejöjjön a népi demokratikus államok sora, hogy három évtizedes fegyve­res harc után a marxizmus— leninizmus által nevelt Kína Kommunista Párt ja vezetésé­vel győzzön a kínai nép for­radalma, amely a Szovjetunió tapasztalatait, a marxizmus-— leninizmus tanítását felhasz­nálva és teremtő módon al­bán 1922-re szökött fel; Vele védelmezni; együtt nőtt és nő állandóan Nem. azért elkerülhető ma a kalmazva Kína sajátos viszo- a munkások és alkalmazottak háború, mert az imperialista- nyaira, a 600 milliós nagy Ki­reálbére, valamint a dolgozó kát jobb belátásra Miét bírni, nai Népköztársaságban ma parasztok jövedelme; Az ipari nem is azért, mert — mint győzelmesen hajtja végre a munkások reálbére 1940-től egyesek Nyugaton állítják, — szocializmus felépítésének gi­1956-ig 82 százalékkal, a dől- az atomfegyverek egyensúlya gozó parasztok természetbeli miatt egyik félnek sincs kilá­gászi feladatait. A negyven­éves Október eredménye az, rovat — a kizsákmányoló ősz- és pénzjövedelme pedig 1950- tása győzelemre; Nem — ahá- hogy nincs mór egységes ha­tályoknak még tizedszázalé­kokban kifejezhető irmagjuk sem maradt Arm az ipari termelés mennyiségi szmvomaióit illeti: ha az 1913-as színvonalat 100- nak vesszük, akkor a megfe­lelő indexszám 1956-ban 3021 volt. A Szovjetunió arra tö­rekszik, hogy biztosítsa a ka­pitalista világgazdaságtól való függetlenségét és önállóságát. Ezért az-iparosítás kezdete óta tői 1956-ig 68 százalékkal ború azért elkerülhető ma, pitaldsta világ, hogy a földke­emelkedett; 1913-ban minden mert az imperialisták toényte- rekség egyharmadán, akkora 100 lakosra 38 pár bőrcipő ju- lenek számolni azzal, hogy területen, amelyen 900 millió tott, 1956-ban már 145 pár, egy harmadik világháborúnak 1958-ban 7.5-saer annyi tejt er- a kapitalista rendszer vSlég­méket gyártott a szovjet élei- méretű pusztulása tenne az miszeripar, mint 1913-ban. eredménye. Ettől a kockáaat­1956-ban a szovjet kiskereske- tói riadnak vissza, nem az delem csaknem háromszor atomfegyver pusztításainak annyi gyapjú- és nyolcszor kockázatától. Negyven év annyi selyemszövetet, több alatt tehát megteremtődött a mint háromszor annyi húst és háborúra törő imperialisták baromfit és több mint buszon- fékentartásána, az imperialista ember lakik, új, kizsákmányo­lástól mentes, szodalista tár­sadalom épül; Közvetve a Szovjetunióban győzedelmes­kedett szocializmus eredmé­nye az is, hogy egy egész sor egykor gyarmati sorban síny­lődő ország kivívta nemzeti függetlenségét, hogy a többi gyarmati országban is fellen­dültek és egyre erősödnek a nemzeti demokratikus szabad­ságmozgalmak, hogy az impe­rializmus egész gyarmati rend­szere felbomlóban van, shogy ma már az imperialisták „sa­ját“ országukban is gyarma­taikon is, egyre kevésbé al­kalmazhatják a nép kímélet­len elnyomásának és kizsák­mányolásának régi módszereit Az imperialisták azzal rá­galmazzák a Szovjetuniót, hogv „terjeszkedik” és csak e ter­jeszkedése következtében jöt­tek létre a szocialista tábor országai. De nem a Szovjetunió terjeszkedik, hanem Október eszméi terjednek szerte a vi­lágon; A Szovjetunió léte év sikerei megsokszorozták és megsokszorozzák a dolgozó osz­tályok és elnyomott népek ere­jét, beléjük oltják végső győ­zelmük bizonyosságának tuda­tát. Eszmék terjedése nem te­rületi, nem állami terjeszke­dés. A népi demokrácia orszá­gai a második világháború után, a Szovjetunió győzelme után jöttek létre Kelet-Euró- pában. Ebből azonban koránt­sem következik, hogy a mun­kásosztály és a szocializmus csak egy újabb háború után vívhat ki győzelmeket Európa vagy Ázsia további országai­ban. Ellenkezőleg: a XX. kong­resszus irányvonala arra tanít­ja a munkásosztályt, hogy há­ború nélkül, békében vívja ki győzelmét, külső fegyveres se­gítség nélkül buktassa meg a (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents