Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-24 / 224. szám
4 NAPLÓ 1957 SZEPTEMBER U IRÁNYELVEK a IVagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésére Magyarországon (Folytatás a 3. oldalról) régi uralkodó osztályokat és vegye kezébe a szocializmus építésének feltételét, az állam- hatalmat. A különféle rendszerű országok békés egymás mellett élése egyáltalán nem zárja ki, hanem feltételezi, hogy a kapitalista és a szocialista rendszer versengjen egymással a népgazdaság, a tudomány, a kultúra, a népjólét, a közegészségügy fejlesztésében, békésen versenyezzen a néptömegek szívéért, leikéért, gondolkodásáért. A szocializmus eszméinek terjedését nem lehet akadályozni. Ki tehet róla, hogy ezek az eszmék, az októberi forradalom eszméi, erősebbnek és vonzóbbnak fognak bizonyulni, mint az imperializmus dzsungelvilágának vadállati „eszméi’ ? Ki tehet róla, hogy a szocialista országokban hazára és támogatóra lelt minden haladó gondolat, a kapitalizmus országainak talaján viszont a háborúra való uszítás, a reakció minden fajtája, a fasizmus erői kelnek ki és virágzanak? A továbbiakban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom magyarországi kihatásaival foglalkozik a bizottság. Az októberi forradalom és Magyarország Sokan úgy gondolják, hogy az orosz forradalom hatása Magyarország népére és az ország fejlődésére csak a második világháború utolsó szakaszában kezdődött, amikor a szovjet hadsereg csapatai megkezdték hazánk felszabadítását a német imperialisták és magyar bérenceik uralma alól. Ez azonban tévedés. A magyar nép felszabadítása akkor kezdődött, amikor az októberi forradalom eszméi, Lenin tanításai, az orosz bolsevik pért példája hatni kezdtek a magyar munkásmozgalomban és hosszú, keserves harcok közepette megalakult a magyar kommunista párt. Ez a párt a magyar munkásosztály és a dolgozó nép vezetőjeként 1919- ben megkísérelte, hogy forradalmi cselekedetekkel új útra vigye a magyar fejlődést, majd 1944-ben élni tudott a győztes szovjet hadsereg nyújtotta kedvező alkalommal. Sőt az orosz forradalom, a leniníz- mus eszméi már jóval 1917. előtt is magukra vonták a magyar élet megoldatlan . kérdéseire szenvedélyesen választ kereső forradalmárok tekintetét. Ady Endre ezt írta az 1905-ös orosz forradalomról: „Az orosz forradalmat nem lehet többé leverni;:: Mintha az üf század nemcsak naptári fogalom volna, hanem valóságos új epocha kezdetét jelentené.” „Ezt a forradalmat a nép csinálja,;: Az orosz nép kép- zelhetetlen ereje képzelhetet- len szenzációkat adott már s Ígér még a világnak. És célhoz fog érni;;: Eléri az önző úri kastélyt, a sanyargató gyárat, az elbutító papi lakot s a szívtelen kaszárnyákat::: íme, a proletárság visszaadta a népet a népnek, felkelt a nép és formálja a világot, r: Hason- lítgassuk magunkat Oroszországhoz? ízetlen és igaztalan feladat. De épülhetünk mégis < az orosz példán. Elkorhadt, tehetetlen társadalmakat csak a nép menthet meg. A rettenetes, győzhetetlen, föltarthatat- lan nép.” Ady Endre tehát látta, hogy az orosz forradalommal „új epocha” kezdődik az emberiség történelmében. Épülni, tanulni akart az „orosz példán”. Tanulságokat akart levonni Magyarország számára az orosz proletárság vezette orosz népfelkelésből; Ady Endre — ez a minden porcikájában és minden verssorában nemzeti költő — jól tudta, hogy a magyar fejlődést mindig az vitte előre, ha magunkévá tettük a társadalmi haladás legfejlettebb nemzetközi tapait. A haladás nemzetközi eszméi számára mindig megvolt a talaj Magyarországon csak beléje kellett hinteni a magot, örök dicsőségük és érdemük a magyar kommunistáknak, hogy Martinovicsék, Petőfi és Ady, majd Frankel Leó és a magyar munkásmozgalom többi úttörőjének nyomdokában haladva még az első világháború idején terjeszteni kezdték a marxizmus—lenlnizmus tanításait Magyarországon. Elévülhetetlen érdeme az Oroszor- ,»zágban, a forradalom idején megszervezett szocialista hadifogoly-csoportnak, hogy az októberi forradalom eszméinek magvait elhintették a sok tízezer oroszországi magyar hadifogoly között, hogy mozgósították őket az orosz forradalom fegyveres megsegítésére, majd hazatérve, levonták az Októberi Szocialista Forradalom tapasztalataiból az első és legfőbb következtetést: kezdeményezték — s a szociáldemokrata párt baloldali ellenzékével és az ifjú forradalmi szocialisták csoportjával együtt — megvalósították a munkásosztály forradalmi elemeinek önálló párttá — kommunista párttá való szervezését, az opportunisták nélkül és ellenük, Leninnek a munkásosztály vezető szerepéről, a munkásság és a parasztság szövetségéről, a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalommá való továbbfejlesztőkéről, a nemzetek önrendelkezési jogáról és a nemzeti függetlenség biztosításáról szóló tanítása válasz és útmutatás volt a magyar fejlődés évtizedek, évszázadok óta megoldatlan problémáira is. Csoda-e, ha a magyar dolgozó nép legjava kapva' kapott Lenin tanításain és magáéivá sajátította az októberi forradalom eszméit. Csoda-e, ha a magyar kommunisták 1918. novemberé, pártjuk megalapítása után rövid néhány hónap alatt megnyerték a magyar munkásosztály és szegényparasztság többségét? Csoda-e, hogy 1919. március 21-én a magyar bur- zsoá-szociáldemokrata koalíciós kormányzat mély válságának pillanatában a magyar nép az imperializmussal és a kapitalizmussal való szakításban, az Októberi Szocialista Forradalom példájának követésében, a munkásosztály diktatúrájának megteremtésében találta meg nemcsak a pillanatnyi válságból, hanem a magyar társadalmi élet valameny- nyi ősi ellentmondásából kivezető utat? Az első világháborúban elszenvedett vereség következtében csúfosan és véresen összeomlott az a program, hogy a német imperializmussal való szövetségre és az osztrák-magyar dualizmusra épüljön az egymagában gyenge magyar állam élete és fennmaradása. A magyar proletárdiktatúra idején született meg és hatolt be a magyar nép legjobbjainak agyába és szívébe a független magyar államiság létét és fennmaradását biztosító új koncepció: a szovjet-magyar barátság és szövetség koncepciója, az a koncepció, hogy a magyar nép önerején túl az októberi forradalom hatalmas országának segítségével védje meg függetlenségét. Magyarország és a Szovjetunió akkor, 1919-ben kötött első ízben védés dacszövetséget egymással. Ez a szövetség akkor nem válhatott valósággá: a szovjethatalom akkor még élethalálharcban állt az imperialisták támogatta ellenforradalmi hadseregekkel, hogy puszta létét biztosítsa. A két országnak akkor nem volt közös határa, s a magyar és szovjet vöröshadsereg nem tudott egyesülni. Ezért a magára maradt magyar proletárdiktatúra szükségképpen alulmaradt az imperialista támadók túlerejével szemben, s négy és félhónapos dicsőséges fennállása után elbukott a külső ellenség csapásai alatt és a belső árulók aknamunkája következlében, A magyar dolgozó népre 1919-ben rászakadt a fehérterror népgyilkos uralma, a Hor- thy-reakció negyedszázados gyalázata. A magyar ellenforradalom 25 éven át minden eszközzel rágalmazta a magyar Komrnün emlékét, s megpróbálta kiirtani a magyar dolgozók öntudatából a marxizmus- leninizmus tanításait, a magyar-szovjet szövetségre való emlékezést. De ez az igyekezete végső soron hiábavalónak bizonyult. A" huszonötesztendős elnyomás alatt a kommunista párt azért is tudott dacolni a terrorral, a Horthy-rendőrség és a peyerista jobboldali szociáldemokrata árulók együttes erőfeszítéseinek azért sem sikerült elszigetelniük a néptá a kommunistákat, mert a magyar nép legnagyszerűbb történelmi fegyvertényének, a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaságnak az emléke eleven hagyományként élt a magyar munkásosztályban és a szegényparasztság tömegeiben. Negyedszázadon át várták a magyar dolgozók.a kedvező alkalmat, hogy folytassák 1919- ben megkezdett munkájukat. A magyar demokrácia és a szocializmus erői 25 éven át meg voltak béklyózva, föld aló voltak kényszerítve — de éltek, harcoltak, ápolták és élesztgették a forradalmi tüzet. A szovjet kormány 1919 után Ismételten tanujelét adta annak, hogy normális és barátságos viszonyba óhajt lépni a magyar néppel, a magyar állammal, tekintet nélkül Magyarország akkori reakciós kormányzati és társadalmi rendszerére. A szovjet kormány a magyar kormánnyal 1934-től — rövid megszakítással —1941-ig, a második világháború kitörésének előestéjéig diplomáciai kapcsolatot tartott fenn, amelyet gyümölcsöző gazdasági kapcsolatok egészítettek ki. Ezeket a kapcsolatokat a magyar kormány Hltlerék parancsára szakította meg akkor, amikor mAr arra készült, hogy csatlakozzék a Szovjetunió ellen előkészített náci támadáshoz. A szovjet kormány még közvetlenül Magyarország háborúba lépése előtt is megpróbálta, hogy jobb belátásra bírja Horthyékat: előnyös ajánlatot tett a magyar kormánynak arra az esetre, ha Magyarország kívülma- rad a fasiszta Németország szovjetellenes háborúján. De a hazaáruló magyar uralkodó körök visszautasították ezt az ajánlatot és elküldték a magyar katonák százezreit a Donhoz, Voronyezs alá, hogy meghaljanak Hitlerért. 1919-ben elsősorban azért bukott el a magyar nép forradalma, mert nem volt, aki támogassa, amikor az Imperializmus erői a magyar reakció segítségére siettek. 1944. után azonban másképp alakult a helyzet. Október gyermekének, a szovjet hadseregnek köszönhetjük, hogy az imperialisták támogatta magyar reakció ezúttal nem tudta megfojtani a felszabadulásra törő magyar dolgozók új államát. A szovjet hadsereg űzte ki hazánkból a német hódítókat és tette lehetővé, hogy még Hitler végső veresége előtt, 1944. decemberében megkezdődjék az Ideiglenes Magyar Nemzeti Kormány megalakulásával a független magyar állam helyreállítása, hogy a magyar demokrácia nem reakciós polgári demokráciává, hanem nép! demokráciává, a munkásság és a dolgozó parasztság államává, a magyar történelem második proletárdiktatúrájává lett, s az egész dolgozó nép vezető ereje, az egységes munkásosztály kommunista pártja rávezette az országot a szocializmus építésének útjára. Hazánk felszabadítása óta eltelt 13 esztendő alatt népünk hatalmas eredményeket ért el. Horthy-Magyarország elmaradott, túlnyomórészt agrárország volt; á gyárak, és bankok jórésze külföldi tőkések kezén volt, s a politikában is az 6 befolyásuk érvényesült. A felszabadult Magyarország szabad, független, valóban demokratikus országgá lett, amelyben minden hatalom a dolgozó népé, s amelyben nincs olyan magas közéleti tisztség, amely ne állna nyitva a munkásság. a dolgozó parasztság, az értelmiség tehetséges és a néphez hű fiai és leányai előtt. A munkáshatalom iparilag is fejlett országgá tette Magyar- országot. Ebben nagy szerepe volt annak a gazdasági együttműködésnek, amely a szocialista tábor országai között alakult ki. Különösen nagy szerepe volt azonban annak a sokoldalú gazdasági és műszaki segítségnek, amelyben az októberi forradalom országa részesítette hazánkat, a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatainknak. Ezek a kapcsolatok nem is annyira a kölcsönös előnyökön alapulnak, mint inkább összehasonlíthatatlanul erősebb, negyvenéves szovjetállam elvtársi szolidaritásán. A gyárak uraivá lett munkások, a földhöz jutott és a fejlett nagyüzemű szövetkezett gazdálkodás útjára lépett parasztok életszínvonala nagyot emelkedett a felszabadulás előttihez képest. Jelentős eredményeket értünk el a művészetek és a tudományok fejlődésében, a közoktatásban, népünk egészségügyi és szociális ellátásában. Mindezeknek az eredményeinknek a Szovjetunió által számunkra kiharcolt szabadság az alapja, egyik fontos tényezőjük pedig az, hogy dolgozó népünk felhasználta alkotó munkájában a szovjet nép állandó baráti támogatását és szocialista építésének negyvenéves tapasztalatait. Lényegében nem változtat eredményeinken az, hogy ennek a nagy munkának a folyamán súlyos hibákat is követtünk el. Egyik legnagyobb hiba az volt, hogy a szocializmus gazdasági építése közben és vele párhuzamosan egy ideig nem fordítottunk kellő gondot a dolgozók életszínvonalának állandó emelésére is. De a hiba felismerése, feltárása és kijavítása közben is kérlelhetetlenül vissza kell vernünk az 1956-os ellenforradalomnak a demagógiáját, amely únos-ún- talan az életszínvonalnak <^y- két évén át tartott átmeneti csökkenésére hivatkozott. Népi demokráciánk fennállásának 13 esztendeje alatt dolgozó népünk egésze (bár nem minden rétege egyenletesen) kiemelkedett a nyomorúságnak és a létbizonytalanságnak abból az állapotából, amelyre a régi rend alatt munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk zöme és az értelmiség jelentős része is ítélve volt. Egyik- nagy hibája volt a múltnak az is, hogy nem eléggé érvényesült a társadalmi és az állami építő munkában a szocialista demokratizmus, nem eléggé engedtünk szabad utat a néptömegek kezdeményezésének, nem eléggé vontuk be őket a gazdaság és az állam igazgatásába. De c hiba felismerése, feltárása és kijavítása közben is kérlelhetetlenül vissza kell vernünk az ellenforradalomnak azt a demagógiáját, amely szerint a magyar népi demokrácia valamiféle' „zsarnokság” vagy „önkényuralom” lett volna. Semmiféle ellenforradalmi és imperialista demagógia nem tagadhatja le és nem törölheti ki a tények világából azt. hogy Magyarországon a népi demok rácia a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály államhatalma. mérhetetlenül kiterjesztette a demokratizmust, s a legkülönfélébb módon és formában milliós tömegeket vont be a gazdaság és az állam kormányzásába. Magyar- országon a munkásnak és a parasztnak nem kell többé az urakat süvegelnie, a dolgozó embernek nem kell többé meggörnyedt gerinccel és kalap- Ievéve állnia az urak hatóságai, hivatali emberei előtt. A belső reakciós erők az imperialisták támogatásával 1956 október—novemberében kihasználták az általunk elkövetett hibákat. 1956. októberében a régi vezetés hibái és a jobboldali revizionista frakció aknamunkája következtében megvoltak bontva a párt sorai, ezért a párt mély ideológiai válságot élt át, s ígv sem a párttagok százezreit, sem a munkástömegeket nem tudta mozgósítani a proletárhatalom védelmére. Pártunk sorainak ez a szervezeti és ideológiai bomlása kiterjedt az egész politikai és társadalmi életre és szervezetre, ez akadályozta meg, hogy saját erőnkből legyünk úrrá az ellenforradalmon. Ebben a nehéz helyzetben, amikor 12 esztendő demokratikus és szocialista vívmányai forogtak kockán, amikor arról volt szó, hogy Magyarország a szocialista fejlődés útján halad-e tovább, vagy a kapitalista és nagybirtokos restauráció, a fasizmus és a háború útjára lép, amikor tehát népünk és hazánk élete forgott kockán — újra a Szovjetunió sietett segítségünkre: a forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére, internacionalista kötelességét teljesítve fegyveres erőket küldött népünk segítségére. A személyi kultusz időszakában kétségtelenül voltak egyes hibák és fogyatékosságok a Szovjetunió és egyes népi demokratikus országok viszonyéban, így a szovjet—magyar viszonyban is. Ezeket a fogyatékosságokat maga a szovjet kormány és a Szovjetunió Kommunista Pártja tárta fel és küszöbölte ki 1956 október 30-1 nyilatkozatával és az azóta létrejött államközi megállapodásokkal és szerződésekkel. De a fogyatékosságok feltárása és kijavítása közben kérlelhetetlenül vissza kell vernünk az 1956 október—novemberi ellenforradalomnak nacionalista, szovjetellenes demagógiáját. . Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Szovjetuniónak Magyarországhoz való viszonya a felszabadulás óta elsősorban és mindenekelőtt az önzetlen segítésnek, az őszinte barátságnak, az elvtársi egyen jogúságnak a viszonya volt, olyan viszony, amely főként hazánknak nyújtott gazdasági és politikai előnyöket. A Szovjetunió segítségével értük el — s ezt sem tagadhatja le semmiféle imperialista demagógia — hogy a magyar dolgozó nép vezetése és uralma alatt' állt újra helyre a magyar nemzeti és állami függetlenség, amelyet a régi uralkodó osztályok évszázadok óta és különösen uralmuk utolsó 25 évében nagyban és kicsinyben kiárusítottak, amelyet a második világháború alatt a német Imperialisták lábbal tiportak és lényegében megszüntettek. A magyar nemzeti függetlenség, az önálló magyar államiság visszaállításának ténye a magyar történelemben örökre és visszavonhatatlanul összeforrott a magyar—szovjet barátsággal, a Szovjetunió segítségével. A Szovjetunió segítségének, u szovjet hadsereg felszabadító teltének köszön- • hetjük, hogy 1944 után hazánk nem vált u (lémet nácl-lmpo- rializmus gyarmata helyett az amerikai—angol imperializmus gyarmatává. Neki köszönhetjük, hogy sorra-rendre meg tudtuk hiúsítani a felszabadulásunk óta szakadatlanul folyó és belső magyar reakció által támogatott kísérleteket, amelyekkel az Imperialisták be akartak avatkozni Magyar- ország belügyeibe. A magyar nemzeti és állami függetlenségnek ezért Igazi biztosítéka a magyar—szovjet barátság és szövetség; ezért biztosítéka ennek a varsói szerződés, amely az imperialisták által újra talpraállított, újra a Keletre való terjeszkedés és hódítás útjára buzdított német imperializmussal szemben önvédelemre egyesíti a Szovjetunióéi p kelet-európai .lépi demokráciák erejét. Az szereti igazán hazáját, akinek gondia, hogy fejlődjenek a magyar nép felemelkedésének belső és külső feltételei, tehát növekedjék a népi demokratikus állam ereje, s szilárduljon az imperialista és gyarmatosító'törekvésekkel szembenálló szocialista tábor egysége. Ezén volt nemzetellenes a tavaly októberi ellenforradalom, amely kockára tette a magyar nemzeti függetlenséget. Ezért nemzeti párt az MSZMP, ezért volt nagy nemzeti tett az, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány — a Szovjetunió segítségét kérve és igénybe véve — biztosította a magyar dolgozó nép hatalmát, visszaverte az imperialista beavatkozási és restaurációs kísérletet, s megvédte a 13 éves magyar népi demokiácia egyik legnagyobb vívmányát: a magyar nép önrendelkezó Jogát. Tanulnunk kell az elkövetett hibákból és ugyanakkor éberen vigyázzunk arra, hogy soha többé ne ismétlődhessék meg az, ami októberhez vezetett és ami októberben történt. Az ellenforradalom jelentősen visszavetett bennünket a szocialista építésben. A magyar munkásosztály és dolgozó népünk alkotó munkájának és erőfeszítéseinek eredményeképpen a Szovjetunió és a többi baráti ország segítségével gazdasági életünk azóta olyan gyors ütemben térvisz- sza a rendes kerékvágásba, olyan sikeresen folytatjuk tovább a szocializmus építését, hogy ez csodálatba ejti a külső szemlélőt. November ón elért sikereink azonban nem kápráztatnak el minket, mert tudjuk, hogy hibáink kijavításáért és nehézségeink leküzdéséért még sokat kell tennünk. Pártunk erejét, egységét és tekintélyét az ellenforradalom előtti állapothoz kő pest jelentősen megnöveltük, de tudjuk, hogy azt az ideológiai válságot, amely népünk különböző rétegeiben megelőzte az októberi ellenforradalmat, még nem küzdöttük le teljesen azt a mély kiábrándultságot, amely október előtt a magyar értelmiség (de nemcsak az értelmiség) és az ifjúság viszonylag széles rétegeiben elterjedt, még csak részben sikerült újra cselekvő hitté változtatnunk; A fe'adet most az, hogy gazdasági és ideológiai területen egyaránt felszámoljuk az ellenforradalom okozta visszaesést és megteremtsük a politikai, gazdasági és ideológiai feltételeit a szocializmus teljes felépítése felé való új, gyors fejlődésnek. Ennek az elhatározásnak, az erre való elszántságnak a jegyében ünnepeljük meg a 40 éves októberi forradalmat, egy pillanatra sem feledve azt, hogy történelmünk bizonysága szerint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemcsak a világtörténelemnek, hanem a magyar történelemnek is korszakot nyitó fejezete. Budapest, 1957. szeptember 20,
