Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-08 / 185. szám

mi AUGUSZTUS 8 NAPLÓ 3 Jé befektetés Tizennyolc külföldi, bá- rendszeresen mérik a levegő újabban megjelent szakköny-j '—~ nyászvonatko- portartalmát és nyilvántartást vek jegyzékét és beszerzési l zású szaklapot kapnak rend- vezetnek a munkahelyek dől- forrását is. Több ilyen kömy- * szeresen a Pécsi Szénbányá­szati Tröszt kutatási csoport­jának dolgozói. A régiek még jól emlékeznek arra, amikor a volt DGT-hez csak 3—4 szak­lapot hozott a posta. A tröszt vezetői nem sajnálják a pénzt az azelőtt félig-meddig feles­legesnek vélt lapokra, mert a belőlük merített tapasztalatok gazdag segítséget nyújtanak a kutatási csoport dolgozód ered­ményes munkájához. Az „UgoV című, főként a szénbányászattal foglalkozó szovjet lap a kutatócsoport­beliek egyik legjobb segítőtár­sa. Ebből is, mint a többi lap­ból — rendszeresen lefordít­ják, vagy lefordíttatják a szak­ma szempontjából sebb cikkeket. Legutóbb Sz. M. Garkavi és A: V. Brajelv, a technikai tudományok kandi­dátusai és I. A; Vojnyik bá­nyamérnök, a szovjet Szénbá­nyászati Tudományos Kutató- intézet munkatársainak közös cikkét fordították magyarra. A cikk „az oldalvágatnak és a lecsapoló fúrólyukaknak a szállítóvágat veszélytelen ki­hajtására gyakorolt hatásáról” gozóiról. Ezzel könnyen figye­lemmel kísérhető mindenegyes munkás egészségi állapota, kü­lönös tekintettel a porártalom­ra. A technikus és a nyilván­tartó még idejében javaslatot tehet a munkások áthelyezésé­re, ha azt egészségi állapotuk indokolttá teszi. A csoport fel­adatai közé tartozik az is, hogy az egyes porvédelmi eljárások hatékonyságát kimutassák; Ugyancsak por-ártalom ..... ^ j . csökkentésé­nek szolálatóba állítanak egy másik — szintén német — ta­pasztalatot; Egyes német bá­nyákban jól beváltak a Mans- feld-féle permetező készülé­kek, elsősorban a fejtési töltő­ve t megvásároltak már és még; többre is szükségük lenne, de • az a baj, hogy nem minden j esetben reagál a kérésre a: könyvkiadó. A gázkitörésekre ; vonatkozólag a szovjet szak­emberektől várhatnának a leg­többet, akik alaposan és rend- j szeresen foglalkoznak ezzel a: kérdéssel. Ám eddig a könyv-; terjesztőn keresztül még nem! sikerült megkapniok egyetlen: gázkitörésre vonatkozó szak­könyvet sem. Pedig bizonyos, | hogy a szovjet bányamérnököm; nem zárkóznának el a pécsiek 3 kérése elől. S az is bizonyos, < hogy a pécsiek nagyon hálásak! lennének ezekért a könyve-: kért, amelyek végeredmény­Mindenki megkapja munkája ellenértékét 20 százalékkal emelkedtek a teljesítmények a Sopianában A Sopiana Gépgyárban ápri­lis 1 óta ismét tért hódított a teljesítménybérezés. Az öntő­dében olyan vélemény alakult ki, hogy sokkal jobb a telje­sítménybérezés az időbérnél, mert aki becsülettel dolgozik, jól kereshet. — Itt van az én példám — mondja Vollár Imre formázó. — Október előtt 1500 forintot kerestem havonta. Igaz, hogy időbérben is volt ennyi a fi­zetésem, mégsem voltam elé­gedett. Valahogy úgy vagyok, ha nincs megszabva, mennyi munkát kell elvégeznem, min­dig lelkiismeretfurdalásom régente a norma előírt. Nem kellett sok számolás ahhoz, hogy rájöjjön: jobb volna az üzemnek is, neki is, ha ismét teljesítménybérben számolnák el. — Most nagyon elégedett vagyok. Tudják, mennyit ke­restem májusban? 2130 forin­tot! És nagyon elégedett va­gyok. Tudom, hogy adok any- nyi munkát, amennyit joggal elvárhatnak tőlem. Én viszont „sima’1 órabér helyett, meg­kapom munkám ellenértékét. King! Mátyás, aki ugyancsak az öntődében dolgozik, csak lptrérrinke- gurítók és a köves munkahe- k™ - <; vak lomoknál is, sokkal ivan; hátha nem dolgoztam ele- ontooeDen ao-gozia csuk legerde lyek robbantás után keletke- nekik ! §et... akkor haragudott, amakor be­zett porának lecsapolására. A készülék vizet permetez a por­ba, szerkezete és kezelése egé­szen egyszerű. Ebből a gépből hamarosan húsz működik majd a pécsi bányákban — legalábbis ennyit rendelt kí­sérletekre a kutatási csoport. . A belga, francia és angol j bányász-lapok főleg a fejtés- I — ---------——„„ .,------------ nél keletkező gáz lecsapolásá- j szól , „olyan telepeknél, ame-< val foglalkoznak. Az ezekben | lyek hirtelen szén- és gázkitö- a lapokban megjelent szakcik * többet nyújtanának nekik. A tizennyolc külföldi j szaklan ♦ elég sokba kerül. De a tapasz- ♦ tálatok szerint sokszorosan £ megtérülő, jó befektetés. Sokszor megszámolta, meny­nyi készült el a tárcsákból. ♦ Ilyenkor rájött, hogy a telje- I sítménye majdnem mindig J kétszerese annak, amennyit résre hajlamosak”. Az írás ta­pasztalatait a pécsi bányák gázkitönéses telepeinek harán­tolásánál akarják felhasználni. Masszi Dénes és Mahner Sán­dor, a csoport fiatal mérnökei kaptak megbízást, hogy ezzel a kérdéssel alaposabban fog­lalkozzanak; A német szaklapokból az összes porvédelemmel foglal­kozó cikket lefordítják. Ugyan­is a német bányákban leg- előrehaladottabbak a porvé­delmi kutatások. Egy hónappal ezelőtt éppen a német tapasz­talatok alapján szervezték meg a pécsi trösztnél a porvédelmi nyilvántartás rendszelét. En­nek az a lényege, hogy kerü- letenkint egy por-technikus és egy porvédelmi nyilvántartó, az összes porvédelemre vonat­kozó adatot összegyűjti. A bá­nyák összes munkahelyein kék rengeteg segítséget nyúj­tottak a vasasa metánkísérle­tekhez, a csapolás technoló­giájának kialakításához. Ege- j szén „apró“ példa, de azt bi- * zonyítja, hogy még a legjelen­téktelenebbnek tűnő dolgokat í is hasznosítják: az egyik szak- 1 lapban közölt leírás alapján szerkesztették meg a gázlecsa- polásnál szükséges vizleválasz- tó edényeket; Újabban rendszeresen meg­érkezik a csehszlovák bányá­szok szaklapja is, az „Uhli”. Az ábrák után ítélve ebből a lapból is értékes segítséget kapnának a kutatócsoport tag­jai, de még nincs fordítójuk, s nem rendelkeznek magyar— .cseh műszaki szótárral sem. A külföldről érkező szakla­pok utolsó oldalai rendszere­sen közlök a szakmát érdeklő, Egy Msünnepség atőhangjai Sokan emlékeznek arra a nagyszabású dalosünnepségre, \ amely július 6-án és 7-én Pé­csett volt. Sikerrel véget ért, s az ember nem is hinné, hogy még ma is vannak utóhang­jai. Mivel nemcsak /„dalia? él az ember“, ezért meg kellett szervezni a dalosok étkezteté­sét is. A Baranya megyei Épí­tőipari Vállalat Tüzér utcai munkásszállásának étterme al­kalmasnak bizonyult az ét­keztetés lebonyolítására; Igen ám, csak egy kis hiba csúszott a dologba, mert szabad szom­bat lévén, nemcsak a mun­kások, hanem a konyha sze­mélyzete is ■ „igényelte“ a pi­henőnapot. De ha a konyhai dolgozók hazamennek, akkor ki főzi az ebédet, vacsorát? Megkérte hát a vállalat a konyhaszemélyzetet, hogy „ál­dozzák” fel szombatjukat és vasárnapjukat, b megígérték: ezt a két napot kétszeres napi­díjjal számolják majd el. A dolgozók beleegyeztek s mint­egy húszán, huszonketten be­csülettel főztek, sütöttek. Szombaton 17 órát, vasárnap 12 órát dolgoztak; Aztán várták a fizetésüket. De bizony hiába várták, s hiába jártak ponciustól-pilá- tusig, munkájuk ellenértékét csak nem kapták kézhez. Vé­gül megígérték, hogy majd a fizetéssel együtt számfejtik a 6zóbanforgó összeget is. Nem számfejtették; Újra kezdték a „kálváriajárást“ s újra ered­ménytelenül; Azaz, hogy is­mét ígéretet kaptak: augusz­tus 3-án fizetnek. Nem fizet­tek, sőt — mint a dolgozók panaszolják — „akinek nem tetszik, keressen más munka­helyet“ — mondták; De most már Betéti a pohár • hova forduljanak panasszal, hát elmondották a szerkesztő­ségnek. Mi az esetet megírtuk s ugyanakkor megállapítjuk, hogy a dolgozók követelése jo­gos: megdolgozott munkáért M kell fizetni a megígért, a törvény szerint járó bért Jó lenne, ha a Baranya megyei* Építőipari Vállalat most már * pontot tenne ennék az ügy­nek a végére azzal, hogy ígér­getések helyett kifizetnék a dolgozók bérét; Éppen ideje! (—ray) vezették az órabért. Mindig szorgalmasan dolgozott és úgy érezte, hogy őt az órabér „meg rövidíti“. Igazságtalannak tar­totta, hogy sokan egyformán kapják a fizetést, holott mun- . kájuk értéke teljesen külön­böző. Megelégedetten mondja: — Nagyon jó volt, hogy is­mét áttértünk a teljesítmény­bérrendszerre. így, ha keve­sebbet keresek, csak magamat okolhatom. Persze, az én fize­tésem sem csökkent április el­seje óta, sőt emelkedett. Re­mélem, hogy ezután is így lesz, mert most csak rajtam múlik. A teljesítménybérezés az üzemvezetőség részére is a leg­tisztább ügy. így nem érheti szó a ház elejét, mármint az üzem vezetőit, — esetleges részrehajlás miatt. Senki sem mondhatja, hogy egyik, vagy ♦ másik munkás azért keres jól, * mert szimpatikus, vagy eh­hez hasonló. Mindenki annyit keres, amennyit megérdemel. És mit mond a művezető, az üzemvezetőség egyik képviselő­je? — Szerintem legalább húsz százalékkal emelkedtek az ön­tödei teljesítmények — vála­szolja Tóth Zoltán. Mi volt a helyzet, amíg idő­bért fizettek? A dolgozókat csak a művezető szavai ser­kentették, anyagilag nem vol­tak érdekelve abban, hogy valamennyien szorgalmasan dolgozzanak. Hét forint volt az átlagórabér és fizetéskor min­denki megkapta a maga pén­zét. — Most sokkal jobb. A mű- vézető nem kénytelen hajcsá- roskodni, mégis mindenki el­végzi a munkáját. S most már nem is akárhogyan. A most m á r-t külön hang­súlyozza. Azért, mert a telje­sítménybérezés bevezetésekor itt is volt bizonyosfokú ellen­állás egyesek részéről. Ez fő­ként abban jelentkezett, hogy romlott a minőség, szaporodott a selejt. Most azonban örven­detes javulás tapasztalható. — Selejtünk az első negyed­évi átlagos hét százalék he­lyett, júliusban négy százalék alatt lesz! Az ellenállás tehát jelentő­sen csökkent. Azok, akik né­ha-néha szót emelnek még a teljesítménybérezés ellen — hamarosan elhallgatnak. El­hallgattatja őket a szégyenke­zés. Hisz a szorgalmasabbak, igyekvőbbek egyöntetű véle­ménye, hogy a teljesítmény­bérrel jobban lehet keresni. Ez kell a munkásnak! A III. NBS híreiből A kardcsapatverseny selej- * tezöi során a magyar együttes a finnek és a románok elleni győzelmével bekerült a döntő­be. Úszás: kia mérkőzés végeredménye 3:3 volt. Hosszabbítás után a Szovjetunió együttese 4:3-ra nyert, s bejutott a döntőbe. A Szovjetunió csapata ellen a döntőben a szerdai Magyar­141.9 pont, 2. Udalov (szovjet), * 3. Vasernivza (finn). Labdarúgás: A Szovjetunió—Csehszlová­(JztiLl&muatiLZtk Végeredményben szeren­csétlen ember az újságíró. Hivatásszerűen kerül naponta kényelmetlen helyzetekbe. Beállít — mondjuk — egy klinikára, hogy életmentő hőstettekről írjon megrázó riportot, odakeveredik két orvos közé és hallgatja, amint az egyik ragyogó arc­cal meséli a másiknak: „Lát­tad volna tegnap azt a remek tüdőplasztikát...” s röpköd­nek a szakkifejezések, amik­ből az újságíró semmit sem ért, csak érzi, hogy ez a kéz, amely az előbb az övét szo­rongatta barátságosan, teg­nap recsegő bordákat nyírt hidegvérrel, eleven, vérző húsba vágta a kését... Ne részletezzük! Ebből kell meg­írnia a riportját, úgy, mintha értene hozzá és úgy, hogy aki mégkevésbé ért hozzá, mégiscsak megértse. Ülök tehát Molnár Imre és Remecz Béla között. Festő­művészek. Ami majdnem annyi, mintha orvosok len­nének, mert a festék „relief­szerű felrakása” hangzik any nyira kínaiul, mint mondjuk az „aortaszondázás”. A lényeg azonban az, hogy egy képről beszélgetnek, amely előttünk lóg a falon. Azaz képnek nem kép, csak lesz. Egyelőre csak léckeret­re feszített, összemaszatolt lepedő. Festékpacsnik, kusza, piszokszínű vonalak közül torz fejek kandikálnak ki gonosz fintorral. Szívesebben legeltetné az ember a szemét azon az akton, ott a szekrény tői jobbra. Micsoda tüzes sze­mek, s a puhán lejtő vállak lágy vonala, nem is szólva azokról a — khm —. Dehát nem illik odabámulni, mert komoly művészek között ül az ember, akik az ilyen képe­ket kézlegyintéssel intézik el: „kommerszáru, muszáj ilyent is csinálni, hogy meg­éljen az ember...” Az ösz- szemaszatolt lepedőt kell te­hát néznem, komolyan és le­hetőleg szakértelemmel. Nézem, nézem és 0 kép egyre ismerősebb. Ott a vá­szon alján egy fej, tiszta vo­nalaival szinte „kilóg” a kép­ből. Azaz, ha jobban megfi­gyelem, inkább csak szeret­ne „kilógni”, magyarán „meg lépni”, mert rettenetesen fél attól, ami a háta mögött tör­ténik. De nem teheti, mert fél, mert ha gyorsítja lépé­seit, máris gyanús és aki gya­nús, azt ezek a torz pofák ott a háta mögött, megölik. Es ha még egyszerűen meg­ölnék! De ezek arra készül­nek, hogy részletekben tépjék apróra. Elesrefent fogak csattognak a torka felé, vér­vörös hegyes körmök vájják ki a szemét, kést vágnak a hasába és megforgatják. Ha fut. S ha nem fut? Akkor még rosszabb. Akkor meg­őrül a borzalomtól. A művészek beszélgetnek: „az átmenetek elmosása", „fényáttörések” „dinamikus ecsetkezelés”... De az az arc ott a kép alján, nagyon ismerős. Hogyne, hiszen én vagyok az! Nem ültem_ mo­dellt, nem is hasonlít csöppet sem az d dúsfekete hajú fia­talember. S mégis! Amikor az a tizedes a hátam mögött megcsattintotta a géppiszto­lyát, akkor én akartam így futni s nem futhattam, mert akkor a géppisztoly megszó­lal és fennakadok m szuro­nyokon, aal.te.-a Persze, miért éppen én len­nék? Lehetsz te is, aki ott álltái akkor mellettem, vagy éppen te, aki a rémületet új­ra átélve mesélted, hogy majdnem ávósnak néztek a körúton, még jó, hogy nem éppen a barna cipődet húz­tad fel aznap... Megtalálom géppiszto- lyos tizedesemet is a kusza vonalak között. Ott áll, fenn a kép jobbsarkában, mint ak­kor a lépcső tetején és ugyan olyan kajánul vigyorog: „Ugye féltek? Most én va­gyok az úr, mert kezemben a fegyver!” Igaz, hogy ez ott a képen egy civil vagány, de ha bocskaisapkát húzok a fejére, krumplivirágot az álla alá, hát szakasztott ugxjanaz. Aztán ott egy ijedt, buta arc. így nézett rám az a katona, aki a szuronyával csiklando­zott, másik kezével meg a zsebeimben turkált. Mintha azt akarta volna mondani a szemével: „Nekem kérem semmi közöm az egészhez, én igazán nem akartam ezt, de­hát a parancs .;.” Amott meg egy intelligens, kifino­mult ábrázat néz el fölénye­sen az egész káosz fölött. „Hja kérem, — a forradalom, az forradalom ...” Így mo­solygott ránk az az egyete­mista is a pártház elfoglalá­sa után. „Elnézést — mond­ta udvariasan és kifordította a tenyerét — dehát kényte­lenek vagyunk.. Kusza, piszkos vonalak, festékpacnik, de az a háttér is milyen ismerős: görcsösen vonagló ágakon szörnyű gyü­mölcsök, lábbal felakasztott emberi alakok csüngenek, A férfi műugrás döntőjének _ ország—NDK találkozó győzte- eredményei: 1. örtel (NDK) se játszik. Kosárlabda: Magyarország—Brazília 83:68 (38:29) Birkózás. A birkózó küzdelmek során Tóth Gyula döntetlent ért el a bolgár Mustaza ellen. Vízilabda: Bulgária—Egyiptom 6:3 (2:1) Kosárlabda: Szovjetunió—Csehszlovákia 73:46 (női mérk.) Kajak: Kedden rendezték meg a K—I. és K—II. döntőjét. K—I. (10 000 m) 1. Ander­son (svéd) 46,01 p. 2. Jacinyenko (szovjet) 46:11.4 p. K—II. (10 000 m) 1. Svédor­szág 41:26.2 p. 2. Finnország 41:28 p. 3. Szovjetunió 41:29.8 p. 4. Magyarország II. 42:25.2 p Gyeplabda: Ausztria—Egyiptom 2:0. Lehet, hogy nem értem égé szén, miről is beszélnek a festőművészek, de ha a sza­vakat nem is, a képet köny- nyű megérteni. Az ellenfor­radalmat akarja ábrázolni, úgy, hogy aki a képet meg­látja, annak ránduljanak meg az idegei, borzadjon meg és jusson eszébe: „Hi­szen én is ott voltam, velem is ez történt, de legalábbis történhetett volna...” Az az aktocska ott, a szek­rény mellett a falon, jobban gyönyörködteti a szemet. De a csúnya, maszatos lepedőn szörnyű napok vihara zúg. S a festőművészek beszél­getnek. Most már minden laikus számára is könnyen érthető dolgokról. Műterem és idő hiányáról, szándékok­ról, tervekről és a terveket minduntalan felborító intri­kákról. Lehet-e segíteni mű­teremmel, az értékes alkotá­sok megbecsülésével? Lehet és kell — ez pártunk állás­pontja. Fel lehet-e számolni a kicsinyes intrikákat, a ba­ráti alapon selejttermékeket is műremekké nyilváníttató klikkeket? Ez már nehezebb. De erre is kell módot talál­nunk, hiszen a művészek többsége becsületes és őszin­te ember. Es nem adódhat olyan kényelmetlen helyzet, amelyben az újságíró (és nemcsak az, hanem a párt kultúrpolitikájának minden híve) ne lenne köteles ezért harcolni. Már csak azért is, hogy ilyen „csúnya lepedők" mielőbb kész, az emberek szívére, agyára, ideigeire ható képekké formálódhassanak. MÉSZÁROS FERENC Országos filmfesztivál Moszkva (TASZSZ). A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom közelgő 40. évfordulója tiszteletére a Szovjetunió va­lamennyi szövetségi köztársa­sági, határvidéki, területi köz­pontjában és minden nagy vá­rosában filmfesztivált rendez­nek. A filmfesztivál napjaiban bemutatják a „Lenin októbe­re”, a „Lenin 1918-ban”. a „Makszim ifjúsága” című fil­meket és több más, a szovjet közönség előtt jólismert, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom, a polgárháború és a szocialista építés témáival fog­lalkozó filmet. Cj filmeket is matatnak be az évforduló előtt, köztük az „Uljanov család” című es az A. Tolsztoj „Golgotha” című regényéből készült „Nővérek” című filmet. Sok más új film között bemutatásra kerül M. Solohov „Csendes Don” című regényének filmváltozata is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents