Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)
1957-08-27 / 200. szám
1957 ATTGT7SZTUS 87 NAPLÓ 5 > 1 Villám csapott agyon 1918. július 22-én Utah állam (USA) nemzeti parkjában (Wasatch) 504 birkát. Ez volt a legpusztítóbb villám, amely julinyájba valaha is csapott. Különleges villámcsapásokról is vannak jelentéseink: Virginiában egy villámcsapás szabadra állította a szemafort és vasúti szerencsétlenséget okozott Az USA nemzeti biztonsági tanácsának jelentésében olvassuk hoev 1943-ban egy katona elégett a hálózsákjában, mert a hálózsák zlppzárjába villám csapott. A legpusztítóbb villámcsapás a bresclal állami lőszer-raktár pusztulásával kapcsolatos, amelyben 1189-ben 80 ezer tonna puskapor villámcsapás hatására felrobbant. Membrán manométer. Rádió adóké szülék. o4 ZOjo^üzíIcclL év hírei A Vrangel-szigetén lévő szovjet sarki állomás csillagászai rádió- szondák segítségével tanulmányozzák az atmoszféra felső rétegét. A tudomány szempontjából rendkívül érdekes megfigyeléseket végeznek a napradiáció terén. Kutatásaikkal a keleti kerületek időjárás-prognózisát segítik. A Kazah Tudományos Akadémia csillagvizsgáló intézete külön elektronikus műszereket készített! a naprendszer megfigyelésére. A! hazai műszerek lehetővé teszik a» napkorona struktúrájának lefény-| képezését. ár A Turkmén Tudományos Akadé- f mla fizikai és geofizikai intézetet két új állomást létesített. A tervek t szerint a meteorok tulajdonságai-l nak és mozgásának tanulmányo-t zásával gazdagítják a nemzetközit geofizikai év eredményeit. t A rakéta feje védőköpennyel Egy speciális tartály földreérés után. Szemben amerikai kollégáikkal a szovjet kutatók a rakéta fején kívül ledobható speciális tartályokba — amelyek ejtőernyővel érnek földet — is beépítik mérőműszereikét. így az érzékelési eredmények függetlenek a torzításoktól, amelyek különben A rakéta feje védőköpeny nélkül elkerülhetetlenül fellépnek. így például befolyásolják a kutatórakéta rendkívül érzékeny műszereit az alacsonyabb légrétegből magával ragadott légtömegek, amelyek gázfelhőként körülveszik a lövedéket. Balométer napsugárzás mérésére. SS-szor csapott a villám három év alatt a világ legmagasabb épületébe a newyorki Empire State Buildingbe. Tizenötször egyetlen vihar alkalmából. A föld legviharosabb területei a Sziinda- szigetek, Kőzép-Amerika és Közép-Afriké, Jáwán például évi 32! viharos nap vatu Piálunk 20—40. Nemcsak azt kísérlik meg, hogy a villámok erősségét megmérjék, hanem mesterséges villámokat is gyártanak, hogy elektromos berendezések villámcsapás elleni biztosítottságát ellenőrizzék. Ilyen kutató állomás van például Drezdában, ahol kisebb villámokat — 1,3 millió Volt (1.3 M, V) és 2000 Ampere — állítanak elő. A természetes villámok feszültsége 10—30 M. V. és 00—1*0 ezer Ampere az erősségük. Kommutátor Akkumulátorok. Lehetetlennek fogja tartani, hogy egy óra alatt nem kevesebb mint 1800 villám cikázik le a földre. A villámok számát napi 44 ezerre, évi 16 millióra becsülik. Ha energiájukat felfoghatnák és hasznosíthatnák, akkor a villámok napi értéke 2 milliárd 750 millió forint volna. De emberi beavatkozás nélkül is van hasznunk a villámlásból a keletkező nitrogénoxid révén. Ezt a villámok óriási hőmérsékletükkel produkálják a levegőből. A belőle keletkező salétromsav illetve nitrátok évente több mint egy millió mázsa műtrágyát jelentenek. Az ember a csillagok felé tör , < ( ♦*♦«*, ♦«. A fáradhatatlan kutatási láz a természet egyik erődjét a másik után hódítja meg. A legmegindítóbb mégis az ember viharos előretörése a nagy magasságokba. Arra készül, hogy a csillagok után nyújtsa ki kezét. A távolságok és a magasságok összezsugorodnak. A nagy golyót a világmindenségben, amelyet földnek nevezünk, eddig el nem ért magasságokból fényképezik. A rakétákba beépített lencsék áttekintik a földgolyó hatalmas térségeit és rögzítik a filmszalagra. Megcáfolhatatlanul bebizonyítva látjuk a föld gömb alakját. Egész kontinensek egy pillantásra áttekinthetők. A tudósok felismerik a fényképeken az óceánok, a felhők és a levegő óriási áramlásait. Ezekből a kutatásokból elsősorban a repülés húz hasznot. Nemcsak a teret, az időt is le akarják győzni. A jövő repülőgépei valószínűleg 100 kilométer magasságban, három-négyszeres hangsebességgel száguldanak, mint a rakéták a majdnem légüres térben. Egy bizonyos idő óta szovjet pilóták a repülési viszonyokat kutatják a sztratoszférában, a hangnál nagyobb sebesség mellett. A gépek hangtalanul siklanak a sötétkék, majdnem ibolya égen. Csak bizonyos idő múltán követi őket egy fülsiketítő dörgő dübörgés, amelybe magas éneklő hangok is vegyiéinek, Ezeket azonban a földön nem lehet hallani, sem a gépet szabad szemmel látni. i A FÖLD I mágneses pólusain ♦ A szovjet tudósokat igen élén* ] ken foglalkoztatja a földáram • problépiája. A tudósok első iz- < ben végeztek földáram-méréseket Í a Déli- és az Eszakl-sarkvidé* ken. ♦ A földáram olyan gyenge clektÍ romosáram, amely a földkéregben jelentkezik és a Nap-aktivitás ingadozása szerint állandóan változ- 5 tatja feszültségét. X A földáramkutatások lehetővé ♦ teszik, hogy olyan új jelenségekre ♦ is felfigyeljenek, amelyek rendki- ♦ vül fontosak a mágneses és ionosz- ♦ férás viharok prognózisa és a ♦ nagytávolságú rádióadások szem- ; pontjából. ; A mágneses pólusokon — a* [ Északi- es a Déli-sarkon — véglett kísérletek eddigi eredményei [azt bizonyítják, hogy hamarosan [ újabb fény derül a Föld elekt- [ romágneses mezejének rövid pc- [ riódusonkénti változásira. Egy meteorológiai kutatórakéta feje Hő-manomé tér alacson nyomások számára. ttómérsékiet nérésére. ÍÍUUftUICáltnÓH: Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig (4.) Iffy nyomorulttal kellett elpusztulnia és égő sebeivel, napokig gyötrődött elgyengülten, tehetetlenül a sűrűben, míg végül ráakadtak a foltoshiénák, s amelyek annyiszor telezabálták magukat zsákmányának maradványaival, most őt tépték széjjel, s felfalták. A vadonság kegyetlen: a gyenge elpusztul, és az erősebbé az élet.) Ez az utóbbi oroszlános kaland erősen megnövelte a rinókamasz önérzetét, és ahogy nőtt az önérzete, úgy érlelődött benne napról napra a függetlenség vágya. Megunta már a pesztonka szerepét. Legelészés közben egyre nagyobb távolságokra kószált el az anyjától és a testvérétől, hogy csak a leheveredés idejére ballagjon vissza hozzájuk. A válást aztán más is siettette: egy iffen bosszantó körülmény. Egy idő óta hatalmas Tinóbika mászkált utánuk únos-untalan, s mindenáron hozzájuk, pontosabban a rinómamához akart csatlakozni. Ettől kezdve furcsán megváltozott a mama viselkedése: mogorva lett, szinte ellenséges az idősebbik fiához. És milyen tolakodó lett, napról napra tolakodóbb, erőszakosabb az idegen bika! Lökdöste, üldözte őt, alig volt már maradása az anyja mellett, az anyja meg nem fogta pártját az idegennel szemben! De aztán benne is felébredt, s elégtételt követelt az önérzet! Kihívóan fogadta a rinóbika újabb és újabb kötözködését, s merészen várta az összecsapást, ami most már nem maradhatott el sokáig. Amikor aztán rátámadt a hatalmas erejű ellenfél, neki ugyan megKittenberger Kálmán: A Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig j \ ingott az önbizalma, de mégse szaladt meg gyáván, hanem felvette a harcot. Ez volt az első párbaja — és ugyancsak siralmasan végződött. Már a másodszori összecsapásnál elvesztette a küzdelmet, s nem tehetett egyebet, a harmadik összecsapás elől hanyatt-homlok megfutott. Persze, meg kell adni az igazat, a rinóbika is gavallér módjára viselkedett. Nem használta ki könnyen szerzett győzelm.ét, egypár ugrásnyira loholt csak a menekülő után, azt is inkább csak a forma kedvéért tette, aztán visszatért a párjához. Kifaru pedig — minthogy a maga útjára indult, nevezzük most már így a mi kamasz Tinónkat — Kifaru rohant, rohant árkon-bokron át. Hajtotta a fájdalom, a tehetetlen düh, meg a félelem. így rohant órák hosszat, rohant zaklatottan, és ezzel vége lett minden köteléknek, amely életét az anyjáéhoz fűzte... Napokba került, amíg Kifaru kiheverte a fájdalmát és elfelejtette a vereséget. Kezdetben magányosan járta a vadont, s állattársaival vagy nem törődött, vagy durván rájuk horkant, ha túlságosan közel merészkedtek hozzá. De azért mindig megszívlelte, ha más állatok figyelmeztető hangokkal tudtára adták, hogy a legveszedelmesebb ellenség: az ember közeledik. Tudta nagyon jól, s mogorvaságában sem felejtette el, hogy neki nagy a szüksége a hírhozókra. A hallása jó ugyan, az orra meg szinte csalhatatlan, de apró szeme annál rosszabb. Már pedig az ember, tudniillik az, amelyik az orrszarvúakra is veszélyes, szél ellen szokott jönni, s ilyenkor sem a hallás, sem a szaglás nem árulja el idejében a közeledtét. Egyszer el is érte volna Kifarut egy vandorobó vadász mérgezett nyila, ha egy zebracsapat vezérménje észre nem veszi idejében a lopakodót. Kifaru a nyílt szteppén szundikált egy ernyőakácia kellemes árnyékában, s könnyű zsákmánya lett volna a vadásznak, 12 Kittenberger Kálmán: A Ktiima-NdzsárőtőJ Nagymarosig de a zebrámén ugató nyerítése idejekorán felriasztotta. Akkor, persze, rögtön megértette a vezérmén figyelmeztetését, s becsörtetett a közeli tüskés sűrűségbe, ahová aztán a vandorobó nem merte követni. A mézmadár, s a hátán szorgoskodó kullancsmada- rak is sokszor elárulták neki a közelgő embert. Ezek a jótékony szárnyasok rögtön hangos kiáltozásba, csir- regésbe kezdtek, ha éles szemükkel feltűnni látták valahol a kétlábú népet. Már jóideje kószált magányosan a vadonban, amikor a szellő elhozta hozzá egy másik rinó friss nyomának a szagát. Kifaru magasra tartott orral fogta tel a friss szagot, s a szimat furcsa érzéseket kavart tel benne. Ment, vágtatott a szag nyomán és célhoz is érkezett hamarosan. Hanem akihez a szimata vezette, a fiatal rinótehén körül ott udvarolt már egy másik fiatal orrszarvú bilca. Ebből persze, párbaj lett. Kifaru második párbaja, s mi tagadás, megint az ő csúfos vereségével végződött ... De most már legalább sokáig tartott a harci Es a sebek is súlyosabbak voltak, — amiket adott, s amiket kapott egyformán — mint az első párviadalnál. Persze, ez nem sokat változtatott a tényen, hogy elűzték a rinótehén mellől, de hát a vadonban nagyon nehéz a párszerzés, csakis az arra valónak, az erősnél van joga, hogy társat szerezzen magának. Sok párbajt megvívott, sok súlyos vereséget elsze vedett Kifaru is, amíg végre társat talált magán életéhez. Attól fogva aztán együtt barangolta pa- 1 a vadonságot. Mind jobban eltávolodtak a he 7 ahol eddig éltek, s mind gyakrabban látogatták a síkokat, mert ott ritkábban érezték az elefántok ■: gát. Ezzel az erőszakos néppel sem ö, sem a párja nerc kívánta a találkozást. Volt azonban a fennsíknak, a szavannának égy nagy hibája is: ks''imetlen szagú, kétlábú nép nyomait lehetett egyre gyakrabban feltalálni. (Folytatása következek.) Villámloit!
