Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-27 / 200. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A siklósi zászló XIV. ÉVFOLYAM, 200. SZÄM ARA: 50 FILLÉR KEDD, 1957 AUGUSZTUS 27 ♦ Kettős gondunk a víz Amíg Pécsett az okoz gondot és nem kis bosszúságot, hogy nyáron még innivaló víznek is híján vagyunk, ad­dig bőben van belvizünk, amiből nem bánnánk, ha nem lenne egy csepp sem. A megye székhelyén vízhiány, a me­gye jelentős részén áldatlan vízböség. Nagy gond és kár a belvíz. Méreteire jellemző, hogy a Mohács alatti részen 6 467, a Siklós alatti Dráva- völgyben 6 948, a Karasica alsó szakaszán 3 005 kát. hold föld belvíz védelméről kell állandóan gondoskodni. Es a többi'? Az Almás patak, a Gyöngyös patak, a Baranya- csatorna és a többi kisebb-nagyobb patakok belvíz veszé­lyeztette területe ugyancsak kitesz több ezer holdat. Hiva­talos adatok szerint 16 836 Itat. hold legelőt és 20 512 kát. hold rétet kellene vízteleníteni, illetve csatornázni. Elké­pesztő számok. Hát még amibe kerül! Ki hallott már a Lonka csatornáról? Van ilyen is, egy kis vizesárok vég­eredményben. Ennek a csatornának a fenntartására, kor­szerűsítésére jelenleg nem kevesebb, mint 1 800 000 forint kellene. Ezek után elképzelhető, milyen csillagászati szá­mot kapnánk, ha azt próbálnánk összeadni, hogy a pa­takok szabályozására, töltéseik építésére, a belvizek leve­zetésére végső soron mennyi pénz kellene. Jó, 1 800 000 forint nem túlságosan sok. De a Baranya-csatorna rend­behozásához, amely Komlótól folyik Sásdon át Dombó­várra, már 25 millió forint kellene. . Nem lenne ilyen nagy gond a belvízj nem jutottunk volna eddig, hogy tízezer holdakban kell mérnünk a hasznavehetetlen, vagy csak részben használható legelő­ket és réteket, ha 1948-ban okosabb, ésszerűbb intézke­dést hoznak az illetékesek. Ekkor oszlatták fel ugyanis a vízrendező társulatokat és vette saját kézbe az állam az árvíz- és belvízvédelmet. Túlzás volt ez az intézkedés. Az helyes volt, hogy a magántársaságok kezéből az állam kivette például a Tisza árvízvédelmének ügyét és más jelentős folyók és patakok feletti gondoskodást. A túlzás az volt, hogy a kapitalista hajlamú vízrendező társulatok helyébe nem alakultak a kornak megfelelő, de hasonló feladatot ellátó más szervek, és így mindenféle vizesárok egészen a legutolsó kacsaúsztatóig állami gondoskodás alá került. Kizárólag az állam gondja lett a vízügy. A pa­raszt, aki azelőtt összefogott rét- vagy legelőtulajdonos szomszédaival és rendbentartotta a földjét veszélyeztető kisebb-nagyobb vízelvezető árkokat, lapát és ásó helyett tollat fogott és folyamodványokat irt a vízügyi igazgató­ságnak, hogy tiszítsák ki községében a réteken keresztül húzódó vizesárkot, mert ez is az állam dolga. Ha akadtak is, akik mégis csak a lapát és ásó mellett maradtak — mert maradtak —, számuk, munkájuk csak töredéke lett annak, amennyi kellett volna. Miközben szaporodtak a kérelmek, panaszok, nőtt a méltatlankodás a tehetet­lenség láttán, szaporodott a belvizek által birtokba vett terület. Csökkent a takarmányt termelő területek meny- nyisége, terjedt a mételykor. Ennek a semmi örömet nem okozó örökségnek súlyát vette nyakába többi között a kormány. Lényegében ott kell kezdeni, ahol 1948-ban abbamaradt ez a fontos köz- gazdasági probléma. Az elintézése most sem az, hogy itt az pénz amennyi kell, de legyen végre rendben ez az ügy. Ez akkor sem sikerült, amikor anyagilag jobb helyzetben volt az ország, akkor hogyan sikerülne most. Természetesen nem jelenti mindez, hogy 1948 óta semmi nem történt a patakok szabályozása, a belvizek levezetése érdekében. Súlyos milliókat fordítottunk rá. A Fekete víz, az Almás patak, a Karasica partjain sok kilométeren épültek újjá a gátak, most is folyik ilyen munka. Ezeken kívül még számos olyan vízelvezető árok szabályozása, rendbehozása történt meg, amelyeket csak alapos kereséssel találhatunk a térképen, mint Gyöngyös­patak, Okorcsatorna, stb. De mindez nem elég. Most megváltozik a helyzet, eltűnik az a sajnos ko­mikus helyzet, hogy a rét- és legelőtulajdonosok pipafüst mellett „ellenőrzik” és szemlélik, hogyan halad állami pénzen az ő hasznukat szolgáló belvíz-levezetési munka. Igaz, olyan nagy dolog ez, hogy sem azelőtt, sem most nem lehet másként úrrá lenni rajta, mint társadalmi összefogással, segítséggel. Nem tévesztette szem elől ezt az az intézkedés, amely ez évben 500 ezer forintot adott megyénknek rét és legelő lecsapolására. Az állam 5 fo­rint jutalmat ad a gazdáknak, termelőszövetkezetnek egy köbméter föld kiemeléséért a vízelvezető árkokból. Nem maradt visszhang nélkül ez az intézkedés. Máris mint­egy 40—50 ezer köbméter föld kiemelését vállalták Pel- lérd, Siklósnagyfalu, Vókány. Gerényes és még 16 község lakóid Ez azonban csak az első lépés. A végső megoldást az jelentheti, ha állandósítjuk az állam és az érdekeltek összefogását a belvizek elleni védekezésben. Erre a végső megoldásra is megjelent a rendelet, amely engedélyezi vízgazdálkodási, vízrendezési és vízhasznosítási társula­tok alakítását. Ezek a társulások, amelyek a SZÖVOSZ keretében működnek majd — reméljük mihamarabb szép számmal — rövid-, közép- és hosszúlejáratú hitelt kap­nak az államtól, műszaki, tervezési munkáikat az illeté­kes vízügyi hatóságok elvégzik, anyagilag érdekeltté vál­nak községeik belvizeinek levezetésében. Ezek szervezése is önkéntes alapon történik. De úgy nem lehet spekulálni, hogy alakítsák meg mások a vízrendezési társulást, sza- bályoztassák a vízelvezető árkot és majd lefolyik az én rétemről is a víz... Akik anyagilag érdekeltek a helyi vízszabályozásban, az elvégzett munkához anyagilag kell hozzájárulniok akkor is, ha nem tagjai a vízrendezési társulásnak. Kettős gondunk másik felén is megtesszük az első lépéseidet. A gond első része 1959 őszére, a Duna vizével, reméljük megoldódik, Pécs nem lesz vízszegény. A víz­rendezési társulások alakulásával, állami támogatásával pedig nem bővelkedünk majd belvizekben. Ez utóbbinak a hasznát, amely főleg az állattenyésztésből térül majd vissza, csak sok millió forinttal lehet kifejezni. A siklósi járási munkásőr ség alkotmányunk ünnepén zászlót kapott a járás dolgo­zóitól. A zászlót Kréth Imre elvtárs özvegye avatta fel. A siklósi asszonyok gyönyörköd­ve nézik a 18 szalaggal és 62 zászlószeggel díszített zászlót. Kállay Gyula népművelési miniszter elv társ Pécsett Szombaton Baranyában járt Kállay Gyula népművelési mi­niszter elvtáns, hogy a megye kulturális fejlődéséről tájéko­zódjék. Kérésére a megyei ta­nács szombaton este hat órára kötetlen beszélgetésre hívta meg Pécs értelmiségének né­hány ismert képviselőjét. A beszélgetés baráti légkör­ben zajlott le. Palkó Sándor, megyei tanácselnök elv társ rö­vid megnyitója után a meg­hívott írók, pedagógusok, kép­zőművészek a helyi kultúrpo­litika néhány problémáját ve­tették fel. Többek között An­tal György kifejtette elképze­léseit Pécs zenei életének fej­lesztéséről, Kende Sándor és Gyenis József irodalmi életünk néhány jelenségével kapcsola­tosan beszéltek aggályaikról, majd velük szállt vitába Ba- ricz Ottó és Mészáros Ferenc. Debitzky István és iviolnár Imre a képzőművészek problé­máinak adott hangot, Fekete István és Márk Bertalan ne­18 millió márka segélyt kaptunk az NDK-tól velési, illetve tanárképzési Kér­déseket vetett fel. Kállay Gyula elvtárs közvet­len hangon válaszolt. Elisme­rését fejezte ki azért, hogy Pécs és a megye kulturális vezetése, a helybeli értelmiség erőfeszítéseket tesz Pécs kul- túrközpont jellegének helyre- állításáért és kifejezte azt a reményét, hogy ezek az erő­feszítések, a kormány törek­véseivel találkozva eredmé­nyesek is lesznek. Ezután a beszélgetés telje­sen kötetlen formában folyt tovább, s a meghívottak Kál­lay Gyula elvtárs távozása után is sokáig együttmaradtak, beszélgettek, megvitatták a ta­lálkozó tanulságait. Pécsi tanácsi vezeti látogatása Finnországban Györkő Antal, a pécsi városi tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke és Berki Fülöp, a végrehajtó bizottság elnökhe­lyettese, a finnországi Lahti város vezetőségének meghívá­sára augusztus I9-én Lahtiba utazott. Finnországi tartózko­dásuk folyamán Olavi Kajala, Lahti város polgármestere kí­séretében a magyar küldöttek megtekintették a nagy iram­ban fejlődő város, Lahti neve­zetességeit, üzemeit és intéz­ményeit. A vendéglátók meg­hívására ellátogattak Finnor­szág második legnagyobb ipari városába. Tamperébe. A me­leg, baráti szellemű látogatás folyamán megbeszélték a Pécs és Lahti, a két testvérváros közötti kapcsolatok továbberő- sítésének lehetőségeit. Hétfőn délután a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának székhazában sajtófogadáson találkoztak a Német Demo­kratikus Köztársaságban mű­ködő, a szocialista Magyaror­szágot megsegítő bizottság tag­jai a magyar sajtó képviselői­vel. A fogadáson megjelent Adolf Hennecke, a bizottság elnöke is. Heinz Brüh, a bizottság tit­kára röviden ismertette a se­gélyezési akció lebonyolítását. Az NDK dolgozói több. mint 18 millió márkának megfelelő adományt juttattak a magyar segélyezési célokra. Készpénz­ben tizenkét millió 250 000 márka gyűlt össze. De nemcsak az NDK lakos­.sága,. hanem a nyugatnémet f dolgozók is pénz- és egyéb | adományokat juttattak el a X bizottsághoz. A találkozón több kérdés: tettek fel a bizottság tágjait nak. A válaszok során többek között rámutattak, hogy még segíteni fogják a magyar gyer­mekvárost is. így rövidesen útnak' indítanak teljes ágy­neműkészletet, és tízezer ta­karót. Ezenkívül teljes orvosi rendelővel, egészségügyi fel­szerelésekkel, a gyermekek szakképzésére asztalos- és la­katosműhely berendezéssel, valamint iskola számára kü­lönböző technikai felszerelést küldenek a magyar gyermek- város részére. A „bumlizók brigádja“ mutat példát a komlói III-as aknán Az igazolatlan hiányzókat — bányásznyelven bumlizókat — egyetlen csapat sem tűri meg szívesen soraiban és az új be­osztásoknál szabadulni igyek­szik tőlük. A komlói III-as ak­na KISZ-szervezete azonban nem nyugodott bele abba, hogy az így mellőzött fiatalok eset­leg még rosszabb vágányra térjenek: augusztus 1-én rész­vételükkel és néhány példa­mutató KISZ-fiatallal tizenkét tagú frontbrigádot alakított. Az eleinte tréfásan és nem egészen találóan „bumlizók Megválasztották az úi megyei tanácstagokat Ünnepélyes keretek között zajlott le vasárnap a Baranya megyei tanács négy új tagjá­nak megválasztása. Diósvisz- ló. Szava, Rádfalva, Babarc- szőlős, Drávaszerdahely, Hosz- szúhetény. Kisújbánya, Drává­tok, Felsöszentmárton, Bogdá- sa, Endrőc, Drávakeresztúr, Révfalu, Mecseknádasd, Öfa- lu és Zsibrik községek válasz­tópolgárai ünneplő ruhában je lentek meg a muskátlikkal és egyéb virágokkal díszített ter­mekben. hogy leadják szava­zataikat a Hazafias Népfront megyei tanácstagjelöltjeire. A jelöltek között mind olyanok szerepeltek, akik dolgozó csa­ládból származnak, a nép hű fiai és az ellenforradalom alatt is megálltak helyüket, bátran kiállottak a munkás- osztály igazi érdekei mellett. Ez a magyarázata annak, hogy a négy választókerületben a szavazásra jogosult választó- polgárok úgyszólván egyön­tetűen szavaztak a jelöltekre. Az 52-es választói kerület­ben a választói névjegyzékbe felvett 2168 választópoigár kö­zül 2066-an éltek szavbzati jo­gukkal. Ezek közül 2064-en szavaztak Laki István elv­társra, a Baranya megyei párt­bizottság titkárára. Ez 99.9 százalékos választási ered­ményt jelent. A 30-as számú választói kerületben 2228 vá­lasztásra jogosult volt, akik közül 2095 szavazott. Ebben a kerületben összesen 2093-an szavaztak Kran ez Pál elv­társra, a Baranya megyei pártbizottság párt- és tömeg- szervezeti osztályának vezető­jére. Ez ugyancsak 99.9 szá­zalékos választási eredmény. A 47-es választói kerületben a szavazásra jogosult 3224 vá­lasztó közül 3127 élt választói jogával. Ezek közül 99.87 szá­zalék, azaz 3123 szavazott Földvári János elvtár s- ra, a Baranya megyei tanács megbízott elnökhelyettesére. Száz százalékos eredményt ért el a választásokon V ér t es Tibor elvtárs, a Baranya me­gyei tanács megbízott v. b. titkára. Itt a 29-es megyei vá­lasztó kerületben mind a 2239 választásra jogosult polgár egyhangúlag Vértes elvtársra szavazott, A választások a legtörvé­nyesebb keretek között zajlot­tak le és jelentős politikai si­kert jelentenek. Ugyanis az októberi ellenforradalom óta. Baranya megyében ez volt az első megyei tanácstagi pót- választás. Mégpedig olyan pót­választás, ahol a 4 választói kerületben a választóknak majdnem száz százaléka egy­ségesen szavazott a jelöltekre és rajtuk keresztül egységesen szavazott rendszerünk mellett. Mindenegyes községben jel­lemző volt a nagy fegyelme­zettség a választások időtarta­ma alatt. A választók igyekez tek mielőbb leszavazni és sok helyen már délelőtt 10—11 órakor már befejeződött a vá­lasztás. A választás előkészítéséből kivette részét a Hazafias Nép­front, amely jó munkát vég­zett. ■ Bekapcsolódott a válasz­tási munkába a KlSZ-szerve- zet is. Mecseknádasdon a KISZ-fiatalok a vándorurnák­kal elmentek a kültelkekre és a betegekhez is. Délután 5 óra­kor befejeződött a szavazatok összeszámlálása és a választó bizottságok elnökei a megvá­lasztott új megyei tanácstagok­nak ünnepélyes keretek között átadták megbízólevelüket. Utána az új megyei tanácsta­gok baráti beszélgetést foly­tattak választóikkal. A négy új megyei tanácstag szeptember második felében már részt vesz a Baranya me­gyei tanács ülésén. .brigádjáénak nevezett ifjúsá­gi munkacsapat eddigi .tettei­vel minden, elismerést megér­demel. Augusztus 1—tol ez idáig 154.5 százalékos tervteljesítés­sel 518 csille szenet adott elő­irányzatán felül és ezzel, a komlói III-as akna élenjáró frontbrigádja lett. Igazolatlan hiányzás a csapatban, meg­alakulása óta nem fordult elő és ezzel méltán kiérdemelte, hogy a KISZ ifjúsági munka­csapata legyen. Jelenleg a frontbrigád tagjainak fele tagja a KISZ-nek is. Az ifjú­sági munkacsapat példamutató teljesítményének eléréséért kü Ionosén sokat tett Cserfalvi Lajos vájár, aki a KISZ-ve- zetőség megbízottjaként vesz részt a brigád munkájában. Az új ifjúsági frontbrigád tehát — melynek számos tagja még nem is olyan régen gátol­ta az üzem munkáját — tete­mes mennyiséggel járult ah­hoz a 725 vagon szénhez, amit a III-as akna a bányásznapi versenyben augusztus 1-től eddig terven felül adott. : Tisztított ieremag A Mezőgazdasági Magler- meltetö és Ellátó Vállalat magtisztító telepe négy me­gyéből felvásárolt vetőmag­vak tisztításával és fémzáro­lásával foglalkozik. Ezenkí­vül gondoskodik a belföldi szükséglet kielégítéséről és az export-szállítások lebo­nyolításáról. Az elmúlt gazdasági évben 78 vagon lóheremagot aran­kamentesítettek. Jelenleg is nagymennyiségű lóhere-vető­mag van raktáron és bizto­sítva van a megye paraszt­jai számára az arankamen­tes vetőmag. A lucernamagnál már nem ilyen jó a helyzet. Tavalv mindössze másfél vagon lu- cernaraagot fémzároltak. Ennyit értékesítettek szerző­dés útján a megye parasztjai, ‘ Isméi lesznek kollégiumokj (3. oldal) \ HlU IccU tudni aUülfötcU ctínnaytUiál ? (3. oldal) ! Vasas-Pécs-Bsranra 1:1 |l:0|] (fi. oldal) <

Next

/
Thumbnails
Contents