Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)

1957-07-20 / 169. szám

1967. JÚLIUS 20. NAPEÖ-I Ítéljünk a tények alapján 1 Mi vezetett az ellenforradalomhoz? _ A megyében az utóbbi idő­ben különböző nézetek hang­zanak el az októberi ellenfor­radalmat kiváltó okokról Sen­ki sem igyekszik kisebbíteni egyik vagy másik szerepét, in­kább az a feltűnő, hogy a de­cemberi párthatározatban meg­jelölt négy főokot különvá­lasztják. Az MSZMP decemberi hatá­rozata helyesen elemezte az októberi ellenforradalmat ki­váltó okokat. Ezeket egyenkint sem, de összességében sem magyarázhatjuk saját szánk fee szerint, itt tényekről van szó, a valóságos helyzet konk­rét mérlegeléséről. Semmi sem okoz nagyobb kárt, mintha ettől eltérünk és véleményünket a szub­Imre? Miniszterelnöksége ide­jén elismerte a fegyveres ban­dákat, szabadságharcosoknak nevezte a garázdálkodó csőcse­léket, nézte a budapesti párt­ház ostromát, százak és ezrek legyilkolását. Lefegyverezte a munkáshatalom erőit és szaba­don bocsátotta a gyilkosokat, rablókat és fasisztákat. Felrúg­ta a varsói szerződést, kinyil­vánította az ország „semleges­ségét”, hazánk területére hívta a kapitalista országok hadse­regeit, Az elkövetett hibák a revizionista támadás és árulás nagyon „jól jött* az féle „jószándékra” való hivat kozás (az első két ok eseté­ben), a tény — tény maradta hibák, a huzavona, a határo­zatlanság, a revizionista áru­lás talaján a nemzetközi im­perializmus és a belső kapi­talista erők fegyveres táma­dást intéztek a Magyar Nép- köztársaság ellen. Nem dolgozhat senki hasz­nosan a párt Javára, aki nem érti meg és nem te­szi magáévá a határozat jektivizmus vezérli, Mert a kérdést az élet így tette és teszi fel ma is: lehetett-e volna ellenforradalom akár­csak egyik tényező nélkül is? A határozat első része a régi pártvezetés antileninista mód­szereit ítéli el. A Rákosi—* Gerő-féle pártvezetés „a párt és állami életben, valamint a gazdasági élet irányításában szektás, dogmatikus politikát, ellentmondást nem tűrő, pa­rancsolgató, bürokratikus ve­zetési módszereket honosított meg. Aláásta és gyengítette a párt tekintélyét”. A párt hősi harcát, amelyet a felszabadulás pillanatától a hatalom megra­gadásáért végzett — jól ismer­jük. Elévülhetetlen sikerek, győzelmek időszaka volt ez, a pártvezetés a tömegek bizal­mát élvezte. De a hatalomért folyó harc lezárása után hamis illúzió kerekedett felül, misze­rint a hatalom a kezünkben van, a tömegek mindennapi megnyerése már nem olyan fontos. Az ország gazdasági adottságait, a dolgozók élet- színvonalát figyelmen kívül hagyó gazdaságpolitikát eről­tették, megsénteititék az önkén­tesség lenini elvét, akadályoz­ták a párt és állami élet de­mokratizmusának kifejlődését, súlyos törvénysértéseket követ­tek el. Igaz, voltak törekvések a hibák kijavítására, de a régi pártvezetés sem 1953-ban, sem 56 tavaszán nem tudott végle­gesen szakítani a hibákkal. Az egymást követő irányváltozá­sok, bizonytalanságok súlyos megrázkódtatásokat okoztak, a huzavona pedig mély és jogos elkeseredést szült nemcsak a dolgozó nép, hanem a párttag­ság jórészében is, Mindez kétségkívül a tö­osztályellenségnek. Nincs semmi másról szó, mint arról, hogy a tömegek elége­detlenségét és az eszmei zűr­zavart kihasználva időzíthette támadását. Mert balgaság azt hinni, hogy az ellenforrada­lom az utolsó pillanatban szer­vezte meg erőit. Jól tudjuk, hogy Nyugat-Nómetországban és másutt évek hosszú során át gyűjtötték össze a külföldre szökött fasisztákat, és az ame­rikai dolláron képezték ki őket. Az eszmei propagandát a különböző nyugati állomások szolgáltatták, különösen pe­dig a Szabad Európa Rádió. Már október előtt kisebb egy­ségeket dobtak Magyarország­ra, és a hazai kapitalista, föl­desúri elemekre támaszkodva, ezeket megszervezve készül­tek a fegyveres felkelésre. Az első pillanatban, az első adanr dó alkalommal talp ráugrottak és megtámadták a fontosabb objektumokat: a • fegyverrak­tárakat, a rádiót, a gépkocsi telephelyeket stb. Az okok együtt hatottak és együttesen vezettek az októ­beri ellenforradalom kirobba­nására. Nem érv itt seimmi­minden pontját; óhatatlanul súlyos hibákat kö­vet el mindennapos munkájá­ban, a párt politikájának vég­rehajtásában. Ha ugyanis va­laki azt vallja, hogy az ellen- forradalom oka a nemzetközi imperializmus, az nem tud har colni a revizionizmus eszméi­vel szemben, a régi szektás hibák ellen. És az, aki egye­düli okként a régi pártvezetés hibáit jelöli meg, lebecsüli vagy teljesen megfeledkezik a nemzetközi imperializmusról és a megvert, de meg nem semmisített belső ellenforra­dalmi elemekről. Ez is lesze­relné a párt egységes fellépé­sét, akcióit. Azok az elvtársaik tehát. akik ilyen vagy olyan né­zetek. szubjektív megítélés alapján „különc-politikát** folytatnak, komoly károkat okoznak, dezorganizálják a párt egységét. Nem lehetett volna ellen- forradalom hazánkban, ha a négy ok közül valamelyik is hiányzott volna. Ezek egymás­sal összefüggnek, egységet al­kotnak. megek elégedetlenségének alapvető oka volt, amelyet az ellenség mesteri módon Lottó-sorsolás a Dunán Az e heti nyerőszámok : 17, 25, 44, 48, 73 A sportfogadási és lottóigaz­gatóság a Dunán rendezte meg az e heti lottósorsolást. Az 1350 személyt befogadó Kossuth- gőzöst délelőtt fél 10-re, az in­dulás idejére megtöltötték a főváros minden részéből érke­zett érdeklődők. Legtöbben a hajó hátsó fedélzetén kerestek helyet maguknak, ahol már minden elő volt készítve a sor­soláshoz. A 20. heti lottó nyerőszámok a következők: 17, 25, 44, 48, 73. Erre a hétre körülbelül 2 027 000 szelvényt küldtek be a fogadók. így egy-egy nyerő- osztályra mintegy 750 000 fo­rint jut. Ez alkalommal húzták ki a századik nyerőszámot, amely a 17 volt. Érdekes vé­letlen, hogy a hajó másodkapi­tányának három találata volt, az utasok közül pedig igen so­kan értek el két találatot. 125 eserdollárral csökkent a bőrgyár bekosatala Sok-sok forintot takarított volna meg az országnak az 1955-ben elindított import­anyag takarékossági kampány, ha legtöbb helyen nem viszik túlzásba. A Pécsi Bőrgyár kézenfekvő példáját te­kintve, az történt, hogy az ötven éve „futó” gépeken kikoptak az alkatrészek. Az után­pótlást megakadályozta a rosszul értelme­zett takarékosság, ami az 1956-os évi ter­melésben olyan károkoá okozott, melyeket még az év végéig sem tudtak kiheverni. A hasitó­gépekhez különlegesen jóminőségü késekre és késvezetőkre van szükség. Ezeket azelőtt kül­földről szerezték be, attól a gyártól, amely húsz, vagy huszonöt esztendővel ezelőtt a gé­pet előállította. Késeket és késvezetőket azon­ban nem engedtek rendelni a minisztérium­ban. A pécsi gyár sok kilincselés után a Kis­ipari Exportra Termeltető Szövetkezettel kö­tött egyezséget, amelynek értelmében a ktsz állítja elő a késeket. Ámde, amikor megkezd­ték a munkát és rájöttek, hogy a kések gyár­tása többmilliós beruházást és nagy gyakorla­tot igényel — mindent visszavontak. Sok kí­sérletezés után jutott el addig a bőrgyár, amíg az Omega és a Pécsi Soplana gyárak, évi 3— 4 ezer dollár megtakarítást jelentő segítségük­kel, most már megfelelő minőségű késvezető lapokat állítanak elő. A gyár műszaki gárdája most is komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ta­karékoskodjanak az importanyagokkal. Tö­rekvéseiket azonban sokszor gátolja más üze­mek elzárkózottsága. A húzóhengereket ugyan­csak hasítógépeknél használják. A hengertől nagyon sok függ: az, hogy milyen vastag lesz a bőr, milyen egyenletes, stb. Sav- és lúgálló anyagból kell készülnie, mert külön­ben 3—4 hónap helyett csak 3—i napig hass*, nálhatják. A henger is importanyag volt* es csupán a bőrgyár és a Magyar Acél műszaki vezetőinek jó, személyes kapcsolatán múlott, hogy ma már nem az. Mert a Magyar Altéi­ban klkísérletczték a henger készítéséhez leg­jobb anyagot és az általuk előállított henge­rek minősége most jónak mondható. A takarékosságban azonban további lehető­ségek rejlenek. Ha a Pécsi Bőrgyár kapng egy fúró, egy sugá*fúró, egy véső-gépet, egy esztergapadot és egy edzőkemencét, akkor a je­lenleginél kevesebb munkaerővel, precízebb alkatrészeket lehetne előállítani. Megszűnne az állandó labilitás az alkatrészek gyártása körül, s ritkábban szorulnának a külföldi gyá­rakra. A másik lehetőség kihasználása megolda­ná a pécsi és az ország többi bőrgyárának is cserzőanyag gondját. Az idősebb műszakiak még jól emlékeznek arra, amikor a gyárban egy esztendőben száz vagon hazai termésű zsírosgubacs is „befutott" és elhasználódott. Most nem kifizetődő a zsírosgubacs gyűjtése, mert kilónként csak 70 fillért ad érte a be­gyűjtő, holott a gyárnak már 3,30 forintért számlázza. A mennyiség 90 százalékkal csök­kent, a hazai zsírosgubacs elpusztul az erdők­ben, mi pedig dollárért vásároljuk a cserző­anyagot. Pedig ha csak húsz vagonnal sike­rülne is felemelni a zsírosgubacs évi gyűjté­sét — az hétszázezer forint megtakarítást ie- lentene az országnak. Csupán arra lenne szükség, hogy felemeljék a gubacs átvételi árát! A körültekintő takarékoskodás eredménye, hogy a bőrgyár az azelőtti 150 ezer dolláros évi behozatalt 25 ezerre csökkentette. Tizenkettőn kérdik a 3. sz. Mélyépítőtől: hol a pénzünk? Móhácsi kartárs, 'vágy munkatárs — nem tudom milyen titulus járja a mély­építőknél — április 19-én megjelent a vállalat vasasi, kislakásépítkezésénél. A hir- di rakodóra toborozott mun­kásokat, mert ő a vállalat hirdi szállitásvezetője. — Kirakatlanul állnak a vagonjaink a rakodón, jöjje­nek segíteni. Pár napról van csak szó, a bérüket pedig húsvét után azonnal kifizet­jük — biztatta az embere­két. Kiss Antal és tizenegy tár­sa jelentkezett és becsülettel dolgozott, vasárnap sem pi­hentek. ötömmel dolgoztak, hiszen — gondolták — jó pénzt k.ápnak ezért a nehéz, fárad­ságos munkáért. Huszonhanmadikáig dol­goztak a hirdi rákodón. A következő napon megkérdez­ték: mikor kapjuk meg a bé­rünket? — Majd a fizetéssel együtt elszámolják, a teljesítményt már leadtam a központnak — nyugtatta meg őket Mo­hácsi. Május tizenharmadikán volt a következő fizetés. De a Hirden töltött napokat nem számolták el. A bérelszámo­ló, aki a béreket fizette, per­sze nem tudott sokat mon­dani. Próbáljanak utánanéz­ni a hosszúhetényi építés- vezetőségen — tanácsolta. Kiss Antal rászánta magát, átment Hosszúhetényre. Az építésvezetőségen csak a fe­jüket csóválták. — Mi nem tudunk erről az ügyről semmit. Próbálja meg Pécsett a központban kiderí­teni, hová lett a pénzük — tanácsolták a hosszúheté- nyiek. Pécsett a pénzügyi osztá­lyig tekerődzött az ügy. Ma- tuska osztályvezető elvtárs feltúrta összes létező hirdi ügyiratát, kimutatását és el­számolását, de Kissék négy napi munkájának a nyomára nem akadt sehol. Jelentés és a munka elvég­zésének az igazolása nélkül pedig nem fizettethet ki még a pénzügyi osztályvézé- tő sem semmit. Az ügy tehát ismét vissza­kanyarodott Mohácsihoz. Ezek után természetesen ő is csodálkozott. — De hiszen én elküldtem a teljesítményüket a köz­pontba — hajtogatta Kiss Antalnak — nyugodjon csak meg, megkapják a pénzükét. Kiss Antalék próbáltak megnyugodni is. De most már egyre jobban -elhagyja őket a nyugodtság. Hiszen már július közepét is túllép­tük és még mindig nincs ki­fizetve az áprilisban rpéá- dolgozott bérük. Jogosan nyugtalankodnak, hogy az, ügyük — amely számukra személyenkint legalább há­rom-négyszáz forintot jelent — végképpen megreked ott, hogy mindenki sajnálkozik és mindenki kijelenti, hogy nem tud az egészről az ég­világon semmit. Pedig ideje lenne már a jogos követelé­seiket nemcsak elismerni, hanem kifizetni. K. P. kihasznált ellenünk. Ebben a szituációban lépett a politikai porondra Nagy Im­re és csoportja. Nem először. Tevékenységűik a régmúltra nyúlik vissza. Fő jelszavuk mindenkor „a hibák kijavítá­sa” volt, s a szektarianizmus tényleges hibáit nyergelték meg. 1953. júniusában a p>árt helyes határozatokat hozott, amelyek végrehajtásával ismét megerősödhetett volna a mun­káshatalom. Bármennyire is hivatkoznak egyesek a „jó­szándékra”, tény, hogy Nagy Imre miniszterelnök­yrjrjrrrryrrrrrrrrwrrrrrrrwrrrjrrrrryjrrrrrrrfrjrrrjrrrjmjJjrjrfrrrrjjjfrrrrrjTTjr,TrTmrrrrrrjy rrrrrrrrrr sége nem erősítette, hanem gyengítette a párt és a népi hatalom erejét. És tény az is, hogy az 1956 jú­liusi határozat után a hibák felszámolása ürügyén valósá­gos hadjáratot indítottak a párt ellen, a munkásosztály, a magyar népi demokratikus rend pozícióit támadták. Októ­ber 23-a után p>edig leparoláz- tak az ellenséggel, segítették a fegyveres felkelést, árulóvá, opportunistává váltak. Külön­ben pem tudott volna olyan mértékben kibontakozni az el­lenforradalmi felkelés. A pártnak ugyanis a nehéz idők első napján volt harci HüHtyUokvilísszd, %diíósÁdás, piac, áiaU (A cikk első részét tegnapi számunkban ,közöltük.) A piaci árak — annak elle­nére, hogy a tavalyinál jobb a termés — nem alakultak ked­vezően. Okai: A MÉK-nek, a legnagyobb zöldségellátó vállalatnak szű- kek a raktározási lehetőségei. Szűk a rakodótér a meglévő raktárnál, s emiatt, ha kap is elegendő gépkocsit, csak hét óra felé tud megjelenni áru­jával a piacon. A munkába igyekvő asszonyok zömének pedig 7 óra előtt már munka­helyén kell lennie, Mit tehet­nek? Vásárolnak a már ekkor portékájukat kínáló ősterme­lőktől. A reggeli órákban nagy a kereslet, kisebb a kínálat, — magasabbak az árak. Ké­sőbb már csökken ugyan, de délután 4 órára, mire véget ér a gyárakban, hivatalokban a munka, a piac mér üres. Másként alakulnának az árak, ha a MÉK elsőnek je­lenne meg a piacon. Egyrészt olcsóbb áraival, másrészt pe­dig árumennyiségével leszorí- programja: mozgósítani a had-^ taná az árakat. Ez kihatással sereget, felfegyverezni a mun-^ 1®n1ne1 ? Piac* Ä T? , , . „ ► alakulására. Ehhez kettő kel­kásosztalyt es az ellenforra- ► ]ene: több zölidségáru, megfe­dalmárokat fegyverrel meg-É lelő raktár. semmisíteni, S mit tett Nagy ► Befolyásolja a piaci árak alakulását, hogy a pécsi zöld­ség- és gyümölcskereskedők (számuk 30) egyrésze a pvácon vásárolja továbbadásra a zöld­séget és gyümölcsöt. Olyan árut vesznek meg, amely már piacra került és a fogyasztó­hoz jutna, de közbelépnek és hozzácsapva saját hasznukat jut az áru a fogyasztóhoz. A városi tanács kereskedelmi osztálya igyekszik ezt meg­szüntetni. Meg is büntetnék az illetőket, ha rajtakapnák. Saj­nos, ez sem egyszerű. Piac­rendészet státushiány miatt nincs. Csak néhány társadal­mi aktíva tevékenykedik és próbál szembeúszni az árral. Ez kevés. Tehát: kevés a zöldségféleség, a MÉK raktározási, szállítási nehézségekkel küzd, néhány magánkereskedő felhajtja az árakat. S miután ennyi baj van és a piaci árakat mindig a kereslet és kínálat egymás­hoz való aránya szabta meg, nem érdektelen egy pillantást vetni, hogy drágább-e idén a piac, mit tavaly; Nehéz a piaci árakat össze­hasonlítani, mert naponta vál­toznak. Találomra kivettük a július 17-i árakat és összeha­sonlítottuk az 1956, éviekkel, Hagyma ' ZölApáprÍKá I. ................ Zö ldpaprika (kovácsházi) Töltenivaló paprika Paradicsom Juliska-bab Uborka, köváizos Uborka, ecetes Fejeskáposztsa Itg. Burgonya Van olyan nap, ná­gyobbak a különbségek, van, hogy a fentieknél kisébbek. A fenti példánál az árkülönbség több mint 10 százalékos, de más napokon volt már keve­sebb. Mindeneseire ném vigasztaló a kép. Különösen ha figye­lembe vesszük, hogy Pécs és Komló lakosságának száma na­ponta emelkedik. Ha nem tör­ténik ez évben még alapos intézkedés, úgy a piaci áruel­látás jövőre kedvezőtlenebb lesz mint idén. Tehát cseleked­ni kell; Tudomásunk szerint a Bara­nya megyei Vízügyi Igazgató­ságon készen áll egy terv, amely elsősorban a Duna mel­lett és a Dráva völgyében ala­kítaná ki a zöldövezetet, amely ről évek óta annyi szó volt. Lehet, hogy ez a terv még ném egészen tökéletes, lehet, hogy megvalósítását földhiány ne­hezíti. Mégis a vezető állami szerveknek — összefogva a termelőket és értékesítőket — 1957. júl. 17. 1956. júl. 17 2,— Ft 1,70 Ft 12 — Ft 10,­Ft 14,— Ft 12,­Ft 16,— Ft 16,­Ft 9,— Ft 8,— Ft 7,­Ft 3,60 Ft 3,20 Ft 3,20 Ft 3,60 Ft 4,— Ft 1,50 ft 1,20 Ft 2,­Ft 1,80 Ft kézbe kellene venni ezt a ter­vet, és lehetőségekhez mérten minél előbb megvalósítani, mert az idő sürget. Pécs la­kossága néhány év alatt még 20 ezerrel növekszik. Ha meg­maradna a jelenlegi helyzet, akkor is 20 ezerrel több fo­gyasztó vásárolna a pécsi pia­con, amely jelenleg az igé­nyek mintegy 80 százalékát tudja csak kielégíteni. Komló lakosságának növekedése még csak súlyosbítja a helyzetet. Tehát elsősorban több zöld­árura van szükség. Segíteni kell a MÉK nehéz raktározási helyzetén! Több értékesítéssel foglalkozó szak­ember állítja ,hogy a vasúton van olyan raktárhelyiség, amely nincs kihasználva. A rossznyelvek szerint, amikor kutatni kezdi valaki a vasúti raktárhelyiségekkel kapcsola­tos helyzetet, akkor az addig üresen álló, vagy csak kis rész­ben foglalt raktárba azonnal kerül áru, hogy bizonyítsák nélkülözhetetlenségét. A MÉK­nek pénze nihes, hogy új rák­tárat építsen. Ehhez mintegy 10 millió forintra lenne szük­sége. De ha kapna megfelelő raktárt, évenként két és fél millió forintot megtakarítana Érdemes ezen is alaposan gondolkodni és valamit csele­kedni. Lehetőséget kellene téréaVi- teni a piacrendészet megszér- vezésére. Ez megszüntetné sók visszaélést és a vásárlók pénz­tárcájában hagyna sok forin­tot. Természetesén akad még más tennivaló is. Léhét javí­tani a felvásárlást, lehet több szerződést kötni egyénileg dol­gozó parasztokkal szigorúan ügyelve arra, hogy a szerző­dést mindkét fél betartsa és ne legyen „ravaszkodás" az átvételnél a termelő kárára; mint előfordult előző években. Az állami gazdaságok adottsá­gait is jobban ki lehet hasz­nálni. El lehet érni, hogy a zöldségfélékre se fizessenek rá. Ez rajtuk és a MÉK-en múlik. Lehet kötelezni a zöldség- és gyümölcskereskedéssél foglal­kozó kiskereskedőket, hogy ne a piacon vásároljanak, hanem faluról hozzák árujukat. Mind­ez azonban csak enyhíti a je­lenlegi helyzetet. A végső meg oldást azonban a többi zöld­ségféle termelése hozza hieg, ami nemcsak a belső piacon, de külföldön is sokat jelent­hetne! K, Jt j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents