Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)
1957-07-30 / 177. szám
1957 JÚLIUS 30 NAPLÓ s Állafexportiinknak igen jók az értékesítési lehetőségei Minden tételt jó áron és könnyen tudunk eladni tavasszal és nyáron Több a polgári, mint a büntetőper 452 gyermektartás r • 1 r r r és válás, a városi bíróságon 436 vagyonjogi per ■ . ■ ----- .... — ”.... .« A begyűjtés eltörlése nagy örömet keltett dolgozó parasztságunkban. Megnövekedett a termelési kedv és ismét fellendült az állattenyésztés. Sok gazdában azonban felötlött a kérdés: vajon az állami felvásárló szervek átveszik-e tőlük most már teljes áron azt a megnövekedett számú állatot, amelyet egész éven át tartanak, nevelnek, amelytől végső soron jövedelmük nagy része származik. S hogy megnyugtató választ tudjunk adni, budapesti tudósítónk felkereste Faragó elvtásat. a TERIMPEX külkereskedelmi vállalat vezérigazgató-helyettesét, aki a következő válaszokat adta kérdéseire: Kérdés: Van-e mód arra, hogy azokat a szarvasmarhákat, amelyek a belső fogyasztás számára már nem szükségesek, külföldön is értékesíthessük? Válasz: Én megfordítanám a problémát és arról beszélnék inkább, mit kell tenni annak érdekében, hogy több vágómarhát exportálhassunk. Nincsenek olyan országok, amelyek teljes mértékben import útján szerzik be szükségleteiket. Ma már csak olyan országokról beszélhetünk, amelyek hússzükségleteiket nem fedezik teljesen belföldi forrásokból. A differenciát importálják a svájciak, olaszok, nyugatnémetek stb. Nos, ezekben az országokban extenzív az állattartáss vagyis a marhák tavasztól-őszig fent élnek a hegyi legelőkön, s így tartásuk jóformán nem kerül semmibe, ősszel azután lehajtják a csordákat a völgyekbe és itt — a takarmányhelyzettől függően — istállózzák vagy kiselejtezik őket. Ez az őszi selejtezés minden évben rendre következik, csak mértéke változik a takarmányhelyzet függvényeként. Az elmondottakból — azt hiszem — világosan kitűnik, hogy az import országokban is az őszitéli időszak a külkereskedelmi pangás időszaka. Ekkor elsősorban a hazai piacról vásárolnak, s nem veszik igénybe, vagy csak igen körülményesen, s alacsony árak kikötésével a külkereskedelem ajánlatait. Átteleltetésl problémák nálunk is fentforognak, azon felül a gazdák általában télire hizlalják fel állataikat, a begyűjtés zömének teljesítése is erre az időszakra esett, így hazánkban az a helyzet alakult ki, hogy a külkereskedelem rendelkezésére bocsátott vágómarhák túlnyomó többsége november-december— január hónapokban érkezett be, azaz éppen abban az időszakban, amikor eladásuk — az elmondottak miatt — rendkívül nehézkes, és áruk is lényegesen alacsonyabb. Tehát a kérdésre azt válaszolhatom, hogy igenis van mód és lehetőség a megfelelő minőségű vágómarhák exportálására, csak a gazdáknak, illetőleg az állami és szövetkezeti mezőgazdasági szektoroknak úgy kell beütemezni az állat nevelésének idejét, hogy jórészük a tavaszi és nyári hónapokban kerülhessen leszállításra. így ugyanis egyszerre két dolgot nyerünk. Minden tételt könnyen és jó áron el tudunk adni, azonfelül nem vész kárba az állam számára annak a takarmánynak az ára, amelyet az őszi és téli hónapokban etettek az állatokkal (az olcsó világpiaci 'ár miatt ugyanis ez elvész). Kérdés: Mi a helyzet a sertésekkel? Válasz: Hasonló problémákkal küzdünk itt is. A világpiacon általában ősszel legnagyobb a felkínálás. Mi is ekkor tudjuk sertéseinket piacra vinni. A sertésnevelésnél is ki kellene alakítani azt a módszert, hogy az export- sertéseket addigra hizlaljuk eladható állapotra, amikor jó a kereslet. Ez megvalósítható és a gazdaságossági szempont miatt is megéri. Az irányított tervgazdálkodás egyébként is lehetővé teheti, hogy akkor léphessünk fel ajánlatainkkal ezekben a bizonyos fokig importra szoruló országokban amikor ott van arra szükség és nem akkor, amikor nekünk van feleslegünk. A sertésexporttal kapcsolatban ismeretes az, hogy nyugaton csak hússertést vesznek, de nem mindenki tudja, hogy a hússertések közül is csak a vékony szalonnájú, hosszú testű, nagy sonkájú fehér hússertéseket keresik és sem a berkshirei, sem a Cornwall sertést nem veszik. Kérdés: Baromfi exportunkat hogyan emelhetnők? Válasz: A baromfi a nyugati piacokon főként karácsonyi cikk. Annyira az, hogy a legtöbb nyugatnémetországi áruház baromfit kizárólag a karácsony előtti hetekben hoz, de akkor igen nagy mennyiségben piacra. Az év többi részében baromfival nem is foglalkoznak. Arra lenne tehát szükség, hogy legkésőbb november végéig kapják meg a baromfi- feldolgozó üzemek a príma, export-baromfit, ezáltal az áru eladása nagymértékben biztosítható. Kifejezetten karácsonyi cikk a liha is, de tömését már ókukoricával el kell kezdeni, hogy november végére tényleg hat hétig tömött, teljesen kihízott nagymájú libát vehessenek át a baromfitelepek, mert csak ennek az exportja gazdaságos. A beszélgetés eredményeként állatneveléssel foglalkozó gazdáinknak tehát azt tanácsolhatjuk: legyenek figyelemmel az állatok értékesítésekor a külkereskedelmi szempontokra; ebben az esetben semmiesetre sem kell attól tarta- niok, hogy nem tudják állataikat eladni. Az ellenforradalom idején gyakran hallottunk a munkaversenyről becsmérlő szavakat annak ellenére, hogy a verseny termelékenységünk emelkedésének fontos rugója volt mind az ipar, mind a mezőgazdaság területén. A versenyszervezés terén helyt kell adni a jogos bírálatnak. Mondjuk meg őszintén, sokszor sablonosán, gépiesen, meggondolatlanul szerveztük a felajánlásokat. A szocializmus ellenségei, e hibákat megnyergelve igyekeztek hangulatot kelteni a munkaverseny ellen. Az ellenforradalom idején nyíltan hirdették: nem lesz többé munkaverseny, így volt ez üzemünkben, a Mohácsi Selyemszövőgyárban is. A dolgozók többsége, a becsületes emberek — a szocialista építés hívei — másként foglaltak állást. Az ellenforradalom után, elítélve a sztrájkot, szorgalmas munkához láttak. Bár a verseny szervezésére semmiféle felhíFécs város tanácsa végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén dr. Hídvégi Tivadar, a városi bíróság elnöke részletesen beszámolt a városi bíróság működéséről. A beszámolóból és az ügyforgalomból kitűnik, hogy a városi bíróság sokkal több polgári ügyet tárgyalt, mint büntetőügyet. Amíg havonta átlag 100 büntető ügy érkezik a városi bírósághoz, addig a polgári perek száma eléri a 230—240-et. Június 30-ig pedig összesen 2067 polgári ügy került a bíróság elé. Leggyakoribbak a gyermektartás és a házasság felbontása, iránti keresetek, illetve kérelmek. Ezen kívül igen nagy számban fordulnak elő lakásperek és munkaügyi perek is. Az elmúlt 6 hónapban összesen 452 gyermektartás és házasság felbontását előkészítő eljárás lefolytatása iránti kérelem érkezett a bírósághoz. Ugyanakkor a munkaügyi perek száma 117 volt és igen nagy számú volt a lakásügyi per is. Ezen kívül a legkülönbözőbb vagyonjogi perek — számszerint 436 — is foglalkoztatták a városi bíróságot. A munkaügyi perek között az év elején igen nagy számban szerepeltek azok, amelyek az ellenforradalmi időszak vás, irányelv nem volt, üzemünk KISZ-szervezetének küldöttsége, március elején mégis megjelent az üzem főmérnökénél. Megkérdezték, mik a nehézségek, mik a problémák, mert azok megoldásában segíteni akarnak, munkaversenyt szerveznek a VIT tiszteletére. Ilyen jókor talán még sohasem jött a segítség. Üzemünkben ugyani® közel száz fiatal tanuló került a szövőgépek mellé és ebben az időben termelésük szintje, munkájuk minősége még igen alacsony volt. Az üzemvezetés tehát a mennyiség és a minőség javítását javasolta. Május elsején önkéntesen kezdett párosversenyt ötvennégy fiatal. A KISZ-szervezet ajándékokat vásárolt, majd azokat forgalmas helyen kiállította. Amikor júniusban és júliusban nyilvánosságra kerültek a versenyeredmények, észrevettük, hogy baj van. Az üzem idősebb dolgozói sérelmezték, hogy a versenyszervezésnél nem kereste fel őket senki. alatt kifizetett kétszeres munkabér levonását elrendelő igazgatói, illetve egyeztető bizottságok hatályon kívül helyezése érdekében indítottak. Ezekben a perekben a városi bíróság minden esetben elutasító végzést hozott. Üjabbam több vállalati igazgató hozott fegyelmi határozatot olyan munkavállalók ellen, akikkel szemben az ellenforradalomban tanúsított magatartás miatt még annak idején, de legkésőbb három hónapon belül kellett volna fegyelmi eljárást indítaniuk. Ugyanis az igazgatók már 1956 novemberében tudtak a fegyelmi vétség elkövetéséről, ennek ellenére a fegyelmi határozatot csak 1957 áprilisában, májusában vagy még ennél is későbben hozták meg. Az ilyen ellenforradalmárokkal szemben, ha cselekményük súlyos, büntető eljárást kell indítani, vagy munkaviszonyukat felmondással megszüntetni. Büntető eljárás indítása esetén ugyanis a három hónapi elévülési idő bizonytalan időre, illetve a büntető eljárás befejezéséig meghosszabbodik. A munkaügyi perek közöt* igen fontos és lényeges a leltárhiány megtérítésére indított perek száma. Ezekben a perekA tanulság levonásával ígéretet tettünk, hogy a VIT versenyszakasz lezárása után, szélesebbkörű versenyt szervezünk. Az új munkaverseny kezdetétől, május 1-től — már negyedév telt el. Azóta sok nehézséggel küzdött meg az üzem kollektívája. A bajok leküzdésében sokat segített a munkaverseny és a verseny fellendítésében viszont sokat segítettek az idősebb dolgozók. Mert ha ők ki is maradtak a versenyből, a fiatalokkal annál nagyobb szeretettel foglalkoztak. Nevelik, tanítják őket, de meg is dorgálják azokat, akik rászolgálnak. így jó ez. Ezért kell küz- denünk a jövőben Is. Szeretni kell munkánkat, becsülni eredményeinket, azokat tovább gazdagítani még akkor is, ha erről nem szívesen vesznek tudomást az ellenforradalom támogatói. Molnár Imre, a Mohácsi Selyemszövőgyár igazgatója ben a bíróság előtt a társadalmi tulajdon védelmének fontos feladata áll. Ugyanis ennek nemcsak büntetőjogi, hanem polgári jogi eszközei s vannak. Az új lakásrendelet alapján igen sok per indul. Ezekben a személyi tulajdonban lévő, de szabad rendelkezésű házak tulajdonosai kérik, hogy a bíróság kötelezze a bérlőt a ‘'elajánlott másik lakásba való beköltözésre, illetve a lakás kiürítésére. Ezek a perek általában eredményre vezetnek és a bíróság abban az esetben hoz elutasító ítéletet, ha a felajánlott másik cserelakás nem megfelelő. Érdekes jelenség, hogy az ilyen családi házban bérlők sok esetben még abban ar esetben is ragaszkodnak birtokban tartott lakásukhoz, ha a felajánlott másik l^ás a jelenleginél jobb. Olyan kikötésük is van, hogy csak abban az esetben hajlandók önként kiköltözni, ha nem bérházba, hanem egy másik, hasonló kertes családi házba költözködhetnek. Az ilyen ellenkérelmeket azonban a bíróság nem veheti figyelembe, mert ez ellentétben állna a jogszabállyal, amelynek alkotásánál a kormányt az a cél vezette, hogy a háztulajdonosok csupán személyes használatra rendelt házukba tudjanak költözni és így annak karbantartásáról, javításáról az eddigieknél jobban gondoskodjanak. A polgári perek számának emelkedéséhez vezet, majd az állami tulajdonba vett házingatlanokkal kapcsolatos 1957 évi törvényerejű rendelet. Ez úgy rendelkezik: ha a mentesített, illetve a volt tulajdonosnak visszaadott házingatlanban állami, társadalmi vagy szövetkezeti szerv karbantartási, felújítási vagy beruházási munkát Végzett, úgy a mentesítő határozatnak a megtérítés összegére is rendelkezést kell tartalmaznia és ez ellen helye van a bíróság előtti kereset indításának. Jóllehe* ilyen tárgyú per eddig még nem fordult elő, a közeljövőben azonban jelentkezésére számítani lehet. Megnyilják a Percze! iát! Hosszú hónapok után, ma ismét felszabadul a Perczel utca a kényszerű forgalomzár alól. A Pécsi Gpítö és Tatarozó Vállalat ugyanis odáig jutott a lakóház építésével, hogy nincs szüksége az anyagok utcai tárolására. Ezért lebontják a nádkerítést, eltakarítják a törmelékeket és mától kezdve ismét szabad lesz a Perczel utca. Még szélesebbkörű verseny lesz ezután a gyárban Szalai János: Tűzkeresztség (2.) Erről a fegyvereseknek újból eszükbe jutott a párttitkár, akit még mindig nem kaptak el. Pedig azt kellene először... Szabó István egy ideig csak állt és halvány mosoly futott végig az arcán, amikor látta, hogy az emberek lassan, lassan elindulnak — dolgozni. Hát mégis, mégiscsak hallgatnak még rá az emberek! Szabó ezután megkereste a párltitkárt, Kónya Nándort. — A gazdához megyünk! — mondta Kónya Nándornak. — Itt tovább nem maradhat. Jöjjön velem. A többit bízza rám. A gazdát az irodában találták. — A csikótelep vezetője! — mutatta be a párttitkárt Szabó. — Onnan jött jelentésiételre. En hívtam be! Nem tudtam, hogy innen nem lehet kimenni. Adjon már neki egy írást, hogy visszamehessen. A gazda, dr. Horváth megadta az írást, amelyre rá is nyomta a bélyegzőt. A bélyegzőt fából faragták, egy Kossuth címert ábrázolt, benne Z betűvel. A párttitkár megmenekült, kiszabadult az egyre jobban szorító gyűrűből. Ennek a napnak is vége! — gondolta Szabó István, amikor lefeküdt. — De mi lesz holnap? Elérkezett a reggel, november tizenhatodika reggel is. Szabó István korán kelt. Megmosdott, felöltözködött és bement az irodába. Az irodában négy fegyveres tartózkodott: a gazda, meg rajta kívül másik három, az egyik a díványon feküdt. — Nem tudom, miért nem jön ki Den^có igazgató! — szólalt meg a gazda. — Pedig azt jelezték, hogy ma jön. Nagy pártember ez a Demkó, a megyénél is be van vágódva. Jó lenne, ha mégis kijönne. Akkor legalább ... — itt elharapta a mondatot. Lassan, csigalassúsággal haladt az óra mutatója. Szabó István hazament, majd újból i'isszajött. De a gondolat csak nem ment ki a fejéből:. „Vajon mit akarhatnak a gazdaság igagatójával, Demkó elvtárssal?” Délután újból bement az irodába. A gazda kérdezett tőle, ő meg felelt. — Főorvos úr! — szólt az egyik fegyveres. — Tudja, hogy kivel beszél? — Az üzemegységvezetővel! — felelt a gazda. — Meg egy nagy oroszbaráttal! — vigyorodott el a fegyveres. — Honnan tudja ezt? — Innen ni! — és a zsebéből egy papírt húzott elő. — Innen, ebből a feljelentésből. A gazda átvette a papírt, megnézte, majd odatartotta Szabó István elé. Valóban feljelentés volt, Boros József irta alá. Boros vontatás volt valamikor a majorban, de összetörte a vontatót és ezért elbocsátották. Vissza akart jönni, de ő nem vette fel. így akar most bosszút állni? — Az ügyet kivizsgáljuk és ha bebizonyosodik, akkor ítélkezünk! — vonta le a végkövetkeztetést a gazda és kiment az irodából. . — Álljon ott vigyázzban! — szóltak Szabóra a bentmara- dottak. — így várja az ítéletet. Meg na mozduljon, mert... Szabó teljesítette a parancsot. Fegyveresek jöttek.-men- tek. — Hat ember itt áll az ablaknál. Nem lehet őket elkergetni. Várják ezt ni — mutatott Szabóra. — .4zt mondják, ha mi nem ítélkezünk sürgősen, akkor majd ők lelövik. Szabó István úgy érezte, hogy forog vele a világ. De nem, nem szabad most gyengének lenni. Már három órája áll itt vigyázzban. Meddig kell még így állni. Hej, ha most ő fegyvert szerezhetne, addig lőne, amíg élet van benne, mert olcsón, csak úgy nem akarja odaadni életét. Este tizenegy órakor, nyolc órai vigyázzban állás után, holtfáradtan hazaengedtek. „Miért? Talán valami céljuk van velem? — gondolkodott. — Mindegy, akármit is akarnak, nem adom olcsón az életem! Legalább csak egy puskát tudnék szerezni!” Másnat) tizenhetedbe volt. és harmadik napja annak, hogy megszállva tartják a mecseki láthatatlanok a majort, Reggel kilenc óra felé látja ám Szabó István, hogy pakolnak a fegyveresek. Talán elmennek! — gondolta. Nem tévedett! Kilenc órakor az utolsó fegyveres is elhagyta a majort. A kání erdőbe mentek. Magukkal vitték az elhurcolt két párttitkárt is, akikről Szabó István csak annyit tudott, hogy az egyik Komló környéki. Amint elmentek a fegyveresek, Szabó István rögtön az irodába szaladt. Telefonálni akart Bükkösdre. De a telefon süket. Kiszedték a membrán- lemezt. Gyorsan előkerít egy kocsit. Elindul Bükkösdre, hogy elmondjon mindent, hogy segítséget kérjen. Már mennek is. A huszonkétéves Schréger Péter ott ül a bakon és biztatja a lovalcat. Felérnek a dombra. — Alfjon meg! — kiált Szabó és leugrik a kocsiról. Schréger csak néz, hogy miért fut Szabó az akácfa felé, és elcsodálkozik, amikor az egy golyószóróval a kezében tér vissza. — Ne hozza ide, baj lesz ebből! — tiltakozik Schréger. — Ne féljen! Most már mi leszünk a gazdák! — és Szabó felteszi az elhagyott golyószórót a kocsira. A kocsi megindul. — Menjen a csikótelep felé a párttitkárhoz! — adja ki az utasítást Szabó. A párttitkár otthon van, még mindig nem akarja elhinni, hogy megmenekült és amikor meglátja a golyószórót, az első szava neki is ez: — Vigye el valahová, mert ebből még nagyobb baj lehet! De Szabó nem tágít. — Megalakítjuk az őrséget! Most már nekünk is van fegyverünk! Addig, addig beszél, míg végül a párttitkár is helyesli, hát jól van, alakítsák meg az őrséget. — Hát akkor megegyeztünk7 — nyújtja kezét Szabó a párttitkárnak, és int a kocsisnak, hogy indulhatnak Bükkösdre. Körülöttük lövöldözés. Golyók fütyülnek. Már közel járnak Hetvehelyhez, omikor Szabó meggondolja magát is visszát parancsol. A lövöldözés nem szűnik, sőt most már mellettük is fütyülnek a golyók. Ez aztán már nem gyerekjáték. tehet, hogy visszajönnek. Fel kell készülni ens az eshetőségre is. (Folytatjuk.)
