Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)
1957-07-28 / 176. szám
2 NAPLÓ 1957 TÜLITJS *S 52 ezer doboz] készítését vállalták soronkí- vül és terven felül, a Mecsek Nyomda doboz üzem ének dolgozói. A dobozokra a Csepeli Készülék és Szerszámgyárnak van szüksége, ezekben szállítják Egyiptomba, exportra gyártott menetfúróikat. Eddig 20—22 ezer darab háromrekeszes doboz készült el, másfél héten belül már az ötvenkétczredik darabot is elszállítják. Szigorítják a biztonsági előírásokat a pécsi trösztnél Javasolom a gyermekek paralízis elleni védőoltását \Dr. Csordás Jenő tanársegéd nyilatkozata Háromnapos aÉélon vettek részt Debrecenben a Pécsi Közlekedési Vállalat képviseletében, Weimann István műszaki vezető és Arad- vári István forgalmi osztály- vezető. Az ankéton munkabizottságot alakítottak, amelynek feladata lesz a vidéki városok közlekedési problémáinak megoldása. Túl a 40 vagonon A kombájnvezetők versenyében még mindig Kovács Ferenc (Görösgall) áll az élen 4068 mázsával s így valószínűleg ö lesz országosan is a verseny győztese. Második Máris József (Bikái) 3120 mázsával Utána a görösgalli Tóth József következik 3000 mázsával és negyedik az ugyancsak görösgalli Fülöp Rudolf 2800 mázsával. Érdemes megemlíteni, hogy még a tizedik Maul József (Boly) is 2050 mázsát takarított be július 25-ig. Szombaton délelőtt a Pécsi • Szénbányászati Tröszt tanácstermében a bányaüzemek ve- : zetőinek és főmérnökeinek, va- ; lamint az üzemi bizottságok • elnökeinek részvételével biz- : tonsági értekezletet tartottak. : Az értekezlet résztvevői előtt a • bányamunka biztonságosabbá leküzdeni tétele érdekében szükséges ; tennivalókról Tamásy Ist■ v á n elvtárs, a tröszt főmér- I nöke és a Körzeti Bányamű- i szaki Felügyelőség képviselője ; beszélt. A legtöbb szó a gázkitöréses, : gázkitörésgyanus, gázos tele■ pék művelésével kapcsolatos : feladatokról esett. A pécsi bá- : nyászoknak a jövőben egyre lenlegi 24,7 százalék helyett 1960-ban csak a termelés 18 százalékát, 1965-ben csak 4—5 százalékát biztosíthatják ily módon. Tehát ahhoz, hogy a mélyművelésnél jelentkező fokozódó gázveszélyt a pécsi bányászok eredményesen tudjak a biztonsági előírások betartását az eddiginél sokkal jobban meg kell követelni. Szükséges ez, mert a múlt évben, — s ebben az évben is, — számos jelenség mutatta, hogy e téren nincs minden rendiben, hogy laza a technológiai és a munkafegyelem, hogy inkább a mélyszint felé toló- a felügyelet is sokszor elnéz : dik el a munkaterületük s így a hibák mellett s hogy nagyon f természetszerűleg fokozódó sokan — a nagy munkásván- • gázveszéllyel kell majd szem- dorlás és a sok új munkás kö- : benézniök. Erre hívja fel a vetkeztében — nem ismerik a ; figyelmet a gázjelenségekről kötelező biztonsági rendszaoá• készült statisztika is. lyókat. Éppen ezért a tröszt főmérnöke elrendelte, hogy a két is, hogy a provokációs munkahelyekre a követelményeknek megfelelő harmad vezető vájárok kerüljenek. Mivel több hiányosság tapasztalható a menekülő lámpák és ♦ palackok terén is, itt is rendet I kell teremteni. j A bányamunka biztonságú-1 nak megteremtése azonban j nemcsak a szabályzatok betar- ♦ tásától függ. Szükséges a legújabb védő- | berendezések beszerzése, J a technika fejlesztése, a tech- f nológia továbbfejlesztése is A pécsi tröszt vezetői ezzel kapcsolatban még a múlt évben eljuttatták javaslataikat a minisztériumba, de — sajnos — ott nem kapták meg a kellő támogatást. A pécsi bányák vezetői addig is, amíg a szükséges segítLapunk munkatársa felkereste dr. Csordás Jenő tanársegédet, a pécsi Gyermekklinika fertőző osztályának vezetőjét és megkérte, válaszoljon három kérdésre. — Milyen mérvű a megbetegedés megyénkben? — Az egész megye területén ez ideig 15 gyermekpara- lizises megbetegedés történt. A 15-ből kettőt azonnal Pestre szállíttattunk. Jelenleg 7 gyermeket kezelünk a klinikán. Pillanatnyilag nagyobb járványról a megye területén nem beszélhetünk. — A védőoltással kapcsolatban sokféle mende-monda terjedt el. Mi tanársegéd úr véleménye ezzel kapcsolatban? — A sokféle hírről tudunk. A védőoltással kapcsolatban az a helyzet, hogy az oltóanyag védőhatása az Míg 1930-ban mindössze 5 biztonsági rendelkezéseket tar- séget megkapják, a biztonsági esetben tapasztaltak gázje- lenségct, 1948-ban már 23 esetbpn. Ez a szám az 1951 —53-as években 25-re emelkedett, majd fokozatosan csökkent. A csökkenést a kibúvás menti telepek művelésének előtérbe kerülése okozta, így ez a csökkenés csak átmeneti jelenségnek vehető. Annál is inkább, mivel a kibúvás menti telepek | kimerülése következtében a jeTmíuIí fd a kantavári barlangot! Pécsett sokat be- még Pécsett olyan dolgoztunk, hogy szélünk á vízhiány- either, aki végig- az utat szabaddá ról és a Mérsékeli folytatott vízkutatásról. 'Nem-tudom; hogy Rantavár környékén • történt-e kutatás,, találtak-e vizet és például Lámpás * völgyön járta ezt a bari an- tegyük, de 3—4 ko- got. ■ Gyermekko- esi kő kihordása romban -egy idős ember mesélte nekem,- hogy ő volt a kantavári barlangban, amelynek végén, a föld alatt, egy nagy keresztül azt be le- volt. Gyermekkorom hetne-e kapcsolni ban pajtásaimmal Pécs vízellátásába, én is jártam a bar- Ez a' gondolat • lángban, de nem azért vetődött fel volt bátorságunk az bennem, mert Kan1- akna aljánál to- taváron voltam, vább menni. Tíz Megnéztem a bar- évvel később már lángot és láttam, nem tudtunk beha- hogy oda már nem tolni a barlangba, lehet bemenni, any mert az akna félig nyira eltömődött. feltöltődött kövek- Nem tudom él-e kel. Egy-két napig után sem tudtunk tovább jutni. Meguntuk a munkát, most pedig azt látom, hogy már az aknáig sem lehet tó lejutni. Arra gondoltam, hogy ha feltárnák a barlangot, érdemes lenne megnézni, hogy van-e ott földalatti tó és annak vizét miként lehetne felhasználni a város vízellátásának megjavítása érdekében. talmazó szabályzatokkal el kell látni a pécsi bányák valamennyi felügyeleti személyét s ezután ellenőrizni kell, hogy ismerik-e ezeket a rendelkezéseket. Azt a felügyeleti személyt, aki ezek után sem ismeri megfelelően a lőmesteri utasítást és az ácsolási utasítást, beosztásából le kell vál-j tani. Szükséges ezen kívül a bányászok balesetvédelmi oktatásának megjavítása» A bányák vezetői kérik az: szakszervezeteket, hogy segítsék ez irányú munkájukat elsősorban azzal, hogy magyarázzák a munkavédelmi rend- I szabályok betartásának fontosságát. A tröszt főmérnöke utasította a bányák felelős vezetőit, hogy a jövőben szigorítani kell az ellenőrzést s hangsúlyozta, hogy a keresztvágati előfúrá- sokat a- felügyeletnek minden esetben beméréssel kell átvenni, hogy a gázkitöréses telepek harántolásánál az erre vonatkozó szigorító utasításokat maradéktalanul tartsák be. Az üzemek ugyanakkor vizsgálják felül a provokációs repesztése- ket s a felsőbb műszaki vezetők havonta legalább egy esetben személyesen is ellenőrizzék a provokálást. A bányaüzemek főmérnökei: a jövőben kötelesek felülvizsgálni a művelési utasi- tásokat. rendelkezések szigorításával, a kőzetfeszültség-mérések kísérleteinek megkezdésével s egy ♦ elegei tett az utazók egy kí- sor egyéb intézkedéssel igye- ♦ vánságának a Közlekedési válÜj autóbuszjáratok a Budai-vámtól Néhány nappal ezelőtt isméi kezni fognak biztonságosabbá tenni a bányamunkát, csökkenteni a balesetek számát. ♦lalat. Megoldották, hogy dél- «előttönként új járatok közlc- |kcdjenek a Budai-vám és a i Széchenyi tér között. oltástól számított 4—5 hét múlva hat. Az oltás tehát 4—5 héten belül még neíTi véd teljesen a fertőzéstől, utána azonban, ha a fertőzést meg is kapja a gyermek, nem bénulhat meg! Tévhiedelem az is, hogy maga az oltás okozhat megbetegedést. Javasolom ezért, hogy a szülők ne vonakodjanak beoltatni gyermeküket, mert az oltással súlyosabb megbetegedést előzhetnek meg. — Milyen előkészületek történtek a klinikán a betegség hathatósabb gyógyításáért? — A megbetegedett gyermekeket — amelyeknek túlnyomó többsége 2 éven aluli — külön kórteremben helyeztük el, külön személyzet kezeli őket. Berendezkedtünk öt vastüdő elhelyezésére is s úgy értesültünk, hogy a szakszerű kezelés érdekében a vastüdőkkel együtt külön technikai személyzet is érkezik. Dr. Csordás Jenő tanársegéd : végül megjegyezte, hogy a veszélyen még nem vagyunk túl, is szükséges gondoskodni a : gyermek leghigiénikusabb étkeztetéséről, óvni a gyermeket [a sok mozgástól s ne mul^z- iszák el a védőoltást. <—y> »»»«««»ft««««#» Pénteken délután mintegy 100 tisztet léptettek elő a proletárhatalom megvédésében tanúsított munkájuk elismeréseképpen Dómján Ferenc ; Üzemenként megvizsgálják a [most készült telepítési tervePéntek délután olyan eseménynek volt a színhelye a rendőrklub, mely még nem fordult elő a hadsereg történetében. A forradalmi munkás-paraszt kormány . honvédelmi minisztere a „proletárhatalom megvédésében és a törvényes rend megszilárdításá- ’ ban tanúsított munkájuk elismeréseképpen“ előléptette a nem tényleges állományban lévő tiszteket, akik a novemberi események után több hónapon át fegyverrel a kézben a karhatalomban teljesítettek szolgálatot. A megye területén : mintegy 100 tartalé- : kos tisztet léptettek :elő. Az ünnepélyes parancsfelolvasáson . megjelent Jelenszki Márton alezredes elvtáfs, a helyőrség parancsnoka, a párt és a tömegsz'érvéze- tek képviselői és a katonai alakulatok éis intézmények parancsnokai. Képviselték magukat a szovjet elvtársak is. Újvári László őrnagy elvtárs ünnepi beszédében többek között elmondotta, hogy „ilyen körülmények között még nem léptettek elő tiszteket." Majd pedig így folytatta: „Aki fegyverrel támad a munkáshatalomra, azt fegyverrel kell megsemmisíteni.“ Papp Imre elvtárs a párt nevében mondott köszönetét a tiszteknek, hogy áldozatos munkájukkal biztosították a törvé- > nyés rendet mfe- gyérikben. A megjelent szovjet alezredes elvtárs is felszólalt. Elmondotta, hogy összeszorult októberben a szívük, de egyben megacélosodott az izmuk, mert a bajbajutott munkáshatalmon kellett segíteni. Az ünnepség után az előléptetettek elbeszélgettek egymással. Ismét összekerültek a rajok és előhozták a nehéz idők „hadműveleteit”. A tisztek között, számos veterán is volt. Méhn József elvtárs régi, kommunista, — 1905-ben született és most tartalékos honvédből lett alhadnaggyá. Nádor József már 63'éveS-'és most léptették elő tisztté. Cservenka Győzőt is csak egy év választja el a hatvantól s bői*,, dogan vette tudomás. sül, hogy a munkás-- hatalom alhadnaggyá léptette elő. Az idős elvtársak, mellett megtaláljuk a- fiatalokat is. Peti Já* nos alig húsz észtén* dős, még sorozáson sem volt és most, a£ októberi események után fegyverrel a kezében a munkás- hatalomért tett szol* gálatai elismerése; képpen őrmesterré léptették elő. Szalai János: Tűzkeresztség Szabó István, a Szabadság-major üzemegységvezetője egy ideig még hallgatta a budapesti híreket, amelyek arról szóltak, hogy lángban áll az ország és azon töprengett: egy nappal ezelőtt még ellen- forradalom volt, a rádió is így mondta, most, 26-án meg már nemzeti szabadságharcról beszélnek. Az ördög sem érti — állt fel és kiment a szobából, hogy kíszellőztesse a fejét a friss levegőn. Csillagos, októbervégi este volt. Amint ott állt a dombtetőn, jól láthatta a mecseki és a káni erdő körvonalait, amely felhúzódik majdnem Kaposvárig. Körülötte Képespuszta, Kán, Hetvehely, Szentkatalin puszta, Okorvölgy burkolódzott mély hallgatásba. Belebámult a sötétségbe, majd határozott léptekkel elindult az iroda felé. Bement. Leült az íróasztalhoz, közelebb húzta a telefon- készüléket. Csengetett. A het- vehclyi postát hívta. Lépések hallatszottak. Biztos a gyakornok jön — gondolta és már hallózott is. — Halló, Hetvehejy! Hetvehely nem válaszolt. Várt. 1 . —i Jóestét! — köszöntek rá. — Jóestét! —v válaszol önkéntelenül és csak akkor lepődik meg, amikor látja . három fegyveres civil áll a külső irodában. — Tegye le a kagylót! — hangzik a parancs. Biztosítson nekünk egy kocsit! Tovább akarunk menni* — Kocsit nem adhatok. Nincs itt egy kocsis sem. De hát kik maguk? — Szabadságharcosok, — válaszoltak. — Nekünk kocsi kell. Tovább kell mennünk. Ha nincs kocsis, akkor majd maga hajtja a lovakat, de tovább kell mennünk és kész. Még szabadkozott egy ideig, de a fegyveresek nem tágítottak, sőt fenyegetőztek. Éppen indulni akart az istálló felé, amikor belépett a gyakornok, Csepregi József. — Nem kell magának jönni, majd elvisz 6 bennünket — mutattak a fegyveresek az alig tizennyolc éves, szőke fiúra. Csepregi még jóformán meg sem gondolhatta miről van szó, máris az istállóhoz értek. Szerencséje volt a gyakornoknak is, mert véletlenül éppen itt szöszmötölt Ruff Károly kocsis. így hát neki kellett menni. Befogták a lovakat, előállt Ruff Károly. A három fegyveres felszállt és a legnagyobb meglepetésükre újabb hat fegyveres ugrott elő az istálló mellől és fel a kocsira. Tehát nem hárman vannak, hanem kilencen. Hová mehetnek és kik. lehetnek ezek az emberek? A kocsi elment és csak másnap este tért vissza. — Úgy aludtak a kocsin, mint a tej! — mondja Ruff bácsi. Elvehettem volna, akár mindegyiknek a puskáját. — Aztán meddig mentek? — Petőcpusztáig. Ott megálltunk egy elhagyott háznál. Lefeküdtünk és aludtunk. Amikor felkeltünk, azt mondták, hogy én visszajöhetek. Ennyit tudok róluk. Teltek, múltak a napok. Jóformán csak a rádióból értesültek arról, hogy mi is van Magyarországon. Szántottak, vetettek, mert azt tartották, ha akármi is van az országban: kenyérre szükség van. November hatodika volt. Szabó István üzemegységveze- tő a központból, a bükkösdi állami gazdaságtól húst hozott. A megyefai kőbányánál fegyveresekkel találkozott, amint később megszámolta hatvan- hárman voltak. Egy pufajkás, bundássapkás ember vezette a civilruhás fegyvereseket és oroszul szólt Szabó Istvánhoz. Azt kérdezte, hogy ő is a Kádár-kormány embere, és, hogy kommunista-e? — Nyet, ja nye kommu- nyiszt! — felelt Szabó István, aki különben jól beszél horvátul és megértette a kérdést. A szó nem volt elég. Le kellett vetkőznie. Ott állt alsónadrágban a fegyveresek előtt, akik végitapogatták a zsebeit. Párttagsági könyv után kutattak. Nem találtak, nem is találhattak, hisz Szabó nem volt párttag. — Na jól van! — szólalt meg magyarul a pufajkás vezető. — Mondja, miért csinálták ezt velem? — kérdezte Szabó. — Ne kérdezősködjön papa, mert tudunk ám ml másként is beszélni! — torkolta le a fegyveresek vezetője. Szabó István jobbnak látta, ha gyorsan felöltözködik és tovább áll. Szerencsésen hazaért a hússal. Néhány napig megint nem történt semmi. November 14-én este Szabó István a gyakornokkal, Csepregi Józseffel kártyázott. Korán volt még, nem akartak lefeküdni, gondolták, így majd csak eltelik az idő. Szabó István egyszeresük leteszi a kártyát. Hallgatózik. Mintha mozogna valami a konyhában ... — Nézd csak meg, Jóska, mi van ott kint! Csepregi feláll és kártyával a kezében kilép a konyhába. — Kezeket fel! — hangzik a kiáltás és máris tuszkolják be a szobába, ahol Szabóra is rászólnak, hogy emelje fel ő is a kezét. — A pusztát megszálltuk! — jelentette ki az egyik fegyveres. — Elfoglaljuk az irodát és lefoglaljuk a telefont, — adták tudtára Szabónak, akit közben felszólítottak arra is, hogy menjen velük, nyissa ki az irodát és adja át a kulcsokat. — Hol találjuk meg a párttitkárt? — kérdezték Szabótól. — Miért, mit akarnak vele? — Azt csak bízza ránk! ■— Dehát az nem csinált semmit. Becsületes, magyar ember az, miért akarják megölni? Ezt én mondom, egy pár- tonkívüli. A fegyveresek úgy látszott elállnak a tervtől. Szabó és a három fegyveres az iroda felé tart. Innen is, onnan is fegyveresek jönnek. Mire az irodához érnek, Szabó István azt tapasztalja, hogy sokan, nagyon sokan vannak. A kulcs megfordul a zárban és hat fegyveres belép az irodába. Egy diákkülsejű a telefon mellé telepszik. — Mától kezdve nem nyúlhat a telefonhoz! — adja tudtára Szabónak. — Ha keresik; majd mi mindent elintézünk. Értette?! Szabó bólintott. Többször csörgött a telefon. Egyszer Sásáról, másszor Bükkösdről keresték Szabó Istvánt. Ha Bükkösdről hívták; akkor a diák azt mondta: — Sásdon van. Ha meg Sásáról, akkor a fordítottját. így tehát sem Sásdon, sem Bükkösdön nem tudták, hogy ők valójában a mecseki „láthatatlanokkal” beszélnek. Másnap Szabó István szokásához híven kiment, hogy elossza az embereket munkára. Feltűnt neki, hogy akármerre megy, mindig fegyveresek szegődnek a nyomába. De azért odaszólt a kíváncsiskodó embereknek: — Emberek, menjenek dolgozni! Elpusztul az állatállomány! Nem hagyhatjuk élpusz- tulnl! — Mit, ez még most is a munkára biztat! — szólalt meg egyik fegyveres. — Most, amikor az egész ország a szabadságért, a függetlenségért harcol! Le kell lőni az ilyet! (FolytatjukJ
