Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)
1957-07-28 / 176. szám
1937 JÚLIUS 28 NAPLÓ n Fiatalok ?XT»műsiskeii Az Uránérebánya Vállalat főműhely! KlSZ-alapszerve- Bete VIT-mtíszakot tartott. A rohammunkában 92 KISZ- fiatal vett részt. Szakemberek véleménye szerint is kiváló eredmények születtek a rohammunkában. így például a kábellefektetésnél 200 százalékot értek el az ifik. Munkájuk eredménye 6200 forint kereset volt, amit a Balaton melletti táborozásra fordítanak. Úgy tervezik, hogy a jövőben még több rohammunkát végeznek és ebbe bevonják az idősebb elvtársakat is. Nagyteljesítményű kőrosta és aláverőgép dolgozott a Pécs-külváros és Pécsbányarendező közötti vasútvonalon. A kőrostának és aláverő- gépnek nagyon sok csodáló- ja akadt. Nem is csoda, hisz a rosta egymagában 240 ember munkáját helyettesíti és tökéletesen dolgozik. Nyolc óránként 480 folyóméteren képes kirostálni az eliszaposodott kő-ágyazatot. A kőrosta nyomában dolgozik az aláverőgép, amely 36 ember munkáját végzi eh Óránként 3—500 folyóméter vágányt „dolgoz meg”, attól függően, milyen tömör a talpfa alatti ágyazat. A pályafenntartás dolgozói nagyon örültek az új gépeknek, hiszen tudvalévő, hogy például a talpfaaláve- rés a legnehezebb munkák közé tartoziki A lényeges kérdésekkel foglalkozzunk! Tudósítás a pécsváradi járási párlaktíva-értekezletről Kellő pécsváradi helyiség hiányában Szdlágypusztán tartották meg a járási pártaktíva értekezletet. A tanácskozáson résztvett és felszólalt Orsai János elvtáns, a Központi Bizottság munkatársa is. A megyei pártbizottságot Piegl János elvtárs, a megyei párt- bizottság tagja, a Komlói Szén- bányászati Tröszt igazgatója és Bürüs elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa képviselte. Egészséges kritikai szellem A járási pártbizottság beszámolóját mindenki így jellemezte: jó volt. Az országos pártértekezlet határozataiból indult ki és a járási sajátosságoknak megfelelően váltotta aprópénzre, kitért mindenre, ami a pártszervezetek és a járás számára fontos lehet. A felszólalások folyamán sok bírállatot és önbírálatot hallottunk, lényegesen többet, mint egy-egy ilyen tanácskozáson az elmúlt években. Volt aki egészséges önkritikái érzékkel elemezte pártszervezetük munkáját és feladatait és akadit olyan is, aki tiltakozott hibájuk elhallgatása ellen. Például: Papp elvtárs megdicsérte a hidasi bányászokat, mert túlteljesítik a tervüket, mire az ottani párt- titkár felszólalt, hogy nem minden olyan fényes, drágán termelik még a szenet, nem használják ki a munkaidőt í stb. A pártaktíva nem panasznap i Nyolcán szóltak hozzá. Ka- szapovics András Kossuth-dí- jas, országgyűlési képviselő javasolta, hogy agitációnk során elsősorban az 5—6—7—8 éves volt tsz-tagokra támaszkodjunk, mert azok állnak hozzánk a legközelebb. Orsaj János elvtárs a rétegagitáció- ról beszélt. Elmondotta, hogy másképp kell foglalkoznunk a kisparasztokkal, középparasztokkal, a pedagógusokkal, öregekkel, fiatalokkal, asszonyokkal, lányokkal, falusi kisiparosokkal — tehát nem lehet egy sablonra és egy kaptafára felkészített népnevelőket kiküldeni a különböző rétegekhez. Mindenki egyetértett e helyes megállapításokkal. A vita mégis a panaszok vágányára csúszott. Nem arról van szó, hogy egy párttitkár a falu, vagy a saját fájdalmaival ne hozakodjék elő, hiszen hol is kérhetne tanácsot és segítséget, ha nem az elvtársaktól és a járási pártbizottságtól? De az már túlzás, hogy a nyolc felszólaló közül háromnégy csak az ilyen panaszokról beszéljen! A járási pártaktíva mégiscsak munkaértekezlet, a tapasztalatok kicserélésének és a feladatok meghatározásának fóruma és nem puszta panasznap! Itt kell megjegyeznünk, hogy későn kezdték az értekezlet ;t is. A tíztől délután négy óráig tartó hatórás időszakból mintAz önállóságot a rentabilitás biztosításával kell sürgetni Nemeskéri László elvtárs nyilatkozata ~L ehet, hogy mi kivételek voltunk, de nekünk tavaly megvolt az önállóságunk. Megkaptuk a tervet, ezen belül szabadon gazdálkodhattunk. Kis dolgokba egyáltalán nem avatkoztak, pedig valamikor volt idő, hogy megszabták: ezen az építkezésen négyszáz ember dolgozzék, azon kétszázötven : s — Jelenleg bizonyos mértékig gátolják az önállóságot a kormánynak azok az intézkedései, amelyek az ország gazdasági életének megszilárdítása szempontjából rendkívül fontosak. Az építőiparban például kötött béralappal dolgozunk. A terven felüli munkákra nincs anyag. Ha nem így lenne, olyan munkáikra használnánk fel az anyagot, amelyek népgazdasági szempontból nem olyan fontosak, mint a számunkra kötelezően előírt munkáik; — Csak helyeselhető a kor monynak az a törekvése, , hogy gazdaságilag szorgalmazzák annak a szintnek elérését, amelyet tavaly felmutattunk. Eszerint minden vállalatnak legalább any- nyif kell idén jövedelmeznie, amennyit tavaly jövedelmezett. Nekünk például nyolc százalékot kell akkumulálnunk. Ez, az idei adottságokat figyelembevéve olyan óriási szám, amit csak nagy erőfeszítések árán tudunk teljesítem, mégis teljesítjük! Sőt még talán azt is elérjük, hogy két-három tized százalékkal többet jövedelmezünk, ami évi viszonylatban százezreket jelent. Ugyanakkor azonban gondolkodóba ejti minden jól dolgozó vállalat vezetőit az a tény, hogy a tavaly veszteséggel zárt vállalatoknak is a tavalyi szintet kell elénniök; Ez azt jelenti, hogy ebben az esztendőben ismét veszteségesek lehetnek, holott nőm kellette annak lenniök. >—■ Emiitek egy példát: 3. számú Mélyépítő Vállalat második negyedévi terve 10,3 százalékos veszteséget enged meg, mivel ennél a vállalatnál tavaly is veszteségek voltak. A körülményeket fogyelemibevéve, 3—4 szá aaiékos • veszteségnél több nem lehet ez évben a mélyépítőknél. A különbözet felmutatása már jó eredménynek számít, ők dicséretet kapnak majd, mi pedig; ha csak egy tizeddel maradnánk is el a tervezett akkumuláció mögött — dorgálásban részesülnénk. A mély építők na ""összegű prémiumokat fizethetnének ki a veszteség mellett is, mi á nyereséges munkát sem tudnánk prémiummal jutalmazni. Nyilvánvalóan olyan dologról van szó tehát, amin még idejében lehetne segíteni, s amit eddig még nem vettek észre a felsőbb szervek, mert a fő célt szemlélve az intézkedés jó. — Az utóbbi hónapokban nagyon sok helyen, nagyon sok szó esett a vállalatok önállóságáról. Ki több, ki kevesebb önállóságot engedélyezne — ha rajta múlna. A jelenlegi körülmények között biztosított vállalati önállósággal elégedett vagyok. Az az elképzelésem, hogy elsősorban rajtunk, a vállalatok vezetőin múlik, hogy ez az önállóság később meny nyíre fog növekedni. Az önállóságot a vállalat tervének teljesítésével, a rentabilitás biztosításával kell sürgetni. Az a vállalat ne beszéljen egvelőre önállóságról, amely nem képes állandó határidő-módosítások, béralaptúllépések és egyé'- ánnyjelenségek nélkül dolgozni. — Jelenlegi legfontosabb feladatunk a gazdaságosság, az alaprentabilitás biztosítása. Ha ez megvan a vállalatoknál, akkor beszélhetünk majd az önállóságról. Eat a célt előbb érhetjük el, ha nemcsak azt követeljük meg, hogy minden vállalat a tavalyi szintet elérve mutasson fel eredményeket. Mert ezek sokszor csak lát- szateredmények lehetnek. Azt kell megkövetelni a vállalatoktól, hogy adottságaikat felhasználva gazdaságosan dolgozzanak, egy 3 és fél órát a beszámoló az ebédidő, plusz egy szünel vett el. A tanácskozás tanulságai Vajon milyen tanulságoka vonhatunk le a pécsváradi járás kommunistáinak tanácskozásából? Elsősorban is azt, hogy minden lehetőt meg kellene tenni az új pártoktatási év sikere, illetve megfelelő előkészítése érdekében. A kétkezi munkájukból élő elvtársak egy része ugyanis nem tudja pontosan, hogy mi az a revi- zionizmus, dogmatizmus, szek- tariánizmus, miben különböznek és miben egyeznek meg egymással stb. Ezt pedig feltétlenül tudni kell, hiszen ismeretük nélkül nem lehet eredményesen harcolni a párt- egységért. A kellő elmélet képzettség hiányával magyarázható az is, hogy volt olyan elvtárs, aki szinte csak puszt általánosságokról beszélt, vagy azt is, hogy több hozzászóló ilyen szalmacséplő jellegű megállapítások hosszú bevezetőjével indította útnak a beszédét. Feleslegesek, sőt elrabolják a tanácskozás drága idejét. Az általános dolgokkal mindenki tisztában van, de egy másik pártszervezet konkrét gyakorlati tapasztalataival már kevésbé lehet. Ezért harcolnunk kellene az ünnepé lyes kinyilatkoztatások rég szokása ellen, hiszen a vilá, előrehalad, ma már nem elegendők a közhelyek. • A járási pártaktíva táviraté* küldött a Központi Bizottságnak, amelyben megfogadta, hogy egységesen összefogva, megvalósítja az országos pártértekezlet határozatát. Ezután került sor a járási párt- bizottság és végrehajtóbizottság megválasztására, illetve kiegészítésére. így tehát a következő elvtársa'k a járási pártbizottság tagjai: Balázs Imre, Balogh Imré- nc, Benkő László, Czegle Lajos, Dér Mátyás, Gál András- né, Gondi József, Kálecz István, Kaszapovics András, Kosa Pál, Kovács János, Kőhalmi Jánosné, Majzik Jeremiás, Mátyás János, Papp János, Rácz István, Radics Károly, Reisz István, Sivó Imre, Szegfű András, Szűcs György, Takács István, Timár Henrik, Tóth Gyula, Tóvári Sándor, Unti Lajos és Vajda János elvtársak. Póttagok: Andics János Bauer Ferencné, Burján József, Iharosi József, Németh István, Pora István és Wágner Henrik elvtársak. A végrehajtó bizottság tagjai: Benkő László, Gondi József, Kaszapovics András, Majzik Jeremiás, Papp János, Reisz István, Sivó Imre, Szűcs György és Timár Henrik elvtársak. A végrehajtó bizottság titkára Papp János elvtárs. ÚJ ÚTON Uj, szélesedő lehetőségek nyíltak a földművesszövetkezeti mozgalom előtt. Hosz- szú éveken át a földművesszövetkezetek — így a csány oszrói is — elsősorban kereskedelmi tevékenységben, jelentéktelen felvásárlásban, több, kevesebb nyereséggel mutatta tevékenységét a falu életében. Több mint egy éve, hogy a csányoszrói szövetkezet kivált a seltyei járás szövetkezeti kötelékéből és önállóan gazdálkodik. Tavaly 90 ezer forint volt a nyeresége, pénzügyi alapja 80 ezer forint körül mozog. Nincs mész sze az idő, amikor már egyáltalán nem lesz tartozása, hanem minden a szövetkezet, a tagság tulajdona lesz. Az év elején egy 40 forintos részjegyre kiadott 160 forintos visszatérítés még elsősorban a kereskedelemből származott, de jövőre már termelésből is lesz jövedelem, mert előrébb megyünk egy lépést. Már tavasszal megalakult a heteró- zis kukoricát termelő szakcsoport, egy hete pedig méhész szakcsoport alakult és újabb csoportosulás van alakulóban kukoricatermesztésre. Üdvös lenne nekünk is, más szövetkezeteknek is, ha gyorsabban haladnánk előre, több, jobb termelési társulás alakulna a mező- gazdasági termelés minden ágában. A könnyebb értékesítési lehetőségek, a szervezett növényvédelem, a műtrágyaszükséglet biztosítása, tiszta vetőmag és a többi, a szövetkezés előnyéről beszéU Szövetkezetünk igazgatósága e napokban tárgyalta a tennivalókat, a lehetőségeket a szövetkezés kiszélesítésére, Szó volt arról, hogy szövetkezeti állathizlalást kezdünk. Első lépésnek 15— 20 sertést állítunk hízóba, tavasszal pedig megkezdődhetne a szarvasmarha-hizlalás is. Az állattenyésztés szélesítéséhez férőhely is van. Igaz, egyelőre vásárolnánk a takarmányt, de kiszámítottuk, hogy még így is kifizetődő. A közeljövőben pedig a községben lévő tartalékföldön takarmányt is termelhetnénk. Sok lehetőség van a termelési társulások alakulására. Ahány község, annyi mód nyílik a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséhez. Ezeket kutassák fel mindenütt. Megtérül a fáradság, megéri a gondolkodást, mert a falu életének így még inkább segítőjévé válik, az összefogás pedig könnyebbé teszi a munkát. SÓLYOM JÓZSEF szöv. igazgatósági tag Dézsmálok Bolond ember, aki eltűri, hogy zsebéből kilopják a pénzt, — és hallgat... S meglopják még egyszer, aztán még egyszer, s harmadszor ismét. Valami megfoghatatlan ok miatt egyes üzemekben és vállalatoknál szemethúnynak a jelentkező hiányok fölött. Persze, csak kezdetben. Mert amikor felgyülemlik a baj, amikor a hiány szinte ordí- tóan mutatkozik a könyvelési mérlegen, akkor szaladnak a rendőrségre, bíróságra, ilyen meg olyan bizottsághoz: segítsenek, mert úszik a vállalat a deficitben ... Egyesek azt állítják, hogy az ellenforradalom méregfogát kihúzták, nincs lövöldözés, nincs sztrájk, nincsenek röplapok, tehát ami a bűneseteket illeti, visszatértek a „békebeli’’ bűntettek: lopások, verekedések, kisebb sikkasztások, stb. Mekkora nagy tévedés! Hát a több tízezres, százezres, sőt milliós sikkasztások — amelyek a közelmúltban robbantak ki, — nem az ellenforradalom maradványait jelképezik? Gondolkozzunk csak! Az októberi-novemberi események alaposan megtépázták az ország gazdasági helyzetét Elszegényedtünk, de hogy ezt a mérhetetlen nagy kárt lehetőleg ne érezzék meg annyira a dolgozók, a kormány rendezteti a fizetéseket, igyekszik elegendő árucikkekkel megtömni a boltokat, a parasztnak nem kell beadni a gabonáját. S erre föl megjelentek a dézsmálok! Akik még azt a keveset is kirángatják a zsebünkből, ami van. Megdöbbentő, hogy egyes emberek, megdézsmálják a társadalom vagyonát, sikkasztanak, lopnak, csalnak, zsebre vágják az ezreseket s utána a markukba nevetnek: na te gyarló embei, te meg csak dolgozzál...! Mert a „gyarló” ember, az becsületesen elvégzi a munkáját, megkapja érte a fizetését, — egyik többet, másik kevesebbet, — úgy ahogy tudja, beosztja, jusson ruhára, élelemre, egy kis szórakozásra s közben gondolkozik: honnét jut egyeseknek motorkerékpárra, ötszörié több ruhára, fényűző költekezésre, mulatozásokra és egyebekre? De nem tud.ja fölfogni s ismét nekiesik a munkának. Nem veszi észre, hogy feje fölött lopják a vállalat készletét, hamisítják a kimutatásokat, gyűlnek a „fekete-ügyek”, mert motor kell, fényűzés kell, mulatozás kell, sok ruha kell..; A Mélyépítő Vállalatnál körülbelül 300 000 (három- százezer!) forint úszott el a dézsmálok kezén. Sok pénz. igaz? Kész vagyon! Kinek a zsebéből lopták ki? Annak az egyszerű kubikosnak, aki havi ezcrkettővel megy haza a családjához. Meg a nyolcszáz forintot kereső kis gépírónő táskájából. És mindenkiéből! Hogy miként történhetett ez meg? Pontosabb képet majd a rendőrség ad róla, elöljáróban csak annyit, hogy néhány vezető beosztású ember követte el a panamát. Mert őket nehéz ellenőrizni. Persze- persze! Ha egy kis beosztású ember elvisz egy csavarhúzót, az bizonyára fegyelmit kap. De aki ezreket, tízezreket vág zsebre, — az ugyan börtönt kap, — de mégis sok idő eltelik, míg piszkos játékaira rájönnek, s azalatt föléli a dézsma gyümölcsét. (Az is megtörténhet, hogy sohasem jönnek rá...) De hát istenem! Ezek köztiszteletben álló emberek. Ugyan ki tételezné fel mondjuk-, a mondjuk, — hogy csak egy nevet kapjunk elő gyorsan, a most folyó bűnügyek tömegéből, — Simonies Sándorról (lakik: Sallai utca 36.) a Borforgalmi Vállalat termeltetési csoport- vezetőjéről, hogy egy esztendővel ezelőtt, közönséges betörő módjára kirabolja a vállalat egyik páncélszekrényét, elviszi a százharmincezer forint értékű csekk-köteget, s abból bevált a postán 50 ezer forintot? Ki hitte volna? Senki. „Köztiszteletben” álló ember volt, bíztak benne, eléggé jó munkát is végzett s lám, — betörő lett. Pontosan ő maga sem tudta megfogalmazni tettének okát. Csupán kellett neki a pénz. Nem tudni, ennél a vállalatnál miképpen szorgalmazták az ellenőrzést, de mindenesetre nem éppen dicséretes tény ez az egész eset — a vállalatra nézve sem. Az ám! Az ellenőrzés! Ha nem lenne egy elcsépelt frázis az „ellenőrzés” és az „éberség” fogalma, azt hiszem kevesebb dolga lenne a rendőrségnek. De sajnos, az ellenőrzést és az éberséget gyakran ott alkalrrmzzák, ahol nem kellene, ahol pedig szükség lenne rá, ott megfeledkeznek, vagy nem is akarnak tudomást venni róla. S mi több: akkora a bürokrácia egyes helyeken, hogy ember legyen a talpán, aki pontosan, minden fillér útját ellenőrizni tudja. Itt van a MÉK vállalat. Az utóbbi években tizenegy igazgató váltotta egymást, közülük ötöt vagy hatot börtönbe csuktak, mert elengedték a gyeplőt, s az lopott a vállalatnál, aki akart. Az igazgatókat lecsukták, — mert ők voltak a felelősek, — és velük együtt azokat is, akik elkövették a bűncselekményt. Ettől a vállalattól most ismét néhány ember a bíróság elé kerül, mert rosszul, nagyon rosszul gazdálkodtak a vállalat árukészletével s ezért minden bizonnyal felelniök kell. A MÉK-nek volt pártszervezete. Lehetett volna beleszólása a jelentkező hibákat illetően, de hallgatott. Pedig tudtak róla, mert ha a vállalat valamennyi dolgozója látta, hogy itt hosszú hónapok óta „valami nem stimmel”, akkor a pártszervezetnek is látnia kellett volna. Csakhogy ez a pártszervezet mindennel foglalkozott, csak éppen azzal nem, amivel kellett vo’- na: éberen ügyelni a vállalat működésének tisztasága fölött. S ez vonatkozik több üzemi és vállalati pártszervezetre is. Tehát a kommunistákra. Nem arról van szó, hogy ők irányítsanak, hogy a gazdasági munkába részletesen beleavatkozzanak, de... a szemük nyitva legyen. Saját és munkatársaik érdekében. Mert egyszer véget kell vetni a dézsmálok garázdálkodásának. Nemcsak úgy, hogy bíróság elé állítjuk a bűnösöket, hanem már a csírájában el kell fojtani a lehetőségét annak, hogy bárki is a közös tulajdonra rátehesse kezét. A megyei ügyész, egyik előadásában elmondotta, hogy az ellenforradalom óta napjainkig a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények annyi kárt okoztak népgazdaságunknak, hogy azon a pénzen negyven darab — kétszoba, összkomfortos lakással ellátott — bérházat lehetett volna felépíteni! Világos tehát, hogy kíméletlenül, végérvényesen fel kell számolni közéletünk élősködőinek, a dézsmálöknak garázdálkodását, mert addig itt rend nem lesz, addig nagyon drágán fizetjük meg még a napi kenyerünket is! RAB FERENC NAGY ÉRTÉK A MÁKGUBÓ 90 fillért fizet kilójáért az fmsz Fájdalomcsiüapító orvosságot készítenek belőle, a Tisza- vasvári Vegyészeti Gyárban: A mákgubófelvásárlást a földművesszövetkezetek végzik szerte az országban. Ebben a nagy munkában komoly segítséget kapnak az úttörőktől és úttörő csapatoktól: A ezalántai és a mozsgói úttörők minden évben szép eredményeket értek el a mákgubó-gyűjtése terén és ezért minden évben jutalmat is kaptak. A tavalyi jó munkáért közel 2 OOU forint értékű ajándék (fényképezőgépek, — töltőtollak és készpénz) keiiilt kiosztásra a megye úttörői között; A jutalomösszeget a Külkereskedelmi Minisztérium utalja át a leszállított mennyiség után. Űttörő pajtások! — Házról-házra járva, gondoskodjatok róla, hogy ft legkisebb mennyiség is felvásárlásra kerüljön. — Minden községben van a földművesszövetkezetnek megbízottja, aki a mákgubót átveszi tőletek. 90 fillért fizet minden kg mákgubó után. Nem szabad, hogy szemétre kerüljön ez az ériékes nyersanyag!
