Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)

1957-07-24 / 172. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ünnepélyesen búcsúztatták a moszkvai világifjúsági találkozó magyar küldötteit XIV. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM Ara 50 FILLÉR SZERDA, 1957. JÜLIUS 34 Műszaki értelmiségünk hivatásszeretetéről Amikor a fiatal műszakiak több, mint másfél évtize­des tanulás után oklevéllel, mérnöki diplomával a kezük­ben kilépnek az egyetem vagy a főiskola kapuján, tar­solyukban a jövőt illetően sok-sok elképzelést, nem egy­szer nagy terveket hoznak magukkal s alig várják a pilla­natot, hogy azok megvalósításához hozzákezdhessenek. A fiatal mérnökök többsége azzal, hogy az egyetemre jelentkezett és valamelyik ipar műveléséhez szükséges tudományok elsajátítására határozta el magát, nem csu­pán foglalkozást hanem egy életre szóló hivatást is vá­lasztott. Ebből fakad, hogy műszaki értelmiségünk több­sége a hivatásának él, éveken, évtizedeken keresztül ter­veznek, kísérleteznek, újabb és újabb ismereteket szerez­nek, hogy saját területükön a fejlődést elősegítsék. Me­gyénkben is szépszámmal vannak olyan műszaki vezetők, akikben mélyen él a szakmájuk iránti szeretet s akik éppen kitartó, szorgalmas munkájuk eredményeként értek el kiemelkedő eredményeket. Így született meg például a Pécsi Bőrgyárban a sertés-díszműbőr s ez világviszonylat­ban is jelentős siker. Hasonló példát lehetne még többet is említeni bizo­nyítva, hogy műszaki értelmiségünk nemcsak a termelés helyes megszervezésére, a munka zavartalanságának biz­tosítására, hanem új, jelentős alkotások létrehozására is képes. Sajnos, az üzemek és bányák műszaki vezetőinek munkáját, tetteit nemcsak eredmények jellemzik. Az utób­bi hónapokban tapasztalható volt, hogy egyes műszakiak kedvetlenül, immel-ámmal végzik teendőiket s alig vár­ják, hogy a munkaidő véget érjen, úgy menekülnek ki az üzemből, mintha űznék őket. Pedig ha valaha szükség volt, ma, amikor a gazdasági életünkben is nagyon sok gonddal, bajjal kell megküzdenünk, még jobban szükség van a műszaki értelmiség áldozatkész, önfeláldozó mun­kájára. Hogy miért, azt nem is kell különösképp magyarázni. A bányák s a jelentős ipari üzemek termelése ma még nem érte el a múlt évi III. negyedévi szintet. A termelési költségek sokhelyütt nagyon magasak s ehhez hozzájön még az a nagyfokú pazarlás, ami az üzemek többségében az utóbbi időben eluralkodott. Nehezíti az előrehaladást a fegyelem nagymérvű lazulása is, az a sok új még gya­korlatlan munkás, aki csak néhány hete, hónapja van az üzemekben, főként bányákban. Mindennek megváltoztatása, a még meglévő hibák ki­javítása, nehézségek elhárítása csak akkor járhat ered­ménnyel, ha minden üzemben, minden esetben a leg­fontosabb problémák megoldására irányul a döntő erő. S hogy mi a legfontosabb, mikor mit kell tenni, azt min­denkor az üzemek felelős vezetőinek, a szakembereknek kell meghatározni. Megyénk ipari üzemeinek műszaki gárdája képes ezt a feladatot megoldani annál is inkább, mivel nagyrészt megszabadultak azoktól a bürokratikus kötöttségektől, amelyek a múlt évben még annyira gátol­ták a helyi feladatok önálló megoldását. .4 műszaki vezetőktől, a mérnököktől, technikusoktól azonban éppen a hivatásukból fakadóan az üzemek és bá­nyák dolgozói többet várnak, mint a napi feladatok meg­oldását, a termelési tervek teljesítéséhez szükséges felté­telek biztosítását, bár kétségtelen, hogy ez is sok sok erő­feszítést követel tőlük. Elvárják azt is, hogy szakmai tu­dásukat kamatoztatva mindig több segítséget nyújtsanak munkájuk megkönnyítéséhez, a termelés gazdaságosságá­nak megteremtéséhez, hogy támogassanak minden olyan kezdeményezést, amely e célok megvalósítását elősegít­heti. Ehhez bátorításra, bizalomra van szükségük mű­szakijainknak. S az utóbbiakkal egy kis baj van. Különö­sen a bizalommal. Tudvalévő, hogy az októberi ellenfor­radalom alatt a műszaki vezetők közül is jó néhányon szembefordultak a rendszerrel, az ellenforradalom olda­lára álltak. De nem mindnyájan, sőt nem is a többség. Üzemeinkben mégis gyakran az olyanokkal szemben is bizalmatlanok, akik becsületesen megállták a helyüket. „A műszakiak között is vannak becsületes emberek és van­nak gazemberek” — mondotta nemrég a pécsi tröszt egyik felelős műszaki vezetője s ez az igazság. Éppen ezért a becsületes műszakiakat az eddigi, jobbára formális meg­becsülés helyett sokkal jobban meg kell becsülni, segíteni, támogatni kell munkájukat. Különösen az üzemi párt- szervezetektől várják ezt, de a munkásoktól is. Hruscsov és Bulganyin az NDK-ba látogat Berlin (ADN) A Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság kormányának meghívásá­ra ez év augusztusában Hrus­csov és Bulganyin vezetésével szovjet párt- és kormánykül­döttség látogat a Német De­mokratikus Köztársaságba. A VI. Világifjúsági Találko­zóra Moszkvába induló ma- ji gyár fiatalokat kedden dél­előtt ünnepélyesen búcsúztat­nia a főváros népe. A vörös és (| nemzeti színű lobogókkal fel- (( díszített Szabadság térre, a 1 hazánk felszabadulásáért és (> az ellenforradalom leveréséért ^ hősi halált halt szovjet kato­nák emlékművéhez vonultak először a fiatalok, hogy leró­ják kegyeletüket a hősök em­léke előtt. A menet élén a nemzet és a KISZ hatalmas lobogóit emelték magasra a fiatalok, akiknek soraiban ott voltak a Köztársaság téri pártház életben maradt hősi védői is. Pattogó indulók' hangjai mellett, fél kilencre ért a tér­re a. magyar küldöttség. Ek­kor felcsendültek a magyar és a szovjet Himnusz hang­jai, s megkezdődött a koszorú­Kedvesően alakulnak a piaci árak zási ünnepség, amelyen meg­jelent Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja. Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizott­ságának póttagja, a KISZ or­szágos szervező bizottságának vezetője. Ott volt J. I. Gro­mov, a Szovjetunió magyar- országi nagykövete és a szov­jet nagykövetség több vezető munkatársa. A magyar VIT-delegáció ko­szorúját Komócsin Zoltán, a küldöttség vezetője, Várnai Ferenc és Kós Béla, a KISZ országos szervező bizottságá­nak titkárai helyezték el az emlékművön, majd a küldött­ség minden tagja néhány szál vörös szegfűvel rótta le ke­gyeletét és háláját a szovjet hősök emléke előtt. A koszo- rúzási ünnepség után felcsen­dültek az Internaciondlé hang­jai. És megindult a menet a főváros utcáin át a Nyugati pályaudvarra. A fiatalokkal együtt vonult Marosán György is. A menet élén hatalmas­méretű nemzeti címert emel­tek magasra a fiatalok. Fel­csendült a DÍVSZ induló, zú­gott az „Éljen a párt”, „Ét­jen a Komszomol”, „Feszti­válra indulunk, a békéért harcolunk”. Mindenütt, amer­re mentek emberek százai in­tegettek, tapsoltak a lelkes, mosolygó fiataloknak, s hatal­mas tömén minit egybe a Nyu­gati pályaudvar zászlókkal, jelmondatokkal díszített érke­zési oldalán is, ahol a búcsú­ünnepségre került sor. Az ün­nepségen megjelent Fehér La­jos, Kállai Gyula, Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, az MSZMP Központi Bizottságá­nak és a forradalmi munkás­paraszt kormánynak számos tagja. Ott volt J. I. Gromov, (Folytatás az 2. oldalon) Idén kedvezőbben alakultak a zöldségfélék piaci árai, mint tavaly s így a háziasszonyok kevesebbért jobb minőségű árut tudtak vásárolni. Míg tavaly július 19-én nyolc fo­rint volt; a paradicsom kilója, addig most hasonló időszak­ban már négy forintért áru­sítják a MÉK elárusító he­lyein. A felhozatal is jó, na­ponta mintegy 80—100 mázsát tudnak vásárlók számára biz­tosítani. A paprika ára is lényege­sen olcsóbb, mint tavaly. Mig 1956-ban 16 forintért árusítot­ták júliusban, addig most nyolc forint kilója. A felhoza­tal éppolyan bőséges, mint a paradicsomiból. A MÉK minden zöldségféle­ségnél igyekszik megtartani a tavalyi hasonló időszaki ára­kat vagy lehetőleg leszorítani. Ez sikerült is eddig és alig néhány termékben lépték tú1 a tavalyi .árakat. így a zöld­bab felhozatala gyenge s ez igen befolyásolja az ár ala­kulását is. Tavaly július 18-án már két forintért adták a zöldbab kálóját. Most hét fo­rintért is nehezen lehet kapni, .< mert a nagy szárazságban, mely a múlt hónap végén be­köszöntött, megsült a zöldbab. Pesten a nagykereskedelmi ár 9—10 forint, de minden re­Nemzetközi bíróság dönt a szuezi vitában Kairó (MTI) A Reulcr-iroda jelenti, hogy Egyiptom kép­viselője hétfőn este letétbe he­lyezte az ENSZ titkárságának azt a nyilatkozatát, amelyben kötelezi magát, hogy a Szuezi csatorna üzcmbcntartásával kapcsolatos vitás kérdésekben végrehajtja a nemzetközi bí­róság döntését. A nyugati hatalmak április 24-e óta követeltek Egyiptom­tól ilyen értelmű nyilatkoza­tot. Ezen a napon telte közzé Nasszer elnök az államosított Szuezi-csatoma használatára vonatkozó feltételeit. Ezt a nyilatkozatot, hasonlóképpen a hétfői kiegészítő nyilatkozatot, mint „nemzetközi jellegű egy­oldalú okmányt, letétbe he­lyezték az ERíSZ-nél." Áll az első, 34 méteres panel a pécsi erőmű területén Hármasikrek Pécsett Maiakovics Mátyásné álla­mi gazdasági dolgozó, szent- kúitpusztai lakos hármasik-, reknek adott életet július 22- j én, hétfőn délelőtt. Az ikrek; közül kettő fiú és egy lány.t Sajnos, a szülés után az egyik, fiú meghalt. A másik és a kislány jó egészségben van. A, pécsi klinikán most születtek először hármasikrek. A mohácsi országúttól nem messze, az erőmű-építkezésen nqgy a sürgés-forgás. Bár az égen baljós, tintaszínű felhő­ket kerget a szél, vidáman fütyörésznek és kopácsolnak az emberek. Ma panelt emelnek. Egyelőre még a földön fek­szik ékalakú, behemót vas­beton teste. Fölötte két to­rony magasodik — a bikák. Több, mint negyven métere­sek, szinte szédülés fogja el az embert, ha fölpillant rá­juk. Megfeszülnek és nyikorog­nak az acélkötelek, s a panel keleti vége kissé felemel­kedik. Így Írom: „keleti’1, mert közel 35 méterre van a másik vége. A súlya — öt­vennégy tonna. Megerősödött a szél. Vagy harminc kilométeres sebes­séggel fúj óránként, ami alapjában véve nem sok. Vi­szont: ha kiszámítjuk, min­den pillanatban közel hét tonnás erővel nyomja a pa­nel több, mint száz négyzet- méteres felületét, — s ez ugye nem is olyan kicsi! Pécs 103 százalék A komlói bányászok 101, a pécsiek 98.2 százalékra lelje-1 sítették hétfői tervüket. Ennek következtében a pécsiek ion-J tottak, a komlóiak pedig javítottak eredményükön. \ Egyébként a pécsi bányászok vezetnek a két tröszt ver- \ senyében, 103 százalékos havi eredményükkel. A komlóiak \ 100.7 százalékra teljesítették a havi terv eddig esedékes részét, i De szél, jól nekidurálhatod magad, ha ezeket a kékove- rálos embereket le c.karod gyűrni! Nem fog sikerülni! Lám, már vagy nyolc méter magasra ért a panel „keleti“ vége, s megmozdul a „nyu­gati“ is. Színacélból készült parányi csillén „fut" a síne­ken. Mindenki itt van, még az irodai dolgozók is eljöttek és feszülten figyelnek, hogyan dolgoznak a gépek. Éjszaká­kon át számolgattak, míg idáig jutottak, és ha sikerül újításuk, lepipálják talán egész Európát! Izgatottan magyarázzák, hogy már maga a panel sem hétköznapi. Ilyent még nem használtak az országban, sem 1 nótán, sem Kazincbarcikán, sem Tiszapalkonyán — sehol talán! Egybeolvasztottak két- három munkafolyamatot, s ezzel 50—60 000 forintot ta­karítanak meg darabonként. Most tessék kiszámítani, mennyi lesz a nyereségük, ha mind a tizennyolcat felállít­ják! Jártak itt pozsonyi szak­emberek is, és majd leesett az álluk, amikor a paneleket meglátták. Avval búcsúztak, hogy a viszontlátásra, de nem Bratislavában, mert ők a pécsieket nem hívják meg! Inkább eljönnek még ide, mert otthon nem tudnak ilyent mutatni. A panel egyre emelkedik. Kripolszky Katalin, az épít­kezés vidám „Kató“-ja, hol megrántja, hol leállítja a fo­gantyút. A torony alatt ősz- hajú férfi, Mátrai Gyula két­szeres Kossuth-díjas tervező főmérnök, Puskás elvtáis, egy fehérsapkás megnyerő arcú fiatalember dirigálja a menetet. Pontosabban: Malik János bácsi, az emelőmester, mert most mindenkinek pa­rancsol. Elered az eső, összekeve­redik az arcokon csordogáló sósízű izadtsággal, bőrig áz­nak az emberek, de oda se neki, a panelnek a helyén kell lennie! Több órás vias- kodás után sikerül is. Meg- juhászodva lóg ijesztő behe­mót teste a két daru között, már a hegesztőkért kiálta­nak, hogy az alaphoz erő­sítsék. Ettől a naptól kezdve akár a Misina tetőről is láthatja mindenki. Utána a többi ti­zennyolcat is, míg az erőmű fel nem épül. Körülbelül 61-ben lesz készen, utána neki a palahegynek, mert a tüzelőanyag negyedét onnan fedezik. Huszonöt év múlva semmi sem marad belőle! ■. Valahol, talán a konyha iáján száz liter sör csapolá­sáról beszélgetnek. Valahol másfél méteres vörös csilla­got fényesítenek, hogy ra­gyogjon. Még márciusban el­határozták a kommunista hogy a legelső panel tetejére kerül, és fel is gyűl, mert „... munkásország dicsősé­gét hirdetjük vele!. MAGYAR öröm az olvasás a Doktor Sándor Művelődési Otthon kényelmesen, berendezett helyisekében, Helyet kaptak itt a pécsi bélyeggyűjtők is. Szombaton és vasárnap táncotokkal népesül be a művelődési ház kertjei mény megvan rá, hogy a kö-J zeli hetekben olcsóbb lesz. \ A MÉK felkészült a dinnye-J szezonra is. A sárgadinnye J már megjelent az üzletekben, i Ára kilónként nyolc forint. A \ sárgadinnyénél is remélik, $ hogy hamarosan már 4—5 p forintért vásárolhatják a házi- > asszonyok. Egy hét múlva, augusztus elejére már a gö­rögdinnye is megjelenik. • <i A munkások és fiatalok otthona

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents