Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-09 / 134. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DÜFMANTULI NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA ^tstmeaBtunindeRUisiimifiiiiiiiiiniuimiiimmuciuiie ■aiiiiiHHiiiishniimsmssiimtsí*!!*-*:»számunkban: dLwdalnii Qlafdé Nyolc év eredménye Pécs-Barania-Újpesti Dózsa 1:S (1:0j XIV. ÉVFOLYAM, 134. SZÁM ARA: 60 FILLÉR VASÁRNAP, 1957 JÚNIUS 9 Í6 ,Jől elosztották (Visszaélések a vöröskeresztes segély elosztása körül) Működik a salaktégla-üzem Traktorosok napja Üjra ünnepeljük a mezőgazdasáp gépesitőit, idén is, mint eddig sok éven át. A traktorosokat, akik tűző napon és dermesztő szélben rázódnak a traktorok nyergében, a szerelőket, akiknek lelkiismeretes munkája nélkül műveletlenül maradnának a szántóföldek százholdjai, a gépállomási dolgozókat mind, a szocialista mezőgazdaságért folytatott harcunk hétköznapjainak névtelen és nagyhírű, de egyaránt dolgos és fáradhatatlan harcosait. 4 Üjra ünnepeljük őket és ez elég bizonyíték arra, hogy milyen fontosnak tartja, államunk és népünk a gépállomások szerepét országunk fejlődésében. S kell is ezt bizonyítani, mert az ellenforradalom heteiben, de előtte és különösen utána hónapokig számtalan változatban terjengtek az ,,elméletek” és tervek a gépállomások javítóműhelyekké degradálásáról, a gépállomási gépek szétosztogatá- sáról, általában a gépállomások rendszerének megszüntetéséről. Tetszetős, de hamis elméletek keletkeztek előbb arról, hogy a gépek jobb kihasználását biztosítaná, ha azokat termelőszövetkezetek vennék tulajdonukba, fokról fokra egészen odáig, hogy az állam adja el a gépállomás traktorait és gépeit azoknak az egyéni gazdáknak, akik meg tudják vásárolni — persze jutányos áron. A kormány eddigi intézkedései mellett mai ünnepünk is azt bizonyítja, hogy nem engedünk ezeknek a hátrafelé — a mező- gazdaság tőkés alapokon történő fejlesztése felé — húzó törekvéseknek és éppen a dolgozó parasztság érdekében fenntartjuk és tovább erősítjük a gépállomások hálózatát. A gépállomások ellen indított támadás természetszerűen az ellenforradalmi törekvések egyik láncszeme volt. Nem csoda, hiszen gépállomásaink kezdettől fogva a szocializmus építésének szilárd támaszai voltak a mezőgazdaságban. A gépi munka és a gépállomások szervezőtevékenysége elsősorban a mezőgazdaság szocialista útjára lépett dolgozó parasztok közös gazdaságait, a termelőszövetkezeteket segítette és segíti ma és ezután is. Az ellenforradalom, amely a kapitalizmust akarta visszahozni és ebben falun a kulákokra (nevezzük bár őket nagy gazdának, gazdagparasztnak, vagy akárminek) támaszkodott, természetesen ezeket igyekezett erősíteni. Elég csak arra gondolni, hogy ki más tudott volna megvásárolni egy traktort, vagy nagyobb értékű mezőgazdasági gépet. A szegényparaszt, sőt még a középparasztok túlnyomó része is aligha bírna el ekkora befektetést. Az ellenforradalom távolabbi célja tehát csakis az lehetett, hogy a gazdag parasztokat tegye még gazdagabbá, a tőkés alapon működő gazdaságolcat erősítse. Nem ezt, hanem ezzel ellenkező célt szolgálnak a gépállomások. Azt, hogy a dolgozó parasztság egésze haladjon előbbre a boldogulás útján, s hogy. a kizsákmányolóknak ne legyen alkalmuk kizsákmányolni a .gyengébbeket; ' Dolgozó parasztságunk szegényebb rétegeinek életét mindig is megkeserítette az, hogy a tehetségesebbektől kellett segítséget kérniök. Drága - „segítség” volt ez. Nem kell messzire visszanéznünk a múltba, emlékezzünk csak a tavalyi üzemanyaghiányos időkre, amikor a gépállomások számos helyen nem tudták elvégezni az egyéni gazdák által kért munkákat. Nyomban fellépett az igauzsora, a fogattal rendelkező gazdák 6—700, sőt nyolcszáz forintot is elkértek egy-egy hold föld felszántásáért. A legnagyobb segítséget azonban akkor nyújtja a gépállomás a dolgozó parasztoknak, ha termelőszövetkezetbe vagy termelői szakcsoportba tömörülve, nagyobb földterületek gépi művelésére kötnek vele szerződést. A gépi mimika — ezt ma már nem kell bizonyítani — összehasonlíthatatlanul olcsóbb és jobb a fogatos művelésnél, s kimutatható, hogy gazdaságilag legerősebb termelőszövetkezeteink nagy jövedelmüket jórészt'a gépállomások segítségének köszönhetik. Már ez önmagában is a szocialista mezőgazdaság szervezőjévé teszi a gépállomást, eltekintve attól a politikai nevelőmunkától, amit a gépállomás legöntudatosabb dolgozói folytatnak, s amelyek jelentősége a mezőgazdaság szocialista átszervezésében egyáltalán nem lebecsülendő. Baranya gépállomásainak már szép múltjuk és hagyományaik vannak. A megye gépállomásai együttesen voltak már elsők az országos munkaversenyben, s a legjobbak — hogy csak a palotabozsoki, bólyi, harkányi gépállomásokat említsük — külön-külön is értek el országos viszonylatban nagyszerű eredméneyket. Idén sincs szégyenkeznivalónk. A tavaszi idény tervének eddig 81.2 szá- zalékát teljesítették gépállomásaink, és nem kétséges, hogy a hiányzó 18.8 százalékot is teljesítik még ennek a hónapnak a hátralévő kétharmadában. Szép eredmény ez, ha figyelembe vesszük a nehézségeket. Nemcsak a szeszélyes, esős időjárást, hanem azt is, hogy számos termelőszövetkezet feloszlott és így sokhelyütt kedvezőtlenebb körülmények között, egyéni gazdák kis földdarab- iain kell a gépállomási dolgozóknak ugyanazt az eredményt elérniök. Az eddigi eredmények láttán bízhatunk abban, hogy az idei nagy mezőgazdasági munkák idején is megállják a helyüket a gépállomások. Ehhez azonban okulni kell a tavalyi tapasztalatokból. Többek között abból, hogy az erős nyári idényben könnyen állhatnak be zökkenők az üzemanyagutánpótlásban, tehát helyes előre gondoskodni tartalékokról. De még ennél is fontosabb okulni abból a tapasztalatból, hogy a termelőszövetkezetek megritkulá- sával nehezebb lett a gépállomások dolga. Világos, hogy ha gépállomásaink kedvezőbb körülmények között akarnak dolgozni, a termelőszövetkezetek erősítésére, újak szervezésére is fokozott segítséget kell nyújtaniök. Lehet, hogy az idei traktoroshap külsőségeiben valamivel szerényebb, mint, más években volt. De tartalma, lényege nem változott. Azokat ünnepeljük ma, akik az élvonalban küzdenek a szocialista mezőgazdaságért. Es hogy ez így van, az ma — a népünk ellen támadt ádáz ellenforradalom után — önmagában is felér egy hatalmas győzelemmel. Erre gondoljanak traktorosaink, gépállomási dolgozóink és így lássanak további feladataik megoldásihoz. Nincs erő, amely széttéphetné a magyar és bolgár nép barátságát A bolgár kormány- és pártküldöttség látogatása Pécsett Szombaton délelőtt ünnepi díszbe öltözött a Széchenyi tér. A teret körülölelő épületek homlokzatán bolgár, magyar és a nemzetközi munkásosztály vörös zászlait lengette a szél. A tér két oldalán Pécs dolgozói gyülekeztek, hogy fogadják a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt meghívására hazánkban tartózkodó bolgár kormány- és pártküldöttsé- get. Felvonult a munkásőrség acélkék egyenruhás, fegyelmezett szakasza, fehérruhás rendőrök irányították a nagy forgalmat. A megyei tanács épületének bejárata előtt helyezkedtek el a megye és a város párt és állami vezetői, a meghívott elvtársak. A bolgár küldöttek fogadására megjelent Laki István elvtárs, az MSZMP megyei intéző bizottság elnöke, Palkó Sándor elvtárs, a megyei tanács elnöke, Og- - nyenovics Milán elvtárs, a megyei intéző bizottság elnökhelyettese, Ambrus Jenő elv-társ, a megyei intéző bizottság tagia. Krane?, Pál elvtárs a megyei intéző bizottság tagja, Györkő Antal elvtárs, a pécsi városi tanács elnöke, Nagy Gyula elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese. Földvári János elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese, Berki Fü- ■ löp elvtárs, a városi tanács elnökhelyettese, Sztergár János elvtárs, a Hazafias Népfront megyei titkára, valamint a megye politikai és társadalmi életének több képviselője. Tizenkét óra húsz perekor gördült a kocsisor a megyei tanács épülete elé. Az első gépkocsiból Anton Jugov elvtárs, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Todor Zsivkov elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára és Kiss Károly elvtárs, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja szállt ki. Őket követte Rajkó Damjanov elvtárs, helyettes miniszterelnök, bel- és külkereskedelmi miniszter, Karlo Lukanov elvtárs, külügyminiszter, Sztoján Tomcscv elvtárs, a Bolgár Hazafias Arcvonal Nemzeti Tanácsának tagja, a kommunális ügyek miniszter« és Krgszfju Sztojcsev elvtárs, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete, a küldöttség tagjai. Magyar részről a küldöttség kíséretében volt Sebes Imre elvtárs, külügyminiszterhelyettes, és Csatorday Károly elvtárs, a külügyminisztérium protokollosztályának vezetője, A küldöttséget meleg szeretettel köszöntötték a megye vezetői. A kölcsönös üdvözlések után négy KISZ-fiatal színpompás virágcsokrot nyújtott, át a küldöttség tagjainak. Ezután Palkó Sándor elvtárs, a megyei tanács elnöke üdvözölte a bolgár küldöttségei. — Kedves Jugov elvtárs! Kedves Zsivkov elvtárs! Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Intéző Bizottsága, a megyei és városi tanács, Baranya és Pécs dolgozóinak; nevében meleg szeretettel köszöntőm Önöket. A magyar és a bolgár népet évszázados történelmi kapcsolatok fűzik egybe. Mindkét ország évszázadokig küzdött a szabadságért és nemzeti önállóságért, és eközben gyakran küzdött egysorban. Külön hálásak vagyunk azért, hogy a bolgár első hadsereg csapatai, a szovjet hadsereggel vállvetve résztvettek hazánk és Baranya megye felszabadításában a fasiszta-imperialista zsarnokság igája alól. Az itt elesett bolgár hősök emléke örökké szivünkben él, évről-évre kegyelettel őrizzük emléküket. A mi barátságunk vérrel pecsételt barátság. — Kívánjuk, hogy a rövid idő alatt is, amelyet nálunk töltenek, érezzék jól és itthon magukat. A rövid fogadási aktus kedves színfoltja volt, amikor a megyében élő bolgár kolónia gyermekei üdvözölték a küldöttséget. A fiúk és lányok ünnepi úttörő ruhába öltöztek és bátran, fennhangon mondták el bolgárnyelvű köszöntésüket. Anton Jugov elvtárs mosolyogva vette át a nagy virágcsokrot, magához ölelte és megcsókolta a fiú arcát. A többi úttörő ezután a küldöttség tagjainak nyújtotta. át a szeretetüket kifejező virágcsokrot. A küldöttség és a kíséretükben lévő elvtársak ezután a megyei tanács egyik termébe mentek. Néhány percig beszélgettek a megjelent vezetőkkel és dolgozókkal, majd baráti eszmecserét folytattak a megye párt- és állami vezetőivel. A megbeszélés mindössze húsz percig tartott, amely után a küldöttség Harkányba utazott. Aktívaülésen vettek részt bolgár vendégeink Délután négy órakor a volt Tiszti Klub nagytermében több száz pécsi dolgozó vett részt az aktívaülésen. Az elnökségben megjelentek a hazánkban tartózkodó bolgár kormány- és pártküldöttség tagjaiba megyei és városi párt- és tömegszervezetek vezetői. A hallgatóság lelkes tapsa fogadta az elnökségben helyet foglaló bolgár elvtársikat. Laki István elvtárs megnyitó beszédében köszöntötte a vendégeket ésfelkérte Kiss Károly elvtársat, az MSZMP Központi Bizottsága titkárát, hogy tartsa meg beszédét. Kiss Károly elvtárs beszéde Tisztelt. Nagygyűlés! Pécs és környékének dolgozó népe! Kedves Elvtársak! Pártunk, az MSZMP Központi Bizottsága nevében, mindenekelőtt átadóim forró kommunista üdvözletünket a pécsi és Pécs környéki dolgozóknak, különösen a munka frontján élenjáró, hős bányászoknak, a Pécsi Bőrgyár és a Mezőgazdasági Gépjavító Üzem dolgozóinak. Üdvözlöm a pécsi és Pécs környéki kommunistákat, akik mind az október—novemberi ellenforradalom nehéz napjaiban, mind pedig szocialista életünk konszolidálásának nem könnyebb hónapjaiban hősiesen helytálltak; akik a szocializmus ügye, a szocialista tábor és a béke megvédésének ügye iránti hűség nagyszerű példáit mutatták dolgozó társaiknak, akik e példát követve érték el kimagasló eredményeiket. És most engedjék meg, hogy he csak pártunk Központi Bizottsága, ne csak minden magyar kommunista, hanem e lelkes nagygyűlés valamennyi résztvevője, sőt minden becsületes magyar ember nevében forró szeretettel köszönlsem a hazánkba érkezett kedves bolgár vendégeinket, a testvéri bolgár nép és párt kiváló' képviselőit: Zsivkov elvtársat, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát; Jugov elvtársat, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét; továbbá Dani janov, Lukanov, Sztojcsev és Tomcsev elvtársakat, a boígái kormány- és pártküldöttség tagjait. Amikor kedves bolgár vendégeinket ilyen meleg szeretettel üdvözöljük, ebben nemcsak a testvéri bolgár nép és a kommunista testvérpárt hosszú évtizedes harcokban kipróbált vezetői iránti megbecsülésünk jut kifejezésre, hanem egyben az a szeretet és tisztelet is, melyet a bolgár nép és a Bolgár Kommunista Párt iránt éreztünk mindig és érzünk ma erősebben, mint valaha! Népeink sorsa: szenvedései és örömei, vereségei és győzelmei sok történelmi hasonlóságot mutattak az évszázadok során. Népeink szabadságszere- tete és az a tény, hogy függetlenségünk kivívásáért mindig készek voltak vérüket áldozni, világszerte tiszteletet ébresztett mind a bolgár, mind a magyar nép iránt. 1919-ben az ellenforradalomnak még sikerült győzedelmeskednie az első magyar proletárhatalom, a dicső emlékű Magyar Tancásköztársaság fölött. Ugyanígy verték le Bulgáriában az ellenforradalmárok 1923-ban a bolgár nép hősies felkelését. Népeink évtizedekig nyögték a fasiszta elnyomást és a földesúri-tőkés kizsákmányolást, de hősies illegális kommunista pártjaik vezetésé- • vei a legsötétebb fasiszta rémuralom idején is harcra szervezték a pártot és vezették a munkásosztályt és a dolgozó parasztságot a fasizmus ellen: tanulva, harcolva, szívós munkával készülődtek a kapitalista rendszer megdöntésére, a szocializmus mesvalós í tására. Sok magyar illegális kommunista személyesen is ismerte a bolgár nép halhatatlan fiát, a mi drága Dimitrov elvtársunkat, vele, az ő vezetése mellett küzdve, a kommunista világmozgalom harcosainak soraiban Berlinben és Moszkvában. De dolgozó ifjúságunk jelentős részét és népünket is lelkesítette a harmincas években Dimitrov elvtárs példamutató, hősies helytállása a hitleri fasizmus bírósága előtt; És sokat tanult pártunk és népünk abból a szabadságharcból is, amelyet a bolgár nép Dimitrov elvtárs vezetésével 1944-ben vívott felszabadulásáért, s amelynek nagyszerű emlékét ünnepli minden év szeptember 9-én. Ilyen nemzetközi harcokban született meg és kovácsolódott ki a bolgár és magyar nép, a bolgár és magyar kommunisták testvéri barátsága. Ezt a barátságot tette még tartósab- bá, megbonthatatlanná az a körülmény, hogy amikor népeinket a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadserege felszabadította a fasizmus igája alól, mindkét nép élni tudott a szabadsággal. Elmúlhatatlan hálával emlékezünk mindig azokra a hős bolgár katonákra, akik mint a dicső bolgár hadsereg egységeinek harcosai, részt vettek hazánk felszabadításában, s akik közül sokan fiatal életüket. áldozták közös ügyünkért a fasiszták, nyilasok, a nagybirtokosok és tőkések ellen folytatott harcban; E hősöknek a fasisztáik által kiontott vére még jobban megpecsételte népeink barátságát. S végül hadd emlékeztessek arra a nagyszerű harcos kiállásra, amelyet a bolgár nép és a bolgár párt tanúsított az október—novemberi ellenforradalom idején. Az első pillanattól kezdve határozottan mellénk álltak, síkra szálltak a Kádár János elvtárs vezette forradalmi munkás-paraszt kormány mellett, segítették igaz ügyünk győzelmét. Amikor pedig, hála a Szovjetunió gyors és hatékony katonai segítségének, közös erővel levertük a kül- és belföldi ellenforradalmi erőknek a népi hatalmunk megdöntésére irányuló aljas fegyveres támadását, akkor a bolgár nép ismét az első között volt, hogy lehetőségeihez képest segítse népünket az ellenforradalom ütötte sebek gyors behegeszté- sében. szénnel s más fontos nyersanyaggal segítette gazdasági életünk konszolidálását. Elvtársak! Tudjuk jól, hogy októberben, novemberben, sőt még decemberben is, az imperialista reakciós erők és a belföldi ellenforradalmárok, a jobboldali szociáldemokraták és pártunk árulói a Nagy Imre—Losonczy- féle revizionista csoport képviselői sok becsületes embert is megtévesztettek, amikor „forradalomnak” hazudták az ellenforradalmat, „szabadság- harcnak” a népgazdaságot szétziláló sztrájkokat, „igazi demokráciának” a polgári és fasiszta pártok újjáélesztését, „szabadságnak” a kommunisták aljas meggyilkolását, a fehérterrort. Ma már más a helyzet! Nyugodtan elmondhatjuk, hogv nemcsak Magyarországon, de világszerte egyre kisebb azoknak a jóhiszeműen megtévesztett dolgozóknak a száma, akik (Folytatás a 2. oldalon.)
