Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-06 / 131. szám

»59 JÜNIUS 6

NAPLÓ

3

Bolgár kormány- és párt- küldöttség érkezett hazánkba

Elutazóit Budapestről a Francia Kommunista Párt küldöttsége

A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására bolgár kormány- és párt- küldöttség érkezett hazánkba.

A küldöttség tagjai: Anton Jugov, a minisztertanács elnöke, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja (a kormányküldöttség vezetője), Tódor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára (a pártküldöttség vezetője), Rajkó Dam- janov, a BKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnök- helyettese, kereskedelmi miniszter, Karlo Lukanov' külügyminiszter, a BKP Központi Bizottságának tagja, Sztojan Tomcsev, a bolgár földművesszövetkezetek igazgatótanácsának titkára, a Hazafias Arcvonal nemzeti tanácsának tagja, város- és községgazdálkodási miniszter és Krasztyu Sztoj- csev, a Bolgár Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, aki hazánkban csatlakozott a küldöttséghez.

A delegáció különvonata szerdán reggel 9 órakor érkezett meg az ünnepien feldíszített Keleti pályaudvarra. A bolgár kormány- és pártküldöttség fogadtatásán megjelentek — Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kiss Károly, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai, a minisztertanács tagjai. Ott volt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának számos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége.

testvéri bolgár nép küldötteit. A felsorakozott díszőrség parancsnoka jelentést tett Anton Jugovnak, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsa elnökének, a delegáció vezetőjének. Ezután felcsendültek a bolgár és a. magyar Himnusz hangjai, majd Anton Jugov Kádár János kíséretében ellépctt a felsorakozott díszőrség előtt.

Ezután Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke beszédében üdvözölte a bolgár kormány- és pártküldöttség tagjait, megemlékezett a látogatás jelentőségéről, majd így folytatta:

Nem felejti el népünk azoknak a bolgár hősöknek neveit sem, akik a felszabadító szovjet hadsereg katonáival együtt életüket áldozták hazánknak a fasizmus igája alól való fel- szabadulása érdekében.

A magyar dolgozó nép nevében ez alkalommal is köszönetét mondok azért az önzetlen anyagi és erkölcsi támogatásért, amelyet a bolgár nép nyújtott a magyar népnek az ellenforradalom súlyos napjaiban. A két nép küldöttei tárgyalásának eredményei minden bizonnyal hozzájárulnak a Szovjetunió vezette szocialista tábor egységének további megszilárdításához és a béke megőrzésének ügyéhez is.

Az üdvözlésre Anton Jugov, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnöke válaszolt.

Beszédében megköszönte a meghívást és a meleg fogadtatást, majd tolmácsolta a bolgár nép, a Bolgár Népköztársaság kormánya és a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága forró elvtársi üdvözletét.

Ezután a következőket mondotta: A bolgár nép nagy aggodalommal figyelte a véres ellenforradalmi lázadás kibontakozását, a belső és a nemzetközi reakció bűnös kísérletét Magyarország népi demokratikus rendszerének megdöntésére. Azokban a tragikus napokban a bolgár nép kifejezte szolidaritását és támogatást nyújtott a magyar forradalmi erőknek, amelyek a nagy Szovjetunió testvéri segítségével megsemmisítették az ellenforradalmat.

Kormány- és pártküldöttségünk meg van győződve arról, hogy megbeszéléseink és tárgyalásaink tovább erősítik a magyar és a bolgár nép testvéri barátságát és gyümölcsöző együttműködését, elmélyítik a szocializmus erőinek egységét és erősítenek minden szabad- ságszerctő népet, amely a világbéke megőrzéséért és a népek közötti együttműködés fejlesztéséért harcoL

Kádár János és Anton Jugov beszédét többször szakította meg lelkes taps, a téren felsorakozott több ezer főnyi tömeg hosszasan éltette a bolgár kormány- és pártküldöttséget, a bolgár és a magyar nép testvéri barátságát.

II Már kormány- ás pártköldiflság látogatása Dobi István ás Kádár János elvtársnál

A Bolgár Népköztársaság kormány- és pártküldöttsége Anton Jugovnak, a miniszter- tanács elnökének és Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága

Népköztársaság szófiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Ugyancsak jelen volt a látogatáson Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese és Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára.

Jelen volt az érkezésnél a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja.

A bolgár kormány- és pártküldöttséget a pályaudvaron elsőnek Kádár János és dr. Münnich Ferenc üdvözölte. A bolgár küldöttség tagjai köszöntötték az MSZMP Intéző Bizottságának, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak a tagjait, majd a diplomáciai testület tagjait.

Az üdvözlések ntán a bolgár kormány- és pártküldöttség tagjai a fogadásukra megjelentek kíséretében kiléptek a pályaudvar előtti térre, ahol az összegyűlt több ezer főnyi dolgozó lelkes tapsa fogadta a

első titkárának vezetésével szerdán délelőtt látogatást tett Dobi Istvánnál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökénél. Az Elnöki Tanács fogadótermében a találkozáson jelen voltak a magyar—bolgár kormány- és pártközi tárgyalásokon résztvevő magyar küldöttség tagjai közül Münnich Ferenc, a kormány első elnök- helyettese, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, Kiss Károly, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Horváth Imre külügyminiszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Antos István pénzügyminiszter, Németh Béla, a Magyar

A Bolgár Népköztársaság kormány- és pártküldöttsége Anton Jugovnaík, a minisztertanács elnökének és Todor Zsivkovnak, a Bolgár1 Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével szerdán délben látogatást tett Kádár Jánosnál, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökénél. A kormány tanácstermében tartott találkozáson jelen voltak a magyar—bolgár kormány- és pártközi tárgyalásokon résztvevő magyar küldöttség tagjai, valamint Marosán György államminiszter, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára,

ban a parancsnokság irodájában. Odasiettem. Nagy izgalomban sürgölődtek ott különböző rangú katonák. A tábornok azonnal fogadott és megkérdezte, tudom-e mi történt a bányatelepen. A valóságnak megfelelően válaszoltam, hallottam, hogy ott is nyugtalanság van a pécsi zendülés hírére, de közelebbit nem tudok;

— Pedig az az értesülésem — mondotta kemény hangon *—, hogy az ön buzdítására történt a bányatelepi zendülés.

— Nincs benne semmi részem — feleltem;

— Ha így van, tessék M- menni és csináljon rendet. Felmentett állapota dacára elrendelem a szolgálattételét; A kaim előtt áll egy kocsi, réseit Jenő főhadnagy társaságában azonnal kimegy a bányatelepre és ott helyreállítja a rendet Be kell járniok a szomszédos telepeket is és megállapítják, milyen ott a helyzet. Visszatérnek, amikor megbízható jelentést tud tenni.

Elindultunk tehát Tnselt főhadnaggyal. Megérkeztünk a Szamárkúthoz, ahol katonai őrség állott, vigyázva, hogy a helyszínen ne változtasson senki semmit; Itt értesültem tulajdonképpen arról, hogy _ mi történt, de a tisztek kivégzésén kívül azok sem tudtak továbbit, akiknél érdeklődtünk. A kúton túl mintha teljesen kihalt volna a vidék. A pécsiek nem mentek a bányatelep fejté, .s jbiánSBatoleipsek nem

jöttek a városba. A különben népes út hosszú vonalén nem találkoztunk egyetlen lélekkel sem. A bányatelepi körzet az úttest felett vezetett hídnál kéz dődik. Ez zsúfolva volt bányászasszonyokkal, akik vad hangzavarban tárgyalva az eseményeket, a város felé figyeltek. Amikor közelükbe értünk, hisztérikus szenvedélyességgel sivítottak felénk:

— Hiába jönnek! Nincs többé rábeszélés! Vége a háborúnak! Senki se merje újra kezdeni!

Néhányan felismertek és majdnem könyörögve kiabálták)

>— Hajdú eJrwtifims, hagyja ott azt a tisztet, mert még magának is baja leset

De mentünk tovább. Az asszonyok még folytatták majdnem érthetetlen kiabálásukat és figyelték tovább a városból jövő utat. Felértünk az irodához. Akkor fordult ott be éppen Stak>e János bizalmi férfi, vállán fegyverrel. Leugrottunk a kocsiról. A kísérő főhadnagyot betoltam egy irodai szobába és kértem várakozzék ottan. Nem ellenkezett; A bizalmiférfivel jól ismertük egymást, megkértem hát, mondja el, mi történt; Elmondotta, de megint más változatban, mint ahogyan a Sza- mán-fcútaál hallottam; Nyilvánvaló volt, senki sem tudja pontosan, hogyan kezdődtek és miként fejlődtek az események;

—• És most mit akarnak csinálni? — kérdeztem,

— Most várjuk Pécsről a katonákat, hogy elegendő fegyvert hozzanak, azután kiosztjuk azokat a fiataloknak, a bánya a mi kezünkben marad.

Kitűnt, hogy úgy tudják, a városban lévő egész katonaság a zendülőkhöz állt és csatlakozták azokhoz a Sikláson, Németbólyon, Mohácson elhelyezett bosnyák és egyéb csapatok, van már tüzérségük is, hát kezdődjék a tánc, úgy mint Oroszországban — vége a háborúnak.

Szinte megrendült, mikor

elmondtam, hogy a zendülést már leverték. Szörnyű dolog lenne, ha a bányászok most végzetes bajba sodornák magukat Kértem hát, szedje ösz- sze és hozza oda a bizalmikat Amíg eljárt, Inselt főhadnaggyal megállapodtunk, hogy nem látott fegyveres embereket és ő maga nem mutatkozik, amíg a megbeszéléssel nem végzek;

Tartott vagy egy óráig, amíg a bizalmiak összejöttek; Félvilágosítottam őket, mi a helyzet. Semmi remény sem lehet arra, hogy a bányászok fegyveres fellépésével valamit is el lehetne érni; Ellenben szörnyű megtorlásnak tennék ki magiárat — értelmetlenül; Ami megtörtént, azon. már nem változtathatunk, de ne fokozzuk a bajt. A fegyvereket dobálják el, ki erre, ki arra, vagy rejtse el aki tudja, mert biztosain jönnek rövidesen a katonai rendőrök és a csendőrök, és akit fegyverben taA Francia Kommunista Párt küldöttsége, amely néhány napot hazánkban tartózkodott, szerdán délelőtt elutazott Budapestről. A küldöttség búcsúztatására megjelent a ferihegyi repülőtéren Marosán György, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, aki a küldöttséget búcsúztatta.

Nagy örömére szolgált pártunknak és egész dolgozó népünknek a testvéri Francia Kommunista Párt küldöttségének látogatása — mondotta többek között. — Ez a látogatás igen nagy segítséget jelent pártunknak és mélyíti a magyar és a francia nép közötti barátságot, a két testvérpárt közötti kapcsolatokat.

A pártjaink között létrejött megállapodás hozzájárulást jelent a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszi- 'árdításához, szolidaritást vállalt a nemzeti függetlenségükért harcoló népekkel, így az algériai néppel, elitéli az imperials,! agress- v körck atomháborút előkészítő politikáját. Megállapítottuk, hogy a kommunista pártok tapasztalatainak rendszeres kicserélése hasznos népeink boldogabb jövőjéért folytatott harc és a fenyegető atomháború elkerülése érdekében.

A továbbiakban így folytatta:

Az Önök találkozásai a magyar kommunistákkal és dolgozó népünkkel Budapesten és vidéken egyaránt bebizonyították, hogy pártunk és a forradalmi munkás-paraszt kormány köré akarjuk tömöríteni a munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, az ország ösz- szes haladó erőit, mert ez elengedhetetlen feltétele a népi hatalom megszilárdításának és annak, hogy a magyar nép saját erejéből építhesse fel a szocializmust. A személyes találkozásnak azért is nagy jelentősége van, mert a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőinél tapasztalhatták az elszánt akaratot, hogy gyorsan és eltökélten folytatják a múlt hibáinak kijavítását és egészséges marxista—leninista elveken építik fel a Magyar Szocialista Munkáspártot. A magyar dolgozó néppel való személyes találkozásuk felbecsülhetetlen segítséget jelent pártunk munkájában, mert a kapitalista kizsákmányolásró!, elnyomásról közvetlen tájékoztatást kaptunk és Önök gazdag dokumentációval is bizonyították e tényeket.

Személyes találkozásunk bebizonyította, hogy nincs az az erő, amely a Francia Kommunista Pártot és a Magyar Szocialista Munkáspártot elválaszthatná egymástól.

A magyar kommunisták és dolgozó népünk sohasem fogja elfelejteni azt az együttérzést, bátor harcos kiállást, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja is és a francia kommunisták is október, novemberben a proletárinternacionalizmus ragyogó példájaként mellettünk tanúsítottak.

A mi közös ügyünk a dolgozó nép jobb jövőjéért a szocializmusért folytatott harc az emberiség reménységét képviseli és ez az az erő, amely ösz- szekovácsolja a kommunista .pártokat a világ összes dolgozó népével;

Kérjük az elvtársakat, adják át forró testvéri üdvözletünket a Francia Kommunista Párt hősi harcokban kipróbált tagjainak és személy szerint az általunk nagyon tisztelt és szeretett Maurice Tho- rez elvtársnak, önökön keresztül üzenjük a francia kommunistáknak, büszkék vagyunk arra, hogy egy táborban a kommunista világmozgalom táborában együtt harcolhatunk velük és ígérjük, úgy fogunk dolgozni, harcolni, hogy erősítsük a francia és a magyar nép barátságát, segítsük francia testvérpártunk célkitűzéseinek mielőbbi megvalósulását. Éljen a francia és a magyar nép barátsága! Éljen a Francia Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt testvéri szövetsége!

Raymond Guyot válaszbeszédében többek között a következőket mondotta:

Mielőtt távoznék hazájuk földjéről, a Francia Kommunista Párt küldöttsége nevében köszönetét mondok a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőségének, az általunk meglátogatott üzemek dolgozóinak, valamint azoknak az íróknak, újságíróknak és tanároknak, akikkel találkoztunk a szívélyes fogadtatásért, amelyben budapesti tar tózodásunk alatt részesítettek.

Megbeszéléseink teljes sikerrel fejeződtek be.

A Magyar Szocialista Munkáspárt küldötteivel folytatott megbeszéléseink hozzásegítettek minket, hogy jobban megértsük az Önök harcait, az októberi bajok okait, csodálatos talpraállásulc magyarázatát és a nagy távlatokat, amelyek most Önök előtt feltárulnak az ipar, a mezőgazdaság, a tudományok és a művészetek fejlesztése, valamint a szocialista demokrácia kibontakoztatása síkján;

A beszédek elhangzása után a vendéglátók és a vendégek baráti öleléssel, meleg kézszorítással búcsúztak egymástól, s az elutazó küldöttség tagjai, karjukon az ajándékba kapott mezei virágokból összeállított csokrokkal beszálltak a repülőgépbe, amely rövidesen elhagyta a betonpályát és a levegőbe emelkedett.

Zorin nyilatkozata a leszerelési albizottság hétfői ülésén

A Szovjetunió kész arra, hogy haladéktalanul egyezményt kössön az atom- és hidrogéníegyver-kísérletek beszüntetéséről, ha ebbe beleegyeznek az ENSZ leszerelési albizottságában résztvevő országok és elsősorban ama hatalmak képviselői, amelyeknek atom- és hidrogénfegyverük van — jelentette ki Zorin, a Szovjetunió képviselője, a leszerelési albizottság hétfőd ülésén;

A TASZSZ tudósítójának értesülése szerint Zorin a Szovjetunió nevében követelte: az albizottság hívja meg üléseire az indiai kormány képviselőjét és tegye lehetővé, hogy az indiai kormány az általa szükségesnek látott módon kifejtse álláspontját a leszerelés kérdéseiről.

Zorin sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az albizottság munkája rendkívül lassan halad.

Iáinak, az alig szabadulhat a legkegyetlenebb büntetésektől. Volt néhány ellentmondás, akadtak hitetlenek, akik azt vélték, csak katonai parancsra beszélek így, de hamarosan sikerült meggyőznöm őket. Ezután átmentünk a főhadnaggyal Szabolcsra, ahol inkább tőlem kértek felvilágosításokat, sem hogy ők adhattak volna ilyeneket. A tisztek kivégzésében nem volt részük, a keretlegénység itt nem távozott el szolgálatából. So- mogyon és Vasason sem volt semmi jele valami komoly nyugtalanságnak; Visszatértünk tehát Pécsre és a tábornoknak jelenthettük, hogy az ismert délelőtti események után Pécsbányatelepen elcsendesedett minden, további beavatkozásra nincs szükség.

A következő napon a katonai rendőrség nagy apparátussal nekifeküdt a vizsgálatnak, az elfogott katonák kihallgatásának, a bányatelep! nyomozásnak. Ez volt a háborúban az első fegyveres zendülés az ország területén. Ekkor mutatkozott először az összeomlás magában a hadseregben. Példás büntetésekkel akarták elejét venni, hogy az itt jelentkezett szellem el ne harapóz- zék. öt, majd nyolc tanácsban tárgyalta az eléjük állftatt vádlottak ügyét a rögtönítélő bíróság. Mindjárt az első napon halálraítéltek 4 katonát, akiket aztán a végrehajtásra kirendelt bosnyák szakaszokból alakított négyszög az Irányi Dániel téri tárgyalóteremből

az előírásos dobsző mellett végigkísért a városon, a Szigeti külvárosi, mintegy két. kilométer távolságra fekvő gyakorlótérre. Itt tolongott a kíváncsiak, főleg nőkből álló tömege, hogy végignézze, mint|i oltja ki a sortűz a szerencsétlenek életét. Hasonló sorsra jutott a következő napokon még további 8 katona.

Néhány nappal később kezdődött a bányászok felett ítélkező statáriális bíróság tárgyalása. Berta és egy társának ügye menthetetlen volt. Kétségtelenül beigazolódott, hogy a két tiszt agyonlöveté- sét ők intézték. A bányamunkások érdekében azonban, mint védőjük mentőtanúkat és mentőkörülmények hosszú sorát vonultattam fel, ennek nyomán a rögtönítélő bíróság nem tudott egyhangú elhatározásra jutni, ami az eljárási szabályzat szerint annyit jelentett, hogy nem hoztak ítéletet, hanem az ügyet rendes hon- védbirói eljárásra utalták. Ennek alapján hónapokkal később hozott a hadosztálybíróság egy vádlott ellen halálos,” mások ellen különböző terjedelmű fegyházbüntetéseket. De az ítéletek ellen bejelentett fellebbezések tárgyalása előtt bekövetkezett az összeomlás, mely megnyitotta számukra is a börtönajtókat. A Horthy- terrormak jutott a dicsőség, hogy évekkel később összeszedette az elítélteket, kiket el tudtak érni, hogy végrehajtsák rajtuk a katonai bíróság ítéletét*

A Szovjetunió képviselője megokolta, hogy miért célszerű, ha az atom- és hidrogén- fegyverkísérletek beszüntetésének kérdését elkülönítik a leszerelés általános problémájától és már mo6t megoldják, mint ahogyan azt a szovjet küldöttség már korábban is javasolta. Zorin hangsúlyozta, az a próbálkozás!, hogy az e kérdésre vonatkozó egyezményt mesterségesen összekapcsolják a leszerelés más kérdéseivel csak úgy értelmezhető, hogy az ezt javasló hatalmak nem kívánják komolyan e kérdés megoldását. K szovjet képviselő rámutatott: A közvélemény széles körei, sok ország parlamentje és kormánya szükségesnek tekinti a magfegyver-kísérletek beszüntetését.

Zorin rámutatott bizonyos nyilatkozatok veszélyes jellegére: ezek a nyilatkozatok az albizottság tárgyaló termén kívül hangzanak el. Ilyen például az, hogy a leszerelés kérdése — úgymond — még nem érett meg a megoldásra, vagy — ahogyan ez a NATO- ban résztvevő államok egyik képviselőjének szájából elhangzott — a leszerelési egyezmény kidolgozása még csaknem két évig elhúzódik. Ezen az alapon — figyelmeztetett Zorin —' azt a következtetést vonják le, hogy szükség van a további fegyverkezésre, így az atomfegyverkezésre.

Amikor a szovjet küldött előterjesztette javaslatát az indiai kormány képviselőjének meghívására, felhívta a figyelmet az indiai parlament 1957, május 22-én kimondott határozatára, amely hangsúlyozza: az atom és hidrogénfegyverrel rendelkező államoknak meg kell egyezniük az atomfegyverrel végzett kísérletek beszüntetésében*

Az indiai parlamentnek ezt a javaslatát — jelentette ki Zorin — a világ sok országának kormánya támogatja, ezekben az országokban az emberiségnek több, mint a fele él.