Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-30 / 152. szám

NAPLÓ 1951 JÜNIUS 30 Befejeződött az MSZMP országos konferenciája A párt vezető szerveinek megerősítése és kiegészítése Kádár János elvtárs zárszava (Folytatás a 4. oldalról.) a küldöttek ismertetik a meg­, ,, , , vitatott kérdéseket, igyekez­Kadar János valaszaban be- „ , , . . , szélt arról, hogy szükséges, nek visszaadni a pártkonfe- hogy az értekezletet aktívaülé- rencia hangulatát és az itt sek sorozata kövesse, amelyeken szerzett imperessziókat is. A múlt értékelése Kiemelte, hogy a pártérte­kezlet légköre jó volt, nyílt elvi vita folyt, a küldöttek ak­tívak voltak; Teljes volt az egység az el­lenforradalom ellen folyta­tandó harc szükségességé­nek kérdésében. Volt véle­ményeltérés is, elsősorban a múlt értékelését illetően. Kádár János Révai József hozzászólására válaszolva fog­lalkozott a régi pártvezetés hi­báival. A kommunisták gondolko­dásában meg kell maradniok azoknak a tapasztalatoknak, amelyeket a régi pártvezetés munkájának értékeléséből sze­reztek. Ha nem így volna, nagy veszély fenyegetné a párt jövőbeni munkáját; Foglalkozott Kádár János a Központi Bizottság 1956 de­cemberi határozatának első fejezetével, amelyben a párt vezetősége kifejtette, mi­lyen okok vezettek a ma­gyarországi ellenforrada­lomhoz. Hangsúlyozta, hogy a Központi Bizottság érté­kelése fő vonalában helyes­nek bizonyult. A határozat­ban megjelölt négy _ főok egymással szorosan össze­függött és kölcsönösen ha­tott egymásra. Ha a négy tényező közül bármelyik hiányzott volna, az ellen- forradalmi felkelés nem robbanhatott volna ki. A párt javára nem dolgozhat senki hasznosan, aki e hatá­rozat lényeges pontjait tel­jes egészében nem teszi ma­gáévá. Kádár János emlékeztetett arra, hogy a Központi Bizott- sá' nevében elmondott referá­tumában is hangsúlyozta: ko­rai még a dicsőségen osztoz­ni Ha van Magyarországon valakinek érdeme a munkás­hatalom megvédésében, akkor ez a magyar munkásosztály, amely negyven éve töretlenül harcol a szocialista forrada­lomért, a munkáshatalomért. S ha a mai vezetők nem len­nének, akkor is állna a ma­gyar proletárdiktatúra, mert a magyar munkásosztály akkor is megtalálta volna a maga embereit és odaállította volna a kormányrúdhoz. A kormány nem érhetett volna el ered­ményeket, ha a néptömegek­ben nem élt volna a szocia­lista forradalom gondolata. Kádár János hangsúlyozta, hogy nem csupán a revizio- nizmus ellen kell harcolni, hanem a revizionizmus irán­ti békülékenység ellen is. A ml fegyveres erőnk elsősorban a hadsereg’ és a rendőrség1 és azután a munkásőrség Az ellenség elleni harcban szükséges a párt és a fegyve­res erők összeforrottsága. A hadsereget, a rendőrséget, a határőrséget, egyszóval a fegyveres erőket szeretnünk és becsülnünk kell és ezt a szellemet kell átplántálnunk az egész közvéleménybe. A pártszervezeteknek is segíte- niök kell a fegyveres erőket. A munkásőrség, a párt és a proletárdiktatúra egyik legna­gyobb és újkeletű vívmánya, hiszen ez a felfegyverzett pro- letáriátus. De helytelen az a szemlélet, hogy a munkásőrség a fegyveres erőnlr. A mi fegy­veres erőnk elsősorban a had­sereg és a rendőrség és azután a munkásőrség. Az állambiz­tonsági szervnek a proletárdik­A pártonkfvfiliek közül a volt Mill* tagok állnak legközelebb hozzánk Részletesen beszélt Kádár János a pártonkívüliekhez való viszonyunk problémáiról. A párt szervezésénél alapelvünk volt, hogy pártunk tagsága ki­sebb legyen, mint a Magyar Dolgozók Pártja tagsága volt. Ha azonban ez a célkitűzésünk, nem haragudhatunk azokra a volt MDP-tagokra, akik nem akarnak belépni az MSZMP-be. A pártankívüliefc közül ál­talában a volt MDP-tagok áll­nak legközelebb hozzánk, ve­lük kell leginkább kapcsolatot teremteni, s ezen keresztül is szélesíthetjük tömegbázisunkat a pártonkívüliek között. Népköztársaságunknak kü­lönben is az a törvénye, hogy párttisztség kivételével, min­den pártonkívüli bármilyen közfunkciót betölthet, azzal a megszigorítással, hogy a pro­letárdiktatúrához, a népköztár­sasághoz hűnek kell lennie, Ennek az elvnek a gyakor­latban is érvényt kell szerezni. Nem helyes az az itt-ott meg­mutatkozó jelenség, hogy pél­dául egyes igazgatókat funk­A cél, hogy nemzeti egységet szocialista alapon hozzunk létre Kitért Kádár János az ifjú- Magunkénak vallhatjuk — sági mozgalomban és az iroda- mondotta — a Kínai Korncmu- lom területén vitatott nemzeti nista Párt elvi állásfoglalását, ■egység kérdésére, amely a amely így hangzik: „egység — nártkonferencián is felvetődött* vita »-< egység új alapokon/’ Mi most a vita szakaszában va­gyunk, amikor elhatároljuk magunkat, hogy tisztuljon a front, kiderüljön, lei van az egyik és ki a másik oldalon. A vitának eszmei — elvi — politikai eszközökkel kell foly­nia. A cél, hogy új nemzeti egy­séget, szocialista alapon hoz­zunk létre. Ez azonban még esztendők fel­adata. Persze, már holnap hozzá kell fogni és már ez év­ben is érhetünk el eredménye­ket. De ahhoz, hogy mi szocia­lista alapon nyugvó nemzeti összefogást hozzunk létre, a nép abszolút többségében, az ifjúság abszolút többségében, az írók túlnyomó többségében, még sokáig szívósan és komo­lyan kell dolgozni. Okos módszereket és okos taktikát kell alkalmaznunk, ami azt jelenti, hogy a bűnösöket büntetni, a megtéveszteíteket se­gíteni, a. jobbra vagy balra ingadozókat érvekkel kell meggyőzni, a szilárdan mel­lettünk állókat pedig erősí­teni kell. Kádár János egyetértett a vitában többször hangoztatott véleménnyel, hogy más ter­mészetű feladatainkkal ösz- szevetve a gazdasági és a kulturális munka területén elmaradtunk. Beszélt a tár­sadalmi tulajdon megvédése, a takarékosság, a szocialista munkaverseny kifejlesztése ér­dekében folytatandó mun­kákról. Hangsúlyozta, Ihogy e kérdésekben a társadalom aktivitásának felszítása, a széles alapokon kibontakozó társadalmi megmozdulások kiváltása a feladat. Röviden beszélt Kádár Já­nos a perspektivikus ter­veinkről is. Hangsúlyozta, hogy három­éves tervünk kidolgozása mellett ki kell munkál­nunk például a főváros fej’esztésének, a homokos területek jobb kihasználá­sának, a szikesek megjaví­tásának, encrgianroblémáink megoldásának 10—15 éves távlati terveit. E terveket elkészültük után széles körben vita alá kell bocsátani. A párt a kisipart a lakos­ság szükségletei kielégítése érdekében kifejtett tevé­kenységében támogatja. A ma­gán kiskereskedelem hasznos tevékenységét is megbecsül­jük. De amennyiben bizonyos kereskedelmi tevékenység kárt okoz, a spekulációt nö­veli, ez ellen fel kell lépni. Fellépésünk azonban ne le­gyen adminisztratív, szép szó­val kell meggyőzni és jobb belátásra bírni az ilyen em­bereket. Ha azonban a spe­kuláció tovább burjánzik és ezzel kárt okoz a dolgozók érdekeinek, szigorú intézke­désekre is szükség lehet. Ter­mészetesen a spekuláció elleni harcban a leghatásosabb esz­köz, ha megfelelő mennyiség­ben rendelkezésre áll a szük­séges áru Kádár János válaszbeszéde u-tán került sor a pártértekez­let harmadik napirendi pont­jára, a párt vezető szerveinek megerősítésére és kiegészíté­sére. A napirend előadója So­mogyi Miklós, az intéző bízott■* ság tagja volt. A pártértekezlet egyhangúan az alábbi elvtársakat erősítette meg, illetve választotta a K. B. és a Revíziós Bizottság tag­jaiul: Az MSZMP Központi Bizottsága Wem helyeseljük a munkástanácsok megszüntetésére irányúié tendenciákat tatúra öklének kell lennie. Az’ állambiztonsággal foglalkozó szerveket támogatni kell a pártnak és támogatnia kell a népnek is. A nép érdekében végzett munkájukat megköny- nyíti, ha érzik a nép szeretetét és támogatását. Beszélt Kádár János az ifjú­ság és a Kommunista Ifjúsági Szövetség kérdéseiről is. Az ifjúsági szövetség megalakítása idején helyes volt az a köve­telmény, hogy csak a legöntu- datosabb és a szocializmus ügyéhez leghűségesebb fiata­lokat tömörítse soraiba. Ma már a konszolidálódás előrehaladása mértékében a „leg”-eket elhagyhatjuk és elegendő az öntudat és a szo­cializmus ügyéhez való hű­ség követelménye. A munkástanácsak kér­déséről szólva Kádár János hangsúlyozta, hogy nem helyeseljük a megszünteté­sükre irányuló tendenciá­kat. Arra kell törekedni, hogy a szocialista építés érdekében végzett tevékenység töltse ki azt a keretet, amit a munkás­tanácsok szolgáltatnak. A nacionalizmus elleni harcról szólva Kádár János f igyelmeztetett arra, hogy ne­künk tekintetbe kell vennünk a sajátos magyar körülmé­nyeket. Igaz, hogy évszázado­kon át elnyomták a nemze­tet és dicsőséges nemzeti fel­keléseink progresszív szere­pet töltöttek be. De sokszor túlságosan egyoldalúan hang­súlyoztuk ezt a körülményt, s nem mutattuk meg, hogy ugyanakkor a magyar ural­kodó osztályok is — az egész nemzet nevében, arra hivat­kozva — más népeket el­nyomtak. A nacionalizmus el­leni harcot szolgálva, ezt is tekintetbe kell vennünk. Válasza befejező részében Kádár János részletesen be­szélt a párt feladatairól, a pártmunkáról. Szólt arról, hogy nagy eredményeinket el­ismerve sem feledkezhetünk meg arról, hogy nincsen az állami-, gazdasági-, kulturális és pártmunkának egyetlen te­rülete sem, ahol elértük volna a régi színvonalat; Olyan kérdések kerüljenek a párt harcának homlokterébe, amelyek nemcsak a kommunistákat érdeklik RENDES TAGOK: Aczél György munkás, mi­niszterhelyettes. Apró Antal munkás, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese. Bakó Agnes munkás, a VIII. kér. MSZMP P. B. titkára, Benke Valéria tanítónő, a Rádió elnökhelyettese. Biszku Béla munkás, minisz­ter, Borka Attila munkás, a Bu­dapesti P. B. titkára, Brutyó János munkás, az Építőipari Szakszervezet titká­ra, Cservenka Ferencné kér. alk„ MSZMP KB osztályvezető­be’ vettese. Dabronaki Gyula munkás, miniszterhelyettes, Dögéi Imre mezőgazdasági munkás, miniszter, Fejér Lajos tanár, MSZMP KB osztályvezetője, Fogarasi Béla tudós, akadé­mikus, Fock Jenő munkás, MSZMP KB titkára, Friss István közgazdász, MSZMP KB osztályvezetője, Földes László munkás, MSZ­MP KB osztályvezetője, Gáspár Sándor munkás, SZOT főtitkára, Harmati Sándor munkás, X. kér. tanács elnöke, Horváth Imre mérnök, mi­niszter, Kádár János munkás, MSZ­MP KB első titkára, Kállai Gyula újságíró, mi­niszter, Kiss Dezső munkás, Csepel fémművek PB titkára, Kiss Árpád mérnök, az Or­szágos Tervhivatal elnöke, Kiss Károly munkás, MSZ­MP KB titkára, Komócsin Zoltán kereske­delmi alkalmazott, KISZ KB titkára, Kossá István munkás, mi­niszter, Kreszán Lajos munkás, Gams Vagon PB titkára, Losonczi Pál paraszt, tsí­éin ök, Major Tamás színművész, a Nemzeti Színház igazgatója, Marosán György munkás, MSZMP KB titkára, Münnich Ferenc jogász, mi­nisztertanács első elnökhelyet­tese, K. Nagy Sándor kertész, tsz- elnök, Nemes Dezső történész, Nép- szabadság szerkesztőbizottsá­gának vezetője. Németh Károly munkás, me­gyei P. B.-titkár, dr. Nezvál Ferenc munkás, miniszter, Nógrádi Sándor munkás, pekingi nagykövet, Novobáczky Károly egyete­mi tanár, egyetemi tanár, Nyers Rezső munkás, a SZÖVOSZ elnöke, Orbán László jogász, MSZMP oszt. vez. helyettese, Pothornyik József munkás, igazgató, Prieszol József munkás, me­gyei p. b.-i titkár, Révai József újságíró, az El­nöki Tanács elnökhelyettese, Révész Géza mérnök, mi­niszter, Rónai Sándor munkás, az országgyűlés elnöke, Sági György mérnök, főmér­nök, Sándor József munkás, MSZMP KB osztályvezetője, Sándor Kálmán mezőgazda- sági munkás, tsz-einök, Scherczel Lajosné munkás, munkás, Somogyi Miklós munkás, a SZOT elnöke, Szirmai István újságíró, a Tájékoztatási Hivatal elnöke, Szurdi István technikus, MSZMP KB osztályvezetője, Törők István mimkás, a Va­sas Szakszervezet titkára. Tömpe István munkás, mi­niszterhelyettes, Úszta Gyula kubikos, mi­niszterhelyettes, PÓTTAGOK: Antos István közgazdász, miniszter, Borbély Sándor munkás, KISZ szervező bizottságának tagja, Darabos Iván szobrász, MSZMP megyei PB-titkára. Horváth Ede munkás, igaz­gató, Ilku Pál tanítók vezérőrnagy, Kaszapovics András paraszt, tsz-elnök, Klujber László bányász, a móri járás pb-titkára, Marties Pál munkás, ezre­des. Vaikó Márton munkás, a Lenin Kohászati Művek igaz­gatója, Varró György munkás, a Beloiannisz Gyár osztályveze­tője. dójukból le alkarnak váltani csak azért, mert tagjai voltak az MDP-nek és most nem lép­tek be a pártba. Ilyen mód­szerrel egyszerű volna a tag­létszámot növelni, de ennek semmi haszna és értelme nin­csen. A funkcióban levő, de most a pártba belépni nem kí­vánó, volt párttag nem ellen­ség, sőt minden erejével támo­gathat bennünket. A népi hatalom ellenségét ki kell űzni a posztokból, de nem fogunk a pártba be- kényszerítenl olyan embere­ket, akikkel a párt nem erő­södni, hanem gyengülni fog. Kádár János beszélt arról is, hogy a nők arányszáma a kül­döttek között alacsony, mind­össze hat százalék. Ez nem jó jelenség. Az ellenforradalmi idő a dolog természeténél fog­va nem kedvezett a nők tár­sadalmi aktivitásának, s ez bi­zonyos mértékben mentő kö­rülménynek számít. De nem lehetünk kibékülve ezzel a helyzettel és gyorsan be kell hozni e téren a kiesést, Ilyen helyzetiben hatványo­zottan fontos, hogy a párt ügyei rendben legyenek. Csak a párt segíthet szervező, moz­gósító, ösztönző, bíráló mun­kájával; Nagyon fontos, hogy a párt harcának homlokterébe olyan kérdések kerüljenek, amelyek nemcsak a kommu­nistákat érdeklik, hanem a pártonkívüli tömegek akti­vitását is felkeltik. Minden kérdésről egyszerűen, köz­érthető módon beszéljünk, mindenekelőtt pedig vigyáz­zunk a párt egységére, mint a szemünk fényére; Kádár János ezután össze­foglalóan ismertette azokat a módosításokat, amelyeket a vita alapján a szerkesztőbi­zottság a határozati javaslaton eszközölt. A szóbeli és írásbeli javaslatok, mintegy hatvan százalékát bedolgozta a szer­kesztőbizottság a végleges határozati javaslatba; Befejezésül Kádár János hangsúlyozta, hogy a heves vita rendkívül hasznos volt, mert tisztázta a kérdéseket és ennek alapján az egész párt egységesen tud fellépni. A fontos most az, hogy a kedvező körülményeket kihasználva haladjunk előre, szorítsuk mindinkább vissza az ellensé­get és legyen bátorságunk hir­detni nézeteinket, igazunkat. Kádár János válaszbeszéde után a pártértekezlet egyhan­gúan jóváhagyta a Központi Bizottság beszámolóját és Ká­dár elvtársnak a felszólalá­sokra adott válaszát, valamint ugyancsak egyhangúan elfo­gadta a vita alapján módosí­tott határozati javaslatot és szervezeti szabályzatot. Az MSZMP Központi revíziós bizottsága Fodor Gyula munkás, az Országos Nyugdíj Intézet igaz­gatója, Győré József munkás, üzem­vezető, Karakas László munkás, az élelmiszeripari szakszervezet elnöke, Kádas István munkás, kép­viselő, Kruzslák Béla munkás, KGM kormánymegbízottja, Polonyi Szűcs Lajos mun­kás, pénzügyminiszterhelyet­tes, Szilágyi Béla mérnök, a kül­kereskedelmi minisztérium fő­osztályvezetője. Kállay Gyula elvtárs záróbeszédé 97 mázsa helyett, napi 140 mázsát csépelnek Németh Béla, a kozármis- ienyi gépállomás sztahanovis­ta traktorvezetője és Rés eh Ferenc cséplő-brigádvczető, valamint a cséplőgép etetői és dolgozói vállalták, hogy 1070-es gépükkel a nyár fo­lyamán 91 mázsa helyett na­ponta 140 mázsa gabonát csé­pelnek eJ, Tervük teljesítését már megkezdték. Egerág község­ben megkezdték, az előcsép- lést és a közeljövőben bő­vebb jelentés érkezik munká­jukról« Ezután Marosán Gyöngy át­adta a szót Kállai Gyulának, az Intéző Bizottság tagjának, — Az MSZMP országos pártértekezlete iránt — mon­dotta s— zárószavában Kállai Gyula már annak meg­kezdése előtt is igen nagy volt az érdeklődés, nemcsak it them, hanem határainkon túl, testvérpártjaink részé­ről is. Ez az érdeklődés szer­ves része annak a támogatás­nak és szolidaritásnak, ame­lyet október 23 óta szakadat­lanul érzünk.­Testvérpártjaink tanultak a magyarországi eseményekből, annak az elvnek alapján, hogy nincs kár haszon nél­kül« Ezután jó munkánkkal; a szocializmus építésében elért sikereinkkel kell gazdagíta­nunk a nemzetközi munkás­mozgalom tapasztalatait. Ezen az értekezleten is kijelenthet­jük, hogy a proletárintemacionalizmu.s elveihez ezután is hűek le­szünk és arra neveljük egész népünkéi, hogy le­gyen hű a nemzetközi szo­lidaritás eszméihez, a szo­cialista táborhoz és annak vezető erejéhez, a Szovjet­unióhoz. Konferenciánk referátumai­ban és felszólalásaiban új hang szólalt meg, amely tel­jesen mentes volt a nagy sza­(Fohftatás a Cj oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents