Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-28 / 150. szám
YILACr PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM ARA: 50 FILLÉR PÉNTEK, 1957 JÚNIUS 28 Poflttkánfc helyességéi eredményeinken lehet lemérni: Az ellen forradalomnak nincs az országban, újjászerveztük az állami szerveinket és fegyveres erőinket, megszerveztük a munkásőrséget. Alapjában véve helyreállítottuk népgazdaságunkat. Helyreálltak kulturális, közoktatási, tudományos és egyéb intézményeink is. Él a Magyar Nép- köztársaság, a munkások és parasztok állama, a proletárdiktatúra állama, megedződött az ellenforradalom viharában, bizonyos vonatkozásokban.most erősebb is, és ha jól dolgozunk, még erősebb lesz. Újjászerveztük a pártot, a munkásosztály, a nép fő harci fegyverét. Van Kommunista Ifjúsági Szövetségünk, a magyar munkásosztály forradalmi pártja vezeti az osztályt, a népet, védi a népköztársaságot, irányítja a szocialista társadalom építésének munkáját. (Kádár János elvtárs beszámolójából.) . fftnviiiMiiHNiininiiuiiF »■•••••••«■■■■•»«»••■■■■■««■•■■■■■■■■■■■■■■■••■■•a Megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt országos konferenciája Kádár János elvtárs előterjesztette a Kosponti Bizottság beszámolóját Csütörtökön, reggel az Országhoz kongresszusi termében megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt országos konferenciája. Pontosan kilenc órakor elfoglalták helyüket az emelvényen a Központi Intéző Bizottság tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor és Somogyi Miklós, elvtársak és Fock Jenő elvtárs, a Központi Bizottság titkára. Münnich Ferenc elvtárs az intéző bizottság nevében felkérte Gáspár Sándor élvtársat, a SZOT főtitkárát, Haász Árpád. elvtársat, a Közgazdaságtudományi Egyetem tanárát, Kelemen Lajos elvtársat, a X. kerületi i. b. elnökét, Kiss Károly elvtársat, a szegedi városi L b. elnökét, Komócsin Zoltán elvtársat, a KISZ Országos Szervező Bi- zottságának elnökét, losonczi Pál elvtárs tsz elnököt, Major Tamás elvtársat, a Központi Bizottság tagját, Manhercz Antal elvtárs, Komárom megyei bányászt, Mező Iniréné elvtársnöt, a Lágymányosi Dohánygyár igazgatóját, Prieszol József elvtársat, a Borsod megyei i. b. elnökét, Révai József elvtársat, az Elnöki Tanács elnökhelyetteséi:, Révész Géza elvtársat, a Központi Bizottság tagját, Rimóczi Pálné elvtársnő termelőszövetkezeti tagot, Sándor József elvtársat, a Központi Bizottság tagját és Tatár Kiss Lajos elvtársat, a Hajdú megyei tanács v. b, elnökét, hogy foglaljanak helyet az elnökségben. Ezután az elnöklő Münnich Ferenc elvtárs megnyitotta • pártértekezletet. Beszédében röviden vázolta- a, konferenciái célját, májd visszapillantást vetett a pártnak az ellenforradalmi zendülés fegyveres leverése óta megtett nehéz útjára. Befejezésül kijelentette: minden alapunk megvan, hogy bizalommal nézhessünk a jövőbe, s hogy az előttünk álló nehézségek lebecsülése nélkül még határozottabban építhessük a pártot, szélesítsük annak tömegkapcsolatait, s a dolgozók élén harcban és munkában építsük a szocializmust, a marxizmus—leninizmus győzelmes lobogója alatt. Münnich elvtárs megnyitó szavai után Nyers Rezső elvtársat, a SZÖVOSZ elnökét a mandátumvizsgáló bizottság elnökévé, Lénával Vilmos elvtársat, a Heves megyei tanács v. b. elnökét, Veres József elvtársat, a XX. kerületi i. b. ■elnökét és Zárai Károly elvtársat, a Sopron városi i. 'b. elnökét a bizottság tagjaivá választották. Ezután Jakab Sándor elvtársat, a Nógrád megyei i. b. elnökéi, Kállai Gyula elvtársat, a központi intéző bizottság tagját, Komócsin Zoltán elvtársat, a KISZ Országos Szervező Bizottságának elnökét, Marosán György elvtársat, a központi intéző bizottság tagját, Nemes Dezső elvtársat, a Népszabadság szerkesztőbizottságának vezetőjét, Révai József elvtársat, az Elnöki Tanács elnökhelyettesét, Sándor József elvtársat, a Központi Bizottság tagját és Szirmai István elvtársat, a Tájékoztatási Hivatal vezetőjét a szerkesztőbizottság tagjává választották. Münnich elvtárs ezután szavazásra bocsátotta a pártkonferencia napirendjét, majd átadta a szót az első napirendi pont, a Központi Bizottság beszámolója előadójának. Kádár János elvtársnak. Az alábbiakban rövidítve ismertetjük a három és fél órás beszámolót. Kádár János elvtárs beszéde Kádár elvtárs beszéde ele- n röviden áttekintette a art hősi múltját, majd rész- t esettben értékelte az 1949— ; közötti évek politikai vonal- izetését. Kiemelte, az ebben , időszakban végzett munka így pozitívumait és megálla- totta, hogy már ekkor nega- ; jelenségek is mutatkoztak. Mind a vezető, mind az alsóbb szervek fuhkciónáriu- sainál felülkerekedett az * hamis illúziói, hogy mivel a hatalom minden eszköze a kezünkben van, a tömegek mindennapi megnyerése már nem olyan fontos. Ha ebben az időszakban épp úgy figyelemmel kísérték volna a dolgozók, különösen a munkások véleményét, mint 1945— 48 között, akkor a hatalom meghódítása nem lett volna egyúttal a komoly hibák jelentkezésének kezdete, 1956. júliusában megteremtettük a hibák kijavításának lehetőségét 1953 júniusában maga a Központi Vezetőség és nem Nagy Imre és csoportja tárta fel a párt gyakorlatában előforduló hibákat. Az akkori elemzés helyes volt, és helyes volt a végrehajtás terve is. A végrehajtásba azonban hiba csúszott be. Az egyik hiba az volt, hogy Nagy Imre, noha arra teljesen alkalmatlan volt, rendkívül fontos szerepet kapott. Nagy Imre célja nem a párt és a népi hatalom tekintélyének helyreállítása és növelése, hanem annak gyengítése volt. A másik hiba • az volt, hogy egyes elvtónsak. élükön Rákosi elvtárssal egyáltalán nem voltak képesek és nem tudtak a kellő időben és a szükséges mértékben szakítani régi hibáikkal és ez akadályozta a helyes elemzés alkalmazását: Az említett hibák következtében az 1953 júniusa és 1956 júliusa között a párt politikájában jelentkezett szélsőséges kilengések bizonyos megrázkódtatásokat okoztak a közvéleményben és bár a párt tekintélyét és bizalmát meg-1 őrizve lehetett volna dolgozni, mert a párt feltárta a hibákat és kidolgozta a kijavítás módját, az újabb és újabb irányváltozások ezt megakadályozták. így 1956 tavaszán a párttagságban és az ország dolgozó népének nagy részében mély és jogos elkeseredés élt. amelyet az ellenség — az itthoni osztályellenség és a nemzetközi imperializmus — saját érdekében hasznosított és mesteri módon kihasznált ellenünk. A Központi Vezetőség 1956 júliusában fontos és helyes határozatokat hozott, amelyek megteremtették a hibák kijavításának lehetőségét A párttagok és a pártonkívüliek pozitívan fogadták a júliusi határozatot és támogatták annak végrehajtását. A Nagy Imre- féle revizionisták azonban, akik azt állították, hogy a hibák kijavítására törekszenek, nem támogatták a júliusi határozatot, hanem átmentek az ellenség táborába és segítették a fegyveres ellenforradalom kirobbantását? jobboldali szociáldemokraták együtt támadtak a pártra és velük együtt a népi hatalom elien fordultak megzavartfejű fiatalok is, bizonyos számú megtévesztett dolgozóval együtt, ez az erő nem tudott volna felülkerekedni, ha nem lett volna árulás a vezetésben. Rámutatott Kádár elv társ, hogy Nagy Imréék árulását csak az események menetében lépésről -lépésre lehetett felismerni Az ellenforradalmi események kezdetekor a párt Központi Vezetőségének volt harci programja, s ha a párt tartotta volna magát ehhez, az ellenforradalom nem okozhatott volna ilyen károkat. Ezzel a programmal Nagy Imre egyetértett, beleértve a szovjet csapatok segítségének igénybevételét is. Fokról-fokra kiderült azonban, hogy . Nagy Imréék már előbb átmentek az ellenség táborába, és amikor belekerültek a párt vezetésébe, ottani fellépésüket külső nyomás megszervezésével, és igénybevételével kombinálva kierőszakolták saját áruló platformjuk érvényesülését. Él a Magyar Népköztársaság, a proletárdiktatúra állama Október 23 és november 4 között a szocialista forradalom erőit dezorganizálták a vezetésbe befurakodott árnlók Az 1956 október 23 és no- tatott, hogy bár az imperia- vember 4. közötti időszakot listák, a Horthy-fasiszták. a elemezve, Kádár elvtárs rámu- jobboldali polgári pártok és a Kádár eivtárs leszögezte, hogy a párt és a kormány álláspontja az volt, hogy az ellenséggel nem alkuszunk, az árulókkal nem tárgyalunk és a tömegek minket fognak támogatni. Rámutatott arra is, milyen nagy feladat volt november 4-e után összefogni az erőket, s mily nagy harcot kellett vívni a helyes irányvonalért, a különböző helytelen, sokszor jó elvtársaknál is jelentkező nézetek ellen. Rámutatott Kádár elvtárs arra is, hogy a párt régi vezetésének egyes tagjai, akik úgy 'Kádár elvtárs példákkal illusztrálta a Nagy Imre—Lo- sonczy csoport áruló módszereit, de hangsúlyozta, hogy Magyarországon október 23 és november 4. között is nagyobbak voltak a szocialista forradalom erői a burzsoá ellenforradalom erőinél. Az ellenforradalom erői azonban szervezettek és aktívak voltak és be tudtak férkőzni a vezetésbe, a szocialista forradalom erőit viszont dezorganizálták a vezetésbe befurakodott árulók. A november 4-én megalakult forradalmi munkás-paraszt kormány és az újjászerveződött MSZMP vezetősége — amely kirekesztette magából a Nagy Imre-féle árulókat — azt a célt tűzte ki, hogy fegyverrel leveri az ellenforradalmat, helyreállítja a népköztársaság alkotmányos rendjét, elhárítja a belügyeinkbe való imperialista beavatkozást. Újjá kellett szervezni a pártot is. A pártvezetés és a kormány a magyar nép szocializmushoz hű erőihez fordult és segítséget kért a Szovjetuniótól, a szocialista tábortól és a testvéri kommunista- és munkáspártoktól. zottság kéri — nagyon nehéz körülmények között a gyakorlatban. született és annak helyességét,’ illetve gyengeségeit az eredményeken lehet lemérni. Az ellenforradalomnak nincs hatalma az országban, újjászerveztük az állami szerveinket cs fegyveres erőinket, megszerveztük a munkásőrséget. Alapjában véve helyreállítottuk népgazdaságunkat. Helyreálltak kulturális, közoktatási, tudományos és egyéb intézményeink is. Él a Magyar . Népköztársaság, a munkások és parasztok állama, a proletárdiktatúra állama, megedződött az ellenforradalom viharában, bizonyos vonatkozásokban most erősebb is, és ha jól dolgozunk, még. erősebb lesz. Újjászerveztük a pártot, a munkásosztály, a nép fő harci fegyverét. Van Kommunista Ifjúsági Szövetségünk, a' magyar munkásosztály forradalmi pártja vezeti az osztályt, a népet, védi a népköztársaságot, irányítja a szocialista társadalom építésének munkájában. Kádár elvtárs megállapította, hogy az elért eredményeket a párt következetes marxista— leninista irányvonalának, a munkásosztály és a dolgozó tömegek támogatásának, valamint a Szovjetunió, a szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom intemacionalis'a támogatásának köszönhetjük. A párt feladatai voltak ismeretesek, mint a dogmatikus és szektás hibák elkövetésének részesei, ma azért hiányoznak a vezetésből, mert a párt vezetésének az volt az álláspontja, hogy ne legyenek a mostani vezetésben olyan elvtársak, vagy csoportok, akiket, vagy amelyeket a régi hibák terhelnek és ezért vezető posztra állításuk esetén esetleg a szektarionizmus irányában húznák a pártot. Meggyőződésünk — hangsúlyozta Kádár elvtárs —. hogy a jelenlegi helyzet a pártban, a pár* vezetésében egészséges. A Központi Bizottság politikai irányvonala — amelynek jóváhagyását a Központi BiKádár eivtárs ezután a párt feladataival foglalkozott, rámutatott, hogy a szocialista forradalom ügye győzött, de ezt a győzelmet még biztosítani kell, mert az ellenség erői jelentékeny részben még megvannak, az imperializmus még provokál, támad; A párt egységes, és aktív — mondotta Kádár elvtárs. — De a megrázkódtatás a párt életében sem múlt el nyomtalanul*, és a pártélet bizonyos elemi rendje, fegyelme még sok kívánni valót hagy maga után? Elbizakodottság jelentkezik a pártban, s a szocialista forradalom ügyéhez hű tömegekben is. Jelenleg ez a legfőbb veszély, mert az elbizakodottság magával hozza, hogy tompul az éberség az ellenséggel szemben, csökken a törekvés a tömegek támogatásának megnyerésére. Sokan elfeledkeznek a múlt hibáiról. Megemlítette. Kádár elvtárs, hogy olykor civakodás és vita is felbukkan az elvtársak soraiban. Figyelmeztetett mindarra, amit a párt és a nép az ellenforradalom napjaiban átélt és .felhívta a figyelmet azokra a tanulságokra, amelyek a re vi zion i zmusból, a megalkuvásból, az osztályár illésből adódnak és azokra is. amelyek a szektás politikából, a tömegektől való elszakadásból erednek. A proletárdiktatúra erősítésének feladatával kapcsolatban Kádár elvtárs -kijelentette, hogy a munkás-paraszt állam erősítése első feladatunk, amely annak a fő elvnek érvényesítését kívánja meg, (Folytatás a 2. oldalon)
