Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-28 / 150. szám

NAPLÓ 1951 JÚNIUS *8 Megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt országos konferenciája (Folytatás az 1. oldalról) hogy hazánkban jog, szabad­ság és demokrácia legyen a dolgozó nép számára, de ne legyen szabadsága a nép el­lenségeinek. Különösen fontos számunk­ra, hogy erősítsük a prole­tárdiktatúra legfőbb politi­ka! alapját, a munkás-pa­raszt szövetséget. Kádár elvtáns visszapillantást vetett a munkás-paraszt szö­vetség múltjára, s megállapí­totta, hogy most kedvezőek a feltételek a munkás-paraszt szövetség erősítéséhez. A pa­rasztság érzi és becsüli azokat a lépéseket, amelyeket a párt tett részben a hibák kijaví­tására, de még inkább az alap­vető vívmányok védelmében. Az osztályellénséget el kell nyomni és korlátozni Kádár eflvtárs ezután arról szólt, hogy -a népi hatalom megköveteli az ellenforrada­lom erőivel szembeni követ­kezetes harcot, amelynek igen fontos követelménye a mun­kásosztály, az egész nép éber­sége. De hogy az ellenséget üthes­sük, le kell küzdenünk a párton belül e harc akadá­lyait. Mert van ilyen aka­dály, megvannak meg a revizionista. nézetek marad­ványai, s ebből fakadnak az ellenséggel való megalku­vás politikájának csökevé- nyel. Az osztályharcról szólva Ká­dár elvtáns hangsúlyozta, hogy az osztályellenséget el kell nyomni és korlátozni kell, s a párt, s a nép joggal teszi ezt, mert a kihívás a burzsoá reakció részéről és nem az ő részükről történt. Kádár elvtáns figyelmezte­tett arra, hogy az ítélkezésnek szigorúnak, de igazságosnak kell lennie. Be kell tartani a törvényesség mindkét olda­lát: büntetni kell azt, aki a törvény ellen támad, de aki a törvényt betartja, azt a tör­vény védi. Semmiféle tör­vénytelen eszközt nem enge­dünk meg sem most, sem a jövőben, Ezután arról szó­lott, mennyire fontos, hogy a megtévesztőiteket ne ke­zeljük ellenségként. Ezeket nem büntetni, hanem segí­teni kell, hogy visszatalál­janak a helyes útra. Meg kell nyerni a tömegeket A proletárdiktatúra erősítése megköveteli a tömegek meg­nyerését — mondotta továb­biakban Kádár elvtárs. Nagy ünnepeken, vagy a pártrendez­vényeken ezren> és ezren éltetik a pártot, a munkáshatalmat, a szovjet—magyar barátságot. Ezeknek a tömegeknek ez a meggyőződésük. De ha annak­idején az ellenség elfelejtette, hogy vannak százezrek Ma­gyarországon, akik ha passzí­vak is, és nem láthat$t„.$, säQt clalista forradalom mellett vannak — ml ne kövessük el ugyanezt a hibát, s amikor sok­sok ezer ember tüntet mellet­tünk, ne gondoljuk mindjárt azt hogy már nincsenek olyan tö­megek az országban, amelyek még az ellenség ideológiai és politikai befolyása alatt van­nak. Különösen. hangsúlyozta Ká­dár elvtárs, mekkora veszélyt jelentett volna, ha a munkás- osztályt sikerült volna ketté­szakítani a Szociáldemokrata Párt létrehozásával. Ha ez si­került volna, akkor ma nincs néphatalom Magyarországon. A tömegek megnyeréséért folytatott harc első feltételét a pártban kell megteremteni azzal, hogy Icküzdjük és megsemmisítjük a tömegek megnyeréséért < folytatott harc akadályát. Ez a párton belül ma is meglévő dogmatikus gondolkodás és szektás poli­tika maradványa. Aki a tömegek iránt bizalmat­lan, aki a tömegektől elszige­teli magát, aki nem teljes tu­dásával dolgozik a tömegek Gazdaságpolitikánk alapvető elve a termelőerők állandó fejlesztése Ezután Kád$r elvtárs rátért arra, hogy a tömegek megnye­résének feladata magában fog­lalja a gazdasági és a kulturá­lis kérdések helyes megoldását is. A dolgozók jelentékeny ré­szét elsősorban nem a politika kérdései érdeklik, s a pártról, a rendszerről szóló véleményét nem a politikai kérdések alap­ján alakítja ki, hanem a gaz­dasági, vagy a kulturális ered­ményeken keresztül. A ml gazdaságpolitikánknak alapvető elve a termelőerők állandó fejlesztése. Ez feltétlenül szükséges nem­csak szocialista társadalmunk felépítéséhez, hanem ami ez­zel szorosain összefügg, a dol­gozók anyagi és kulturális szükségleteinek a lehetőség­hez képest legjobb kielégíté­séhez is. Az ipari termelés kér déseivel kapcsolatban Kádár elvtárs megállapította, hogy ezeket az országgyűlés tüze­tesen megvitatta. Az ipari termelés jelenleg 94—95 százaléka a tavalyi­nak, a termelékenység még minidig 5 százalékkal alacso­nyabb, mint 1956-ban volt. A munkabér reálértéke novem­ber 4-e után a múlthoz ké­pest mintegy 15 százalékkal emelkedett. Az ezekből a szá­mokból adódó feladatok vilá­gosai^ ban véve nem nagy baj, nem lehet berendezkedni arra, hogy az ország kenyerének je­lentős részét külföldről biz­tosítsuk. A kenyérgabona ter­melését a vetésterület növe­lése nélkül kell emelni. Ter­méseredményeink növelésére nagy lehetőségeink vannak. A mezőgazdaságban most az a legfontosabb problé­mánk, hogy fejlesszük a ter­melést és közben elősegít­sük a mezőgazdaság szocia­lista átalakítását. Kádár elvtárs megjegyezte, hogy helyes volt az egyéni pa­rasztoknak adott kedvez­mény és segítség, de a terme­lőszövetkezetek az elmúlt hét hónapban helytelenül, nem kapták meg a szükséges tá­mogatást. Fontos, hogy a ter­melőszövetkezetek, a termelő­szövetkezeti csoportok és a különleges társulások jobb és nagyobb gazdasági eredményt érjenek el. Ha a parasztság közvéleménye megnyugszik, remélhető és célul is lehet ki­tűzni: egy bizonyos átmeneti megtorpanás után meggyőző munkával két-három eszten­dő után újra kedvező hangu­lat’érlelődhet meg és utána nagy lendületet kaphat a ter­melőszövetkezeti mozgalom.’ A továbbiakban Kádár elv­társ az állami központi irá­nyítás fontosságáról beszélt és bírálta azt a nézetet, hogy az állami központi irányítás fékezi a fejlődést. Le kell faragni — hangoz­tatta — a központosítás bi­zonyos túlzásait, fejleszteni kell a helyi önállóságot, de az egész népgazdaság irá­nyításának központinak kell lennie. Egyidőben küzdjüruk az anar­chista törekvések ellen, ame­lyek a kapitalista piac törvé­nyeit akarják érvényesíteni a szocialista népgazdaságban, egyszersmind küzdjünk a bü­rokratikus tendenciák ellen is. Ki kell dolgozni a párt álláspontját a munkástanácsokkal kapcsolatban meggyőzéséért és megnyeré­séért, a legnagyobb kárt okoz­za a pártnak és következéskép­pen a proletáriátus diktatúrá­jának. Proletárdiktatúra nem állhat fenn a tömegek támoga­tása nélkül. Kiemelte Kádár elvtárs a tö­megszervezeti munka megbe­csülésének fontosságát, mivel e szervezetek megnyerése és csat lakoztatása nélkül a párt • nem tudna harcolni. A pártnak'van három és-félszázezer tagja. A szakszervezetitek • egymillió- kilencszázezgr tagja; a mun­kásosztály nagy többsége tehát tagja a szakszervezeteknek, de nem tagja a pártnak. Hasonló a helyzet az ifjúság és a nők körében is. Ezért a kommunisták fontos fel­adata a tömegszervezetekben való munka. A Hazafias Népfront fejlődé­sének nagyon kedvező feltéte­lei vannak. Az ellenforradalmi támadás hatása alatt nemcsak kommunisták eszméltek fel, hanem pártonkívüll, sőt más pártban nevelkedett emberek is. November 4. után megálla­pítottuk, hogy szükséges egy erős, széles Hazafias Népfront, a kormányzat egypárt rend­szerének szerves kiegészítője. Most Igyekeznünk kell központi­lag és helyileg aktivizálni, állandó feladatokba bevonni a Hazafias Népfront-ot s be­vonni munkájába olyan em­bereket Is, akik becsületesen álltak a Magyar Népköztár­saság mellett. Az utóbbi időben gyakran lehe­tett hallani, hogy a pártszerve­zetek a párt építésével vol­tak elfoglalva, s ezért nem tudtak kellő mértékben fog­lalkozni a gazdasági kérdé­sekkel. Helyes, hogy ez most már megváltozik, de nem he­lyes, ha a gazdasági felada­tok megoldását és a párt épí­tését elválasztják egymástól. Részletesen beszélt Kádár elv­társ a munkástanácsokról — felemás helyzetükről. A mun­kástanácsok eddigi útja álta­lában nem nagyon biztató. Olyan körülmények között születtek és olyan elemek irá­nyítása alatt jöttek létre, hogy bizony a munkástanácsokat a kezdetben az ellenforradalom érdekelnek szolgálatába állí­tották. Mi volna a helyes el­járás? E kérdésben a párt csak olyan döntést hozhat, amelyben a munkások abszo­lút többsége egyetért a párt­tal. Hamarosan ki kell dolgozni erről a párt álláspontját, meg kell vitatni azt előző­leg szakszervezeti emberek­kel, műnk ás tanácstagokkal és egyszerű üzemi dolgozók­kal. úgy gondolom, az a legfontosabb, hogy a mun­kásellenőrzést az elmúlt évekhez képest intézménye­sen szélesíteni kell a gyá­rakban. Biztosítani kell, hogy a munkások közvetlen választottjai a. termetesben megvalósítsák a munkáscl- lenőrzést. Ez az ellenőrzés természetesen nem gyengítheti a központi irá­nyítást, nem likvidálhatja az igazgató hatáskörét, de reális ellenőrzés legyen, beleszólás az ügyekbe, bizonyos alapok felosztásába is. , Kádár elvtárs hangoztatta: Tekintettel arra, hogy a szak- szervezeteknek nálunk hét— nyolc évtizedes tradíciói van­nak, a párt álláspontjának tartalmaznia kell, hogy ezek az üzemi munkásellenőrzési szervek feltétlenül a szakszer­vezetek centrális irányítása alatt dolgozzanak. A jelenlegi helyzet reális alap a gazdasági nelyzet megjavításához Ezután Kádár elvtárs rá­mutatott arra, hogy a jelen­legi helyzet reális alap lehet a gazdasági helyzet megjavítá­sához és ha a legfontosabb területe­ken (a termelékenység eme­lése, az önköltség csökken­tése, a takarékosság, stb.) a párt vezetésével az állami szervek, a szakszervezetek, a munkástanácsok és maguk a dolgozó tömegek aktivan harcolnak, aránylag rövid idő alatt is szép eredménye­ket mutathatunk fel. Emlékeztetett az 1945—46-os helyzetre. Akkor valamennyi szakértő azt mondta, hogy vé­ge az ország népgazdaságának, hogy negyven esztendőbe is be- letellik, amíg helyre lehet ál­lítani a háború előtti ipart, hogy feltétlenül amerikai köl­csönre lesz szükség. Az élet megcáfolta ezt a véleményt, s amikor a párt és a nép meg­mozdult, nem kellett sem negyven esztendő, sem ameri­kai dollár: a szocialista tábor támogatásával gyorsan helyre­állítottuk és fejlesztettük a népgazdaságot. Most tulajdon­képpen hasonló kérdés előtt állunk. Meg kell mondani az embe­reknek a problémákat s ak­kor meg is oldjuk azokat. A párt viszonya az értelmiséghez A mezőgazdaságban legfontosabb problémánk most, hogy fejlesszük a termelést Bonyolultabb kérdés a me- Csökkent azonban a kenyér- zőgazdaság. A földeket meg- gabona területe, növekedett a művelték, az időjárás kedvező, kukorica és más takarmány- a termés jónak- ígérkezik* vetésterület, Noha ez A tudományos és a kulturá­lis élet problémáival foglal­kozva Kádár elvtárs rámuta­tott; hogyha burzsoázia ezen a területen előrenyomult és a revizionista kisegítő csapatok­kal együtt bizonyos pozíciókat hódított meg és tart még ma is a kezében. Itt a központi kérdés tulaj­donképpen a pártnak az ér­telmiséghez való viszonya. Ha ezt jól rendezzük, akkor a kulturális élet kérdéseit is rendbe lehet hozni. Mi a szerepe az értelmiségnek az ellenforradalmi lázadás-- ban? Egyesek bűnösek az el­lenforradalomban, ezeket meg kell büntetni. Nagyon sokan viszont hibáztak. Ezeknek se­gíteni kell, hogy a jó útra visszatérjenek. Nagyon sok ér­telmiségi van, aki a legkriti­kusabb időben is végig hű volt a szocialista forradalom­hoz. Ezt a megkülönböztetést meg kell tennünk. Árt a párt­nak és az országnak, aki azt mondja, ho— az ellenforra­dalomban az egész értelmiség a nép ellen fordult. Ez nem igaz! Mindén eredményünk­ben benne van az értelmiségi dolgozók munkájú is. Hozzátette Kádár elvtárs, hogy az értelmiség egy része passzív. Mások ellenünk dol­goztak az utóbbi hét hónap alatt Is. De az értelmiség zörru- ott van a helyreállítási mun­kánál. Eredményeink az 5 munkájukat is dicsérik, ame­lyeket a nép tömegekkel együtt végeztek. A párt az egész nép életfontosságú fegyvere A következőkben Kádár elv­társ a pártról beszélt. A párt a ml viszonyaink között a munkásosztály és az egész nép életfontosságú fegyvere* A párt nem öncél, s a népnek éreznie kell, hogy amikor a kommunisták a nép érdekei­ért harcolva erősítik a párt«:, akkor a nép számára kovácsol­ják a fegyvert, Sokat árthat a párt ügyének az a funkcionárius, aki eset­leg visszaesik abba a hibá­ba, hogy nem törődik a dol­gozók véleményével, fity­málja, sértegeti őket, vagy ridegen, elutasítóan, gorom­bán, durván viselkedik ve­lük. őriznünk kell a párt politikai és erkölcsi tisztaságát. El kell érnünk, hogy az osztálvellen- ségnek ne legyen b-fjiyása pártunk politikájára. Ezután a magyar ifjúságról beszélt Kádár elvtárs. Az ifjú­ságnak adósa a párt, s az ifjú­ság is adósa a pártnak és a népnek. Mivel adós a párt? Az ifjúság nagyon hosszú ideig túlságosan magára volf ha­gyatva, nagy politikai és lelki krízisen ment át. A párt ekkor nem állt az ifjúság mellett. Nagyon ke- vés történt, hogy a párt és a felnőtt nemzedék kézehfogjá az ifjúságot és a helyes útra vezesse. A? ifjúság adósságá pedig az. hogy a fiatalok nem adták meg a pártnak, a fel­nőtteknek a tiszteletet és megbecsülést azokért a nagy vívmányokért, ame’yeket. a párt, a munkásosztály, a nép­hatalom harcolt ki az ifjúság számára. Fiataljainkat figyeli meztetni kell erre az adós­ságra. A szovjet—magyar testveri barátság és szövetségi viszony hívei vagyunk A párt internacionalista kö­telességeiről szólva Kádár elv- táiis hangsúlyozta, hogy pár­tunk marxista—leninista párt és az ilyen pártok legfőbb el­vei között szerepel az interna­cionalizmus. Ezután a szocialista tábor egységének erősítéséről, a var­sói szerződésiről beszélt. A szocialista országok szoros egységén belül a mi számunk­ra elsőrendű kérdés természe­tesen a Szovjetunióhoz való viszonyunk. A szovjet—magyar test­véri barátság és szövetségi viszony hívei vagyunk, ez a politikánk, ezt kell képvi­selnünk bátran, restelkedés nélkül és én azt hiszem, hogy a magyar nép tömegei ebben támogatnak minket. Beszélt Kádár elvtárs a szo­cialista országok népeihez fű­ződő testvéri kapcsolataink­ról, amelyeknek ezernyi jelét tapasztalhattuk az ellenforra­dalmi lázadás és legyőzése idő­szakában. Kijelentette Kádár elvtárs. hogy az ellenség csapást akart mérni, a nemzetközi proletár- szolidaritásra a magyarországi ellenforradalom kirobbantásá­val is. ám ebben a harcban inkább élmélyült a nemzet­közi szolidaritás. Nem lehet tagadni, hogy az elmúlt másfél esztendőben ne­hézségek voltak pártunkban és talán a nemzetközi mun­kásmozgalomban is. De már most lehet látni, hogy a nehézségeket leküzd­jük és igy ennek nyomán erő­södni fogunk. Minden feltételünk megvim ahhoz, hogy erősödjön Rót­tunk. De ehhez hozzátarto­zik, hogy ne legyünk .«hitél­tek és semmit se felejtsünk el. Sem a bűnöket, amelye­ket az ellenség és az árulók követtek el velünk szem­ben, sem a hibákat, amelye­ket mi magunk követtünk el — fejezte be hosszantartó tapssal fogadott beszédét Ká­dár elvtárs. A délutáni ülésen Apró An­tal elvtárs elnökölt. Marosán György elvtárs ismertette az MSZMP szervezeti szabályza­tára vonatkozó javaslatot, majd az elnök megnyitotta a vitát az első és a második napirendi pont fölött. A vitá­ban felszólaltak: Németh Ká­roly elvtárs, a Csongrád me­gyei intéző bizottság elnöke, Komócsin Zoltán elvtárs, a KISZ Országos Szervező Bi­zottságának, elnöke, Jfclaukó, Mátyáselvtárs, a Békés me-, gyei intéző bizottság elnöke, Krcszán Lajos elvtárs, a Ganz Vagongyár intéző bizottságá­nak elnöké. Mesterházi Laics elvtárs iró, Fock Jenő elvtárs, a Központi Bizottság titkára és Ambrus István elvtárs. a Hajdu-Bihar megyei intéző bi­zottság elnöke. A délutáni ülésen elhang­zott referátum és a felszóla­lások ismertetésére vissza­térünk. Külföldi BELGRAD Ivan Gosnjak hadseregtá­bornok, jugoszláv nemzetvé­delmi államtitkár kíséretével együtt szerdán délután külön- repülőgépen Moszkvából visz- szaérkezett Belgrad ba, Ivan Gosnjak Zsukov marsall meg­hívására 18 napot töltött a Szovjetunióban. LONDON Londonban megkezdődött a brit nemzetközösséghez tartozó országok miniszterelnökeinek értekezlete, amelyen Anglia, Kanada, India, Ausztrália, Pakisztán, Rhodézia és Nyasz- sza-föld szövetsége, Ghana miniszterelnökei, továbbá Uj- Zéland, Ceylon és a Dél-Afri­kai Unió miniszterei vesznek részt, ez utóbbi országokat ugyanis nem a miniszterelnö­kök képviselik. Az értekezlet zártkörű, s hivatalos napirend nélkül foly­tatja munkáját. Az angol sajtó hírmagyará­zói hangsúlyozzák, hogy az értekezlet a nemzetközösség­hez tartozó országok és az Egyesült Államok, illetve a brit dominiumok és Anglia közötti ellentmondások foko­zódásának légkörében ült ö6z- sze. Az értekezleten fontos sze­rep jut majd a Kínai Népköz- társasággal való kapcsolat kér­désének. ./ , K , Az értekezlet tárgyalásain a hírmagyarázatokból következ­tethetően meg fogják vitatni a domíniumok fegyveres erői­nek atom- és hidrogénfegy­verrel való ellátásit. BELGRAD A belgrádi rádió Jelenti, hogy Petar Sztambolics, a ju­goszláv szövetségi nemzetgyű­lés elnöke július 8-ra együttes ülésre hívta össze a jugoszláv nemzetgyűlés két házát. TOKIO Smith repülőtábornagy, az 5. amerikai légierő parancs­noka közölte, hogy négy légi­támaszpontot, amelyet jelen­leg amerikai egységek fonal­nak el, július folyamán rész­ben vagy egészben visszaad­nak a japán kormánynak. Egy amerikai szóvivő úerri volt hajlandó megmondani, vajoft az eltávozó repü’őesyeé- ^ek Dél-Koreába kerülnek-e. • KOPPENHÁGA Norvégia után most Hátija' <s hajlandónak nyilatkozóit hozzájárulni a légi eHenőrv/- si övezethez, amely felölelné felségterületének bizonyos ré­szeit. A dán kti’ügvmlnte-*'- rlum szerdán közölte, hOpy „Grönland egyes részelt hf lehet kanosolnt az esef.’erw nemzetközi ellenőrzési övezet be.“ A dán nyilatkozat egy ame­rikai kérdésre hangzott el vá­laszképpen a londoni leszere­lési tárgyalásokkal összefüg­gésben. LONDON Az angol rádió csütörtökén' este összeköttetést létesített Moszkvával és Washingtonnal, hogy egy külőmadás keretében szovjet, brit és amerikai hír- magyarázók együtt vitassák meg a nukleáris kísérleteké kérdését.-Az an"o! rádió ezt a programját GMT idő szerint 21 óra 15 perékor közvetítette.

Next

/
Thumbnails
Contents