Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-15 / 112. szám

TILÄG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM. 112. SZÁM ARA: 50 FILLÉR SZERDA, 1957. MÄJUS 15. tlllllliUIIIKKSSnKIlUU HUllllUIIIUlHIIIIIIIIIIIIIlillliniliiiHiiHMiillllHIIMMUHIINnNflMniimitint Mai számunkban: Közép-Kelet: a puskaporos hordó Hés-xiitódis a H&nxe&Uö&l Órarugóból szívbillentyű HtKiiiiiiiiiiiiiHiiMiHitiiiniiiiuiiumiiiiiiuimiMiirNiaimimntMiuiuiiuiiiuit As összefogás jegyében Fiatalság és jókedv, vidám vetélkedés és önfeledt szó­rakozás r-r ez jellemezte c világifjúsági találkozókat Berlinben és Budapesten, Varsában és Bukarestben. Mind­ez nem hiányzik majd a moszkvai találkozó programjá­ból sem, de egy új vonással gazdagodik: a világ ifjúsága nagy, politikai összefogásával* Mert nem véletlen szülötte, hogy éppen Moszkvában látják vendégül az arab lányokat és délamerikai fiúkat, mint ahogy nem véletlen dolga, hogy New York még egyetlen egyszer sem vállalta a találkozó megrendezésé­nek áldozatos munkáját S ha nem vállalta, az nem az amerikai fiatalok bűne. Sokkal inkább azoké, akik éket akarnak verni országok és népek közé, hogy megbontsák a dolgozó emberek nagy, történelmi együvétartozását. A moszkvai Világifjúsági Találkozó *— ha csak he­tekre is —•, de gátakat romból, melyeket a gyűlölködés és eszeveszett tőke és piachajhászás emelt egyes országok fiataljai közé. Az: izraeli fiút nem köti majd a sajtócen- zura és beszéde ékes bizonyítéka lesz, hogyan akarják a nyugati nagyhatalmak — elsősorban Amerika és Ang­lia — a kis arab államot arra felhasználni* hogy vissza­hódítsák a veszett fejsze nyelét s újra „élet és halál’’ urai lehessenek Közel-Keleten. Az egyiptomi fiataltól megtudod majd, hogyan fogtak össze fiatalok és öregek, hogy a váratlan és gyalázatos támadást visszaverjék és nemrég kivívott függetlenségüket túzzel-vassal megvéd­jék. Dalt, vidámságot hoznak az olaszok* népük ősi kul­túrájáról beszélnek majd az indiai küldöttek és Kína új életét mesélik el dallal-tánccal a hatalmas ország kedves fiataljai. Nagy Találkozó lesz ez, a szabad gondolatok és véleménycserék, az érzések és mosolyok megbonthatatlan és zavartalan találkozója. Nem állít szembe arabot az arabbal egy harmadik, egy távoli ország esztelen és ön­célú politikája. Mindnyájan együtt járják a világ első szo­cialista állama fővárosának csodás utcáit. A „Zene utcát”, a „Színészek alléját”, a „Tudomány bazáraiV’ és a sport elgyönyörködtető palotáit. Feledhetetlen találkozó lesz. De vajon a nagy ifjúsági összefogás e hatalmas sereg­szemléjén minden fiatal részt vesz-e? Mindenki eljön-e, akit a szíve és gondolata Moszkvába húz? Még két hónap van vissza a Világifjúsági Találkozóig, de az amerikai gondolatromboló és akaratkorlátozó sze­nátor urak már megkezdték dollárokkal ékesített tevé­kenységüket, hogy megakadályozzák az ifjúságot szabad elhatározásában. A hírek szerint eddig több, mint félezer amerikai fiatal kérte, engedélyezzék, hogy elutazhasson Moszkvába a találkozóra. A válasz rövid volt, de nem el­utasító: Tessék, de nem tanácsos kimenni! Indokuk is a szenátorok és az amerikai kormány egész külpolitikáját jellemzi. Nem tanácsos a moszkvai út, mivel ott megfer­tőződnek a fiatalok. Mert szerintük betegség az, ha valaki békét és nyugalmat követel a világ valamennyi népe és országa számára. Szerintük métely és fertőző kór, ha a fiatalok megismerkednek a világ első szocialista országá­nak életével, művészetével és népével. Szerintük nem ta­nácsos elhagyni Amerika határait, mert azon túl a kom­munizmus nagy összefogást hirdető világa kezdődik. Mi nem félünk megmutatni népünk és országunk éle­tét, hibáival és nagy eredményeivel. Mi nem zárjuk hét lakat alá. felfedezéseinket és eredményeinket. Jöjjenek, tanuljanak tőlünk és tanítsanak minket is, hogy mi is, ők is jobban, boldogabban éljünk. Ezt a célt szolgálja a Világifjúsági Találkozó. S erre a találkozóra elmennek a magyar fiatalok is. Országunk ifjúságának szine-java utazik Moszkvába. Mintegy ezer fiatal lány és fiú viszi el a nagy, baráti szomszédnak egy ország ifjúságának harcos üdvözletét. Ott lesznek legjobb sportolóink, akik eddig már nem egy nemzetközi és világ-tornán megmutatták, hogy kis ország vagyunk, de nagy erő lakozik bennünk. S várják sportolóinkat. Latolgatják, ki kivel kerül össze és milye­nek az esélyek. Barátok vetélkedése ez s nem ellenfeleké, mert mi minddenkivel jóviszonyban akarunk élni, akár a tárgyalóasztalnál találkozunk, akár a versenypályán. S ott lesznek legjobb népiegyütteseink, hogy bemutas­sák legszebb hagyományainkból összeállított, gazdag mű­sorukat. Tánccál-dállal kötnek örök barátságot és isme­retséget a világ legtávolabbi sarkából jött küldöttekkel. Megyénkből is szép számmal mennek fiatalok a VIT- re. Természetesen ifjúságunk—KISZ-, MEFESZ-, EPOSZ- szervezetek — legjobbjai részesülnek abban a kitüntetés­ben, hogy a moszkvai Világifjúsági Találkozón megyénk és egész magyar ifjúság testvéri barátságát tolmácsolhat­ják. Ezért elsősorban azok a fiatalok esélyesek a nagy és megtisztelő útra, akik a munkában, a szervezeti tevé­kenységben példát mutatnak, akik bátran elmondhatják odakint bányász-, tanuló- és paraszt-társaiknak, hogy én ezt így csinálom és ilyen eredménnyel. Mert megkérde­zik és joggal, hogy országunk ilyen nagy nemzetközi, po­litikai árulás után, hogyan állt talpra? S akkor válaszolni kell, meggyőzően és személyes példamutatással. Ezt a pél­dát az életből, a fiatalok mai, megváltozott életéből kell meríteni. Készüljünk hát a moszkvai Világifjúsági Találkozóra. Készüljünk dallal, lánccal és újabb munkasikerekkel, mert ez a három elengedhetetlen velejárója egy mai kommunista fiatal, jövőt építő életének. Legtöbb feladat a termelékenység növelése Munkaversenyben dolgosnak a mészégetők jjÉpül as uránércbánya I vasúti rakodója Jelenleg nincs annyi me- sziink, amennyire a nagyará­nyú építkezéseknél szükség lenne. Baranyában ebben az esztendőben annyi lakást és üzemi épületet építünk, hogy az Építőanyagipari Egyesülés mészégető üzemei — jelenlegi kapacitásuk mellett — képte­lenek ezekhez a meszet bizto­sítani. Pedig Dunapentelére is kémek a pécsi mészbol, néha Pestre is szállítanak. A mészégető üzemek dolgo­zói — ha az igényeket nem js tudják kielégíteni — enyhülést akarnak teremteni azzal, hogy versenyre hívták egymást. Mivel mindhárom üzemben egyformák az adottságok és a lehetőségek, a terv minél ma­gasabb túlteljesítését — minő ségi romlás nélkül, fél száza­lékos önköltségcsökkentéssel és két százalékos szénmegta­karítással határozták el; Az I; számú üzemben, a Fürst Sándor úton 42 vagon mész termelését tűzték ki fel­adatul májusban, de május 12-ig már húsz vagonnal el­szállítottak. Ezen kívül még hat kamrájuk van tele, ami újabb hatszor 220 mázsa ége­tett meszet jelent. 250 ezerrel több tégla, mint tavaly áprilisban Három héttel ezelőtt meg­szűnt a Mohácsi I. sz. Tégla­gyár vezetőinek raktározási gondja. Ugyanis ettől kezdve rendeltetésszerűen használják már az új, a gyárat a vasút-, állomással összekötő ipar-; vágányt. Azóta tehát zavarta-! lanul folyik a szállítás, s most: már nem egymillió, hanem; még egyetlen darab téglának! sem kell gazdát keresnie, mert! a kész téglákat rendszeresen: elszállítják a pécsi építkezé-; sekre. ! Anyagraktár épül Pécsbányán Egymillió 127 ezer forintos költséggel új anyagraktárt építe- !. nek Széchenyi-aknán, mert a jelenlegi anyagraktár ideiglenes ! jellegű s a követelményeknek sem felel meg. A képen látható :. épületben azon kívül, hogy az üzemeltetéshez szükséges anya- • gok. gépek és alkatrészek számára megfelelő hely lesz, az I anyagkezelők. irodái is helyet kapnak. Az új anyagraktár a :■ régitől eltérően központilag fűthető lesz és a lehető légkor- :' szerűbben lesz berendezve. Az új anyagraktár építésére eb- * ben az évben összesen 872 ezer forintot fordítanak s novem- !‘ bér 1-én már át is adják rendeltetésének. :> Avarkori csontváz ? Meg kellene vizsgálni a Szörényi határt? — Még szeren­cse, hogy nem sül el kezében az a két hatalmas colt-pisz- tóly, mert akkor szí iává lőne bennün­ket .,. Ezt a megjegy­zést a Széchenyi téri Fényképész KTSZ előtt hallot­tam két fiatalem­bertől, akik az üz­let kirakatát néze­gették. Kíváncsis­kodva léptem én is a kirakathoz és uramfia mit látok? Egy 3—i év kö­rüli kisfiút ábrá­zoló fényképsoro­zatot. De milyent? A kisgyermeket vadnyugati cowboy - ruhába öltöztették: nagykarimájú, úgy­nevezett sombrero kalap a fején, ke­zében kisebb ágyú­nak is beillő colt. Es céloz! Az egyik fényképen csak egy issében van piszr. A gyár dolgozói figyelemmel J kísérik az elért eredményeket. ! örömmel állapították meg az ; elmúlt napokban, hogy ápri- > lisban már túl is haladták a ! tavaly áprilisi termelési szín- : tét, mert idén 250 ezer nyers- \ téglával gyártottak többet, < mint tavaly az említett idő- i szakban. Égetési tervüket is i jóval túlteljesítették. i Szentlőrinc felé haladva, a mecsekaljai vasútállomáson túl, az út baloldalán több fel­vonulási épület és sok dolgozó munkás vonja magára a fi­gyelmet. Az épületek az itt dolgozók irodái és szállásai, a munkások pedig a 22. sz. Gyár­építő Vállalat alvállalkozójá­nak, a 3. sz. Mélyépítő Válla­latnak a beosztottjai. Az országúira, nagy ívben, ij út kanyarodik a vasúitól. Szombaton még egyengették a öldet, igazították a széleket, le keddre már fel töltötték zú- lott kővel, hogy aztán „rávi- íessék’“ a betont. Mert az új >ekötő-út, amely az uránérc- >ánya leendő rakodójához ve­iét, betonból készül, akárcsak i négy sínpár közötti rész is. \ betonozást a bekötőútnál cezdik,. azután haladnak majd — az országúiról tekintve — jelsőbb részek felé. A 3. sz. Mélyépítő Vállalat úgynevezett felépítményes bri­gádjának tagjai végzik a /asútépitést. Mintegy ötvenen /annak, valamennyien vidé­kiek, akik nemcsak itt dolgoz­nak, hanem egész héten az építkezés mellett lévő szállá­sokon laknak, s csak szombat­ra, vasárnapra mennek haza rsalád jakhoz; Valamennyien tisztában van­nak azzal, hogy milyen fontos munkát végeznek és igyekez­nek is, bár munkájukat sok­szor zavarja — mint jelenleg s — .anyaghiány. Most kevés a vasúti sín, máskor egyéb, iontos anyagot kaipnak késve. \z anyaghiány okozta lema­radásokat azután igyekeznek pótolni; Elkészülnek-e addig, ami­korra az új vasútra szükség lesz? Valamennyien azt mond­ják, nem rajtuk múlik. Ka megkapják a beruházó válla­lattól a szükséges anyagokat — a felépítményi brigád tag­jainak' hibájából nem lesz le­maradás; ■imát indul Mióta A pécsi IBUSZ kirendeltsé­ge május 26-án, hétvégi, olcsó különvonatoi indít Harkány­ba. A vonat reggel 7,22 órakor indul Harkányfürdőre, majd délután 18,29 órakor indul vissza Harkányból Pécsre. | Irány Csehszlovákia 20 vagon kelkáposztát ei jiőrtáL JILúliáeJ lag gyenge, mert csupán 35 mázsa kelkáposzta és 5000 fej saláta került a hajóra, Ezt az okozza, hogy a mo­hácsi vasútállomásról ma in­dult el az első exportvagon Csehszlovákiába. Ezzel 250 ezer fej salátát és 200 mázsa kelkáposztát küldenek a ba­ráti Csehszlovákiának. A hó­nap végéig folyamatosan kül­denek ide árut, úgy hogy 31- '•éig összesen 20 vagon zöldscg- : féleséget exportálnak majd. : Debrecenbe, Pécsre és Rom- Hóra is küldtek ma árut. Ugy- •szdlván kimeríthetetlen Bara- •nya zöldségfélékből. Pán­itokén csupán egy nap alatt !270 ezer fej saláta és 250 má- •zsa kelkáposzta hagyta el a •várost, de ehhez meg nem szá- ■mították hozzá azt a mennyi- iséget, amelyet az egyéni ter­* melók gépkocsival szállítanak • Budapestre, összetársul há* jrom-négy gazda, fogadnak egy iteherkocsit és 28—30 mázsa •áruval a fővárosba hajtanak, •mert Itt drágábban árusíthat­ják. Ennek a földművesszövct- ■ kezet felvásárló részlege érzi •hatását, mert lényegesen ké­jesebb áru kerül a raktáruk­ba, mint amennyire számítot- itak. A régi káposztatermelők, ■hihetetlen mennyiségben szál­v -Híják Pestre zöldscgfélcségei- •keL Van olyan nap, amikor , !két teherkocsit is megraknék ■és hajnalban Indulnak, hogy •korán érkezzenek a pesti piac- | jjra. : : Ilyen kedvezőtlen helyzet- . ;ben is a földművesszövctke- ' Izet előreláthatólag 60 vagon •kelkáposztát és salátát vasú­iról majd fe! az Idei szezon £ alatt, A „Petőfi“* gőzös lomhán pihen a kikötőhídnál. Korai kelkáposztát, salátát hordanak a fedélzetre. Egy részét a mo­hácsi földművesszövetkezetek kirendeltsége küldi Pestre, s az egyéni termelők is nap mint nap felkeresik a fővárost friss zöldségféleségeikkeL A vámhivatalnál azt mond­ják, hogy a mai nap arány­vizsgálni a község határát. Ta­lán sok, eddig ismeretlen tör­ténelmi dologra választ kap­nánk; Berta Józsi bácsit még a múlt év novemberében elte­mették, elsiratták annak rend­je s módja szerint S hogy még ma is emlegetik, annak az a sajátos körülmény az oka, melyben a temetése le­folyt. Az történt ugyanis, hogy a Szörényi sírásók nekiálltak, hogy méretszerinti gödröt ké­szítsenek, egy embernek, aki már megunta a földi vigaszta­lást és a túlvilágra vágyott. Ástak, ástak egyre mélyebbre s egyszercsak megakadt az ásójuk. Keményebben mar­kolták a nyelét és csontot for­dított a földdel együtt. Nem erőltették tovább az ásást. Szóltak egy sellyel nemhivatá­sos régésznek, aki ki is jött és megállapította, hogy az egy ülő helyzetben eltemetett elő­dünk. Helyzetéből és egyéb nyomokból arra következtet­tek, hogy még az avarok előt­ti időből való leletre bukkan­tak. Erre visszatemették az egé­szet úgy ahogy volt s arra várnak, hogy másutt is buk­kannak valahol hasonló lelet­re s abból már többre tudnak következtetni. Mert régi tele­pülés Szörény. Árpádházi ki­rályok építették a templomát s a házai is századokat értek meg. A határban olyan ősi el­nevezések vannak, mint Do­bolócsont dűlő. Bizony érde­mes lenne egy régész kutató-j fcfawt mne* „Vadnyugat-11 a Széchenyi téren toly, a másikon már két pisztollyal fe­nyeget. Lefényké­pezték amint „csí­pőből tüzel”, amint nem csípőből, ol­dalt állva, szemtöl- szembe, mintegy hatféle variációban. És kitették a fény­képeket a kirakat­ba — propagandá­nak! Hirdeti ez a fénykép, hogy ide­nézzetek emberek: ne huszárcsákót, ha­nem so'mbrerót nyomjatok játszó kisfiáitok fejébe, ne játékautót vagy labdát adjatok gyér mekeitek kezébe, hanem colt-pisz- tolyt. Kettőt! Nem tudni, hogy a Fényliépész KTSZ Széchenyi téri üz­letét milyen „mű­vészi” elgondolás ihlette ezeknek a fényképeknek pro­pagálására, de hogy azt, aki <t fénykór leket kiállította lem homlokon, ha­nem valahol má­sutt csókolta mega művészet múzsája — az valószínű. Igaz, mindenkinek jogában van olyan fényképeket készít­tetni gyermekéről amilyen neki tet­szik. De, hogy ilyen fényképeket tegye­nek a kirakatba, az ellen tiltakozik az ember jóízlése. Van egy közmondás: kés, villa, olló, — nem a gyermek ke­zébe való. Tény, a közmondás pisztoly­ról egy szót sem szól *;* Nem tudni, hogy ez a fényképsoro- zat egy új „művé­szi irányzat” első terméke-e, de ha az lenne, akkor sok jövőt nem jósolok neki. ' fc—ray)

Next

/
Thumbnails
Contents