Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-14 / 111. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! «mimiMiinntiiminnmiv DUNÁNTÚLI NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 111. SZÁM ARA: 50 FILLÉR KEDD, 1957. MÁJUS 14. Mól számunkban: 14 évi börtönt kapott Dobrovics Emil ■ Óctátd mai éteU v • Kik jelentkezhetnek az egyetemek, Iskolák Mező tagozatára? ! A III-as aknai példa uiiiiiiniiHiHiHniinniiiiMiiuiiiiiiiniNiuiinuHimiiiHiiimiHiiiimiiiiiiiMiiiiiiHUiMimiiiuiiiiiM Ssoeialista népek békessersődése A korábbi években szinte naponta találkoztunk ezzel a megállapítással: „népünk immár nincs egyedül, hanem a baráti országokkal együtt halad a szocializmus útján”. Hallhattunk és olvashattunk gyakran arról, hogy országunk a 000 millió szocialista tábor tagja, annak része. De hogy mit jelent ez a gyakorlatban, mit jelent munkásosztályunk és népünk számára az, hogy nincs egyedül s* csak a legutóbbi félévben érthettük meg igazán. A két évvel ezelőtt aláirt varsói szerződés foglalta jogszabályokba a szocializmus útján haladó országoknak azt az elhatározását, hogy bármely ellenük irányuló támadás esetén kölcsönösen megvédik egymást. Ez a szerződés a közös úton haladó országok barátságát pecsételte meg, egymás iránti szolidaritását és felelősségét öntötte formába. Nem egyszerűen katonai szerződés éppen ezért, hanem annál jóval több. Nemcsak szükség esetén végrehajtandó közös katonai akciók alkalmára egyesíti a szerződő országokat, hanem összefogja erőiket a béke védelmére, a szocializmus építésének biztosítására. A varsói szerződés átírása óta azt is jelenti a „nem vagyunk egyedül" megállapítás, hogy bárki törne ellenünk, annak nemcsak a mi erőnkkel, hanem a szerződésben részt- vevő többi ország, az egész szocialista tábor erejével kell számolnia. Azt is jelenti, hogy nem következhet be még- egyszer 1919, amikor a Magyar Tanácsköztársaság egyedül állt szemben az életére törő egyesült nemzetközi reakcióval. Azt is jelenti, hogy nem következhet be mégegyszer 1944. március 19, amikor Hitler fasiszta csapatai szállták meg az országot, hogy egy, az ország és a nép érdekeivel mindenképpen ellenkező imperialista háborúban aktiv részvételre kényszerítsék. A varsói szerződés számunkra a békét jelenti, mert a szocializmust építő országok kollektív védelmi erejét állítva szembe a háborús törekvésekkel, elveszi az ag- resszorok kedvét a támadástól. A függetlenséget jelenti számunkra, amelyet a történelem hosszú szakaszának tanulságai szerint egyedül nem tudnánk megvédeni. A biz-, tonsagot jelenti számunkra, amely nélkül nem folytathatnánk eredményesen a szocializmus megvalósítását, az egész dolgozó nép életének megjavítását célzó munkánkat. A varsói szerződés felbecsülhetetlen értékét és jelentőségét fél évvel ezelőtt érthettük meg igazán. Akkor, amikor i gondosan előkészített és megszervezett ellenforradalmi támadás már-már visszaállította a gyűlölt kapitalista rendszert hazánkban, amikor gyilkos terror ptisztította a ncp legjobbjait. Akkor, a kritikus pillanatban az mentette meg a nép hatalmát, ezrek és ezrek életét, milliók jövőjét, epcsz népünk, sőt egész Európa békéjét, hogy érvényben volt a varsói szerződés és e szerződés alapján, kötelességét teljesítve és jogait gyakorolva, az árulóvá lett vezetőkkel szembefordult kommunista kormány kérésére segítségünkre sietett a Szovjetunió. Mindenki jól tudja, hogy az ellenforradalom leghangosabban hirdetett jelszavai a szovjet csapatok azonnali kivonását követelték. Nem véletlenül. A Szovjetunió puszta léte, fennállása óta mindig is a legdühödtebb elkeseredést váltotta ki a kizsákmányoló osztályok képviselőiből, az ellenforradalmárokból, az imperialistákból. A szovjet csapatok ittartózkodása joggal váltott ki félelmet honi ellenforradalmárainkból is, hiszen — mint ahogy be is következett — a Szovjetunió fegyveres segítsége kilátástalanná tette a „polgári demokratikus”, de sokkal inkább fasiszta diktatúra fellépését. Sokkal lepiezettebb, „diplomatikusabb* módszerekkel is igyekezett azonban az ellenforradalom hatástalanná tenni a varsói szerződést. Nagy Imre és társai a „nemzeti politika'’ hangoztatásával, szemforgató módon bizonygatták, hogy egyedül is képesek fenntartani a rendet, megvédeni a népi hatalmat, elejét venni a háború veszélyének. Ez a bizonykodás csupán azt leplezte, hogy milyen is lenne az a „rendamit védelmeznek, hogy a nép hatalmát már régen elárulták, hogy Magyarországon a háborús tűzfészek kialakítására máris megtették az első lépéseket. Logikus volt az út ettől az állásponttól odáig, hogy Nagy Imre önkényesen felrúgta a varsói szerződést, kinyilatkoztatta az ország semlegességét, parancsot adott a szovjet csapatok elleni fegyveres ellenállásra és az ENSZ-től kért nyugati segítséget. A varsói szerződés felbontása, a Szovjetunióval való szembefordulás nem is hozhatott más eredményt, csak azt, hogy a nép árulói kiszolgáltassák az országot az imperialista hatalmaknak. Joggal kérdezhetjük: miféle függetlenség, miféle semlegesség lett volna a szocialista Magyarország számára az, amelyet imperialista fegyverek őriznek a szocialista tábor más országaival szemben? Ennek a „semlegességnek?’ igen nagy ára lett volna. Az ország függetlenségét, a nép hatalmát, népünk évtizedes munkájának és küzdelmeinek minden eredményét kínálták érte cserébe az árulók. Ma már egyre többen látják tisztán az eseményeket, amelyek könnyen vezethettek volna nemcsak egy újabb fehérterrorhoz, mint 1919-ben, hanem egy újabb háborúhoz is. Hogy az események mégsem vezettek idáig, azt csak annak köszönhetjük, hogy a Szovjetunió a varsói szerződésnek Nagy Imre által történt önkényes felmondása ellenére is teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségét: fegyveres segítséget nyújtott a néphatalom, a proletárdiktatúra védelmezőinek, segített felszámolni az ellenforradalmi támadást és ezzel a háború veszélyét is. A varsói szerződés kiállotta a tűzpróbát, bebizonyosodott, hogy ez a szerződés valóban a szerződésben résztvevő országok népeinek érdekeit védelmezi, s hogy mindaddig, amíg e szerződés szellemében, a szocializmust építő országokkal egy táborban, közös úton haladunk, biztosak lehetünk jövőnkben, joggal remélhetjük a tartós békét és népünk felemelkedésit. Az országgyűlés után Kosa Kálmán Széchenyi-aknai vájár: Nagyon szigorúaknak keli lennünk az ellenforradalmárokkal szemben Mészáros István 10 holdas gazda: Az országgyűlés legutóbbi ülésszakát hazánk további sorsát meghatározó, nagyon döntő eseménynek tartom. Engem nagyon érdekel a polátáka — különösen a külpolitika — s ezért nagy figyelemmel kísértem az országgyűlés munkáját. De azért is, mert több, engem nagyon foglalkoztató kérdésre vártam választ. Kíváncsi voltam hogy az ellenforradalom alatt kompuomáttáilt képviselőknek mi lesz a sorsa. Nem vol tam ki békülve a Kossuth - címerrel sem. A hármas halom, a kettős kereszt nem a má jelvényünk. Nekem nagyon tetszet* a Kádár-beszéd. Minden tekintetb<-n helyeslem amit mondott. Valóban nagyon szigorúaknak kell lennünk a bűnösökkel szemben, le kell számolnunk az eUenforradálmárokkal, az ellenforradalmi maradványok - kai. Örülök annak is, hogy az országgyűlés meghosszabbította mandátumát, mert most sokkal nagyobb feladatok megoldása vár ránk, mint egy választás előkészítése, örülök az új címernek is, tetszik nekem. Az országgyűlés után most azt tartom a legfontosabb feladatnak, hogy népünk egységét minél szorosabbra kovácsoljuk s egy emberként küzd- jünk a kormány programjának megvalósításáért, a azt men is megígér, Tóth Lajos gimnáziumi tanár: űz országgyűlés őszinte jellege nagy reményeket keltett bennem Livada puszta elég távol etsák a környező falvaktól Egyházasharasztitól, Alsószent- mártontől, Óidtól. Mindössze 13 család lakik itt ezen a pusztán és az ember csak azon csodálkozik: mennyire ismerik az ország helyzetét! Mészáros István 10 holdas gazda például az országgyűlés ülésszakáról art mondja: — Megerősített bennünket abban, hogy nem hoztók visz' sza a begyűjtési rendszert. Ez nagyon hasznos dolog, mert •így legalább tudjuk fejlesztőn az állattenyésztésünket, gazdaágunkat is. — És mi a véleménye az országgyűlésen elhangzottakról. Rég vártuk már ezt az országgyűlést. Eldöntetlen homályos kérdések tisztázása és az új, minden szempontból helyes út körvonalazását kellett elvégeznie ennek a törtékívül hangsúlyozottan világossá vált előttem, hogy fiatalságunkat meg kell ismertetni a mi múltunkkal, a Horthy-rendszer sötétségével, de nem brossuraizűen, hanem saját személyes élményeink gyón tanulságos volt ez az országgyűlés, sok mindenről szó esett itt. Ha mindazt megvalósítják, amit ott elmondtak, akkor jó lesz, mert azt szokták mondani: „ígéret szép szó. ha megadják úgy jó!“ Én bízom abban, hogy a szavakat tett is követi, hisz az eddigi példák art bizonyítják, hogy amit a kormány megígér, azt meg is adja. nelmi jelentőségű ülésszak- alapján, legalább olyan modor- nak. S még egy amiről nem * szabad megfeledkeznünk. Ez az országgyűlés megmutatta népi hatalmunk szilárdságát és erejét. Engem, mint pedagógust a Jiatalság problémája érdekelt mert érződik belőle, hogy legjobban. Az ifjúság törvényszerű idealizmusa és ideálkeresése a nevelés új útjait kell, hogy feltárja. Ezen Naeyharsn nybnti szedik a cukorborsót — virágzik az akác Nagyharsányban három érdekes dologgal is találkozik az ember. Az első a nemrégiben feltárt melegvize» csepp* kőbarlang, amelynek mélységét még nem sikerült megállapítani és éppen ezért mindenki azt találgatja: milyen mély lehet. A másik meglepetés az, hogy míg a megyében jóformán sehol sem találkozni virágzó akáccal, addig Nagyharsányban mindenütt virágba borultak a fák és méhek dangicsélik körül a fehér- és rózsaszín virágokat. A határban, a zöldellő hegy oldalában asszonynépség tarka sokasága hajladozik. Hogy mit csinálnak? Cukorborsót szednek. Ez igen, ez aztán a három közül a legérdekesebb. Az bizony, mert a vasútállomáson az átvevők a feltett kérdésre azt válaszolják: „Hét főn hajnali négy órától déli — Véleményem szerint na-! 12 óráig 91 mázsa 11 kiló cukorborsót vettünk át a termelőktől !’• — Tavaly mennyi volt az első nap eredménye? — Tavaly — hangzik a felelet — 41,62 mázsa. Tehát az idén ennek a duplája futott be az első napon és meg kell mondani nem 13,20 forintos árban, mint az elmúlt évben, hanem 8,20 forintért-. ban, ahogy ez az országgyü-i lés tárgyalt: közvetlenül és; szívhezszólóan. Végül az országgyűlés előre-! mutató és őszinte jellege nagyi reményeket keltett bennem.» a! iiMnuiniNiii Vasutas újító kiállítás •az SZMT-székházban Szombaton délután nyílt már egyenesen fogunk halad-; ni. Egerszegi Tibor építésvezető: Kiváló szakember kezébe került az építőipar Hogy látja az építész az országgyűlés legutóbbi ülésszakának a munkáját? Az építész természetesen az építőipar, az építészet felvirágzását ólvásta ki a beszédekből, Egyensúly a gazdasági életben: javuló anyagellátás, tehált nagyobb lehetőségek, szebb feladatok, szebb házak. éS “lpái°s2°s SZÓ;1 meg a Szakszervezetek Me- noklatok tdeje lejárt es most; gy^ Tanácaának székházában a vasutasok újító kiállítása. Nemcsak a vasutasokat, hanem az üzemek, gyárak dolgozóit is foglalkoztatja manapság az a kérdés, mi lesz az újítómozgalom sorsa? Szükség van-e erre a mozgalomra? 4 Aki megnézi majd ezt a kiál- Kormánykiegészitós? Az ópi-; lítást — nem vitás, hogy igen teszek által nagyiraibecsült! sokan lesznek rá kíváncsiak Tirautmainm Rezső építészmén-: megkapja ezekre a kérdénök építésügy; miniszterré va-: sekre a feleletet a kiállítási telő megválasztása örömet kel-j remben a kiállított tárgyak- teitt bennünk, — mondja Eger-! tói. szegi Tibor — kiváló szakem-! Érdemes újítani? — kér- ber kezébe került az építőipar: dezzük. A tények felelnek: a ügye, ami hát végeredmény-; vasútnál bevezetett újítások- ben a mi egyik legfőbb szív-! bői eredő megtakarítás edügyünk. dig 241 millió forintot tesz 15 csq.csq.md. négy találata a lottón Van nekem egy nagyon jó barátom, a Gyuri. Mármint ifjú Komáromi Gyuri. A dolog úgy áll, hogy Gyuri nyert a lottón, én elfogadtam barátomnak, — s így kvittek vagyunk. Dehát ez a barátság egyáltalán nem érdek bői született. Gyurka most egyéb ként fölvág. Rám se hederít, csak áll a „járókába“, egykedvűen rnozgatja szájában a dudlit, s átnéz a fejem fölött. Az igaz, hogy amikor kezet nyújtok neki, parányi kis öklét csak úgy, „egye fene!’1 módján belehelyezi tenyerembe, de aztán semmi több. Hát ilyen gyerek ez a Gyurka, itt a Zója utca 11. alatt. No, persze, aki egyik napról a másikra több tízezer forint nyereményt vág zsebre (vagy a pelenkák közé) ugye az mégis csak megválogatja, ki vei áll szóba? Mert a lottón tudni kell játszanil Gyurka is alaposan átgondolt minden számot .. i Amikor az anyja, apró kis papírszelet- kékre 90 számot feljegyzett, majd az ösz- szeset egy kis tányérba tette, Gyurka ösz- szeráncoU homlokkal figyelt a járókából. A tányért ezután a mama odatette eléje, hogy abból vegyen ki öt papírszeletet. — Vedd csak kisfiam! Vedd csak,’ Ugye milyen csecse? Gyurka felelet helyett belefújt a tányérba és a papírszeletek elszálltak szanaszét a konyha kövén. Lehet ez Gyurka különbejáratú „kabalája", mert másodszor már egyenként kiemelte a számokat, s a mama gondosan áthuzogatta őket a lottószelvényen. A papa — aki az urániumnál gépkocsivezető — mondta ugyan, hogy ez hülyeség, de Gyurka szi gorú pillantásával elhallgattatta. S kinek lett igaza? t— Gyurkának, meg a mamának. Négy találatuk van a lottón . sí* Hogy ez pénzben mit jelent, szombaton délelőtt még nem tudták, de azért terveket már lehet szőni, Gyurka nem bánja, hadd vegyen a papa magának egy motort, bár kedden este „hülyeségnek“ nevezte az egész lottózási kísérletet. Hiába, ezek a felnőttek1 Hogy vemennyi baj van lük! A mama? Neki is kéne ruha, meg azt mondja bútor is elkelne a konyhába, szobába egyaránt. Vesznek egy nagyobb rádiót is meg egy mosógépet. Az ám! A mosógép! Gyurka csak igazán'tudja mit jelent a családban, ha a pelenkatisztítást gépesítik í*4 Gyurka nem önző gyerek. A tervezgetés ben sajátmagát sorolja utolsónak. Egy piros-pettyes labdát mindenesetre beszerez magának. Uj „cumi“ is kellene az üvegre, mert a régit már elrágta.;; Ifjú Komáromi Gyurka tehát tizenöt hónapos fejével hírességre lett városunknak. Hiába, szerencsés kis keze van! (R: F.) ki. Ezen az összegen a MÁV 350 párnás Pullmann kocsit, vásárolhat. Az újítások után kifizetett újítási díj pedig 11 millió forint, azaz 200 családi ház árának megfelelő összeg. Tehát érdemes? Feltétlenül érdemes újítani: Érdemes. Márcsak az élmény kedvéért is. Igaz, hogy nem mindenki vasutas és nem mindenki műszaki dolgokkal foglalkozó ember. De vajon kit ne érdekelnének a vitrinekben kiállított kis gép- modellek, amelyek éppúgy működnek egy gombnyomásra, mint a vasút üzemeiben felállított nagy társaik és így kicsiben mutatják, mennyit ér, milyen nagy kincs a vasutas dolgozók újitóomozgal- ma. Koroknai Jenő csőhajlító készüléke aligha nyom fél kilót, de ha a látogató megnyomja a vitrin alján a fehér kapcsológombot, búgni kezd parányi villanymotorja és hajlítja a beléhelyezett gumicsövet, akárcsak nagy testvérei az acélcsöveket. Aki ezt látja, magyarázat nélkül is megérti, milyen sok é6 nehéz fizikai munkát dobott a sutba ez az egyetlen újítá6. Dehát a vitrinek hosszú sorban állnak egymás mellett, elsorolni nem is lehetne valamennyinek az értékét és érdekességét. Látni kell őket. Biztos, hogy a kiállítás sokakat újításra ihlet majd. Hiszen például Végh Béla szerszámlakatos a gömb és kúpos felületű maró élezéséhez készített élezőkészüléke, vagy Torma Gábor lakatos csődanj- boló készüléke nemcsak a vasútnál használható. De ezeken kívül még bőven akad jó ötlet, amelyek nyomán esetleg más üzemekben is születhetnek hasonló újítások. Egy szó mint száz: érdemes .megnézni a vasutas újítók kiállítását és érdemes tőlük megtanulni, hogy újítani érdemes. (KURUCZ)
