Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-14 / 111. szám

2 NAPLÓ KEDD, 1951. MÄJTJS 14, A pécsi menyei bíróság 14 évi börtönre ítélte Dobrovics Emiit, a Magyar Népköztársaság megdöntésére irányúié mozgalom egyik vezetőjét Dobrovics Emilt bemutattuk már lapunkban, azt a Dobro­vics Emilt, aki az elmúlt két esztendő 'alatt tizennégyszer változtatta munkahelyét és ezekután még nem átallotta azt a kijelentést tenni a bíró­ságon, hogy ......Engem szeret­te k a dolgozók Pécsbányán A múltjáról tehát elég ennyi is, hanem nézzük csak meg, milyen tevékenységet űzött az október 23-tól letartóztatásáig terjedő időszakban? Dobrovics élethű típusa a konjuktura-lovagnak, aki a zűr-zavarban megjelenik és szájával (nem józan eszévei!) igyekszik magának stabilis po­zíciót biztosítani. Amikor a megyei munkástanács az októ­bervégi napokban véget nem érő üléseit tartotta, és amikor ennek az ülésnek résztvevői — mialatt kint a városi tanács előtt vagy 80 főnyi csőcselék fegyverért ordított — addig az ülés résztvevői azt vitatták, hogy vajon holnap, vagy hol­napután kellene-e megalakíta­ni a pécsi cserkészcsapatot. Am, de jön Dobrovics ős uj „napirendet” javasol. A me­gyei munkástanács „ellenőrző bizottságot” alakítson — amely­nek feladata lenne a rendőr­ség és a határőrség szerveinek ellenőrzése ..: Köztudomású azóta, hogy azokban a napok­ban a józan ítélőképességű embereknek már csak a rend­őrségben és a hatarírség ka­tonáiban volt reményük a rend helyreállítását illetően. Nos hát Dobrovics éppen ezt a két fegyveres testületet akarja „ellenőriztetni”; A bizottság megalakul — vezetője Dobro­vics Emil. Dobrovics tehát el­lenőriz .;; Ellenőrzi, hogy a hirtelen megalakult „nemzet­őrség” — kijátszva több becsü­letes rendőrtiszt ellenállását — miképpen tart házkutatást, a városi és a megyei párt-, illet­ve DISZ-bizottság épületében, ellenőrzi, hogy éjszaka folya­mán hogyan zaklatják a rend­őrtisztek családjait lakhelyü­kön és „ellenőrzi”, hogy lehe­tőleg minden rendőr mellé kettő vagy három nemzetőrt állítsanak éjszakai portyá­kon .; s De nézzük csak tovább. Dob­rovics 120 főnyi fegyveres cso­portot szervez, akiknek kato­nai kiképzését meg is kezdte, de ez a csoport november 4-e után felmenekült a Mecsekbe. Persze, Dobrovics nem ment velük. Ahhoz meg volt a maga esze, hogy „forradalmisága” csak addig tartson, amíg go­lyók nem fütyülnek a feje kö­rül. November 4-e után Dobro- vicsot hogy, hogy nem néhány pécsbányai hangadó megvá­lasztja munkástanácsi elnök­nek. A Sopiana Gépgyárban tartott ülésen — ahol a kikül­dött párt- és szakszervezeti funkcionáriusok — megpróbál­ják rábeszélni az üzem dolgo­zóit arra, hogy vegyék fel a Szerkesztői ÜZENET CSIRKE JÓZSEF pécsújhe- gyi lakos írta: „Pécsújhegy (szőlők) több mint ezer főt számláló község s az egész te­lepülésnek nincs egy olyan te­lefonkészüléke, amelyet adott esetben használni lehetne.’’ A Pécsi Postaigazgatóság ve­zetője válaszolt: „Megvizsgál­tam a közvetlen vonal kiépíté­sének lehetőségét és megálla­pítottam, hogy az 1956-ban végzett kábelbővítés lehetősé­get ad erre. A munka végre­hajtásához szükséges összeget biztosítottam. A külön vonal kiépítése és üzembe helyezése 1957. júniusában megtörténik." KONCZ PÁLNÉ Hegyszent- márton. A hegyszentmártoniak Pécsre utazásával kapcsolat­ban a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium Autóközle­kedési Igazgatóságának igazga­tója a következőket válaszol­ta: „A hegyszentmártoni uta­lok elszállításának érdekében a Pécsi 26. sz. AKÖV autóbuszt Indít, amely 5.30 órakor indul- ha Hegyszentmártonból Pécsre ts 16.45 órakor indulna Pécs­ről vissza a községbe. így az útvonalon lévő községek lakói- bak utazása is megoldódik,” munkát, mert a sztrájk előbb- utóbb nemzeti katasztrófához vezet — Dobrovics kijelenti: „Ha meggátolják a sztrájk- bizottság megalakítását, bi­zottság nélkül is sztrájko­lunk ...” Aztán Dobrovicsot rövid idő múlva már Budapesten talál­juk, ahogy éppen „tárgyal” a Szénbányászati Miniszterrel. Gazdasági és politikai „követe­lései” vannak. A gazdasági követelésekre megnyugtató vá­laszt ad a miniszter. Hanem a politikai „követelések”-nek — melyeket Dobrovics előadott — a miniszter határozottan nem­et mondott. Miféle politikai követelések voltak ezek? Elő­ször: a választások azonnali megtartása;;: Amikor Budapest belvárosa romokban hevert, amikor az ország jóformán valamennyi üzeme áll, nincs termelés, ami­kor a lakosság kedélyállapotát a lehető legnagyobb mértékig felkavarták az októberi-novem béri események; — amikor még szó sem lehetett rendről és nyugalomról az országban, — akkor a kormány tűzzön ki egy általános választást? Vajon a világon hol van az a kormány, amely hasonló esetben ezt meg­tette volna? Nézzük a másik „pol-'tikai” követelést. Bontsuk fel a var­sói szerződést, kiáltsuk ki a „semlegességet”:;: Ehhez elég csak annyi, hogy amikor az ügyész megkérdezte Dobrovicsot; mit ért semleges­ség és a varsói szerződés alatt, akkor Dobrovics kénytelen volt bevallani: — Nem tudom;;; Lám a nagy forradalmár „politikus”, azt sem tudta tu­lajdonképpen, mi az, amit ő „követel” a kormánytól. Dobrovics hazajön Pécsre, néhány üzemben beszámol pes­ti útjáról — hozzátehetjük: nem sok eredménnyel... — s bejelenti, hogy miután a kor­mány nem teljesítette kíván­ságát, ezért hát sztrájkoljunk. — Ha ez sem használ, víz­zel árasztjuk el a bányákat... Itt álljunk meg egy pillanat ra. Ez az ember — ki néhány hónapot dolgozott csupán a bá­nyában, s akinek fogalma sincs arról, hogy egy bánya — legyen az bármilyen társadal­mi rendszer tulajdona — mi­csoda nemzeti érték-, aki a?t sem tudja, hogy hány ezer em­ber került volna egyik napról a másikra utcára kenyér nél­kül, ha javaslatát valóravált- ják, ez az ember, az anarchista Dobrovics Emil vízzel akarja elárasztani a bányát... Egy másik gyűlésen, novem­ber végén kijelenti: „Ha 12 éven keresztül éheztünk, ak­kor még hét-három" hónapig éhezhetünk, mire a kormány teljesíti követeléseinket...” — Mi volt önnek a keresete az utóbbi két esztendőben? — tette fel a bíró a kérdést. — Három és fél—négyezer forint..: Tehát Dobrovics — éhezett... A négyezer forintból. -.; Dobrovics nem volt megelé­gedve a Kádár-kormánnyal..; Ki is jelentette: „Olyan köve­teléseket kell a kormány elé állítani, hogy a kormány bele­bukjék ..: ” Dobrovics ezt be Is vallotta a bíróságon, de utána kijelentette, hogy ő mindig a pécsbányaiak érdekét képvi­selte ... Kilóg a lóláb ... ! Nem a gazdasági követelések végre­hajtása volt Dobrovics „tárgya­lásainak” célja, hanem a kor­mány megbuktatása .. ;• Ez a pécsbányai bányászok érdeke? A bányászok érdeke az, hogy az a kormány megbukjék, amely nagyarányú béremelést hajtott végre a bányákban a legnehezebb napokban;;. ? Ki hiszi ezt? Dobrovics „forradalmi lelke­sedése” úgy elszállt a bíróság előtt, mint a füst... „Nem em­lékszem rá...” — „Pontosan nem tudom, így volt-e... ? — „Lehet, hogy mondtam ...” és ehhez hasonló válaszokat ad a bírónak. Gyáva, hazudik, má­sokra hárítja a felelősséget, — ez Dobrovics. Tehát 14 évi börtönt kapott. Sok? Kevés? Ki-ki a maga szemszögéből döntse el. De egyet ne feledjünk. Most jött ki a kormányrendelet bizonyos árucikkek árának felemelésé­ről... Miért volt erre szükség?. Egyrészt azért, mert az októ­beri—novemberi harcok során sok millió forintos kár kelet­kezett. A másik ok: a sztrájk... A napnál is világosabb, hogy ha nem dolgozunk — nincs ke­reset, nincs kenyér, nincs ruha­nemű ... Ha nincs termelés — nincs anyagi fedezet. Novem­berben, decemberben nagyon nehezen akarták ezt egyesek megérteni s az „egyesek” közé tartozik Dobrovics Emil is. S ezek az „egyesek” vadul uszí­tottak a sztrájk folytatására, s lám — az eredmény itt van ... Valakinek ki kell vennie részét a sztrájk okozta terhekből... Ki más, ha nem a dolgozó ember issza meg a levét a Dobrovicsok uszításának ... ? De végre ... végre ... véget ért a sztrájk, s azok, akik tét­lenségre kárhoztatták a bá­nyák és az üzemek dolgozóit, '“hkik kiverték hamis és hazug szólamokkal kezükből a szer­számot, azok végül is elnyerték méltó büntetésüket. ;.. Mint ahogy Dobrovics Emil is odakerült, ahová — való.. i s Rab Ferenc Már tíz csoport újra működik A szigetvári járásban múlt év őszén 36 termelőszövetke­zet volt. Összesen 1198 csa­lád, 2015 tag gazdálkodott közösen 13,427 holdon. Az el­lenforradalom itt is megté­pázta a szövetkezeteket. Azonban már tíz csoport újra működik. Eddig 120 család és 194 tagja van és 2270 hold földdel bírnak. Somogyhár- ságy, Nagydobsza, Ibafa és Nagyváty termelőszövetkeze­tei egy percre sem szünetel­tették a közös gazdálkodást. Rózsafa és Somogyapáti azóta már visszaállt régi jo­gaiba és még négy új cso­port, alakult. HétUdzs bátoco&ás A KISZ Baranya megyei Szervező Bizottsága érte­síti a KISZ-szervezeteket és középiskolákat, hogy az „Express” Ifjúsági Vállalat által szervezett Balaton- f öld vári nemzetközi tábor­ba 1957. július 15. és 27-e között kéthetes táborozást szervez, mely napi 29 fo­rintba kerül. Jelentkezni lehet a KISZ Baranya me­gyei Bizottságánál (Pécs, József Attila u. 10. sz.) május 25-ig, a résztvevők számának pontos feltünte­tésével. Bővebb felvilágosí­tást a megyei bizottság ad. ü kommunistákat nem leket tökké megtévesztem ősz hajú, tiszteskorú -em­ber Kocsis bácsi, a beremendi ermelőszövetkezet elnöke. Régóta ismerem és amolyan zemélyes jóbarátság fűz hoz­zá. Sokat segített már s én is viszonoztam, ahogyan tőlem ellett. Ezért aztán nem is igen epett meg, hogy tegnap leve- et kézbesített a posta, mely alatt az ő neve áll. így kezdődött a levél: „Folyó hó 8-án este családom a csatolt nyilat­kozatot adta át részemre, hogy azt írjam alá és majd jönnek érte s elvi­szik.” No ugyan miféle nyilatko­zat az, aminek aláírásával zak- atják a tsz elnökét? Ez áll benne: \ „Alulírott Kocsis Ist­ván T. Sz. elnök igazolom és bizonyítom, hogy Bod­nár Béla beremendi állat­orvos a községben állat­orvosi működése során lelkiismeretes és jó mun­kát végzett. A község la­kosaival szemben szociá­lis érzületéről tett tanú- bizonyságot. Soha nem ta­pasztaltunk tőle olyan ma­gatartást és nem hallotr tunk tőle olyan kijelen­tést, amely arra engedne következtetni, hogy a^Né- pi Demokrácia ellensége. Ez már annál kevésbbé sem lehetséges, mert tudo­másunk szerint édesany­ja is orosz nő. Igen hasznos és lelki- ismeretes munkát végzett a község, a körzet, vala­mint az én vezetésem alatt álló T. Sz. állategészség­ügyének a megjavítása ér­dekében. így véleményem szerint a szabadlábra he­lyezése a község, a körzet és a T. Sz. állategészség­ügyének érdekében is fel­tétlenül kívánatos. i B eremend, 1957 stb., stb." Pfuj! Gyalázat! Rászedik Kocsis bácsi! Vigyázzon! — De kár félteni az öreget. Nem mai kommunista. így ír: „Az ellenforradalom vezető személyei hozzátar­tozóik révén igyekeznek a község vezetői közelébe férkőzni, hogy ilyen nyi­latkozatok aláírásával véd­jék saját bőrüket. Igaz, hogy Bodnár Béla jó szak­ember volt, de arra is volt esze, hogy 1956 nor vember 1-én beszédet tart* son a szovjet emlékmű előtt. S — bár a nyilat­kozat hivatkozik arra. hogy az édesanyja orosz származású — mégis szid­ta a szovjet katonákat és a szovjet emlékműre a kö­vetkezőket mondta: „Ti­zenkét évig imádtuk ezt a bálványt, melyet most le­döntött a népV Mármint Bodnár úr népe, Balázs Ferenc munkakerülő, Ko­vács János nyugatos. aki az amnesztia rendelet ér­telmében az októberi 'ese­mények előtt jött haza és még néhány hasonszőrű ember. Hát ez lenne Be- remend népe? Nem, nem a beremendi nép döntötte le azt a szobrot.” Hát így állunk Kocsis bá-. esi? Hát még most sem nyu­godnak azok, akik annakide­jén a maga nyakába is szem­rebbenés nélkül belehúzlak volna a kötelet, csak azért, mert a piros tagsági könyv ott volt a zsebében? Ok be­mocskoltak minket, népünket és államunkat, s most arra kérnek, hogy mossuk tisztára sötét lelki ismeretüket. Nem, ezt nem tesszük meg Kocsis bácsi! „Nem, mert a beremen­di kommunisták nem men­tek el papírokat gyűjteni azért, hogy védjék a sa­ját bőrüket az ellenforra­dalom hű kiszolgálói előtt • — írja Kocsis bácsi, majd így folytatja — bátran szembenéztek azzal, ami rájuk várt volna, de soha nem alkudtak meg. Ne bújjon hát meg és ne ta- karódzon egy ellenforra- dalmista sem a kommu­nistákkal, azokkal, aki­ket 1956 októberében még el akart tüntetni a föld szí­néről." Ez már beszéd, kommunis­ta beszéd! Nehéz napjaink voltak, fájdalmas napok, de ez a levél is bizonyítja, hogy csak edződtünk, erősödtünk és összekovácsolódtunk. A kommunistákat nem lehet többé megtéveszteni sem erő­szakkal, sem orvosi diplomás fondorlattal. A nyilatkozat szövegének ugyanaz lesz a sorsa, mint kiagyalójának: megsemmisül, mert a józan és bizakodó tömeggel találja magát szemben. A III-as aknai bányászok példája Az országgyűlés pénteki ülé­sén mondotta Antos István pénzügyminiszter: „Nemcsak az a fontos, hogy mennyit ter­melünk, hanem az is, hogy mennyiért termelünk." Ha nem is ugyanezekkel a szavakkal, de ugyanezt fejezi ki a III-as aknai felolvasó-teremben elhe­lyezett tábla, amelyen többek között ez olvasható: „Feltárók! 1 darab vídia 259 forintba ke­rül. Vigyázzatok, né lőjétek eV. „Egy csavar ára 45 forint. Ne dobáljátok el1” S ezek a figyel­meztetések nemcsak a feltárók­nak szóinak, hsrnam minden III-as aknai bányásznak, vá­járnak, csillésnek' egyaránt. Az üzem vezetői, a munkástanács így kéri őket, hogy takarékos­kodjanak. Tak arékoskodnak A III-as-aknad vezetők, az üzem munkástanácsa ugyanis már rég megértette, hogy a ta­karékosság, a reális önköltség kialakítása- ugyanolyan fontos feladat, mint a termelés növe­lése, a tervek maradéktalan tel jesítése. Megértették, hogy jó­létünk, további előrehaladá­sunk függ attól: sikerül-e a hi­hetetlenül magasra szökött ter­melési költségeket leszorítani, s így is cselekedtek. Bár ön­költségük még mindig magas, — a márciusi 344,31 forintról áprilisban csak 339,36 forintra csökkent, — az az * igyekezet, amelyet a különböző költségese csökkentése érdekében kifejtet tek, elismerésre méltó; Szerszámmal... A fokozott takarékosság, a termelés gazdaságosságának megteremtése érdiekében az üzem vezetői elsősorban a he­lyes anyaggazdálkodás kialakí­tását tartották fontosnak, mert a munkabér után ez a legfon­tosabb önköltségi tényező. Min den körlet számára megszabták azt az anyagmennyiséget, amely egy hónapra előírt mun­ka elvégzéséhez elegendő s fi­gyelmeztették a körletek veze­tőit: úgy gazdálkodjanak, hogy ennél többet nem kapnak. Ha valamelyik • körlet vezetője megfeledkezik erről — mert ilyen is előfordul — az üzem vetető! az anyagosztály jelen­tései alapján ismételten fel­hívják a figyelmét: „Vigyázz barátom, mert még csak 10-e van s az engedélyezett anyag nagy részét már felhasználtad.“ A második figyelmeztetés rend szerint használ. Erre mutat, hogy a múlt hónapban az en­gedélyezett anyagikereteket nem lépték túl s az 1 tonna szénre jutó anyagköltség 67,71 forint volt De számos más példa is mu­tatja, hogy a III-as-aknai bá­nyászok egyre inkább megbe­csülik az anyagot. Az utóbbi időben mintegy 50—60 használt fúrószárat hoztak M a bányá­ból s adtak át a műhelynek, hogy ott Ismét használhatóvá tegyék azokat. Mivel a bányá­ban sok használt vasanyag, gépalkatrész gyűlt össze, az üzem vezetői elhatározták, hogy vastalanítási napot ren­deznek, Az eredmény meglepő volt. Farkas mérnök és Horzsa Pál technikus vezetésével á műhely dolgozói 34 fakocsi va­sat, sóik csövet, vasúti, sínt. 6 csille apróbb vasanyagot, 2 sűrítettlevegő-meghajtású mo­tort, 16 csúzdát stb. gyűjtöttek össze és szállítottak ki a kül­színre. E vasanyagok egy része kisebb-nagyobb javítás után is­mét használható. ... fával... Az ellenforradalom alatt és után III-as almán is nagyon divatba jött a klecnihordás. Olyannyira, hogy egyesek már nemcsak a huüadékbányafát, hanem a használhatót is elvág­ták, hogy egy-egy darabot ha- zaivihéssemek belőle. Mondaná sem kell, hogy milyen hatal­mas károkat okoztak ezzel, hisz köztudomású, hogy bánya­fát külföldről, valutáért kell vásárolnunk. Hogy a kfecni- hordást megakadályozzák, III- aS-akna vezetői elhatározták, hogy az úgynevezett illetmény- fát mindenkinek — ahogy a sor rákerül —■ a lakására szál­lítják s szigorúan megtiltották, hogy egyénileg valaki hulladék fát vigyen ki az üzem terüle­téről. A határozatot a bányá­szok többsége örömmel fogadta s így az üzem vezetőinek le­hetőségük nyílott arra hogy a még használható használt bá­nyafából már eddig is több száz talpfát, pillérfát és szerszám- nyelet készíttessenek. És ennek az intézkedésnek még egy előnye van. Hogy min den bányász számára jusson il­letményfa, ahhoz az szükséges, hogy a bányászok a hulladék- fát rendszeresen összegyűjtsék és a külszínre szállítsák. Nem is feledkeznek meg erről, s azóta a bánya sokkal tisztább, rendezettebb. Bárki megnéz­heti. ... pénzzel... Az anyagtakarékosság azon­ban csak akkor eredményez­heti az önköltség csökkené­sét, ha a többi termelési költ­ségek sem emelkednek. Mi­vel az önköltségnek majdnem a felét a munkabér teszi ki, (áprilisban 133,50 forint mun­kabér jutott 1 tonna szénre) takarékoskodni kell ezzel is. III-as aknán például azelőtt elég sokan teljesítettek vasár­nap is műszakot. A vasárnapi munkáért viszont dupla bért kell fizetni s rendszerint az ellenérték is kevesebb, mint hétköznap. Ma III-as aknán nincs több 3—400 vasárnapi műszaknál egy-egy hónapban. Hogy hogyan csinálták? Nagyon alaposan és meg­fontoltan. Eddig hat lóápoló teljesített minden vasárnap műszakot. Ezután délelőtt ket­tő, délután és éjjel pedig egy- egy jön csak be. Ezután a 3 fürdőkezelő helyett csak 1, á 3 portás helyett csak 1, a hat lámpakiadó helyett csak 3 teljesit vasárnapi műszakot. Ugyanakkor lényegesen csök­kentették a külszíni létszámot is, kevesebb a küldönc, a gép­író, stb. Mindez jelentős mun­kabérmegtakarítást eredmé­nyez, eredményesebbé teszi a munkát. ...jobb biztosítással A takarékosságra, a gazda­ságosságra való törekvésnek van III-as aknán más pél­dája is. A márciusi 2,25 fo­rintról áprilisban 9,49 forint­ra növelték az 1 tonna szénre eső korszerű biztosítási költ­ségeket. Hogy hol itt a taka­rékosság? Hát bizony csak évek múlva jelentkezik, azon kívül, hogy a korszerű ele­mekkel biztosított vágatok­ban könnyebben, gyorsabban és így olcsóbban lehet dolgoz­ni. A III-as aknaiak ilyen takarékosságát mégis helye­selni kell, mert az a többlet- költség, amit jelenleg a kor­szerű biztosításra fordítanak később vrsszatérül s ami na­gyon fontos: import bányafát takarítanak meg. Természetesen a gazdaságos termelésnek a legfőbb felté­tele — bár az említettek is nagyon fontosak — a terme­lés, a teljesítmények növelé­se. S, hogy a III-as aknai bá­nyászok e téren is jópéldát mutatnak, azt két szám vilá­gosan bizonyítja. Esedékes ha­vi tervüket 107,6 százalékra teljesítik s az összüzemi tel­jesítményük a márciusi 0,794 tonna/műszakról áprilisban 0,828 tonna/műszakra emelke­dett. íme a III-as aknai példa; Talán tartalmaz tanulságot más bányaüzem számára is. MESTERFALVI GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents