Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-11 / 109. szám

tm. május il NAPtö n Az országgyűlés pénteki ülése (Folytatás a 3- oldalról.) dése, hogy a magyar nép a re­akció minden mesterkedése el­lenére, szoros egységben, együttműködve a szocialista tábor népeivel rövid időn be­lül új, hatalmas sikereket fog elérni hazája gazdasági és kul­turális fejlesztésében, a nép Jólétének emelésében. Mi tud­juk, hogy hatalmas feladatok állnak Önök előtt, a nép kép­viselői előtt, akik a dolgozók mélységes bizalmát élvezik. Hisszük, hogy méltó módon be­töltik megtisztelő küldetésü­ket. Drága elvtársak! Sok sikert kívánunk nemes munkájuk­hoz! A Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetségének Legfel­ső Tanácsa.” (Taps). Bejelentette az elnök, hogy a Vietnami Demokratikus Köz­társaság nemzetgyűlésétől Is üdvözlő távirat érkezett az or­szággyűléshez, amelyre válasz­táviratot küldtek. Ezután Z. Nagy Ferenc kép­viselő emelkedett szólásra. Csikesz Józscfné képviselő, fel­szólalása után Beresztóczi kép­viselő protonotárius kanonok szólalt fel. Klujbcr László, a kormánybeszámolónak a bá­nyászokkal foglalkozó részé­hez szólt hozzá. PARRAGI GYÖRGY: A Hazafias Népfront politikai életünk aktív tényezője lesz Párrági György onszággyű- zetd összefogást a Magyar Szo- lési képviselő elöljáróban meg- clalista Munkáspárt szervezi, á'.'apitóttá, hegy az országgyű- foglalja alkotó, a mai belpo- lés új időszakának szellemét litikal éa világpolitikai ténye- többi között az jellemzi, hogy zők vastörvénye által diktált spkkal színesebb, emberibb formába. A párt kifejezetten hangulata van, mint a régi hangsúlyozza, hogy tagjainak országgyűléseinknek volt. száma, a múlt tanulságait le- Elsősorban Kádár János, a vonva, korlátozott A széles pével, a nyugati menekülttá­borokban sínylődő megtévesz­tett magyar fiatalok helyzeté­vel, majd arról beszélt hogy a hazai, úgynevezett néma iro­dalomban most elszaporodtak a néma leventék (derültség). A portiéi némák. Mindenkinek magánügye, hogy beszélni, éne­Mit jelent ez? Azt, hogy a szocializmus táborát minden ember munkája, a békés épí­tés alakítja át legyőzhetetlen erővé. Az építés a szocialista táborban elsősorban az embe­rért folyik és nem a profitért mint a kapitalista országokban A sokszázezer és millió kilo-ji watt energia termelése, az új' acélművek, vízierőművek a Szovjetunióban, a Kínai Nép- köztársaságban és a szomszé­dos népi demokráciákban is, ■ a ml népi Magyar Népköz- társaságunkban is az emberi­ségért, az emberekért, az új nemzedék boldogulásáért, jö­vőjéért épülnek. Ez a perspek­tíva az ifjúság, gyermekeink $ és unokáink igazi életperspek- tlvája. S mit nyújt ezzel a biz­tató sugárzó Jövővel szembeni az amerikai imperializmus ési1 A báró űr három csalódása A napokban nem minden­napi levél került a kezembe. 1957. január 19-i keltezéssel báró dr. Mirbach Antal írta a tombareki termelószövet- kezet felszámoló bizottsági­nak. Kéri vissza azokat az ingóságokat, amelyeket a ter­melőszövetkezet annakidején megkapott — no nem tőle, ő olyan jószívű sohasem volt, hisz annakidején még a bőrt is majd lenyúzta a 600 hol­das sombereki birtokán dol­gozó cselédekről. S most kéri vissza a lógereblyéket, a triő- röket, a kocsikat, a deszká­kat, a csapóajtós baromfi- fészkeket, a U—13 méter hosszú gerendákat. Egy egész listát állított össze, minden bekezdés végére odabigy- gyesztve, hogy mindezt ellen­érték nélkül vitték el a ter­a hozzá kényszerült egyéb lm-i1 melőszövetkezetl tagok, aklk­Minisztertanács elnöke kor- népi tömegek viszont, méglm- kelni akar-e, cigányozml akar-e mánynyllatkozatának azzal a részével kívánok foglalkozni, amelyben a Hazafias Nép­frontról szólt — folytatta. — Az ország széles tömegeiből váltott kj várakozó visszhan­got a kormánynyilatkozr t ama bejelentése, hogy politikai éle- mindennél tünk tényleges aktív tényező- borúnak a kább, mint a múltban, követ- vagy néma akar-e ni akarják a párt iránymuta- (Derültség), A néma jévé akarja emelni a Hazafias t asz tréfáját éa Népfront mozgalmát. Szándé- mondjuk ki kosán hangsúlyozom ezt a jel­zőt, hogy várakozó, mert mondjuk meg őszintén, hogy a Hazafias Népfront-mozgalom terén súlyos hibák voltak; Ezek a hibák elsősorban Nagy Imrének, Jánosi Ferencnek tását, elsősorban azért, mert szemükkel látják, eszükkel felfogják, hogy a párt men­tette meg népünk belső béké­jét, elhárította a polgárháború, kegyetlenebb há- formáját éa ka­frázis nélkül megmentette országunk éa JCözép-Európa, de talán az egész világ béké­jét A párt on kívüli tömegek azonban nem egyszerűen fej- bólintójánosok, nem szava­zási leltári tömegek, hanem maradni, leventék azonban egyről elfeledkeznek, az élet nem marad néma. (Úgy van! Úgy van!) A május else­jei indulók hatalmas szimfó­niája előtt hiába dugták be bosszankodva vagy gyűlölköd­ve az álhumanizmus vattájá­val a fülüket (Úgy van!) Az élet zeng tovább, a gyá­rak szirénái munkára hívnak. Aki ezt hallani nem akarja, süketségre kárhoztatja önma­gát, az élet hangját viszont nem lehet elnémítani. De a némaságon túl van egy felelősség is, egy lelkiismereti gondolkodó és főleg dolgozó most már egészen világos két- emberek, akiknek éppen úgy ku1 a esős, de az t Is állíthatom^ t^ajd^uk^ örömük és s?en- £Jeíő^ég. Ne^sak'7‘^y£ hogy cinikus politikájának védésük, ősi éa uj honfoglaló . de a vllág összes népei tudhatók be éa utána termét- munkájuk a Magyar Népköz- éley.haiál harcban állnak az rendjén szerepel a kormány el­perializmusok atomdiplomáclá ja? A gyermekek megsemmisí­tését, az emberiség alkotó erői­nek teljes gúzsbakötését, zőt talán teljes megbénítását. A proletárintemacionalizmus óriási, világtörténelmi jelentősé J ge és ereje éppen a tragikus ma f gyár események kapcsán bon-{ takozott ki, s azt mondotta ne­künk magyar újságíróknak Csou En-laj április 4-én, hogy ez a magyar tragikus esemé­nyeknek a Jó oldala. így kell nézni nemzetközi látókörben a világpolitika erőmezejében Is a mi magyar ügyünket. £n a pártonkívüli, becsüle­tes magyar emberek nevében üdvözlöm és elfogadom a kor-, mány és a párt programját', (Taps.) • Ezzel a pénteki ülés végétért. Az országgyűlés legközelebbi ülését szombat délelőtt tíz órai kezdettel tartja, $ az ülés napi­továzások, az országos Inga- ténelem, mint az Irányításra dozások és a helyi csetlések- hivatott és ezért még nagyobb bot’ások. Az az emiberi közvet- felelősséget viselő párttagoké, lenség, amellyel az Elnöki Ta- Biztosra veszem tisztelt or- náes, a Minisztertanács elnöke, szággyűlés, hogy a forradalmi tagjai, az országgyűlés tagjai munkás-paraszt kormány, nemcsak beszélnek, de cselek- amely nemcsak nevében fog­szenek is, ezt a várakozást ma lalja össze a legszé'esebb nem- már reménységgel töltik meg, zeti összefogást, hanem meg­úgyhogy végre a Hazafias Népfront­ból Is az lesz. amit a kor­mánynyilatkozat Ígér, vagyis po'ltikai életünk aktív té­nyezője. A nemzeti összefogásnak a Hazafias Népfront nemcsak külső szimbóluma, hanem alakulásának roppant törté­nelmi felelősségvállalásában is, a legteljesebb mértékben osztja a pártonkívüli milliók­nak ezt a jogos várakozását és azt a reménységét is, hogy a ságáért, a békéért folytatott harcban. Ebben a kérdésben azután igazán nem lehet, nem szabad hallgatni és aiki ebben a kérdésben hallgat, az már eleve a béke ellenségei mellé szegődött — azoknak a táborá­ba állt, akár hitvány módon disszidált, akár itthon sunyin lapít. (Derültség). A világért sem vonom e megállapítás kalapja alá azo­kat, akik még mindig önma­gukkal tépelődve talán kínlód­va, éber lelki ismerettel nézik a ta folytatása — az 1953. évi május 17-én megválasztott or­szággyűlés megbízatásának meghosszabbításáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalása, a Ma­gyar Népköztársaság alkotmá­nyának módosításiról szólói* törvényjavaslat tárgyalása, vé-{\ Hazafias Népfront-mozgalom a dolgokat, az íróknak ezt a ré­szét, a művészeket, az értelmi­ségieket, akik biztos hogy ré­tiéit nagyrészt éppen az 6 cseléde volt valamikor. Szegény báró űr azon so­pánkodik, hogy széthordták a vagyonátI El tudom képzelni mennyit kellett verejtékez­nie szegénynek, amíg a fá­kat kivágta, egymás tetejére rakta annakidején, s ezt a munkát azok a csúnya cselé­dek karbatett kézzel, vagy éppen a tornácon tarokkozva nézték végig. S még Ok mer­ték elvinni gyötrelmes mun­kájának az eredményét! Hát ez mégiscsak disznósdg! Egész életében a cselédeiért dolgozott: az öregeket istá- polta, kenyeret adott számos embernek, a lám-ldm. De félre a tréfával! A báró úrtól ellenérték nélkül vitték el a felszereléseket. Ellenér­ték nélkül? Ezt sehogysem tudják megérteni az egykori cselédek, akik Így teszik fel a kérdést: „Okapáink, déd­apáink, nagyanáink, apáink és a mi verítékünk, nyomorú­ságunk semmi? Az nem el­lenérték? Hát kinek a verí­tékén élt a báró úr, az apja, a nagyapja, ha nem a mién­ken? Ha be tudja bizonyítani a báró, hogy ezeket a fel­szereléseket a maga munká­jával, a maga erejével sze­rezte, akkor az övé lehetr Nem helyes az álláspontjuk? Bizony az! A báró úr egész életén ke­it __ ........................ resztül mást sem csinált, gü l a megüresedett bizottságig m|nt ewett> lvott, dirigált ez párt vezetésével valóban ak­tív tényezője lesz politikai éle­egylk megvalósítója is, a nem- tünknekj Nincsenek lesárt sorompók A másik téma, amelyről szó’nl akarok, a kormánynyi­latkozatnak az a többizben is hangoztatott álláspontja, hogy mint a múltban, a jövőben is, megértést tanúsít azokkal szemben, akiket félrevezettek, akik úgynevezett eszmei zűr­zavarba kerültek. Támogatni kívánjuk kormá­nyunkat abban a politikájá­ban, amely mint tudjuk, már eddig is sok megtévesztettet vezetett át a jobb belátásra, a he’yes építő útra. Kérem kor­mányzatunkat és a pártot, fo’ytassa ezt a politikát. Gon­dolunk arra, hogy az ellen- forradalom véres alvilági vi­hara nemcsak sokmllliárd fo­rint anyagi kárt okozott né­nöm, hogy az emberiesség alatt nem az álemberiességet hirde­tem, amelynek frázisait a méraytiborok, a dérytiborok, a háygyulák és társaik fari­zeusmódon csak azért hangoz­tatták, hogy megmérgezzék magyar Ifjúságunk fogékony lelkét. Foglalkozott ezután Parragi György a méraytiborok szere­ménykedve várják, hogy a szellemi horizont Is ki fog tisztulni — Íme látjuk — ez az országgyűlés bizonyítja — hogy kitisztult a politikai horizont Talán nem a magam véle­ményét, hanem az országgyű­lésnek, a pártnak, a kormány­nak véleményét Is fejezem ki, amikor azt mondom, hogy tagsági helyek betöltése. (MTI) Á Dudás-fé’e „fejvadászok" bűnperében elítélt Pálhézi Fe­rencen és Preisz Zoltánon pén­teken reggel végrehajtották a halálos ítéletet őst földön, felpofozott cselé­deket az ősi jog alapján, no meg emlékezett. Mert emlé­kezni — azt tud, amint a le- vele is mutatja. Még a csa­póajtós baromfifészekre is emlékszik, bizonyára leltárt készített mindenről, hogy azt kellő időben a cselédei orra alá dörgölhesse. Es októberben elérkezett* nek látta az időt, s elérke­zettnek látta januárban is. Szinte látom, m’nt vlduU fel októberben, amikor dörögtek a fegyverek, amikor Ester­házy és Minchzenty már nyíltan az új rendről be­szélt, arról a rendről, amely­ben 6 is munka nélkül venu mittevöen süttethette volna a hasát, örült, de tüzesre dörzsölt tenyere hamar el hi­degült, mert a magyarság legjobbjai Idejében felesz­méltek. Október után elcsünn-dt egy kicsit a báró úr. de az­tán újra felvidult, hisz men- indult a harc a term'd*r-ö- vetkezetek f eloszlat rdfi-t. Ennek a báró tír csak fí*JI!ni tudott, hisz újra megerití-n valami, ha nem is az e*ész birtok, de valami ma*-■’ék csak jut neki is a feln**l*4ntt .termelőszövetkezetekből r-n\ gondolkodott a báró ú- és Így gondolkoztak a hozzá ha­sonló nagybirtokosok, kvJa­kok. S mikor megingott valahol egy-egy termelőszövetkezet, ha kimondta a közgyűlés en­nek vagy annak a termelő- szövetkezetnek a feloszlatá­sát, megalakították a felszá­moló bizottságot, akkor úoy mint a Mirbach úr 1957. Ja­nuár 19-én, levelet küldfek a felszámoló blzottsánnnk, amelyben ezt, vagy azt köver teltek. De bakot lőttek, mert az egykori cselédek is föleszmél­tek. Föleszméltek, s nem vá­laszoltak a báró úr level ér- % somberekiek sem, akik tnyéb- ként már megalakították úi termelőszövetkezetüket és jogos tulajdonuknak tekintik mindazt, amit Mirbach úr követelt. Csalódás érte Ismét a bá­ró urat és ha azt akarja, hogy többé ne csalódjon, env- szer és mindenkorra tegye le a pennát! Kár a papírért, meg a tintáért, mert a nép a vér- zivataros októberből ioa-án jól megjegyezte a költő sza­vait: „Tobzódtok, tobzódta­tok, épp elég volt ezer évig...” SZALA1 JANOS Moszkvába érkezeit az ENSZ íőlitkártielvetlese Moszkva (TASZSZ): Május Ugyanazon a napon Robert- 9-én Moszkvába érkezett Fto- sont Sz. K. Carapkln, a szovlet bertson, az ENSZ főtltkárhe- külügyminisztérium kollé- lyettese, gi urnának tagja fogadta. nincsenek lezárt sorompók sem a magyar belső szellemi életben, sem a Magyar Nép- „ _ , . köztársaság határain a be- , '*** ° törö$ csülctes magyar hazafiak i <?reg, ved \lettfalu templom mel­vember elsejei helyzetről szól va azt mondotta, hogy akkor a magyar kommunisták számára pünknek, hanem teljesen fel- ^r5énve'enl V __J---------------------------- kérdéseket. E kérdésekre Ká­ló it visz az út tovább. Kétoldalt magas }e- ígenyék s azon túl kö­vér füvet termő rét. Aztán hirtelen ka­nyar, s már a klsta- Kádár János élvtárs a no- múltja önmagában bízó ldeoló- ? mási határban jár az —«--- —._*i _xi gjája adta meg a választ ezek-jóember. A proletárinternacionalizmus ma a világtörténelem legnagyobb ereje 4CiAa.£ó.&zw 'Patkó. fóaJdJi tanyája. becsülhetetlen az a rombolás, am'1 vet a ’ékekben okozott. De ki a felelős mindezekért? A gyermekek legyilkolásáért. dár elvtárs megadta a pontos, világos, félreérthetetlen vála­szokat, amelyek helyességét: késéért? Felelősek az el- ““25? «** nylltan 63 |?ef lenforradalom belső és külső heródeseL A XX. század egyik legna­gyobb kegyetlenségeként és gyalázataként jegyzik majd fel a törtcnclcmírók azoknak a lelkiismeretlen gengszte­reknek uszítását, okik a „ke­reszteshadjárat” Jelszavával, a sovinizmus és a szovjetel- lenesség lélekmérgező masz­lagéval küldték a halálba, vagy az idegenség sivatagjá­ba a magyar gyermekek szá­zait. £s még valamiről kell szól- hom ezzél a témakörrel kap­csolatban. En a kormánytól, a párttól emberiességet kérek, tudom, hogy ezzel a kérésem­mel nyitott kapukat döngetek. Mégis, hozzá kell ehhez fűz­győződésünk szerint — a törté­nelem igenis igazolta. De kér­dem vajon csak a magyar és a különböző országok kommu­nistái számára tette fel — ép­pen a magyar eseményekkel kapcsolatban — a történelem ezt a kérdést? ügy vélem ez a kérdés elsősorban a magyar néphez szólt ezekben a tra­gikus napokban. A kérdés a magyar nép számára így fogal­mazható meg: öldöklő testvér­harcban, gyilkos polgárháború­ban akarsz-e elpusztulni, vagy békében akarsz-e élni? Puska­poros hordó akarsz-e lenni, amelynek kanócát egy idegen imperialista hatalom gyújtja meg akkor, amikor ő akarja? Es így folytathatnám ezeknek a kérdéseknek szövegezését, amelyekre nemcsak a párt fe­lelősségérzete, hosszú harcos ben a napokban és hetekben - \ Kics{ a fatu t „ a hanem — úgy látom és tudom, J 68 ^ ^ elvész a s úgy tapasztaltam - megad- dúsloTnbli fák között. tók a választ azok a magyar Lakosainak száma milliók is, akik valóban bóké- ncm éri el a kétsii. ben akarnak élni. De taná­De hogyan válaszol a haladó (i csa van, egy öreg ház­emberiség erre a történelmi ban, ahol derékvas- kérdésre? Engedjék meg ne- tagságú mestergeren- kem, akinek módja volt az el-ida tartja a keresztge- múlt hetekben hosszabb Időt | > rendákat. Azok meg a tölteni a mérhetetlen Kínai <»barnára festett meny Népköztársaságban, hogy né-iriiyezetet. Minden hány szóval az emberi élmé-|> olyan régi és olyan nyék egyszerűségével és mé-1 > patinás, hogy akarat- gis reálpolitlkai látókörben be- kínul is a múU szá­széljek erről. Egy mondatban)zad jut az ember eszé tudom e hatalmas távlatokat sl'be. majdnem harmincezer kilómé- hiszen abból az tért elérő utazás lényegét kl-#td(5bai vaiók (s ezek fejezni, s ez a mondat Így hang a hires be­zik: Higyjék el, a proletárin- ty&r< patk($ Bandi em ternacionallzmus ma a világ-1 lékét őrzik! történelem legnagyobb ereje.« I» A falu története a A világ békéjének, a ml ma-(ltörökdúlás utáni idők- gyar békénknek, a proletár-#re nyúlik vissza. Ami internacionalizmusnak leg-i'fcor a tar koponyá)ú nagyobb ereje nemcsak a i1 katonák kitakarodtak fegyveres túlerő, hanem az i1 az országból, Kista- erkülcsi igazság abszolút mási helyét is betele- erc«' építették, Nem tar­tott rA Igényt na­gyobb uraság és így a jobbágyok között osztották fel a ha­tárt. Mindenkinek egy formán jutott föld. Egy család egy ,Jer- tál"-1 kapott: hat hold szántót és két hold rétet. Nem is igen gazdagodott meg a faluban egyik a másik rovására. Ha egyiknek fogyott is a fertdl-része s a má­siké gyarapodott, de annyira soha nem küzdötte fel magát egyik sem, hogy a másikat igájába hajt­sa, Az ilyen falut sze­rették a betyárok. Itt együtt mulathattak a pór néppel és ha pan­dúrok jöttek, előre jelezték a velük cim­boráié szegény pa­rasztok. Idejárt Patkó Ban­di is, a faluszéll kocs­mába, ahol Abrók Jó­zsef uram mérte a kedvderitő italt A kocsma előtt pánya- vető gerenda. Idekö­tötték a betyárok für­gelábú lovaikat. Az­tán volt mulatós oda­bent, de olyan, hogy a sellyei uraság sem csapott különbet, Éjszakánként há­zakhoz is bekopogtat­tak a szegénylegé­nyek. Nyílt az ablak, bár szigorú parancs volt, hogy aki betyárt meglát, azonnal je­lentse, ellenkező eset­ben feje vétetik. Ha­nem a betyár jó em­ber volt, s megesett rajta a nép szive. Be­engedték, jól tartot­ták, s mikor útjára indult, odamondta az ajtóból: „Most pedig rögvest jelentsétek a pandúroknak, hogy erre járt Patkó Ban- dir Jó emberek voltak, bizony jószivüek. Né­melyik családot még meg is ajándékoztak. Faragó Bözsi néniről beszélik, hogy annak­idején sokszor meg­vendégelte a betyá­rokat, de azok sem maradtak adósok és Bözse néne gyorsan gyarapodott. S ez a nagy múltú falu ma kihalóban van. Tavaly csak két születést jegyeztek a tanácsházán. Egyiket januárban, másikat áprilisban. Azóta nem jött gyerek a világ­ra. Házasság mint a fehér holló, Tavaly februárban mondták ki utoljára a boldogí­tó igent. S akkor is az egyik elvált, a má­sik meg özvegy volt. Haláleset viszont há­rom is volt idén, mert sok az öreg, a fiatal meg kevés. Három katona, egy diáklány. Aztán van egy meny­asszony is, meg egy másik eladó lány, s ezzel vége a fiatal­ságnak. Okát ugyan ki tud­ná megmondani? Ta­lán az, hogy amit két évszázada meg­talált Patkó Bandi meg a többi betyár a faluban, a zsuppfede- les kocsmában, — a pandúrokkal, meg a nemes urakkal vívott örökös küszködés kö­zepette, — azt ma a fia tatok a városban ke­resik. Pedig ha meg­teremtenék falujuk­ban is a feltételeit a kielégítő szórakozásT nak, a könnyebb meg élhetésnek, ami le­kötné őket a nagt/* múltú otthonhoz, bi­zony nem kellene fél­ni attól, hogy kihal Patkó Bandi egyko­ri, igen kedves tanyá­ja. GÁLDQNYl

Next

/
Thumbnails
Contents