Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-11 / 109. szám
tm. május il NAPtö n Az országgyűlés pénteki ülése (Folytatás a 3- oldalról.) dése, hogy a magyar nép a reakció minden mesterkedése ellenére, szoros egységben, együttműködve a szocialista tábor népeivel rövid időn belül új, hatalmas sikereket fog elérni hazája gazdasági és kulturális fejlesztésében, a nép Jólétének emelésében. Mi tudjuk, hogy hatalmas feladatok állnak Önök előtt, a nép képviselői előtt, akik a dolgozók mélységes bizalmát élvezik. Hisszük, hogy méltó módon betöltik megtisztelő küldetésüket. Drága elvtársak! Sok sikert kívánunk nemes munkájukhoz! A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa.” (Taps). Bejelentette az elnök, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésétől Is üdvözlő távirat érkezett az országgyűléshez, amelyre választáviratot küldtek. Ezután Z. Nagy Ferenc képviselő emelkedett szólásra. Csikesz Józscfné képviselő, felszólalása után Beresztóczi képviselő protonotárius kanonok szólalt fel. Klujbcr László, a kormánybeszámolónak a bányászokkal foglalkozó részéhez szólt hozzá. PARRAGI GYÖRGY: A Hazafias Népfront politikai életünk aktív tényezője lesz Párrági György onszággyű- zetd összefogást a Magyar Szo- lési képviselő elöljáróban meg- clalista Munkáspárt szervezi, á'.'apitóttá, hegy az országgyű- foglalja alkotó, a mai belpo- lés új időszakának szellemét litikal éa világpolitikai ténye- többi között az jellemzi, hogy zők vastörvénye által diktált spkkal színesebb, emberibb formába. A párt kifejezetten hangulata van, mint a régi hangsúlyozza, hogy tagjainak országgyűléseinknek volt. száma, a múlt tanulságait le- Elsősorban Kádár János, a vonva, korlátozott A széles pével, a nyugati menekülttáborokban sínylődő megtévesztett magyar fiatalok helyzetével, majd arról beszélt hogy a hazai, úgynevezett néma irodalomban most elszaporodtak a néma leventék (derültség). A portiéi némák. Mindenkinek magánügye, hogy beszélni, éneMit jelent ez? Azt, hogy a szocializmus táborát minden ember munkája, a békés építés alakítja át legyőzhetetlen erővé. Az építés a szocialista táborban elsősorban az emberért folyik és nem a profitért mint a kapitalista országokban A sokszázezer és millió kilo-ji watt energia termelése, az új' acélművek, vízierőművek a Szovjetunióban, a Kínai Nép- köztársaságban és a szomszédos népi demokráciákban is, ■ a ml népi Magyar Népköz- társaságunkban is az emberiségért, az emberekért, az új nemzedék boldogulásáért, jövőjéért épülnek. Ez a perspektíva az ifjúság, gyermekeink $ és unokáink igazi életperspek- tlvája. S mit nyújt ezzel a biztató sugárzó Jövővel szembeni az amerikai imperializmus ési1 A báró űr három csalódása A napokban nem mindennapi levél került a kezembe. 1957. január 19-i keltezéssel báró dr. Mirbach Antal írta a tombareki termelószövet- kezet felszámoló bizottságinak. Kéri vissza azokat az ingóságokat, amelyeket a termelőszövetkezet annakidején megkapott — no nem tőle, ő olyan jószívű sohasem volt, hisz annakidején még a bőrt is majd lenyúzta a 600 holdas sombereki birtokán dolgozó cselédekről. S most kéri vissza a lógereblyéket, a triő- röket, a kocsikat, a deszkákat, a csapóajtós baromfi- fészkeket, a U—13 méter hosszú gerendákat. Egy egész listát állított össze, minden bekezdés végére odabigy- gyesztve, hogy mindezt ellenérték nélkül vitték el a tera hozzá kényszerült egyéb lm-i1 melőszövetkezetl tagok, aklkMinisztertanács elnöke kor- népi tömegek viszont, méglm- kelni akar-e, cigányozml akar-e mánynyllatkozatának azzal a részével kívánok foglalkozni, amelyben a Hazafias Népfrontról szólt — folytatta. — Az ország széles tömegeiből váltott kj várakozó visszhangot a kormánynyilatkozr t ama bejelentése, hogy politikai éle- mindennél tünk tényleges aktív tényező- borúnak a kább, mint a múltban, követ- vagy néma akar-e ni akarják a párt iránymuta- (Derültség), A néma jévé akarja emelni a Hazafias t asz tréfáját éa Népfront mozgalmát. Szándé- mondjuk ki kosán hangsúlyozom ezt a jelzőt, hogy várakozó, mert mondjuk meg őszintén, hogy a Hazafias Népfront-mozgalom terén súlyos hibák voltak; Ezek a hibák elsősorban Nagy Imrének, Jánosi Ferencnek tását, elsősorban azért, mert szemükkel látják, eszükkel felfogják, hogy a párt mentette meg népünk belső békéjét, elhárította a polgárháború, kegyetlenebb há- formáját éa kafrázis nélkül megmentette országunk éa JCözép-Európa, de talán az egész világ békéjét A párt on kívüli tömegek azonban nem egyszerűen fej- bólintójánosok, nem szavazási leltári tömegek, hanem maradni, leventék azonban egyről elfeledkeznek, az élet nem marad néma. (Úgy van! Úgy van!) A május elsejei indulók hatalmas szimfóniája előtt hiába dugták be bosszankodva vagy gyűlölködve az álhumanizmus vattájával a fülüket (Úgy van!) Az élet zeng tovább, a gyárak szirénái munkára hívnak. Aki ezt hallani nem akarja, süketségre kárhoztatja önmagát, az élet hangját viszont nem lehet elnémítani. De a némaságon túl van egy felelősség is, egy lelkiismereti gondolkodó és főleg dolgozó most már egészen világos két- emberek, akiknek éppen úgy ku1 a esős, de az t Is állíthatom^ t^ajd^uk^ örömük és s?en- £Jeíő^ég. Ne^sak'7‘^y£ hogy cinikus politikájának védésük, ősi éa uj honfoglaló . de a vllág összes népei tudhatók be éa utána termét- munkájuk a Magyar Népköz- éley.haiál harcban állnak az rendjén szerepel a kormány elperializmusok atomdiplomáclá ja? A gyermekek megsemmisítését, az emberiség alkotó erőinek teljes gúzsbakötését, zőt talán teljes megbénítását. A proletárintemacionalizmus óriási, világtörténelmi jelentősé J ge és ereje éppen a tragikus ma f gyár események kapcsán bon-{ takozott ki, s azt mondotta nekünk magyar újságíróknak Csou En-laj április 4-én, hogy ez a magyar tragikus eseményeknek a Jó oldala. így kell nézni nemzetközi látókörben a világpolitika erőmezejében Is a mi magyar ügyünket. £n a pártonkívüli, becsületes magyar emberek nevében üdvözlöm és elfogadom a kor-, mány és a párt programját', (Taps.) • Ezzel a pénteki ülés végétért. Az országgyűlés legközelebbi ülését szombat délelőtt tíz órai kezdettel tartja, $ az ülés napitovázások, az országos Inga- ténelem, mint az Irányításra dozások és a helyi csetlések- hivatott és ezért még nagyobb bot’ások. Az az emiberi közvet- felelősséget viselő párttagoké, lenség, amellyel az Elnöki Ta- Biztosra veszem tisztelt or- náes, a Minisztertanács elnöke, szággyűlés, hogy a forradalmi tagjai, az országgyűlés tagjai munkás-paraszt kormány, nemcsak beszélnek, de cselek- amely nemcsak nevében fogszenek is, ezt a várakozást ma lalja össze a legszé'esebb nem- már reménységgel töltik meg, zeti összefogást, hanem megúgyhogy végre a Hazafias Népfrontból Is az lesz. amit a kormánynyilatkozat Ígér, vagyis po'ltikai életünk aktív tényezője. A nemzeti összefogásnak a Hazafias Népfront nemcsak külső szimbóluma, hanem alakulásának roppant történelmi felelősségvállalásában is, a legteljesebb mértékben osztja a pártonkívüli millióknak ezt a jogos várakozását és azt a reménységét is, hogy a ságáért, a békéért folytatott harcban. Ebben a kérdésben azután igazán nem lehet, nem szabad hallgatni és aiki ebben a kérdésben hallgat, az már eleve a béke ellenségei mellé szegődött — azoknak a táborába állt, akár hitvány módon disszidált, akár itthon sunyin lapít. (Derültség). A világért sem vonom e megállapítás kalapja alá azokat, akik még mindig önmagukkal tépelődve talán kínlódva, éber lelki ismerettel nézik a ta folytatása — az 1953. évi május 17-én megválasztott országgyűlés megbízatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, a Magyar Népköztársaság alkotmányának módosításiról szólói* törvényjavaslat tárgyalása, vé-{\ Hazafias Népfront-mozgalom a dolgokat, az íróknak ezt a részét, a művészeket, az értelmiségieket, akik biztos hogy rétiéit nagyrészt éppen az 6 cseléde volt valamikor. Szegény báró űr azon sopánkodik, hogy széthordták a vagyonátI El tudom képzelni mennyit kellett verejtékeznie szegénynek, amíg a fákat kivágta, egymás tetejére rakta annakidején, s ezt a munkát azok a csúnya cselédek karbatett kézzel, vagy éppen a tornácon tarokkozva nézték végig. S még Ok merték elvinni gyötrelmes munkájának az eredményét! Hát ez mégiscsak disznósdg! Egész életében a cselédeiért dolgozott: az öregeket istá- polta, kenyeret adott számos embernek, a lám-ldm. De félre a tréfával! A báró úrtól ellenérték nélkül vitték el a felszereléseket. Ellenérték nélkül? Ezt sehogysem tudják megérteni az egykori cselédek, akik Így teszik fel a kérdést: „Okapáink, dédapáink, nagyanáink, apáink és a mi verítékünk, nyomorúságunk semmi? Az nem ellenérték? Hát kinek a verítékén élt a báró úr, az apja, a nagyapja, ha nem a miénken? Ha be tudja bizonyítani a báró, hogy ezeket a felszereléseket a maga munkájával, a maga erejével szerezte, akkor az övé lehetr Nem helyes az álláspontjuk? Bizony az! A báró úr egész életén keit __ ........................ resztül mást sem csinált, gü l a megüresedett bizottságig m|nt ewett> lvott, dirigált ez párt vezetésével valóban aktív tényezője lesz politikai éleegylk megvalósítója is, a nem- tünknekj Nincsenek lesárt sorompók A másik téma, amelyről szó’nl akarok, a kormánynyilatkozatnak az a többizben is hangoztatott álláspontja, hogy mint a múltban, a jövőben is, megértést tanúsít azokkal szemben, akiket félrevezettek, akik úgynevezett eszmei zűrzavarba kerültek. Támogatni kívánjuk kormányunkat abban a politikájában, amely mint tudjuk, már eddig is sok megtévesztettet vezetett át a jobb belátásra, a he’yes építő útra. Kérem kormányzatunkat és a pártot, fo’ytassa ezt a politikát. Gondolunk arra, hogy az ellen- forradalom véres alvilági vihara nemcsak sokmllliárd forint anyagi kárt okozott nénöm, hogy az emberiesség alatt nem az álemberiességet hirdetem, amelynek frázisait a méraytiborok, a dérytiborok, a háygyulák és társaik farizeusmódon csak azért hangoztatták, hogy megmérgezzék magyar Ifjúságunk fogékony lelkét. Foglalkozott ezután Parragi György a méraytiborok szereménykedve várják, hogy a szellemi horizont Is ki fog tisztulni — Íme látjuk — ez az országgyűlés bizonyítja — hogy kitisztult a politikai horizont Talán nem a magam véleményét, hanem az országgyűlésnek, a pártnak, a kormánynak véleményét Is fejezem ki, amikor azt mondom, hogy tagsági helyek betöltése. (MTI) Á Dudás-fé’e „fejvadászok" bűnperében elítélt Pálhézi Ferencen és Preisz Zoltánon pénteken reggel végrehajtották a halálos ítéletet őst földön, felpofozott cselédeket az ősi jog alapján, no meg emlékezett. Mert emlékezni — azt tud, amint a le- vele is mutatja. Még a csapóajtós baromfifészekre is emlékszik, bizonyára leltárt készített mindenről, hogy azt kellő időben a cselédei orra alá dörgölhesse. Es októberben elérkezett* nek látta az időt, s elérkezettnek látta januárban is. Szinte látom, m’nt vlduU fel októberben, amikor dörögtek a fegyverek, amikor Esterházy és Minchzenty már nyíltan az új rendről beszélt, arról a rendről, amelyben 6 is munka nélkül venu mittevöen süttethette volna a hasát, örült, de tüzesre dörzsölt tenyere hamar el hidegült, mert a magyarság legjobbjai Idejében feleszméltek. Október után elcsünn-dt egy kicsit a báró úr. de aztán újra felvidult, hisz men- indult a harc a term'd*r-ö- vetkezetek f eloszlat rdfi-t. Ennek a báró tír csak fí*JI!ni tudott, hisz újra megerití-n valami, ha nem is az e*ész birtok, de valami ma*-■’ék csak jut neki is a feln**l*4ntt .termelőszövetkezetekből r-n\ gondolkodott a báró ú- és Így gondolkoztak a hozzá hasonló nagybirtokosok, kvJakok. S mikor megingott valahol egy-egy termelőszövetkezet, ha kimondta a közgyűlés ennek vagy annak a termelő- szövetkezetnek a feloszlatását, megalakították a felszámoló bizottságot, akkor úoy mint a Mirbach úr 1957. Január 19-én, levelet küldfek a felszámoló blzottsánnnk, amelyben ezt, vagy azt köver teltek. De bakot lőttek, mert az egykori cselédek is föleszméltek. Föleszméltek, s nem válaszoltak a báró úr level ér- % somberekiek sem, akik tnyéb- ként már megalakították úi termelőszövetkezetüket és jogos tulajdonuknak tekintik mindazt, amit Mirbach úr követelt. Csalódás érte Ismét a báró urat és ha azt akarja, hogy többé ne csalódjon, env- szer és mindenkorra tegye le a pennát! Kár a papírért, meg a tintáért, mert a nép a vér- zivataros októberből ioa-án jól megjegyezte a költő szavait: „Tobzódtok, tobzódtatok, épp elég volt ezer évig...” SZALA1 JANOS Moszkvába érkezeit az ENSZ íőlitkártielvetlese Moszkva (TASZSZ): Május Ugyanazon a napon Robert- 9-én Moszkvába érkezett Fto- sont Sz. K. Carapkln, a szovlet bertson, az ENSZ főtltkárhe- külügyminisztérium kollé- lyettese, gi urnának tagja fogadta. nincsenek lezárt sorompók sem a magyar belső szellemi életben, sem a Magyar Nép- „ _ , . köztársaság határain a be- , '*** ° törö$ csülctes magyar hazafiak i <?reg, ved \lettfalu templom melvember elsejei helyzetről szól va azt mondotta, hogy akkor a magyar kommunisták számára pünknek, hanem teljesen fel- ^r5énve'enl V __J---------------------------- kérdéseket. E kérdésekre Káló it visz az út tovább. Kétoldalt magas }e- ígenyék s azon túl kövér füvet termő rét. Aztán hirtelen kanyar, s már a klsta- Kádár János élvtárs a no- múltja önmagában bízó ldeoló- ? mási határban jár az —«--- —._*i _xi gjája adta meg a választ ezek-jóember. A proletárinternacionalizmus ma a világtörténelem legnagyobb ereje 4CiAa.£ó.&zw 'Patkó. fóaJdJi tanyája. becsülhetetlen az a rombolás, am'1 vet a ’ékekben okozott. De ki a felelős mindezekért? A gyermekek legyilkolásáért. dár elvtárs megadta a pontos, világos, félreérthetetlen válaszokat, amelyek helyességét: késéért? Felelősek az el- ““25? «** nylltan 63 |?ef lenforradalom belső és külső heródeseL A XX. század egyik legnagyobb kegyetlenségeként és gyalázataként jegyzik majd fel a törtcnclcmírók azoknak a lelkiismeretlen gengsztereknek uszítását, okik a „kereszteshadjárat” Jelszavával, a sovinizmus és a szovjetel- lenesség lélekmérgező maszlagéval küldték a halálba, vagy az idegenség sivatagjába a magyar gyermekek százait. £s még valamiről kell szól- hom ezzél a témakörrel kapcsolatban. En a kormánytól, a párttól emberiességet kérek, tudom, hogy ezzel a kérésemmel nyitott kapukat döngetek. Mégis, hozzá kell ehhez fűzgyőződésünk szerint — a történelem igenis igazolta. De kérdem vajon csak a magyar és a különböző országok kommunistái számára tette fel — éppen a magyar eseményekkel kapcsolatban — a történelem ezt a kérdést? ügy vélem ez a kérdés elsősorban a magyar néphez szólt ezekben a tragikus napokban. A kérdés a magyar nép számára így fogalmazható meg: öldöklő testvérharcban, gyilkos polgárháborúban akarsz-e elpusztulni, vagy békében akarsz-e élni? Puskaporos hordó akarsz-e lenni, amelynek kanócát egy idegen imperialista hatalom gyújtja meg akkor, amikor ő akarja? Es így folytathatnám ezeknek a kérdéseknek szövegezését, amelyekre nemcsak a párt felelősségérzete, hosszú harcos ben a napokban és hetekben - \ Kics{ a fatu t „ a hanem — úgy látom és tudom, J 68 ^ ^ elvész a s úgy tapasztaltam - megad- dúsloTnbli fák között. tók a választ azok a magyar Lakosainak száma milliók is, akik valóban bóké- ncm éri el a kétsii. ben akarnak élni. De tanáDe hogyan válaszol a haladó (i csa van, egy öreg házemberiség erre a történelmi ban, ahol derékvas- kérdésre? Engedjék meg ne- tagságú mestergeren- kem, akinek módja volt az el-ida tartja a keresztge- múlt hetekben hosszabb Időt | > rendákat. Azok meg a tölteni a mérhetetlen Kínai <»barnára festett meny Népköztársaságban, hogy né-iriiyezetet. Minden hány szóval az emberi élmé-|> olyan régi és olyan nyék egyszerűségével és mé-1 > patinás, hogy akarat- gis reálpolitlkai látókörben be- kínul is a múU szászéljek erről. Egy mondatban)zad jut az ember eszé tudom e hatalmas távlatokat sl'be. majdnem harmincezer kilómé- hiszen abból az tért elérő utazás lényegét kl-#td(5bai vaiók (s ezek fejezni, s ez a mondat Így hang a hires bezik: Higyjék el, a proletárin- ty&r< patk($ Bandi em ternacionallzmus ma a világ-1 lékét őrzik! történelem legnagyobb ereje.« I» A falu története a A világ békéjének, a ml ma-(ltörökdúlás utáni idők- gyar békénknek, a proletár-#re nyúlik vissza. Ami internacionalizmusnak leg-i'fcor a tar koponyá)ú nagyobb ereje nemcsak a i1 katonák kitakarodtak fegyveres túlerő, hanem az i1 az országból, Kista- erkülcsi igazság abszolút mási helyét is betele- erc«' építették, Nem tartott rA Igényt nagyobb uraság és így a jobbágyok között osztották fel a határt. Mindenkinek egy formán jutott föld. Egy család egy ,Jer- tál"-1 kapott: hat hold szántót és két hold rétet. Nem is igen gazdagodott meg a faluban egyik a másik rovására. Ha egyiknek fogyott is a fertdl-része s a másiké gyarapodott, de annyira soha nem küzdötte fel magát egyik sem, hogy a másikat igájába hajtsa, Az ilyen falut szerették a betyárok. Itt együtt mulathattak a pór néppel és ha pandúrok jöttek, előre jelezték a velük cimboráié szegény parasztok. Idejárt Patkó Bandi is, a faluszéll kocsmába, ahol Abrók József uram mérte a kedvderitő italt A kocsma előtt pánya- vető gerenda. Idekötötték a betyárok fürgelábú lovaikat. Aztán volt mulatós odabent, de olyan, hogy a sellyei uraság sem csapott különbet, Éjszakánként házakhoz is bekopogtattak a szegénylegények. Nyílt az ablak, bár szigorú parancs volt, hogy aki betyárt meglát, azonnal jelentse, ellenkező esetben feje vétetik. Hanem a betyár jó ember volt, s megesett rajta a nép szive. Beengedték, jól tartották, s mikor útjára indult, odamondta az ajtóból: „Most pedig rögvest jelentsétek a pandúroknak, hogy erre járt Patkó Ban- dir Jó emberek voltak, bizony jószivüek. Némelyik családot még meg is ajándékoztak. Faragó Bözsi néniről beszélik, hogy annakidején sokszor megvendégelte a betyárokat, de azok sem maradtak adósok és Bözse néne gyorsan gyarapodott. S ez a nagy múltú falu ma kihalóban van. Tavaly csak két születést jegyeztek a tanácsházán. Egyiket januárban, másikat áprilisban. Azóta nem jött gyerek a világra. Házasság mint a fehér holló, Tavaly februárban mondták ki utoljára a boldogító igent. S akkor is az egyik elvált, a másik meg özvegy volt. Haláleset viszont három is volt idén, mert sok az öreg, a fiatal meg kevés. Három katona, egy diáklány. Aztán van egy menyasszony is, meg egy másik eladó lány, s ezzel vége a fiatalságnak. Okát ugyan ki tudná megmondani? Talán az, hogy amit két évszázada megtalált Patkó Bandi meg a többi betyár a faluban, a zsuppfede- les kocsmában, — a pandúrokkal, meg a nemes urakkal vívott örökös küszködés közepette, — azt ma a fia tatok a városban keresik. Pedig ha megteremtenék falujukban is a feltételeit a kielégítő szórakozásT nak, a könnyebb meg élhetésnek, ami lekötné őket a nagt/* múltú otthonhoz, bizony nem kellene félni attól, hogy kihal Patkó Bandi egykori, igen kedves tanyája. GÁLDQNYl