Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-11 / 109. szám

2 NAPLÓ 1957. MArn* ti, Az oriszág[gfyillés pénteki ülése (Folytatás az 1. oldalról.) szefonódva a beépített eMiem­Béggel. De Nagy Imréék is és az im­perialisták még ebbein a tra­gikus helyzetben is tartottak valamennyire a hadseregtől. Ezért követelték az imperialis­ták nyíltan, hogy a hadsereg vezetését adják át olyan áru­lónak, mint amilyen Maiéter, a volt ludovilcás tiszt, s ezt a követelést Nagy Imréék ter­mesztésen teljesítették is. Ezért követelték a karhatalom létre­hozását, annak a Király Béná­nak a vezetésével, aki imperta­Msta ügynöki munkája miatt jogosan el volt ítélve. És valóban, amikor novem­ber 4-ön a felszabadító szov­jet hadsereg — a forradalmi munkás-paraszt kormány kéré­sére — újra segítségére sietett a dolgozó magyar népnek, ak­kor — annak ellenére hogy az országot előzőleg már valóság­gal elöntötte a nacionaliisita, so­viniszta uszítás és annak elle­nére, hogy Nagy Imre szégyen­letes módon ellenállásra adott parancsot a hadseregnek — a hadsereg, egyetlen légvé­delmi alegység kivételével, megtagadta Nagy Imre pa­rancsának teljesítését. Nem less többet október 23. November 4. a forradalmi munkás-paraszt kormány meg­alakulása óta a hadsereg zömé­nek állásfoglalása félreérthe­tetlenül azt bizonyítja, hogy hű maradt a népi hatalomhoz, a szocializmust építő magyar ha­zához, a szocializmus táborá­hoz. A hadsereg tisztikarának túlnyomó többsége írta alá a nagyon zavaros novembert na­pokban a tiszti nyilatkozatot, s vállalt fegyveres katonai szol­gálatot a népi hatalom érdeké­ben. A gyorsan megaialkutt kar­hatalmi ezredek és karhatalmi alakulatok — amelyekben szép számmal voltak tartalékos tisz­tek és munkások is — a mun­kás-paraszt hatalom politikai és fegyveres támaszát jelen­tették és néhány hót a jatt any- nyira fejlődtök, hogy már saját katonai erejűikkel tudták meg­semmisíteni az ellenforradalmi provokációkat* A népi hatalom tűzkereszt­ségén átesett karhatalmiba tisztjeink ezrei az egyik biz­tosítékát jelentik annak, hogy hazánkban többet nem lesz október 23, A tanulság a hadsereg számára is ugyanaz, ami egész dolgozó népünk számára, az, hogy a hatalom kérdésében nincs he­lye vitának, móriegelgetésók- nek és aggályoskodásokmiak, hogy parancsra, vagy parancs nélkül, de fegyveresen meg kell semmisíteni" mindazokat, akik kezet emelnek a nép hatalmá­ra. (Taps, felkiáltások: ügy van!) Az újjászervezett hadsereg vezetése arra neveli a néphad­sereget, hogy a népi hatalom kormányának minden paran­csát hajtsa végre. Ugyanakkor az ellenforradalom arra is megtanított bennünket, hogy ha ellenséggel találjuk ma­gunkat szemben cs nincs parancs, járjunk el osztály­öntudatunk és a néphez va­ló hűségünk szerint, mert parancs nélkül is meg kell semmisíteni az ellenséget. (Taps.) Ilku Pál ezután arról be­szélt, hogy hadseregünket to­vábbra is a népi demokráciák fegyveres erőivel való testvéri barátság szeillemében és min­denekelőtt a hős szovjet had­sereggel való fegyverbarátság és elvtársi szeretet szellemé­ben keld nevelni. A mi erőnk abban van, hogy tagjai vagyunk a nagy szocialista tábornak Utalt a varsói szerződés vé­delmi Jellegére. Akkor került sor ennek a szerződésnek a megkötésére, amikor az impe­rialisták elutasították a Szov­jetunió kormányának javasla­tát, hogy belép az észak atlan­ti paktumba. Az imperialisták támadási szándékát azóta is egész sor új tény mutatja. Ilyen körülményeik között lét­érdekünk — és a többi népi de­mokratikus országoknak is lét­érdelte — hogy a varsói szer­ződésben tömörülve közös erő­feszítéssel biztosítsuk nemzeti függetlenségünket, népi ha- tailmunkait, közös erőfeszítéssel utasítsuk vissza az Imperialis­ták fegyveres agresszióját. A mi erőnk éppen abban van, hogy tagja vagyunk a nagy szocialista tábornak, A szocialista tá^or ereje, a ml erőfeszítéseinkkel együtt, az egyetlen biztosítéka független­ségünk és népi hatalmunk to­vábbi megvédésének. A szo­cialista tábor katonai ereje olyan erőt képvisel, amely puszta. létével Is féken tudja tartani az imperialista háborús szándékokat, vissza tudja pusz­ta létével is utasítani a pro­vokációkat. Ilku Pál ezután elmondotta: Nagy Imréék áruló szerepét az is bizonyítja, hogy az ellenfor­radalom szolgálatában törvény­telenül, alkotmányellenesen felmondták a varsói szerződést, és az úgynevezett semleges­séget deklarálták. Ez a semlegesség rögtön, ki­jelentése pillanatában egyet jelentett az imperialista tá­borhoz való átállás bejelen­tésével. Ilku Pál befejezésül orról szólt, hogy a hadsereg újjá­szervezése befejeződött, lesze­reltük a hadseregből azokat a tiszteket, akik nem írták alá a tiszti nyilatkozatot és eltá- volítottuk azokat a tiszteket, akiknek az ellenforradalmi na­pokban tanúsított magatartá­sával kapcsolatban jogos kifo­gás merült fel. Az újoncok ki­képzése megkezdődött. A kor­mánynak bizalmat szavaz és munkájával támogatja. Ezután Antos István pénz­ügyminiszter szólalt fel a vitá­ban, az iparban 14 százalékkal volt magasabb, mint a múlt évben. A magas önköltség főoka az, hogy a termelékenység a gyár­iparban több, mint 18 száza­lékkal csökkent. Ugyanakkora munkások havi átlagkeresete közel háromszáz forinttal ma­gasabb az előző évinél. Elengedhetetlen, hogy a mukások a magasabb bérek ellenében legalább a koráb­bi teljesítményt nyújtsák. A tervnek a termelékenység­re vonatkozó előírásai teljesen reálisak. Ezek teljesítése fon­tos eszköz a munkások kezé­ben. Ezáltal döntő befolyásuk van arra, hogy keresetük mi­lyen arányban alakul át reál­bérre. A munkabér azonban csak egyik fontos összetevője a termelés önköltségének. Az anyagtakarékosság, a selejt csökkentése, a minőségi előírá­sok betartása, a korszerű gyár­tástechnológia alkalmazása és egy sor más lehetőség, ame­lyek hasznosítása döntő mér­tékben az üzemek vezetőitől és munkásaitól függ, ugyan­csak nagymértékben befolyá­solják a termelés költségeit, a termelés gazdaságosságát A kormány a közelmúltban rendeletet adott ki az üzemek nyereségrészesedéséről, amely megteremti az egész gyári kollektíva érdekeltségét az ön­költség csökkentésében. A termelés gazdaságossága szélesebb értelemben azt is jelenti, hogy azt termeljük, amire a nép­gazdaságunknak valóban szüksége van. Ezt most azért, kell külön is hangsúlyozni, mert ebben az esztendőben a megnövekedett fogyasztás anyagi alátámasz­tása érdekében a kormány kénytelen volt a beruházáso­kat jelentősen csökkenteni. Ennek ellenére különösen a gépiparban számos olyan be­ruházási termék gyártására adtak rendelést a vállala­tok, amelyek a tervben nem szerepelnek. Ezekre tehát anyagi fedezet nincs. Ezeknek gyártására olyan anyagot hasz­nálnak fel, amelyeket export­gépek előállítására, vagy fo­gyasztási cikkek termelésére szántunk. Az ilyen tervszerűt­len termelést meg kell akadá­lyozni — mondotta — majd hangsúlyozta, hogy beruházási lehetőségeink korlátozott volta miatt ma különösen szükséges a vállalatok önálló tevékeny­sége, kezdeményezése. El kell érni, hogy az export meghaladja as importot ANTOS ISTVÁN: Az 1957. évi terv a múlt évit jelentősen meghaladó életszínvonalat irányoz elő Tisztelt Országgyűlés! A leg­nagyobb gazdasági feszültséget ebben az esztendőben a kül­kereskedelmi és a fizetési mér­leg egyensúlyának hiánya okozza.' A hiányt a Szovjet­unió és a többi baráti ország által nyújtott hitelek egyen­lítik ki. Ezek a hitelek a ba­ráti testvéri segítség a pro- letámemzetközáségből fakadó önzetlen támogatás nagyszerű megnyilvánulásai. Külön ki kell emelni anmak a segítségnek az óriási jelentő­ségét, amelyet számunkra a Szovjetunió által nyújtott öt­venmillió dolláros és a Kínai Népköztársaság által rendel­kezésünkre bocsátott 25 millió dolláros deviza hitel jelent. F'fejczésre jut az önzetlen segíteni akarás a hitelek fel­tételeiben is. Hasonlóan nagy Jelentősé­gűek és kedvező íeltételűek a szocialista tábor többi országa által nyújtott hitelek, Az első negyedévben csak­nem kétszer annyit impor­táltunk, mint amennyit ex­portáltunk, Emellett jelentős összegű esedékes tartozáso­kat kellett kifizetnünk ka­pitalista országok vállalatai­nak és bankjainak, így a baráti országok által nyújtott kölcsönök több, mint a felét már felhasználtuk. Eb­ből következik, hogy most már gyors ütemben kell emelnünk az exportot, hogy a külkeres­kedelmi és fizetési mérleg egyensúlyát minél előbb saját erőnkből biztosítsuk, A legrövidebb időn belül el keli érni, hogy az export meghaladja az importot, Ez a mi körülményeink között a népgazdaság normális vér­keringésének egyik legfonto­sabb feltétele. Mint általában termelésnél az exportra történő gyártás­nál sem lehet közömbös, hogy mennyiért termelünk, hogy hogyan aránylik a termék ön­költsége és a külfö’dön elér­hető ár. Ezen a téren jelentős tartalékaink vannak, amelyek ésszerű, rugalmas termeléspo­litikával kiaknázhatók. Az ellenforradalmi esemé­nyek nyomán hazánkban rend­kívül súlyos gazdasági helyzet alakult ki — mondotta. — A gyáripari termelés 1956. no­vemberében csupán 18 száza­lék, decemberben 31 százalék volt. Számos üzemben nagy- összegű jogtalan bért fizettek ki. Komoly inflációs veszély lépett fel. A sztrájkok szerve­zőinek éppen az volt a céljuk, hogy az ellenforradalom fegy­veres felkelésének leverése után gazdasági katasztrófába döntsék az országot, A mi szocialista gazdasági rendszerünk azonban ebben a súlyos helyzetben is ki­állta a próbát, A kormány utasítására az áru­hiány ellenére is változatlan állami árakon biztosították a lakosság ellátását. A nemzeti proletárszolida­ritásnak nagyszerű megnyilvá- nu'ása volt, hogy a baráti szo­cialista országok elsősorban a Szovjetunió, nagymennyiségű élelmiszert és ipari fogyasztási cikket küldtek segélyként ha­zánknak. Ezek a tényezők ■— a szocialista rendszer ereje, barátaink segítsége, a párt következetes politikája és a kormány helyes intézkedései — segítettek bennünket ebben a legnehezebb szakaszban és lehetővé tettéle, hogy az el­lenforradalmi események és az ellenforradalom által szított sztrájkok ideje alatt is sikerült megőrizni pénzünk szilárd vá­sárlóerejét, Továbbiakban ismertette, hogy a bányászok, a munkások és az értelmiségi dolgozók ál­dozatkész munkája nyomán már az első negyedévben gyors ütemben haladt előre a gazda­sági élet normalizálódása és sikerült a korábbi termelési színvonalat az élelmiszeripar ban 89 százalékra, a könnyű­iparban 86 százalékra, a ne­héziparban 72 százalékra megközelíteni, Növekedett a dolgozó nép jövedelme A kormány intézkedései nyo mán a munkabérek a népgaz­daság minden ágában jelen­tősen emelkedtek. A kötelező beadás eltörlése komoly több­letjövedelmet biztosít a pa­rasztságnak. Ilyen körülmé­nyek között a lakosság áruk iránti keresletének kielégítése komoly erőpróba elé állította népgazdaságunkat. A múlt évi­nél alacsonyabb termelés nem fedezhette a múlt évinél lé­nyegesen magasabb vásárló erőt. Ehhez olyan kiegészítő árualapokra volt szükség, mint a fogyasztási cikkek importja, külkereskedelmi raktárkészle­teket átadása a belkereskede­lemnek a a fogyasztási cikkek exportjának jelentős csökken­tése. Mindezek természetesen erő­sen terhelték a külkereskedel­mi mérlegünket, amelynek rendkívüli mértéke passzív egyenlegét csakis a baráti, szo­cialista országok által nyújtott hosszúlejáratú kölcsönök segít­ségével fedezhettük. Továbbiakban kifejtette, hogy emelkedett az ipari termelés, Javult a gazdaságosság, de az igen kedvező jelenségek ellené­re korai volna beszélni, hogy a gazdasági életünkben már minden rendben van, már túl­jutottunk minden nehézségen. Számos nehéz feladat áll még előttünk. Ezeknek megoldását szolgálja a kormány által már jóváhagyott 1957. évi népgaz­dasági terv, Ml a legfőbb jellemzője az 1957. évi tervnek? Vélemé­nyem szerint az, hogy az elő­ző évinél kisebb nemzeti Jö­vedelemből a múlt évit je­lentősen meghaladó életszín­vonalat irányoz elő, Lehetséges-e ez? A terv elő­irányzatai megfelelnek ennek a célkitűzésnek. A terv szerint jelentősen csökkennek a beru­házások, csökken a közületek fogyasztása. A külkereskedel­mi és fizetési mérleg hiányát fedezik a Szovjetunió és a töb­bi baráti szocialista országok által rendelkezésre bocsátott hitelek. A terv szerint e tényezők eredményeként az alapvető népgazdasági mér* legek egyensúlya megteremt­hető. A terv megvalósításá­hoz azonban nem elegendők a kormány helyes határozatai. A terv sorsa az üzemekben, a földeken dől el, a dolgozó em­berek mindennapos, céltudatos, áldozatos munkájától függ. Ezért a dolgozóknak tudnlok kell, mire irányítsák erőfeszí­téseiket. Ezek közül a féladatok közül kívánok a következőkben né­hányat külön Is kiemelni és részletesebben ismertetni. Olcsóbban kell termelnünk Nemcsak az a fontos, hogy mennyit termelünk, hanem az is, hogy mennyiért termelünk. Az év első negyedében a ter­melési költségek színvonala A terv teljesítése az áru és pénzforgalom egyensúlyának legfőbb fettétele Ezután Antos István azok­kal a feladatokkal foglalko­zott, amelyek a vásárlóerő és az árualapok szilárd egyensú­lyának biztosításával függnek össze. Fontos, hogy a pénzkiáram­lás csatornáin csak a tervnek megfelelő összegek kerüljenek kifizetésre. Mindenekelőtt szilárd bér­fegyelemre és a vonatkozó rendeletek pontos megtartá­sára van szükség. Igen nagy figyelmet kell for­dítani a mezőgazdasági felvá­sárlási árakra. A mezőgazda- sági termékek felvásárlása az év első négy hónapjában — kisebb hibáktól eltekintve — általában sikeres volt. Nem alakult In fekete piac, a szabad­piaci árak márciustól kezdve alacsonyabbak a múlt évinél. Továbbra is helyes gazdaság- politikával kell biztosítani, hogy a felvásárlás során spekulációs jelenségek ne ala­kuljanak ki. A vásárlóerő tervszerű alakulásának és a költségvetés egyensúlyának nem elhanya­golható kérdése az adófizetés. Népgazdasági tervünk joggal számol nemcsak az idei adó pontos megfizetésével, hanem a múlt évben keletkezett adó­hátralékok rendezésével is. A tanácsi pénzügyi szervek fon­tos kötelezettsége, hogy az adók és a hátralékok időben való befizetését mindenütt biz­tosítsák. Az árualap és a vásárlóerő szilárd egyensúlyának megte­remtése termés7Ptp<on döntő mértékben a mezőgazdasági és Ipari termelés alakulásán mú­lik. Ezért a terv teljesítése az áru és a pénzforga'om egveosú'yá- ' nak legfontosabb teltétele. Figyelemmel arra, hogy a terv vásárlóerő mérlegében a ter­melési lehetőségek és a pótló­lagos árualapok teljes számí­tásba vétele me'lett is kisebb feszültségek mutatkoztak, az egyensúly szilárd biz’o fása érdekében szűk körben árkor­rekciókra Is szükség volt. A kormánynak az volt a tö­rekvése, hogy ezek az árkor­rekciók ne vonatkozzanak a széles dolgozó rétegek minden­napos szükségleteire, különö­sen ne érintsék az átlagbérek színvonalát meg nem haladé jö­vedelemmel rendelkező dolgo­zók szokásos beszerzéseit. Az áremelés olyan cikkeket érint, mint például motorkerékpár, kerékpár, mosógép, varrógéo, egyes mezőgazdasági gépek és szerszámok, valamint luxusr cikkek. Ezeknél a kereslet és kínálat egyensúlyának biztosí­tása is indokolttá teszi a maga­sabb árakat. A kormány által hozott intézkedések emellett a vendéglátóipar egyes ágaira is kiterjednek. Figyelembe véve ezeket az árkorrekciókat, a terv mara­déktalan teljesítésével az áru­alap — vásárlóerő mérlegben is szilárd egyensúly áll elő, ami lehetővé teszi, hogy a népgaz­daságban változatlan állami árak és reális mezőgazdasági felvásárlási árak érvényesülje­nek és inflációs veszély, ne za­varja a továbbiakban gazdasá­gi előrehaladásunkat Végül alá kell húzni, hogy az állami és társadalmi élet minden területén talán soha olyan mértékben, mint most, a legszigorúbb takarékosság­ra van szükség. A létszámcsökkentés következ­tében az államapparátus fenn­tartása ma lényegesen keve­sebbe kerül. Az állami élet egyéb területén is számos ta­karékossági intézkedés történt Mindezek mellett azonban még fel kel] tárnunk más forráso­kat is, amelyek újabb eszközö­ket szabadítanak fel alapvető célkitűzéseink megvalósítására. Befejezésül kifejezte azt a meggyőződését hogy a dolgo­zó magyar nép az 1957. évi népgazdasági terv teljesítésével leküzdi a még meglévő gazdá­sági nehézségeket és a nép­gazdaságunkban bőven meglé­vő tartalékok feltárásával szi­lárd alapot teremt ahhoz, hogy sikeresen haladjunk előre a szocialista építés útján. (Taps.) Nagy Antal (Szabolcs-Szat- már megye) és Fodor Imre (Veszprém megye) felszólalása után ebédszünet következett. Szünet után Gáspár Sándor országgyűlési képviselő, a Szaktanács főtitkára szólalt fel, majd Horváth Endre or­szággyűlési képviselő emelke­dett szólásra. Az elnök ezután bejelentet­te az országgyűlésnek, hogv a Szovjetunió Legfelső Tanárjá­hoz küldött üdvözlő táviratra | Legfelső Tanács a következő táviratban válaszolt: A Szovjetunió Legfelső Tanácsának távirata „A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének Leg­felső Tanácsától — a Magyar Népköztársaság Országgyűlésé­nek, Budapest. Drága elvtársak és baráta­ink! A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének Leg­felső Tanácsa szívből jövő kö­szönetét fejezi ki a Magyar Népköztársaság országgyűlésé­nek baráti üdvözletéért. A Leg­felső Tanács küldöttei forró baráti üdvözletüket küldik Önöknek, országgyűlési képvi­selő elvtársak, s az önök sze­mélyén keresztül az egész ma­gyar népnek. A Magyar Népköztársaság országgyűlésének ülésszaka fe­lelősségteljes Időben ült össze, amikor a magyar nép — miután meghiúsította a nem­zetközi belső reakciónak a föl­desúri kapitalista rendszer visszaállítására Irányuló törek­véseit — mind szorosabban tömörül a forradalmi munkás­paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt köré és egész erejét latbaveti az ország népgazdaságának helyreállítá­sáért, további szocialista épí­téséért. Baráti üdvözletünket küld­jük a Magyar Szocialista Mun­káspártnak és a Magyar Nép- köztársaság kormányának, A szovjet emberek mindig test­véri szeretettel kísérték figye­lemmel a tehetséges szabad- ságszerető magyar nép életét, harcát és most teljes szívből örülnek sikereiknek. A magyar nép győzelme a hazája sza­badságáért és függetlenségéért vívott harcában, és eredményei a szocialista rendszer megerő­sítésében, jelentősen hozzájá­rulnak a világ békéjének és biztonságának megszilárdításá­hoz. A Szovjet Szocialista Kőztáiv saságok Szövetsége Legfelső Tanácsának szilárd meggyőző­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents