Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-11 / 109. szám
VILÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 109. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR SZOMBAT, 1951. MA.IUS 11. közvetíti az országgyűlés szombati ülését A Magyar Rádió szombaton, május 11-én 19 órától 19 óra 52 percig a Kossuth-adón közvetítést ad az országgyűlés szombati üléséről. Az országgyűlés pénteki ülése A z országgyűlés pénteken délelőtt a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének beszámolója feletti vitával folytatta ülésezését. Résztvett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Antos István, Apró Antal, Biszku Béla, Csergő János, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Dögéi Imre, Horváth Imre, Incze Jenő, Kállai Gyula, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, Marosán György, dr. Münrtich Ferenc, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Trautman Rezső, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai, valamint Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést néhány perccel tíz óra után Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. KISS KAROLY: As MSZMP egész tagsága támogatja a kormány gazdasági intézkedéseit zóinak munkahőstettei követték.“ Ezután arról szólott, hogy nagy feladatok állnak előttünk a kulturális életünkben mutatkozó rendellenességek megszüntetése terén is. A revizio- nízmus erősen megtépázott képviselői közül egyesek még e területen folytatnak utóvédharcot. Most azt mondják, hogy a kínai elvtóreak példáját követve engedjük meg mi is, hogy ná unk is Virágozhassák minden virág és dalolhasson minden madár. Pártunk helyesli, ha nálunk is dalol minden jóhangú énekesmadár, de hát éppen a harmónia kedvéért helyes, ha elhallgatatunk minden „jómadarat“. (Derültség.) A jövőben se lankadjon forradalmi éberségünk! Ezután annak szükségét seink szükségességét és hehangoztatta, hogy minden ha- lyességét* A kormány elnökének beszámolója feletti vitában elsőnek Kiss Károly képviselő, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja szólalt fel. Bevezetőben rámutatott arra, hogy Kádár János részletes összefoglalójából is kitűnt, hogy a november 4-e óta megtett út eredményes volt, sok nehézséget sikerült leküzdeni, s mindez bizonyítja a kormány alapjában helyes politikáját. Az ellenforradalom előzményeiről és első napjairól szólva hangsúlyozta, hogy a munkáshatalom ellen támadó ellenségnek sikerült elhomályosítani az elmúlt tizenkét év alkotásait nagy eredményeit és a nép egy részével átmenetileg sikerült elhitetni, hogy ez a tizenkét év csupa hibából állt. Ezt nagyon elősegítette á párt sajtója is, de különösen a revizionista újságírók, akik hátbatámadták a pártot. Ma már aligha akad ax országban olyan ember, aki ne tudná, hogy október 23-án a ■külföldi Imperializmus aktív támogatását élvező külső és belső reakciós erők törtek a munkáshatalomra. A reakciós erők véres és romboló munkáját előkészítették, segítették a párton belüli árulók. a Nagy Imre—Losonczy- csoport tagjai. Az országgyűlés házában október utolsó napjaiban és november első két napján lezajlott eseményekről szólva elmondotta mint lótottak-futottak a parlament folyósóin a grófok, bárók és kapitalisták. A fékevesztett soviniszta, szovjetellenes megnyilatkozásban Loson czy Géza járt elől. Itt már döntöttek a kapitalizmus mellett, s így — mondotta — nekem és számos más elvtársamnak az volt a véleményünk november 2-án este, hogy távoznunk kell innen és máshol kell segítséget keresni. Csak november negyediké után tértünk ismét vissza a munkás- paraszt kormánnyal. A kapitalizmus kísérte tel akkorra már eltűntek a parlament folyosóiról, s akkor új lap kezdődött hazánkban, a szocializmus építésének történetében. Azok az országgyűlési képviselők, akik azokban a tragikus hetekben velem együtt itt éltek az országban, saját szemükkel láthatták, milyen hazugság az, hogy a munkásság, a parasztság, az értelmiség, vagy általában az ifjúság támadt volna a nép hatalma ellen. Igaz, egy részük nem látott azonnal tisztán, s ezért nem is állt ki egy emberként saját hatalmának védelmére. Sokan inkább passzív magatartást tanúsítottak. Vártak, hova fejlődnek az események. Kétségtelen az is, hogy a „szocialista” és „demokratikus” jelszavakkal álcázott ellenforradalom igen ügyesen használta ki a párt régi vezetésének és a kormánynak súlyos hibái folytán jelentkező, gyakran jogos elégedetlenséget, nácsolta: ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel. Akik olyan szívesen élnek vissza a Kossuth-i eszmékkel, azok ne panaszkodjanak, ha a nép hatalma az igazi Kossuth szellemében sújt le rájuk. Ax ellenforradalmárokkal szemben okvetlenül érvényesíteni kell a népköztársaságunk törvényeinek szigorát. Ugyanakkor óvakodni kell minden túlkapástól. A szocialista törvényességet minden módon biztosítani kell, nem feledve, hogy milyen súlyos károk származtak a pártra és a népi demokráciára a múltban abból, hogy egyes régi vezetők hibájából megsértették hazánkban a szocialista törvényességet, A Szovjetunió megvédett bennünket a fasizmus felülkerekedésétöl Nagy Imre és társai a történelem szemétdombjára kerültek A nép az ilyen nagy történelmi sorsfordulókon ismeri meg igazi vezetőit — mutatott rá a továbbiak során. Ma már nem lehet kétséges, Nagy Imre és társai a történelem szemétdombjára kerültek. Ezekben a napokban a magyar nép keserves tapasztalatokat szerzett arról, mit jelent az, ha a munkásosztály vezető pártjában nincsen egység, ha a külső ellenség belül is szövetségesekre talál. Nagy Imre, a régi párttagsággal rendelkező áruló, az ellenforradalom politikai vezéralakjává süllyedt. 1953 után egész tevékenysége pártcllencs és egyben népellenes volt. Egyedül akart uralkodni, s az a tény, hogy egy kommunistának ismert ember ült a miniszterelnöki székben, amikor az utcán gyilkolták a kommunistákat, s amihez ennek a miniszterelnöknek egy szava sem volt. hallatlan zavart okozott a munkásak, a dolgozók között. Ebben a helyzetben majdnem elveszett a munkáshatalom. Az ellenforradalom a párt, a vezető erő ellen támadt elsősorban, az államvédelmi szervek, az egyéb fegyveres erő, a munkáshatalom védő karja ellen ■ másodsorban. Régi úri huncutság ez. A parasztháborúktól kezdve, a későbbi bér- és politikai harcok idején^ is ez volt a tőkés taktika: előbb foszd meg őket a vezetőjüktől, és védelmezőjüktől, ezután könnyűszerrel leigázhatod őket Az ellenforradalomnak átmenetileg sikerült az Ifjúság egy részét a nacionalizmus, a sovinizmus mákonyával elhódítania. Még az 1848-as márciusi forradalom jelmezeit is magukra akarták ölteni. Ma már a fiatalok Is látják, hogy az októberi ellenforradalom csúfosan levitézlett bajnokaira sehogyan sem illett a márciusi ifjak dolmánya. Hiszen Kossuth és Petőfi, Vasvári és társai a Habsburg zsarnokság ellen, a haladásért szálltak síkra, népüket a világszabadság lobogója alatt a haladás irányába vezették, — ezek meg a haladást akarták elgáncsolni. Novemberben, amikor az ellenforradalom kíméletlen leverésére határoztuk el magunkat a néphatalom megvédése érdekében, akkor nemcsak Lenin, de Kossuth Lajos útmutatásait is követtük, aki azt taFél évvel ezelőtt halálos veszélyben volt hazánkban a munkáslhatalom. De népünk és az egész haladó emberiség szerencséjére akadt hazánkban olyan erő — a kommunistáké, a munkások, a parasztság és az értelmiség legjobb- jaié — amely az újjászerveződő párt vezetésével megtalálta a kivezető utat az elkerülhetetlennek látszó katasztrófából. Népünk szerencséjére erős szálak kötöttek össze bennünket a szocialista táborral. Akadt olyan szocialista nagyhatalom Is, a világ haladó népeinek reménysége, a szo- cia’izmust építők barátja és támasza, a Szovjetunió, amely kérésünkre nem nézte tétlenül, miként esik áldozatul sokat szenvedett hazánk, jobb sorsra érdemes munkásosztályunk és parasztságunk az imperialisták és a belső reakciós erők összeesküvésének. Segélyt kérő kiáltásunkra cselekedeti és megvédett bennünket a fasizmus felül" kerekedesének és a háború kirobbanásának veszélyétől. Beszéde további során Kiss Károly szó’ott arról, hogy 1956 novemberében, decemberében az ellenforrada’om egyebek között «azzal szédelgett, hogy a kommunisták állítólag nem mernek fegyvert adni a munkások kezébe. Mi azonban fel- íegyverezzük a munkásságot. Május elsején saját szemükkel láthatták munkásosztályunk büszkeségét, az új munkásőrséget. A párt újjászervezéséről szólva arról beszélt, hogy a párt maga köré gyűjtötte és vezette az ország erőit a nemzet megmentésére és az ellenforradalom által okozott károk helyreállítására. Köszönetét mondott hős bányászainknak azért a nagyszerű cselekedetükért, amellyel biztosították a közlekedés nélkülözhetetlen fűtőanyagát és lehetővé tették az ország gazdasági vérkeringésének megindulását. ,J5 hadd tegyem mindjárt hozzá kommunista büszkeséggel, hogy mindebben nem kis része volt a kommunista bányászoknak, akik ezúttal is lelkesítői és vezetői voltak társaiknak, továbbá nem kis része volt ebben annak a ténynek, hogy pártunk leggyorsabban éppen a bányavidékeken szerveződött újjá. Gazdasági téren e’ért eredményeinkben mind a bányák, mind az üzemek terén, jelentős része van értelmiségünknek is. A bányászok nagyszerű példamutatását a budapesti, s a többi iparvidék dolgozáját szerető magyar ember, minden, a népi demokráciához hű dolgozó most azon igyekezzék, hogy rejtett tartalékaink gyors feltárásával és minél teljesebb mozgósításával elősegítse a termelékenység emelését, az önköltség csökkentését, a gyárak, vállalatok rentabilitásának fokozását. Kádár János elvtárs, a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében több igen fontos gazdasági rendszabályt Jelentett be. Pártunk Központi Bizottsága mélységesen meg van győződv^ arról, hogy ezekre a gazdasági intézkedésekre gazdasági nehézségeink leküzdése céljából, tehát dolgozó népünk jól felfogott érdekében okvetlenül szükség van. Az ellenséges hírverés és a belső* reakciós erők bizonyára ismét arra törekszenek majd, hogy félremagyarázzák ezeket az intézkedéseket A kommunisták részére nincs más út, mint fe’táriri és megmutatni helyzetünket és fejlődésünk eddigi eredményeinek fényében megmagyarázni intézjeedéAz MSZMP egész tagsága és az őket körülvevő dolgozók helyeslik és támogatják a kormány gazdasági intézkedéseit, mert azok össznépi érdeket szolgálnak. Amikor most a forradalmi munkás-paraszt kormány és a pért a gazdasági nehézségek leküzdésére mozgósítja a tömegeket, ugyanakkor arra is ügyelnünk kell, hogy forradalmi éberségünk a jövőben sem lankadjon egy pillanatra sem. Soha ne feledjük, hogy az ellenség nem alszik, még sokan lesik az alkalmat, hogy árthassanak ügyünknek. Ax országgyűlésnek október óta ezen az első ülésén szólnom kell arról is, hogy ax országgyűlés tagjai, az országgyűlési képviselők alig néhány kivétellel ebben ;ur. ellenforradalom által felkavart országban szilárdan és becsülettel megálltát a helyüket (Helyeslés.) Hűek maradtak népünkhöz, a mimkáshatalam- hoz, • proletárdiktatúrához. Megoldhatók az előttünk álló gazdasági feladatok Amint Kádár János elvtárs részletesen kifejtette, nagyok és nehezek, de megoldhatók az előttünk álló gazdasági feladatok. Az országgyűlés és valamennyi képviselőtársam legfontosabb feladata most, hogy újjászervezett, harcos pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt irányításával e feladatok mepo'dására vezesse doVozó népünket. Népünk ma nem egyszer tanúbizonyságot tett hatalmas alkotó erejéről. Ezzel az erővel az előttünk állónál sokkal nagyobb feladatok megoldására is képes Ezért egy pi’la- natig sem kételkedem abban, hogy közös erővel, & nép erejével le tudunk küzdeni minden nehézséget, sikeresen építjük és felépítjük szeretett hazánkban a szocializmust. — (Taps.) A népköztársaságunk további fejlődésének iránytszabó kormánynyilatkozatot helyeslem és mind a magam nevében, mind pedig pártom, a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadom. — (Taps.) Ezután Péter János országgyűlési képviselő szó1 alt fel, majd I’ku Pál képviselő emelkedett szólásra. ILKU PÁL: Meg kell semmisíteni , akik kezet emelnek a nép katalmára Az ellenforradalom napjaiban — kezdte felszólalását — de utána is sokszor foglalkoztatta az ország becsületes dolgozóit, mi az oka annak, hogy a hadsereg — sajnos — nem tudta megsemmisíteni az ellenforradalmi csoportokat, a fegyveres ellenforradalmi bandákat. A kérdésre válaszolni kell itt, az országgyűlés előtt, mert a do’gozó nép azért hozta létre, azért tartotta és tartja fenn nagy áldozatok árán a hadsereget, hogy védelmezze népi hatalmunkat, függet* 'enséri'mket, a szocializmus vívmányait. Erre a kérdésre szeretnék röviden válaszolná anélkül, hogy a dolgok mélyebb elemzésébe bocsátkoznék. Az egyik ok az — és ez a legfontosabb — hogy Nagy Imréék a népi hatalom elárulásával együtt a hadsereget, a népi hatalom fegyveres támaszát is elárulták. A hadsereg tehetetlenségének másik oka: Nagy Imre híveinek a hadseregben kifejtett bomlasztó, rothasztó munkája, amely már jóval október 23 előtt elkezdődött. A harmadik ok a hadsereg vezetésében meghúzódott áruló imperialista ügynökök aknamunkája, romboló tevékenysége volt, amely az események folyamán egyre nyíltabban fonódott össze Nagy Imre híveinek rontható mnnkótóval és tevékenységével. De azt is meg kall mondani nyíltan és őszintén: a hadsereg tehetetlenségében az is szerepet játszott, hogy a hadsereg egyes, akkori vezetői a nehéz bonyolult helyzetben tehetségtelemnek, tehetetlennek, üeyo- fogyottnak bizonyultak. Mégis a hadsereg a népi hatalom védelmében az ellenforradalom elleni harcokban október 28-ig zömében akcióképes volf A hadsereg vezetését az árulók kezébe játszották át A hadseregre a legsúlyosabb morális csapást az a kapituláció mérte, amely október 28- án az ellenforradalma« dicsőséges forradalomnak deklarálta. Ez a tény .rendkívül tragikus politikai és lelkiismereti válságba sodorta m becsületes tiszteket és harcosokat — újra aláhúzom: ezek voltak többségben — mert azzal a drámai kérdéssel találták magukat szemben: ki hát az ellenfon-~ dalmár, ha a tényleges, a valóságos ellenforradalmárok egyi napról a másikra nemzeti hősök lettek? Ebben a hallatlan politikai és ideológiai zűrzavarban teljesen szabadon működtek, mozogtak, dolgoztak a Nagy Imre—Losomczy-csoport emberei most már nyíltan ősz* (Folytatása a 2, oldalon.:
