Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-05 / 104. szám

JSCT. MÁJUS 5. NAPLŐ . is iCaüka isméi nevet Édesanyámnak, anyák napjára jét, bővítették, javították a villany- és vízvezetékhálózatot. Jól felszerelt laboratóriumot is létesítettek. A laboratórium­ban az elmúlt évben több mint negyvenezer vizsgálatot végez­tek. Tervbevették a fertőző­osztály és a vastüdő-osztály létesítését is, s a tervekből tán már valóság is lenne, ha az ellenforradalmi események nem gátolták volna — leg­alább is pillanatnyilag — a megvalósítást; s, lyen azonnal kell segíteni. Ilyenkor aztán tüstént csele­kedni kell. Nemrégiben súlyos vakbél­gyulladással hozták be Mohács környékéről az alig 3 éves kis Balogh Katikát. Nagyon előre­haladott volt már a baj s nem sok remény volt a megmenté­sére. De ha egy lehetőség van, azt is meg kell próbálni! Tíz orvos is megnézte Katikát, konzíliumot tartott felette. Azonnal operálni! — volt a döntés. S az orvosok nem kés­lekedtek. Gyorsan műtőasztal­ra fektették a fájdalomtól el­torzult arcú kis csöppséget és — sikerült! Azóta Katika már ismét nevet;;; Nem ritkaság itt a Katiká­hoz hasonló eset s mégis oly keveset ír ezekről az újság, beszél a rádió. Pedig megér­demlik a feljegyzést, mert nem kevesett mint életet men­tenek; S hogy az orvosok még szebb, még jobb körülmények között dolgozhassanak, nemrég újrafestették az épület belse­Balogh Katika Nehéz egy klinikán az orvo­sokkal beszélgetni, hiszen az idő itt — sokszor életet jelent! f Most is operációra készülnek. !' Kint tavasz van, vidám, gond- l| tálán gyermekek kergetik a labdát, a műtőben pedig talán éppen most vág a gyógyító kés, f hogy a súlyosan beteg Pisti­kék és Katikák holnap már meggyógyulva élvezhessék az , életet' Garay Ferenc Ünnep van, a vidám szó­— 1 ■" rakozás ideje, De álljunk meg, pihenjünk meg néhány percre s gondol­junk addig mindannyiunk leg- drágábbjára, édesanyánkra. Mi hálátlan fiai és leányai a mamának, csak egy napot, egyetlen egyet a 365 közül szá­nunk, szentelünk reátok, kik valamennyiünket méhetekben hordoztatok, szültetek, óvtatok, neveltetek. Pedig sokkal, sok­kal többet érdemelnétek, hi­szen az életet az édes emli elixi- sét az első lépéseket, az első szavakat, az iskolát, a baráto­kat, az első kislányt, vagy ud­varlót, a férjet és az asszonyt s a mi gyermekeinket és az asszonyt s a mi gyerekeinket is mind, mind nektek köszön­hetjük. És mi mégis csak egy napot az évből. Csak egyetlen 24 órát szentelünk nektek! Legalább most álljunk meg egy pár percre és gondoljunk rájuk, a közeli, vagy távol élő mamákra, az öregekre, akik már dédunokáikat nevelgetik és a fiatalokra, akik talán csak ma hozták világra első gyer­meküket. Gondoljunk rájuk s gondolatban, vagy valóságban hajoljunk le és csókoljuk meg kezüket... ünnep van és a legszebb hónap első vasárnapján téged ünnepellek, téged köszöntlek édesanyám. Néked, édes a ma­gam nevében, a többieknek ta­lán mindannyiunk nevében hadd mondjak most köszönetét mind azért, amit értem, értünk tettél, tettetek. A szenvedésért, az átvirrasztott éjszakákért, a gondokért, az óvó, féltő gondos­kodásért, a könnyekért, amit rossz gyermekedért ejtettél Rossz voltam, sokszor megbán­tottalak, sokszor csak későn ér­tettem meg igazadat, figyel­meztetésedet. Kinn tfem már alaposan­......... .....— az iskolapad­ból és mégis, de soltszor van szükségem élettapasztalataidra, bölcsességedre, féltő szerete- tedre. A gondok, bajok, veszé­lyek elől hozzád mindig bát­ran menekülhetek, te sosem hagysz cserben. Mama, mamácska, engedd, hogy most így messziről kö­szöntselek, s csókoljam meg fáradt, kidolgozott eres kezei­det. Tudom, csendben áVsz most, lassan kibuggyannak könnyeid, kezeddel elhárító mozdulatot teszel: nem jár ér­te köszönet. Hiszen anya vagy, amit tettél, mindez nagy, szent kötelességed volt. De mégis kö­szönet és hála néked fiad és nektek édesanyák valameny- nyiönk nevében! Hisz ti, fiatal és idős édes­anyák szerte a világon, ti szen­vedtek a legtöbbet értünk. A háborúk, a gyilkos fegyverek akkor is a ti véreteket ontják, ha a csövet nem is rátok for­dítják. A ml fájdalmunk, szen­vedésünk a tiétek is, hisz leányotok, fiatok vére hull, ha vér csorog a földre. Ezért nagy, szent kötelességtek összefogni nektek, édesanyáknak, a rend­ért, a nyugalomért, a békesség­ért. Hisz a mi örömünk, oe- kénk, gazdagodásunk a tiétek is. A mi nyugodt álmunk a ti álmotok. Ezért fogjatok össze szerte a világon ti fiatal és idős édes­anyák az emberiség békéjéért; Ne engedjétek, hogy nyugal­munkat ismét megzavarhassak! Védjetek bennünket, hogy ne pusztíthassák gyermekese cet szörnyű, gyilkos erők, védje­tek, hogy ne onthassák vé­rünket atommal, hidrogénnal, tűzzel és poklok poklával Édesanyák! Ezt kérj'-': ====== tőletek földkerekség minden nye Ezt kérjük, anyák napján r szebb hónap első vasárna Ezt kérjük mi, fiaitok és nyaitok, miközben esendő lehajolunk s hálatelt szí megcsókoljuk fáradt, do’n kezeiteket... IPPER PÁL „A csecsemőkfleVf' A Dunántúli Napló áp' i .12-i számában „A csecse .. Jnevében” címmel cikk jc e: (meg. Ezzel kapcsolatosan f zölhetem, hogy a gyártóm!' ck (j kapacitása az első negyedév­ben lényegesen megnöveked-it úgy, hogy a létfontosságú gu- miszopókákból biztosíthatjuk a szükségletet. Utasítottuk az Orvosi Műszer- és Fogászati- cikk Kereskedelmi Vállalat p“- csi fiókját, hogy kirakatában feltűnő helyen gumiszopót is i helyezzen el. LIPSCHER ERVIN 11 osztályvezető < Egészségügyi Miniszté­< rium Gyógyszerészeti- és < Műszerügyi Igazgatóság. j Magyar fotósiker [ Nemrég zajlott le a világ fo­tóriportereinek nagyszabású kiállítása Hollandiában. A „World Press Photo 56’’ című .kiállításon magyar siker is .született, a sportkategóriában jKomlós Tibor, a Magyar Fotó- művészek Szövetségének tagja második díjat nyert „Zátopek '(és Iharos’’ című felvételével. |Balatonon lesz az első t kölcsön-vikendtelep } A Belkereskedelmi Kölcsön­öző Vállalat az idén felépíti el- t ső vikendtelepét a Balatonon; é ötven kényelmes kis házikót állítanak fel. Egy-egy ház­ban négy fekvőhely, vízveze­ték, villany és főzőalkalmatos­ság lesz. A bérleti díj jóval olcsóbb lesz, mint a szállodai árak az elő- vagy utószezon­ban. A vikendtelep helyét a balatoni intéző bizottság rövi­desen kijelöli. Fizetés után . t écsbány a telepen ú1 című április 20-án megjelent cikkünkben megírtuk, hogy a (' fizetést követő napon többek •i1 között Emich András vájár •I1 sem ment el műszakra. Hoz- ■J zátettük meg, hogy a hiány- zók: „Lehet, hogy betegek < voltak, vagy más okuk volt a távolmaradásra, de lehet, hogy nem“. Mint utólag ki­derült Emich András való­ban beteg volt, de ezt a tényt nem jelentette idejében, s így a műszakjegyzőkönyvben az ő neve mellé is H betű került. Nem is lenne szüksé­ges ezt mégegyszer megem­líteni, ha több pécsbányatc- lepi olvasónk nem értette volna félre a cikkben írtakat s nem kérdezné meg úton- útfclen csodálkozva „Mi az András, te is bumliztál?” Emich András nem bumli- zott. Nem Is írtuk ezt. Be­teg volt, s ezt azóta igazol­va, reméljük, azzal, hogy a félreértést tisztáztuk, segí­tünk abban is, hogy mielőbb # meggyógyuljon, s mint az el- ’ö telt 30 cv alatt, ezután is é becsületesen végezhesse műn C kajáit Az egész falu összefogott az esküvő sikere érdekében. Or­sós Ferenc édesapja már 12 éve sertésgondozó Magyarher- telenden, kedvelik, becsülik a falusiak. Most is tizenhat dol­gozó paraszt felesége süt, főz, több kocsi pedig már elindult a magyarhertelendi „Hosszú- mezőre”. Itt lakik a menyasz- szony, innen hozzák a nászné­pet ... Mire a faluba visszaérnek, visszhangzik a község, a ker- cseligeti fúvószenekar indulói­PÁlidihz István: í-ekeits Színes posztóból összevarrt tekercs tarkáilik fönt a rossz tyúkól-tetőn; (kopott, molyrágta kis darabnyi múl! hosszan megállít. Rá cmlékezőn: (Aprócska asszony fogja hirtelen, s a kontya fölé fürgén fölteszi: ne nyomja majd fejét a telt kosár, ha Kishegyről a szilvát cipeli.) Nem fogta, mégse dőlt le a kosár! Tetszett nekem a mutatvány nagyon Most rám nehezül minden súly, tehet míg a tekercset megsimogatom. Ez koptatta le kis, aszott fején hírmondóba maradt ezüst haját... Csak úgy magamnak suttogom: mám' segítenék; ne nyűje cl magát! S már fejemen —tn az avitt tekercs; (szegény anyái1 ’átná most fiát!) emiékezőn egy percig hordozom alázattal, mint szent a glóriát. t 'Tőeten, mint a „gottóizők” FERIKE; „... Én vagyok a legkisebb.. ¥/ alóban heten vannak, de ' egyáltalán nem gono­szok. Csak, — pajkosak, kicsit csintalanok, kicsit rosszak, mint afféle gyerekek... Mert az dobjon rájuk követ, aki azt állítja, hogy egy családban hét gyerekből ártatlan, szótlan bá- ránykákat lehet faragni. Nem is lenne jó. Kubai Lászlónénák (Űjme- szes, IV. épület 2., I. emelet) éppen elég gondja lehet hét „sráccal”, akik közül a legidő­sebb is csak tizenegyéves múlt... Kubai László — aki egyébként András aknai vájár — a minap azzal kopogott be a szerkesztőségbe, hogy csinál­junk valamit, mert... —... Mert a házbeliek közül néhányan ki akarnak rakatni bennünket a lakásból. Azért, mert rosszak a gyerekeink. Hát idenézzen elvtárs! — s zse­béből előkapott hét fényképet: >— Nézze meg! Ezekre mond­ják azt, hogy rosszak...!? Mosolyognom kellett, mert ugye, fényképről azért még nem lehet megállapítani a lur­kókról, hogy rosszak-e, vagy sem. De hogy „klassz” gyere­kek, — azt igen. Meg kell nézni akármelyiket. Mindegyik — Látja az ünneplőcipő­ket ... ? Valóságos raktár ... A fal mentén hét pár cipő szerénykedik, hét pár parányi kis cipő, egynémelyiknek már az orra kopott, árulkodik a gazdájáról... Hát persze: a futball... Kérdezem a mamát, hogy győzik a gyerekeket koszttal? — Van étvágyuk. Egy kiló szalonna, — egy vacsora. Na­gyon szeretnek enni, de egész­ségesek is hálistennek! mindjárt hét forint. Csak hogy egy adag nem is elég nekik. Most már csak az a kérdés, hogyan bírja a családfő anya­giakkal ezt a népes családot? — Sokat dolgozik az uram a bányában, hogy legyen pénz. W-'xW' d' 1? Yt TIBOR: 0 a> „kisokos”.h PISTI: „Azt mondják ravasz vagyok...!” külön-kiilön egy jellem, amit meg lehet állapítani az első látásra is..; Hanem aztán otthon! Kubainé kimutat az előszo­báim ANDRIS: „Engem szeret a mama legjobban...!” Egy-két adat: ebédre a mama két és fél liter levest, négy-öt liter főzeléket főz, tésztából ugyananyit, ha nem többet, naponta két és fél — három liter tej kell, két kiló kenyér, nyáron gyümölcsből pedig egy kosárra való. — Hol vannak most a gye­rekek? — kérdem, mert csak a legkisebbik van itthon, ép­pen lekvároskenyeret majszol. — Elmentek fagylaltért... Valamelyiknek eszébe jut, ak­kor mindegyiknek kclL,,t Az ZOLTÁN: „Nem igaz, mert engem...!” Havonta két és fél, háromezer forintot keres. Nem mondom, szép pénz, de nálunk el is kél... S hogy a mama hogyan bír­ja munkával és idegekkel a sok gyereket? — Hát. ü Higyje el, minden este úgy esek bele az ágyba, annyira kifáradok. S akkor még mindig nem olyan tiszta a lakásom, mint ahogy szeret­ném, dehát, nem bírom... Heti kétszer fürdetem a gyere­keket, az már elég nagy fárad­ságot okoz. Ha az uram itthon van, akkor én fürösztöm őket, ö meg törülgeti. De ha egyedül vagyok... Hát a poklot a nya­kamba szabadítják! Egyik bőg, a másik verekszik, a harma­dik visit vagy nevet, nem is csoda, hogy a laliók idegesek, SANYI: „Bácsi kérem, ezek még gyerekek ám...!*’ de hát mit csináljak? Hát had még tudnák, hogy jön a nyól-d cadik gyerek...! ( Csodálatos ennek az anyd- ■ nak a türelme. Fáradt, meg-é tört szegényke, de... gyerme­keit a rajongásig szereti. Van( is mit szeretni rajtuk! Hété gyereken ne lenne...? LACI: „Én vagyok a legidősebb de nincs tekintélyem előttük.,.!” i RAB FERENC Operáció Éterszag és gyermeksírás fo­gadja azt, aki a pécsi gyer­mekgyógyászati klinikára be­toppan. A rendelőben, a föld­szinti és emeleti folyosókon várakozó szülők álldogálnak. Sokuk kezében kisgyermek, .némelyiknek tűzpiros, a má­siknak , sápadt az arca. Bete­gek. Fehérköpenyes siető or­vosok, ápolónők. teszik még mozgalmasabbá a klinika éle­tét. Az épület előtt szinte ne- gyedóránkinit áll meg taxi, vagy mentőautó s hoz újabb és újabb gyógyításra szoruló gyermeket. A nagy forgalom nem csodálatos, hiszen úgy­szólván az egész megyéből, de sokszor még a megye határain túlról is ide hozzák a 14 éven aluli betegeket. A légzésbénulástól a szamár­köhögésig, az agyhártyagyulla­dástól a vakbélbántalmakig az életet pusztítani akaró összes betegséget gyógyítják itt. Hu­szonnyolc orvos és több mint 50 ápoló szorgoskodik szinte megállás nélkül. Áldozatos munkájukra csak egy adat: a 200 ágyas klinikának egy év­ben közel 30 ezer „látogatója” van. A legfárasztóbb és a „leg­izgalmasabb” munkát a sebé­szeti osztályon végzik. Nem egyszer csak pillanatokon mú­lik az élet vagy a halál. S az, hogy mégis jó a gyermeksebé­szet statisztikája, csak a szív- vel-lélekkel dolgozó orvosok­nak köszönhető. Szinte meg­szokott már itt, hogy napköz­ben, vagy éjjel, karján a beteg gyermekkel rohan az anya, vagy az apa, mert gyermeke például szöget nyelt, vagy va­lami olyan más baja van, ame­Cigánylakodalom tói, keringőitől. Közel három-J száz kíváncsiskodó kísérte az| ifjú párt az anyakönyv-vezető-1 hoz, majd ezt követően a kul-i túrházban táncoltak, vigadtak i a hivatalos vendégek. Megittak < 150 liter bort, kétszáz literi sört és ekkor kezdődött az iga-i zi hangulatos lakodalom. Az i ital mennyiségét reggelig meg! kellett duplázni. Tehették, hiszi a vőlegény a komlói erőmű1 sztahanovista dolgozója. VAJDA JÓZSEF i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents