Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-28 / 123. szám

2 NAPLÓ 1957. MA JUS VL 'I Az MSZMP Baranya megyei Intéző Bizottságának beszámolója Pártszervezeteink tevékenysége az elmúlt időben (Folytatás az 1. oldalról) Kedves Elvtársak! Pártszervezeteink munkáját megalakulásuktól értékelve, azt kell mondanunk, hogy meg­feleltek a követelményéknek. Fő tevékenységük az ellenfor­radalom szétzúzására irányult (és irányul ma Is), mert tapasz­talták, hogy enélkül nem lehet­séges politikailag, gazdasági­lag konszolidálni helyzetünket. Mindenekelőtt igyekeztek első­sorban a párttagokkal meg­értetni azt, hogy hazánkban októberben nem másról, mint ellenforradalomról, a , kapita­lizmus restaurálásáról ivóit szó. Ennek alapján számításba vet­ték, hogy kik ellen kell a párt- szervezetnek harcolni — olyan elemek ellen, akik az ellenfor­radalomnak fő szervezői vol­tak. így indult meg a konkrét politikai harc a gazdasági ve­zetésbe, a munkástanácsokba, az úgynevezett nemzeti bizott­ságokba, a szakszervezetbe, a földművesszövetkezetekbe, a ta. nácsokba, stb. bekerült és bern­iévé aktív ellenforradalmárok ellen. Ez a harc az üzemekben volt a legbonyolultabb, mert ott a pártszervezeteknek saját létjogosultságuk mellett kellett elsősorban agitálniok, de har- colniok kellett a sztrájk letö­réséért, a termelés beindítá­sáért is. Ma nyugodtan megállapít­hatjuk, hogy ezt a harcot a kommunisták becsülettel vív­ták és vívják ma is, de azt is ^Uítani kell, hogy az első idő­höz képest a körülmények so­kat változtak, a követelmények is megnőttek. Ma már nem ele­gendő az ellenséges elemek el­távolításának és őrizetbevéte­lének a követelése — bár ez a továbbiakban is feladat — ha­nem a pártszervezeteknek tel­jes erejükkel kifelé kell for­dulni. A tömegek széleskörű felvilágosítása ....napjainkban 1 a galább olyan jelentőségű, mint november—december hó­napokban az ellenség fegyve­res, illetve adminisztratív szét­verése. Azt a harcosságot, amit a kommunisták egymás között gyűléseiken tanúsítanak, át kell vinni a falusi tanácsülé­sekre, üzemekben a munkás­gyűlésekre, stb. Ma nagy gon­dot kell fordítani a munka tar­talmának megjavítására. A pártszervezetek tevékeny­ségének másik része az alap­szervezetek megerősítésére irányult. A tagfelvételek azt bizonyítják, hogy pártszerve­zeteink megértették annak je­lentőségét, hogy miért fontos a párt tisztaságára vigyázni. A gyakorlatban meggyőződtünk arról, hegy a pártot nem első­sorban létszáma, hanem tag­jainak odaadása, a proletáriá- tus ügye, a szocializmus iránt teszi elsősorban erőssé, hogy a pártba nem szimpatizánsok kel­lenek, hanem harcban edzett kommunistáik. Annak ellenére, hogy ered­ményes volt a pártszérvezetek taglétszámának növelése, még­is meg kell mondani, hogy több helyen hiba csúszott be a fel­vételeknél. Több helyen a párt- szervezet nem támasztott kellő követelményeket a belépőkkel szemben, máshol szektás hibák jelentkeztek már a kezdeti sza­kaszban. Elzárkóztak a felvé­telek elől, kijelentve, hogy „elegen vagyunk, nincs szük­ség azokra, akik eddig távol­maradtak.” Jól dolgoztak pártszerveze­teink március 15., április 4-e és május 1. méltó megünneplé­sének előkészítésében is. Meg­felelő gondossággal válogatták ki a munkásőrségek tagjait, akikre pártszervezeteink mél­tán büszkék lehetnek. Párttagjainkra jellemző az egység, az egyöntetűség a fő kérdésekben. Egységes párt­tagságunk a párt és a kormány támogatásában, a proletárdik­tatúra érvényesítésében és he­lyesli a szovjet hadsereg egy­ségeinek jelenlétét hazánkban A pártegységre mindig — de a' mai körülmények között külö­nösen — nagy szükség van, mert az országban végbement ellenforradalmi események sok becsületes embert is megzavar­tak, akik hamis nézeteikkel feltétlenül hatást gyakorolnak párttagságunkra, A fő kérdésekben tehát egy­séges párttagságunk, ennek el­lenére nem mondhatjuk azt, hogy ezen a területen nincse­nek komoly problémáink. Hol és miben mutatkoznak prob­lémák? Például párttagságunk jelentős része — szerintünk is jogosan — nincs megelégedve azzal, hogy egyes szervek libe­rálisan járnak el az aktív ei- ienforradalmárokkal szemben. Gyakori eset, hogy kivívják az ellenforradalomban résztvett fizikai munkások eltávolítását, de a felső állami és gazdasági szervek egy része a hatáskö­rükbe tartozó bűnös elemeket védi és igyekszik átcsoportosí­tani más területre. így csopor­tosították át például a Sziget­vári Konzervgyár ellenforra­dalmár főmérnökét Kaposvár­ra, magasabb funkcióba. A párt munkájának kibonta­kozását akadályozza egyes pártszervezetekben a személyi ellentét Az ellenforradalom elemei ezt,tudaitosan igyekez­nek megrtyergelni, szítani. Na­pirenden vannak a feljelenté­sek becsületes kommunista ve­zetők ellen, hogy lejárassák őket. A felsőbb pártszervek ré­széről ezen kedvezőtlen jelen­ségek ellen feltétlenül határo­zottabban kell felvenni a har­cot. Éppen ezért a megyei bi­zottság úgy határozott hogy az intrika ellen a legerélyesebben fel fog lépni. Ezeket a káros jelenségeket azért is fel keli számolni, mert a pártegységet lazítják, elforgácsolják a párt erejét és a tényleges ellenség elleni harc háttérbe szorul. E kérdésnél világosain kell látni, hogy a párttagság egy része bár jóindulatból, de beleesik az ellenség célkitűzéseinek vona­lába, amely le akarja járatni, ellenszenvessé akarja tenni a párt-, állami, tanácsi, gazda­sági és egyéb vezetőket. Ezzel semmiesetre sem akar­juk elejét venni az építő, jó­szándékú kommunista kritiká­nak^ A -kommunista kritikát éppen az jellemzi, hogy tárgyi-’ lagos, jószándékú és építő jel­legű kritika. Az ilyen kritiká­ból a pártnak csak előnye szár­mazik, míg a «megalapozatlan szóbeszéd, amely gyakran rá­galmazó jellegű, gyöngíti a kommunisták egységét, gátolja munkájukat Pozitív pártszervezeteink éle­tében, hogy a legfontosabb kérdéseket megvitatják a tag­sággal, s így érvényesül a kol­lektív vezetés, A taggyűlések harcosok, bátrak, nagy segít­séget jelentenek a párttagok nevelésében. Pártszervezeteink mostani élete, tevékenysége igazolja, hogy a párt alapját az alapszervezetek alkotják és a munka valóban az alapszerve­zetekben dől elő Mégis, ha a mai megváltozott helyzetet vesszük figyelembe, azt kell megállapítanunk, hogy párt- szervezeteink munkája kezd elmaradni a követelmények­től. Elsősorban ipari üzemeink­nél nem folyik megfelelő poli­tikai munka a pártonkívüliek megnyeréséért Kevés üzemi gyűlést, párt­napot tartottunk, főleg a pécsi nagyüzemekben, s ennek tulaj­donítható részben az, hogy eze­ken a helyeken kevés pártta­gunk van. Meg kell mondani, hogy gyűlések és pártnapok tartása tekintetében a városi és megyei intéző bizottság sem mutat kellő példát. Gyenge, kezdetleges még üzemeinkben a gazdasági kér­désekkel való törődés, befelé- fordulás, öncélúság tapasztal­ható. Ezért persze nem az alap- szervezetek felelősek elsősor­ban, hanem a felsőbb szervek, mert ehhez — a termelés párt- ellenőraéséhez — nem nyújtot­tak megfelelő segítséget az alapszervezeti vezetőségeknek. A gazdasági kérdésekkel való foglalkozásnak előtérbe kell kerülnie a következő időkben, mert ez az általános konszoli­dáció nagyon fontos tényezője. Javítani kell -a tömegszerve­zetekben dolgozó kommunis­ták pártirányítását is. Konkrét feladatokkal kell ellátni őket, mert egyes területeken, mint például a nők közötti munká­ban, rendkívül le vagyunk ma­radva. Sürgősen létre kell hoz­ni a különböző tömegszerve­zetekben dolgozó kommunistáik összefogására a pártcsoporto­kat. 'Nagyon fontos dolog, hogy rendszeresen pártmegbizatáso- kat adjanak, mert mint isme­retes, a párt radikálisan csök­kentette függetlenített mun­kásainak számát. Pártmegbiza- tások adása nélkül a párt vi­tatkozó testületté válhat és a párttagok puszta szemlélői lesz­nek az eseményeknek, nem pe­dig alakítói. Külön gonddal kell foglal­kozni a kislétszámú pártszer­vezetekkel, mert ezek fejlődés­ben elmaradtak a nagyobbak­tól. Ez ma igen fontos kérdés, mert pártszervezeteink zöme tíz főn aluli. Ezek a negatív jelenségek egyúttal megszabják az előt­tünk álló feladatokat is. A politikai tom eg munka kérdései Elvtáraak! A proletárdiktatúrának el­engedhetetlen követelménye, hogy széles politikai tömeg­bázisra támaszkodjon, hogy a tömegek jelentős része egyet­értsen a párt és a kormány intézkedéseivel és azokat cse­lekvőén támogassa. November után valamennyien tapasztal­tuk, hogy nagyon fontos kér­dések megoldását követelték a párttagok, azonban a közhan­gulat még nem tette lehetővé megvalósításukat. Ilyen kér­dés volt például az aktív el- leníorradalmárok eltávolítása a hivatalokból és üzemekből, valamint az ellenforradalom által leváltott kommunista igazgatók visszahelyezése. Ezek megoldása húzódott, mert a tömegek kezdetben még nem támogatták a kommunis­ták követelését. Azok a gyűlés-sorozatok, melyeket a párt az egész or­szágban indított, s amelynek keretében Marosán György elvtárs szinte valamennyi já­rási székhelyen kommunista aktívát és nagygyűlést tartott, valamint a többszáz falugyű- r lés és pártnap eredményekép­pen, amelyeken körülbelül 200 000 ember vett részt, «ke­rült a tömegeket mozgósítani, helyes álláspontra vinni. Min­denegyes ilyen gyűlés és párt­nap nagy csapást jelentett az ellenforradalmi erőkre és lé­pést előre a konszolidáció fe­lé* Ezek mellett az eredmények mellett látnunk kell, hogy a tömegek egy része még paszr 6zív, hogy felvilágosító szar vünk még nem hatolt be a tömegek ' minden rétegébe, hogy a pártszervezetek még nem tettek meg mindent, hogy a dolgozók megértsék az el­múlt idők eseményeit és a jövő feladatait. Agitációnk nem elégigé következetesen harcolt a jobboldali opportu­nista nézetekkel szemben, amelyek egyes kormányrende­letek végrehajtásánál jelent­keztek. Falusi tanácsaink meg­szilárdítása és' megtisztítása az ellenforradalmi, illetve ingatag elemektől, lassan megy végbe, vagy például a szakszervezetekben liberaliz­mus és opportunizmus mutat­kozik gazdasági kérdéseink megoldásánál. De nem elég következetesen léptünk fel a baloldali szektáns nézetekkel szemben sem. Egyes pártszer­vezetek és egyes elvtársak ad­minisztratív intézkedésekkel igyekeztek helyettesíteni a po­litikai munkát, ezáltal nem közeledtek, hanem ellenkező­leg, elszigetelődtek a tömegek­től. Aktívaülésünkön is külön felhívjuk pártszervezeteink fi­gyelmét arra, hogy munkájuk­ban mindenkor vegyék tekin­tetbe a helyi viszonyokat, sa­játos helyzetüket. Megyénkben több. mint százezer nemzeti­ségi él. Pártszervezeteink egy jelentős részénél^ e területen is fontos feladatai vannak, Itt az ideje, hogy megvizsgálják, mit tettek a nemzetiségiek helyzetének javításában, jo­gaik érvényesítésében. Ideológiai téren is van némi előrehaladás, de még napjaink ban is sok zavaros, tisztázat­lan kérdés uralkodik párton- kívüld tömegeinkben. Az utol­só pár év, de különösen az ellenforradalom időszaka ide­ológiai téren olyan rombo­lást végzett társadalmunkban, ezen belül is különösen egyes rétegekben, mint az értelmi­ség, kispolgárság, ifjúságunk egy része, hogy nem' remény­kedhetünk túl gyors sikerek­ben. Nagyon szívós munkát kell kifejteni, hogy például a hazug, álhazafias, burzsoá- nacionalista nézetek helyett a tömegekben megerősödjön a szocialista hazafiság érzése. Az ellenség most is azon fá­radozik, hogy fenntartsa a nacionalizmust, antiszemitiz­must, a nemzeti kommuniz­mus antimarxista jelszavát, a kommunizmus csődjéről fe­cseg, azért, hogy hátráltassa, akadályozza szocialista építő­munkánkat. Sajnos ezek a burzsoá nézetek egyes párt­tagjainkban sem maradtak hatástalanul. Miben nyilvánulnak meg ezek a nézetek? A nacionalizmus a szovjet- ellenességben, a szovjet csa­patok itteni tartózkodásának helytelenítésében, más népek, különösein a szocialista orszá­gok népeinek lebecsülésében és az ellenforradalom valami­féle nemzeti forradalomnak való minősítésében. Pártunk sokat tett ezeknek a hamis nézeteknek az elosz­latásáért, elismerésünket kell kifejezni a helyi sajtó és rádió e téren végzett munkájáért, de látnunk kell, hogy a mun­ka nagyobbik része meg előt­tünk áll, s ennek érdekében fokoznunk kell nemcsak a tö- megagitációt, hanem el kell érni, hogy minden kummunis- ta agitátor legyen a saját munkaterületén, baráti és csa­ládi körében. Mindenekelőtt a munkás- osztály és a dolgozó paraszt­ság soraiban kell folytatnunk a felvilágosító munkát. Kü­lönösen fokoznunk kell agi- tációnkat gazdasági felada­taink megoldására, mert et­től függ eddigi eredményeink megszilárdítása és további si­kereink biztosítása. Kedves Elvtársak! Tekintettel arra, hogy az értelmiségről, de különösen a pedagógusokról az utóbbi idő­ben sok szó esett, ezért szük­ségesnek tartjuk, hogy erről a kérdésről itt a megyei párt­aktíván részletesebben beszél­jünk. Az ellenforradalom romboló tevékenysége nagy­mértékben kihatott megyénk és Pécs kulturális életére is. Az ellenforradalom és az az­zal egységes folyamatot alkotó ideológiai előkészítés éppen ezen a területen okozta talán a legtöbb kárt. Az ellenforradalom meg­akasztotta a megye kulturális tevékenységét, körülbelül egy­hónapos kiesést okozott az is­kolai munkában és szétbom­lasztotta azokat a szervezeti formákat, szakköröket, művé­szeti csoportokat, stb., amely­nek keretében a népművelés dolgozott. Még nagyobb azon­ban az a kár, amelyet az el­lenforradalom a pedagógusok és a népművelés dolgozói kö­zött ideológiailag okozott. Voltak olyan pedagógusok, akik aktív részvevői voltak az ellenforradalomnak. Tíz olyan pedagógus volt az eddigi vizsgálatok után me­gyénkben, akiket őrizetbe kellett venni. Elég nagy azon­ban azoknak a városi és vidé­ki pedagógusoknak a száma, akik az ellenforradalom által életrehívott „forradalmi nem­zeti bizottmányokban" és munkástanácsokban resztvet­tek. Különböző népellenes csekedetekért az állami szer­vek 106 pedagógus ellen indí­tottak fegyelmi vizsgálatot. Ezeknek nagy részük volt ab­ban és felelősek azért, hogy egyes iskolákban elégették az orosz tankönyveket, leverték a köztársasági címert, meggya­lázták 4 nemzetköziség jelké­pét: a vörös csillagot és a vö­rös zászlót. A klérus helye­selte, és ahpl tudta, hol nyíl­tan, hol burkoltan, segítette is a diákság ellenforradalmi cse­lekedeteit. Nem lenne azonban helyes, ha általánosító megállapításo­kat tennénk a pedagógusok­ra, ennek ellenére sem. Kü­lön kell szólni arról, hogy a pedagógusok között is voltak szép számmal, akik híven ki­tartottak kommunista meg­győződésük mellett, akiket az ellenforradalom idején üldöz­tek és meghurcoltak. Ma már az iskolákban rend, nyuga­lom van. A minisztérium ren­delet« alapján sikerült rendet teremteni a vallásoktatás kér­désében és több helyen szép számmal tanulják már a ta­nulók az orosz nyelvet. Megindult a népművelési munka a községek többségé­ben. Az eredmények mellett lát­nunk kell azt is, hogy műve­lődési életünkbén nagy hiányosságok mutatkoznak. Például a színházak, köztük a Pécsi Nemzeti Színház műsor­politikája egészségtelen, eltor­zult az olcsó, nívótlan szóra­koztatás, a polgári szellem irányába. A haladó szellemű darabok mellőzése tapasztalható, amin illetékes szerveinknek változ- tatniok kell. Nem jobb a hely­zet a falusi színjátszás terén sem, ahol az igénytelen, az élet valóságát meghazudtoló népszínművek terjedtek el. E téren nagy szükség van a meg­győző munkára, — de ha kell, az adminisztratív eszközök al­kalmazására is. Feladatunk az, hogy rövid időn belül befejezzük a mű­velődési alkalmazottak és pe­dagógusok felelősségrevonását III. az ellenforradalmi cselekmé­nyekért és ezzel elősegítsük, hogy az értelmiség egészsége« elemei elhatárolják magukat az ellenséges elemektől, más­részt, hogy a jószándékú em­berek minél hamarabb meg­nyugodjanak. Az iskolai ok­tató, nevelő munka, valamint a népművelési tevékenység eredményességének fokozása megköveteli, hogy megjavít­suk a politikai munkát a pe­dagógusok között. Ennek ér­dekében már idáig is több ér­tekezletet és ankétot tartot­tunk a pedagógusok számára. Leszögeztük, hogy a jövő­ben a leghatározottabban fogunk fellépni a kulturális életben megnyilvánuló revizionista nézetek ellen, amelyek tá­madják a párt és állam irá­nyításának szerepét a kul­turális életben és polgári li­berális demokrata kultúr­politikát követelnek. Ezek azok a feladatok elv­társak, amelyeket a közokta­tásban és a kulturális mun­kában a jövőben szem előtt kell tartanunk. Szólnunk kell néhány szót a műszaki értelmiségről, amely réteg megyénkben nem kis számot tesz ki és nem túlo­zunk, ha megállapítjuk, hogy jó vagy rossz munkájuk ki­hatással bír. Az értelmiségnek ez a része, amely közvetlenül résztvesz a termelésben vagy a termelés irányításában, ki­sebb mértékben esett áldoza­tul az ellenforradalmi uszítás­nak és demagógiának. Éppen emiatt sokkal hamarabb meg­találta a helyes utat. Közülük számosán résztvettek az ellen- forradalmi bandák fegyveres szétverésében, üzemeink meg­védésében és nagy erőfeszíté­seket tettek, a termelés el­indítása érdekében. Jórészt nekik köszönhetjük, hogy me­gyénkben is viszonylag gyor­san helyreállt a normáljs munka. Különösen kiemelkedő mun­kát végeztek bányász mű­szaki vezetőink, akiknek itt a megyei pártaktívaértekez- leten mondunk dolgozóink nevében köszönetét, egyúttal kérjük, hogy a jövő­ben fokozva erőfeszítéseiket, segítsenek megvalósítani » gazdaságos termelést, Néhány szó az állami szervekről és tömegszervezetekről Az októberi-novemberi el­lenforradalmi események kö­vetkeztében előállott űj hely­zetben valamennyiünk előtt világos, hogy az állami szer­vek és tömegszervezetek sze­repe megnőtt. A régi helytelen gyakorlat az volt, hogy min­dent maga a párt igyekezett megoldani. Korlátozott hatás­körrel működtek ezek a szervezetek, éppen ezért nap­jainkban az a feladat, hogy helyes hártirányítással és el­lenőrzéssel növeljük hatáskö­rüket, önállóságukat, s egyben felelősségüket is, mert csak így tudják betölteni szerepü­ket, a) Tanácsok Tanácsvonalan az akadá­lyozta a konszolidációt, hogv a tanácstitkárok nagy része be­hódolt az ellenforradalomnak, s a vb.-elnökök egy része is ingadozott A megyei intéző­bizottság a megyei tanáccsal egyetértésben a racionalizálás folyamán az ellenséges és in­gadozó elemeket eltávolította a tanácsapparátusból. Ennek következtében a tanács mun­kája jelentősen megjavult. Mint kiemelkedő eredményt kell megemlítenünk a falun végrehajtott földrendezést, a tsz-ek megszilárdítását, va­gyoni helyzetük rendezését, az adófizetés megjavítását stb. Meg kell említeni, hogy a tél folyamán megtartott községi tanácsülések nagymértékben hozzásegítették dolgozó pa­rasztságunkat tisztánlátásának kialakulását. A konszolidáció azonban nem mindenhol egyformán gyorsan és sikerrel ment végbe. Vannak még lemaradt területek, ahol a tanácsi mun­ka hiányos és nem megfele­lő, ahol a racionalizálást nem hajtották végre elég követke­zetesen. Ilyen például Sásd, Szigetvár, a pécsváradi járási tanács és néhány községi ta­nács. Ezt a munkát az is aka­dályozta, hogy egy-két helyen a vezetés — mint pl. Sziget­várait .— nincs megoldva. Az elvtársak a heszámoló más részében hallották, hogy hibák vannak a párttagok arányszámát illetően a tanácsi funkcionáriusok között. Éppen ezért alá kell húznunk, hogy a tanácsok csak úgy tölthetik be feladatukat, mint az állam- hatalom helyi szervei, ha so­raikban kivétel nélkül a népi demokrácia következetes hí­vei vannak és ha a kommunis­ták aránya a jövőben jelen­tősen megjavul. Tovább kei] tehát erősíteni minden fokon tanácsi apparátusunkat tehet­séges, politikailag szilárd ká­derekkel, s ezen keresztül nö­velni a tanácsi szerveknek a tömegekkel való szoros kap­csolatát és együttműködésé*. b) Rendőrség, kar­hatalom, ügyészség, bíróság Meg kell állapítanunk elv­társak, hogy a karhatalom, a rendőrség a novemberi—de­cemberi nehéz napokban szi­lárdan állt a munkáshatalom mellett. A szovjet csapatok­kal együttműködve sikeresen vett részt az ellenforrada’om szétverésében, a fegyveres bandák megsemmisítésében, a közrend és a közbiztonság helyreállításában. A harci idő­szak alatt a rendőrség állo­mányából a gyáva, ingatag elemeket eltávolították, s megerősítették az állomány harci készségét. Rendkívül je­lentős eredmény, hogy rend­őrségi és karhatalmi szerveink szigorúan a szocialista törvé­nyesség alapján járnak el az ellenséggel szemben. Az egye­sek részéről történt kisebb kilengéseket, amelyeket az el­lenség tudatosan felnagyít, igyekszünk teljesen megszűnj (Folytatás a 3. oldalon.) \ / L

Next

/
Thumbnails
Contents