Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-23 / 119. szám
4 NAPLÓ 1957 MÁJUS *8 boszorkány“ című filmből. A boszorkány Laurent llrulard fiatal építészmérnök Svédországba utazik, hogy egy eldugott kis hegyi falunál vezesse az építkezést. Elődje, szintén francia mérnök, már türelmetlenül várja, hogy megszabaduljon az eldugott kis fészekből. A fiatal mérnök egyik délután vadászni megy, de a szökcllő őz helyett egy lobogó- hajú szőke lány szítja fel vadász-szenvedélyét. Ina ő, a boszorkány, Mafla féltve őrzött, vadon nevelt egyetlen unokája... Mi lesz velük, ismeretségükből? Elmondja a Kouprin elbeszéléséből készült francia film. A főszereplő: Ina — Marina Vlady. Oké Néró című filmben egy repülőanyahajó legénységét kísérjük cl Rómába, s közben két mulatságos matróz, Jimmy és Fio- relli kalandjain derülünk. Alvilági csavargók leütik a két fiút, akik visszaálmodják magukat a római császárság fénykorába. Egyik kacagtató jelenet a másikat váltja a filmben, de égyszercsak véget ér a mulatságos álom. Jimmy- ék dörzsölgetik szemüket s lám, előttük áll parancsnokuk — Néró képmásában. „Oké Néró!'* kiáltják a fiúk s lehajtott fejjel indulnak — a fogdába. Ezt az olasz filmszatírát Mario Solldati rendezte, akinek eddig két filmjét láttuk: a Törvényenkivüli lovag-ot és a Menekülés Franciaországba. Jelenet az „Okc Néró“ című filmből. A 35. jubileum 35 évvel ezelőtt alakult meg a Bányász Dalkör, az akkori fiatal bányásztanító — Varajti Károly kezdeményezésére. Az ő hívó szavára gyűltek össze a dal rajongói, a bánya kérgeskezű dolgozói, hogy megalakítsák azt a férfikart, amely esztendőkön át szerzett dicsőséget a bá nyászoknak. A háború alatt sok nehézséggel kellett megküzdeni de az énekkar magja minden nehézség ellenére is együtt maradt. A dalos mun kásegyüttes fáradhatatlan volt — csaknem minden rendezvényen fellépett. Köszön- .tötte az élenjáró dolgozókat, a munkás-paraszt összefogás jegyében szerepelt Békéscsabán, részt vett a Magyar- országi Munkás Dalegyletek Szövetségének Dél-Dunántúli Kerülete által rendezett nagykanizsai dalosünnepélyen. A versenyek ideje aztán le járt, a vidéki szereplések is mind ritkábbak lettek. Sass Ernő tanító, aki hosszú éveken át-vezette az énekkart, megbetegedett s helyét Kőszegi István foglalta el, aki ugyancsak olyan szívvel-lé- lekkel vezeti a nagymúltú bányász énekkart, mint elődje. Június 16-án lesz a jubileumi ünnepség, amelyen 35 év minden szépségére gondolunk majd vissza mi, öreg dalosok. Őszinte dalos szeretettel hívjuk meg a dalosok nagy seregszemléjére Pécs és környéke minden dolgozóját. Bödi Dezső Megszépült a sild ősi vár. A belső várfalak tetején rózsa virít, a várikertben, amely parkká varázsolódott, padok várják a pihenni vágyókat. A várban múzeumot rendeztek be. Teljesen helyreállították már a kápolnát is, amelynek Ária- és dalest Szombaton este a Liszt Ferenc Hangversenyteremben zajlott le városunk két igén előnyösen ismert énekművészének, dr. Teremi Gáborné- nak és Wagner Józsefnek ária- és dalestje. A kitűnően sike-l1 rült hangversenyt a pécsi Al-t- Iaml Zeneművészeti Szakisko-11 la rendezte. Dr. Teremi Gá- bomé gyönyörű, erőteljes szopránja és magasfokú énekkultúrája már jól Ismert a pécsi közönség előtt. A „Tosca“ imája meglepően gyönyörű ,volt. A Laurette ária, Schumann „Holdas éj" című dala, valamint a műsoron szereplő minden egyes száma a felejthetetlen élmény benyomását keltette. Wágner József erőteljes, szárnyaló, tömör, az olasz énekesekre emlékeztető tenor hangján nágy drámai hatással adott elő olyan műveket, mint Bach „Magnificat", a Wagner „Mesterdalnokok“-ból a versenydalt. A romantikus és lírai természetű művekben megnyilvánuló lágy, érzelmes c&ntilénákat gyönyörűen énekelte. A gazdag műsort a „Parasztbecsület“ kettősének lendületes előadása zárta be. Papp Arpádné karmesterként ült a zongoránál, szellemi és művészi vezetője H az estnek. BAN JANOS gőt stílusban, épült boltozata, renaissance karzata és a falain feltárt színes, középkorban készült freskói, felmérhetetlen értékű műemléket jelentenek. A nagyteremben Munkácsy, Benczúr és a mai kor festőinek munkáiban gyönyörködhetünk: Áprilisban nyitották meg a várat a látogatók előtt, azóta 1 500-on felül van azok száma, akik érdeklődéssel járták sorra a helyiségeket, — gyarapítva tudásukat, műveltségüket. Államunk azon felül, hogy tekintélyes összeget áldozott hazánk e kiemelkedő jelentőségű műemlékének hely reállítására, azt is lehetővé tette, hogy a vár keleti szárnyának első emeletén öt reprezentatív lakószobát rendezzenek be az idegenforgalom számára. Ebben a hónapban 'megkezdik a munkálatokat a második emelet (keleti szárnyán, ahol hatszobás, 48 férőhelyes turistaszállást létesítenek. A tervek szerint műemlékvonalon dolgozó külföldiek érkezését várják a nyárra. A siklósi vár helyreállítása a műemlékek megbecsülésének szép példája Baranyában. Rengeteg még a tennivaló ezen a téren, hogy csak egy példát említsünk: a szigetvári vár sem kész még teljesen. Természetesen ez a munka nem mutatja eredményét máról-holnapra, a siklósi vár helyreállítását azonban már biztató jelnek tekinthetjük. P. E. A icuzo&ifyOM-eQjyüi pécsi szerepléséből ÚJ KÖNYV Gyárfás Miklós: Picking tanár űr Budapesten. A kötet címadó novellasorozata lehetőséget ad a szerzőnek arra, hogy egy Angliában élő nyelvtanár szemével tekintsen körül Budapesten és mutasson rá néhány visszásságra. A többi írás kisebb része a régmúlttal foglalkozik, nagyobbik részé napjainkról szól. A humort kedvelő olvasó közönség örömmel olvashatja Gyárfás Miklós új könyvét. JiúdaLűni fa fiúiitika Nevet adni egy érzésnek, kimondani, leírni gondolatokat., segíteni mások könnyeit elsírni, örömöket közkinccsé tenni, hozzásegíteni az embereket, hogy megismerjék és felismerjék önmagukat, gondolatvilágukat és cselekedeteiket formálni lehet-e magasztosabb feladat, lehet-e szebb írói feladat? De kit nevezzünk írónak? Minden — magát írónak nevező ember — megbecsülést érdemel? Mikor lehet valaki elismert, a nép által kedvelt iró? Olyan kérdések ezek. amelyekről mindig, de napjainkban különösen érdemes beszélni. Minden társadalmi rend megkívánja, sőt megköveteli íróitól, hogy a társadalom uralkodó osztályának érdekében írjanak. Ne beszéljünk most a kapitalista társadalom profitéhségéről, amely rányomja bélyegét társadalma életének minden területére, a kulturális területre is. A rideg üzleti érdeknek nem célja a nemes emberi érzések megmutatása, nem erkölcse az életvilági tás. az útkeresés. De feladata ez a mi társadalmunknak, irodalmunknak. A ma írójának —, aki en- nek a társadalomnak kíván szószólója lenni — elemi kötelessége beavatkozni a társadalom életébe, feltárni és segíteni a születő újat, minden tehetségével küzdeni a fejlődés visszahúzó erői ellen. ' * Ha irodalomról beszélünk, nem hagyhatjuk szó nélkül a’ irodalmat megteremtőket, az írókat. Nem elemezhetjük iro dalmi problémáinkat anélkül, hogy ne beszéljünk az írókról Kérdés tehát, hogy melyik író mit és hogyan lát meg, írásával mit és hogyan akar mondani, mire akar nevelni? Ezt pedio bárhogy is akarják egyesek csűrni-csavarni — az író világ- szemlélete dönti el. Milyen világszemlélettel nézi a világot, a társadalmat, a történéseket, ez dönti el hovatartozását^ is S ha ez így van (márpedig ehhez kétség nem fér), akkor már csak egy logikai lépés kell annak megállapításához, hogy az írónak világszemlélettel kell rendelkeznie. A mi világnézetünk, a marxizmus—leninizmus, a materia lizmus szemével vizsgálja a társadalmat, avatkozik be annak fejlődésébe, határozza meg annak célját. A mi íróinknak tehá: ezt a célt kell szolgálniok, visszatükrözniök és segíteniök ennek a társadalomnak életét, fejlődését. De teheti-e ezt úgy hogy — legalábbis alapvető kérdésekben — nem ért egyet, mert — más a világszemlélete? A kérdésre könnyű a válasz: nem teheti. Nem, meft másképpen érezni és másképpen írni lehet ugyan, de abból az írásból mély érzések nem születnek s érzékek nélkül, mély gondolatok nélkül maradandót nem tud nyújtani. S lehet-e a ma írója számára szebb feladat, mint ennek a társadalomnak fejlődését, eredményeit bemutatni? De nemcsak az eredményeinkre vagyunk kiváncsiak hanem amilyen szeretettel beszélünk a megtett útról, olyan szenvedélyesen kell hibáinkat is ostorozni. A hibák feltárásánál azonban vigyázni kell! Mit sem ér az a „kritika”, amely nem jóindulatúan, nem a hiba kijavításáért kritizál, hanem azzal a céllal, hogy „itt a hiba, nesztek, egyétek meg”. A? ilyen kritikából nem sok haszon származik. Sajnos, az elmúl évek megmutatták, hogy hova vezet az ilyen .,kritizálok” működése, hova vezet az ilyen irodalmi „szabadság”. Mert sok esetben csak azért bíráltak, hogy bemutassák: hibás a társadalmi rendszer. S mindezt a szabad irodalom követelésének jegyében tették. S mi mindehhez papírt és nyomdát adtunk' Sőt az ilyen írásokat nem egyszer busásan megfizettük! Nem. ezt a hibát mégegyszer nem szabad elkövetnünk! Lenin mái 1905-ben figyelmeztetett, amikor ezt írta: „Mindenkinek joga van írni és mondani mindent, ami neki tetszik, a legcsekélyebb korlátozás nélkül. De minden szabad szövetségnek, ezek sorában a pártnak is ki szabad zárnia azokat a tagokat, akik a párt cégérét pártellenes nézetek hirdetésére használják fel .. A szólásszabadság nevében meg kell neked adnom a jogot, hogy kiálts, fecsegj és írj, ami neked jól esik. De neked is meg kell hagynod nekem a jogot, az egyesülés szabadsága nevében, hogy szövetséget kössek vagy felbontsak emberekkel, akik így vagy úgy beszélnek.” Fogadjuk hát meg Lenin szavait és szerezzünk érvényt intésének! Milyen feladat elvégzését várjuk mi íróinktól? S ennek megválaszolásában ismét Leninre hivatkozunk: ,,... És mi. szocialisták leplezzük le ezt a képmutatást, letépjük a hamis cégéreket — nem azért, hogy osztályjelleg nélküli irodalmai és művészetet teremtsünk (ez csak az osztálynélküli szocialista társadalomban lesz majd lehetséges), hanem azért, hogy a látszat szerint szabad, a valóságban azonban a burzsoáziához kötött irodalommal valóban szabad, magát nyíltan a proletariátushoz kötő irodalmat állítsuk szembe." Igén, nyíltan a proletáriátushoz kötő irodalomra van szükségünk elsősorban. És az irodalmi életben bontakozzék ki az* ember a maga erejében, vágyával, sóvárgásával, boldogságával. Az irodalomnak életcélt kell sugallnia, reflektorként világítani az élet homályos területeire, frissíteni, gazdagítani az emberek öntudatát. Az irodalom gazdag termékenységén múlik, hogy megtalálják az emberek hangulataikat, életideáljaikat, amelyek az életet megtermékenyítik, egy cél érdekében munkásságra serkentik. Ilyen célok érdekében íródott műveknek lesz sikerük, s ezek az írások eldöntik azt is, hogy ki az iró, kit nevezhetünk a nép írójának? E célt szolgáló, vagy nem szolgáló írásművek olvasásakor már tudjuk: kiről és miről van szó, amikor egv író nevét halljuk. A haladás érdekében csatasorban álló írókat elismeri inegbecsüli és vezető értéknek ismeri el a társadalom. GARAY FERENC hegy gyomrában 7 A mikor leereszkedtünk Jancsi barátommal a szűk, pakszitvágta lyukon a nagyhar- sányi hegy gyomrába, a bánya vezetői utálnunk szóltak: Aztán vigyázzanak, könnyen összetalál- j kozhatnak az ördöggel. Arra a régi néphitre céloztak, mély szerint [a nagyharsányi hegyet az ördög kakassal szán- I tóttá fel, s az izgága jószág ide-oda ugrált az • eke előtt, s így lett a hegy teteje olyan göröngyösen megszántva; Hanem ördöggel, még fióka formájában sem I találkoztunk. Helyette egy csodálatos világ (tárta fel előttünk eddig ismeretlen arculatát. (Szűk ereszkedőkön préseltük át magunkat, (hogy megközelítsük a vízjárta keskeny barlangokat. Egy meredek kürtön mintegy hátrom méterre ereszkedtünk le. Lámpánk csil- (logó cseppkő oszlopokat világított meg. Mint i az orgona' sípjai sorakoztak egymás mellett. • Sajnos némelyiket a kőbányában végzett gya• kori robbantás már letörte és csilingelve gurultak odább, ha lábunkkal meglöktük. S a •sípok is megszólaltak, alig értünk hozzájuk. • A természet láthatatlan, művészi keze gyönyörű hangú orgonát szerkesztett, itt vagy tíz 'méterre a hegy gyomrában, A tiszta, csengő hang sokáig járta a keskeny kürtő szerteágazó hasadékait; Alattunk a barlang folytatását véltük felfedezni, de ahhoz a letöredezett cseppkőoszlopokat kell eltávolítani, hogy az idővel eltö- mődött járatot ismét szabaddá téve tovább juthassunk. Egy másik járat a falu felé mutat. _ Itt vastagabbak az oszlopok és rajta még képlékeny állapotban, vagy fehér „virág“ formájában csillan meg a vízoldotta mészkő. Itt is sejtetni engedi a törmelék, hogy nagyobb járat rejtőzik alatta és szorgos kezekre vár1 megrjyitása; Egy harmadik, szintén elég meredek és keskeny bejáraton, hosszúkás, alig egy méter széles terembe értünk. Innen meredekem vág fel egy kürtő eddig még ismeretlen világba; A mit eddig láttunk már az is megérdemli a kutatás áldozatos és fáradtságos munkáját, de még hasznosabb és bizonyára eredményes is lenne, ha a járatokat sejtető kürtőket feltárnák és megismerkedhetnénk a nagyharsányi hogy gyomrában rejlő, gazdag természeti kincsekkel, csodálatos cseppkövekkel. Gáldonyi Turistaszállást létesítenek a siklósi várban „A tánczene kékszalagjáért“ című előadás keretében mutatkozott be Pécsett Selmeczi Ist- I ván jazzorgona műrész és együttese. ! A mozilátogatók a , híradóból már értesültek az új ma- igyar hangszerről és 1 mesteréről, — s a a könnyűzene kedve- ilői éppúgy, mint a I komolyzene hívei I nagy érdeklődéssel ( várták a bemutatkozást. ( Selmeczi István löt évig tanult or- I gonálni, Miskolcon, is ahogyan ő mondta • — neki jutott az a | szerencse, hogy Koz rmári Dezső elektro- > mérnök taláLmá- (•nyát, a jazzorgonát megszólaltassa; — A „Két vallomás" című film kísérőzenéjét már én játszottam a jazzor- gonán — mondotta Selmeczi István. Az együttes csak két hónapja dolgozik együtt, s játékában , a jazzorgona 6zólóm nem több, mint egy csokor. — Terveik a nyár ra? — Balatoni turnéra megyünk egy hónapra, azután valószínűleg Lengyel- országba és a Szovjetunióba utazunk. A pécsi közönség a Holéczy együttes, a budapesti rádió .tánczenekara és egyéb zenekarok után megismerkedhetett a jazzorgona- együttessel is. Meg kell mondanunk, az előadás után a vé lemények nem egyeztek. Volt, akinek tetszett, volt akinek nem, egy bizonyos: Az együttes játékán érezni lehetett, hogy még nem forrt össze. A hang- szenszólók közötti átmenet nem zökkenőmentes, s különösen kitűnt a jazzorgona szólónál. Mindenesetre az előadás, a játék újszerűségét nem lehet tagadni, s ha a zenekar még vibrátornál is bővül, még komolyabb, nagyobb produkcióra lesz képes az együttes. Igaznc
