Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-23 / 119. szám

1957 MÁJUS 23 NAPLÓ 5 CtSSzotwf- CSALÁD O Di’tf&'ó fydtov sáfy Lányoknak és asz- szón jóknak egy­aránt jól áll ez a német szabó-elgon­dolás. A blúz és nadrág egy ugyanazon anyag­ból készül. A nad­rág alja halásznad­rághoz hasonlóan szűkül, de nem ta­pad a lábakhoz, csu pán kiemeli azokat. A blúz nagy, legye­zőszerű nyakkal ékesített, vagy sa­ját, vagy eltérő anyagból. női fehérneműk A csinos öltözködés igen fon­tos kelléke a szép fehérnemű. Az első munkamenet az alap­minták szerkesztése. Mielőtt . ^ -V "^.-1 A háziasszony parancsnoki hídja egy ruhadarabnak a mintáját elkészítenénk, pontos méretek­re van szükségünk. J Mértékvétcl női fehérneműk- f höz: mellbőség 96 cm, mell alatti bőség 88 cm, derékbőség 76 cím, csípőbőség 104 cm, kombiné hossza 70 cm, hossza derékig 26 cm, oldalhossza 20 cm, mellcsúcs távolság 22 cm, melldomborulat 16 cm, felsőd melldomborulat 10 cm, csípő mélység 16 cm. bőSéaVSokÓí5:t egész a í?®* és a * ki‘ S SÄÄS Izobár'hSmÄetöt* rZ\o kedőbb pontján keresztül keli <SZObak ho*nersekietet, ponto­SOMLYÓ GYÖRGY: Jße.g,y,elek szépek H a még ifjií volnék s nem nyomna mindenféle gond és fojtó aggodalmak — ezen a tavaszon, a nőknek azt mondanám (s titkon, magamban még így is, ezt mondom talán): Legyetek szépek! Nézzétek, a téltemető-virág. pici, sárga szirmaiba temeti a tél irtózatát, a hóvirág, a kankalin, a nárcisz, már elfeledték, milyen rettenetes volt a naptalan ég, a fagyott föld s a vajúdás is. Legyetek szépek! Annyit ringtatok virágként már a férfi- rímek kuszán összefonódó indáin, legyetek meghatók, mint a nefelejts és hódítók, mint a jácint. Legyetek szépek, ringó bölcsők az utcán, a szobában, bölcsői az újszülött, pici örömnek, amely oly meztelenül és hontalanul, vinnyog idegeink csupasz burkában. Legyetek szépek, a szépség minden látható színein túl bo­csássátok ránk a báj és a kedvesség érzékekkel fel sem fog­ható, ibolyántúli, vörösöninneni sugarait, hogy szökjön fel bennünk a vér titkos higanyszála és sa­jogjanak fel bennünk a fényérzékeny lemezek, melyeknek ho­mályán (jaj, s mily mély homályban!) a boldogság ábrándja rejtezik, — s ne is tudjuk, mitől! Legyetek ott is, ahol nem vagytok, legyetek mint az elektromosság, mely kigyúl váratlanul, mint a levegőben a rezgés, mely egy gombnyomásra hang­gá alakul, legyetek láthatatlanul jelen mindenütt a világban s zeng­jétek, mint a nap, a rejtelmes sugarak, a virágok, a vizek, a szelek, Hogy nemcsak lehetne élni! Hogy élni lehet! Nyári divat Nyári kiskosztüm — olasz módra. Természetesen sajátos megoldás és első látásra talán 1 furcsa is az egyenesen szabott clejű és nyitott kosztümkabát. Alatta kötött vagy varrott szí­nes blúz igen jól mutat. A londoni rádiókiállításon nagy feltűnést keltett ez a be­rendezés, amely a közeljövő “ háztartásának központi (izénylőterme” lehet. Az elektro- meii. pikus „háziasszony” mutatja azé csak a Szovjetunió ban, de a világon is elismert balerina. mérni. Mell alatti bőséget a hőfokon tartja, polcát tanult amíg Vendégségben Ulanovánál Pcnészfoltok tisztítása Meleg, csapadékos időben a nyirkosodó lakásokban el­kerülhetetlen a penészedés. Ha fehérneműn jelentkezik a folt, azt először szappannal jól lemossuk, utána hosszabb ideig félszázalékos hidro- génhiperoxid-oldatban állni hagyjuk, majd egyszázalé­kos kénsavas oldatban öblít­jük. Célszerű mégegyszer szappanos vízben jól átmos­ni. Ajánlatos az oldatokat patikában vásárolni. A kefék tisztítása A keféket sohasem vízben mossuk ki, mert ez árthat a szőrzetnek és a ragasztásnak. A durvább szennyeződéseket többszöri átfésüléssel, a port ütögetéssel távolítjuk el. A zsíros szennyeződés eltávolítá­sára kis tálba benzint öntünk és ebbe állítjuk bele a kefét szőrzetével lefelé. Néhány pe:-c múltán kivesszük és tiszta ru­hával szárazra töröljük. Ugyanígy tisztítjuk a cipőkefé­ket. Míg a sárkeféket szappa­nos vízben is kimoshatjuk. Ta­nácsoljuk még, hogy használa­ton kívül a kefét mindig hátá­ra fektetve vagy kefetartóban tartsuk. Galina Szergejev- lett belőle táncosnő, na Ulanova Moszk- hogyan alakult ki vában lakik az ^.a s2i™szi te' ,, , , , , hetseg, mely szoros „ve- hatalmas ház összhangban áll ban. Ulanova nem- táncművészeiével. í „Műszaki Élct"-ből. mell alatt egesz testen kérész- $be(örő IéD sőt ha kcll _ a kis i tül kell mérni. A derékbőséget ,ba , S ' a derékvonaltól 16 cm-re lej- wemekekre is felügyel. jebb, a csípő legdomborúbb pontján keresztül mérjük. Csí-i pőmélység a csípő legdombo­rúbb pontja. Kombiné hossza a' hónaljvonal irányában, a melldomborulat kiindulási pontjától, lefelé mérjük a kí­vánt hosszáig. Az oldal hosz- szát derékig, a hónaljtól a de­rékvonalig függőlegesen mér­jük. A melldomborulatot mér­jük a mell domborulásának fel­ső kiinduló pontjától a mell­csúcsig, majd folyamatosan a melldomborulat alsó kiindulási pontjáig. Felső melldomborula­tot mérjük a melidomborulása- nak felső kiindulási pontjától, a mellcsúcsig. A mellcsúcs kö­zötti távolságot mérjük a mell­csúcstól mellcsúcsig. Ha a pontos méretünk meg­van, hozzáfoghatunk a kombi­né szerkesztéséhez. j eljutott a hírnévig. Mutatja ezt laká­sa is. Gyönyörű könyvtára van,- kus Köztársaságban, melynek legtöbbje Indiában, Angliá- a színháztörténet­tel és elmélettel foglalkozik, számta­lan könyv a világ csaknem valameny- nyí nyelvén, mely a balett- külföldi fej­lődéséről szól. De megtalálhatók a ze­neművészeti és élet­történeti művek is orosz és külföldi kiadásokban. Nemrég jelent meg egy kötete, me­lyet Ulanova állított össze. Címe: A ba­lerina iskolája. A művésznő elmond­ja benne, hogyan — Igen kellemes j volt számomra — mondta a művésznő —, hogy Londonban találkoztunk a kö­zt könyv igen érté- zönséggel, mely sze­reti, sőt, talán nem túlzók, de imádja a ( balettet és mind- f amellett meg is érti művészetünket. Az kés és érdekes, te le az élet számta­lan mozzanataival. Már több külföldi országban is kiad­ták. így megjelent Franciaországban, a. Német. Demokraíi angolok nem kávés­ban, Japánban és Vietnámban. A könyvespolcon sorakoznak azok a művészi szerkeszté­sű albumok és új könyvek, melyeket a francia és angol barátok ajándékoz­tak a művésznőnek, amikor országuk­ban vendégszere­pelt. A múlt évi londo­ni vendégszereplés­ről a következőket mondta Ulanova: bé szeretik a balet­tet, mint nálunk, A művésznő jelen leg Jeane d'Arc meg j személyesitésén fá- ^ radozik. A zenéjét Nikolaj Pejko sze­rezte. Címe: Az or- leansi szűz. A K. Sztaniszlavszkij zenei színházban mutatják majd be hamarosan. Ulanova munka­ideje igen szoros. Napónta gyakorol az „állvány” mel­lett. Résztvesz a pró bákon, azonkívül oktatja a fiatal ba­lerina nemzedéket is. Így- is UUd vasalni Sokszor fordul elő, hogy — különösen igen finom anyagok vasalásakor — a va­salót nem szabad rányomni az anyagra. Ilyen esetekben célszerűbb, ha az anyagot feszítjük rá enyhén a vasa­lóra, vagyis fordítva vasa­lunk. A hamburgi háztartási kiállításon mutatták be ezt az egyszerű kis vasalót, mely az asztal lapjára erősíthető. v „Műszaki Élet”-bői. ÖRSI FERENC: Négyen a jégen Ifjúsági regény XIV. — Jó lesz vigyázni, hogy a szél a kunyhóra ne hordja a pernyét — nézte a szikrázva táncoló lángokat Péter. Az erősödő szél egyelőre észak, északkeleti irányból fújt. Bár kunyhójuk így nem volt veszélyben, mégi.- megöntözték a zsuppfedelét. Az ötlet bevált. A parazsat tovább tolták, alatta jól áshatóvá puhult a föld. — Szabadalmaztasd a találmányodat — ajánlotta bátyjának Karcsi, aki a közeli tűztől meg az egyre szaporodó lapátolnivalótól izzadtan tipródott a lassan növekvő töltésen. — Nincs hozzá papírom, hogy leírjam — nevette : öccsét Laci. — Hanem add ide a kannát. Megszom­jaztam. A szája előtt fogták vissza az edényt. — Ne igyál ebből a vízből! i— Ha nincs másik! • — Megbetegedhetsz tőle. — En már ittam Dunavizet az előbb — hősködött Pali. — Elég baj, hogy csak most jutott az eszembe. Tedd föl a kannát a kályhára. Forraljuk fel az egé­szet. Ezután csak forralt vizet igyunk. — De a hal úszni akar! — próbálta visszatartani Laci. — Inkább ne ússzon, minthogy te fussál! — neve­tett Péten Vidáman folytatták a munkát sötétedésig. ORSI FERENC: NÉGYEN A JÉGÉN 41 Péter még szürkületkor lement a Dunapartra. Mér­cét ugyan nem állított, de így is látta, hogy a hajnali megállapodás után ismét árad a folyó. A kunyhó kellemes melege levettette kabátjukat ésv a korai halvacsora után kitört rajtuk az előző éjszaka és a keményen végigdolgozott nap minden fáradalma. [ Szemük elnehezedett és a bágyasztó semmittevést | csakhamar mély álom váltotta fel. Mielőtt elaludtak volna, Péter még figyelmeztette őket, hogy éjszaka őrködniök kell. Ne csodálkozzanak, ha megzavarja az álmukat. A szalmaágyon egymás mellett szorongott a három ; | fiú. A ferdén emelkedő tető mellett a két kisebb, szél­ről pedig Laci. Karcsi lódenkabátját használták taka­rónak. Párnául kiskabátjukat gyűrték fejük alá. — Nem fázhatnak meg — nézte őket Péter és jól megrakta a kiskályhát. Kint az ajtó előtt jeges szél kapaszkodott belé. A Duna kísértetiesen fénylő Jege úgy nyújtózkodott eJ a part mellett, mint egy óriási sarki medve, amelyik kegyetlen játékossággal ölel magához egy dermedt, sö­tét halat. Úgy csattogtak a jégtáblák, mint az ásító állat állkapcsának riasztó pattogása. A sziget sötétbenyúló mélyéből mozgó vörös pontok közeledtek. — Négy pár — számolta meg, — szarvasok vagy őzek lesznek — gondolta, de szíve mégis gyorsabban vert. Szeme lassan megszokta a sötétséget. Az imbolygó, tűzgolyóvá növekedve közeledő vörös pontok néha el­tűntek. Ilyenkor másfelé néztek az állatok. Amikor a folyó felé húzódtak, a fehérlő háttér előtt már pon­tosan látta, miként óvakodik előre a kis szarvascsorda. Gyönyörű agancsú bika vezetett három szarvastehe­net. Magasba szimatolva, megállva óvakodtak előre. Széles ívben kerülték meg a bástyát, A partot kutat­ták, van-e kivezető út; ORSI FERENC: NÉGYÉN A JÉGÉN — Bezárult körülöttünk a víz — gondolta Péter. Ezt gondolhatták a szarvasok is, mert a büszke­agancsú hím elindult a bástya fejé. Péter kíváncsian leste minden mozdulatukat. Amer­re fordultak, arra kúszott a földhányás peremén. A feléje induló állatok elöl hátrább húzódott. Már alig 5—6 méternyire voltak. — Tizennégyes — számolta hirtelen a bika agan­csát, amint az' nagy lendülettel felkapaszkodott a bástyára. Közvetlenül előtte magasodott a kutatva tekintgető nemes vad. Csak ekkor mozdult meg Péter. Mintha villám csa­pott volna a szarvas elé. Felágaskodott és két hátsó lábán fordulva óriási szökelléssel Iramodott a sziget vége felé. A három tehén nyúlánk ugrásokkal tűnt ei utána. — Ugylátszik feljebb szorítja őket a víz — töp­rengett a fiú. Alig ült el a négy szarvas zaja, újabb pontok mo­zogtak az éjszakában. Nyulak keresgélték a kifelé ve­zető utat hupogó ugra-bugrálással, őzek settenkedték körül a kunyhót riadozó kíváncsiskodással. Egy vad­disznópár is kórbecsörtetett a szigét peremén. Néha megálltak, szaglásztak. Amikor a bástya felé közeled­tek, Péter tapsolni kezdett. A vadak pillanatnyi meg­torpanás után, szélsebesen száguldottak vissza a sűrű cserjésbe. Az éjszaka ezernyi nesze közül a jég állandó ro­pogása volt a legfélelmetesebb. A szél hol gyengéb­ben, hol vadabbul rázta a kopasz fák verdeső ágait. A kunyhó kályhacső kéményéből kikapkodta a füstöt és földreszoritva foszlatta ködpelyhekké. Az árterület oldalon csobogva hullámzott a piszkos áradat. A szél­kergetett víz sötéten lódult a derékig elmerült fák közé. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents