Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-01 / 101. szám

2

NAPLÓ

1957. MA JOS & 1

Iparosodik a hatalmas Kína

Kína legnagyobb olajvldékén, a Jfimenl tartományban új

kokszolóművet építenek. A kokszolómű állítja majd elő a krakkoláshoz szükséges fűtőanyagot. A modern berendezéssel felépített kokszmű' üzembeállítása után 5 százalékkal nő az olajtermelés a tartományban.

EGYÜTT A VILÁG

Baráti

üdvözlet

Szerkesztőségünk levelezést folytat a moszkvai Komszomol- szkaja Pravda szerkesztőségével. A napokban az alábbi távirat érkezett távoli laptársunktól:

REDAKC1JA GAZETI DUNÁNTÚLI NAPLÓ

pECs

szívből jövö üdvözletünket KÜLDJÜK A SZERKESZTŐSÉGNEK MÁJUS 1 ALKALMÄBÖL.

ADJUBEJ

KOMSZOMOLSZKAJA

PRAVDA

Egy életet a munkáshatalomért

NÉPEK BARÄTSÄQA

Az országúitól mész sze eső völgyben lapuló faluban, Gör- csönydobokán lakodalomra készülnek. Bischof György köt egész életre szóló szer ződést Lizátz Máriával. Mindennapi dolog a lakodalom, de olyan mint a gör- csönydobokai elvétve álcád. Elvétve bizony, mert a fiú is, a lány ts termelőszövetkezeti tag és nászajándékul 1 000 forintot kaptak a tsz-tők

Igen! Attól a térmelőszövetkezettől, amelyre a falu kuWo- fai októberben kimondták a végítéletet: „Felosztani, mert ha nem ..." Az ítélet szigorú volt, de az a huszonnégy tag, dH semmi áron sem volt hajlandó aláírni a kilépési nyilatkozatot, szigorúan ragaszkodott a szövetkezethez, i,Maradunk!“ —mondották és ez a kiállás bátorságot öntött a többiekbe is. Nyolcvannégy tag kilépett, de 19 új tag is jelentkezett nyomban — ie lentkeztek még többen is, de egyelőre ke vés a föld és így nem vették fel őket — és most újból 69 család, 115 tagja műveli a 789 hold földet

Szépek a vetéseik, az elnök Harcsa Károly mondja is: „Ha nem jön közbe Jég, vagy más valami kitűnő termésünk lesz és a tavalyi 42.98 forintos munkaegység érték helyett az idén megüti a munkaegység értéke az ötven fo rintot is."

Amikor megkérdem az elnököt, tartják-e még a kapcsolatot a lókt termelőszövetkezettel — igennel felel és keresi a leveleket, amelyek Cseh- Szlovákiából jöttek.

Baráti levélek ezek, két nép barátságának értékes dokumentumai. Baráti levelek, mert áthatja őket az együttérzés szelleme, hogy versenytársuk, a görcsöny'dobokal termelőszövetkezet kiállta a próbát, az ellenforradalom legvadabb uszításainak 1* ellenállt. És ezekből a levelekből nem hiány zik a biztatás sem. Nem hiányzik, só* minden sorából kiérződik a ki nem mondott sző: „Veletek vagyunkI" Velük varinak a csehszlovák, az albán, a német, a szov jet, a bolgár, a román parasztok és munkások is, és ez csak erősíti elhatározásukat: a közösről nem mondanak le soha.

Ugyanakkor egy másik levél is jött a megyébe Csehszlovákiából. Sasek Vlatis- lav elvtárs, a viskovi

járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője arról az öröm ről ir, amit náluk a hír okozott, hogy a kátolyi termelőszövetkezet is újjászerveződött és, hogy a svá- benicei termelőszövet kezettel a jövőben is tartani kívánják a kapcsolatot. Értesíti a kátolyiakat, hogy a svábeniceiek közreműködésével szerzett egy Z 25-ős traktort, vetőgéppel és ekével. A traktort a magyarországi segélyalapba adták és nagyon örülnének annak, ha ez a svábenicei csoport és a viskovi járás barátságának jeléül a kátolyi termelőszövetkezethez kerülne.

Így alakul és erősödik a szomszédos népek barátsága, apránként és megbont- hatatlanut

Az asszony Itt áll az épü- —

.... let előcsarno

kában. Jól megtermett, erős nő. ötvenkétéves, sűrű haja — hófehér, mint a hó, amellyel az idő, háromnegyed emberöltő telehintette fejét. Méltó koszorúja, ennek a szépvonalú, meleg bamaszemű, kedves asz- szonyi arcnak.

Babella Károlyné, a családanya, a porcelángyári munkásnő 18 esztendős kora óta talán sohasem ejtette ki azt a szót, hogy: „Én, csak Én. Az enyém...” —, hanem egy fogaimat ismert csupán: „mi, csak mi. Csak miértünk.” A harmincnégy esztendőből huszonkettőt őrök rettegésben, harcban, kemény, küzdelmes harcban töltött el. Igen, igen! Emlékszik a május elsejékre, amikor a pécsi munkásfiúkkal és lányokkal a Mecsek járatlan útjait, ösvényeit járták és énekelték azokat a dalokat, amelyért akkor börtön járt. Féltek?

— Féltünk. — De nem voltunk gyávák!

Mert a félelem is más és a gyávaság is. Babella Károlyné mindig félt, amikor röplapokat terjesztettek, amikor sztrájkot szerveztek, amikor találkozott a kommunista „sejt” ... Mert élni akart, és szabadon, nem börtönben. De nem volt gyáva. Mert amivel megbízták, mindig végrehajtotta. Nem volt gyáva akkor sem, amikor a kecskeméti rendőrkapitányságon napokon át véresre verték a „Héjjas különítmény” és a „Franczia Kis Mi- hályok” vérengző tanítványai. Nem tudták megtörni az események a fiatal lányt akkor sem, s az idős asszony most sem ... Most, az elmúlt év őszi eseményei sem.

— Több mint száz asszonynyal dolgozom együtt a porcelángyár sajtolóüzemében. Akadt köztük nem is egy, akik október végén nekemrontottak, szidtak, fenyegettek, sőt egv férfit is hívtak, aki kijelentette, hogy: „Ne sokat jártassam a számat, mert lerúg a lépcsőn.” Mondtam neki: „Szeretném azt látni” nem mert hozzányúlni ..,

l(ien az asszonyok... Igaz,-------1 vagy vélt sérelmek

ér

ték őket is az elmúlt években, s most elkapatták magukat. Babella Károlyiéban látták a bűnbakot, pedig ha valaki tett valamit értük, akkor ez az őszhajú asszony tett! Fiatalságának éveit áldozta fel azért, hogy az egyszerű embernek, aki két keze munkájával keresi meg mindennapi betevő falatját — egyszer igazsága legyen.

Babelláné soha sem pályázott pozícióra, valamiféle „beosztásra”. Munkás volt negyvenöt előtt, munkás maradt negyvenöt utáln, és az még ma is, 1956 októbere után is. Két kezével keresi meg a kenyerét negyvenöt előtt, a Bürger- féle cipőnagykereskedőnél

Magyar műszerek Kairóban

öt év Hollandiában

amelyen mintegy száz készüléket, műszert, állítanak ki.

A harmadik bemutatót május 15-én nyitják meg Kairóban. Ez a kiállítás hatvan különböző elektronikus és elektromos műszert, köztük telefontechnikai, élelmiszer és egyéb ipari vizsgálókészüléket mutat be.

— öt évet töltöttem Hollandiában, aztán hazajöttem. Miért? Még ha jobban is ment akkor sorom mint itthon, —• hazavágytam. Meg az éghajlatot sem bírtam nagyon ... Egy évből 260 napot esik az eső. — Pécsbányán dolgoztam. 1953- ban mentem nyugdíjba.

— Higyje el elvtárs, jobb itthon az üres kenyér, mint másutt a vajas. S ki állítja azt, hogy Itthon üres a kenyér? Én például 1 600 forint nyugdíjat kapok. Hallom, látom, jól keresnek a bányászok most, nem ügy, mint mi annak idején. Hej, ha.i fiatalok végigélték volna az akkori időiket -1- de másként látnák a jelent!

Na de így van: a világ bármennyit is halad előre, a fiatalságnak mindig élőiről kell kezdeni a tapasztalatok megszerzését

(— 7 —)

mint túzőná és két kezével keresi meg kenyerét ma la a

porcéi ángy árban.

Az őszhajú asszonyt telefonhoz hívják. Előtte egy pillantást vet az utcára a kapun át, aztán a telefonhoz lép.

— Te vagy? Jól van kislányom. Nincs, nincs. Semmi baj sincs. Hogyan? Jól van szívem, vigyázok.

Leteszi a hallgatót.

— A lányom hívott fel. O, nagy már az én lányom! Asz- szony, nemrég ment férjhez. Most fölhívott, hogy hát...

Legyint, olyan arckife rezessel, hogy hát lám, a lánva mennyire félti őt, az anyát, s ez jól esik. De nincs aggodalomra oka, mert a mozgalomban eltöltött- harmincnégy esztendő megtanította őt valamire: a legnagyobb bajban is helyén legyen a szive.

Az őszha'á asszonytól

— - elbúcsúzunk. Kiáll a kapuba, megigazítja vállán a gondosan apróit géppisztolyt és végigtekint az utcán. Babella Károlyné ma éjszaka szolgálatot teljesít, fegyverrel a munkásőrségben. Szolgálja népét, hazáját, a Nagy Ügyet, immár harmincnégy esztendő óta, fáradhatatlanul . s

(Rab)

A Szovjetunió Tudományos Akadémiája műszerajándéka

A Magyar Tudományos Akadémia szétosztotta tudományos intézetei között a Szovjetunió Tudományos Akadémiájától ajándékba kapott műszereket. A mintegy ötszázezer rubel értékű műszerajándékban olyan jelentős műszerek vannak, amelyek a tudományos kutatásoknál szinte nélkülözhetetlenek.

Boldog vakáció!

200 gyermek üdül Lengyelországban

gyermekeket látnak vendégül. Már a SZÖVOSZ köz- pontjában a részletes terv, mely szerint július és augusztus hónapokban 100—100 gyermek utazik Lengyelország legszebb vidékeire. A 9—14 éves gyerekek egy hónapot töltenek Lengyelországban.

Megyénkből is utaznak szövetkezeti dolgozók gyermeke! külföldi üdültetésre. Az eddig közölt tervek szerint 13 baranyai fiatalnak jut osztályrészül, hogy megláthatja a baráti ország mindazon vldé keit tájait, melyekről eddig csak az iskolában tanult. A MÉSZÖV vezetősége a napokban terjesztette fel a SZÖVOSZ-hoz, hogy kiket javasol az üdültetésben való részvételre; Úgy hírlik, hogy a SZÖVOSZ cserébe lengyel fiatalokat lát vendégül, akik hazánk legszebb tájain töltik majd a nyári vakációt.

A távoli Kelet csodálatos szépségét idézik a gyorsan alá- fcuhogó hegyifolyókat kisérő gyémántlpegyek Koreában. A fes- 161 vidék minden talpalatnyi földje nemcsak a szemnek szép, Be gazdag természeti kincsekben és az urániumtól az aranyig Valamennyi nemesfémet bányásszák a koreai bányászok*

imiHm

tyafLa, oiqj^ázz a maqrjat kidátiqőJif'a!

középtermetű, szikár ember Lesz **■ Szárászon Petrovics, a szovjet hadsereg őrnagya. Ahogy rámnéz apró, mélyenüló szemével, azonnal felismer és máris nyújtja csontos kezét.

—! Már találkoztunk. ; november 4- én. Emlékszem rád.

Keményen kezet ráz. Ebben is katona. Aztán hellyel kínál a politikai helyettes szobájában. Csak ketteri vagyunk a kis szobában, ö, aki ezer borzalmaival végigélte a második világháborút, aki megjárta a lengyel, cseh és német frontot és én, aki minderról tudni szeretnék részleteiben is valamit és kíváncsian várom, hogy elmesélje, r— Ki emlékszik már vissza 10—15 év távlatából mindenre, ami véle történt. Inkább csak a benyomások, a kellemes érzések maradtak meg bennem, a többi elmosódott, halovány emlék. Lengyelországban ismerkedtem meg a háborúval. Lublin, Poznan és Varsó volt zászlóaljunk állomáshelye. Harcoltunk idegen földön a magunk, meg a szomszéd népek szabadságáért

— Hogyan fogadták a lengyelek a szovjet harcosokat?

Elgondolkodik, Emlékezetében kutat

az elmúlt idők eseményei között, aztán mosolyogva meséli.

— Lublinban az utcákon annyi nép volt, hogy alig tudtunk haladni. Éljeneztek, kiabáltak, ki lengyelül, ki oroszul, ahogy tudott. Az asszonyok, lányok t)i- rágcsökrokat adtak, az idősebbek vendégségbe hívtak, étellel, itallal kínáltak.

— Abban az időben az a rémhír járta, hogy a lengyelek szívélyesek, de a virágcsokrok közt gránátot nyújtanak át. Én is éreztem valami kemény tárgyat a csokorban. Kibontottam és vodka volt.

— Poznanról azt híreszteíték, hogy a legreakciósább város az országban és óm intettek bennünket a lakosságtól. A mióság egészen mást bizonyított. Az anyák könnyezve öleltek magukhoz és egyre azt hajtogatták hogy Denkuje- mel... Köszönték, hogy megszabadítottuk őket a németektől.

Varsóból már harci emlékeket idéz. Zászlóaljuk azt a feladatot kapta, hogy a romeltakarításnál segédkezzen és hatástalanítsa az aknákat.

— Jól emlékszem az egyik ház romjai alatt kétszázan feküdtek. Valameny- nyi halott volt már. A hozzájuk vezető utat aknák zárták el, Még g németek

telepítették a visszavonulásuk előtt Nemcsak az aknákat szedtük fel, hanem segédkeztünk a • halottak kiemelésében és eltemetésében is. A lakosság is viszonozta segítségünket. Megmutatták hol vannak még aknák, s ha mást nem, hát vizet hoztak a fáradt katonáknak.

7\7em maradtak sokáig Lengyelem1 ~ szágban. Tovább hívta őket a köj telesség. Lesz Szamszon Petrovics mérföldé s léptekkel halad gondolatban és már Németországról beszél, a német népről.

— Gross Rodendorfban találkoztam közelebbről a német lakossággal. Kezdetben visszahúzódtak. Féltek tőlünk.

— De később megbarátkoztak egy->

mással? *

—• Később? Alig telt el néhány nap, s rá sem ismertünk a korábbi félős né- meteinkre. Sírva-nevetve beszélgettek katonáinkkal és vödörszámra hordták a tejet. En már csak erre emlékszem, mert azon a vidéken sok szarvasjószág volt.

— No, igen. És a háború vége hol érié Szamszon Petrovics?

— Németországban. Ott tudtuk mag# bogy vége a háborúnak.

— S ezzel véget is értek a harci csej lekményéki

A Metrimp>ex külkereskedelmi vállalat az idén számos kiállításon mutatja be a világ minden táján a magyar műszeripar termékeit. Többek között rövid idő alatt Kairóban rendeznek három bemutatót. Április 30-án, kedden Kairóban az összarab orvosok kongrész- szusa alkalmából a vállalat orvosi múszerkiállítást nyitott, amelyen ötven különböző kézi; műszert, s egyéb készülékeket: ismertetnek. Köztük kiváló* speciális magyar orvosi músze-; reket, a gyomorvarró gépet,* szívkéseket, tüdőtöltő berende-5 zést, stb. :

Ugyancsak Kairóban május! 10-én nyílik a laboratóriumi! és geodéziai múszerbemutató,! ; ................................

:

Pé

csi bányászok! i

k

ii|#ll| 3 1

<je Holdon :

1 :

A Pécsi Szénbányászati ■ 1 Tröszt élénk kapcsolatot tart : ; fenn a népi demokratikus : : országokkal. Ennek kedvező ; : hatását érzik a Pécs} bányá- ; szók. A tervek szerint a má- [ : sodik negyedévben Lengyel- ! < országba, a III. negyedévben • pedig Kclet-Németországba • i utaznak baráti látogatásra. •:

l

Már régi kapcsolat áll fenn a lenr- gyei és a magyar

szövetkezetek között. Múlt nyáron földmúvesszövetke- zeti dolgozók látogattak el Lengyel- országba és az ország legszebb vidékein töltötték szabadságukat. Megyénkből is jártak szövetkezetiek a baráti országban.

Idén a lengyel szövetkezetek úgy döntöttek, hogy az ellenforradalomtól sokat szenvedett országból elsősorban

i nagyban hozzájárult ahhoz,

hogy a keresetemből megéljek s jobban éljek, mint holland bányásztársaim. A holland bányászok követelték a több bért, de sztrájkok nem voltak. Nem is nagyon lehettek. A mi bányánk 3 méteres kőfallal volt körülvéve s mindössze két kijárata volt A bányarendőrség éberen vigyázott arra, hogy semmiféle sztrájktevékenységet ne kezdeményezhessenek. A külföldiek semmiféle pártba nem léphettek s egyéb jogiult is vajmi kevés volt. Ezzel a korlátozással megbénították a munkásmozgalmi tevékenységét, mert csak ebben a bányában 50 nemzet volt képviselve, köztük magyarók több mint kétezren,

— Május elsejét azonban ott is megünnepelték a kommunisták vezetésével. A május elseje természetesen nem volt hivatalos ünnep, de az ünneplést megengedték. Megengedték? — Aki aznap nem ment mú-j szakra, nem kapott fizetést S; ’mégis sokan voltunk. Kimen-; tünk a bánya melletti rétre, ott! szórakoztunk, beszélgettünk.:

A napokban találkoztan

Euhter Antal elvtárssal. Elbeszélgettünk. Sokfelé megfordult az öreg, sókat tapasztalt Leírom röviden, amit Tóni bácsi mondott

— Pécsbányán születtem, i már 12 éves koromtól dolgoztam a bányában. Kevés volt a kereset, s ezt csak tetézte, hogy otthon 13 gyermek ült mindig asztalhoz. Fiatalember voltam, de semmi jövőt nem láttam. 1928-ban sokezer magyar bányásszal együtt én Is vándorbotot fogtam és indultam a nagyvilágba.

Hollandiába kerültem, Limburg megye Hoensbroock városába, a bányába.

— Milyen életem volt? őszintén meg kell mondanom, hogy abban az Időben a hollandok eléggé rosszul éltek — mint mondották — de mégis jobban, mint az akkori magyar bányászok Magyarországon. Én megtaláltam számításomat, de ennek Számos oka van. Csak egyet említek: a holland bányászok általában 5—8 gyermekes családok. Nekem egy gyermekem volt. Már ez is

Koreai gyémánthegyek