Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-01 / 101. szám
W5T. MÁJUS L NAPLÓ MINDEN DOLGOZÓJÁVAL Visszajönnek Hidasra a német szakemberek Tavaly tavasszal ismer- kedtek meg a hi- éasink Max, Heinz, Kurt, Gerhard és Manfred, a zeidtz-i Zernag gépgyár szerelőinek neveivel, amikor a brikettgyár gépeivel együtt ők is megérkeztek és megkezdték a szerelés irányítását Az öt német munkás október végéig tartózkodott Hidason, az ellenforradalom visszaparancsolta őket hazájukba, a Német Demokratikus Köztársaságba. Azóta fél év telt el, de a hidasi brikettgyárban ahol dolgoztak, Déréknél és Geyeréknél, ahol laktak még naponta emlegetik okét. És csak így — egyik-másik szerelő magas korától eltekintve — Max, Heinz, Kurt, Gerhard és Manfréd, akiknek családi nevét csak az NDK-ból küldött karácsonyi és húsvéti üdvözlőlapok őrzik.», A hidasi brikettgyár épületeinek környékén serényen dolgoznak. A Bányászati Építőipari Vállalat munkásain kívül itt serénykednek több más vállalat dolgozói is. A Láng Gépgyár dolgozói a kazánokat szerelik, az Epületsze1- relő Vállalat küldöttei a csőszereléseket végzik, a villany- vezetékeket megint más vállalat munkásai építik. Most már csak a német szerelők hiányoznak, akik a törőosztályozó, a 6zárítörész, az előkészítő gépeinek szerelését irányították. A gyárban lépten-nyomon hallani a németekről, munkájukról, magatartásukról. Senki sem mulasztja el megjegyezni, hogy szorgalmasak, és szerények voltak. Marosfalvi Artur mérnök így emlékezik rájuk: — Szorgalmasak voltak, munkájukat jól ellátták, de nagy pontosságuk miatt a mi szemünkben néha kissé lassúaknak tűntek. Egyébként Kurt volt a legjobb szakmunkás. Max, a csoport vezetője is kiemelkedő volt. S amit nehezen lehet elfelejteni: végtelenségig szerények voltak. Soha nem követelőztek, nem hangoskodtak. Szóval, nekünk nagyon sokat segítettek, És a németek, mintha = nem is sejtenék, hogy mennyit segítenek — erről soha nem beszéltek. Azt mondták, hogy őket a gyár küldte, az itt végzett munka — kötelességük. —• ök persze sok mást is kötelességüknek tartottak — emlékezik rájuk Dér Ferenc, akinél Heinz és Manfréd lakott — Magától értetődőnek tartották, hogy segítsenek kukoricát morzsolni, hogy fát hasogassanak a mamának, hogy jókedvűen bolondozzanak a gyerekekkel. — S nem mulasztották el azt sem, hogy amikor október végén hazamentek ,— azonnal táviratozzanak. Talán azt is kötelességérzetből teszik, hogy hosszú levelekben számolnak be Déréknek és Geyeréknek az otthoni eseményekről, örömeikről, gondjaikról? Ezt már a barátság diktálja, ami egészen észrevétlenül kapcsolta össze néhány rövid hónap alatt németek és magyarok szívét.:: „Súlyos beteg voltam, vérmérgezésem volt...” — írja Gerhard és Geyeréknek, — mintha tulajdon fiúk volna — olvasás közben elhomályosítja valami a szemét. „Ha jövünk, talán az asszonyainkat is hozhatjuk;..” — üzeni Manfréd — és Dérék már méregetik a lakásukat, hogy tudnának két házaspárt elhelyezni..: És Déréken, Geyeréken Jd- vül még egy család van, ahol nagyon várják az NDK-ból érkező leveleket, ahol a levendulaillatú szekrényben gazdájára vár egy százszor is megsimogatott esküvői öltöny, egy ropogósra keményített fehér ing és egy vadonatúj cipő, no és a kis cipőgyár! munkáslány, Schiffer Anci habfehér ruhája és menyasszonyi fátyla . :s Gerhard azt írta Aiv* ===== cinak, hogy hamarosan visszajön, S most, hogy hétfőn Itt járt egy műszaki ember Zeidtz-ből — már egészen bizonyos, hogy nemsokára megérkeznek a szerelők, s köztük Gerhard, a vőlegény is, aki magyar kislányt visz haza szülei házába. Munkáspaloták Bulgáriában A modern architektúra valamennyi szépsége megtalálható az új bolgár építkezéseknél. Szófiában egcsz utcasorok épülnek a szépség és a kényelem minden követelményének figyelembevételével. Az új bázakat hamarosan átadják lakóiknak. A vörös zászló j; A vörös zászló a forradalmi szabadságharc szimbóluma. Első ízben Perzsiában a VIII. században találkozunk vele, amikor is „Szurkh és Alcrn“ alatt keltek fel a parasztok a földesurak ellen. Később a köztársasági felkelés idején, 1832. június 5-én, és 6-án Párizsban is megjelent a vörös zászló. A párizsi kommün idején vörös zászlók alatt vonultak a forradalmárok leverni az elnyomókat. így lett a vörös zászló Nyugat- Európában a proletár forradalom szimbóluma. Németországban a XVI. század parasztháborúiban is vörös zászló alatt vonultak hadba a parasztok. Erről Engels a következőket Irta: „A német parasztháború megmutatta az osztályharcot, ugyanis a felkelésben a parasztokon kívül megjelentek a proletá- riátus képviselői Is, kezükben vörös zászlókkal, s ajkukon a követeléssel, hogy társadalmasítsák a termelő eszközöket" Oroszországban a XVII. században jelent meg elsőnek a vörös zászló. Majd 1876-ban a kazán! tüntetés ideje alatt Péterburgban vonták fel a vörös zászlót. Egészen a XIX. századig Oroszország demokratikus erőinek közös szimbóluma volt. 1905-ben Lenin a következőket mondotta: „A vörös zászló alatt a munkások nemcsak a burzsoá demokratikus szabadságért, de a szocializmusért is harcolnak.“ Jelenleg is e dicső vörös zászló alatt harcol a világ munkásosztálya a még szebb életért E zászlót taposta sárba Magyarországon az ellenforradalom, de elszámította magát. Ma május elsején ismét százezrek vonulnák fel e zászló alatt és tesznek hitei a szocializmus mellett Hollós Korvin Lajos: Május elsejére Pattantsd ki piros szirmodat napok virága te, zsendülj fel bimbós virradat, ' leheld szét illatod, szabad szép május elseje! Bíborruhás napkelte, im ujjongva vár hadad, mely évek szenvedésein a börtön ablakrésein látta csak arcodat. Te napjaink közt szép sziget s világítótorony, mely útmutatva integet vas-színű köznapok felett vörös reflektoron. Te nagy tanú, ki jót tanult harcunk hcroldjaként, benned jövőnk szól és a múlt, vágyunk, mi hajt s vérünk, mi hullt, hős május elsejénk. Legyünk oly Ifjak, mint te vagy, ifjúság hírnöke, oly villanók, oly boldogak, oly lángolók, oly harcosak, dolgozók ünnepe. S te légy öröktűz, szent tüzünk, szikrázó fáklya te, mit éveinkre feltűzünk jelként s amelyre esküszünk, szép május elseje! Szül ej mán Sztálszkij: Üzenet május elsejére Elvtársaim, itt a kikelet, ' Erőtől duzzad kebeled, S felkél az alvó föld veled. Nagy ünnepünk — köszöntelek! Mind kész vagyunk ma harcra Itt, Letörtük sorsunk láncait, Nyüzsgő, víg ifjú láng borít, Udv, ifjúság. Köszöntelek! Hatalmunk nyílt szemű, szilárd, Az élet kertjét tárja rád. Kit szög szegeit és zárt a rács. Friss lányaim — köszöntelek! Csurgón csorogjon víz elég, Forogj, öreg malomkerék, Jut bő garatra búza még. Te dús kalász köszöntelek! Szulejmán Sztálszkij boldog ám, — Oly szép az élet, oly vidám, Testvér, jobb kor nevet le rámii. Udv, Ifjúság. Köszöntelek! Békés István fordítása I* I» i>. I» (> Tudósítás Záhonyból Aligha van az országnak még egy olyan vasúti pályaudvara, rakodója, ahol olyan nagy forgalmat bonyolítanak le, mint mostanában Záhonyban. Kelet felől és különösen a Szov jetunlóból nap mint nap érkezik a segítség, a fontos nyersanyag hazánkba. Búza, vasérc, szén, koksz, nagy mennyiségű nyersolaj, fa és vegyiáru jön a szélesnyomtávú rakott vonat- szerelvényeken. Három-négy óránldnt fogad Záhony egy-egy hatvan-hatvanöt vagonos szovjet szerelvényt. ■■■••■■■■•■■an i — Nem, még számos harci feladat várt ránk. Csehszlovákiába küldték egységünket. Itt ugyanis a 13. német hadsereg befészkelte magát a hegyekbe és állandóan zaklatta a lakosságot. A csehek testvérként fogadtak. A partizánok megmutatták az utat és maguk segítettek a német hadsereg széverésében. A szovjet harckocsik közrefogták a német egységeidet és vagy felemelték a kezüket és eldobták a fegyvert, vagy fúbeharaptak. S ami ezután következett azt ma is könnytől csillogó szemmel mondja el Lesz Szárászon Petrovlcs. — Amerre csak mentünk, annyi nép fogadott bennünket az utcákon, hogy lépést tenni is nehéz volt. öleltek, csókoltak minden katonát. Marasztaltak, hogy az 6 városukban szálljunk meg. Felajánlották a lakásukat. Ebédre hívtak és terített asztalról beszéltek. Az anyák fiaikat mutogatták, hogy megmentettük a németektől, a haláltól, aztán jöttek a keménymarkú férfiak. Ke- zetfogtak velünk, s valaki eltalálta, hogy a győztes katonáidat illő meglóbálni a levegőben. S mint a világbajnokot szokás a nagy győzelem után, úgy dobáltak bennünket a levegőbe. Ilyet nem lehet elfelejteni. Aztán hazament Lesz Szamszon Pet■** rovics elvtárs, a veterán katona, aki megjárt hét frontot és megbirkózott hét ellenséggel, Otthon három lánya meg a felesége fogadta. A béke, a nyugalom napjai következtek egészen a múlt év őszéig. Újra riadót fújt a nemzetközi ellenség. A magyar ellenforradalom hírére szállt harckocsiba Lesz Szamszon Pet- rovics is. Csap felett lépték át a magyar határt, hogy segítsenek. — Első ismerősöm egy magyar paraszt volt. Nem beszélt oroszul, magyarul is keveset mondott. Csak elővette a cigarettáját és megkínált Kossuthtal. Látod már a nevét' is tudóm. Jól megjegyeztem. ** Bs a többiek? <—• A magyarokra gondolsz? — Semmi rosszat nem mondhatok. Bármerre mentünk, szívesen fogadtak. Nem húzódtak el előlünk, öregek, gyerekek mutatták az utat Debrecen meg Budapest felé és intettek, hogy siessünk, mert ott most nagy szükség van ránk. Igyekeztünk is eleget tenni a kívánságuknak. — S az ellenforradalmárok nem akadályozták a szovjet egységeket útjukban? — Eleinte mintha nem is léteztek volna azon a vidéken. Később próbálkoztak „kikezdeni"'velünk, de nem sikerült. Nem hagytuk provokálni magunkat. De róluk talán minél kevesebbet, ök nem a magyar nép vpltak, csak egy kis része annak, a rosszabb, a meggondolatlanabb része. Az igazi magyarók hamar felismerték, hol a helyük. Aztán a mostani időkre, napjainkra terelődik a szó. Mit csinál most? Jár-e a városba? Hogyan érzi, magát távol a hazájától? — Nos, csak egyet említek s ezzel azt hiszem mindenre válaszolok. Március 21-én a Magyar Tanácsköztársaság ünnepén bennünket is meghívtak a színházba, majd pedig egy családi esten vettünk részt. Igazán, tetszett, bár nem értettem, csak éreztem, hogy a magyar nép teljes egészében és egy emberként támogatja a kormányt. Miből Ítélek? A munkásőrségből. Fiatal és öreg, lány és asszony fog fegyvert, hogy megvédje a 12 éves népi hatalmat. A nép nem akarja és nem is adja át soha senkinek ezt a haltaimat. — No, de elég a politikából, inkább a családról néhány szót — Három lányom van. A legidősebb éppen most irt. —i Hiányzik nekik a papa? — Igen. Szószerint azt írja, „Nagyon vigyázz apuka a magyar kislányokra, de azért rólunk sem feledkezzél meg, s mihelyt tudsz gyere..." —* Aranyos gyerekek! —< Aranyosak — és Lesz Szamszon Petrovlcs, az öreg katona szemébe mintha porszemet fújt volna a nyitott ablakon át a tavaszi szél.a (Gáldonyi) Fogaras I. József állomásfőnök mondotta, hogy huszonnégy óra alatt tizenöt-tizenhat tehervonat szerelvényt indítanak az ország szive felé, Budapestre, a borsodi iparvidék és más állomások felé. Egy-egy szerelvény havanöt-hetven vagonból tevődik össze. Az elmúlt héten sikerült a korábban feltorlódott, kapott küldeményeket továbbítani. Mindennap megkapják a csapi vasútállomás főnökétől, hogy másnap milyen küldeményeket szállító szerelvények érkeznek Záhonyba. Az utóbbi hónapokban megháromszorozódott az egy évvel korábbi forgalom, úgyhogy azt lehet mondani, most már a záhonyi átrakó egészen Tuzsérig, sőt Komoróig terjeszkedett. Tu zséren naponta negyven-ötven szovjet vagonból rakják át a búzát és árpát, Komorén pedig működik a nyersolajfejtőállomás. Hosszú szerelvényeket indítanak a nyersolajfino- mító-üzemek felé. Záhony nemcsak a nagy áruforgalom lebonyolításáról híres, hanem arról is, hogy kelet felől, a Szovjetunióból Ide fut be a nemzetközi gyors. Politikai és kulturális küldöttségek váltják egymást. Az állomás a jövőben is jelentős vasúti gócpont lesz, ezért történik gondoskodás arról, hogy mind a személypályaudvart, mind a teherpályaudvart Jelentősen korszerűsítsék és bővítsék. Orosz András Nyolc köbméter egy markolásra A Román Népköztársaság rovlnari szénbányájában kfll- ■ színi fejtésen termelik a szenet. A szénbánya az ország egyik : legfiatalabb termelő helye s a legmodernebb gépekkel szerel- • ték fel. Az exkavátor markolója egyszerre nyolc köbméter f net emeL fel és rak gépkocsira, vagonba,
