Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-21 / 94. szám

• 1957. Április 21, NAPLŐ s CSALAD Pesti levél a divatról is divatba jön újra, és virágo­kat, műanyag gyümölcsöket tesznek a kalapokra. A fő di­vatszín a fehér, de azért min­den más szín is megtalálható. Ha már a színeknél tartunk, beszéljünk kicsit a ruhaszínek­ről is. A pasztellszínek ural­ják most az utcát. Bágyadt meggypiros, friss cinóber, hű­vös acélkék, fáradt homok- barna, És a pepita. Igen, valahogy ez a jellem­ző. Minden ismétlődik. Az el­múlt évtizedek divatja, vagy a közelmúlté, egy kicsit variálva, így kerül elő a sokszínű kesz­tyű, amely a sálhoz, a bélés­hez és a cipőhöz igazodik. Újra divat a hosszabb derekú kosz­tümkabát, a négyszögletes ki­vágás, a csuklyás szövet tava­szi kabát helyett a ballonból Jacques Fath nyári divatkol- Iekciójából: Nyári strand komp­ié, a fürdőruha fekete latcxből készült. Nemrégiben ahogy Effel-------------------- karikatúra könyvét lap ozgattam, hango­san fel kellett nevetnem. Az egyik rajz kacér, kissé hiú di­vatot teremtő Évánkat ábrá­zolta. A hölgyek legelsőbbike egy tó tükrében nézegette ma­gát és azon problémázott, hogy szőlő- vagy kalarábélevéllel ta­karja-e be testét. Szóval már akkor is volt divat! Azóta meg..; hosszú szok­nyák, krinolinok, papucsok és mekasszimok, olyan tobzódást vittek véghez, hogy vastag könyveket lehetne teleírni ró­luk. A múlt vasárnap a belvá­rosi kisiparosok rendezitek nagy tavaszi és nyári divatbe­mutatót a Fővárosi Tanács kultúrtermében. Hadd számol­jak most be a pécsi olvasók­nak részletesen és egy-ké; megjegyzéssel színezve az új divatról! A legelső dolog az, hogy ballonhoz, felöltőhöz, ru­hához egyaránt divat a kalap, a legkülönbözőbb modellű ka­lap. Formájára nézve a huszas évek divatjához kanyarodik ugyan vissza, de láthatunk va­lamit a korábbi .korszakokból is. Pompadour asszony hordott például olyan igézőén csúnya, nagy strucc-tollakat, széles ka­rimájú, malomkő nagyságú ka­lapján, mint amit most egyik múltba kalandozó kalaposmes­terünk tervezett. A fácántoll bugyogóhoz hasonlít a ruha szoknya része, ezer fürge ránc­cal s alul egy pánttal össze­fogva.- A nők legfőbb ékessé­güket, jó alakjukat veszítenék el ebben a ruhában. Nyáron mindenki bő szok­nyákat hord majd, — alul nylon alsószoknyával. Egy na­gyon szépet láttam. Piros- fehérkockás az anyag. Felül négyszögletes kivágás, s nem sokkal a térd fölött egy kacér kis csokor fölhúzza a szoknyát és így tenyérnyi helyen kivil­lan a habfehér nylon alsószok­nya; A fürdőruha újra egybe­szabott lesz, Persze látni kellett volna 1 mindezt, de talán így is némi fogalma lesz a pécsi asszonyoknak és lányok­nak a tavaszi és nyári divat­ról, a pécsi férfiak meg majd szidnak, amikor a fele­ségük előáll: — Csináltas­sunk egy olyan selyemszatén felöltőt, amiről a Dunántúli Naplóban olvas tunk! De nincs iga­zuk a férfiak­nak, ha szid­nak. A felesé­gük — higyjék el, ezt én mon­dom —, csak nekik, egyedül csak nekik akar tetszeni. A fájdalom- iji-.:. nélküli szülés lmll|B jyjlcole Courcel fiatal francia filmszi- ’ nésznö már az első szerepeivel nagy sikert aratott. (Nálunk is közis­mert „Papa, mama, ő meg én" című film­ből és folytatásából.) Nagy elismerést aratott színpadi alakítása is Arthur Mil­ler „A salemi boszorkányok“ című drá­májában. Nicole Courcel most Jean Gabinnal együtt főszereplője a „Dr. Laurent ese­te“ című filmnek. A darab egy párizsi orvosról szól, aki egészségi okokból az Alpokban átveszi egy idős vidéki orvos praxisát. Éppen abban az órában érke­zik, amikor konzervatív elődje egy pa­rasztasszonynak nyújt segítséget „nehéz órájában”, életveszélyes és súlyos kö­rülmények között. Erre elhatározza, hogy propagandát csinál a fájdalommentes szülésnek, amely Franciaországban már elterjedt, s amelyet a Vatikán is elis­mert. Az új orvos, dr. Laurent (akinek szerepét Jean Gabin játssza) különös­képpen nem a parasztok között ütleözik a legnagyobb ellenállásba, hanem kör­nyékbeli megcsontosodott kollégáinál, no meg azoknál, akik számára hivatásuk gyakorlása nem annyira küldetés, mint kereseti forrás. Végül azután egy bátor és okos parasztlánynál (Nicole Courcel) alkalmazza új módszerét, mégpedig tel­jes sikerrel és ez elsöpör minden ellen­állást. Hűség Esőkabát, súlya 220 gramm, mely elnyerte a legkönnyebb ruhadarab címet. készített nyári csuklya. A pu­lóver egyre kevesebb. A szok­nyák közül csak a rakott szok­nya fut. És sok a kiskosztüm, azokból az NDK-ból érkezett, spriccelt anyagokból, azonfelül a princesz-szabás a legdivato­sabb és a hétnyolcados szövet kuli. Úiat talán csak két fazont láttam. Az egyik gyö­nyörű volt. Pongrácné készí­tett nagyvirágos, fehér selyem­szaténból bőhátú felöltőt. A másik külföldi modell, s nem is hinném, hogy nálunk vala­ha is meghonosodjék. Török ónodi György A 16 éves Chester Simp- sont, az Egyesült Államok középnyugati vidékén dúlt hóvihar 48. áldozatát, a texasbeli Amarillo közelé­ben találták meg halálra- fagyva. A fiatalembernek randevúja volt egy kis­lánnyal és mivel az autó­buszközlekedés a hóvihar miatt leállt, gyalog indult el a távoli találkára. <Az áftaLt híz A szépség egyik kelléke a szép kéz. Sajnos, nem min­denkinek a keze tökéletes. Varrnak különböző fonnák: hosszú, vékony, fi­nom keskeny ujjak­kal, gyönyörű kör­mökkel, de van szé­les, vastag ujjú kéz is, kicsi, nem szép formájú körmökkel. Az ilyen kezet is szebbé, ápoltabbá lehet tenni. A házi, gyári, hivatali mun­ka sem árthat » kéznek, ha kellően ápoljuk. Igyekezzünk, hogy kezünk mindig tisz­ta legyen! Minden munka után kéz- és körömkefe segítsé­gével mossuk tisz­tára! Utána valami­lyen kézkrémmel bekenjük. Éjjelre a belcrémezett kézre lehet kesztyűt húz­ni, hogy a tápláló anyag mélyen és jól behatoljon a bőr­felület alá. Jó ser­kentő lotiont hasz­nálni. A körmök alatt ne feketedjen a pi­szok soha! Kréme­zéssel elérjük, hogy a köröm alatti pi­szok könnyebben oldódik. Hogy Ike- zeink erősek, ruga­nyosak legyenek, naponta kéz- és ujj- masszázst végzünk, hogy jobb vérkerin­gést idézzünk elő. Minden kézmosás után egészen szá­razra töröljük a ke­zünket Ha hideg, szeles időben ned­ves kézzel járká­lunk, eldurvul a ke­zünk. Sokan hasz­nálnak házi munká­hoz kesztyűt, akit nem zavar, annak mindenesetre meg­kíméli a kezét. Ha izzad a ke­zünk, jó astringens lotionmal mossuk, szükség esetén anti- szeptikus izzadás elleni lotiont hasz­nálni, amely meg­kímél a rossz érzés­től bizonyos helyze­tekben, például kéz­fogásnál vagy tánc közben. Ha töredeznek körmeink, fogyasz- szunk Sok tejter­méket és két-három hónapon keresztül használjunk kalci­um tablettákat, mert kalcium és D- vitamln hiányban szenvedünk. A tö­rékeny körmöket ne lakkozzuk! Meleg, olajos kézfürdők (20 percig tartó) Igen hatékonyak. ■ Henry Barbusse: •fii életen tél Fordította: SÁRKÖZI GYÖRGY XIV, Elmentem a városházára, a nagy újságokhoz, a rendőrségre — mindez épületek szentélyeibe és titkos mélyébe, s azokba a termekbe, ahol az ideiglenesen itt tartózkodó miniszter és nagykövet nyaraltak és a nagy barbár, a dollár — Manitu, aki a térkép egy távo­labbi pontján az volt, ami a báró minálunk. És ott kutattam, olvastam, jegyeztem, a táviratok közt, s el­vettem mindent amit tudtam. Nagyon is egyszerű szörnyűségek közé pottyan- tam. Csúfot űztem önmagámból. Mégis leereszkedtem a mélységekbe, hogy kipuhatoljam a tervezések leg­alját. Az egész napot ezzel töltöttem; és immár beestele­dett. Egy védtelen világba eresztett ember kétségbeesett, és kapkodó kutatása volt ez, s ha nem is tudtam, de mindent sejtettem utána. Egy valószínűtlen, de mégis valóságos filmszcená- riót ismertem meg. Mindenki fölfalását néhányak által. Mértéktelenül megnagyított gyermekjátékokat, ame­lyek lépésről-lépésre az emberi húsba láncolódnak. És kitűnően rendezett és csodálatosan tökéletes részlet — kivitelét egy ostoba tervnek — mint egy amerikai filmnél. De az arany erőszakkal megmozgat mindent. Oh, sokkal gazdagabb és sokkal erősebb volt, ezer­szer gazdagabb és erősebb, mint ahogy közepes szel­lemem el tudta képzelni, akkor amikor bárgyún azt HENRY BARBUSSE: AZ BEETEN TUT, « mondtam: „kihasználom őt”. Csak megközelítőleg néz­zük meg a dolgokat, megelégszünk a látszat felszíné­vel, sajnáljuk a fáradságot utána gondolni tapaszta­latainknak, nem merünk következtetéseket levonni, Állatokhoz vagyunk hasonlók. Mégis, ez világos: Ebben a hónapos szobában — ah, elegem volt be­lőle és mégis megtorpantam itt is! — négy kövér, kerek és mégis szögletes arcú ember ül az asztal körül, teleírt papírlapok fölé hajolva. Külföldi rlndőr- ügynökök: egy lengyel, egy román, egy még balkánibb s egy negyedik, bizonytalan nemzetiségű. Tudom, mind dolgoznak, mit vártak tőlük türelmetlenül ma reggel igen magas hatalmak: egy legbizalmasabb, leg­titkosabb jelentést, amely olvasás után azonnal elége­tendő. írásba foglalva fekszik előttük mindaz a fondorlat, amelynek segítségével minden országban vissza akar­ják űzni a föld alá, le akarják sújtani a törvény s még inkább a közbotránkozás erejével azokat, akik a népek fölé épített szent rendet vádolják: nem önö­ket, urak, a szépszavú demokrácia tiszteletreméltó és ártatlan lándzsarázóit — hanem azokat, akik a nép elé úgy tárják a dolgokat, amint vannak: az ellen­ségeket, a sötét vadakat; a forradalmárokat. Bizonyí­tékot találni, szervezni, gyártani. Ez kell... Itt van belőlük egy halom. S látom, amint készül a bestiális vállak közt az orgyilkosság és aljasság, amely rjiajd mó­dot ad, hogy a társadalmi béke háborgatóival alaposan elbánjanak; s minden okmány ezt építi a Jog és Civili­záció magas diplomáciájának szelindeki körében. De egyszerre erősebb meglepetés üt szíven és ké- peszt el: egy papírlapon, a kihűlt sárga mancs mel­lett* ezt olvasom: „A kínai léglút. A caus belli a fölháborodás kitörésének következménye lesz, amelyet Európában a repülők lemészárlásának híre kelt”. Ebben a percben valóban a son fogta kezemet és a 4S HENRY BARBUSSE: AZ BEETEN TOE politikai és gazdasági háborúban szemtől-szembe, tö­viről hegyire láthattam valami egyetemlegest Visszatérek a palotába. Sötétedik. A báró vissza­hullt a karmazsin-pamlagra, a női test mellé. Megra­gadom és karjánál fogva fölemelem ezt a nevető em­bert, ezt a győzelmet ordító boszorkánymestert, akit csak egy világirtó, roppant kataklizma csodája tudott leteríteni. De az utolsó percig diadalmas volt Most is diadalmas, pokla is mennyország. öklömmel rázom a frisshúsú múmiát Dühöm ke­zeimbe és homlokomba szállt. — Azt tetted, amit akartál. Mindenkit megkaparin­tottál, akire gusztusod volt. Elnyerted a nők ártatlan­ságát, kihasználtad és megölted számtalan férfi ifjú­ságát. A te intrikáid, a te spekulációid, a te monopó­liumaid a vadállat és a tolvaj durva játékai voltak — és mégis mindnyájunkat sújtott és kormányzót: rendszeresen. A te érckonyhádon gondolkodó és vérző tömegek főttek, háborúkat kotyvasztottak, hogy még gazdagabb légy. azért volt georgiai, szudáni, kínai ügyed — és ugyanakkor még száz más. Szolgálatodba állítottál mindent, a magas ideáloktól kezdve a kétlá­bú nyáj éhszomjáig, a busásan megfizetett közvéle­ménnyel együtt a népparlamenteket, ■ a hivatalokat, az újságokat, a bíróságokat és az egyházakat is. Erősen megrázom és koponyája a falhoz verődve kongó hangot ad. Döbbenve látom, hogy aki oly nagy apparátust állított munkába az egész világon, sk annyi más után már készült engem is legyilkoltam*, hogy ürügye legyen a hódításra, amelynek minden számítása kiszámíthatatlan életek föláldozásán nyug­szik — épp olyan ember, mint akárki más, kiszolgál­tatva markomnak, arca, karja, gallérja, nyakkendőbe van. Ez a kéz, amely a földgömbnek éppoly nagy da­rabját tartotta, mint a frank királyok, gyűrűi elíenér- is durva, kicsiny és elvesző a kezek seregében; csupán egy kéz, (Folytatása következik.) Estélyi cipő# vagy vészje'ző?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents