Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-06 / 81. szám

1951. ÁPRILIS «. N A P I <*> FOLDUNK MAS C8ILLAOOK a MARS­Moszkva (MTI). A TASZSZ közli: A Szovjetunióban most folyik a Mars nagy oppoziciója ide­jén a bolygóról készült felvéte­lek feldolgozása. A tudósok egyebek között azt a kérdést is igyekszenek eldönteni, van-e élet a rejtélyes bolygón. A Lityeratumaja Gazeta két ki­váló szovjet csillagász nyilat­kozatát közli az észleletekről. G. Tyihov, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia levelező tagja (Alma-Ata) többek között a következőket mondotta: Az észleletek levonható egyik alapkövctkeztctése az, hogy a Marson eléggé határo­zottan megállapítható növényi élet van. A Marson van ned­vesség, a bolygónak van lég­köre, amely a jelek szerint fő­képp nitrogénből, szénsavból és jelentéktelen mennyiségű oxigénből áll. A Mars növényzetének léleg­zése történhet a talajban lévő, vagy a fotoszintézis alkalmával kiváló oxigénből, ahogyan a földön például a mocsári, vagy vízinövények lélegzenek. A bolygókon lévő életnek és formának kérdése ma nemcsak szűkebb értelemben vett el­méleti jelentőségű kérdés, mi­vel máris napirenden szerepéi a bolygóközi űrhajózás problé mája. N. Barabasov, az Ukrán Tu­dományos Akadémia rendes tagja (Harkov): — A szovjet csillagászok ér­dekes anyagokat szereztek, amelyek révén jobb elképzelést alkothatnak a Mars „tengerei­ről", „Szárazföldjeiről”, „sarki sapkáiról” és légköréről. Beigazolódott például, hogy a bolygó „szárazföldjeinek” fe­lülete egészen egyenletes, nincsenek rajta a földi hegy­láncokhoz hasonló kiemelke­dések. A „szárazföldeken" be­mélyedéseket sem figyeltek meg. Ugyanakkor kiderült, hogy a „tengerek” felülete már so isii egyenetlenebb. Ez újra megerősíti azt a feltevést, hogy egyes „tengerekben” lehetséges növényi élet. Ami a Marson lévő világos csíkokat és foltokat illeti, ame­lyeket először a harkovi csil­lagászati obszervatórium ész­lelt 1956. augusztus 23-án, ezek azzal magyarázhatók, hogy az illető területen könnyű szi­lárd csapadék (hó, zúzmara), hullott, vagy igen alacsonyan felhők vonultak át. A nemzetközi geofizikai év 1957. július 1. nevezetes dá­tum lesz. Greenwichi idő sze­rint 0 óra 0 perckor a világ több mint 50 országának sok­ezer tudósa közös és tervszerű ■ohamot indít bolygónk termé­szeti titkai ellen. Hangtalanul szétnyílnak az obszervatóriumok kupolái, s a teleszkópoknak, a tudomány e békés ágyúinak csöve az ég­boltra irányul, rádiós kutató­ballonok emelkednek a levegő­be, az oceonográfiai hajók fe­délzetéről barométerek eresz­kednek a mélybe, terepjáróko­csik lánctalpai hasítanak ba­rázdát az Antarktisz szűz ha­ván, a Déli-sark csendjét megreszketteti a repülőgépmo- torok dübörgése, soha nem lá­tott rakéták száguldanak a sztratoszférába. s > megkezdő­dik a nemzetközi geofizikai év. Közös erőfeszítésekre van szükség A múlt század végéig a tu­dósok a természeti jelenségek vizsgálatát javarészt egyedül, szervezetlenül, közös terv nél­kül végezték. Kari Weyprecht osztrák sorhajóhadnagyban fogant meg a gondolat, hogy hangolják össze a különböző országok tudósainak tevé­kenységét A Ferenc József Föld felfe­dezése során Weyprecht arra a •szomorú következtetésre ju­tott, hogy az osztrák—magyar^ sarki expedíció amelynek ő volt a vezetője, óriási pénzt és< erőt emésztett fel, hihetetlen* nehézségeket kellett legyűrnie, f az expedeció tagjai csaknem * elpusztultak, a zord sarkvidék- J re vonatkozó szegényes isme- f reteket mégis csak vajmi ke- ’ véssél sikerült gazdagítanak. \ Kari Weyprecht 1875-ben ja- f vasolta, hogy a különböző or- f szágok tudósai szervezzék meg J az Északi-sarkvidék földrajzá-J nak, növény- és állatvilágé- J nak, éghajlatának, geológiájá- J nak, mágnességének rendsze- j rés együttes tanulmányozását. J Az eszme támogatásra talált, J s 1882-ben 12 ország összefo- J gott, hogy bizonyos teendőket J elvégezzen. Ez volt a Nemzet- J közi Sarki Év. A tudósok a \ nagy nehézségek ellenére bősé-1 ges anyagot gyűjtöttek. ^ ötven évvel ezután került J sor a II. Nemzetközi Sarkig Évre. Ekkor már 22 ország^ vett részt a kutatásokban, si a megfigyelések programja jó-J va-1 bővebb volt, mint az 1882 ^ —1883. években. ^ Miért geofizikai? \ A tudósok a harmadik nagy- J szabású közös erőfeszítésüket, f amely bolygónk tanulmányo- f zására irányult. Nemzetközi f Geofizikai Évnek nevezték el.» A komplex kutatások már kiterjedtek az egész földke­rekségre, mivel mindenütt — Az Északi- és Déli-sarkon, a trópusokon és a mérsékelt ég­övek alatt, az atmoszférában, az óceánok mélyén és a föld gyomrában — különféle olyan folyamatok mennek végbe, amelyeket a tudósok geofizi­kai folyamatoknak neveznek. Az eső és a hó, a meleg és a hideg, a vihar és a sarki fény, a tájfun és a földrengés, a mágneses viharok és a dagály — mind geofizikai jelenségek. Tanulmányozásuk óriási gya­korlati jelentőségű. Lehetővé teszi az időjárás-prognózis, a tengeri és légi közlekedés vi­szonyainak meghatározását, a mágneses viharok, a rádiózási viszonyok előrejelzését, a föld­rengések valószínűségének megállapítását.- Mivel az összes geofizikai jelenségek szoros kapcsolatban állnak egymással, az emberi­ség csakis komplex kutatá­sokkal, egyidejűleg, azonos módszerekkel, s lehetőleg a föld minél nagyobb területén vég­zett megfigyelésekkel ismerhe­ti fel azokat mélyrehatóan és mindenoldalúan. Ehhez pedig a világ tudósainak tervszerű és összehangolt együttműködé­sére van szükség. Mit tanulmányoznak majd a tudósok? Az egyik legnagyobb feladat a meteorológusokra hárul. Ök az egész földre kiterjedően az atmoszférát tanulmányozzák 20—25 kilométer magasságig. A magnetolog usok megfi­gyelik azokat a változásokat, amelyek bolygónk mágnesesés elektromos mezejében végbe­mennek, tanulmányozzák a sarki fények természetét és jellegét, megfigyelik a jelen­ségek kapcsolatát a naptevé­kenységgel és a kozmikus su­garakkal, valamint megismer­kednek az atmoszféra felső rétegeinek összetételével és tulajdonságaival. Sstratossféra rakéta indítás előtt t, vi '"' • tfw WgSfflfte.: . \ w.'.i ítófafíj A satratoszféra rakéta, melyet első Ízben katonai célokra alkalmaztak, 300 kilométer magasba emelkedik fel. A rakéta a fejrészben viszi ma-|l gával a különféle kutató műszereket és mikor célját elérte a müsze. (> rek ejtőernyővel érnek földet. A képen látható rakéta hossza 1« mé-1[ tér, átmérője 1,7 méter és súlya üzemanyaggal együtt 12,5 tonna. Természetesen elméletben ennél már sokkal nagyobb hatósugarú és különleges rendeltetésű rakétákat ts szerkesztettek. A csillagvizsgá’ó intézetek­ben világszerte megszervezik a Nap tevékenységének rend­szeres megfigyelését, mivel igen sok geofizikai jelenség a napfoltok a Nap félü‘étén vő . bemenő fellobbanások és ki­törések számával és méretei­vel kapcsolatos. Maga a Nem­zetközi Geofizikai Év idejének megválasztása sem véletlen hanem egybeesik a maximális naptevékenységgel, amikor az összes geofizikai je’enségek a legintenzívebben nyilvánulnak meg. Az Északi- és Déli-sarkon a magas hegyvidékeken a tu­dósok igyekeznek megállapí­tani a jégmezők, a hótakarók méreteit és viselkedését, va­lamint az időjárásváltozásokra gyakorolt befolyásukat. A tudósok a föld különböző vidékein méréseket végeznek a gravitációs gyorsulás meg­határozására, tanulmányozzák a földkéregnek a Hold vonzá­sa következtében végbemenő deformációt, bővítik ismere­teiket a föld belső szerkezeté* illetően. A Nemzetközi Geofizikai Év során tanulmányozzák majd a földrajzi szélességek és hosszú­ságok változását, megfigyelik a pólusok eltolódását, ami gyakorlatilag eddig még aligj ismeretes, foglalkoznak a Föld' forgásának egyenetlenségeivel Az oceonografusok a külöP-[ böző medencékben meghatároz! zák a víz összetételét, hőmér-" sékletét és áramlatait. Mesterséges holdak A tudósok tanulmányozni fogják az ionoszférát, az at­moszféra legfelső rétegét, an­nak elektromos sajátosságait, a benne végbemenő különböző folyamatok és a rádióhullá­mok terjedésének összefüggé­sét. . Az amerikai és szovjet ku­tatók mesterséges holdakat akarnak felrepíteni, amelyek segítenek majd a tudomány­nak bolygónk és a világegye­tem jobb megismerésében. A Nemzetközi Geofizikai Év szelleme abban jut kifejezésre hogy valamennyi ország tudó­sai kölcsönös együttműködés­ben és pontosan összehangol­va végzik munkájukat. A Nemzetközi Geofizikai Év eredményei tudományos mű­vek ezreiben, új térképekben, vázlatokban és táblázatokban látnak majd napvilágot. Az emberiség egy lépcsőfokkal magasabbra hág a világ meg­ismerésében. („Vokrug Szveta” cikke.) 2130 méter asban... ma Gépkocsink egvrivl«ii‘a*t hagyja el a hegyszorosokat, és lassan kapaszkodik felfelé a sziklás hegyoldalon. A távol­ban a nap már ezüstös fénnyel borítja a Kaukázus hegyóriását — az Elbruszt. — Innen már látható téli­szállásunk — mondja útitár­sunk, a csillagvizsgáló-állomás munkatársa. Hamarosan elérjük a Szovjet Tudományos Akadémia magas­hegyi csillagvizsgáló állomását, amely a legújabb tudományos intézmények közé tartozik. 1948-ban alapították és jelen­tősége az itt folytatott kutatá­sok újszerűségében rejlik. A szovjet csillagászok számá­ra sokáig nehézséget jelentett, hogy a Nap külső rétegét csu­pán a teljes napfogyatkozás idején tanulmányozhatták. Ez viszont nagyon rövid ideig tart. — Rendes Nap-viszonyok kö­zött a Nap koronája nem lát­ható, hiszen fényereje millió­szorta kisebb a Nap tömegének fényerejénél — magyarázza az állomás egyik dolgozója. A szovjet tudósoknak tehát olyan műszereket és módszereket kellett kidolgoznlok, amelyek­kel a Nap-atmoszféra külső ré­tegét napkeltétől napnyugtáig állandóan tanulmányozhatják. Ez a magashegyi csillagvizs­gáló mindezt lehetővé teszi. Az állomást a legkorszerűbb opti­kai eszközökkel, diffrakciós színképelemző készülékkel, napíényképező műszerrel lát­ták el. Az állomáson » magasszín­vonalú kutatómunkán kívül tudományos képzés is folyik. Számos fiatal csillagász foly­tatja Itt gyakorlati munkáját. A csillagvizsgáló egyik szo­bájában érdekes műszert talá­lunk. A szovjet gyártmányú rádióteleszkóp a „Nap-adó” rá­dióhullámait fogja fel. így meg kedvezőtlen időjárás során is végezhetnek rádióteleszkó- pikus vizsgálatokat. — Miért éppen Itt, az E1H- rusz közelében létesítettek ál­lomást? — kérdeztem. — A Nap-korona zavartalan megfigyelését legjobban ez, a tenger szintje felett 2130 me­ter magasan létesített csillag vizsgáló biztosítja. A nyugodt időjárás, a tiszta levegő — lé­nyegesen segíti a kutatásokat. A. GORBUNOV Henry Barbusse: életen tél Fordította: SÁRKÖZI GYÖRGY VII. Gyökeret vert lábbal meg kell állnom, elkábulva e vad zsarnoki érzés villámcsapásától, — és a rend­kívüli boldogságtól! — amely átfut rajtam. S úgy tűnik föl, hogy amily mértékben lassan- lassan megszokom a mértéktelen lehetőségeket, nem marad más érzésem, mint csupa ősi, új, kiáltó, mint egy vadembernek, egy első teremtménynek') Behatolok egy ékszerüzletbe. Benn emberi alakok vannak, akiket már alig veszek észre, s meg se nézek. Tenyeremet telemerítem drágaságokkal, melyeket szétszórok a földön. Valami drága anyagot fölmarkoloit s váltamra vetem. Megint az utcán. Magam vagyok. Mit tegyek? Éhes vagyok. Az illetőt követve, belépek egy fala­tozóba. Elveszek néhány süteményt, megeszem s ki­megyek. Ezek a cselekvések biztosan és közvetlenül érint­kezésbe hoznak a körülvevő valóság csodájával, s las­sanként önmagam ellenére elfelejtem a kérdést: mit tegyek? De ez az, amit akarok! • Minden enyém, minden kincs... És a titkok! Ez teszí borzalmassá hatalmamat, hogy nincs benne egy csipetnyi álom- és képzelet, hogy egészen valóságos, közvetlen, pozitív, nyilvánvaló. Ténylegesen, egészen egyszerűen, a dolgok királya vagyok. <$ 30 HENRY BARBUSSE: AZ ÉLETEN TOL HENRY BARBUSSE: AZ ÉLETEN TÜL 31 Mindenüvé beléphetek, a házak, a paloták, magán­A vastag szőnyegen sietek, mely felfogja a lépések vagy középületek belsejének legrejtettebb szentélyeibe, zaját. egy hallatlan gazdag város Robinsona. Szemem és ke­A pompáá hajlék egymásmellé sorakozó szobáiban zem elérhet minden titkos menedéket amelyet kedve hánykolódom, hogy életet találjak a halálban. Mit tét­van átkutatni, a még friss romok közt. Hatalmas, új tek és mit gondoltak abban a percben e lények; akiket erők zsákmánya vagyok, amelyek kényükre-kedvükre falak védtek, személyzet, teljes kényelem: s a kár­játszanak velem, s egy új szenvedély ragadja meg — pitok közt és az építészeti labirintus ideghálózaté­oh, mily karmos öröm — minden Idegszálamat: a ki­ban tökéletesen elzárva hitték magukat? Mi történt a váncsiság. város intim kápolnáinak mélyén, egy nap reggelén, Meddig terjedhet a pusztulás e szörnyű térképe? az idő egy elakadt percében? Most meg fogom tudni Talán... Nem, az nem lehet. Egy pillanatig azt gon­királyilag. Nincs egyetlen húsból való ember, egyetlen dolom, hogy talán az egész világ királya vagyok: látnok akinek valaha ekkora hatalma lett volna be­I Franciaországé, Olaszországé, Európáé... j hatolni a sorsok mélyébe. Carla ... Mindenekelőtt a Grand Hotelba kell men­De nem tudtam, hogy mit kísérlek meg.,. nem, ahol az anyjával lakik. Igen, ezt kell tennem. A szobákba zárt sorsokat látni más, mint a sza­Félek tőle, de látnom kell őt. Bátorság! Oh, eleve bad ég alatti színházban; sokkal gyászosabb és sok­menekülni akarok a drámától. kai szentebb. Közeledek valakihez, aki csinál valamit. A palotát, amelynek küszöbén négy nagy üveglap Nem zavarom a magányost örök nyugalmában, melyet forog, békés kísértetek torlaszolják el, a falakhoz, a valamely kicsiségre fordít, ö a hatalmasabb, akinek székekre, a lift-rácsához tapadva. Mindegyiknek arcába engedelmeskednem kell. A halál kiárad belőle és bő­meredek, egyenként. Egyiksem... rére ül; egy kihűlt testvérem szemtől-szembe. Fölmegyek a lépcsőn. Valaki órákkal ezelőtt fél­Az első szoba, amelybe benyitok. A halál van ott. reállt a kanyarulatnál, hogy helyet engedjen nekem. húsban és csontban, s hatalmába kerít. Egy ülő ember 51-es ajtó. Ez az. Az ajtó nem nyílik, zárva van. A képét viseli... Mikor előrelépek, egy emberi arc kezemben kalapács. Ráverek az ajtóra, szétzúzom, a visszképét látom: valaki tükre előtt ül. teljes fény­deszkákat, benn vagyok. özönben. Arcvonásait szemléli és a kor rombolását látja A szoba üres: nincsenek itt. A megszabadulás só­köztük — ahogyan én látom: ráncok írását, eltörléseket. haja tör fel belőlem: oly nyomorúságos az emberi húskarikákat, amelvek kitágítják és elvénítilc „t&ti­lélek! golyóit, reciőket a szája körül, mint görcsös ujjakat — a A mahagóni asztalon az opál gyűrűje. Megborza­„majdnemet”, mely vénülvén, elfoglalja az arc he­dók e hozzátartozó, tttmaradt emlék előtt. lyét — és akkor szemei kétségbeesnek. Nem ismerem Egy eldobott s kecsesen földre hullott virág, amely­ezt a súlyosan elboruló embert, de hallom, amit hal­nek még nem volt Ideje elhervadni: hajlékony, koráll­kan mond abban a másodpercben, amikor örökké­piros kamélia. Könnyek szöknek a szemembe; ez a vi­valóvá lesz. Van oka a gyalázatos kétségbeesésre és rág: ez az arckép ... nincs lángelme, nincs isten, aki felelni tudna neki. Lépcsökanyarodók; ajtósorok. Most kezdődik a pokol. (Folytatás a vasárnapi számban.) \ . L-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents