Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-19 / 92. szám

I'm. Április in. NAPLŐ 8 Bér+úllépéstől a munkaversenyic Fontos értekezletre jöttek össze szerdán a Pécsi Szén­bányászati Tröszt tanácster­mében a tröszt üzemeinek vezetői, főmérnökei, pártel­nökei, szakszervezeti elnökei, munkástanács elnökei és ve­zető könyvelői, hogy röviden értékeljék az első negyedévi eredményeket, és nyílt szem­mel, a gazda szemével néz­zék meg a béralaptúllépés, a létszámgazdálkodás és egyéb szervezési kérdések tükrében a tröszt helyzetét. Határozott, alapos beszá­molót tartott Pataki Mihály elvtárs, a tröszt igazgatója: Nyíltan, egyenesen meg­mondotta, mi és hol fáj, és bírálata emellett egyenessé­gével, határozottságával azt a benyomást keltette a hall­gatóban, hogy így, ahogyan és amit mondott: helyes és építő. Ilát bizony van mit hall- gatniok az üzemvezetőknek. A földalatti teljesítmények­kel a múlt évi szeptemberi­hez viszonyítja csak 71 szá­zalékon, az összteljesitmény- nyel pedig, amely a legfon­tosabb mérőszám — csak 71.2 százalékra állanak. Pataki elvtárs meg is mondja, hogy miért: sok az improduktív, sok az j,urasági" műszak, ko­moly még mindig a létszám­vándorlás, hiszen pl. az első negyedévben az 1546 felvé­telre még mindig 1003 távo­zás jutott. A tények mutatják, hogy még magas a külszíni arány­szám, de ezeket a kérdéseket jó szervezéssel, átirányítás­sal meg lehet és meg is kell oldani... — Arra vigyázzunk, elvtár­sak — mondta Tamássy Ist­ván főmérnök, — hogy a szé­nen dolgozókat, általában a bányászokat soha, egy pilla­natra se érhesse jogtalanság, bérezés és más téren. Ennek a célnak az érdekében az üzemvezetés a csapat véle­ményének a kikérése után jogosult a nem megfelelő „papírvájárok" bérezését 90 százalékra javasolni, hiszen le, bizonyítja, hogy soha töb bé nem akarnak sztárokat vagy ahogy az egyik megje lent mondotta „nagyfiúkat kitermelni, hanem a dolgo zók legszélesebb tömegeiné helyes alkotó kezdeményező sét váltják át a munkaver seny igazi lendítőjévé... Máskor, ha egy aránylag hosszú értekezletnek vége van, villámgyorsan kiürül a terem, elcsöndescdik min denki és siet a dolgára. De itt lám, kis csoportokba ve rődve, frissen, elevenen tár­gyalnak a mérnökök, a mun­kások, pártvezetősegiek ar ról, hogy mit tesznek már ma a verseny érdekében, hogy mit kell nekik tenniök a siker érdekében... SZIGETI ISTVÁN f Épül a negyedik mozil Május elsején már vetítenek a 430 férőhelyes filmszínházban yárvároson majdnem mindenki az új mozi- ról beszél. Az 1. kerületi ta­nács elnöke, Kovács elvtárs elmondta, előfordul, hogy es­ténként családosán megjelen­nek a tanácsházán és moziba szeretnének menni. Az új mozi építéséről szóló híreknek van alapjuk. A Jó­zsef Attila művelődési otthon nagytermére ma senki nem ismerne rá. Állványok zárják ez az utat, festők dolgoznak, tetőt műanyaggal vonják be, logy a terem akusztikailag is cifogástalan legyen. Építik a kijáratokat, az ablakok helyé­re ajtók kerülnek és megfor­dítva. ezzel fokozott megbecsÜlést‘'m>Hn»iHioiiinnunHn»nuMa kapnak az igazi jó szakem-j berek! ' Forró már a levegő, amikor* Pataki elvtárs a munkaver-: seny szervezésének a kérdé-: sét kezdi röviden ismertetni.; majd Fehér elvtárs hozzászó-! lása ntán megindul a hozzá-: szólások áradata: A pécsi szénmedence veze-; tőinek kis serege helyesen* látja a munka verseny igazi: lényegét és az a gerincesség,: ahogy a kollektív munkaver-; seny elve mellett cövekeltek* «IIIINHMI Idcis Qyúhó. SáncLoh GORDISA meg «lUHtMIII imiuiiiuniiiiiiin ; R gazdák érdeke Vístelenítsék a mugyarhertelendi rétet Lankáé dombok kanyarítják körbe a magyarhertelendi Fel­ső rétet. A dombokról 1 «szi­várgó víz mintha csaik ezen a helyen erezne jól magát, úgy ellepi, megüli. Pedig a 180 hol­das rétre igen nagy szüksége lenne a falunak. Kaszálják is, de kevesebb szénát szekerez- mek haza róla, mint a környe­ző, magasabban fekvő rétekről; S van még egy káros tulajdon­sága is a rétnek. A sásos nö­vényzeten vígan él a métely, a szarvasmarha nagy ellensé­ge. Kevés tehát a széna a falu­ban, de annál több munkája szítette hozzá: A baj csupán; az, hogy a gazdák által fel-! ajánlott öt forintokon kívül; még kilencezer forintra lenne* szükség. Tavaly meg is volt az* összeg, de azt később leemel-: ték a tanács számlájáról. A; megye vette kezébe a víztele-: nítési ügyeket és mindig ott; kezdi, ahol a legsürgősebb. ; Ez így helyes is, de ettől még: nem vész ki a sás és. a béka-; rokka a hertelendi határból.; ötven parasztról van szó s he-: lyesen vélekednek azok, akik; azt mondják: két év ótaj ami-; kor a víz ellepte a rétet egy! kis jóakarattal maguk is sokat: akad az állatorvosnak. Alig »tehettek volna. Mert ha mind-; győzi a szarvasjószág disztolo zását. S az állatok mégis fogy­nak, kevés tejet adnak. Míg az 1930—40-es években a fa­luban 1 000 liter tejet is be­szállítottak naponta a csarnok­ba, addig most 120—200 liter is alig gyűlik össze. De nem­csak minőségileg romlanak az állatok, számszerűleg is fo-s gyatkoznak. Valamikor félezer* szarvasjószág is legelt a határ-* ban. Most 327 szarvasmarhát: tartanak nyilván, tavaly pedig; 338 volt. Tizenegy állat esett* egy év alatt áldozatul a mé-; telynek. A birkaállomány kü-; löiiösen megcsappant, a 3—400* helyett mindössze 96 van a fa-: luban. ■ Keresik a megoldást a falu-: ban is, a megyénél is. A pa-: rasztok még tavaly felaján-; lották, hogy folyóméterenként* befizetnek öt forintot, csak: hozzák rendbe a rét£t, eresszék; le róla a vizet. A Vízügyi Igazgatóság ki is* számolta, mennyiből - lehetne* helyrehozni a magyarhertelen-: di rétet, s a terveket is elfcé-5 egyik gazda kiássa a ráeső ré-; szén az árkot — a vízügyiek* terve szerint — azóta már hír-: mondója sem lenne a métely-; neki : S nekik minden bizonnyal; igazuk is vám : KEDVES SÁNDOR BÁTYAMI Levelét, melyben felkért, hogy panaszát vizsgáljam és erről értesítsem, a minap megkaptam. Utána is jártam annak rendje s módja szerint. S hogy csak egy­néhány^ posztot említsek, megfordultam a nagyharsányi termelőszövetkezetben, a siklósi járási tanácson — három irodában is — aztán elmentem a járási bank-fiókhoz, majd pedig leruccantam a maga falujába is. Sajnos, személyesen nem tudtam beszélni Sándor bá­tyámmal. Így levélben közlöm, mit tapasztaltam. Azzal kezdem, hogy a törvény mindenkire vonatko­zik, s kivételt tenni sem az újságírónak, sem a járási ta­nácsnak, de még miniszternek sem lehet. Így ha Sándor bátyám annakidején kilépett a csoportból és onnan elvitt egy tehenet, két üszőt, öt süldőt, egy lovat, meg egy pár lószerszámot, annak az árát köteles a törvényszabta ha­táridőn belül kifizetni, ellenkező esetben jogosan követeli vissza az állam a saját tulajdonát. Elhiszem, hogy Sándor bátyámnak nayy szüksége van a lóra s ahogy értesültem, alig hogy elvitték a tsz lovát, rá néhány napra már vásárolt is helyette. Lám, volt még pénze ott a szekrény aljában! S ha volt, akkor miért nem fizette ki az állami tartozást, s a ló megmaradt volna? Mert pénzt is, lovat is megtartani — valahogyan furcsa dolog, ravasz okoskodás. Ami pedig a Kádár elvtárshoz intézett panaszos leve­lét illeti, azt a fia kezemunkájának tartom, ő intézte ■ilyen alapossággal az októbervégi napokban a falu dol­gait, mint a forradalmi bizottmány elnöke. S jól intézte a hasonszőrűek javára. Két kommunistát is kilakoltatott, s volt csendőrnek juttatta vissza a házát. Erről sokat be­szélhetne Schwarcz Adám úr, községi kocsmáros, ha nem szökött volna meg az igazságszolgáltatás elől. Azt is hal­lottam, hogy Sándor bátyám sem igen ellenezte a fia te­vékenységét. Sőt, egyenesen segített a csoport feloszlatá­sánál. Mindezek ellenére Sándor bátyámat sem érte, s nem érhette sérelem a ló elvitelénél. A kint járt elvtársak csak azt cselekedtek, amit a törvény megkíván. , Végezetül kívánom, hogy gyógyuljon fel mielőbb az operáció után és mint egyéni gazda bizonyítsa be, hogy odaadóbb munkása ennek az országnak, mint a fia volt októberben, CALDONY1 BÉLA A gépház kis szobájában a csövek és drótok ezrei mutat­ják: szerelik a gépház beren­dezését is. — Honnan szereztek vetítő­gépet normálfilm vetítéshez? — kérdeztük. — A Honvédelmi Miniszté­rium politikai csoportvezetősé­ge és az MSZMP gazdasági főosztálya adott részünkre e&y-egy vetítőgépet — vála­szolt Somfai elvtárs, a gyár­városi iskola igazgatója, aki egyike azoknak, akik elindí­tották és eredményesen be is fejezik a mozi ügyét. Ehhez a nagyarányú építke­zéshez pénz is kell. Ezt is elő kellett teremteni. Az ügyes ség, a leleményesség és az em- . berekkel való megfelelő bá­násmód gyakran csodát művel. Somfai elvtárs mozgósította a gyárvárosi üzemeket. Az új­hegyi erőmű, a szénbányák újhegyi üzeme, a Sopiana Gép­gyár 11-es telepe, a Kokszmű­vek, a Malomipari Egyesülés, a Déldunántúli Áramszolgál­tató Vállalat dolgozói mind- mind közreműködnek azért, hogy a város e negyedének lakói is mehessenek moziba. Az egyik özem vasszerkezete­ket készít, a másik a villany­beszerelési munkákat végzi, a harmadik új transzformátor­állomást épít az áramszolgál­tatás zavartalansága érdeké­ben. S ki tudná elsorolni azt a sok kicsinek látszó, mégis nél­külözhetetlen kelléket, amely szükséges ahhoz, hogy a „mű”, az új mozi, szép és jó legyen. A gyárvárosi iskola pedagó­gusai is bekapcsolódtak a mun kába. Elkészítették a tervrajz zot, megtervezték a világítást és megvarrják a függönyt és a dekoráláshoz szükséges di- szítéseket. S hogy mennyire helyes volt az I. kerületi tanács kezdemé­nyezése, bizonyítja, hogy a Művelődésügyi Minisztérium 80 ezer és a városi tanács 30 ezer forinttal járul hozzá az épít­kezésekhez. Illetékes szervek megértették: a város e kerüle­tének lakói is megérdemlik, hogy moziba járhassanak Aki itt lakik, annak nem kell kü­lönösképpen magyarázni: mit jelentett Pécsett megnézni egy filmet. Ha öss^adjuk azt az időt, amíg a jegyváltástfi' el­jutottak a moziba és haza, csaknem egy fél nap jönne ki. A nagyterem befogadókénes­sége 430 személy, csaknem annyi, mint a Kossuth mozié. Természetesen a termet nem­csak filmvetítésre használják majd. Tervbe vették, hogv el­hívják a Pécsi Nemzeti Szín­ház művészeit egy-egy elő­adásra, s igen örülnének r me­szesnek és a gyárvárosiak, ha a Filharmónia is gondolna rá­juk. Az új mozi létesítéséért el­ismerés illeti az 1. kerület 'a- nács elnökét és dicsére‘ illeti mindazokat, akik segítette’- a siker érdekében. Reméljük, hogy május 1-én Gyárváros és Meszes lakói gyönyörködhet­nek az új mozi termében és itt nézhetik végig az ünnep filmjeit. A közönség részéről az lesz a legnagyobb elisme­rés ez új létesítmény iránt ha megbecsüli azt. PAP ETA. ^OLLHEC/YEN Szatócsüzlet, vagy gyógyszertár? Ezt nehéz lenne eldönteni. Mert a harkányi patikában ugyan gyógyszert árulnak, de az üzleti szellem, vagy éppen a vásárlók megbecsülése bi­zony szatócsüzletbe való.. 5 Mert egy falusi szatócs meg­teheti, hogy délután lehúzza a rollót, s másnap, vasárnap lévén, csak a harmadik napon nyit ismét. De a gyógyszertár, az más! Mondhatnánk úgy is, logy a gyógyszertáros — ha a közelben nincsen másik gyógy­szertár, — köteles úgy beosz­taná idejét, szabadidejét ie, juinMIIIIINllHIIIIIIIMIIHinilHIMIIIIIHimNItMMMHHMIMIHfHMHmiMímiH«« •« Halásznak Kozármislenyben ot Ha minden űíkapról ilyeií lenne! Hőn óhajtott vágya ez • minden embernek, aki : gyakran járja Baranya el- ; átkozott útjait. Mintha * minden pillanatban el : akarná nyelni a föld, ak- : kora kátyúk tátonganak • az utak közepén. S egy- : szerre csak síma lesz az : út, nincs kátyú, nincs gö- ; dör. Ügy siklik a kocsi, • mintha betonon szaladna. : Az út széle is gondozott. ; Nem áll meg a padkán a ; víz, nem lazítja az utat. ■ Sajnos, kis szakaszon : van ez, Horváth Ferenc : mintaszakaszán, a kemsei ; határban. Esett az eső, s j cudar égy idő volt, de ő i akkor is kint dolgozott az s úton. Ez a feladata — ; mondaná valaki. De ez a ’ feUtd'”a többi útkápró- , nak is. Sajnos, a többiek • nem mutaúioznak az «fa* • kon. tjjkft.dto’ Malma.«.. Kenyérhéjat hajítunk a--------------------szélborzolta víz re és figyeljük a halak harcait. Hogy csobognak, hogy nyitják ki a szájukat, lökriösik, cibálják, le-lehűz- zák a kenyérhéjat, ami az­tán újra s újra a felszínre kerül! Felüdítő szórakozás nézi; a halakat, gyönyörködni héthoidas halastóban, j; nevetni az imént megfür- dött „nyolcvankiíós potyká- kon”, akiket még ruhájukból kicsurgó víz sem tud eltán­torítani attól, hogy itt ma­radjanak. Hogyisne ök men­nének el akkor, amikor még a faluból is eljöttek a hírre, hogy halásznak a kozánmis- ,3enyi tsz halastavát): n! So­kan közülük még halászatot sem láttak, hogvne lenné­nek kíváncsiak. — Két hal, két hall — visszhangzik a kiáltás és a tsz talán legfiatalabb tagja, Anti Ödön máris simogatja a kis potykát. Az újdonsült, csuromvizes halászok is oda­rohannak. Elérzékenyül az ember, amint látja, hogy si­mogatják, fürdetik a halat és egyre csak ezt mondogat­ják: — u§y-* mondtam, hogy van be»ne hal! — Hát hogyne lenne, ami- , kor csak úgy bizsergett tőlük a víz! — erősíti egy idősebb tsz-tag sugárzó arccal, örül ő is, a többiek is, hogy mun­: íjuknak megvan az ered­ménye. A hetvenötezer gom- ocstűnyi ivadékból lehalász­ható hal lett. Húzzák a nyolcméteres hálót, s csalódott az arcuk, amikor a partra ér. Nincs benne semmi. Aztán újra bedobják, újra húzzák, újra csalódnak, de mindent élőiről kezdenek, mint már annyiszor az el­múlt években. , Amikor két évvel ezelőtt Kozármislenyben jártam csu­pa keserű arcot láttam. Nya­kig úsztak az adósságban, s a helyzet kilátástalan volt. A rossz vezetés miatt eladó­sodtak. A vezetők egymást váltották, de az adósság min­dig csak maradt. S mégis azt mondták: Meg­próbáljuk, talán..; Megpróbálták és sikerült. Amikor a kertészükkel. Kassai Bélával jártuk a ha­tárt, ő is mindig így kezdte a mondókéját: — Megpróbáljuk, mert a véleményünk szerint a pap­rika is kibír egy előve te- ményt. Kassai Béla hamar meg­tanulta ezt a szót, pedig niég csak az ősszel jött ide Ko- zármislenybe, a gyulapusztai állami gazdaságból. Kertész­nek jött a... majdnem azt írtam, hogy a kertészetbe. Pedig hol volt akkor még a kertészet! Csak terv volt, amelyre végülis a vízügyi igazgatóság eképp mondta lei a szentenciát: — Nem vállaljuk. Nem le­het a dombra felnyomatni a vizet. Nem lehet? Hát majd ak­kor ők a vízügyi igazgatóság nélkül is megpróbálják. Vil­lanyoszlopokat vágtak, kis szivattyúházat építettek, . rossz szivattyút javítottak ki, csöveket kumyeráltak a víz­művektől, a gépállomástól, amelyeket ezermesterük Su­dár András bácsi, meg Kassai Béla összeillesztettek és egy­szeresük megindult a motor. Mindenki a cső végéhez, a dombra futott. Aztán felhar­sant a kiáltás: • — Jön a víz, jön a víz! Si­került! Megpróbálták és sikerült! És most büszkén mutatják 19 holdas öntözéses kerté­szetüket, amely a nyáron csakúgy ontja majd a zöld­séget, paprikát Pécsnek. Azt mondják, hogy ez az ő arany­bányájuk. Igazuk van. Per­sze, nem teljes mértékben, mert szerintem a 21 fehér anyakocájuk is gz lehet. Az bizony, mert már eddig is 118 malacot adtak a gazda­ságnak, s júniusban újból malacoznak. Egy levél jut az eszembe. Nem emlékszem már írójára, de arra még igen, hogy Só­lyom Mihály lapunkban meg jelent levelére válaszolt, amelyben a terveikről szá­molt be. Azt írta: nem lesz azokból semmi, csak handa- bandázik. Nem volt igaza a levélírónak. Mert Sólyom elvtársik tervében szerepelt az öntözéses kertészet. Meg­csinálták. De meg ám'a ma­guk erejéből! Az asszonyok egyszeriben felcsaptak üve­gezőnek és beüvegezték a kereteket. Egy fillérjükbe sem került „Jövedelmezővé tesszük a tehenészetet“; — írta akkor Sólyom elvtárs és a tavalyi 4 ezer forintos havi ráfize­téssel szemben most meg két és félezer forint havi jöve­delmet biztosít a tehenésze­tük. Szó volt a sertésállomány­ról is. Itt is történt egy s más. Hogy mást ne említsek, 21 anyakocát vettek, már áll az egyik szabad-szállásuk ós hamarosan megkezdik a sza­badkifutó és a szabadellető építését is. És eszembe jut a nyolc új tag, aki a legva­dabb tsz-u6zítás ellenére a közöst választotta, a 19.000 forintért vett, egy pár ló, amelyre mindenki irigykedve néz a községben, a havonta fizetett három-öt forintos munkaegység-előleg, aminek ezelőtt egy évvel a tagok csak a hírét hallották, a terv, amelyben a bevételnél ezt olvashatjuk: „összbevé­tel: 891 ezer forint"^ Nézem a fodrozó vizet’ a nekigyűrkőzött embereket, akik fái szerelnek a háló két végére. Megpróbálják, hátha így lehet fogni, a mély víz ellenére is, A vizet azt le nem enge­dik, mert akkor a másfélmá­zsa halért elpusztul az egész halállományuk. Csak húzzák, húzzák a hálót, néha, néha csalódnak, talán nem is esz­nek a nagyhéten halat, de ak kor is, mégegyszer és újra megpróbálják. Ha nem sike­rül, így vigasztalják magu­kat: „Nem baj. Ha most nem sikerül fogni, nagyobbak lesznek, az őszre, és akkor nagyobbat is lehet beléjük harapni, no meg' több pénzt is kapunk értük.“ Szalui János hogy ha súlyos betegnek orvos­ság kell, akkor azt kiadhassa, akár éjjel, akár ünnepnapon, mindenkor! Harkányban ez nem divat; Nemrég egy siklósi asszony, Czakó Ferencné a harkányi gyógyszertárból akart orvossá­got hazavinni a betegnek. Va­sárnap lévén, csönget a gyógy­szertár ajtaján. Sehol semmi. Utána megzörgeti az ajtót, se­hol semmi. Néhány falubéli asszony *— nyilván tapaszta­latból —, megjegyezte: „Itt ugyan hiába zörget! Vasárnap, ha fölfordul, akkor sem szol­gálják kir Lehet, hogy ebben van némi túlzás, de tény és való, hogy Czakómét nem engedték be. Elment ezután a rendőrőrsre, hogy onnét telefonálhasson. Eredmény: fölveszik a hallga­tót, s egy női hang bejelenti, hogy a gyógyszerész eluta­zó 11. Ez is furcsa mindeneset­re, mert hiszen attól még az ajtót kinyithatta volna az, aki otthon a kagylót fölvette. De még furcsább az, hogy a gyógyszerész, nem utazott el, mert a helybeliek akkor látták kilépni a házból bőrkabátban, amikor Czakóné már a rendőr­őrsön járt. Valami tehát „nem stimmel" a harkányi patikában. Vajoa hova kell a „gyógyír“? Pénzbírság a lyúkok miatt A városi tanács igazgatási osztálya, mint bírságoló ható­ság, 120 forint pénzbírsággal sújtotta Barabás Margit, Pécs, Káptalan utca 8. szám alatti lakost, mert a Szent István téri parkokba baromfiait kienged­te és azok ott kárt okoztak; Tavaly ugyanezért a szabály- sértésért büntette meg a ható­ság Barabás Margitot. Embercsempészek A mohácsi járásbíróság Goj- kovics György mohács! lakost évi és 3 hónapi börtönre, Müller János mohácsi lakost pedig 1 évi és 8 hónapi bör­tönre ítélte embercsempészés bűntette miatt. — Monori Sán­dor harminchét éves segéd­munkás, mohácsi lakost 8 hó­napi börtönre ítélte a mohácsi járásbíróság tiltott határátlé­pésért;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents