Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-18 / 91. szám

1051. ÁPRILIS 18. NAPLÓ 5 ÖT PERC A FILMVILÁGBAN A népszerű dalnok lm Montand neve már bejárta az egész világot és kellemes hangját megszerette a zene­kedvelő közönség. De nemcsak, mint énekes, mint film­színész is bemutat­kozik hamarosan a közönség előtt. De Santis egyik ké­szülő filmjében lép fel. A magyar kö­zönség is láthatja vásznon a népszerű énekest. Budapesti vendégszereplésé­ről riportfilm ké­szült, melyet „A 306-os ügy“ című szovjet film kísérő­iéként mutatnak be. CJulm — oaqtj politika?! Anna Magnani nemet mond Világ. uíge. — Uét alatt Mindössze hét perc alatt pereg le Peter Földes „Rö­vid látomás” című rajzfilmje, mégis ez a film jobban meg­rázza a nézőt, mint akármelyik egész estet betöltő nagy dráma. Nem csoda hát, hogy a sző szoros értelmében felizgatta egész Amerikát és Ang­liát. Lázba hozta ezeknek az orszá­goknak közvélemé­nyét, éspedig jóval a szuezi válság előtt, olyan idő­szakiján, amikor a két ország nyugal­mát semmilyen megrázkódtatás nem zavarta. Miről is szál hát ez a rövid rajz­film? Egy város, majd az egész vi­lág pusztulását mu­tatja be. A világ végét, amelyet egy ismeretlen „halál­gép“ idéz elő. A film életrehívójá- nak az volt a cél­ja, hogy híven ér­zékeltesse az atom­háború szörnyűsé­geit — és ez való­ban sikerült is ne­ki, méghozzá teljes mértékben. A rövidfilm kí­sérőszövege a kö­vetkező: „Egy éjszakán, amikor kinéztem az áblakon, meglát­tam „őt”, amint a fe­kete és mély ég vég­telenjéből közele­dett. Mivel még igen messzi volt, kicsinynek látszott, később azonban mindinkább növe­kedett és végülás hatalmassá nőtt. — Ügy tűnt, mintha lassan közeledne. Am olyan erős volt és olyan hangtala­nul közeledett, hogy semmi sem gátolhatta volna meg útját Észre­vétlenül és hívatla­nul, egyre közele­dett Amikor elhaladt a hegyek felett a leopárd észrevette és a zerge kiszaba­dult karmai közül, amelyek a hasát tépték és a két ál­lat rémületében el­menekült Amikor a mező felett haladt, meg­látta a bagoly, és a patkány kiszaba­dult szorító karmai közül és félelmében mindkét állat elme­nekült Amikor a város fölé érkezett, min­den ember aludt. De a főnökök és bölcs emberek meg látták. Ekkor azon­ban már túlságo­san késő volt — Mindazok, akik lát­ták, elpusztultak. Minden főnök és bölcs ember elpusz­tult A leopárd és a zerge elpusztult. A bagoly és a pat­kány szintén elpusz tűit És afcEk nem látták, azok is elpusztul­tak. Amikor minden­nek vége volt, nem maradt más, csak egy lángocska. A hegyek, mezők, városok eltűntek és eltűnt a föld is. Nagyon hideg lett. Minden eltűnt, csu­pán a lángocska maradt meg. Végül megláttam „őt“, amint a lán­gocska körül forgo­lódott, és ekkor egy muslincára ha­sonlított, majd „ő” is elpusztult és a lán­gocska is kialudt. Vége volt a vi­lágnak.“ Ezt mondja el rajz és szöveg se­gítségével a hétper­ces rövidíilm. Ilyen egyszerűen és ép­pen azért megrá- zóan. Az idegekbe tépő figyelmeztetés ez a film mindazok számára, akik ma. a háború esztelen tüzével . Játszadoz­nak. Figyelmezte­tés ez a ,.Rövid lá­tomás” a számukra, — de nemcsak a háborús gyujtoga- tók számára, ha­nem az egész em­beriség számára is. Figyelmeztetés ar­ra, hogy józanságá­val, békeszereteté- vel, és háborúelle­nes szilárdságával gátolja meg az em­beriségre leselkedő pusztulást. Hollywood kontra Európa Dr. Almkvist, ismert svéd filmkritikus, a Stockholms Tydningen-ben „Egy németor­szági botrány“ címen élesen bírálja a nyugatberlini film­verseny zsűrijének döntéseit. A cikk írója kimutatja, hogy elsőrendű finn, dán, sőt né­met filmeket a díjak kiosztá­sa alkalmából meg sem em­lítettek: hogy filmtermelés szempontjából oly jelentős országoknak, mint Franciaor­szág és Olaszország „vigasz- dijakkal" kellett megeléged­niük; hogy Angliának — an­nak ellenére, hogy az egyet­len nyugateurópai ország, amely erélyesen szembeszáll Hollywooddal — sok „sava­nyú almát' kellett lenyelnie: Shakespeare „111. Richard“- ja nagyszerű angol filmvál­tozatának térdet kellett haj­tania a hollywoodi „Felhívás a ’táncra” című balettfilm előtt. „Az embernek az a be­nyomása — írja a svéd kriti­kus, — hogy Nyugat-Némei- ország a legjobb úton van. hogy (legalábbis a film terü­letén) amerikai gyarmattá váljék..“ Ha jól meggondoljuk: nem csak a film területén! Hát már a filmjeinket is... Az Arthur Rank angol filmtársaság kétszáz legjobb filmjének eredetijét letétbe helyezte az angol nemzeti filmtárnál. Erre az óvintézke­désre azért került sor, mert híre ment, hogy az amerikai filmvállalatok megsemmisítés céljából megvásárolják bizo­nyos régi filmek minden kó­piáját. E vállalatok még egy­szer filmre szándékoznak vinni a már egy, vagy több ízben feldolgozott tárgykört, és ilymódon igyekeznek biz­tosítani számukra a sikert. Talán mondanunk sem kell, hogy ezek az új művek mesz- sze elmaradnak a megsemmi­sített filmektől. Éppen ezért Nagy-Britanniában néhány lap akciót indított a régi fil­mek eredeti negatívumszalag­jának megmentése érdeké­ben. Ennek az akciónak a keretében került sor az Ar­thur Rank-féle óvatossági rendszabályra, melyről az an­gol lapok így cikkeztek: — „Hát már a filmjeinket is féltenünk kell?!" A miniszter fia filmen Christian Pineau francia külügyminiszter fia többek között foglalkozik színészet­tel és filmezéssel is. Alain Pineau, mint ahogy egy francia napilap írja, sze­repet kapott Calef francia filmrendező legújabb filmjé­ben. A miniszter fia ebben a filmben egy fegyvercsempész szerepét játssza. A filmcíme: „Az erőszak emberei". Az a lap, amely erről az eseményről hírt adott, szán­dékosan a fiú apjáról is kö­zölt hírt — Algírral kapcso­latban. Nem is volt rossz öt­let a szerkesztőtől! ...FEHÉR BALETTCIPŐ... Amerikában az a szokás, hogy minden nagyobb városban* ahol egy amerikai filmet először mutatnak be, vetítés után minden színész, aki a filmben játszik, megjelenik a közönség előtt. Anna Magnaninak, a nagy olasz színésznőnek, aki a „Tetovált rózsa“ című filmben játszik, szintén meg kellett volna jelennie minden nagyobb amerikai város közönsége előtt, ahol filmjét játszották. Ö azonban Olaszországban volt, és nem mutatott hajlandóságot, hogy emiatt az Egyesült Ál­lamokba utazzék. Ez az önfejűség annyira felbőszítette a film gyártóját, hogy fenyegetőzött: Azonnal leállítja az Anna Magnani érde­kében megindított reklámhadjáratot. Az Oscar-díjas művész­nő erre távirati úton így válaszolt: — Az Oscar-díjat a filmért kaptam. nem pedig azért, hogy a közönség előtt mutatkozzam. Elküldte a táviratot — és otthon maradt Itáliában. Ott­hon maradt a fiacskája mellett, akin — gyermekparalizis miatt — több súlyos műtétet hajtottak végre az orvosok. Mert Anna Magnani anya s elsősorban anya volt. A halhatatlan fickó című operettből Gustav Ucicky, is­mert filmrendező, filmet készít az UFA részére. A két főszerepet Liane Haid és Gustav Fröhlich játsszák. KARLOVY VARY Júliusban filmfesztivál Karlovy Varyban idén is megrende­zik a már hagyo­mányossá vált nemzetközi film- fesztivált. A július­ban sorrakerüló filmfesztiválra több mint 70 külföldi újságíró, 400 kül­földi filmvállalat küldöttsége és 70 csehszlovák újság­író érkezik. A kül­földi újságírók a filmfesztivál tarta­ma alatt ingyenes ellátásban része­sülnek. Az újság­írók és a fesztivál­bizottság munkatár sai részére két szállodát bocsáta­nak rendelkezésre. A fesztivál tartama alatt új autóbuszok és személygépko­csik beállításával lényegesen kiszéle­sítik a város köz­lekedését. A Prága — Karlovy-Vary-i légiközlekedést új járatokkal egészítik ki. A vendégek ré­szére tenisz-, golf- és lovaglópályákat építenek, s lehetővé teszik számukra, hogy ellátogassa­nak a környező gőz fürdőkbe. A feszti­vál ideje alatt be­mutatkozik a közön ségnek a Zdenek Nejedly-rőt elneve­zett operaegyűttes, valamint a prágai Nemzeti Színház együttese. Két filmhír ‘Jugoszláviából A bolgár közönség is kedvelője Csajkovszkij muzsikájá­nak. Szófiában az állami operaházban, zsúfolt nézőtér előtt játsszák a „Hattyúk tava“ című világhírű balettet. Hírlik, hogy a balettet hamarosan filmen is megörökítik. Sime Simatovics rendező Zágrábban megkezdte a Ke- resztúton című filmjének for­gatását. A férfi főszerepet Ba­ta Grbies, a női főszerepet pe­dig a fiatal Mira Nikolics ala­kítja, akinek első filmjét még nem látta a nagyközönség. A csupán keskenyfümet gyártő zágrábi Zőra filmvál­lalat félórás kultúrfUmet ké­szített a színházak kulisszatit­kairól. Bemutatja egy színházi előadás előkészítését a szöveg- olvasástól a bemutatóig. A forgatókönyvet Szretyke Wey- gand irta és a rendezést is ő vállalta. Henry Barbusse: életen Fordította: SÁRKÖZI GYÖRGY XIII. Aztán: „Nem a katasztrófa bizonyára nem az egész Földet érte, ahhoz mégiscsak túlságosan kicsi volt és ha így van, kétségkívül más élők is vannak, akárcsak én”. De hangom így felel: „Nézz és figyelj: sem­mi. Semmi nincs többé a földön”. A csönd és a földöntúli hangulat gyötör. És fölrezzenve ezt gondolom: „Mil- liárdok fölött van hatalmam”. A fejem kóvályog. Annál rosszabb, annál jobb;;« Tudni kell. Durván, nyers eltökéléssel, kalapáccsal a kezem­ben, egy ősember lépéseivel, zsebeim gyufaskatulyák­kal megtömve (mániákus-óvatosságom az estére gon­dolt s egy boltban beszereztem e skatulyákat) így érek a remek firenzei-stílusú villához, amelyben tegnapelőtt még az arany bálja folyt. Nem szükséges betörni az ajtókat. Kezem nyomásá­nak engedelmeskedik minden kilincs, elhagyva az érc­személyzettől, mely szobor és kép Jeti egyszerre. Szalonról szalonra, csarnokról csarnokra: ö... Mint valami központi motívum, ragyog ez az em­ber. Ezeregyéjbeli dolgozószobájában ül: félig elter­peszkedve, karmazsin bársonyon. Mosolyog. Egy nőt ölel át; a finom váll meghajlik, s a félig meztelen, ifjú test haja kibomlik, míg karja átfonja a férfi nya­kát. Jobban megnézem a párt... Oh, a szemérmetlen kedveskedés, melyet a másik meztelen kar csinál... M HENRY BARBUSSE: AZ ELFTEN TOL Ki ez a nő? Feléje ugrok. Halálos vonakodása elle­nére visszalököm öklömmel; arcát az enyémmel szembe fordítom, — és Carla mosolyog rám édesen, ahogy min­dig mosolygott. Szerencse, hogy tiszta fejem van. De azért a sa­rokba tántorodtam vissza, fölüvöltve, mint egy meg­sebesült tigris. Csodálkozom, hogy olyan tiszta fejem van. Tegnap még semmi a világon nem tarthatott volna vissza, hogy ököllel ne marcangoljam szét ezt a férfit és ezt a nőt, akikre így akadtam. Halálra ráztam volna mind­kettőt. De most nyugton hagyom őket. Ma már nem vagyok az, aki tegnap voltam. Né­hány óra alatt évtizedeket futottam át, megöregedtem. Van valami, ami nagyobb nálam és történetemnél s most kezdem kihámozni ezt lényről-lényre: ez a ma­gasság törvénye, a magasság isteni törvénye, ez a mesterséges törvény, a csinált sors, amelynek mind­nyájan játékai vagyunk s amely minden lényt igazgat s azt téteti velük, amit tesznek. Odahajtom fejem, ahova drága Carlám arca fordul, s gyengéd és finom keble — melyet nem ismertem s most meztelenül lá­tok és megérdemlem ezt a büntetést, amiért nem láttam a bálványok tiszteletének gyalázatosságát. Ez a férfi királyi jogát gyakorolta, s ez a nő rab­szolga-kötelességét teljesítette. Túl a természet kiáltó kényszerein némelyek mindenki más számára ördögi sorsot kovácsoltak. Az arany, az arany nagy bálja ke­ring föl az iszapos horizontig. Ebben a minden képzeletet meghaladó és minden elgondolhatót megsemmisítő pompával díszített és bú­torozott szalonban ott látom azt, akit szerettem és akit az arany hatalma megejtett. Hozzám jött, de hozzá sodródott. Nem tartozott a lázadók közé, akik ellent- állnak. Szemem megtelik könnyel. A férfi nevet. Erős arca, kiugró vonásaival, szikla- simaságával nevet. Öklöm mindinkább összeszorul. HENRY BARBUSSE: AZ ELETEN TÜL S9 amint jobban megnézem, hogy milyen csúnya, s látom, hogy itt szó sincs szerelemről. S visszazökkenek sa­ját ügyemhez: magamhoz, aki feloldhatatlan vagyok s többiek közt, én, Hubert Allen, akinek megvannak a maga ismertetőjelei, jelleme, írásai, körvonalai. Aztán ezt gondolom: szét akarom fejteni e hulla életét, pontosan tudni, mit tett-vett az emberek közül, visszagombolyítani a mások drámáját őhozzá. Fejemben mintegy hirtelen számycsapás: „Soha embernek nem volt módjában megtudni azt, amit én e percben megtudhatok. Élete folyamán senki sem hatolhatott a fantasztikus elővigyázatosságon és föl­halmozott védelmi eszközökön át az igazságig; az ese­mények okai el voltak temetve a tömör valóságban; a jelen kibogózhatatlan, a múlt és még a jövő is, tisztább, mint a jelen, — senki és soha — ... Csak én ma — a véletlen folytán, mely a láthatatlan özön­víz után megnyitja előttem a fiókokat, és a pénz­szekrényeket, megmutatja a terveket, s a szélbe szórja a titkos levéltárak tartalmát és az Intim okmányokat. Föltárom a Gazdag Ember papírjait, a jól elren­dezett íveket, amelyeket kövér írása tintával, oltott be. Bizonyos intrikák fonalát követem: egy elmozdí­tott magasrangú hivatalnok történetét, egy gyarmati engedély ügyét, a muníció- és ópiumcsempészést, az­tán politikai menekültek kiszolgáltatásáról, egy bal­káni kölcsönt követő hadiszállításról és egy nagj prog­ramtervről értesülök. Mindezek a dolgok egybetartoz­nak. Én, aki tegnap, aki még ma reggel tér-színű, röp­ködő szemű, levegőtjáró sportember voltam, zord és fe­keteséggel telj munkának adtam magam: megismerni a nagy vállalkozások egyikének minden titkát, amelyek a nemzeti és nemzetközi kulisszák mögött a tömegek sorsával, s a történelemmel játszanak, (Folytatás a vasárnapi számba«)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents