Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-06 / 81. szám
2 NAPI rt .957. APRTLTS 8, ’ Koszorúzási ünnepség a szövi el hősök emlékművénél 18000 pécA dolgozó rótta le háláját a szovjet hősök előtt jtzen a verőfényes csütörtök délelőttön párttagok, párAV tonkívüliek, üzemi dolgozók, hivatali alkalmazottak, diákok vörös és nemzeti színű zászlókkal vonultak a pécsi központi temetőbe. Amerre csak elhaladtak, az utca mindenütt jelszavaktól visszhangzott: „Éljen a vörös hadsereg! Hurrá! Éljen a párt! Hurrá!" Mintegy 1G—18 000 dolgozo jelent meg, hogy a szovjet hősi emlékműre elhelyezze a szeretet és a hála virágait, adózzon azok emlékének, akik 1945- ben, tizenkét évvel ezelőtt Pécs felszabadításáért folytatott harcok során hősi halált haltak, és koszorúval borítsák be annak a hős szovjet katonának a sírját is, akit 1956 november 5-én Pécsett az ellenforradalmárok gyilkos golyója öli meg. A pálmákkal díszített szovjet hősi emlékmű körül a rendőrség, a karhatalom és a munkásőrség tagjai állottak díszőrséget. Az emlékműhöz vezető útvonalon pedig fehérkesztyűs, acélsisakos katonák és határőrök, valamint kék overálos munkásőrök díszszázada sorakozott fel. A koszorúzási ünnepségen megjelent: Vaszilij Harcsenko szovjet alezredes elvtárs, városparancsnok, Ivan Bolucsevszki szovjet ezredes elvtárs, a helyőrség parancsnoka, valamint Alexej Karaljov szovjet őrnagy elvtárs, a város katonai parancsnokának helyettese. Fél 11 órakor felharsant a kürtszó, amely a koszorúzást ünnepség kezdetét jelezte. Vezényszavak harsogtak. Felcsendültek a Rákóczi induló akkordjai és Lovas Károly őrnagy elvtárs elvonult a díszszázad előtt. — Jónapot, elvtársak! — mondotta. — Erőt, egészséget, őrnagy elvtársi — hangzott a válasz. A katonai fogadás után felcsendült a magyar és a szovjet himnusz, majd Győry Emil, Ady Endre: „A csillagok csillaga” című versét szavalta el. S a megafon továbbította szavait: „Vörös csillag, ragyogj és trónolj, Mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt a reménye.” Az ünnepi beszédet Györkő Antal elvtárs, Pécs város tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke mondotta: Györkő Antal: A szovjet hadsereg nyitotta meg az utat Pécs fejlődése előtt — Tizenkét évvel ezelőtt városunk egy új történelmi szakasz küszöbére lépett. Pécs város kezdett élni és alkotni, mert a várost felszabadító szovjet haderő úgy megkímélte Pécs városát, hogy itt anyagi károk nem voltak. A 12 év előtti Pécs ma már a múlté. Akkor 70 000 lakója volt, ma 120 000, és fejlődése olyan rohamos, hogy felülmúlja a néhány évvel ezelőtti számításainkat is. Üzemeink állandóan bővülnek, szociális és kulturális intézményeink fejlődnek. Üj aknák épülnek, modernebb technikai berendezések készülnek. Pécs területén egy egészen modem bányaváros épült. De a nyugati városrészben is egy új bányász-település létesült, hiszen a Mecsek hegység nagy kincsét, az urániumot itt bányásszák. Az eredmények azonban nem adódtak maguktól. Kellett egy szervnek lenni, amely az összes népi törekvéseket politikai és gazdasági területen szervezett egységbe foglalja. Ez a szervezet a kommunista párt volt. Az alkotó munka hevében azonban — sajnos — csökkent az éberségünk. Egyrészt nem kísértük figyelemmel, másrészt pedig lebecsültük a belső ellenséges erők aknamunkáját. Ezek külső imperialista körök támogatásával, dolgozó népünk pártjának egységét bizonyos fokig megbontották, ugyanakkor kísérletet tettek gazdasági életünk szétzúzására is. Ha városunkban méreteiben és arányaiban nem Is történtek olyan szörnyű és véres események, mint fővárosunkban, azért láthatjuk, hogy az ellenforradalom Pécsett is hasonló módon, azonos gyűlölettel és eszközökkel végezte a maga munkáját. Ma már tisztán látjuk, hogy ha az ellenforradalom terve sikerül, a munkásosztály szociális vívmányai megsemmisültek volna. Pártunk igen sok bátor és hű harcosa pusztult el, a demagóg elemek által szított sztrájkok pedig hosszú időre megbénították a termelő munkát és súlyos gazdasági károkat Okoztak. . Nemzeti életünknek ebben a nehéz szakaszában ismét egy hatalmas segítőkéz nyúlt felénk. Az a Szovjetunió mentett meg ismét bennünket, amely 1945-ben megteremtette szabad és független életünket. A szovjet hadsereg volt az, amely munkásosztályunk legjobb fiaival együtt az ellenforradalmárok kezéből kiütötte a fegyvert és újból megteremtette a termelő munkához szükséges rendet és biztonságot. Mint 1944-ben, most is a legnagyobb kímélettel szabadítottak/fel bennünket. Még el sem ült a harci zaj, amikor a szovjet kormány — a többi népi demokráciákkal együtt — hatalmas anyagi segítséget nyújtott a keletkezeti károk helyreállítására. A közelmúlt napokban értek véget kormányunk tárgyalása; Moszkvában és ennek eredményeként a Szovjetuniótól hatalmas összegű pénz és ipari termék, valamint nyersanyag segítséget kapunk. Igen jelentős a kormánynyilatkozatnak az a része, amely szerint: „A két fél egybehangzóan megállapítja, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió viszonya a teljes egyenjogúságon és az önzetlen testvéri barátságon alapszik.” Ez különösen fontos a mi szempontúnkból, hiszen az ellen- forradalom napjaiban a reakciós körök rágalomhadjárata éppen ennek a ténynek az igazát vonta kétségbe. A baráti támogatás további példája a korábbi hitelekre adott haladék, valamint az egymilliárd forint összegű tartozás elengedése is. Hazánk újabbkor! történetének utolsó szakaszában a hatalmas szovjet nép és annak hős fiai, már két ízben semmisítették meg a néphatalom ellenségeit. Városunk szovjet hősi temetőjében újabb friss sírhant domborul, annak bizonyságaként, hogy az októberi ellenforradalom leverésében ismét a szovjet hadsereg sietett segítségünkre. Éljen a szovjet és a magyar nép örök barátsága! Alexej Karaljov: Erősödjék és virágozzak a szovjet és a magyar nép barátsága Györkő Antal elvtárs ünnepi beszéde után, Alexej Karaljov őrnagy elvtárs emlékezett meg hazánk felszabadításának 12. évfordulójáról, annak jelentőségéről: — Ez a nap Magyarország nemzeti újjászületésének ünnepe — mondotta — Magyar- ország területén áldozatos és véres harcokban a szovjet harcosok kiváló példáját mutatták a férfiasságnak, hősiességnek és győzniakarásnak. Az ellenséggel vívott harcokban sokan elestek. Ma mély fájdalommal hajtjuk meg fejünket örök emlékük előtt azoknak, akik nem sajnálták életüket, harcoltak és elestek a magyar nép szabadságáért, függetlenségéért és boldogulásáért. Amikor Magyarország felett a fasizmus veszélye fenyegetett, amikor az ellenforradalom véres kezét a pártra, a munkásosztály diktatúrájára, a munkások üzemeire, gyáraira, a parasztok földjeire emelte — mindarra, ami a magyar nép számára szent, — a szovjet hadsereg állította meg az ellenforradalom véres kezét. A szovjet hadsereg — nemzetközi kötelezettségéhez híven — a magyar nép segítségére sietett. A szovjet hadsereg a barátság hadserege, a munkások és parasztok hadserege. Soha nem lép fel igazságtalan ügy érdekében. Az ellenforradalom leverése igazságos ügy és megfelel a magyar nép érdekeinek. A magyar nép sikeresen gyógyítja az ellenforradalom ütötte sebeket. Ennek Önökkel együtt örülnek a mi harcosaink is és Pécs városa, valamint az egész megye dolgozóinak munkájához további sikereket kívánunk. A magyar dolgozók sikerének záloga a szocializmus építésében a szocialista országok szoros barátsága, a szovjet és magyar nép eltéphetetlen barátsága. Ennek, a barátságnak mély történelmi gyökerei vannak. A szovjet nép tiszteli és nagyra értékeli a gazdag magyar kultúrát; Míg a kapitalista országokban egy magyar klasszikust sem adtak ki, uevanakikor a Szovietunióban Petőfi, Vörösmarty, Mikszáth és más klasszikusok művei! tömegesen kiadták és a széles néprétegek, az egész szovjei ifjúság olvassa. Most a szovjet nép, a szovjet harcosok új sikerekkel készülnek a,Nagy Októberi Szocialista Forradalom, 40. évfordulójának megünneplésére. A negyvenéves tapasztalat ékes bizonyítéka, hogy a kommunizmus útján, megvalósítva a lenini útmutatásokat, hazánk a szegénység és elmaradottságból élenjáró és leverhetetleii hatalom lett. Az ellenség semmilyen ténykedése nem lazítja éberségünket. Az imperialistáknak és bur- zsoá ideológusaiknak nem sikerült megzavarni országaink baráti együttműködését, nem sikerül kompromittál niok a szocialista-orSzágok gazdasági és politikai rendszerét. Erősödjön és virágozzék a szovjet és, magyar nép barátsága!,. örök dicsőség a Magyarország felszabadi fásáért és függetlenségéért elesett hősöknek! Tizenkét szabad esztendő Innét az emlékműtől belátni a verőfényben úszó várost, a tizenkét esztendeje szabad Pécs városát. — Többezres tömeg adózik most kegyelettel a hősöknek, akik 1945 április 4-én e maroknyi népnek meghozták a szabadságot. Ünnepi beszédek hangzanak el az emlékműnél, üzemek, hivatalok dolgozói, iskolák, egyetemek hallgatói helyezik el a koszorúkat, végeláthatatlan sorban De ha elgondolkozva állsz itt a tavaszi napsütésben, s tekinteteddel átfogod a város panorámáját, akkor az ünnepi beszéd eltávolodik, elhalkul a fák susogása... Te pedig, Pécs egyszerű, névtelen polgára, emlékezzél hát. . ! Tizenkét kemény, küzdelmes, örömleljeés fájdalmas esztendőt élt át ez a százezres város is, itt a Mecsek tövében. Tizenkét év történelme elsöpörte a bőrgyári, Sopta- na gyépgyári részvényeseket. — a bányában a bányász lett az úr — a kávéházakban sem rendeztek többé úri orgiákat a környék nagybirtokosai... — A nép átvette a hatalmat attól a pillanattól kezdve, hogy az első orosz. katona megállt a Széchenyi téren s megtörölte homlokát ... Aztán megpróbáltunk élni a szabadsággal. Szokatlan volt, mert évszázadok óta most először került a magyar nép birtokába a szabadság. Idegen, de baráti nép fiai ontották vérüket nemzetünk jövőjéért. Megkaptuk, kezűnkbe adták s most már rajtunk múlott, hogy megtartsuk nemzetünk függetlenségét, szabadságát örök időkre. Nehéz volt, mert lám, éppen a tizenkettedik esztendőben tört ránk az ellenforradalom, hogy újra megaláz tatásba, rabságba verje népünket. Pedig a tizenkét esztendő alatt e város népe sokat alkotott, amiért nem kel1 pironkodnunk majd utódaink előtt... A bányák soha nem ontottak annyi szenet, mint az elmúlt években. Néhány üzemünk olyan nagyszerű gyártmányokat állított elő, amelyek külföldön öregbítették a magyar ipar hírnevét. Üj-Meszes hajdani üres telkein összkomfortos lakások százai épültek, s az evek alatt szinte földből kinőtt új utcasorok bizonyították: kivezettük a munkást a vizes odúkból a napfényre. De még ez sem elég, mert épül, bővül városunk egy újabb városrésszel. Néhány év múlva ötezer család költözik majd ezekbe a házakba. S itt van hazánk egyik legdrágább természeti kincse: az uránium. Felmérhetetlen segítséget nyújtott nekünk a szovjet kormány e kincs gyümölcsöz- tetésében. S mit mondjunk még’ Ha azok, akik negyvenötben vérüket hullatták Magyarországért, megkérdeznék, hogyan éltünk a szabadsággal, nyugodt lilkiísmerettel eléjük állhatnánk: nem folyt el hiába annyi vér! De van még tennivaló! Itt állunk az emlékműnél, képzeletben megidéztük magunk elé az elmúlt tizenkét szabad esztendőt. De nézzünk előre is! S akkor látod, hogy kinek-kinek mi a teendője jövőnket illetően. A dolgozó embernek, aki becsületes, szorgalmas munkával varázsolta életformánkat olyanná, mint amilyen, több megbecsülést és bizalmat kell adnunk. Az utóbbi években keserű emlékeket szereztünk, amelyek figyelmeztetnek minden józan, egyszerű embert: soha, soha többé ne engedd, hogy kezedből kiragadják a szabadságot, hogy beszennyezzék azoknak a hősöknek emlékét, akik életüket áldozták érted, s hazádért! Hát erre gondolt Pécs város névtelen dolgozója, amikor ebben a gyönyörű tavaszi napsütésben felcsendült a magyar Himnusz. Ügy kezdődött, mint minden családi est, melyet ünnepi alkalomból rendeznek — Him nusszal, ünnepi beszéddel. A Himnuszt a helyi szovjet alakulat fúvószenekara játszotta. Félkörben ültek az I. kerületi József Attila kultúrotthon nagytermében. Mögöttük, körülöttük a hallgatóság, a kerület kommunistái. Az ünnepi beszéd utóm. a fúvószenekar felköltözött a tágas színpadja. Aztán a hallgatóság is elhelyezkedett az asztaloknál, VaCsaládi est c sorához készülődtek. A színpad előtt, hosszú asztal mellett a szovjet vendégek — harcosok, tisztek és lányok — emelik poharaikat a szovjet—magyar barátságra. A válasz: száz kéz emelkedik a magasba teli poharakkal és hosszan éltetik a két nép barátságát. Vacsora után elkezdődik a tánc. Nincs tolmács, de nem is kell. A „szabad” és a „tessék” szót mindannyian ismerik már. Rá elegendő egy mosoly, egy fejbólintás. S tánc közben észrevétlenül telik az idő. Már elmúlt éjfél és kint észrevehetően pir- kod. A fúvószene- kar összehajtogatja a kottafüzetei, összecsukódnak a kottatartók és tá< vozní készülnek. — Ne menjenek még! Csak még egy számot! Csak egy keringőt játszanak! — veszik közre a harcosokat. Nem értik a szót, de a kérő tekintetekre újra fogasra kerülnek a sapkák, kinyílnak a kottafüzetek és ismét betölti a tér met a polka. l écs dolgozói elhelyezik koszorúikat a hősök emlékművén Az ünnepi beszédek elhangzása után, megkezdődött a koszorúzási ünnepség. A legelső koszorút, a zenekar gyászindulójának hangja mellett, a szovjet hadsereg Pécsett állomásozó képviselői és Laki István elvtárs, az MSZMP Baranya Megyei Intéző Bizottságának elnöke helyezte el a szovjet hőst emlékműre és a november 5-én hősi halált halt szovjet katona sírjára. Koszorút helyezett el: az MSZMP Baranya Megyei Intéző Bizottsága nevében Ognyenovics Milán elvtárs, Krancz Pál elvtárs, Ambrus Jenő elvtárs; az MSZMP Pécs Városi Intéző Bizottsága képviseletében: Czárt Ferenc elvtárs; a Baranya megyei tanács nevében: Katona Lajos elvtárs tanácselnök, Nagy Gyula elvtárs, ta- nácselnökhelyeittes, Majzik Jeremiás elvtárs, Börzöli Gábor elvtárs; Pécs városi tanács képviseletében: Györkő Antal elvtárs tanácselnök és Berki Fülöp elvtárs •tanácselnökhelyettes; a fegyveres erők nevében; Nemes Alajos őrnagy elvtárs és Lovas Károly őrnagy elvtárs; a határőrség, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Baranya Megyei Szabad Szakszervezetek, a Hazafias Népfront Baranya megyei és Pécs városi bizottsága, a Baranya megyei nőszövetség, a Magyar Szabadságharcos Szövetség, az ügyészség és bíróság, a Pécsi Tudományegyetem és főiskola, á pécsi üzemek, hivatalok, intézmények, a délszláv általános iskola és több középiskola nevelője valamint diákjai, több kisipari szövetkezet, kereskedelmi vállalat koszorúzta meg a szovjet hősök emlékművét. A koszorúzási ünnepség 12 órakor ért véget. A díszszázad tagjai feszes vigyázzállásán, egyperces néma tisztelgéssel adóztak a szovjet hősök emlékének, majd elvonultak. A .dlszszakasz után megkezdődött a határőrök és a munkásőrség tagjainak felvonulása. Az ünnepség az Intemacionálé hangjaival ért véget. Megyeszerte népes ünnepségeken emlékeztek meg a szovjet hősökről Megyénk városaiban és falvaiban újra ragyog a vörös csillag a szovjet hősök emlékművein, akik életüket adták, hogy a huszonöt éves Horthy korszak után elindulhassunk a szabad népek útján. Mint minden évben, most ú kegyelettel adóztak e hősöknek megyénk dolgozói. MOHÁCS Mohácson a kora délelőtti órákban kezdődött az ünnepség. A sportolók felszabadulási váltófutását már ezrek nézték végig, ünneplőbe öltözve, hogy utána a szovjet hősi emlékműhöz menjenek a koszorúzást ünnepségre. Az ünnepi beszédet Szűcs elvtárs, az MSZMP megyei intéző bizottságának tagja mondotta. Az MSZMP járási intéző bizottságának égőpiros virágokkal díszített koszorúja után egymásután helyezték el koszorúikat az emlékmű talapzatán a mohácsi üzemek, intézmények, fegyveres testületek küldöttei. BÖLY A koszorúzáson szép számmal megjelentek a bólyi tömegszervezetek küldöttei. A párt, a tanács, állami gazdaság, gépállomás, KTSZ, Kossuth Termelőszövetkezet helyezték el koszorúikat a volt hercegi kastély udvarán épített emlékműnél. A kultúrházban Novics elvtárs tartott ünnepi megemlékezést április 4-éről, VILLANY Parasztok és vasutasok, pirosnyakkendős úttörők és pedagógusok állták körül a szovjet hősi emlékművet. A falusi szervezetek mintegy 10 koszorút helyeztek el, s két koszorúval rótták le hálájukat a Villánynál elesett bolgár katonák sírjánál. Hermann Károly elvtárs, a pártszervezet intéző bizottságának elnöke, a járási tanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. A beszéd után a községi tanács vezetésével a temetőbe indultak az ünneplők, hogy ott te megkoszorúzzák a bolgár hősök sírját. A szovjet emlékműnél a nemrég megalakult munkásőrség és a körzeti rendőrség tagjai álltak díszőrséget. SIKLÓS A siklósi kultúrházban mintegy ötszázan gyűltek össze, hogy meghallgassák, Marenics elvtárs, a járási párt-intéző bizottsága elnökének ünnepi beszédét. Utána’ az újjáépített szovjet hősi emlékműhöz vonultak és megkezdődött a koszorúzási ünnepség. A hangoshíradón keresztül közvetítették a magyar és a szovjet himnuszt, majd a járás és a község tömegszervezetei helyezték el a koszorúikat az emlékműnél. Mintegy 15 gazdagon díszített koszorú övezte az emlékmű talapzatát. SZIGETVÁR »Szigetváron a helyi társadalmi szervek, az üzemek és a vasút dolgozói mindhárom emlékművet megkoszorúzták. Az ünneplő közönség nemzetiszínű zászlókkal vonult fel. PÉCSVÁRAD 4-én délelőtt koszorúzási ünnepséget tartottak. Az ünnepi felvonuláson résztvett a komlói munkásőrség egy dtezsza- kasza is.
