Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-09 / 83. szám

ÍWI. APRILÍS 9. N P f <% & Visszavárjuk az illocskaiakat A V’llónvi állomáson vártam a vonatot, amikor egy ősz, idős bácsi megkért, olvassam el neki az egyik újságcikket, mert úgy mond­ták: róla is van abban szó. — Otthon maradt a szem­üvege, ugye? — igyekeztem nyugtatni zavarát. Homlokán verítékcseppek gyöngyöztek, arca megtelt vérrel, talán már meg is bánta, hogy kéréssel fordult hozzám. Aztán magyarázko­dott. — Nem... nem felejtettem otthon. En nem .... hogyan is mondjam csak... Szó­val én nem tudok olvasni. Lehajtotta fejét, pedig emelt fővel kellett volna végighall­gatnia az újságcikket, amely becsületességét, szorgalmát dicsérte. A magyarbőlyi állomásról már látni az általános isko­la diákotthonát. Oda igye­keztem, mint minden nap. Ma más szemmel néztem a fehérre meszelt, csinos épü­letet. Harminchat környék­beli tanuló életét alapozzák ebben a faluszéli otthonban. Milyen szívesen járt volna útitársam is ilyen diákott­honba — tűnődtem magam­ban — és elhatároztam, a kis történetet elmesélem a tanulószobában a gyerekek­nek. A diákotthon udvarán az út mellett pázsitszőnyeg, az épület kö­rül zöldellő orgonasövény, beljebb fehérre meszelt tég­lákkal szegélyezett virágos­kert, röplabdapálya, piros­arcú gyermeksereg. Az épü­letben új székek, szekré­nyek, asztalok, ágyak, virág­mintás térítőkkel díszített, ízlésesen berendezett ebédlő — mind Dávid Lajosné diák­otthon vezető, Székely tanár és a harminchat gyerek kö­zös munkáját dicséri. Ká- rolymajor, Kislippó, lllocs- ka, Lapáncsa és a környező puszták tanulói kapnak itt szállást, ellátást, havi hetven forintért. A jó idő beálltával mind gyakrabban előfordul, hogy a szülők kiveszik gyermekei­ket a diákotthonból: dolgoz- niok kell otthon — mondják. Jó alkalom ez a lógásra, ki­ruccanásokra. Az állam nem teszi kötelezővé a diákott­honban lakást. A szülőknek nem kötelességük igénybe venni ezt az igen nagy ked­vezményt. Ha úgy tetszik, a gyerekek gyalogszerrel is bejárhatnak nap mint nap ide a magyarbőlyi iskolába. Nem, nem a tanulószobá­ban, hanem az újságban akarom most már elmondani az útitársammal történteket S hogy könnyebben emlé­kezzünk a múltra, Móricz Zsigmond „A szentjakabi is­kola’’ című írásából idézek: „En jól emlékszem, hogy ez a ház, amely most sötét, zsúfolt, piszkos, ez az új is­kola volt nálunk. Én még a régi iskolában kezdtem ta­nulni, 35 évvel ezelőtt. Az pedig földberagadt kis viskó volt, náddal fedve, akkoia ablakai voltak, mint egy zsebkendő s az eresz alatt a tornácon olyan gödrök, hogy beleülhettünk, mint a kot’ós a kosárba ... A béres gyere­kének két órát kellett gyár logolnia, míg egy kis iskolát talált... hogy megtanuljon egy kis írást, olvasást. No többet nem is tanult, ez is elég egy béresnek, mondta a herceg őfőmagassága ...” Mi nem ezt mondtuk. Visszavárjuk az illocskaiakat és mindazokat, akik iskola- kötelesek: folytassák a tanu­lást. Igen, várunk. A virá­gok öntözésekor, az ebéd ki­osztásakor. És egyben az édesanyákhoz is szólunk: küldjék el gyermekeiket a diákotthonba, ahol mi sok szeretettel ügyelünk a tanu­lókra! SCHMIDT KAROLY nevelő. Figyelmeztessék a gyerekeket J Ne játsszanak talált! rokli.n anyaggal! Az ellenforradalmi események során széjjelszórt robbanó­anyagok nagy veszélyt elente- nek mindazokra, akik azok ke­zelésében járatlanok, avatat­lanok, elsősorban a gyerme­kekre. A Mecseken, de a megye más területén is található ki­biztosított, fel nem robbant gránát és robbanógyatacs, mely súlyos sérüléseket, sőt halált okozhat minden olyan esetben, ha nem kellő hozzáértéssel akarják azt hatástalanítani, vagy ezzel gyermekek játsza­nak. Ezen tények súlyosságát az alábbi példák bizonyítják: Április 3-án az esti órákban Balogh Tibor 16 éves mecsek- aljai pásztor a patacsi lőtéren talált kézigránátot szét akarta szedni, miközben a gránát fel­robbant és Balogh Tibor mind­két karján és jobb felső lábszá­rán súlyosan megsérült. Március 24-én Vida Sándor 14 éves fiú robban '»gyutacsot talált, azt átadta Tóth Károly 15 éves fiúnak, a gyutacs fel­robbant és Tóth Károly keze- fejét teljesen szétroncsolta. Március 17-én Velényben Mar­ton Ferenc 8 éves és Dcmkó József 7 éves tanulók egy ké­zigránáttal játszottak, a gránát felrobbant és ettől Demkó Jó­zsef sérüléseket szenvedett. A rendőrfőkapitányság ezúton »hívja fel a szülők és pedagó­gusok figyelmét, gyermekei­ket szigorúan oktassák a rob­banóanyagoktól való tartózko­dásra. Fgybén felhívja a rend­őrfőkapitányság a lakosság fi­gyelmét, hogy aki lőszert vagy robbanóanyagot talál, ahhoz ne nyúljon, hanem annak hol­létéről értesítse a legközelebbi rendőrőrsöt, körzet-megbizot- tat, vagy rendőrjárőrt. BARANYA MEGYEI RENDÖR- FÖKAPITANYSAG Of BEK Ö , h’vafa'os fogyasztói árak Az alábbiakban közöljük a gyümölcs- és zöldségboltok­ban április 9-től, keddtől kezdve érvényben levő új, hivata­los fogyasztói árakat: Saláta (szabadföldi, I. osztályú) 1.80 Forint Saláta (melegágy!) 2.70 „ Retek Zöldhagyma (csemege) Paraj Sóska Sárgarépa Aszalt szilva Alma 2.— - 1— - 8.- » 6.— . 2.— . 12.— „ 5.40-tői 9 forintig. A Hazafias Népfront Bara­nya Megyei Bizottsága tervbe­vette, hogy mezőgazdasági szakbizottságot alakít. A me­zőgazdasági szakbizottság elő­készítő bizottsága április 8-án, hétfőn délelőtt 10 órakor tar­totta ülését a városi tanács kistanácstermében. Itt megvi­tatták a szakbizottság megala­kításával kapcsolatos szervezé­si teendőket. Ugyanakkor el­határozták, hogy a szakbizott­ságot megválasztó értekezletet április 23-án tartják meg. * A mohácsi járásbíróság bün­tetőtanácsa hatóság elleni erő­szak bűntette miatt tízhónapi börtönre ítélte a huszonöt éves, büntetett előéletű Megye­ri Józsefet, mert ez év január 9-én a mohácsi piacon a vele jogszerűen intézkedő rendőrt arcul ütötte, Mé*tus mute>M —1 Vendégetek 16 évtől 60-ig az ösz- szes korosztályokat képviselik — mond­ja Rónád Lászlómé, az üzletfe’.elős. — Különösem délután, amikor vége a mun­kának, nagy a for­galom: havonta kö­zel ötszázan keres­nek fel. Az üzletet ezelőtt három éve két személlyel kezd­tük s jelenleg már heten dolgozunk. Szívesein adunk ta­nácsokat Is. Ha olyan eset fordul elő, ahol a kozme­tikai segítség nem elegendő, orvosihoz irányítjuk a vendé­get. \T énus a szépség istennő- — S hogyan varrnak megelé­” je bizonyára elégedet- gedve a kuncsaftok“? ten szemlél geti, hogy — külö- — Ha egyszer elmúlt' húsz nősen igy tavasszal — meny- éves az ember, fiatal már nyíre cstaosodnak az „Évák“, sohasem lesz — mondja az S hol az a nő. aki nem akar egyik vendég, aki meghallot- még szebb, még vonzóbb len- ta a kérdést, ni? A szépségért meg kell — Azért a látszatot lehet szenvedni — szokták mondat kés’eltetni — igazítja ki Ró­ni. Nos látogassunk meg egy naitné a közbeszólót. — Vem- ,,kÍTizókamrát‘’ — egy kozme- dégeimk elégedettek s nem egy tikát. Menjünk be például szer hangoztatják, amikor a székből felkelnek, hogy „néz­ze csak, 10 évet fiatalodtam’1. S ez nem is túlzás, az üdébb arc mindig vonzóbb, fiatalo­sabb, mint a fáradt. Megkérjük Rónainét, adjon — Vigyázzunk tavasszal a napozásra! SzárazibŐTŰ nők napozás előtt kenjék be arcu­kat zsíros krémmel! Sok kel­lemetlenséget előzhetnek meg ezzel. A zsírosbőrűek bátram napozhatrUjc, de mindig mód­jával A ... Sok hasznos taná­csot tudnék adni, de inkább élőszóval jobb az ilyeneket elmondani... Pécs város tanácsának vég rehajtó bizottsága április 12-én, pénteken délelőtt 9 óra­kor ülést tart. Az ülés napi- rendjén a városi tanácshoz érkezett panaszügyek intézését vitatják meg. * Ez év április 4-én Duna szék­esén a révátkelésnél a duna- szekcsőiek egy ismeretlen új­szülött hulláját fogták ki a Duna vizéből. Szája harisnyá­val volt betömve, fején pedig ütésektől származó sérülések mutatkoztak. A törvényszéki orvosszakértő felboncolta és megállapította, hogy az újszü­lött a szülés után néhány per­cig élt csak. Halálát a szájába tömött harisnya okozta. A bűn­ügyben a rendőrség megindí­totta a nyomozást * ‘ Csábi Gábor dávodi lakos az újmohácsi építkezés villany- szerelésének vezetésével meg­bízott körzeti szerelő volt. Védőruha és védőkesztyű nél­kül felment a nehéz vezeték­re, amelyben áram volt. Az lett volna a feladata, hogy a kezelés előtt az áramot kikap­csolja, de ezt elmulasztotta. Az áramütéstől Csábi Gábor szörnyethalt. * A Magyar Optikád Műveli szakemberei új fényképezőgé­pet szerkesztettek, amely Mo­menta néven kerül forgalom­ba. A korábbá magyár gépek­kel szemben sok előnye van. így például könnyebben tölt­hető, mivel a hátsó borítólap ja levehető. Ára 1680 forint. TOLLHEGYEN Mese felnőtteknek Egyszer volt, hol nem volt, a Mecsek hegységen innen, Pécs városában élt egyszer egy jámbor cipész- mester. Egyszerűen, s bol­dogan élt élete párjával egv kétszobás, összkomfortos kis kunyhóban. Soha nem háborgattak senkit, ugyan­csak meg vo'tak ők is éve­ken át. kedves családi ott­honukban. Hanem egyszer, hogy-hogy nem, futár jő pecsétes levél­lel, amelyben tudtára adták suszter uramnak, hogy ri~g- elégelték a szépen berende­zett lakás birtoklását, on­nét ki kell költözniük, kel­jenek vándorútra, ha éppen nem fogadják el a felkínált másik kunyhót. Mester uram hallott már olyan eset­ről, amikor a „felkínált" kunyhó csak afféle „szük- ség-laik”, azahogy • ócskább, csúnyább az előbbinél. De mit tehet a magafajta sze- gényember, ha nincsen' párt­fogója? El is határozta te­hát, hogy belenyugszik sor­sába, de előbb megtudakol­ja: ki az, akinek át kell en­gednie lakását. Utánajárt a dolognak és szomorúan újságolta az. asz- szonynak, hogy bizony az igazság nem mellettük áll, mert a kunyhó új lakója egy gyerekkel is rendelkezik, mi­szerint a két szoba ezúttal a háromtagú családot illeti. Mit volt mit tenni, fölpakol­ták szegényes kis holmiju­kat s elindultak, vissza sem néztek a meghitt, megszokott kunyhóra... Ám ahogjj múlnak a na­pok szokatlan dolog tör­tént, ami sehogy sem fért mester uram tejébe. Egy ideig az elhap'/ott kunyhó hanqor volt a gyereksírásiól, nevetéstől, futká'orásfól ami bizonyította, hogy az új la­kó vígan él családjával a kétszobás összkomfortos kunyhóban. Csakhogy egyszeresük csönd lett a szomszédbin A gyerek nem zslvajgoti . öb- bé, d” Mester uram még csat- színé1 sem látta töb­bé. Sok álmatlan éjszakát töltött el a „szükség-kuny­hó" nedves falai között, mígnem gyanúja támadt: ez a gyerek, nem is voV '• te­les tulajdona az úi :a'ó- nak! Csak kölcsön' * ték, vagy tán „örökbe" f-.nrit­ták, míg a pecsétet ráütik , a kunyhó-kiutalásra? S mert asszonyok is fan­nak a világon, — már pe­dig akkor van pletykr is, — így a szegény cipés- va- núja beigazolódott. A-. asz- szonyok már nyíltig mon­dogatták a kunyhó-városi an, hogy az új lakó valahonnéi gyereket szerzett néhány napra, míg a beköltözés tart, hogy — háromtagú család lévén — őket illesse a két- szoba, összkomfort! Most aztán nagy naav bá­natban szenved Mester uram, mert bár látja most már az igazságot, mégs-m mer a törvény színe elé áll­ni, mivel hagy nem jártas az efféle dolgokban. De a bánat bizony na­gyon emészti e jogtalanság láttán, amikor tulajdon fész­kéből ilyen furfangos mó­don a „kakuk” kegyetlenül kitúrta. Nincs protekció?! A minap a Mun­kácsy Mihály utcai SZTK rendelőben voltam gyógykeze­lésen. Míg rám ke­rült a sot, több min­dent láttam. Egy 65 év körüli öreg bácsiika ült mellettem. Nagyon beteg lehetett, még társalogni sem tud­tam vele, mert ha egy mondatot ki akart mondani, két- három percig is kel­lett gyakorolnia, csak azután közöl­hette gondolatait. Természetesein ne­ki is velem együtt órák hosszat kel­lett várakoznia, mert, mint a későb­biek során felvilá­gosítottak, nem si­kerűit a röntgen- felvétele. Kettő és fél óra telt el ad­dig, míg ismét meg röntgenezték, végül pedig nagy könyör­gésre küldtek neki egy mentőkocsit, A KERÍTŐ és az áldozat V Rendőrségi krónika a Pálmába! Az üzlet olyan mint egy fodrászterem. Nagy falitük­rök előtti karosszékekben asz- szonyok, lányok ülnek. Nem állítom, hogy va’ami szívde­rítő látvány a fehérknémes pa- az arcápoláshoz egy-két „ta- kolás, de hasznod, vaszi" tanácsot­Nézzük először a „szakmabelit" l Ferenczi Magda 34 éves, szőke, magas nő, sok mindent gondolhatna róla az ember első látásra, csak azt nem, hogy az „utcán" keresi kenyerét. Való igaz, nem néz ki utcalánynak. S Ferenczi Magda élénken tiltakozik is a „sértés" ellen. — Én sohasem kerestem utcai isme­retségeket ... Nem bizony. Amikor van lakása a Vak Bottyán utcában, akkor miért is áll­na ki az utcára? Egyébként közismert alakja az éjsza­kai életnek. Kiss Lászlóval úgy ismerkedett meg, hogy egy alkalommal felkereste régi la- kásadónőjét. aki egyszersmind zúg-kocs- máros, Kiss itt iszogat, belép Magda, megismerkednek, a férfi hazakíséri és Ferenczi Magda 100 forint keresettel zárja le a napot. Magda most „méltatlankodik". — Kérem, én azért űzöm az „ipart", mert nem volt állásom! Hiszi, aki akarja. 1951-ben is internál­ták titkos kéjelgésért, azonkívül vagy öt esetben elzárták ugyanilyen ,.tevé­kenységért", pedig akkor volt munkája is. De isten neki fakereszt! Ferenczi Magdát nehéz lenne már visszatéríteni, a nagyobb baj az, hogy fiatal lányokat is visz magával erre az útra — „utitárs- ként". Itt van például M. E., fiatal tizen­kílencéves lány. Január elején még a pécsi tejüzemben dolgozott. Akkor disz- szidált. Azaz, hogy disszidált volna, de Barcsnál elfogták, visszahozták. Most ő is felháborodottan mondja, hogy „dol­goztam volna, de sehol nem vettek fel munkára!“ Ez persze természetes. Szép is lenne, ha a pécsi vállalatok a megüresedett helyekre válogatás nélkül vennének fel új munkásokat! Van, azazhogy volt elég olyan becsületes ember, akik racizás folytán kerültek ki állásukból, s akik valóban rászorultak arra, hogy munkát kapjanak. Tehát M. E. disszidált, visszahozták, első útja régi barátnőjéhez vezetett: Fe- i renczi Magdához, a Vak Bottyán utca 2. szám alá. Panaszkodik, hogy nincs állása, nincs ebédje, nincs miből meg­élnie. Magda jószívű: — Marad) itt nálam! Van néhány férfi ismerősöm. Nem kell mást csinál­nod, csak... Nos, attól a bizonyos „csak"-tól ném riadt vissza M. E. sem. — Mennyit keresett egy ilyen „isme­rőstől"? Gondolkozik, majd válaszol: — 100 forintot. De abból le kellett adnom Magdának negyven forintot szo­bahasználatért. Amikor M. E.-nél is azüllöttségének gyökerét keressük, vádlóan mondja: — Nem volt munkám. Annyi esze van, hogy egyszerre a „társadalomban" keresi szerencsétlensé­ge okát. Pedig senki, az égvilágon senki nem mondta, s nem is adta neki azt a tanácsot, hogy disszidáljon. Meg volt a rendes munkahelye, megbecsülhette volna magát. No de hát istenem! Uayan- csak „könnyű Katót táncba vinni". Hogy e tánc alá a zenét végül a rend­őrség és a bíróság adja majd, arról megint csak ők maguk tehetnek és nem a „társadalom, i R. F. amely hazaszállí­totta. Szerettem volna neki segíteni, de hát mit lehet ilyen­kor tenni — a Tend az rend, azt min­denkinek szigorúan be kell tartania. Er­re figyelmeztetnek az ajtókra kifüg­gesztett fe.iratok is: „Elvtársi Ne türel­metlenkedj, a te vizsgálatodat sem sietjük el!“ Má­sutt ez olvasható: „Mindenki várja meg, míg beszólít­ják, szólítás nél­kül belépni tilos!" Természetesen az öreg bácsdka és a többi beteg is — mintegy huszon­ötén — ehhez tar­tottuk magunkat. Mert hát — NINCS PROTEKCIÓ. No, ne legyünk azért oflyan laiku­sak! Egy öreg házas­pár jelenik meg a folyosón. A férfin cilinder, tea-nadrág, lakkcipő, glasszé- kesztyü. Tőlünk mintegy három­négy méter távol­ságra annak rendje és módja s/er:rt ők is letelepszenek a padra. Még csak ki sem fújják ma­gáikat, ’ az asszony kopogtat a kezelő­szoba ajtaján. Ki­nyílik az ajtó és egy ősz, szelidtekii. , *ű orvos fogadia, ud­variasan azt vála­szolja kérdésére: „Azonnal bejelen­tem“. Két perc sem telik el és ismét ki­nyílik az ajtó. Most már nem az orvos, hanem egy nővér fogadja udvariasan a „Draschkovich“- éket. Mi pedig egysze­rű, szürke betegek türelmesen, fegyel­mezetten várunk sorunkra, míg be­szólítanak. Barte

Next

/
Thumbnails
Contents