Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-07 / 82. szám

r 1957. Április 7.

N A Pí ó

s

i

»

át

I

►

V

*

*)

i

'

Mostanában jelent meg „Pécs” címmel

■Í'J- a városunk kialakulását, a városkép problémáit, műemlékeit tárgyaló remek kiállítású mű. Ez a Műszaki Könyvkiadó a „Vá- rosképek-Müemlékekf’ sorozatának második — az első „Veszprém” volt — kiadványa.

A szerkesztés irányelvül azt tűzte ki, hogy a település és az építészet kialakulását a „legfontosabb történeti események fonalára fűzve” mutassa be.

Végre egy Pécshez méltó szép könyv! — sóhajt fel a várostörténet, s a műemlékeink iránt egyre jobban érdeklődő nagyközönség, s természetes, hogy örömmel figyelt fel a műre a tudományos szakterület is. Felfigyelt a szerzők: Deresén iii Dezső és Pogánv Frigyes tekintélyes volta miatt is. Nagy várakozással tekintett tehát a szerzőknek az előszó szerint már 1950 óta készülő műve elé, mert a Pécsre vonatkozó szétágazó vélemények és problémák bővebb kifejtését, clőbbrevitelét, tudományos indokolását, megoldását ettől várta.

A könyv gazdag illusztrációval (185 képpel, s 1 színes műemléki térképpel) vonultatja fel érvelésének bizonyítékait, s ezek láttán valószínű, hogy a várossal mélyebben nem. foglalkozók az olvasottakat kétkedés nélkül magukévá is teszik. Ezzel szemben bizonyos az is, hogy mindazok, akik Pécs múltját behatóbban tanulmányozták, nem egy megállapítását aggályosán, vagy éppen tagadólag fogadták. Ezek közé tartozik e sorok. írója is, aki ezúttal csupán arra vállalkozik, hogy megmutassa: a könyv megállapításai gyakran vagy a tüzetesebb helyi ismereteket nélkülözik, vagy elavult, megbízhatatlan szerzők adatainak kritXkátlan átvételei. Szükségesnek tartja, hogy néhány észrevételével helyt adjon ama nézetének: a régi adósság, adósság maradt: szükség van egy részletes, pontos, minden szempontból megbízható, színes mű- mellékleteket sem nélkülöző pécsi könyvre.

mellékletek!) Grundier nemcsak „helyi mester lehetett”, hanem az is volt, de Gründler- nek hívták, a kőfaragó Windisch viszont nem Wiendisch- nek írta nevét. Amikor pedig 1780-ban Sartory szobrász és építész itt működik, már nem lehet őt trentoinak mondani: a család ekkor mar réges-rég- óta bécsi... Az Irgalmasok templomát három alkalommal is említi a könyv, de a műemlék kolostorról egy szava sincs, ugyancsak nem szól az országban egyetlen copf-stílusú gyógyszertárukról sem.

(Hol van ez most?) — Barta* lits szobrásszal is négy alkalommal foglalkozik a mű, és ha már megemlíti, hogy a Havihegyi kápolna barokk berendezését 1780-ban a tűzvész elpusztította, — akkor talán hasz nosabb és feljegyzendőbb lett volna az is, ami van, tehát például, hogy Bartalits Havihegyi Piétája 1878-ból való, s a püspöki könyvtár 6 darab 2/3 életnagyságú mellszobra is az o alkotása. — De hol van a könyvből a remek rokoko Be- rényi-kút, vagy a klasszicizmust betetőző empira szép emléke: az Aranyhegy lábánál a hajdani Jankovics-féle szőlő oszlopcsarnokos villája, vagy a Zsolnay Vilmos által feltalált pyrogránlt anyagból készült Zsolnay-mausoleum, melyhez hasonló keramikai építmény nincs még egy a világon. (Meg kell menteni a további pusztulástól!) — Mindez és még több más, említést sem kapott. — Aztán az utcák! A könyv beszél Haas adata alapján még az 1800-as években eltűnt Pet- rovszky utcáról, majd megáján dékoz minket nemlétező Aradi utcával, Petőfi térrel, vagy a Műemléki térképen a Garay utca helyén Kórház utcával, s még egy sereg elavult utcanevet használ az újakkal, ér- vénybenlévőkkel vegyest. A pécsi ember csak káprázva körülnéz, s azt veszi észre, hogy nem találja honját a városában üt

tor. Bombay JA nos múzeumigazgató e sorok írója előtt Is többször kesergett: ha idegenek, vagy éppen külföldiek jönnek, mindig igen szégyenlt magát: alig tud valamit mutatni nekik Az Idegenek csalódottan távoznak: többet várnak, mert az írók teletrombitálják a világot a loot), vagy éppen 6000 éves Péccsel. Az persze tetszik a pécsieknek, hogy ősi. többezeréves a városuk, de ezért áldozatot hozni — azt már nemi

'ordították le a németek, frányák. Innen a tévedés. Mégna- ;yobb tévedés, hogy a magyar elnevezést is az öt templom egyik változatába sorolja, hisz i Pécs-változatú helynevek seggével találkozunk az országsán, s bizonyos, hogy egyik sem i nemlétező öt templomról íapta nevét.

A polgárvárosról azt állítja, hogy a középkori városfal nyugati kis szakaszát a Rákóczi út elején (úgynevezett ferences- ömb) találjuk. Tévedés. Ez sem városfal, csupán a kolos- ;or udvarának kerítése. To- /ábblapozva ezt mondja: Győr ielé a Lapis mellett kelt át az it. Erre Magyarhertelend felé igen hirtelen szakadék van, inkább a Zsidó völgyön át vitt íz út. — A 15. lapon a „hétka- réjos építmény”-ről megállapítja, hogy: 1. az ókeresztény emlékanyagban ritka, 2. keleten különösen Arméniában és Grúziában a sokkaréjos épület gyakori, a hétkaréjos megoldás azonban „abban a tiszta alakításban, ahogyan az Pécsett található, nem fordul elő”. A következő mondatában Cse- megi József megfigyelését közli: „Különös módon egy francia XI. századi emlék (a Puy- peroux-i templom szentélye) áll legközelebb a pécsi típushoz”. Mivel azonban a pécsihez még jónéhány legközelebbi franciaországi példát tudunk Eelmutatni — Avesniéres, Issoi- re, Ocrival, Saint-Nectaire, Clermont-Ferrand (N.-D-du- Port), Saint-Savin (Vienne), — kétségtelen, hogy a pécsi sep- tichora, a hét apszidiolos, kápolna-koszorús templom francia mintára épült, s minden bizonnyal a szintén hét apszi- szos francia alaprajzú kalocsai székesegyház második építése idején 1135—1150 körül.

A Székesegyház terének keleti oldalát lezáró épülettel kapcsolatban messzemenő következtetést von le mondván: „A reneszánsz épületről készült rajz alapján megállapítható, hogy...” stb. E rajz alapján nem lehet semmit sem megállapítani, mert nem is volt itt reneszánsz épület. A rajz csak egy 1777-ből való átalakítási tervezet. E rajzba iktatta be Krammer a sírkamra fölött álló román kápolnát. Amikor e tervet meg akarták valósi tamú, akkor bukkantok rá a sírkamrára, melyhez hasonló Itálián kívül Európában nincsen;

A továbbiakban a csodálatosan szép, minden kis részletében tökéletes megoldású, ősi altemplomról — mely Európában a harmadik legnagyobb — mindössze egyetlen mondata van azzal a feltevéssel, hogy ennek helyén egy temetői bazilika állhatott, „sőt többen azt is feltételezik — írja — hogy ennek felhasználásával épült a mai altemplom”. — Azután Nagy Lajos 1366-ban és nem 67-ben alapít Pécsett egyetemet. 1367 szept. 1-én V. Orbán pápa csak megerősíti az alapítást. Helytelen az a valószínűsítés is, hogy a délvidéki eretnekek elleni küzdelem volt a pécsi egyetem alapításának egyik fő célja —, hisz a pápa Pécsett éppen a theológiai fakultást nem engedélyezte.

„Valósággal nemzetközien ismert — írja a következőkben

— Alsáni Bálint (szép sírköve a Székesegyházban), aki Zsig- mond európai méretekben gon dolkodó politikájának egyik legkiválóbb diplomatája volt”.

— Egy műemlékkel foglalkozó könyvben zárójeles megjegyzésnél többet érdemelt volna a bíboros-püspök 1408-ban készült sírköve, mely a fiatal reneszánsz legelső hazai alkotásai közé tartozik. — Aztán a pécsi vár elfoglalásakor a várfalak túlságos nagy szerepét, az ádáz harcokat érezzük ki ebből a mondatból: „A várfalak sem akadályozzák meg azonban a törököt abban, hogy 1543-ban a várost elfoglalja”.

— Az igazság itt aa, hogy Nagy la jós halála után a várat a Horváti-lázadók nem tudták bevenni, az 1526. aug. 29-i mohácsi csata után a török a várost csak felgyújtotta, a várat nem tudta elfoglalni, s visszavonult, 1529-ben a török a várat újra elkerülte, 1541-ben Szulejmán Budáról jövet ostrom alá fogta újra, de Athinay Simon hősiesen visszaverte, végül 1543 júl. 20-án — miután a környező várak, Valpó, Siklós, Szigetvár is már elestek,

:ült, s így kardcsapás nélkül :erült a var a török kezére — i várfalak tehát nem játszot- ak ezúttal semmi szerepet.

„Baranya maga is szláv ere- letű név” — jelenti ki egy íelyen. Ügy gondoljuk, Bara- íya a latin „varanus” szóból izármazik. A Duna és a Dráva összefolyása miatt Délbaranya !—3000 évvel ezelőtt még inkább árterületes, mocsaras vi- lék volt, mint ma, tehát e táj jellegzetességét ez, s a benne ¥16 temérdek hidegvérű állat idta.

A következőkben a Székes- egyházról szólva, megjegyzi, iogy a három félköríves apszissal záruló templomformát i IV. században „még keleten sem nagyon ismerik”. — Viszont az altemplom nem fél- köríves apszisokban végződik.

A belvárosi templomot nem 1324-ben említik először. E hajdani Szent Bertalan templommal foglalkozó Petrovich Ede még hármat talált előtte. Először 1302-ben a Pécsi Missa- léban, említik, majd 1309-ben, mikor Itt kihirdetik Miklós kanonok kiközösítését, majd 1319- ben szólnak Péter plébánosról.

A Székesegyházban látható Szathmáry-pasztoforiumot nem siklósi márványból — ez egészen halovány rózsaszínű — hanem a Bakócz-kápolna építésekor az Esztergomhoz közeli piszkei vörösmárványból faragták a firenzei kora-cinque- cento hatásában;

Nem a Városi Tanács, az Ir- galmasok temploma előtt áll a Zsolnay kút. A Rákóczi út 11; számú ház sem a Városi Múzeum, már 1933-ban elköltözött innen. GáziKaszim pasa dzsámiját a jezsuita gimnáziummal összekötő íves átjárót nem 1716 —26 között, hanem 1766—67- ben építették. Lotz Károlynak pedig nemcsak a Corpus Christi kápolnában van freskója, hanem a Jézus Szíve kápolnában és az Altemplom mellékapszisának mennyezetét is ő festette. (Itt kellenének a színes műMit kellene tehát fenni,

hogy. ez a szomorú helyzet megváltozzék? — Először is: minél több olyan hasonló jó és szép írást az emberek kezébe adni, mint e könyv „Táj és város” c. fejezete. Pogány Frigyes az ember és természet kapcsolatát, kölcsönhatását valódi művészi fokon mutatja be. — Azután minél több feltáró, restauráló, kutató munkát kell végezni! Akkor szeretjük meg hazánkat, s szűkebb hazánkat is, ha azt minél jobban megismerjük, s akkor nem sajnáljuk érte az áldozatokat sem.

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy valami, lassan azért történik e téren. 1957 őszére például elkészül Jakovali Hasszán dzsámija eredeti helyzetébe visszaállítva. A dzsámi-építészetnek e valóságos kis gyöngyszeme, mely minaretjével együtt megmaradt, a török hódításnak Európában^ a legészakibb emléke, — végre kikerül a szemklinika szorításából, s közvetlenül körüljárható lesz. De előtte, a Rákóczi út felől is volna mit tenni! A pécsiek áltaj Kórház térnek nevezett nemlétező teret a volt ferences-udvarból valódi térré kellene kialakítanij

— És most még egy-két sürgős és nem költséges feladatot említenék itt:

A török szent Idrisz Baba türbéjének helyreállításával s a közönség számára hozzáférhetővé tételével, a gyermekkórház előtt lévő park közparkká való átalakításával Pécs a török idők egyik je’en- tős és a budai legendás Gül Babáéhoz hasonló emlékkel s kedves sétánnyal gazdagodnék;

Igen sürgős feladat volna még, (s szintén nem drága a megoldása) az ország egyetlen, csaknem teljes épségű Barba- kánjának s a várfalnak a környező apró házakból való kibontása. Így a sétatér — a remek Nendtvich Andor-tervek alapján, — a pompás, igazi mediterrán! jellegű és történelmi légkört árasztó vársétánnyal bővülne.

Már e néhány, s igen mutatós megoldással is városunk értékben, szépségben nagyot emelkednék;

Sürgősen meg kellene oldanunk ezeket a feladatokat, annál is inkább, mert Pécs hamarosan az ország második legnagyobb városa lesz, s — ez is kötele*!

Dr. Harcos Ottó

Ar egész Káranimeden- 1

sa1.;—z ---------■■■■■ v. (

cé

hen, régész nyelven szólva, j —- a „lengyeli kultúra” ( néven ismert emlékanyag < egyedül csak itt, a Mecsek 1 hegység vidékén fordul elő. A j Mecsek déli lejtőjén a linearis . keramika-korától, tehát 5—6000 1 esztendő óta nyomon tudjuk követni az emberi élet folyto- j nosságát. E 6000 esztendőnek , már kezdetén is sajátos embe- ( ri élete eredményezte Pécset, 1 játszott közre a város alakulá- ' sában, arculatának kikristá- j lyosodásában. E vidék 6000 i éves kultúrája, mint ősi hagyó- | mány származott ránk. Deresé- ' nyi is mindjárt a mű elején j megállapítja: „E feltárások te- , szik lehetővé, hogy a település kezdeteit messzebb vezessük ; vissza a múltba, mint általában legtöbb városunknál.” E kijelentés után mégis egy-ket- 1 tőre rátér a római, a 2000 éves Pécs tárgyalására. A forrás- j munka, amelyre itt támaszko- • dik, 1941-ben jelent meg, s ez abban az időben még meg is i felelt annál is inkább, mert ; a „keresztény Pécs” bemutatása a kurzus vitorláit dagasztotta.

A római várost Dercsényi Sopianae-nak mondja, holott a i városnak ez első (kb. 3000 éves) ismert neve kelta. Csak a IX. sz. közepétől használja Der- 'csényi a város latin nevét, amely — szerinte — „a szláv, magyar, német, francia változatokon keresztül a település jellegzetességét (öt templom) fejezte ki”. — Az egész gondolatsor hibás. A város nevével 12 sorban foglalkozik, a jegyzetben pedig 14 sorban. Ha nem is ennyi sort, de néhány szót nekünk is kell erre ejtenünk, mert mi is állítjuk: e név szorosan összefügg a településre jellegeztes városképpel, műemlékkel. Kezdjük te- há,t mi is a szláv néven. A Pét Cerkvi (öt templom) képzelet szüleménye, mert, alá a szláv nyelvek alkatához, s az etimológiához kicsit konyít, tudja, főnév nem rövidülhet meg ainy- • nyira, hogy mindössze egy hangja ragadjon a jelzőjéhez s így a számnevi jelző elszakadván a névszótól, önálló életet kezdjen, s mint helynév megmaradjon. A IX. században a templom fogalma a bazilikával azonos, Pécsett pedig sohasem volt öt bazilika. A latin quin- que jelző, s ezt sorszámként