Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-07 / 82. szám
6 N A PLÖ 1957. ÁPRILIS %2 Uttuunodes*» táncisko 1, atea. divat! Lyoertte Darsonval táncosnő és fivére Seng« Peaxanüt, a párizsi állami operaház tagjai nemrégiben nyitották meg Párizsiban ultramodern tánciskolájukat, ahol a legritkább és legkülönösebb táncokat tanítják« Francia divatlapból vágtuk,» Halványrózsaszín gyapjúruha, bő szoknyával, azé les ráhaj fásokkal, amelyeket öv szó rit le. Az ujja rövid, a ruha nyaka magas. (Pierre Billet modellje.) A divatnak Is van történelme. Van bizony! Kissé röstelkedve elárulhatjuk: a nagykönyvekből többet megtudhatunk világot boldogító elődeink ruházkodásáról, mint viselt dolgairól. Úgy ám! A buzgó történészek többet foglalkoztak, mondjuk, Kleopátra kencefice receptjeivel, mint dicső államvezetésével. Sőt mi több, voltak korok, mikor a divat aa államügyek központjába került, s nagy komolyan megvitatott rendeletek szabályozták. Nem hiszik el? Egy példa a kétkedők lefegyverzésére. Egy régi lokriszi törvény az elburjánzott fényűzést akarta letörni Imigyen: „Lokriszi polgárnő as utcán nem vihet magival agy kísérőnél többet, kivéve, ha részeg. Nem hagyhatja el éjjel lakhelyét, kivéve, ha tiltott találkára megy: Nem hordhat aranydíszt és drága köntösöket, kivéve, ha a pénzért kapható nők sorába akar lépni. Lokriszi polgár nem viselhet drága szövetű ruhát és ékszert, kivéve, ha eéda helyek látogatására Indul“ Óriási foganatja volt a törvénynek a fényűzés szabályozásában. Nem Is csoda, hisz nagy emberismerő szerkesztette: Zalaucus, a neves görög filozófus, Csinos és célszerű viselet Kötény-munkaruha A mai dolgozó nő ruhatára általában nem valami gazdag; Inkább kevés, de ízléses, divatos darabból áll. Ezért Is szükséges, hogy szép ruháinkat, amikor csak lehet, kíméljük. Háztartásunkban és munkahelyünkön viseljünk mindig kötényt, Illetve munkaruhát. A kötény védi a ruhát, ott, ahoi az leginkább ki van téve plszko- lödásnak. Nylon anyagból többféle kötényt is gyártanak, de ezeknek — sok előnyük mellett — az a hátrányuk, hogy hamar tönkremennek. Amellett pedig — például mosogatásánál — a víz lepereg a nylonon és a szoknyára vagy viselőjének a lábára csepeg. Sok tekintetben tehát előnyösebb a textilanyagból készült kötény. Főzéshez, a nagyobb tisztaság végett, lehetőleg fehér kötényt kössünk magunk elé, egyéb munkához pedig színes anyagból varrt kötényt, ami nem piszkolódik azonnal. A kötényhez szorosan hozzátartozik a fejkendő, melyet a kötény anyagából Is készíthetünk. Megvédi az fteleket attól, hogy hajszál hulljék azokba, takarításnál pedig a hajunkat óvja a portól, piszoktól. egy___ Itt bemutatott kötény __ színű kartonanyagból készült Különlegessége az alján elhelyezett nagy zseb, amelyben — hogy mindig kéznél legyenek — portörlőt padlóviaszt és más hasonló takarítóeszközöket tarthatunk. Fehér köténynél ugyanígy alkalmazhatjuk a zsebet: fogórongy, törlőruha, gyufa stb. elhelyezésére. Hátul véglggombolt munkaruha. Egyaránt felvehetjük ujjatlan 'eni fehérneműre vágy másik ruhára. Előnye, hogy maradékból vagy régi ruha anyagából U lehet alakítani. A felső részen és az aUon W külön beállítás, nagy zsebekkel. Le akar bámulni? Szedjen tablettát! TALLÓZÁS Ax oregoni egyetem _______ . , „ , .-P ,oralen. elnevezi,.el éj szert tak‘ amikor a képviselőházban találtak fel, amely eltl.coM • bőr osztottak Két köbarnuldsdt, de megakadályozza a rendkívül kellemetlen égést is hdmldst. Az ú) szert indiai növényekből dilit)dk elő. Ez különböző vitaminok hozzáadásával elősegíti a bőr íestékképzÉsét. Az olasz női képviselők nem- „Azoknál a férfiaknál ét nőh* régiben alaposan elesodálkoz- nél, akik nincsenek egymással rokoni kapcsolatban a csók megbocsátandó bűnnek számít akkor, ha a pillanatnyi érzéki VJQYE TETSZIK? Kezdetben volt a mfilovaglás és a hölgylovasok számára készített nyereg, ezt a XX. században felváltotta a motorkerékpár áramvonalas szerkesztéssel, és nők számára is könnyen kezelhető formában. Aki nem hiszi, próbálja ki! zöttilk. Ezeknek a szelvényeknek alapján akár Róma legdrágább fodrászüzletében is megcsináltathatják a hajukat. Ez azonban nem engedményféle a részükre, mert a férfi képviselők már régen élhetnek azzal io joggal, hogy a képviselőházi borbélynál rendbehozassák a hajukat és borotválkozzanak teljesen-dijtalanuU Egy ugyanolyan kővér, mint bőbészédű hölgyet az a szerencse érte, hogy fogadta Pablo Picasso. A vendéghölgy megtekintette a művész vallaurisi [házának minden részét, majd \a műterembe visszaérve a met- jtér székébe rogyott; • — Oh, mesteri — lelkendezett. — Micsoda csodás színek! ;Ha csak valamit haza tudnék •vinni ezekből a ragyogó szi- •nekbőll : — MegtehetiI — mondta mo- [solyogva Picasso. — Ugyanis a •palettámra ült. • „Bűn-e a csók" —- tette fel • a kérdést a „Palestra del Cle• ro” című vatikáni folyóiratnak tegyik hú olvasója. A folyóirat •a következő feleletet hozta; gyönyörnek szól csak. Viszont halálos bűnnek tartandó a csók, ha a nemi egyesülés élő- futárja. A házastársak csókjai, valamint a rokoni csókok nem számítanak bűnnek. Az utóbbinál természetesen csak abban az esetben, ha a csókolódzó* nak nincsenek hátsó gondola* tai”, • Nyugatnémetországban a kp mutatások szerint mintegy 3,258.000 vállalat van, s több mint 600.000 vállalatnak ve* zetője illetve igazgatója nő, A vállalatvezető nők ja it >za férjezett, családos anya, s clő* rehaladottabb korú”. Egy nvvb gatnémetországl lap ezekkel a számadatokkal kapcsolatban megjegyzi, hogy ezek a válla, latvezető asszonyok sokkal óvatosabbak a szerződésköté* sekkor, körültekintőbbek egyet határozatok meghozatalakor, a nagyobb szaktudással és kés* deményezéssel rendelkeznek, mint férfi kartirsaik. Az olyan vállalatokban, amelyek élén nő áll, Igen ritka a ráfizetés ét a csőd. Henry Barbusse t •0^ életen tél Fordította: SÁRKÖZI GYÖRGY Vili« Két halottat látok összefonódva egy ágyon. Orromba verődik a halál illata, amikor szobájukba surranok, mint valami betörő: már rég halottak voltak, anélkül, hogy tudta volna valaki körülöttük. Megfagyott arcuk hiába torzul el, nevük eszembe szökik. Jean Nlollls és a Fomarina. Beavatott arccal mondották róluk a napokban: „Eltűntek, hogy valahol egymáséi lehessenek, a papa ellenkezése dacára!” A vérrel mocskolt lepedőn ott látom a fekete, szögletes darabokból összeillesztett csinos kis pisztolyt, őrült mozgatóját az ólom-gyöngysornak. Míg a szalonokban róluk beszéltek, testük két koporsó volt, s lassan enyészett távol mindenkitől és távol egymástól. 7: Egy másik szobában egy férfi könyököl, lehajtott fejjel gondolkodva. Körvonalai Ismerősek;;; Arcához hajolok; Marci Telhetetlen szenvedés szorong a halott vonásain; Szeme könnyes. A csupasz asztal fölött, egészen egyedül, sírt Marc a ragyogó és boldog életművész, a műkedvelő mérnök, aki a nagy élet tükörképét, mint valami rendszert, foglalta össze magában, ott zokogott az imént. Könnyei bizonyára melegek még szemében; Miért? Micsoda vigasztalanság ásta abba a em* HENRY BARBUSSE: AZ ELETEN TOL tt bába, amely nem volt az övé? Nem tudom. Csak egyet tudok: Marc nem az volt, akinek hittem. Csalódtam, valahányszor beszéltem vele; ő Idegen volt. Oly erősen csap rám a fölfedezés, hogy torkomból föltör a suttogás: csak idegeneket ismerünk — és félek. Ezek a közönséges tragédiák — a barát, akinek életvidámsága titkos tépelődést táplál; a szerelmesek, akik balgaságukban nem tudtak az életben megállni; az ismeretlen, akinek a vertség megmutatja szervezete elkopott fonalait — ezek a mindennapi tragédiák, amelyekre egy pusztító szél elvonulása bukkantott rá, még szebbek és mélyebbek voltak egyesegyedül e pusztulás miatt. Szemem meztelenre tárult egy mélység fölött; lm, az ember, vágyainak és szenvedélyeinek Játékszere, a szerelem meredélyén küszködik, ahogy tud, mióta a bölcsek sovány csoportja előtt zűrzavaros tömegben kavarog. Mindegyik ,má.s, de mindegyik belsejében egyformán súlyosodik a vér szorongása és szívük rettenetes fenevada. Sejtjük ezt, de nem látjuk. Ha szánakozunk is, csak töredékeit adjuk oda szánalmunknak, mert nem tudjuk. S ki tudja? Én? Nem. Azt hittem, hogy a ketrecek belsejébe jutottam, de mindenkinek igazi titkát más ketrec őrzi. Valójában — e kővémeredt tragédiák előtt — vak vagyok. Holt szerelem, holt szenvedés:: s Csak a kezdetet vagy a véget Ismerem. A tömeg, melyen áthatolok, lapos mint egy kép. Hideg fények sorozata, mely formát ölt. Mint testemet érő villámcsapás sújt rám egy tükre előtt álló meztelen nő fölvillanása. A fehéren tagolódó, hátraívelő csodálatos test két keze a mellén, könyöke a csípőjéhez feszül. Hasa domború és alant meztelenségének íves, párás küszöbe látszik. Elragadtatott szemmel kezemet is ráteszem. Kezeim reménykednek: még meleg? Tenyerem vállára súlyost HENRY BARBUSSE: AZ ELETEN TOL sodik. Ekkor megindul felém. Mintha rám akarna támaszkodni! Megragadom, föltartóztassam. Érzem bordáit, a súlyos kísértet teli húshüvelyét. Tekinteti hideg sugár, mely elfehéredett szeméből Jön, lándzsa mely fölfeszíti szemét, ölelkezik az enyémmel, aztár oldalt zuhan. Valami megfoghatatlan fal van köztem s e ragyogó jelenség közt. Fölkiáltok. Lobbanó hévve ellököm magamtól e másvilági testet; az ágyra zuhar egyenesen, egydarabban, anélkül, hogy elárulná kihűlt- ségét — menekülök a világító bálvány elől. Nem tudom a misztikust magamba fogadni és nem tudom a halált megérinteni. Körülöttem a pokol támadt föl és minden eltűnik előlem..; Nem, nem tűnik el minden;:: Nem tudom miért. — valami homályos oka kell, hogy legyen — erőszakkal folytatom, meggörbített háttal kutató utamat. Egyes szobák üresek. Másokban, melyeket egye’ len mozdulat tölt meg, látok, látok... S még többe> akarok látni, tudásszomjam megsokszorozódik. Betöröm az ajtókat, melyek nem nyílnak meg önként. Bemegyek, kijövök, tervszerűen gazdálkodók. Ezek az apály után beláthatatlan sokaságba fölhalmozódott iszap-lények alszanak, vagy öltözködnek vagy esznek, egyik szemükkel az újságot böngészve vagy teljes súlyukkal nem csinálnak semmit. Majdnem mindegyiket ismerem; ünnepélyeken lökdö«ten őket, beszéltem velük, amikor még az élet színésze és színésznői voltak. De most mozdulatlanok; s ez a végtelen mozdula’ lanság megtapintásra ingerel, alighogy egy-két máso- percet állok egyik vagy másik lejárt óraként elakn.-t mozdulatú test előtt. Ez a mozdulatlanság ünnepélyes szárnyalást ad az élet banalitásának; valóba« - Igen, ez az, — a remekmű sugárzását. (Folytatás a keddi számban.)
