Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-28 / 99. szám
4 N A PLÖ 1957. Április 1 Ä pártmunkáról „A kommunizmus a kapitalizmussal szemben az önkéntes, az öntudatos, az egyesült, a modem technikát' felhasználó munkások magasabb fokú termelékenységét Jelenti... A kommunizmus ott kezdődik, amikor az egyszerű munkás önfeláldozóan, nehéz munkával megbirkózva kezd gondolkodni a munka termelékenységének emeléséről, arról, hogy minden púd gabonát megőrizzen, bár azokat nem személyesen a dolgozó kapja, nem is a hozzátartozói, hanem a távolállók, az a társadalom egésze, tíz és százmillió ember, akik eleinte egy szocialista államban, később a Szocialista Köztársaságok Szövetségében egyesülnek” — mondta Lenin. Ezt az alapvető elvet igen fontos ismerni a pártmunka fogalmának meghatározásánál és különösen az életben való alkalmazásánál, mert az MSZMP is olyan emberek önkéntes harci szövetsége, akiknek végső célja a szocializmus, majd a kommunizmus felépítése. Ebből az elvből következik az,* hogy elsősorban a kommunistáknak kell úgy dolgozniok, ahogyan Lenin megjelölte a szocializmus, majd a kommunizmus építését, mert elsősorban ők azok az emberek, akik elvből, tudatosan és nem pénzért tfagy anyagi előnyökért — ahogyan azt az ellenforradalmárok hirdették — vállalták azt a hatalmas, tele veszéllyel és nehézséggel járó kolosszális munkát, hogy a szocialista rendszer épüljön fel hazánkban is. A kommunistáknak kell a párt általános programja és a szervezeti szabályzata szerint a pártmunkával az egész népet mozgósítaniok a közelebbi, majd a távolabbi pártprogram megvalósítására. Itt jutunk el vizsgálódásunk alapjához: hogy eddig helyesen, vagy helytelenül végeztük-e a pártunkát? Amit az MSZMP a marxista- leninista elvek védelme, a proletárnemzetköziség, a proletárdiktatúra, a gazdasági és politikai élet normalizálása érdekében aránylag igen rövid idő alatt tett — azt mutatja, hogy a lenini normák szerint irányítja és végzi a pártmunkát, az országépítő munkát. Sok esetben azonban más a helyzet a pártmunka gyakorlati alkalmazása és értelmezése körül az alapszervezetekben, mint a legfelsőbb vezetésben. Vegyünk sorra néhány gyakran előforduló példát arra, hogyan választja el a párt- tagok némelyike a pártmuna párttagság jelentékeny része még nem látja helyesen a pártmunka fogalmát. a pártmunka lényegét és ebből adódik, az hogy elválasztja a pártmunkát, a társadalmi munkát a termelőmunkától. Sok helyen, csak azt fogadják el pártmunkásnak, aki folyton szaladgál, szónokol, gyűléseket szervez, másokat is elvon a munkától, minden lében kanál, akár becsületesen végzi el a saját munkáját, akár nem. Az ilyen típusú párttagokat tartják a jó pártmunkásnak, jó párttagnak, sőt némelyikre még meg is jegyzik: neki köny- nyű, ő ráér „pártmunkát” végezni. Ezek a téves nézetek nem mai keletűek és nem is az ellenforradalom eszmei zűrzavarában születtek. A pártmunka és a termelő- munka kettős értelmezése, elválasztása a kapitalista rendszerben* élő és működő kommunista pártok felfogásából ered. A kapitalista rendszerben helyesen bírálták elvtársaink azt a kohununista párttagot, aki egész nap. teljes erejéből dolgozott és még túlórázott is, hogy „elvtárs, te a munkáddal segíted a tőkéseket, erősíted a tőkésrendszert, de elhanyagolod a pártmunkát”. „Ro^sz kommunista vagy! Rossz párttag vagy!” Azért volt ez így jó és helyes, mert a kommunista pórt célkitűzései és a tőkések céljai, valamint a rendszer célja nem egyezett, nem vágott egybe. Ma, amikor szocialista rendszerben élünk, ahol a munkásosztály a vele szövetséges parasztsággal gyakorolja a hatalmat, a termelőeszközök a nép köztulajdonában vannak, helyes-e azt mondani, hogy a rendőr, katona, egyéni paraszt, vagy tanácselnök, függetlenített pártmunkás, vagy Kossuth- díjas traktoros vagy éppen hazánk valamelyik nagyhírű tudósa, csak akkor végéz pártmunkát, ha a napi munkán túl politikai tömegmunkát végez? Ugyancsak fordítva is felvetődhet a kérdés: minden új értéket létrehozó munka, amely erősíti a rendszert, újabb és újabb dicsőséget szerez a szocialista hazának — ez mind pártmunka? Úgy hiszem, sem az egyik, sem a másik meghatározás nem helyes és nem jó. Mit nevezünk pártmunkának? A marxista tanítás így adja meg a választ: „Van propaganda szóban és tettben, de a propaganda és agitáció tettel reálisabb”. Vagyis mondjuk ki kereken: a termelés sikereinek a tett a legjobb propagandája. Meg kell ugyan különböztetni szervezetileg egyes munkaterületeket mint például: pártmunka, szakszervezeti munka, tanács munka, tudományos és szellemi nevelő munkás, stb. De a pártmunka értelmezésének túlságos leszűkítése az, ha a pártmunkán csak a propaganda és agitációs munkát vagy a szó szűk értelmében vett kommunista nevelő munkát értik. Habár ma ez igen előtérbe került. — A pártmunka lényegének teljesebb meghatározásán, a pártmunka fogalmán azt értjük, hogy U minden munkát, még a leg- mechanikusabb, még a kizárólag technikai munkát is úgy értelmezzük és úgy végezzük, ahogyan azt a párt kívánja. A párt kívánsága a párttagokkal szemben elsősorban az, hogy mivel ők a szocialista forradalom önkéntes és tudatos építői, előbb nekik kell úgy végezni minden olyan munkát — akár szellemi, akár fizikai vagy erkölcsi vonatkozású, — hogy munkaközben az a gondolat vezesse őket, hogy készítményei vagy szellemi erőfeszítései elősegítik a szocialista rendszer védelmét, esetleg az ellenség elleni harcban használják fel vagy új dicsőséget szerez népi demokratikus rendszerünknek a nép javát szolgálja. Ez kommunista munka, ez pártmunka. Ha ma egy párttag akár az egyik, akár a másik területen ér el szép eredményeket, de lehet az pártonkívüli is — ha azt elvből a rendszerünk erősítéséért teszi — nem érdekes az sem, hogy a nap melyik órájában vagy szakában végzi azt — az akkor is jó pártmunkát, kommunista munkát végzett. Az jó pártmunkás. így kell — véleményem szerint — helyesen értelmezni a pártmunkát, s akkor nem fordul elő olyan eset, hogy valamelyik párttagot, országos hírű traktorost, pedagógusit, vagy éppen kutatót, mindenáron más pártmunkával akarunk megbízni. Lipcslk István, a pécsi járási intéző bizottság tagja. A felhők között A Misina-tetőtől a Dömör- kapuig igazán nem hosszú az /út, de a hirtelen lejtő és visszafelé az erős emelkedő, bizony még a fiatalokat is kifárasztja, hát még egy öregembert. De amikor megkérdezik Józsi bácsit, nem kimerítő naponta kétszer is ez az út, mosolyogva válaszol: — Bizony nem könnyű. De szívesen csinálom. Itt a tetőn ugyanis nincs ivóvíz. Vödörszám kell felhozni a vizet a Dömörkaputól. Mert hát ha a vendég vizet kér, nem mondhatom, hogy nincsen. Az asztalra hamarosan bor került és lassan megindult a beszélgetés. — A rövid néhány hónap alatt igen megkedveltem ezt a helyet — mondja Józsi , bácsi. A munkám, tulajdonképpen két részből áll. Legfontosabb, hogy ételt és italt biztosítsak a vendégeknek. Azelőtt nem is tudtam volna elképzelni, hogy itt a Misina-tetőn ilyen nagy a forgalom. Ha idegen érkezik ide Pécsre, mondjuk Miskolcról, Debrecenből, Szegedről és így tovább, az biztos, hogy nem kerüli el a Misina-tetőt. — S mennyivel inkább jönnének, há például személygépkocsin tudnának feljönni, mert hát az emelkedő a meglévő kocsiúton igazán nem nagy, csak rendesen ki kellene építeni. Gondoljuk csak el, jönnek külföldi vendégeink, megcsodálják a szép várost. Feltétlenül szemükbe ötlik a kilátó. Hát kérem teljesen kifáradva, csuromvizesen érkeznek és bizony alaposan megmondják a véleményüket. Legutóbb bolgárok, kelet-németek és jugoszlávok jártak itt. — No, de nemcsak azzaí foglalkozom, hogy az érkező vendégeknek minden kényelmet megadjak, hanem tudományos munkát is végzek. Itt a Misina-tetőn meteorológiai állomás működik. A különféle légnyomásmérck, a száraz és nedves hőmérők, a szél erősség mérők naponta mérik a fontos adatokat, amelyeket én ellenőrzők és napjában háromszor közlöm a központtal. — Néhány hét múlva nemzetközi meteorológiai értekezlet lesz itt nálam. — A minap megbeszélésre hívtak a Dömörkapuhoz. Budapestről a turistaházakat kezelő vállalat központjától két elvtárs lejött és megkérdezték milyen panaszaim vannak. — Hát bizany én „kitálaltam”. Megmondtam, hogy a kerthelyiséghez nincsenek asztalok. Mit csinálok, ha a jobb idő beálltával megszaporodnak a vendégeim és a szabad levegőn akarnak tartózkodni? Nincs pultom se, ahol az italokat tarthatnám és így tovább; — ígéretet kaptam, hogy az útra való kérelmem kivételével minden sérelmemet orvosolni fogják. Hiszünk az ígéretekben. Reméljük, amikor legközelebb a Misina-tetőre látogatunk, már fehér asztalok mellett fogyaszthatjuk el a sörünket, s talán nincs messze az az idő sem, hogy gépkocsin mehetünk fel a kilátóhoz. LAKY RUDOLF 22 000 klscslbéi adtak el szombaton Most aztán már végképp itt a tavasz. Ezt mutatja az is, hogy szombaton a vasútállomáson mindenütt csibe-csipogást, hallott az ember. Apró, sárga pelyhes kis csirkék dugták ki a fejüket a kosarakból, a kis ládikákból. Annyi csirke volt, hogy az,ember össze sem tudná számolni. Szombaton ugyanis nem kevesebb, mint 22 ezer naposcsibét adott el a Baranya megyei Keltető Vállalat. Ez igén, ez aztán jó bolt volt a parasztoknak is, a keltető v állalatnak is. JllziiUék meg, a iMifzi fiaikat! Ismeretlen facsoport vonja magára figyelmemet a hatalmas sellyei park közepén. A fák már le- virágzottak, alattuk szinte fehérük a fű, eltakarják a halványrózsaszínű szirmok. Szeretném tudni milyen fa. Nyúlok az ág után, s akkor megszólal mögöttem valaki: — Nem szabad ám letörni ... Úgyis tönkretették már ezt az egész parkot. S ebben ismeretlen barátomnak igaza van.' A hat holdas terület már csak romja a nemrég még felbecsülhetetlen, tudományos értékű parknak. A gondatlanság, nemtörődömség miatt ma már alig találunk a korábbi kétszáz fajta fából hatvanöt. Valamikor Drasko vieh grófé volt a birtok. A gróf úr minden évben 30—35.000 pengőt költött a parkra. Megtehette, a cselédek százai gürcöltek meg érte. Meg kell hagyni, a park szép is volt, Abban az időben kétszáz különböző cserjét és fát számláltak a parkban. A fenyők többségét Jugoszláviából hozatták, de él itt .még ma is olyan fa, amely Hollandiából, Angliából és más messze földről került Sellyére. 1948-ig tanítóképző és gazdasági iskola volt a kastélyban. Eddig nem is szenvedtek a fák, mert Dorn bácsi, a tsz jelenlegi kertésze gondozta és a gyerekek szívesen segítettek. Később honvédek kerültek ide, akik már keveset törődtek a parkkal. Sőt, amikor elköltöztek teherkocsi val hordták el az értékes cserjéket. 1952-ben a községi tanács az egészet körülkerítette. Akkor még a felnőttek között is akadt, aki szívesen segített társadalmi munkában. Később azonban egyes elemek felháborító módon, könyörtelenül szétszedték a drótkerítést. Virágoskertet fabrikáltak saját portájuk körül, vagy ólat készítettek belőle. Megkezdődött tehát a vandalizmus, s tart csökkentett mértékben még most is. A csatomatéglával szegélyezett utakon még néhány nappal ezelőtt is vontatók, traktorok, lovaskocsik száguldottak. Van olyan fenyő, amelynek már három szór elmetszették a tetejét, kiássák a cser jéke t és odahaza akar jak elültetni, sikerte■> lenül. És ezekért a pusztí- tűsökért senkinek sem görbül meg a haja szála sem, mert soha nem volt erélyes gazdája a parknak; Most átadták a községi tanácsnak. De nem tudják, mi legyen a parkkal. Tervezték már azt ist hogy fürdőt építene kt s ez csekély befektetéssel lehetséges volna, mert a szükséges anyag nagyrésze raktáron fekszik, Tervez- getéseknél tovább azonban még senki sem jutott. A park egyre romlik. Olyan értékek vesznek itt kárba, amelyeket igen nehezen lehet majd pótolni. Menteni keile ne, sürgősen mentenU amit még lehet. S ehhez az első lépés: nyilvánítsák védett területté a parkot! LIPÖCZK1 kát, a társadalmi munkát a termelőmunkától. Az elmúlt napokban megkérdeztük az egyik elvtársat, hogy ő jelenleg milyen pártmunkát végez, milyen pártmegbízatést kapott az alapszervezetben? A következőképpen válaszolt: „Most semmilyen megbízatásom nincs, semmiféle pártmunkát nem végzek, mert tsz-t szervezünk”. Egy másik, egyéni paraszt elvtársnak pedig az volt a véleménye: „Most már megkezdődött a tavaszi munka, korán kelünk, későn fekszünk, nincs idő pártmunkára”. Ha egy-egy tanácselnökkel beszélgettünk, arra hivatkozott, hogy a földrendezés, az adóterv teljesítés és sok más munka úgy leköti az idejét, hogy még meghalni sincs ideje, nem még pártmunkát végezni. Érdeklődtünk Fernbach elvtárs, a szentlőrinci ÁMG. Kossuth- díjas traktorosáról: „ö most csak szánt korán reggeltől késő estig” — mondták. A pedagógusok imigyen mentegetőznek: „Jaj kérem, nekem most éppen elég a dolgom, pótolni az ellenforradalom idején kiesett munkát és helyreállítani az osztály fegyelmét, rendjét”. Fegyveres testületek tagjai az erős. szolgálatra hivatkoznak. Függetlenített pártmunkások között is akad, aki csak a napi 8 órán túli társadalmi munkát ismer, el a pártmunkának. Sok párt- szervezetben pedig nincs és nem lelnek elég pártmunkát. A példák azt a nézetemet igazolják, hogy Megmaradtunk azok, akik voltunk — Ha este I kimentem------------------1 utcára, a nemzetőrök betessékeltek. Azt mondták: „Maga ne járjon az utcán! Maradjon otthon!” Azzal fenyegettek bennünket: Kocsis bácsit, Sebők elvtársat, meg engem, hogy ránkgyújtják a házat... De kitartottunk. Hét család azt mondta: „Nem megyünk széjjel” — és ma már 76-an vagyunk — emlékszik vissza Őr- gyám József, a beremendi Dózsa tehenésze; — Hogy miért tartottunk ki? — Nehéz eure csak úgy egy mondatban válaszolni. Talán, ha elmondom min mentem keresztül az életben, megérti. Tíz éves volt, amikor apját elvitték katonának, ö lett a családfenntartó. Két évig, amíg az iskolát ki nem járta, a beremendi református egyház- község haramgozója volt Az tán szolgálni ment. Bemkosz- tos lett Ambruséknál. 12 mázsa búzát kapott egy évre meg kosztot Nyomorúságos kereset, de kenyérnek elég volt. 1925-ben a píispökbólyi uradalomhoz szegődött el és itt volt 1941-ig. Volt csikós-gyerek, olaj ütőben munkás, béres, parádés-kocsis, évi 12 mázsa búzáért, nyolc űrméter fáért, napi két liter tejért, évi hatvan pengő készpénzért, 1 400 négyszögöl földért — Nagy volt a szegénység! — tör ki belőle a felháboro- dottsgg- — Egy nagyobb család ebből a kommencióból még megélni sem tudott, nem ám, hogy... Tudja mi volt akkor a cseléd bútora? Két rossz ágy, egy rozoga szekrény, esetleg egy vacak asztal néhány székkel. Több semmi! Körülnézek a takaros kis konyhában. Modem, új konyhaszekrény, dívány, az asztalon terítő, rádió, a falakon képek. — Az apósomék, a Hantung- család most is a pusztán vannak. Már harmadszor cserélik ki a bútorukat, mert azt mondják, ami van nekik, az már régimódi, nekik új kell. Apósom nyugdíjas. Érti? — Nyugdíjas. ötszáz forintot kap havonta; Lassan belemelegedünk a beszélgetésbe. Sorra elevenednek meg az emlékek. 1933-ban például meghall? az öreg Augusztics Viktor főintéző, akinek a parádés-kocsisa volt. Helyébe Mohácsszigetről új főintéző jött, Vajdovics György személyében. Vad ember volt és szélhámos. Minden éjszakáját a halastónál töltötte. Reggel három óra felé mentek haza. Orgyán le sem hunyhatta a szemét, három napon keresztül, mert fél négykor már ébresztő volt. így hát nem csoda, ha elaludt, hacsak egy félórácskát is. Épp elóg volt ez Vajdovicsmak. — Te piszkos, te szemét, úr akarsz lenni? Mars az igás- tstállóba! — kiabált a főintéző magából kikelve és ütésre lendítette a karját. A pofon nem csattant el, mert Orgyán József elhajolt. Püspokboly, | mint a--------------------1 neve is mu tatja, püspöki birtok volt Az ember azt gondolná, hogy itt legalább megtartották az ünnepeket. Meg hát, csak nem a cselédek, hanem az urak. A cselédeknek még Mindenszentek napján is dolgozniok kellett, ha más munkát nem tudtak adni nekik, akkor az utakat boronálták. Hát ilyen yolt a cselédek ünnepe. Meg aztán olyan, mint az a bizonyos 1925-ös május elseje. Ekkor történt ugyanis, hogy a cselédek elhatározták, megün- neplik május elsejét. Nem fogtak be. A gazda jelentette az intézőnek. Az intéző kiment a kocsisokhoz és rájuk parancsolt, hogy menjenek dolgozni. Volt, aki már készítette a szerszámot, de Rényi János kocsis odaállt és elkiáltotta magát: — Aki ki meri vezetni a lovat, azt leütöm a villával! Az intéző elment és egy félóra múlva csendőrökkel tért vissza. Rényi Jánost, az ünnep szervezőjét jól elverték és másnap kiadta az uraság a parancsot, hogy pakolják fel Rényiéket a kocsira és vigyék ki a puszta szélére. Ott rakják le a földire. A kocsisok jószívűségén és együttérzésén múlott, hogy Rényiéket nem a határban, hanem Beremenden pakolták le. Róm'er intézőtől is maradt emléke, ö 1939-ben volt a hatalmas püspöki, birtok teljhatalmú ura — Tudja, úgy elmondott az mindenféle csibésznek, gazembernek, mert 21 hold vetésénél 2 mázsa vetőmag megmaradt! Akkor azt mondtam neki: „Főintéző úr, ez a két mázsa meg sem látszik, ha kikel.” Erre még paprikásabb lett és ordított veszettül, hogy én őt ne tanítsam, hogy én senki- házi akarom őt kioktatni. Ugyancsak ezzel az intézővel gyűlt meg a baja akikor is, amikor az egy pengő kiszállási díjat követelte. Nem adták meg neki, hát elment az igazgatóságra. Az igazgatóság kiutalta, de lett is ebből nagy zenebona. Mert alig, hogy hazaért, a főintéző úr így fogadta: — Te piszkos, rongyos kommunista, hogy jössz te ahhoz, hogy panaszra menj! Ettől kezdve nem volt maradása. 1941-ben végleg ott is hagyta az uradalmat. Ebbe a kis házba jött, amit a nagynéniétől örökölt. Feles földön gazdálkodott, A felszabadulás után a földosztó bizottság tagja lett, és ő is kapott hét holdat. 1949- ben alapító tagja volt a termelőszövetkezetnek és büsz- .kén mondja, hogy az ellenforradalomkor is azok között volt, akik a világért sem oszlottak volna széjjel. Mindent elmondott már, azt is, hogy a Kocsis bácsival, Sebők Istvánnal együtt megalakították még januárban az MSZMP-t, csak egy kérdésre nem felelt még: Miért nem lépett ki a termelőszövetkezetből? — Azért is, amit elmondtam — habár ezt csak emlékeztetőnek szántam — meg aztán azért is, mert nézze az elmúlt évben is 24 mázsa búzát, 14 mázsa árpát, zabot kaptunk. Meg aztán úgy gondolom, hogy ami nekik Jó, az nekünk rossz, viszont ami nekünk jó, az nekik rossz. Nekik a termelőszövetkezet rossz volt, tehát nekünk akkor csak jó lehet! Igaza van I ebben, meg az----------------1 tán abban is, az emlékeztetőben is, mert a mi fiataljaink vagy nem ismerik, vagy szeretnek elfeledkezni gyakran a múltról, ök csak a mát, a holnapot látják, a múltat alig. Ez pedig nagy hiba. s könnyen mellékvágányra vezet. Szalai János
