Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-27 / 98. szám

Éljen a szocialista tábor egysége, szabadságunk és függetlenségünk biztosítéka! A mezőgazdaság mai problémáit Milyen gépeket vásároljanak a termelőszövetkezetek? Több euer kisgép [A pártmunka hétköznapjai a parasztságnak [----------------------------------------­Me gkérdezzük? Ne kérdezzük? Az utóbbi években úgy be­széltünk a termelőszövetkeze­tek gépvásárlásáról, mint az egyik leghelyesebb cselekedet­ről. Igyekeztünk is bemutatni nagy előnyét, sokoldalú hasz­nát. Próbáltuk megmagyarázni a szövetkezetek követeléseit, hogy biztosítsanak a számukra elegendő és megfelelő gépeket. Részleteiben nem is helyteleníthető ma sem a termelőszövetkezetek gépvásárlási szándéka, csu­pán a módját és az Idejét kell megválasztani ahhoz, hogy valóban a közős gazdálkodás javát szolgálja és ne váljék kerékkötőjévé a nagyüzemi termelés kibontako­zásának. Éppen ezért érdemes meg­mutatni a gépvásárlás mindkét oldalát. A Zetornak vagy vontatónak pótkocsival igen nagy haszna van. Csak felül rá az ember és máris húsz kilométeres sebes­séggel viszi a termést, az árut a piacra, raktárba. Elhagy lo­vat, szekeret és gazdaságosabb is annál. Csakhogy amíg odáig jut egy szövetkezet, hogy fel­ülhet rá, hogy megvásárolhatja „hoci-nesze” alapon, sok min­dennek kell történnie a közös­ben. Ahhoz, hogy a 60—80 ezer forintokat egyösszegben lete- hesse az asztalra, erősödnie kell. Erősödnie, de úgy, hogy a 60—80 ezer forintot meg se érezze s amellett év végén, de közben is, jó pénzt fizessen munkaegységekre a tagságá­nak. Tehát bizonyos anyagi megaiapo­zottság szükséges ahhoz, hogy egy termeiőszövetke­zet gépvásárlásra gondol­hásson. Miből lesz a pénz? Állatállo­mányból szaporodik a leggyor­sabban. A jó állatállomány mellé föld kell, ésszerű gazdál­kodás. De legelőször is ceru­za meg papír és gondos szám­vetés. Mekkora jószágállo­mányt kell tartanom ahhoz, hogy egy vagy két esztendő alatt a bankban összegyűljön a gép ára, anélkül, hogy azt a tagság zsebe észrevenné. Az állatoknak takarmány kell. Több állatnak, több takar­mány. Van-e elegendő terület hozzá? S a területhez elegen­dő munkaerő? Lám mennyi — s nem mellékes — kérdésre kell válaszolni ilyen nagy fej­szecsapás előtt. Mert kemény a fa. Sokezer forint egy gép ára. Mindebből az következik, hogy gépet előnyösen és károso­dás nélkül csakis a szilárd gazdasági alapokon nyugvó szövetkezetek vásárolhat­nak. A terület, a tagság létszáma, az állatállomány mennyisége és milyensége mind megannyi té­nyező, ami nem kevésbé befo­lyásolja a vásárlást. De nemcsak anyagi oldala van a gépvásárlásnak. Mert jóllehet egy kétszáz holdon gaz­dálkodó, belterjességre törek­vő tsz is kifizeti a 60 000 forin­tot a gépért — példa rá a nagydobszai tsz — de mi lesz ezután? Van egy erőgépe a hozzávaló munkagépekkel. Egy hét alatt elvégzi a szántást, másik hét a vetést s azután csak majd a betakarításnál kell újra a gép. Addig áll ha­szon nélkül, mert szállítani sem kell örökké. Azt mondaná erre valaki, hogy kell a másik termelőszö­vetkezetnek, kell az egyéni gazdáknak s abból megint a szövetkezet húzza a - hasznot. Igaz. De ez is azt mutatja, hogy a másik tsz, minden tsz nem tudja megvásárolni a gé­pet s éppen erre építenek a gépvásárló csoportok. El is mennek, megmunkálják a szomszéd tábláját, üzletet köt­nek az egyéniekkel. Gyarapod­nak, erősödnek a másik tsz, meg a gépállomás rovására. Mert minek akkor a gépállo­más? Minek a nagy és sok mil­liót érő géppark, ha egyes szövetkezeteik arra gondolnak: majd mi kisegítjük a szomszé­dot, a falut, csak egyszer gép álljon a majorságban. Korántsem arról van itt szó, hogy lebeszéljük a termelőszö­vetkezeteket a gépvásárlásról, csupán óvá intjük, hogy idő előtt ne gondoljanak vele. Várják meg, amíg annyira megerősödnek, hogy a tag­ság is, a földterület is elbír egy erőgépet. Amikor a saját terület teljes egészében leköti és kihasználja a gépet. Ez is nagy haszonnal jár. Nem kell a gépállomással egyezkedni, nincs szükség szerződésre és elvitathatatla- nul olcsóbb is a talajmunka. Ugyanakkor meghagyják a gépállomásnak azokat a terü­leteket, ahol meglévő géppark­jukat hasznosítani tudják. Végezetül az autóvásárlásról néhány szót. Sok termelőszövetkezet vá­sárolt teherautót az utóbbi években megyénkben is. Ha beszédbe került a közös va­gyon, elsőként emlegették az autót, még ott is, álról orszá­goshírű állatállomány volt. Mindez azt bizonyítja, hogy a szövetkezetek régi vágya való­sul meg. A hiba ott van, hogy a szö­vetkezeteknél nincs még meg az autók kellő karban­tartásának a feltétele. Ahhoz garázs kell, szakképzett vezető kell, szerelő is nélkü­lözhetetlen, ha nem akarnak minden apró-cseprő hibáért nagy összegeket kifizetni. S ahol ezek a feltételek hiányoz­nak, ott hamar tönkremegy a gép s a több mint százezer fo­rinton vásárolt autót végül is 3—4 ezer forintért elkótyave­tyélik. Megint csak a tagság, meg a közös gazdálkodás sínyli meg. Igenis helyes az a törekvés, hogy a termelőszövetkezetek vásároljanak gépeket, teher­autókat, de csak akkor, ha már megteremtették a jó kihaszná­lás és gondos ápolás feltéte­leit, ha gazdaságilag annyira megerősödtek, hogy elbírnak ekkora terhet. Vásároljanak, de ne azért, hogy elvegyék a területet és a munkát a gép­állomás elől. A földmúvesszövetkezetek országszerte ma már több ezer kisgépet, szerszámot ad­nak kölcsön a gazdáknak. A kölcsönzési díjak igen méltá­nyosak. A helyi adottságok figyelembevételével, me- gyénkint változóan a fogatos fűkaszát napi harminc, a ve­tőgépet tizenöt, a lókapát hal forintért vehetik bérbe a pa­rasztok. A szelektorok bére, MIA-motorral együtt napi száz forint, háti porozó-per- metező gépé napi öt forint. Lényegesen alacsonyabb a hosszabb időre bérbe vett gépek kölcsönzési dija. röto a Pénteken délután negyed négy óra tájban Tóth Ferenc húsz éves villanyszerelő, a DÉDAV dolgozója, vókányi lakos, Pécsett, a József At­tila utca és a Petőfi utca sarkán villanyszerelési mun­kálatokat végzett. Munka közben áramütés érte és , fennakadt a villanydróton. A mentők azonnal értesí­tették az Áramszolgálató Vállalatot, ahol kikapcsolták az áramot. Ugyanakkor érte­sítették a tűzoltókat is, akik azonnal a helyszínre siettek és Tóth Ferencet a tűzoltó­létra segítségével a villany­drótról leszedték. A baleset után, a mentők Tóth Feren­cet beszállították a megyei hórház belgyógyászati osz- ! tályára. Érdekes vija zajlott le nemrég Luklcs József elv­társ, a mohácsi járási párt­intéző bizottság munkatársa és Németh Varga Péterné, a selyemgyári pártszervezet in­téző bizottságának elnöke között. A vitára egy manap­ság igen időszerű kérdés adott okot: helyes-e megkér­dezni az átigazolását kérő volt MDP-tagtóI, hogy miért nem lépett eddig a pártba? Lukics elvtárs nem-et, Né­meth Vargáné pedig igen-t mondott. Mindkettőjüket a párt féltése vezérelte. Lukics elvtárs például a szektás hi­bákra gondolt, amiknek kép­viselői általában így fogad­ják az átigazolásukat kérő volt MDP-tagokat: Most kell i jönni?! — Eddig nem vol- l tunk jók? Persze, már kon- I szolldálódott a helyzet! Meg- i várta, míg kikaparjuk a tűz- ; bői a gesztenyét! Az ilyen adjonisten valé- ; ban káros, hiszen a belépést kérő volt MDP-tagok többse-’ ge bár sokat vívódott, de hű maradt a szocializmus esz­méihez. Nem szabad hát lel* ketlen és rideg szavakkal cl* taszítani azokat, akik ma vagy holnap hűséges harcos­társaink lehetnek. De... S itt jön a szokásos, azonban nem szaimacséplő-jellegű el­lenvetés. A rideg, elvtársiatlan fo­gadtatás elvetése nem jelent­heti az ébertelenséget is! A „miért?" megkérdezésének mellőzése ugyanis oda vezet­ne, a jóhiszeműség ellenére is. Ezért ha a „megkérdezzük, vagy ne kérdezzük?“ felvető­dik, a válasz csak egy lehet: igenis, kérdezzük meg! Ne lelketlen és rideg szóval ha­nem elvtárslasan és határo­zottan. Senki sem mondja majd, hogy szektásság, hi­szen a párt tisztaságáról van szó. Mind a kettőt egyszerre! • Kislétszámú, mind- [össze hét tagú a ■villányi állami gaz­daság központi üze- ■mének pártszerve- jzete, de nem vall ■-szégyent a munká- ; iával. Elsősorban e •hét elvtárs bátor [kiállásának és pél- 5damutatásáriak kö­szönhető, hogy no- t vemben 4-e után bér 23 előtti több, sabb. Majd ha erő­műit 30 volt MDP- sebbek leszünk, ak- tag közül még több kor tartunk pártna­Termeljünk cukorrépát! ■volt náluk sztrájk; 1500 Fű kktfiém 450 kfy 3 *ie&l ■hogy a Takács Zsolt Shoz hasonló ellen- . • forradalmi hang­' jadók beszüntették gyalázkodásukat a népi demokrácia és becsületes elvtárs nem kérte az átiga­zolását. Ezért ismét beszélgetni akarnak velük. Ugyanekkor hangzott el az a kí­vánság is, hogy pártnapot kellene tartani, mert az el­lenforradalom óta talán csak egyszer beszélgettek el így a dolgozókkal az időszerű politikai helyzetrőL „Igen- árn, de melyiket csináljuk előbb? —* tette fel magának a ja párt sajtója ellen, kérdést Hóbor Gyű- I A kezdeti sikerek la elvtárs, az inté- !nem teszik ókét el- fbizakodottá, látják, ■hogy pártszerveze­• tűket erősíteni kel- 3­jlene, mert az októ­ző bizottság elnöke. — A tagszervezést, vagy a nártnaoot? Mi úgy véljük, hogy az előbbi a fonto­pokat is. i Valóban, ebben a kislétszámú párt- szervezetben most is nagyon fontos a tagszervezés. De nem választható el a pártnapok megtar fásától. A pártnapo­kon nemcsak a ré­gebben is pártonkí- vüli dolgozók, ha­nem a becsületes volt MDP-tagok fe­jében meglévő té­ves nézeteket is tisztázhatják — ez­zel pedig segítenek a tagszervezésnek is. Ezért úgy vél­jük, hogy a kérdés­re adott válasz csak egyértelmű le­het: mind a kettői egyszerre. ■fíte&tíl Bírósági krónika Izgatásért egy évi börtönre ítélték Akarod, hogy Pécs tiszta legyen? Amióta a Dunántúli Napló április 25-1 számában megjelent „A tiszta Pécsért:” című vezércikk, a városi tanács, a Köztisztasági Vál­lalat. már több intézkedést hozott a város tisztasága érdekében. Az eddiginél is fokozottabban ellenőrzik az utcákat, úttesteket, járdákat. Megjelentek a tisztaságot hirdető plakátok Pénteken reggel a város ut­cáin, a hirdetőoszlopokon (igaz, hogy eléggé eldugott helye­ken!) megjelentek az „Akarod, hogy városunk tiszta legyen?” című plakátok a következő szöveggel: „Vigyázz a tiszta­ságra!”, „Rendes ember nem szemetel!”, „Hulladék nem az utcára, hanem a kosárba va­ló!”, „Ne szemetelj!”, „Tiszta­sággal óvd magad és gyerme­ked egészségét!”, „Szemét, pi­szok, egyenlő fertőzés, beteg­ség!”, „Bontási törmeléket ne az utcára, hanem a szemétte­lepre szállítsd!”. Olyan tiszta­sági és egészségügyi jelszavak ezek, amelyeket Pécs város minden egyes lakosának a ma­gáévá kell tennie, ha azt akar­ban a legtöbb elhasznált, el­szórt villamos- vagy autóbusz- jegyet összeszedi és leadja a Rózsa Ferenc utca 17. szám alatt a Köztisztasági Vállalat­nak, jutalomban részesül. A hórom legtöbb villamos-, vágj autóbuszjegyet összegyűjtő úttörőnek értékes ajándéktár­gyat adnak. Mi van az Ipar utcában? : Kemény Kornél, huszonöt- :éves fúrómester, pécsváradi la­VMIIIIIIMIIIIIIItlIIUIIIIIItlIIIIIIIUIHnNNUiaBINHIflIUNIMIHI Baráti bejzélgeth O Gí -én a Pécsett tartózkodó német szakszerveze­ti küldöttek, Werner Lucas, az NDK Bá­nyász Szakszerveze­tének elnöke és Er­win Bunzel, a Keres­kedelmi Szakszerve­zet titkára részvéte­lével megbeszélést tartottak megyénk üzemi szakszervezeti funkcionáriusai. Bogár elvtárs üd­vözlő szavai után Wemer Lucas emel­kedett szólásra és többek között a kö­vetkezőket mondotta. „Mielőtt Magyaror­szágra utaztam, na­gyon sok német mun­kással beszélgettem. Azt üzenik a magyar munkásoknak, hogy nem a múlton kell rágódni, hanem a kö­vetkeztetések gyors levonása után min­den erőt a jelen és a jövő tetteire kell fordítani. Bennünket három kérdés érdekel. Az el kos, 1956 október 26-án utasí­tást adott egyik dolgozójának, hogy a vállalat telepének bejá­rata felett elhelyezett vörös csillagot szedje le. A beosztott dolgozó a csillagot le is vette. ÍKemény Kornél ellenforradal- ■mi tevékenysége azonban ez- •zel még nem ért véget. Dc­, , . III sceniber 5-én egy „Műsoros­nemet szakszervezeti küldöttekkel jSÄÄ Ä" t . Smunkatársai előtt felolvasta, zet a párttal szóró- szétosztotta. A röplap a san együttműködve ;n6pi demokratikus rendszer, a eloszlatta a félreérté- ;korm£ny és annak egyes tagjai Ny^at-Berlin- ;eu6n uszító és gyalázó küelen- böl átjöttek a Hum- j^seket tartalmazott Decern* több ízben.is szidal­„Aroióta a TEFU-nak az Ipar utca 4. szám alatt van a raktá­ra, — írja levelében Sipos Já- nosné — a letisztított járdámat végig rakják hordóval, eltör laszolják az utat, szemét és sár marad a rakodók után, pedig aj raktárnak 30 méter hosszú jár-. sö a széntermelés, dája van, a hordókat pedig: Magyarországnak egyenesen felrakhatnák a ko-: szüksége van szénre csikra. A teherautót épp a ka-j és megintcsak szénre. . púm előtt söprik le, de a sze-j Szén nélkül nincs ja, hop Pécs a tisztaságról is metet ott hagyják a járdámon.: gazdasági élet. Ép- mres le even. Hiába tartom tisztán a járdát,j pen ezért minden ha mások bepiszkolják”. | szakma szakszerveze- Idéje lenne, hogy a városi: tének segítenie kel! tanács az eddiginél is erélye-i a széntermelés ügyét -ebben járjon el azokkal; Második kérdés « bemben, akik megakadályoz--; párt kérdése. A XX. /ák azt, hogy Pécs tiszta város• kongresszus után ni- legyen minden szempontból. ; lünk is nagyon s-kat P. J.* vitáztak.- Voltaié,.akik híres legyen. Verseny az úttörők között A Pécsi Közti ági val t lat érdekes újítást vezet be : város tisztasága érdekében, Versenyt hirdet az úttörők kö­zött Az az úttörő, aki május­igyekeztek túlozni a hibákat és mást se tettek csak vitatkoz­tak. Ezzel akadályoz­tak bennünket a mun kában. Megint csak azt kell mondanom: ne rágódjunk felesle­gesen a múlton: A jelen kérdéseire ta­láljunk megoldást! A szakszervezet a szív, és a párt mindennek a feje. Előfordulhat, hogy a szív nem jól működik, néha a fej sem tiszta. De azért csak vágjuk le a sa­ját fejünket? Erőt gyűjteni, újra mun­kához látni! A párt egységére és tisztasá­gára pedig nagy gon­dot kell fordítani. A harmadik dolog. Az imperialisták úszításában a ti váro­sotok is nagy szere­pet játszott, mert itt van közelben az urán­bánya: Ma láttam a bányát, a tiszta, ren­des lakásokat, egész­séges munkásokat. Ezért izgatják magu­kat az imperialisták? Liébnecht és Bebel mondták: „Ha min­ket az ellenség dí­csér, akkor valami nincsen rendjén, ha szid, akkor j<S megy a kocsink". Ezután Bogár elv­társ megköszönte a baráti segítséget, me­lyet az NDK hazánk­nak nyújtott az el­múlt nehéz időkben és hangsúlyozta, hogy mindent el fogunk követni, hogy többé ilyen segítségre ne szoruljunk. f Ekkor különböző kérdéseket tettek fel a német elv társak­nak. Kérdés: Hogyan áll a német újraegyesítés kérdése? Válasz: Ha Német­országot egységesíteni akarják, először is tisztázni kell kié le­gyen a hatalom az egyesülés után: a munkásoké vagy a kapitalistáké. Ade­nauer, azaz az ame­rikaiak nem akarnak békés egyesítést, ök „fel akarják szabadí­tani" az NDK-t. Tud­játok elvtánsak, ki a legnagyobb amerikai Nyugat-Németorezág- ban? Adenauer. 50 évre szerződést kötött a NATO-val: Ez még 50 év amerikai meg­szállást jelent. Ho­gyan egyesülnének ők velünk? Mert az NDK munkássága nem adja ki kezéből a hatalmat; Kérdés: Milyen ha­tással voltak az októ­beri események a né­met népre? Válasz: Az első na­pokban nem is tud­tuk mi történik tulaj­donképpen Magyar- országon. Mikor meg­tudtuk, hogy a szocia­lizmus megdöntéséről van ezó, a eeaitazeíwe­és lázították a mi fia- Nekünk . ,, . , . jmazta a kormányt és a kom­taljainkat; Nekünk ■munjstákat. A pécsi megyei már akkor, voltak [bíróság Kemény Kornélt bű« _ munkásőrségeflhta. ;nösnek mondotta ki egyrend- Fegyvertelenul az folytatólagosan elkövetett íizgatás bűntettében és ezért t Ebböi értettek diák- -évi börtönrc í^ite, egyes jo- jaink. Elmentünkhöz :galnak gyakorlásától pedig 3 Ä ívre éltütotta, gattuk őket es jogos ■ SÄls Ä 5 Fegyverrejtegetésért 8 hónapi szélgetünk fiatalok- ; börtön kai: Mert kedves ba- • rátáim, a fiatalokkal : A pécsváradi járásbíróság foglalkozni kell! Az [Simon Sándor huszonhárom ifjúság nem kérdezi [éves, kőműves, perekedi lakost mi volt, ők csak a jfegyverrejtegetésért 8 hónapi jelennel és a jövővel [börtönre ítélte. Simon Sándor törődnek. Mi pedig [1954-től tényleges katonai szol- szeretjük elfelejteni, jjgálatot teljesített. 1956 novem* hogy mi is voltunk :herében azonban az ellen fórra« fiatalok. Foglalkoz- ‘dalmi események során, ami* zunk velük megértés- [kor katonai alakulata felbom- sél, s akkor ők lesz­nek legszilárdabb tá­maszaink.“ Ezután még be­szélt Lucas elvtárs, az NDK mezőgazdaság- fejlesztéséről. Hibái nagyjában megegyez­nek a magyar agrár- politika volt hibáival. Majd a magyar Szak- szervezeti Tanács ré­széről Somogyi Mik­lós szólalt fel. Végül meleg ünneplés kö­zepette ajándékokat nyújtottak át a német [adására vendégeknek) érői, lőtt, szolgálati fegyverével, egy karabéllyal, a hozzávaló 60 lőszerrel és egy kézigránáttal hazatért perekedi lakására. A fegyvert az udvarban, majd a község határában lévő akácos erdőbe vitte és egy vízmosás partjába elásta. Előtte azonban a fegyvert lekezelte, rongyba és kátránypapírba csomagolta. December 4-én leszerelt, de fegyverét sem ekkor, sem ké­sőbb nem szolgáltatta be, iől* lehet, tudott a statáriális ren* d étkezésekről s a fegyverek le« vonatkozó rendelet*

Next

/
Thumbnails
Contents