Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-27 / 98. szám

Szilárdítsuk a Magyar Népköztársaságot, a munkások és parasztok államát!

A filmvilág

kis hírei

Titokzatos módon eltűnt Robert Rich filmíró, akit a legjobb forgatókönyvért járó Os- car-díjjal tüntettek ki. Azt gyanítják, hogy valamelyik Hollywoodból száműzött kommunista iró használta álnévként a Robert Rich nevet.

•

Fennállásának 40. évfordulóját ünnepelte a moszkvai diafilm studói. Ez alkalommal számos új filmet jelentettek meg, köztük életrajzfilmeket színes filmeket a szovjet köztársaságok fővárosairól, a Nag> Októberi Forradalomról, valamint egyes múzeumokról és műemlékekről.

*

Michele Cső esi. az ismert dalmát filmrendező előreláthatólag az idén kezdi meg az adriaparti görög és római városok maradványairól készülő film felvételeit.

•

68 éves korában egy berlini kórházban nagy nyomorúságban meghalt Joseph Massole a hangosfilm feltalálója. Massole 1922-ben dolgozta ki eljárását Berlinben, de az senkit sem érdekelt. Eladta a szabadalmat Svájcba, inhen került az amerikai Fox gyárhoz amely mesés összegeket keresett rajta.

*

Az olasz rendőrség letartóztatta Federico Tople 47 éves lakost, a Coni iilmvállalat igazgatóját, aki forgalmazóktól nemlétező filmekre vett fel előleget, továbbá hitelt olyan filmek gyártásához, amelyek azután soha nem kerültek forgalmazásra.

A Szovjetunió kész teljes vagy részleges leszerelés végrehajtására

— mondotta az Ausztriában időző A. I. Mikojan

Bécs (MTI): Salzburg tartományi kormánya csütörtökön este nagyszabású fogadást adott a tartományi székvárosba ellátogatott A. I. Mikojannak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének tiszte- tére.

A Salzburgba érkező Miko- jant a pályaudvaron dr. Klaus tartományi főnök és Pacher főpolgármester üdvözölte. A szovjet államférfi megérkezése után felkereste Mozart múzeummá átalakított szülőházát.

A. I. Mikojan csütörtökön a salzburgi tartományban lévő kapruni erőműben tett látogatása után sajtóértekezletet tartott.

A. I. Mikojan az újságírók kérdéseire válaszolva a többi között ezeket mondotta:

— Ma világszerte hatalmas összegeket fordítanak fegyverkezésre. Ha legalább korlátoznák a fegyverkezést, mindenütt nagymértékben emelni lehetne az életszínvonalat. A leszerelés a béke érdekében is szükséges, mert a megtöltött ágyúk egyszer eldördülhetnek, ha nem is emberi közreműködés nélkül, de úgy, hogy az emberek elvesztik az ellenőrzést a fegyverek felett. Amíg az atomfegyverekkel rendelkező országok államférfiai éjszakánként álmatlanul forgolódnak, a semleges Ausztria népe békésen folytathatja munkáját még akkor is, ha a világ egyik, vagy másik pontján szerencsétlenséget hozó háború törne ki — A Szovjetunió kész teljes leszerelés végrehajtására, de tárgyaló partnereink, a nyugati nagyhatalmak most még nem tudják ilyen lépésre rászánni magukat. Ezért hajlandók vagyunk részleges leszerelés megvalósítására is, hogy bizalmat nyerjünk a fegyverzet-csökkentés gondolata számára. A Szovjetunió kész mind az atom, mindpedig a hagyományos fegyverzet korlátozására.

Egy nyugatnémet újságíró kérdésére Mikojan kijelentette jelenleg nincs szándékában Nyugat-Németországba utazni.

A. I. Mikojan pénteken Linzben, Felső-Ausztria tartományi székvárosában megtekintette az államosított osztrák Vas- és Acélművek főüzemét, majd visszatért Bécsbe, ahol este Lapin, szovjet nagykövet fogadást adott a tiszteletére.

Mikojan szombaton délelőtt tíz órára sajtóértekezletre hívta meg a bécsi szovjet nagy- követségre az osztrák és a külföldi lapok és távirati irodák tudósítóit. A Mikojan vezette szovjet kormányküldöttség szombaton fejezi be ausztriai hivatalos látogatását és visszatér Moszkvába.

Szmirnov, a Szovjetunió bonni naqykövete Adenauer kancellárnál

Adenauer sajtóértekezlete

Berlin (MTI): Adenauer

kancellár csütörtökön délután magához kérette Szmimovot, a Szovjetunió bonni nagykövetét és csaknem egyórás megbeszélést folytatott vele.

Von Brentano külügyminiszter, aki e napokban Nyugat- Berlinben tartózkodik a nyugatnémet diplomaták értekezletén, különrepülőgépen csütörtökön délután Bonnba utazott, hogy résztvehessen az

megbeRésen kell lenni a béke ellenségeinek merényleteivel szemben

A TASZSZ nyilatkozata Dulles beszédéről

Moszkva (MTI). A TASZSZ

az alábbi nyilatkozatot adta:

J. Dulles amerikai külügyminiszter 1957 április 22-én az Associated Press hírügynökség villásreggelijén beszédet tartott — mint mondatta — „egyes alapvető koncepciókról, amelyek meghatározzák az Egyesült Államok külpolitikáját”.

Dulles úr beszédében nem a

nemzetközi feszültség enyhítésének útjait keresi. Az Egyesült Államok külügyminisztere, éppen ellenkezőleg, azt a feladatot tűzte maga elé, hogy ismételten hangsúlyozza az „Egyesült Államok sajátos küldetését" a világban, amely küldetés, a NATO, a SEATO, és a Bagdadi Paktum-féle agresszív tömbök megszilárdítására, valamint a szocialista fejlődés útjára lépett országok belügyeibe való beavatkozásra és népi demokratikus rendszerük aláásására Irányul.

Dulles úr beismerte, hogy. a fegyverkezési hajsza költséges és veszélyes dolog, mégis ennek folytatását kívánja, nyilvánvalóan abban a feltevésben, hogy az Egyesült Államok „az erő helyzetéből” a nemzetközi kérdések olyan rendezését tudja ráerőszakolni a Szovjetunióra, és más szocialista országokra, amely megfelel az imperialista agresszív köröknek.

A külpolitikában két út van: a realizmus és a béke útja, valamint a kalandok és a háború útja. Dulles úr szemlátomást a második utat követi. Ám az ilyen külpolitikai irányzat folytatása azt jelenti, hogy nem veszik figyelembe a történelem kemény leckéit, amely könyörtelenül megbüiv teti a népek békeakaratával számolni nem óhajtó politikusokat.

Az óriási rombolások és hatalmas áldozatok után, amelyeket az emberiség a két világháború következtében elszenvedett, a népek gyűlölik a háborút. Mind népszerűbb lesz a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államók békés egymás mellett élésének eszméje. Ez az elgondolás a világ minden táján élő ember- milliók létszükségletévé és cselekedeteik vezérelvévé válik.

Duties úr terjedelmes beszédében egyetlen szót sem ejt a békás &sj/tnás mellett

A főhangsúlyt ellenben az úgynevezett „felszabad!tási” politikára helyezi, amelyhez az imperialista körök azt a reményt fűzik, hogy ezekben az országokban a földbirtokosok és a tőkések jutnak újra a hatalomra.

De ha Dulles úr logikáját követjük, akkor a Szovjetunió és a többi szocialista ország szintén kitűzhetné magának azt a feladatot, hogy felszabadítsa azoknak az országoknak dolgozóit, amely országokban burzsoá rendszer van az elnyomatás és a kizsákmányolás alól.

Elegendő, ha így vetjük fel a kérdést ahhoz, hogy világosan elképzeljük, milyen veszélyes utat választott Dulles úr.

esetén a kapitalizmus kerülne ki győztesen. A szovjet embereknek — és nemcsak a szovr jet embereknek — szilárd meg győződése, hogy ha az agresz- szív erőknek a népek akarata ellenére sikerül egy újabb világháború tűzvészét meggyúj- taniok, ebben a tűzvészben pusztulását lelné a kapitalizmus, a maga kizsákmányoló rendszerével és azzal az elnyomó rendszerrel együtt, amely a gyarmati és függő országokban emberek száz- és százmillióit rendeli az imperialista ragadozók maroknyi csoportja alá.

Az amerikai külügyminiszter beszéde újabb emlékeztető arra, hogy résen kell lenni és éberséget kell tanúsítani a

A népek, amelyek megszaba- béke ellenségeinek merényle- dultak a kapitalista rabságtól,

sohasem engedik meg, hogy ismét nyakukra kényszerítsék a kapitalizmus jármát.

Dulles úrnak teljességgel érthető okokból jobban tetszik a tókés rendszer és minden f erejéből arról igyekszik meg-J győzni az embereket, hogy aj kommunizmus gonoszság. Mi. J szovjet emberek, mint a többi J országok dolgozói is, éppen t ellenkezőleg, úgy véljük, hogy J a kapitalizmus gonoszság és rabság a dolgozók számára.

Meggyőződésünk, hogy a kommunizmus nagy eszméi legyőzhetetlen vonzóerőt gyateivel, a flépek szabadsága és függetlensége ellenségeinek merényleteivel szemben.

Adenauer—Szmirnov

szélesen.

A megbeszélésről maga Adenauer számolt be csütörtöki sajtókonferenciáján. Mint mondotta „tisztázni akarta Szmirnov nagykövettel azt az ellentmondást, ami a bonni szovjet nagykövetség hivatalos bulletinjében több alkalommal megemlített rapallói szellem felélesztése és Bulga- nyin miniszterelnöknek Mae- Millanhoz intézett levelében a semleges európai övezet felállítására vonatkozó javaslata között fennáll”.

Adenauer üdvözölte a szovjet nagykövetség bulletinjének javaslatát, mert — mint mondotta — „ebben a két ország közötti tárgyalások lehetséges alapjait látja”, viszont az európai semleges övezet létesítését elutasította. Ezt Adenauer kerülő úton tette, amennyiben nem a Bulganyin-levél tartalmát támadta, hanem Gaitskell- nek, az angol ellenzéki vezérnek azokat a megállapításait, amelyek az európai semleges övezet létesítésére vonatkoznak. Ezúton pedig meglepő módon a Német Demokratikus Köztársaság területét ajánlotta fel Adenauer olyan területként, amelyen semmiféle katonai berendezést nem létesítenek.

Adenauer egyébként közölte, hogy a nemzetközi kérdések megoldását /„kizárólag egy ellenőrzött atomleszerelés tudja meghozni”.

Mi történik Jordániában?

A világ közvéleménye központjában ma Jordánia, ez az alig egymillió lakosú, arab állam áll. Az utóbbi hetekben egyre jobban erősödő nép{ mozgalom követelte az arab államok szorosabb egységét. Nabulsi, a volt miniszterelnök engedett a követelésnek és ez szabta meg külpolitikájának alapvonalát. A békés, nemzeti politika hamarosan találkozott Husz- szein király ellenszenvével és Nabulsi lemondásra kényszerült. A lemondást hosszantartó és kilátástalan kormányválság követte. Érdemes megemlíteni, hogy a válság ideje alatt. a királyi palotát sorra keresték fel a nyugati diplomácia képviselői és nyílt titok volt, hogy az Eisenhower-dok^rina elfogadásához akarták megnyerni a királyt.

Munkájuk nem volt hiába- való. Husszein király olyan diplomatát keresett kormány alakításhoz, aki hajlandó feláldozni a doktrína megvalósítása érdekében az országot. Egy másik nyugati követelés a bagdadi paktumhoz való csatlakozásra bírta rá a királyt. Husszein ezért — az amerikai nagykövet tanácsára — felszólította a vezérkari főnököt, hogy alakítson katonai kormányt. Ali Hajari nem volt hajlandó eleget tenni a király kérésének és a további fejlemények elől Szíriába menekült.

S 'miközben a volt vezérkari főnök a király bosszúja elől átlépte a szírtől határt, az ország másik részén amerikai vendég lurpogtatoit. Az Eisenhower-doktrina keleti „prédikátora”, Richards amerikai különmegbízott látogatott el Ammanba, hogy megmentse a veszett fejsze nyelét. Természetesen nem jött üres kézzel. Segélyt ajánlott fel az országnak, s amint várható volt — bár hivatalosan még nem hozták nyilvánosságra — a segély fejében a doktrína elfogadását kérte.

Nem elég, hogy az amerikaiak egy távoli ország elképzeléseit és üzleti terveit ráerőszakolják Jordániára, a bárány köntösében pénzsegélyt ajánlanak fel olyan feltételek mellett, mely egyenlő az ország eladásával gyarmatosításával.

Azonban Husszein király elképzeléseit az új kormány sem tudta megvalósítani Dr. Kalidi néhánynapos miniszterelnöksége is azt mulatta, hogy a nemzeti mozgalmat, melyet a hadsereg egy része és a baloldali pártok vezette tömegek képviselnek, nem lehet kinevezésekkel elnémítani. A Kalidi-kormánynck .is menni kellett s mindaddig menni kell utódaiknak is. míg olyan kormány kerül Jordánia élére, amely támogatja az egyre erősödő arab függetlenségi mozgalmat.

Malenkov Ausztriába utazik

Becs (MTI). Az AFP írja: Mikojan bejelentette, hogy Ma- enkov volt szovjet miniszterelnök, elfogadja a meghívást is hivatalos látogatásra Ausztriába megy — közli az osztrák sajtóügynökség, amely lozzáteszl, hogy Mikojan ezt a kijelentést csütörtökön tette

Kaprunkban. Malenkov látoga-* tásának időpontját még nem határozták meg közelebbről. Malenkov a meghívást még Waldbmnner osztrák közlekedésügyi minisztertől kapta, amikor az 1656. őszén hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban.

lTVrrrrVrTT»»V»TTTVTVVT»VVT»VVVVTTrTWVVTTTVVTTTTWTVTVTTTTTTTT???VTTTrrTTTV»VVWVVr»»

1890 Jláim eh eiík 1957

D öngésszük tovább, tovább 13 a régi újságokat. A „Dunántúl“ 1919-os évfolyamának május 1-i számában a szerb városparancsnok utasítására a polgármester és a rendőikapikorolnaik, amelyek mindenek f tány hirdet ki szigorú rendel ellenére utat törnek maguk- ► nak. Mi senkire sem erősza-J koljuk rá elgondolásainkat J nein gondolunk arra, hogy aE forradalmat az Egyesült Ál- E lamokba vág}' más országok- J ba „exportáljuk”, mivel ez J

ellentétben áll a tudományos!

„RENDELKEZÉSEK MA- .JUS 1-RE. Gyűléseket, ösz- szejöveteleket nem engedélyeznek. — Minden vendéglő, kávéház bezárandó. —Az utcán való álldogálás tilos.’1

, . ,, , , - Amíg Budapesten és az árkommunizmus szellemével. fc szág többi sza,bad városaiban.

A továbbiak során a J falvaiban a legpompásabb és a

TASZSZ-nyilatkozat Dulles ► leglelkesebb májusi ümnepsé- beeszédének azzal a részével J gek vcltak a magyar proletá- foglalkozik, amelyben Dulles E riátus első szabad ünnepén, ádáz „Eisenhower-doktrínáról” J dig Pécsett az idegen szuro- szól. Ezzel szemben a nyilat- J nyok és az ezek előtt hajbó- kozat leszögezi: a szabadsá-£ kóló országrontó uraik elfőj- gukért és függetlenségükért^ tottaki minden májusi megmozküzdő népeket nem lehet meg-- * -x—! ----áll

ítani. Aki nem szavakban,

hanem valóban gondoskodik o békéről, a népek jólétéről, azt nem hajt végre a Közel- ésj Közép-Keleten imperinlistn i rabló terveket, amelyeknek ál dozatni az arab népek lennének. .

Dulles úr azt a gondolatot j erőlteti, hogy háború kitöréséi

dulást. A pécsi munkások azonban a legnagyobb terror ellenére is kifejezték szolidaritásukat a budapesti, az orosz és á világ munkáeságávc' szemben, akkor, amikor a nagv világsztrájkban a pécsi üzemek dolgozói is résztvettek. A Dunántúl 1919. július 23-i száma „Sztrájk volt“ című vezércikkében MdrietaKra écfil á tkozik ezzel a nagy megmozdulással.

„Tegnap ismét álltak a gépek, becsukódtak a boltok. A sztrájk rátette kezét a munkára és megbénította egy napra. Nemcsak itt Pécsett. de szovjet Magyarországon, Oroszországban és töéb más országban is sztrájk volt. Ez egyszer nem béremelésért ... Politikai célokért. A vezetőség rendezte. Seregpróbát tartott. Kipróbálta erejét. Megkísérelte, hogy az Internacionáléért csa tasorba állíthatja-e az emberiséget ...“

Aztán ismerteti ugyanez a szám „A világsztrájk“ okát, hivatkozva egy bizonyos plakátra, „mely a pécsi utcákon is látható volt."

„A világsztrájk oka.

1. Az antant fegyveres köz belépése a szovjet ellen megszüntetendő.

2. Teljes lefegyverzés.

3. Teljes amnesztia akov: munistáknak.

4. A nemzetközi garanciák megszüntetése.

5. A drágaság elleni védekezés."

1919 májusa után a mi városunk dolgozói is óképpen adták meg a választ a „Nagy idők, nagy kérdéseire“.

A z cl 1 enforradatom éveiben **■ végtelen terrorral nyomták el megyénk dolgozóinak májusi megmozdulásait. Már a május 1. előtti napokban vagy őrizetbe vették, vagy legjobb esetben 4—5 napig otthoni tartózkodásira kötelezték a munkásosztály képviselőit. Ennek ellenére azonban még fel- fellámgoltak a régi májusi tüzek és az üszög! erdőben —- ha halkan is —, de felcsendült a régi kommunisták ajkáról a Ma ísei liaise.

Ha a rendőrségi híreket nézzük, nagyon sok őrizetbe vételt találunk május 1-én „szocialista nóták éneklése miatt.". Akadtak tehát a legsötétebb évelőben is sokan, akik hűek maradtak a harcos május elsejékhez. Lássunk egy-két hírt ezekből az időkből:

„A bányamunkásokat úgy- látszik lelketlen izgatok folyton sztrájkokra akarják bírni és akadnak mindig a bányásztársadalomban egyes csoportok, melyek meggondolatlanul leteszik a szerszámot ín nem szállMti. le a hányába ...“ (Pécsi Lapok 1923 május 1.) '

^mde a szervezett munkásság, elsősorban a betűszedők nem dolgoznak, mely munkaszünet egyik követ-\ kezménye, hogy a pécsi rta- , pilapok pénteki számai elmaradnak." (Pécsi Lapok, 1924. máj. 1.)

..a nyomdászok szíréj- kuk folytatását határozták el... Ezek a gondolatok meg zavarták a mi május 1-i ünnepi hangulatunkat is, éppen ezért a vörös-májusból szeretnénk kiemelni érzésví- lágunkat a . zöld-májusba, ahol a természeti erők törvénye és nem az erőszak ül, diadalünnepe 1.“ (Dunavidék, 1924. május 4.)

I gén, a. zöld-május valóban 1 kényelmesebb volt a burzsoázia számára, mint a vörös és arcátlanságukban már odáig merészkedtek, hogy a kizsákmányolást, az elnyomást V> a természeti erők örök tör- * vényének tulajdonították és a nép jogot, egyenlőséget, nagyobb darab kenyeret követelő májusi hangját pedig „az „ erőszak diadalünnepének“ ne- vestóki