Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-21 / 68. szám

VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI jmni ii«tw«H«iw»iMBHBBnmni«ai»wuu«MMM< wwwwifiMtH ii Hiwn»t»mwmwwwwmw«i mtnwtmu* A MAGYAR SZOCIALISTA. MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA SÍT. ÉVFOLYAM, 68. SZÁM. ARA 56 FILLER CSÜTÖRTÖK, 1951. MARC. íl Éljen a megbonthatatlan magyar-szőrjet barátság ! Töretlenül él 1919 szelleme Ax Ember, f=s ki osztályát s helyét a vitádban soha meg nem tagadta, — homlokát csendőrpuska verte Orgo- ványon. ; közel négy évtizeddel ezelőtt.,. Az Ember beleszédült az ütésbe, majd szótlanul, remegő kézzel törölte le homlokáról a vért és várt.,. Negyvenötben pedig fölemelte a fejét e hosszú, néma ke-* ser őség után s rálépett arra az útra, amelyen immár por­ladnak 1848 és 1919 hősei . -. -. De a szellem, maradt! S az Ember v- ki nem tagadta meg osztályát, “ e szel­lem zászlaját magasra emelte, magasabbra tán, mint bár­mikor, pedig,a 1919-ben és.,> 1956 októberében,,, meg­tépázták. Százharmtnchárom napig étt a tanácsköztársaság. De miért csak addig?! A munkásosztály négy hónapon át élt a jogával, amelyet keserves harcok árán megszerzett ma­génak. Kiebrudalta a földbirtokost az ősi földről, az ura­kat a parlamentből, megvetette lábát a gyárakban s meg­vetette ágyát a tudományos szocializmus eszméjének, amely megőrzi és továbbfejleszti az emberi gondolkodás­nak évezredek során létrehozott örök értékeit. Így űrt er­ről József Attila: „Papok, katonák, polgárok után így lettünk végre mi hű meghaUói a törvényeknek: . minden emberi mű értelme ezért búg mibenmOnk, mint a mélyhegedű.,,* Fellélegzett a magyar munkás és a paraszt a meg­aláztatás, elnyomatás évszázados súlya után. S a százharmincnegyedik napon az ellenforradalom, idegen fegyverekkel maga mögött, torkunkra szorította tenyerét... Hol tévedtünk hát, hol követtük el a hibát? Miért került sor Orgoványra, tömegsírokra s egyáltalán: egy negyedévszázados kínra és gyászra?! Leszűrtük a tanulságot. Hiba volt leparolázní az ál­lam és a párt vezetésében olyan emberekkel, akik suba alatt már feszegették a hatalom kapuját az ellenforrada­lom előtt s különben is, mindig is örök ellenségei voltak a proletariátusnak. Hiba volt az, hogy a tíz és százezer holdas birtokoltat nem osztottuk föl a parasztok között, pedig a paraszt, — kinek a föld jogos tíilajdonbavétele örök álma voU — szövetségesünké vált volna. S végül hiba volt megfosztani erejétől a hadsereget azzal, hogy az in­tervenciós csapatok üldözését leállitatták', sőt elrendelték a visszavonulást. E bűnös intézkedésben persze részük volt azoknak a jobboldali szociáldemokratáknak akikről az előbb már beszéltünk. De bármennyire is tévedtünk, egy biztos: a magyar munkásosztály ország-világ előtt bebizonyította, hogy a túlerővel szemben négy hónapon át vívott hősi harcával beírta nevét a történelembe. De a történelem fekete lap­jaira a kommunisták vérével bevakarta nevét as ellen- forradalom is. Jöttek Horthy „szegedi“ pribékjei, a héjjasivánok, francziaikissmihályök,' s elkövették a sátáni kegyetlen­ségek olyan sorozatát, amelyek láttán az inkvizíció pap­jai is belesápadtak volna. Figyelmeztetésképpen -nem árt emlékezni e gaztettekre! A Kecskemét melletti Szikra­tanyán Franczna Kiss Mihály és társai hat „kommunista gyanúst” asztalra feszítenek, kitépik a hajukat, megete­tik velük, utána kiszúrják szemüket, a szemüregekbe égő gyertyákat nyomkodnak. Soroljam még? Ezután a hat sze­rencsétlen ember hasát föltépik és részegen „nemzeti da­lokat” énekelnek. Soroljam? Takács György volt szociál­demokrata titkárt élve megnyúzzák, miközben a szeren­csétlen embert sósvízzel locsolják.,-. Soroljam? Sorolom tovább, de — harmincnyolc esztendőt átlép­ve lássuk csak e vandalizmus folytatását 1956 októberé­ben: Tóth Ilona szigorló orvosnő benzint fecskendezett az eszméletlen Kollár István segédmunkás vénájába, majd zsebkéssel többször szívenszúrja. Azután, Dudás és társai elevenen égetnek el embereket. Nem! Mégsem sorolom tovább. E gaztettek puszta em­lítése is szörnyűséges, csupán csak emlékezésképpen kell róla beszélni, hogy lássa meg mindenki: az ellenforrada­lom gyilkos terror voU a tanácsköztársaság bukása utóm, is, és most, harmincnyolc esztendővel később is! A ta­nácsköztársaság elbukott, de másodszor már nem bukik meg a munkások és parasztok állama! Soha többet ki nem adjuk a fegyvert kezünkből! A tanácsköztársaság és az októberi események emlékei köteleznek bennünket erre a fogadalomra. De kötelez más ts.s* Ahogy a tanácsköztársaság hibáit sem ismételtük meg 1945 után, úgy nem ismételjük meg azokat a hibá­kat sem, melyeket néhány párt- és állami vezető elkövetett az elmúlt tizenkét esztendő alatt. Mert az októberi ellen- forradalmat akárhogyan is nézzük, egy biztos: ha a ZW- kosi-féle nagyon hibás vezetés miatt népünk bizalma meg nem inog, akkor soha, de soha nem veti meg a lábát ha­zánkban az ellenforradalom egyetlen percig sem! Meg kell szereznünk a bizalmat, amelynek ára nem más, mint ugyancsak a — bizalom! Az igazság és az igazi sza­badság; fémjelezze dolgos hétköznapjainkat. Mert a nép nem akarja soha, soha többé vissza az „úri Magyarorszá­got”. de elvárja tőlünk, kommunistáktól azt is, hogy olyan életformát teremtsünk ebben az országban, amelyért ér­demes dolgozni! Megőrizzük és továbbfejlesztjük azo­kat az jeredményeket, amelyeket negyvenöt óta alkottunk, de szigorúan mellőzzük ezután a párt- és az államvezetés- böl a lélektelenséget, a bürokratizmust s az úgynevezett ..kádersapkás“ szellemet, mert ezek a módszerek kölcsö­nös bizalmatlanságra vezettek. Amit nem sikerült 1848 magyarjainak s 1919 kom­munistáinak — kivívniuk a jogot, szabadságot s jólétet — azt meg kell teremteniök 1957 magyarjainak, kommunis­táinak! Ez a mi ütünk s ezen becsülettel, emberséggel ha­ladunk. RAB FERENC II szocialista tábor országait semmilyen erő sem szakíthatja el ■■■■■■■■■■■■■iMmmHHMnaBBmBmmmMBBB egymástól A magyar kormány- és pártküldöitség elutazott a Szovjetunióba Szerdán reggel magyar kormány- és pártküldöttség uta­zott Moszkvába, amely résztvesz a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány, valamint a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetségének kormánya közötti tárgyalásokon, s pártközi tárgyalásokat is folytat a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselőivel. A magyar kormány- és pártküldöttséget Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a magyar forradal­mi munkás-paraszt kormány elnöke vezeti. A küldöttséggel együtt utazott Jevgenyij Ivanovics Gro­mov, a Szovjetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A magyar kormány- és pártküldöttség búcsúztatására a ferihegyi repülőtéréin megjelentek dr. Münnich Ferenc, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány első elnökhe­lyettese, Biszku Béla, Marosán György, Rónai Sándor, So­mogyi Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Intézőbizott­ságának tagjai, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Dögéi Imre, földművelésügyi miniszter, dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, valamint a magyar politikai, gazdasági ét kulturális élet számos vezető személyisége. Jelen volt a búcsúztatásnál több budapesti külképvise­let vezetője. Megjelent a küldöttség búcsúztatására a buda­pesti szovjet nagykövetség több tagja. A küldöttség TU—104-es repülőgépen utazott a szovjet fővárosba, Megérkezett Moszkvába a Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége Moszkva. A Magyar Távirati Iroda tudósítója jelenti: Szerdán délelőtt megérkezett Moszkvába a Magyar Népköz­társaság kormányküldöttsége Kádár Jánosnak, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnö­kének vezetésével. A küldött­ség tagjai Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Apró Antal ipar­ügyi miniszter, Horváth Imre külügyminiszter, Kállai Gyula művelődésügyi miniszter, Kiss Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Köz­ponti Bizottságának titkára. Révész Géza altábornagy, hon­védelmi miniszter és Boldoczki János, a Magyar Népköztársa­ság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A szovjet főváros népe nagy szeretettel fogadta a magyar kormányküldöttséget. A szerda reggeli szovjet lapok nagy részletességgel foglalkoztak a küldöttség látogatásával. Vala­mennyi lap közölte Kádár Já­nos és Dobi István fényképét és életrajzát. A Pravda és az Izvesztyija vezércikkben fog* lalkozott a magyar-szovjet ba­rátsággal, a két nép kapcsola­taival és a küszöbönálló tár­gyalások jelentőségével. A Trud, a szovjet szakszerveze­tek lapja, külön cikkben kö­szöntötte a magyar kormány- küldöttséget. A magyar kormányküldött­ség fogadására az ünnepi dísz­be öltözött vnukovoi repülőté­ren megjelentek a szovjet ál­lam és a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának vezetői: Bul­ganyin, Hruscsov, Vorosilov, Mikojan, Malenkov, Szuszlov és Zsukov. M. A. Jasznov, az OSZSZSZK Minisztertanácsá­nak elnöke, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisz­tere. Ott volt a Szovjet­unió Minisztertanácsának sok tagja, a külügyminisztérium kollégiumának tagjai, a Szov­jetunió marsalljai, a szovjet hadsereg tábornokai, a szovjet politikai, gazdasági és kulturá­lis élet kiemelkedő képviselői. Megjelent a küldöttség fogadá­sán a Moszkvában működő diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője. A nagy hideg el­lenére nagy számban gyűltek össze a repülőtéren a szovjet főváros lakói, hogy köszöntsék a baráti Magyarország küldöt­teit. A magyar kormányküldött­ségét szállító TU—104 típusú repülőgép pontosan tíz órakor érkezett meg a repülőtérre. A felsorakozott díszőrség tisztel­gése közben szálltak ki a gép* bői a küldöttség tagjai, akikei elsőnek Bulganyin, Hruscsov és Vorosilov üdvözölt. A ma­gyar és a szovjet Himnusz el­hangzása után a küldöttség tagjainak bemutatták a foga­dásukra megjelenteket. A ma­gyar vendégek üdvözölték Moszkva város lakosait, akik nagy szeretettél, zúgó tapssal köszöntötték a küldöttség tag­jait. Ezután a díszőrség dísz- menetben vonult el a küldött­ség tagjai előtt. Ezt követően K. A. Bulga­nyin, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke köszöntötte a magyar kormányküldöttsé­get, ÍV. 4. Bulganyin: Tárgyalásaink a Szovjetunió és Magyarország mind nagyobb közeledését fogják szolgálni — Kedves Kádár Elvtárs! — Kedves Dobi Elvtárs! — Kedves Elvtársak, a ma­gyar kormány- és pártküldött­ség tagjai! — Üdvözlöm önöket a szov­jet kormány, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága és az egész szovjet nép nevében, örömmel Kádár János: Népünk e tárgyalások eredményeitől a fennálló jóviszony, a barátság további elmélyítését és megerősítését várja — Kedves Bulganyin elvtárs! — Kedves elvtársak, kedves barátaink! — Szívből köszöntőm önö­ket a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a magyar forradal­mi munkás-paraszt kormány küldöttsége, valamint a magam nevében. Engedjék meg, hogy átadjam önöknek és önökön keresztül a Szovjetunió népei­nek és Moszkva város lakóinak a magyar dolgozó nép szeretet­teljes üdvözletét. — őszinte köszönetSnket fe­jezzük ki Önöknek e meghí­vásért. E meghívásnak öröm­mel tettünk eleget. Megtiszteli! ez pártunk és kormányunk, népünk számára. Bizalommal telt szívvel lépünk a Szovjet­unió földjére, hiszen leghívebb, legigazabb barátunkhoz jöt­tünk. A magyar nép nagy vá­rakozással és- figyelemmel te­kint tárgyalásaink elé. Népünk e tárgyalások eredményeitől a fennálló jóviszony, á barátság további elmélyítését és meg­erősítését várja. — Vészterhes napokat élt át a közelmúltban a magyar nép. Súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül munkás-paraszt államunk, a Magyar Népköz- társaság. A belső reakció, a nemzetközi imperializmus ve­zérletével és annak támogatá­sával — ki an ázva a régi veze­tők hibái keltette elégedet­lenséget — ellenforradalmat robbantott ki Magyarországon. El akarták pusztítani népi de­mokratikus rendszerünket, ki akarták szakítani hazánkat a szocialista táborból és népünk veszedelmére, szocialista épi- tőmunkát folytató békés szom­szédaink fenyegetésére Ma­gyarországot háborús tűzfé­szekké akarták változtatni. — E mepróbáltatások súlyos napjaiban a Szovjetunió — » magyar forradalmi munkás- paraszt kormány kérésére — sokoldalú segítséget nyújtott és fegyveres erővel is segített a magyar népnek, hogy felszá­molhassa az ellenforradalmat, megvédhesse szocialista vívmá­nyait és gyorsan kigyógyulhas­son az ellenforradalom ütötte súlyos sebekből. — Most nyilvánvalóvá lett az egész világ előtt, hogy nagy bajok, veszélyek és mepróbál­tatások idején a szocialista tá­bor bármely állama bízvást számíthat valamennyi testvéri szocialista ország támogatásá­ra, legfőképpen pedig a Szov­jetunióéra. Most kitűnt, hogy a szocialista tábor országait se- milycn erő sem szakíthatja el egymástól. Ezeknek az orszá­goknak népeit egybefűzi a szó­(Folytatás a 3. oldalon) fogadjak önöket hazánk fővá­rosában, Moszkvában. — A Magyar Népköztársaság kormánya dk pártküldöttségé­nek megérkezése a Szovjet­unióba, nagyon fontos esemény, nemcsak országaink viszonyá­nak szempontjából, hanem a nemzetközi élet szempontjából is. — Moszkvai baráti látogatá­suk abból a célból, hogy tár­gyalásokat folytassunk, ame­lyek feladata a Szovjetunió és Magyarország testvéri viszo­nyának és gyümölcsöző együtt­működésének további fejlődé­se, nagyszerű tanúsága a szo­cialista világrendszer nagy élet­erejének, e rendszer állandó előreh aladásának. — Mély meggyőződésünk, hogy az önök látogatása és tárgyalásaink a Szovjetunió cs Magyarország mind nagyobb közeledését, országaink barát­ságának és testvéri együttmű­ködésének további fejlesztését fogják szolgálni. — Szeretettel üdvözöljük önöket, kedves elvtársak! — Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! Az üdvözlésre Kádár János, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke vá!a­nA

Next

/
Thumbnails
Contents