Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-03 / 53. szám

2 NAPI 6 1951. MARCIT» L Mégegvszer q III-as q Vitai munkástanácsról Megvalósították javaslatainkat Válasz az Üj Komlóban megjelent nyilatkozatra!» „Segíteni ] tanítani kell, • —1 ■' lioav tál ve­Az eredmény a tanácstól ;! és a lakosság összefogásától függ! A cikket nagyon vártuk, hogy jól ve- Lestük a kézbesítőt, hogy mi­xelhessen a komlói Ul-as aknai kor jön már az újsággal. Még munkástanács” címmel cikket az elnökségi ülést is elhalasz- irtam a lap február 20-i szá- tottuk, hogy a cikkben foglal- mában. E cikkben a legjobb takat figyelembe vehessük. A tudásom szerint igyekeztem cikk nagyon sok segítséget segítséget nyújtani a III-as aik- adott, csak az az egy mondat nai munkástanácsnak, az üzem („A munkástanács elnöke és legfontosabb feladatainak meg titkára elmondotta, hogy szinte oldásához. Éppen ezért megle- szóról-szóra ismerik a munkás- petéssel olvastam az „Uj tanácsokról szóló rendeletet, Komló" február 27-i számában valójában mégsem tudlák mi Pavlicsek Józsefnek, a III-as az, amit nekik csinálnáok aknai munkástanács elnökének kell”), bántott egy kicsit. Igaz, nyilatkozatát, amelyet Gábos hogy beszélgetésünkkor ezt Zoltán azzal vezetett be, hogy mondtam, de nem egészen így a munkástanács elnökének gondoltam. Másként is meg le- „szomorú tapasztalata van az hetett volna fogalmazni. So- újságirókról”. kan ugyanis félreértették, pi­A nyilatkozat tartalma: (Idé- ™>s ceruzától aláhúzták, sőt zem az Uj Komlót). „ — Ná- volt>aM *’'»is kérdezte: Mi az, Ivnk járt Mesterfalvi Gyula, nem tudjátok, hogy mit csinál- Beszélgettünk és másnap olyan intők? dolgokat (?) irt rólunk, hogy — Természetesen mérgelőd- mí szinte szóról szóra ismer- tünk egy kicsit, majd hozzá­juk a munkástanácsról szóló kezdtünk a munkához. A cikk rendeletet, valójában mégsem útmutatása alapján teljesen tudjuk, mit kell csinálnunk — átszerveztük a munkástanács panaszolta Pavlicsek elvtárs, bizottságait, új feladatokat mazhattam majd Így folytatta. — Tudja szabtunk meg, mert addig va- m»t gondoltak rólunk ezután a lóban operatív munkát végez- cikk után a dolgozók? Azt, tünk. Most másként dolgozunk, hogy ml „pipogya”, értelmetlen Itt van az elnökségi ülés jegy­emberek vagyunk. Pedig tiem zökönyve, a munkafelosztás, a igy van." márciusi ütemterv. Valóban ez lenne az említett Pavlicsek elvtárs egy csomó. A lakáshiány nagy probléma, különösen esek Vilmost, az üzem főmér- " itt; Pécsett. Ezt mutatta a számos hozzá- nökét, mert kíváncsiak az 6 szólás is, amely az elmúlt hetekben napvilágot véleményére is. »látott a Dunántúli Naplóban. A legtöbb hozzá­A termelési bizottságnak!Ezó:ó a P0112’ az anyaS> alap megteremtésével ég ebben a hónapban be keli,ifogI.a_lkozott és jónéhány helyes, megszívle- számolnia a munkafegyelem (i jai lehetőleg a munkaidő után társadalmi munkában teszik. S befejezésül még csak any­A vita lezárult cikkről a III-as aknai munkás- géppel telefrt papírlapot tesz legrútabb példáját s ennek még ebben a hónapban be keli iloglauíozou es Jonenany neiyes, megszivie- számolnia a munkafegyelem! i téndő javaslatot adott. Voltak itt olyan el gon- alakulásáról, sőt a március dolások is, hogy vessen a városi tanács külön- 4-i ülés határozatának végre-A adót- Jószándókú javaslat, de megvalósíthatat- hajtásáról is \ ián, mert a városi tanácsnak nincs 1oga külön­A bérbizottság beszámolója ,Tehát ntínda“!“«zaz ““£ alapján tárgyalja majd meg *1» J™»1“.1 kbz“ nem megvalósUhato, de a több. munkástanács elnöksége a l»mk*bb• a ^építési aj«P megtenem­béralap, az anyagköltségek, azl»^e< a ^vetkezeti tánsasház építés, a társa­önköltség alakulását s a fő-#''3™1 J‘]uak.a; . könyvelő az üzemgazdász és) A lakásépítés, alap az elhangzott javaslatok az anyagos részvételével meg-Jsz®nnt megvalósítható, különösen akkor, ha szabja e költségek csökkenő-1 *cbbez'32 ',izcmek »s hozzájárulnának. Jó lenne, sét eredményező tennivalókat. 113 a tanács kérésére még bizonyos összeget ____. ___,__________.„.i1— ha másként nem, rövidlejáratú hitelként — 53 kapnánk állami támogatás címén. mindezt a munkástanács tag-\ ^ most néhány 8ZÓt ? bzö vetkezeti társas­ház építéséről. Annakidején, amikor ez a ren­delet megjelent, a második kerületi tanács . próbaképpen összeírta, hányán építtetnének nyit. A Ul-as aknai munkás-A ;iyen szövetkezeti társasházat. A jelentkezők tanács elnöke és titkára ne™# száma nem kevesebb, mint ötven volt Szép úgy fogadott, mint akiről A sz^im ez De ez a szám még ebben az évben „szomorú tapasztalata van, sA meghaladná a százat—százötvenet is, ha a vá- aki olyan dolgokat Irt ró- f rosj tanács megszerezné az ilyen tanácsi lakó­ik V Be atcfn' ” t házépítő szövetkezet létrehozásához az enge­mazhattam volna jobban isj azt a mondatot s Így nem ke- rült volna sor félreértésre, t bár ez a lényegen mit sem j változtatott volna. De azzal,} ahogy az Uj Komló 14 sze-i dett sorban úgy elmarasztal,} mint az újságírói felületesség} délyt. Mert sajnos, még mncs erre engedély és meg kell mondani, hogy a tanácson nem sokat tettek azért, hogy ez meglegyen. A társadalmi munka megszervezése is óriási segítséget jelentene. Ez a gondolat nemcsak a hozzászólók, hanem a város valamennyi lakás­nélküli, vagy rossz körü’mények között lakó polgárának fejében megfordult. A lakáshtva- talban munkások orvosok értelmiségiek nem egyszer elmondották: „Ha negindulna az épít­kezés, mi is segítenénk!” És ami az igazság­hoz tartozik, az önkéntes, társadalmi munká­sok között voltak olyanok is — szépszámmal —, akiknek lakásuk van. de segíteni akartaik és akarnak embertársaikon. A vita eredménnyel járt. Megmozdult a vá­ros. Egyre többen gondolkodnak a lakásprob­léma megoldásán és a gondolkodás annyit je- ■ lent, hogy már csak egy tépés választ el a tettől. Reméljük, a tanács vezetői Is mindent elkövetnek ennek érdekében. Igaz az, hogy nagymérvű állami építkezés is folyik Pécsett, de ez, csak egyedül ez, nem oldja meg a pécsi lakásproblémát Ezért he­lyeselnénk, ha a városi tanács ennek a prob­lémának társadalmi úton való megoldásában is több segítséget adna, azaz első lépésként összehívná az üzemek, vállalatok, intézmé­nyek vezetőit és megvitatna, mit lehetne tenni azért, hogy az állami építkezés mellett más úton is biztosítsanak lakást a rászorulóknak. Adófizetés tanács véleménye? Mindaz, elém. Ezekből kiderül, hogy amit róluk, problémáikról ír- mostmár a termelési bizottság tam, csak arra jó, hogy a III- feladatát helyesen, a távlati as aknai bányászok a munkás- tervek elkészítésének segítésé­tanács tagjait pipogya embe- ben, a gépesítés, az anyagiellá- reknek tartsák? Kárba veszett tás, a létszám, a szakmunkás­volna. sőt káros lenne az a kérdés problémáinak megoldá- segítőkészség, amelyet a dk- sálban, a produktív és az ina­kéi a III-as aknai munkásta- produktív műszakok helyes nácsnak akartam nyújtani? Az arányának kialakításában, a Uj Komlóból ez derül ki — de munkafegyelem megszllárdítá- ez nem lehet Igaz! sáfoan stb. szabták meg. Mert szégyen-e az akár a alapján bárki kétségbe von­hatja írásaim szavahihetősé­gét — nem érthetek egyet A tényekkel nem lehet vitatkoz­ni A lények] azt bizonyít­ják, hogy az .» cikk igaz volt, III-as aknai, akár más, alig egy hónappal ezelőtt újjává­lasztott munkástanácsra, ha még nem alakult ki a meg­felelő munkastílusa* ha a sok feladat közül nem tudja ki­választani: ml az, amit nem a szakszervezetnék, nem is az általam írt segített a III-as aknai mun­kástanácsnak. Pavlicsek, i1 Zsubla elvtársak és a munkás- tanács többi tagjai pedig az- A bérbizottság legfontosabb óta meggyőződtek arról, hogy.1 senki sem tartja őket pipogya# embernek s arról is, hogy ha# az igazság néha nem is kelle­mes, azért csak igazság ma rack Mesterfalvi Gyula feladatául a termelés gazda' ságosságának biztosítását tűz­ték ki, beleértve a bérgazdál­kodást is, míg a munkásellá­tási bizottság feladata, hogy a III-as aknai bányászok számá­A legutóbbi értékelés sze­rint a sellyei járás utolsó az adófizetésben. A járási ta­nács vezetői, szakemberei összeültek, hogy megbeszél­jék az ebből fakadó tenniva­lókat, értékeljék az elmúlt hetek munkáját. Ml okozta a lemaradást? Elsősorban a községi taná­csok közömbössége és az, hogy a járási tanácson ak­kor volt a legnagyobb át­szervezés, amlltor legtöbbet kellett volna tenni az adó­fizetés érdekében. A dolgozó parasztok pedig vártak a fi­zetéssel, azt gondolták,majd csak feledésbe megy, s le­het, hogy a beadási kötele­kástanácsokról szóló ET. ren­deletet, esetleg előadást tarta­na a munkástanácsok feladat­ta »-ól? Véleményem szerint nem szégyen. Miért | tiltakozott mégis ■ 1 ■— Pavlicsek elvtárs ra szükséges lakásokat, le­üzemvezetőségnek, hanem ne- Ff. T”dedósét *a 'ko^ektfv1! NßlTIßt flPFIßli ß ** ' kik kell végezniük. Szé^-e OP fl ha III-as aknán (mert erről is magvalósítását a külön- \ írtam) a munkástanács tagjai ... eeészséeüevi és munka-1 Nemrégiben két garnitúra — véleménye, hogy a jól megszer- szerették volna, ha valaki V(MelmI feltételeket biztosít-'!hat darab — műtrágyaszóró kesztett gépet hazánkban is élői megmagyarázza nekik_a műn- érkezett a pécsvárádi gépállo- lehet állítani. .» » másra. A gépeket Kejet-Né- Ugyancsak a napokban lta-.» Ezenkívül] a III-as aknai metországban gyártották. Elő- pott a gépállomás négy hazai# —— ......- •' munkástanács nyük a hazai gépekkel szem- gyártmányú rendsodrót, Ezek a el készítette a márciusban el- \ ben, hogy pontosan állíthatók, gépek még a korábbi központo- végzendő munkák ütemtervét Jazok az alkatrészek, melyek sított Irányítás utolsó szállít-f is. Március 4-én a termelési érintkeznek a műtrágyával bizottság már köteles beszá- temperáltak és így nem érvé- molni a produktív és impro- nyesül a vegyi hatás, azonkí- duktív létszám alakulásáról j, vül alacsony építésű gépek, ha- az ellen, amit végeredményben és javaslatot tesz az impro- J mar földreér a vegyszer, és a ő mondott s nem én találtam ki? íme, a válasza: mányai. A jövőben a gépállo-# más már csak olyan gépeket.» rendel, melyek elősegítik a.» jobb és a gyorsabb munkát. (» Ezért 1957-ben a 862 000 forin-.» duktív létszám csökkentésére, szél nem befolyásolja a szórást, tos értékcsökkentésből új gépe-.» Az ülésre meghívják Jazbin- A gépállomási szakemberek két vásárolnak. # zettség eltörlése után adót sem kell majd fizetni. Persze, nem mindenki gon­dolkozott így. Ezek érdeme a 10 százalékos teljesítmény, amelyet február 10-ig jelent­hetett a járási tanács. Az elmúlt héten adófizeté­si hetet rendeztek, és több adót szedtek be, mint azelőtt január 1-től február 20-ig. Ma már 24 százalékra tel­jesítették az első negyedévi adófizetési tervet. A kétujfa- lusi gazdák február 10-ig 3 362 forintot adtak adóba, és mikor beszélt velük a járási tanács pénzügyi szakembere, egy nap alatt 32 ezer forin­tot fizettek be az első negyed évi tervre. Helyes lenne, ha minden községi tanács okulna a tényekből és követné a tek- lafalusiak példáját. A tekda- falusi vezetők nyíltan meg­mondták, hogy az adót min­denkinek fizetnie kell, az ál­lam nem tűri a notórius mu­lasztásokat. Ennek eredmé­nyeként már 60 százaléknál tartanak az adófizetésben. A pontos fizetés nemcsak állami, hanem egyéni érdek is. Ha valaki az esedékesség VOLT f VAN LESZ * napjáig nem fizeti ki adóját, visszamenőleg minden hónap­ban három százalékos kama­tot is kell fizetnie. Mit je­lent ez egy község számára? A drávafoki dolgozó parasz­tok például csúnyán elmarad­tak. Ezért 1956-ban 24 455 forint kamatot kellett kifi- zetniök. Es hogy még tovább menjünk, a járás összes köz­ségei 297 315 forint kamatot fizettek tavaly. A határidőre történő adó­fizetés a költségvetés szem­pontjából is érdeke a község­nek. A falu olyan mértékben részesedik az adóbevételből, amilyen mértékben fizetik a gazdák adójukat. Nyilvánva­ló, ha senki nem késlekedik, nagyobb a részesedét és nyu- godtabban tervezhet a tanács. Az állam nem emeli az adót, de nem is csökkenti. A parasztságnak még egy kor­mány sem adott olyan ter­melési kedvet, annyi kedvez­ményt, mint éppen a jelenle- gi. Természetesen jogosan el várja azt is, hogy a paraszt­ság mindenkor fennálló adó­fizetési kötelezettségét pon­tosan teljesítse. LIPOCZKI JÓZSEF HÁLÁTLAN EMBEREK * vasas i. ellenforradalmi napjai János. Nem gondolt semmi rosszat, talán még fütyöré- szett is, talán az járt az eszé­ben, hogy ha megrakodva visszatér, milyen jól fog es­ni a megérdemelt pihenés. S egyszeresek égszakadás, föld­indulás... megnyílt alatta a föld és elnyelte lovastul, sze­kerestül. •Nem hátborzongató mese, nem a pokolban tett látoga­tást, Rücker-akna egyik ré­gen nem müveit vágata om­lott be alatta. Szerencsésen ki is mászott a gödörből, de már a lovakat nem sikerült meg­menteni, hiába erőlködött ve­le együtt a segítségére siető tanácstitkár is. — Tönkrementem fiaim, hogy heverem ki ezt a kárt? — fordult siránkozva Lukács János a falu vezetőihez — ti kommunisták vagytok, tudjá­tok mit kell csinálni, adjatok tanácsot. Adtak tanácsot, eligazítot­ták az ügyet és Lukács János kapott 16 000 forint kártérí­tést. Falubeliek szerint az el­pusztult lovak feleannyit sem értek. Egyszer meg az if). Lukács János tett rossz fát a tűzre. Szószerint is vehetjük, mert trdészgyakomok volt a gye­rek. A botlásért bizony bün­tetés is járt. Hová forduljon az öreg szeretett fia érdeké­ben? — Fiaim, ti tudjátok, hogy mindig becsületes ember vol­tam, kommunisták vagytok, tudtok segíteni, ha akartok. Segítettek. Fiát ma nem úgy emlegetik, hogy „ez az a bizonyos Lukács Jancsi, aki khm..hanem dr. Lukács Jánosnak tisztelik Komlón, mint gyógyszerészt. Régi esetek, minek fel- hánytorgatni? Azért mégiscsak van oka, hogy szóbahozzuk. flktó bér ben az ellenforr a- ” dalmi napokban hangos kis csoport gyűlt össze Vasas I-ben. A hangoskodók között is leghangosabbak: Lukács Mihály és ifj. Lukács János. A többi ismerős recept sze­rint ment. „Forradalmi bi­zottmány” alakult a kis cso­portból, amely ugyan néha „munkástanács”-nak is ne­vezte magát, dehát nem a név a lényeges, hanem az „eszmei tartalom”. Az eszmei tartal­mat pedig az a Cukor Antal tanító közreműködésével szerkesztett memorandum ad­ta, ami különben ugyancsak bevált recept szerint készült azon elv alapján, hogy „végy egy csomó követelést és tedd hozzá a magadét”, A vasasi memorandum tehát egyesítet­te a Sopiana gépgyári, a pécs- bányatelepi, s természetesen az egyetemi követeléseket, de mindehhez hozzábiggyesztet­tek még hármat, hogy a helyi sajátosságok is kidomborod­janak. Ilyen „eszmei előkészítés" után hozzáláttak a tettleges rendteremtéshez. Mindenek­előtt fegyvert szereztek. Ju­tott nekik is a pécsi ellen- forradalmárok arzenáljából. Parancsnoknak — ez már csak természetes — Molnár Györgyöt, a falu leggazda­gabb emberét nevezték kL Következő lépés: a hata­lom megragadása. A társaság betelepült a községi tanács irodáiba, ifj. Lukács János pedig a hangoshíradón kö­zölte a lakossággal, hogy ezentúl a faluban a „munkás- tanács” (vagy ha úgy tetszik „forradalmi bizottmány") az úr i így berendezkedne hozzá­láttak megmutatni, hogy mi­lyen is az a „tökéletes de­mokrácia”. Október 29-én Borbás Já­nos (Kurtis), a társaság elnö­ke, Molnár György, a fegyve­resek parancsnoka, Kiss Já­nos (Acsádl-vő), ifj. fiencze József (Szarka), Marton Já­nos (Jóul Jancsi kántor), Tar József, Kiss László (Liki gye­rek), Rábai Rudolf, Cukor Antal tanító és fia elindult házkutatást tartani. Fegyve­reket kerestek AUeszberger János volt MDP alapszerveze­ti elnöknél és Varga János volt párttitkárnál. Alaposan feldúlták a lakásukat, statá­riummal fenyegetőztek, de fegyvert nem találtak. Kikí­sérték őket Varga János pin­céjéhez, ott is felforgattak mindent, egy ideig még a környező szántók barázdái­ban is kotorásztak, de ered­ménytelenül. Hogy mégse vesszen telje­sen kárba a nap, Lukács Mi­hály és Bencze József (Szarka) ellátogattak a sza­bó-szövetkezetbe, letépték a vörös zászlót a rúdjáról és a nemzetiszínü zászlóból kivág­ták a címert. A vörös zászlót úgy terítették ki az útra, hogy minden arra haladó jár­mű átgázoljon rajta. November 1-én Molnár György vezetésével Lukács Mihály, ifj. Maza János (mindkettő tanácstag), Ko­vács Mihály (Buli), Kiss Já­nos és Marton János behatolt a párthelyiségbe. Magukkal kényszerítették Varga János titkárt is. Kádarvcleménye- ket kerestek, de káderlapokat nem találtak, igy aztán van­dál pusztításba kezdtek. Itt már nemcsak a vörös zászló­kat szaggatták le, hanem még Európa és Ázsia térképét is leszedték a falról, mert bán­totta a szemüket a vörös színnel jelzett Szovjetunió. A képeket válogatás nélkül ta­posták össze, földhözvagdos- ták a gipsz-címereket, Lenin gipsz mellszobrát pedig — ki tudja miért — az udvarra vit­ték ki, ott törték össze. Ez­után, mint akik jól végezték dolgukat, bezárták a párthá­zat, a kulcsot zsebretették és Varga Jánost nem éppen fi­nom szavak kíséretében el­kergették. JC'zek voltak a Vasas I. fa- lusi „munkástanács” azaz „forradalmi bizottmány legkiemelkedőbb ténykedései, s mindezekben nevezetes sze­rep jutott a Lukács-családnak. De tévednénk, ha ezzel be­fejezettnek tartanánk az ese­ményeket. November elején összeült Varga János, Kovács György, Jantacska József, Barit Fe­renc, Kiss János szds és Dú­sa rendőrőrmester, hogy a közbiztonság megteremtésé­ről, a lakosság ellátásának megszervezéséről és a párt újjászervezéséről tanácskoz­zon. Ahogy tanácskoznak, egyszerre csak reccsen az ab­lak és téglák repülnek min­denfelől. Valamennyi ablak betört, Az „ismeretlen lette­seké eltűntek. Vajon Mk le­hettek? Az események résztvevői manapság egyre gyakrabban beszélnek arról, hogy a kom­munisták „legyenek klméle- tesebbek”. A kommunisták november 4 után senkinek a lakását sem dúlták fel, sem­mit sem törtek össze, senkit sem kergettek fegyverrel az utcán. Bírói eljárás is csak azt sújtja, aM valóban meg- ■ érdemli. De annyira „kíméle­teseké mégsem lehetünk, hogy elhallgassuk a történte­ket, s hogy legalább szemre­hányást ne tegyünk. Mi ellen lázadtak ezek áz emberek? Miféle „elnyomást” akartak megszüntetni? Talán a féllábú Varga János volt a falu elnyomója? Tatán a köz- sápi tanács volt az oka min­den rossznak? De hiszen an­nak tagja volt többek között Lukács Mihály isi Megkérdezhetnénk azt is, hogy mi jót várhatott a falu Molnár Györgytől, a nagy- gazda-vötöl. Mi jót, hasznosat vitt végbe ez a „munkásta­nács” egyhetes uralma során? Micsoda „forradalmi vívmá­nyok” fűződnek a felsorolt nevekhez? 1/ asas 1. lakói tudják) “ minderre a legponto­sabb és leghitelesebb választ adni, (Baris—Mészáros)

Next

/
Thumbnails
Contents