Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-03 / 53. szám

1957. MÁRCIUS S. NAPLÓ 3 9^Rendes emberek a kommunisták, igazat mondanak“ Látogatás Újpetrén Elgondolkozó, csendesen pi- pázgató ember Hajek Vencel bácsi, az MSZMP intéző bi­zottságának elnöke, a munkás­mozgalom veteránja. Asztala *— mintha íróasztal lenne — tele újságokkal, íróeszközökkel, tiszta papírral és egy „stósz” Fehérkönywel. Egy fiatalem­ber van nála, az is azt szoron­gat a kezében. Amikor a pártszervezet mun­kájáról érdeklődtünk Hajek bácsitól, így válaszolt: — Menjenek el a faluba, nézzenek körül, hallgassák meg, mit mondanak az .embe­rek. Majd megtudják belőle! megy a játék! A párt tisztasá­gán áll vagy bukik a munkás­hatalom ügye, jól vigyázzunk hát rája! Elválasztják a búzát a konkolytól A másik, ami feltűnt: sokat beszélnek bizonyos éles határ­vonalakról, a búzáról és kon­kolyról. Már Hajek bácsi is megpendítette és a többiek is elmondották, hogy nem tesz­nek egyenlőségjelet Rónaiki Károly, illetve Pataki Kálmán és a megtévedt emberek közé. A búzát él kell választaná a konkolytól. Meggyőződtünk róla, hogy komolyan veszik ezt a mondá­hogy nem, az újpetrei elvtár­sak nekibátorodtak és nyiltan kiállnak a párt politikája mel­lett. Varga Pál elvtárs pél­dául gyakran összejön régi földijével, Bárdi István egyéni HÍREK Ax AllatifehérjéKét és fa-' karmányokat Előlállító Válla­lat minden hónapban 180 má­zsa húslisztet gyárt. Ezt a' mennyiséget főképpen a me-, gyében lévő hizlaldák, az ál-2 lami gazdaságok és a terme- 4 lőszóvetkezetek kapják. Ipari) zsír is készül, havonta 25—30^ mázsa. Ebből a budapesti ve- ( gyimfivek szappant állanak | elő. sukat is. Kérlelhetetlenül le- Tagfelvetel és kizárás leplezik például Rónaki Ká­roly postamestert, egykori egyszerre > Megtettük. A legelső, ami feltűnt: a kommunisták na­gyon sokat beszélnek a párt- szervezet tisztaságáról. Elmon­dották, hogy október 23-a előtt 50 egynéhány tagja volt a párt- szervezetnek, most 21-ein vam- •nak és az év végére körülbelül 30-an lesznek, mind rendes és harcos elvtárs. Hogy mennyire komolyan veszik szavukat, azt a követ­kező tények bizonyítják. Nem­rég felvettek három embert. Az egyik Felföldi Jánosné, a munkásmozgalom régi harcosa, egy volt jugoszláviai magyar partizánnő édesanyja, a másik, ifjabb Péter József, még egé­szen fiatalember és jó „káder- jellemzést” adott magáról az októberi napokban, a harma­dik pedig egy volt párttitkár. Ugyanakkor visszautasítottak négy belépési kérelmet, mert az illetők ingatagoknak és erő­ien befolyásolható jelleműek- ' nek bizonyultak októberben. ' Ezenkívül kizártak egy tagot, mert többszöri figyelmeztetés után se tudott leszokni az iszá- kosságról. A pártszervezet pe­dig azt akarja — mondották az elvtársak — hogy legalább egy év múlva így beszéljenek a faluban a kommunistákról: MDP-tagot, aki a fordulat előtt pápább volt a pápánál is, ok­tóber 23-a után viszont ő lett az ellenforradalmárok vezére, illetve a rémhírterjesztők kori­zet elindul utóbbi időben már 3d kellett mondani, hogy a füzet csak járnál január óta a takarékbe­tétek száma. A sok új betét­feusa. Társa, Pataki Kálmán, maradhat há^l!1S £“ körjegyző volt a múltban. A Az agitációs munkát sum-ín^m Id^i^i a tlkaróktetétek népi demokrácia jóvoltából mázva: a párt politikája egyreJ ir-Änti bizalmat is ? bekerült a Járási tanácsba vonzóbb Újpetrén és még von- , I * Zetort vásárol a nagyárpádi f ___________________ _____ Uj Alkotmány Tsz. Ezzel egy-^ el lenforradalmi szervezkedés (végre racionalizálták), amit zóbb lesz, ha az agitációt meg-i úgy hálált meg, hogy ő lett az szabadítják az alkalom- és öt­egyik vezetője. A többi között elüldözte a törvényesen meg­választott tanácselnököt Az újpetrel elvtánsak ugyan­ekkor elbeszélgettek azokkal az emberekkel, akik alaposam megtévedve résztvettek az el­lenforradalmi tüntetésben, eset leg hangoskodtak Is, de nem bizonyultak Rónakl-természe- tű ellenségeknek. Azt mondják. a szomszédban kommunisták. leiszerűségtől. A párt igazsá- 1 időben vásárolják meg az eh-l gának mindenhova el kell jut-ihez szükséges pótkocsit, knltl- f nia, oda Is, ahol nem laknak »vátort és a hidraulikus eme-f (ilővel felszerelt kettes ekét. I* A sellyel járásban eddig (i 11 több, minit 3 000 csemetét ren- Beíejeztűk a látogatást. Visz-11 delteík. A csemeték nagy ré-1 * amentünk Hajek bácsihoz, de1 |sze: Jonathán alma és kajszi-11 nem mondtuk el a véleményűn] 1 ^arncl!:- ([ ' Tehergépkocsira szerelhető két. Itt írjuk meg: nem hiába 11 dicsérik az űjpetirei pártszer­daru készült saját erőből a? hogy az egyik annyira elszé- vezetet a tárásban És nemcsak »ölte "MM, hogy két hétig ”Si'. alig lépett az utcára. Ez lenne hát az az egészsé­ges folyamat, amit úgy nevez­nek, hogy a búzát elválasztják a konkolytól. Rajta, csak így tovább! Ahol mindenki népnevelő Kellemesen csalódtunk ak­egy év múlva, hanem már i magasságra másfél tonna súlyt J most is mondják, hogy „rendes 11 képes feíeme’nl. Az új gépet * «"»»"*■Ä 4Ské„X‘. Magyar László zésén. danak.;: nak... A történtekhez nem szüksé­ges sokat hozzáfűzni. Kiderül belőle, hogy az újpetrei elvtár­sak megértették: nem babra Megújították a magyar—dán árucsere forgalmi megállapodást Március 2-án Budapesten megújították a magyar—dán áru- Bend es emberek és igazat moai kor is, amikor a partszervezet cserejorgaImi megállapodást és pénzügyi egyezményt. A meg­Tényleg jót akar- agitációs munkájáról érdek-1' újított megállapodás 1958 február 28-ig marad érvényben. lődtünk. Azt hittük, Újpetrén 11 Az egyezmény keretén belül Magyarország többek között is tartják magukat a félillega-11 textilárukat, gépeket, műszereket, egyéb ipari cikkeket és me­ntés szabályaihoz, mint még 1 ^ zőgazdasági termékeket szállít Dániának, ahonnan mezőgazda nem egy faluban. A tények' sági kisgépeken és termékeiben kívül háztartási gépeket éseg^éb azonban azt bizonyították, ipari árukat szállítanak Magyarországnak. Meg kell szűntefni a bizonytálansnsot! Megoszlott de megmaradt a tsz Gyöngyfán Az ellenforradalom 6zele eljutott Gyöngyfára is, de nem tudta szétugraszta-ni az Uj Idők Termelőszövetke­zetet. Igaz, megingatta, de ok­tóber 24-től november 4-ig mégis ügy látszott, hogy együtt maradnak. Aztán jöt­tek a hírek: — Magyarmecskén és Ki­rályegyházán már széthordták az állatokat! Erre felbuzdultak az 1953- ban kilépett tagok és azok, akiknek transzfer teheneik voltak a termelőszövetkezetnél. Mindenki a régi tehenét ke­reste. A tsz-tagok sem nézték ezt tétlenül: ők is vitték a te­heneket. A lovak és a sertések bent­maradtak még egy darabig, i de azokat Is hamarosan elvit­ték. Aztán egy vasárnap reg­gel megjelent Somogyvári Jó­zsef, a magyarmecs-kei tanács elnöke, aki valamikor a gyöngyfái Uj Idők tagja volt és elkezdte kiválogatni ekéjét, boronáját. A példa ragadós: elvitték a gazdasági felszerelést is. Tellek, múltak a hetek, s ez Uj Idők Termelőszövetkezet tagsága még mindig nem mondta ki a feloszlást. Se ter­melőszövetkezet se egyéni gaz­dák. így valóban nem mehet tovább. — Emberek! — szólt ekkor Földvári János, a sellyel járá­si tanács elnöke. — Gondolják meg és mondják meg: együtt ■ ’’’agy külön-külön akarnak dolgozni. Aki nem akar to­vábbra tag lenni, az mondja meg, Csak hűmmögtek. — Majd megbeszéljük ott­hon a családdal is. — Jól van! — válaszolta Földvári elvtárs és meghagy­ta nekik, hogy aki ki akarlép- ni, az adja be írásban a közsé­gi tanácsnak a szándékát. Elmúlott jónéhány nap. Nem jöttek a papírok. Földvári elvtárs újból kijött, s még- egyszer megkérdezte: ki akar kilépni. Hosszú, mély csend volt, olyan csend, hogy még a lé­legzetet is hallani lehetett. — Mondja csak, Földvári elvtárs — pattant fel hirtelen helyéről Biró Sándor — ki biz­tosít bennünket arról, hogy egy év múlva nem lesz megint ilyen felfordulás, s nem akasz­tanak-e fel bennünket! És feleletet se várva neki­eresztette a hangját: — Én nem írok alá semmi­féle papírt. De nem is leszek tagja a termelőszövetkezetnek! Gyere asszony, jöjjenek embe­rek! — és Biró Sándor fele­ségével együtt kiment, Utána indultak a többiek is. Amikor becsukódott az utol­só távozó mögött is az ajtó, öt család maradt a teremben: Weisz Gyula, Nett Antal, Gyu- rókovics Imre, Péter József és Vörös Mihály családja. Mind­annyian szegényparasztök. Nett Antalnak van földje, de neki is juttatott 8 hold. — Mi maradunk! — mondja ki ez az öt család és azonnal meg is írják a jegyzőkönyvet, amelyben már ott szerepel az új vezetőség Gyurókovica Im­rével az élen. — Tehát mi vagyunk az Uj Idők jogutódjai. Akik elmen­tek, azok kilépőknek számíta­nak. A termelőszövetkezet megmarad, a kilépőket elszá­moltatjuk, — szűrődött ki az ablakon a beszélgetés az utcá­ra, helyesebben a helyiséget elhagyók fülébe. — ök a tsz jogutódjai? Mi kiléptünk? — Dehogy léptünk ki! — és ők is megalakították kint az utcán az új termelő­szövetkezetet, természetesen Uj Idők néven. Most már két Uj idők volt. Az egyik a szegénypa­rasztoké Gyurókovica Imrével az élen, a másik a módosab- baké Gelencsér Mihály elnök­letével. A szegényparasztok már beadták a kérvényüket 12 tagra, a középparasztok még nem. És február negyediké óta fo­lyik a vita. régi Uj Idők jogutódja. Mind­egyik erősítgette a maga iga­zát, míg végülis február 19-én a szegényparasztok azt mond­ták: f — A kőzépparasztok többen vannak. Mi nem állunk az út­jukba. Ha valóban termelő­szövetkezetet akarnak, alakít­sák meg! De a járás nagyon helyesen megmagyarázta nekik, hogy maradjanak csak ők együtt. Majd elintézik az ügyet: igaz­ságosan. Mert a földért folyik a harc itt is, azért a kétszáz hold betagosított OFA-ért és elhagyott földért, amely az ég­világon senki másnak nem kellett annakidején, mint az Uj Idők termelőszövetkezet-; nek. . Mi az igazságos megöl- f dás? (' Mindkét tsz a régi Uj Idők!1 jogutódja. Tehát a vagyon kö-f- tflákoTI! m. «HM Földvári elvtárs mon-!' megmaradt a termelőszövetke­zet — vetették a szegénypa­rasztok szemére. — Azért kell visszahordani az állatokat is. Hát nincs maguknak szivük? Van is, volt is, csakhogy az elsősorban azt dobogta: legye­tek a magatok gazdái! S egy­általán nincs mit csodálkozni azon, hogy ők inkább a ma­guk gazdái, mint mások nap­számosai lettek. Igaz, hogy egyszer meginog­tak egy kicsit, amikor meg­kezdődött a veszekedés, hogy most melyik: a szegényparasz­tok, vagy a kőzépparasztok termelőszövetkezete legyen a Mi a „sztálintaiaiitás“ és kiknek használ? paraszttal vitázni. Elmondja1] öltöző és fürdő épül három­nak!, hogy mi történt a VIII. f száz személy részére a Pan- kerületben, mit akart Mind- ? nonia Sörgyárban. Befejezés-< szemty, Eszterházy és a töb-(]hez közeledik a 150 személyes^ biek. Az utóbbi időben már ebédlő építése is. Az építke-í nem is vitatkoznak, mert Bár-gzésre fordított összeg eléri aj di István véleménye megegye-1, másfélmillió forintot A mun- * rik Varga Pál elvtárséval. , kálatokat előreláthatólag áp-] TT . __ , , j.rilis végén fejezik be. Ug yanígy van a többi elv-!1 <­társnál is. Újpetrén ugyanis nem reszortmunka a népneve- (, vidéke K6rzetl F5]dművessz5. lés. Az a helyes vélemény (»vetkezet méhész csoportjának alakult let, hogy aki párttag, (1 tag ja! közül 110-en kötöttek az legyen agitátor is. Náluk1 ] szerződést. Az idén 250 mázsa . . . ,, ('mézet adnak el. A tagok között mindenki népnevelő. j85 ezer forint elöleget osztot-í» Igen nagy sikere van a Fe-'' lak szét. hérkönyv-nek is. Alig hozzák! Kétmillió 700 eZer forinttal; meg a kommunisták, már ké-f övekedett M Qrezágos TaIca_ rik a szomszédok és a kis fü- (röfopénztár pécsi és járási fiók- vándorutra. Az” ;__x.. _ á_i_____ do tt: , < — Tagok arányában osztjuk!' el a földet, a vagyont, egyszó-!1 val mindent. Ez ellen nem lehet kifogása' egyik félnek sem. Csak már 1 csinálni kellene, mert Gyöngy-\ fán nagy a bizonytalanság ? Ezen nem is Jehet csodálkoz- , ni, hisz senki sem tudja még, melyik lesz az egyik és me­lyik a másik termelőszövetke-1 zet földje. Ennek a kérdésnek1 az eldöntésében a járási ta­nácsnak is segítenie kell,' mégpedig sürgősen! Szalai János 1 A múlt év közepén terjedt el szélesebb körben és vált szidalommá a „sztálinista” jelző. Előbb a párton belül hasz­nálták azoknak a megjelölésére, akik a Sztálin által elkö­vetett hibákat másolták, s bár pontosan megjelölhető tar­talma ekkor sem volt, később, közhasználatúvá válván vég­képp elvesztette az értelmét. * Október elején és a következő időkben mégis egyre több emberre sütötték rá a „sztálinista” bélyegzőt. Egyszerű párttagokat, becsületes munkás- és parasztembereket zaklat­tak azzal, hogy fejükre olvasták- „sztálinisták vagytok!” Tudja-e valaki, hogy mi teszi az embert „sztálinistává”? Tudja-e valaki, hogy mi a rossz abban, ha az ember „sztá­linista’” Teoretikusok mégcsak tudnak olyasféle magyará­zatot adni, hogy mondjuk az osztályharcnak a szocializmus építése során történő szüntelen éleződéséről szóló hibás elmé­let magyarázói és gyakorlati alkalmazói vagy a személyi kultusz hívei azok. akikre megbélyegző hangsúllyal alkalmaz­hatjuk a „sztálinista” jelzőt. De Sztálin nemcsak hibákat vétett és nemcsak téves elméleteket fogalmazott. Nevéhez a szocializmus építésének számos fontos ténye fűződik, igen sok elméleti tétele és a gyakorlati munkához adott útmuta­tása ma is megszívlelendő. Vajon, akik ezeket a helyes el­méleti tételeket vallják és hasznos gyakorlati útmutatásokat követik, szintén „sztálinisták”? Ezen az alapon igen. De a „sztálinista” jelző ez esetben dicsérő. S mégegy probléma, még azok is, akik hittek Sztálin tévedhetetlenségében, nem­csak Sztálint követik. A kommunisták elmélete a marxizmus —leninizmus. Ehhez az elmélethez Sztálin hozzá is tett és ennek az elméletnek alkalmazása, továbbfejlesztése során hibákat is követett el. Sztálinista ilyenformán csak az lehet, aki különben marxista. Valahogy úgy állunk a „sztálinista” jelzővel, mini a kisgyermek, ha sértő hangsúllyal szidja a másik: „te normá­lis”, mire hevesen tiltakozik: „nem igaz, te vagy az!” Ugyanez a helyzet a „sztálintalanítás” veszélyes, bár meg­lehetősen együgyű jelszavával. Maga a szó annyira értel­metlen, hogy meg kell magyarázni: azt jelenti, hogy a vezető­helyekről távolítsák el a sztálinistákat i Ennek a jelszónak a veszélye abban rejlik, hogy miután hosszú időn át folytatott demagógiával (és természetesen a .nyugati rádióadók segítségével) sikerült hangulatot terem­teni a „sztálinizmus” és a „sztálinisták” ellen, erőteljes tá­madás indult azért, hogy ezt a sztálinista-ellenes hangulatot a 'gyakorlatban váltsák aprópénzre és leváltsanak minden ve­zetőt, aki a „sztálinistaság” gyanújába került. Itt közbe kell vetni egy kérdést: lehet-e bárkinek is kifo­gása az ellen, hogy hozzá nem érlő vagy egyenesen rosszin­dulatú,. bürokrata, tehetségtelen, karrierista embereket eltá­volítsanak vezető pozíciókból? Nem. Dehát ezek sztálinisták? Dehogy! Vagy tehetségtelenek, vagy bürokraták, karrieristák, vagy ellenséges szándékú elemek. És éppen a kommunisták küzdöttek mindig is a legeredményesebben azért, hogy Ilyen elemek ne kerülhessenek a vezetésbe, vagy ha már oda­kerültek, ne sokáig legyenek ott. A „sztálinisták” bősz üldözői mindenesetre igyekszenek bizonyítani, hogy a „sztálinisták” az előbb felsorolt rossz tulajdonságok egyikét, másikát, sőt valamennyijét egyesítik magukban, hozzátéve még ezt a vádat: „híven kiszolgálták a Rákosi-rendszert”. Ez a vád azután önállósodott és egy­magában is elegendővé vált ahhoz, hogy ennek alapján haj­szát indítsanak nemcsak vezetők, hanem egyszerű dolgozók ellen is. Ennél a vádnál ismét meg kell állnunk egy pillanatraj Meg kell különböztetnünk a szocializmus öntudatos és sok­szor önfeláldozó katonáit a zsoldosoktól. Százezrek küzdöttek saját meggyőződésük alapján, legjobb képességeiket iatba- vetve a szocializmus megvalósításáért, az elmúlt tizenkét év alatt. Küzdöttek a párthatározatok végrehajtásáért, mert meggyőződésük volt, hogy a kommunisták pártja tudja 3 legjobban megítélni a marxizmus—leninizmus segítségével, hogy mi jó a népnek. Lehet, hogy eközben hibákat is kö­vettek el, lehet, hogy későn vették észre, ha munkájuk nem a várt eredményt hozta. Dehát boldog lenne az ország, amelyben százezerszámra születnek a zsenik.;j A zsoldosok persze sokszor vitézebbnek mutatkoztak, mint a meggyőződéses harcosok. De csak akkor, amikor bő jutalom volt kilátásban és amíg a vitézkedéshez nem kellett bátorság. Kétkönyékkel tülekedtek ezek a jé állásokért, senki sem tudott náluk harsányabban szónokolni, sőt tenye­rüket sem féltették a kérgesedéstől — ha tapsolni kellett; Amikor azután másfelől kínálkozott valamivel magasabb zsold, amikor az ellenforradalom fellépése veszélyessé tette a harcot, ezek a zsoldosok nyomban hátat fordítottak a párt­nak, siettek kijelenteni, hogy ők sohasem voltak kommunis­ták, őket kényszerítették, ők tulajdonképpen az elnyomatás mártírjai. Mármost, ha jól megfigyeljük a „sztállntalanítást”, ez a gyakorlatban úgy történik, hogy ezek a „volt zsoldosok” igyekszenek eltávolítani a kommunistákat. Általában a „sztálinisták” mindig a kommunisták közül kerülnek ki, j nem azok közül, akik (bár azelőtt féltéglával verték a mel­lüket) október után hátat fordítottak a pártnak. A „sztálintalanítás” jelszava persze nemcsak a gyakorlati pozícióharcban jelentkezik, hanem ideológiai síkon isi A Sztálin által kidolgozott elméleti tételek közül a hibása­kat azonban már a Szovjetunió Kommunista Pártja megje­lölte és korrigálta. A „sztálintalanítás” hívei most már az egész sztálini életművet szeretnék semmissé tenni, sőt nem­csak azt. Amikor a kommunisták pártja kijelenti, hogy a szocializmus építése során éleződő osztályharc elméletét kor­rigálni kell, nyomban rádupláznak és most már az osztály- harcról szóló alapvető marxi tanítás sutbavágását követelik; Amikor kijelentjük, hogy a kommunisták nem tűrik a pa­rancsolgatást, mint vezetési módszert, ismét rádupláznak és arról szónokolnak, hogy nincs szükség semmiféle pártveze­tésre. „Sztálintalanításnak” nevezik ezt, de nem egyéb, mint kísérlet' a marxizmus sterilizálására. Mindebből már eléggé világos, hogy nem k népnek, ha­nem a nép ellenségeinek használ a „sztálintalanítás”, de ha még azt is hozzátesszük, hogy milyen buzgón lobogtatják ezt a jelszót a nyugati rádiók, s azt Is, hogy hosszú évek tapasz­talatai szerint ami jó az imperialistáknak, az rossz a népnek — semmi kétségünk sem lehet. Még akkor sem, ha (az újabb divatnak megfelelően) most már nem is a „sztálinistákat”, hanem a „kádáristákat” szidják. Egyremegy, a hajsza a kom­munisták és a szocializmus ellen irányul, csupán azért van szükség álcázó jelzőkre és jelszavakra, mert hazánkban mái vagy tíz éve nehéz népszerűségre szert tenni azzal, hogy valaki nyiltan szidja a kommunistákat és a szocializmust. Mészáros Ferenc Am

Next

/
Thumbnails
Contents