Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-19 / 66. szám

4 NAPLÓ 11)57. MÁRCIUS W. ’ A fellah betekint a tudományokba TALLÓZÁS Uruguay és Argentina határán Amikor megnyitották Ber- ncst város szociális központját, jelen volt Gamal Abdcl Nasz- szer Egyiptom elnöke is és a vendégkönyvbe az alábbi be­jegyzést írta: „Ma új jelenség­re lettem figyelmes, mely Egyiptom történetét ezentúl ki­séri és reményeket kelt. Amit ma itt láttam, azt szeretném mindenütt látni. Ez az új szo­ciális központ megsemmisíti a betegségeket, az analfabéták sokaságát, és emeli a nemzeti érzést. Köszönet mindenkinek, aki csak részt vett ebben a munkában. Áldom Istenemet, hogy segített megteremteni k Pálmaiak árnyékában háromezerévcs egyip­tomi szobrok romjai Umm Szaber látképe a főtérrel jobb életet népem számára, és Egyiptom új­jászületésében mellettünk állt”. Ez volt az első ilyen szociális központ az országban. S mire újévet köszöntöttek már kétszáz hozzá hasonló létesült Egyiptomban. Umm Szabcrbcn nagy fehér épület ez. Benne 800 gyerek tanul, kik eddig nem ju­tottak, nem juthattak a tudomány közelébe. De ide járnak a felnőttek is. Agronómusok oktatják őket, cs orvosok tartanak előadáso­kat a betegségek megelőzéséről. Itt székel az iskolák körzeti felügyelője is. A termekben falitáblák teszik szemléletessé az oktatást. Egyik tábla különösen megkapó. A földesurat ábrázolja, amint örökre elhagyja földjét — s alatta a felirat: Július 23. A forradalom napja. A feliahok a kertben, a tangazdaságban tanulják meg a nagyobb hozamok elérését. Uj terményekkel és növényekkel ismerked­nek meg, s valamennyinek megtanulják a hasznát, művelési módját. S a tudomány el­sajátításával együtt hódítja majd meg a fel­lah a valamikor terméketlen egyiptomi pusztaságot is. Látogatás 1157 év után René Coty francia államelnök, májusban hivatalos római látoga­tása alkalmából találkozni fog Xll. Plus pápával. Ez lesz 1157 esztendő óta az első alkalom, hogy a fran­cia államfő a Vatikánba látogat. ,, Legutóbb'’ időszámításunk SOU. esztendejében járt francia államfő. Nagy Károly, a pápánál. A visszautasított autó A Reanult-gyír elhatározta, hogy az angol királynő áprilisi francia- országi látogatása alkalmával egy kis autót ajándékoz a S éves Char- lesnek. Az angol királyi udvar azonban közölte a vállalattal, hogy a kis herceg nem fogadhatja el az ajándékot. Az ok: az angliai törvé­nyek értelmében IS éven aluli sze­mély nem kaphat gépkocsivezetői engedélyt. Halálra nevette magát Ngam Szamran SS éves bangkoki lakosnak felesége igen mulatságos viccet mondott. A fiatal férfit olyan nevetöroham fogta el, hogy egy egész órán át nem tudta abba­hagyni. Hozzátartozóinak minden törekvése ellenére egyre újult erő­vel tört ki rajta az újabb és újabb nevetöroham, végül a sok nevetés­től szívszélhúdést kapott és meg­halt. Öngyilkosságot okozott a televízió Az Indiana államban lévő Bloomingtonban az 5 éves Barnard Crlmmtns a napokban övénél fog­va felakasztotta magát. A kisfiú előzőleg egy akasztást nézett végig a televíziós adás műsorán. Szülei szerencsére időben érkeztek és ma­gához térítették a kisfiút. A gyer­mek még mindig súlyos beteg. Útlevél majmoknak hlinden egyes Indiából külföldre szállított majom részére különleges útlevelet állítanak ki. Az útlevél­ben nemcsak a majom fényképe, cs ujjlenyomata található meg, hanem az állatorvos igazolása is. arról, hogy az eladott állat telje­sen egészséges. Ezzel megakadá­lyozzák a külföldi állatkertek rek­lamációit. hogy beteg állatokat szállítottak számukra. ÉRDEKES ÚJDONSÁGOK TáMii'ányitásúak az autók, autóbuszok és mo­torhajók, melyeket nemrégiben Japán kiállításán be a kö- Vajon ajándék­A világ öt sarkából Uruguay és Argentina hatá­rán hömpölyög a Rio Uruguay. A folyó deltája több, mint hal kilométer széles, így érthető, __ha mindkét ország partmenti == lakói szívesen foglalkoznak ha- == lászattal, nádvágással és — =s csempészettel. Felső nagyobb ==§ képünk azt mutatja, hogy egy === primitív kicsiny jármű elcgcn­= dő, hogy az egésznapi fáradsá- fajta vadászt mutat be: az éj-, ÜÜ= gos munka eredményét haza- jel-nappal elfoglalt rendőrök szállítsa rajta, az uruguayi vi- egyikét, aki a delta csempészeit , zivadász. Az alsó kép egy más- keresi. ERKÖLCSÖS-E, HA... A sanmarinői La Speziában történt, hogy Guidó Cucco „Tagadhatatlan — hangzott az indokolds —, hogy a mai már nem 5,r(j elöntésével felborította az igazságszolgáltatás aranytör- erkölcsi normák szerint nem lehet erkölcstelennek tekintetű $ gi? <A földön CSUS2- •• 4- An- r* !/•!•/%»• nvn.i lenr fi ? b. PílPS *% «ni 4-r* on!»l^/«T «rmunké rrt óvaiaí Iri nil í in ent rtr\r» rl r\T iö i Y) If r> vn If ft. Jt »mmm* kálnl?! vényeit. Az új korszak akkor kezdődött, amikor a 22 éves a női test sokkal nagyobb mérvű kiállítását, gondoljunk csak a Anna Maria, Leonetti Cucco bíró elé lépettAnna Maria különböző szépségversenyekre, a színpadi táncosnők kosztüm- rendkívül csinos, fiatal hölgy. Róma legelőkelőbb női szabó- jeire, és a folyóiratokban és filmeken megjelenő képekre. Ma jától való kosztümje junói formákat takar. Azzal vádolták, nyugodtan mondható, hogy a modern olasz férfiak vélemé- hogy „vétett a jó erkölcsök ellen". nye a nők. ruházatáról közvetlen viszonyban áll a női test Az elmúlt nyáron ugyanis egy rendőr észrevette, amint szépségével és formáival, sőt még azt is figyelembe kell venni, La Spezia .strandján fel-alá sétált a szokásos öltözékben — hogy a szépséget és a női formákat a mindenkori ruha eme-» A távirányítóit autóknál praktikusabb találmány a né­met felfújható ruhafogas. Fel­fújás előtt összehajtva kicsiny helyet foglal el az utazóbő- röntíben, szükség esetén (vona­ton) fejpámaként, melegvízzel töltve pedig termoforként használható. Épp ■**•*»***. nadrágban és blúzban. Az erkölcsös rendőr azonban a nad­rágot túl szűknek találta, a blúzt pedig túl kicsinek és felje­lentette Anna Mariát. A tárgyaláson Cucco bíró türelmesen végighallgatta a vádat,’ majd elgondolkozott a védő fejtegetésein. Utána ki­hallgatta a rendőrt is, végül felszólította a vádlott hölgyet. li-e, vagy sem. Visszataszító és gusztustalan, ha hanyag, idősebb nők mutatják hústömegeiket. De gusztustalan az is, ha a stran­don tctőtől-talpig szőrös izomkolosszusok sétálgatnak az el­képzelhető legkisebb ruhadarabba öltözve.” Ennyit az ítéletből, ami röviden ezt jelenti: fiatal nők vegye fel az inkriminált ruhát és mutassa meg magát a ma- nyugodtan öltözködhetnek hiányosan, ha van valamijük, amit gas bíróság előtt. érdemes megmutatniok. Azok a nők és férfiak viszont, akik Cucco bíró és tíz ülnökök sokáig nézték Anna Mariát, híján vannak a bájnak, öltözzenek óvatosan, sokáig gondolkoztak, majd — felmentő ítéletei hoztak. Cucco Most a sanmarinói rendőrökön a sor, hogy megállapítsák> bíró ítélete történelmet csinált: mit érdemes megmutatni és mit nem.; s y Henry Barbusse: életen tíl Fordította: SÁRKÖZI GYÖRGY II. Napfelkelte előtt dologra igyekvő munkások hosszú menetét látom. A pályaudvarról kiömölve a vasúti töl­tés mentén vonulnak. így rajzolódnak a tenger fölé. Mindegyiknek tarisznyája van; némelyik szerszámot is visz. Komor menet. Fejük máris lecsügged — hajnal­ban! Ezek a rajzok csatamezőhöz teszik hasonlóvá a pusz­tát és szomorúvá formálják a hatalmas tengert, melyet mögöttük látni. A munka öröme? Mit se érzünk itt be­lőle. Nincs örömük, nincs céljuk, nincs ideáljuk. Idege­nek a munkájukban. Szinte külön arcuk, alakjuk sincs. És mégis, együtt ők valósítanak meg mindent. A tájak ellentéte eltörpül az embereké mellett: köz­tük és a napfény és ragyogás gazdagjai közt! Nincs se­hol élesebben elválasztott fekete és fehér. Szegények! A gépbe ugrok. Az ajtó csattan, s bol­dogan nyelem egy szempillantás alatt, ötszáz méter frissességét. 3. Marc ásít, de dolga van a laboratóriumában. A kl- séreletei foglalják el? Nem. De mindig dolga van. Már a toulousei kollégiumban is mindig dolga volt. A nagy­világra gondol! Nagyvilági mérnök. Gondolom, fajának legfejlettebb típusa: ha áthelyeznék a kapucinusok vagy mathurl- nusok világába, valószínűtlennek, könyv-alaknak lát­szana. HENRY BARBUSSE: AZ ftLETEN TOL I Ügyes technikus — új ötletek termelése és kísérleti kidolgozása a feladata — s amint lehet, azonnal sutba dobja egész tudományát, hogy a társaság öröméibe me­rüljön. Ez betegsége. Jártas a fényűzés és arany kró­nikájának kimeríthetetlen részleteiben — és Isten a tudója, hogy itt a Riviéra szívében, buján termi a föld a nagy-világi formák minden faját! Kétségbeesetten küzd a tudásért, az aranyforgatag szélén. Élő adattár, | . mindig olvasható és mindig megszólaló — gyakran már ! túltömött és szemet zavaró a választék gazdagságával! j Amint meglát, mindenekelőtt kiönti kissé mester- I ségbeli dolgait: — Tudod, hogy feltaláltak egy fojtőgázat, amely egy pillanat alatt egész népeket pusztíthatna el és mint új robbanószer... majd meglátjuk kedvesem! Részemről állok elébe. Világos mosollyal mosoly­gok, mely tömör és egyenes, mint egy oszlop. — Tudod — folytatja Marc — hogy óriási meg­vesztegetési ügyet lepleztek le a kikötőgátpályázaton. Tudod, hogy ebben a városban, amely még csak nem is alprefektura, ötszáz autó szaladgál s az értékük több mint kétszázezer frank. Tegnap a kaszinóban hat játékos olyan nagy bankóhalmazt gyűjtött össze, mint egy-egy nagyszótár: milliókba ment! Tudod az utolsó j kis történetkéket... Itt és ott. És ez és az... Nem, az embernek fogalma sincs; ; Hihetetlen, hogy milyen gazdagok.;: — Szerencsés halandók. — Mondd, hiszed, hogy ez sokáig tarthat?.;; Tu­dod, a Winterék álarcosbálján, csütörtökön egy fekete maszk volt jelen, vékony, mint egy pók. Shammal bá­rónőre, aki azt állította, hogy fekete haja van, rákiáltott; „Nincs igaza!” A Lawrence-képet, Lady Winter büszke­ségét, meglorgnonozta és szakértő hangon mondta; „Olyan jó, hogy rosszabb már nem is lehetne”. Mon­sieur Bonnéard, tudod, az az öreg szenátor, egy csoport közepén kijelentette: . A tekintély odavan”. Az álarcos HENRY BARBUSSE: AZ BEETEN TÜL odakiáltott: „Kinek a tekintélye? Az öné?” és mindenki nevetett. És mikor Bourgienne tábornok hosszú fejte­getésbe bocsátkozva arra az eredményre jutott, hogy „A dolognak rossz vége lesz számunkra", odavetette. „Rántson kardot, tábornok!” Tudod, hogy nagy foga­dásokat kötöttek rád a Zenith-kupa versenyen? Sok mindent tud Marc. De kielégíthetetlen, mint egy csillagász a vakító végtelenségek küszöbén. — Tudni szeretnék. — Tudni? Mit? — Mindent. Amit nem tudunk meg soha. Az embe­rek gyanítanak egyet-mást, de begombolóznak. — Eredj, nem olyan komplikáltak a dolgok. — De igen!;:: Borzasztó, borzasztó.s; Ha tud­nák! Fecsegése föllebbenti a fátyolt a ragyogó társaság­ról, amelyben sok szeretetreméltóság van. De én többre tartom a magam gondolkodását az övénél. Engem nem hajt az ismeretlen megragadásának láza. És az emberek nem is olyan kimeríthetetlenek. Két­ségkívül bábok, Gnest báró elsősorban — de nekem mindegy, egyszerűen azt veszem belőlük, amire szük­ségem van és megpróbálom illedelmesen hasznomra fordítani őket. — Isten veled, Marc, dolgozz, kutass, öregem. mondja az ápolónő, aki meg­— Erre uram, - ismert és mosolyog. A folyosók sápadt vonalrendszerében vagyok. Az ablaknyílásokon át látni a gyárakat, a vasúti töltést, az ország fonákját. Ez a ház tisztes távolban van az öröm-vonaltóL (Folytatás a csütörtöki számban)

Next

/
Thumbnails
Contents